Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1956-12-15 / 49. szám

Még jönni kell, niég jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto

C a « a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

@attadícut 0&tt*tfevUa*t4'

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja.

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto

VI. évfolyam, 49. szám.

Ara : 10 Cent

Toronto, 1936 december 15.

0’ CANADA

Te nemesszivű, drága, jó, fogadott Anyánk ! Hogyan fogjuk Neked meghálálni tudni azt a sok jót, segítséget, szőretetet, melyet oly bőkezűen, önzetlenül ránk pazarolsz.

Az első naptól kezdve felismerted a Szabadság szent és mély emberi elveit és magadévá tetted. Kormányod, pártjaid, vezetőid és minden egyes kanadai testvérünk, vállvetve verseng abban, hogyan lehetne többet segíteni, többet adni, jobban előrevinni, diadalrajuttatni a magyar Szabadság most már történelmi jelentőségű csodáját. Sajtód egyhangúan, meleg szavakkal, keményen és tisztán, félreérthetetlenül ír rólunk, harcunkról, az elvekről, melyekéit küzdünk. Hét hoszszú hét alatt nem múlt el nap, hogy ne az első oldalon jelenjenek meg a magyar cikkek, nem volt nap, hogy ne írtak volna vezércikket Magyarországiól.

ó Kanada, Te dicső, melegszívű nép, — megérdemelten használod a bőséget és gazdagságot, melyet az Ur Számodra a népek nagy közösségében kimért. Van szived, melyet még nem keményített meg a pénz, megértetted a harcot, ugyanazokat a világnézeti és erkölcsi elveket vallód mint mi. Te nem mondtad, hogy túl korán kezdtük a harcot, nem vetetted szemünkre, hogy túl messzire mentünk. Mert Te is tudod és vallód, hogy szabadnak lenni nem lehet elég korán és a szabadságnak határt csak a népek közösségébe való békés beilleszkedés vonhat.

Az első naptól kezdve azon voltál, hogy a legelemibb emberi segítséget minél gyorsabban a szükséget szenvedőkhöz juttasd. Repülőgépeid még ma is hordják a gyógyszert, kötszert, élelmet, ruhát, vért. . . életet. . . A Kanadai Vöröskereszt a legelsők között utasította genfi raktárát Magyarország megsegítésére.

Újságaid egymással vetélkedve méltatják a Szabadságharc jelentőségét. Harcunkat még a szuezi események szenzációja sem homályosította el egy pillanatra sem, sőt az összehasonlításban példának állították ezt az egyedülálló, csodálatosan lélegzetállító történelemformáló eseményt.

Államférfiaid, vezető egyéniségeid nyilatkozataikban egyöntetűen, bátran a magyar Szabadságharc zászlóját emelték magasba, példát mutatva a nagy nyugati nemzeteknek. A Vezetők az ország nevében szólották, nyílt és egyenes szavakkal és tiszta lelkiismerettel, nem igéi tek, de cselekedtek. Nem hagytak kétséget aziránt, hogy a Magyar Ügy ma már nemcsak a tizenötmilliós magyarság élet-halál kérdése, hanem az egész világ, keresztény és nem keresztény világ, fennmaradásának kérdése.

A kanadai államférfiak azok, akik a magyar ügyet ma is ébrentartják. Az U.N.-ban a kezdeményező lépéseket megtették és ők azok, akik belső meggyőződéssel küzdenek igazunkért ott is.

És Kanada volt az az ország, mely minden akadály elhárításával kitárta kapuit és karját a százezernyi hontalan, menekült. előtt, hogy uj otthont, de főképp szeretetet adjon bőségesen, önzetlenül. Adni, segíteni sokféleképpen lehet, de Kanada kétszeresen segít, mert gyorsan, minden körülményeskedés mellőzésével teszi.

Szivet-szivért, szeretetet-szeretetért, hűséget-hűségért. Mi, kanadai magyarok, a hűség és szeretet valamint hála érzetének mély kifejezésével fogjuk szolgálni a nagy kanadai Közösség érdekeit. Biztos az, amilyen magyarok vagyunk, olyan kanadaiak leszünk. Kérjük az Egek Urát, hogy mindazért, amit értünk tettél és tenni fogsz, áldjon meg mindkét kezével Téged, Te nemes, dicső fogadott Anyánk. Adjon továbbra is bölcs vezetést, békét, szabadságot, jólétet, gazdasági és erkölcsi emelkedést, összetartást és egységet. Ehhez mi szerény tehetségünkhöz mérten magunk is hozzá fogunk járulni.

De kérünk Benneteket arra, hogy ne feledjétek az eredendő okot és a célt, mely a magyar Szabadságharcot elindította. A magyar kérdés félúton nem állhat meg. A magyar ügy nemcsak menekült kérdés! A magyar ügy még sok kis rabnép, milliónyi szibériai rabszolga és ideológiai rabláncra fűzött emberi lélek ügye : világnézeti, történelmi Elv, Eszme. Az isteni Törvény, az emberi Egyenlőség halálküzdelme az ördögi, torz zsarnokság és elnyomás ellen. Segítsetek ennek diadalrajuttatásában. Mert ki tudja holnap nem kell e itt ugyanazzal a hősies elszántsággal harcolnunk újból a szabadságért, a Ti szabadságtokért. Megtesszük, ha erre sor kerülne ! Mi nem felejtettük el sohasem azokat, kik segítő kezet nyújtottak. A magyar nép mindig áldozott : életet, vért barátaiért, — gondolkozás nélkül, habozás nélkül.

Segítsetek, mi jól tudjuk, hogy ez a segítség nem lehet több erkölcsi támogatásnál, de tegyétek meg, mintahogy eddig is megtettétek kérés nélkül. Legyetek továbbra is méltó továbbítói az elfojtott segélykiáltásoknak és ébrentartói az Egyesült Nemzetek lelkiismeretének. Köszönjük.

Az Igazság győzni fog.

Mert mi hiszünk és bízunk a Mindenhatóban és a Feltámadásban !

A többi rab néppel együtt a magyar nép is szabad lesz megint, független és önálló... És akkor kedves fogadott Anyánk, megháláljuk mindazt, amit értünk tettél... Isten áldjon meg, óh Kanada.

De emlékezni fogunk azokra is. . . akik gyáván elfordultak, — akik süketek maradtak a segélykiáltásokra, valamint azokra is, akik kárörömmel ültek tort a sír körül, melyben ismét elsüllyedt egy nemzet. ..

HAMVAS J. JÓZSEF (HAJÓ.)

A MEGGYALÁZOTT HADSEREG

Harmincezer magyar asszony bélyegezte meg a világ legocsmányabb hadseregét Budapesten. Férfit nem tűrtek meg maguk között, mondván : “Ez a mi dolgunk, az asszonyoké. Most az anyák, feleségek és nővérek számlabenyújtása van soron...”

Harmincezer magyar asszony vonult végig az Andrássv úton a Névtelen Katona sírja felé, hogy leróják kegyeletüket a rövid és véres, de dicsőséges szabadságharc hősi halottainak. Kisdedeket is vittek magukkal. Ki karon, ki gyermekkocsiban.

A “hős” szovjet hadsereg elbarrikádozta az útjukat. Ellenállhatatlan áradatként keltek át a harrikádokon. Harckocsikkal, páncélgépkocsikkal vették körül őket. Az asszonyok úgy mentek el közöttük, mintha ott sem lettek volna. Gyalogság levegőbe lőtt sortüze próbálta feltartóztatni őket — eredménytelenül.

“Csak lőjjetek, gyáva himpellérek ! Elhisszük, hogy féltek !” — kiáltották az asszonyok — “De mi nem félünk. Mi magyar asszonyok vagyunk !”

S hogy szavuk igazát tettekkel is igazolják ott köpdösték le a szovjet katonákat, ahol érték. Néhánynak a vörös csillagos kitüntetésekkel teleaggatott mellén különös kitüntetési pótlékként ott fityegett a friss köpés is.

Soha méltóbban és megérdemeltebben.

Igen, a köpés a legméltóbb kitüntetése annak a rabló, fosztogató, nőgyalázó. asszony- és gyermekgyilkoló vöröshadseregnek. mely a régi, patinás katonaeszmények legsötétebb kalóza és megcsúfolja mindenütt, ahol felbukkant.

Csak negatív, nihilista, lenini és sztálini tévtanok voltak képesek kitermelni olyan horda-lelkiséget, mely ennek az Istentől elrugaszkodott gyehenna-hadnak általános erkölcsévé vált. Csak az örökös hazudozáson. aljas propagandafogásokon és vérengző janicsárnevelésen alapuló katonai szabályzatok rakhattak össze olyan félig állati, félig emberi lélek-mozaikot, mely magában egyesíti-a vodka-vedelő szörnyeteget, a kéjjel gyilkoló, szadista hóhért, a semmit és senkit nem tisztelő, irgalmatlan kalózt és a sátáni erkölcsű hivatásos bűnözőt.

Nem is lehet más az olyan hadsereg, ahol a bűnt erényként, az emberiességet gyávaságként fogják fel. Nem termelhet ki mást, mint félelmet és könyörtelenséget az a koponya, melyre szüntelenül rászegeződik a vérszomjas politrukk 'felhúzott ravaszú géppisztolya. Nem produkálhat mást, mint állatiasságot az, akinek a legfontosabb javadalmazása a tömény szesz s köteles állati-részeg lenni akkor, amikor tetteket parancsolnak neki.

Ilyen állatcsordát lehet csak olyan munkára vezényelni, mint az 1945-ös “felszabadulás” volt s újabban a magyar szabadságharc leverésével kapcsolatos barbár rombolás.

Az asszonyi köpések sokkal megérdemeltebb kitüntetésként fityegtek a jellemtelen pribékek mellkasán, mint az egyéb fityegő-csilingelő vöröscsillagos szemét. De ezek a köpések nemcsak a gyehenna-had apró ördögeit érték. Nemcsak válaszul szolgált a gyenge gyermeklánykák s a tehetetlen öregasszonyok megbecstelenítésére, a fogságba került magyar sebesültek irgalmatlan lemészárlására, a tömegdeportálásokra, i mindenre tekintet nélküli, lelketlen rablásokra, de ezek a köpések magát az istentelen, materialista-kommunista rendszert s annak főhadiszállását, a Kremlint érték. Bulganin, Kruscsev, Malenkov, Molotov, és Zsukov nyugodtan elővehetik a zsebkendőjüket, hogy letöröljék. Az ő pirulásra képtelen orcájukon örökre ott marad az a bélyeg, amit katonáik Budapesten a magyar asszonyoktól kaptak.

MECSEKY BALÁZS,

BEJELENTÉS

LAPUNK JANUÁRTÓL HETENKINT KÉTSZER JELENIK MEG.

Büszke örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy teljesedett régi vágyunk s lapunk 1957 január elejétől kezdve hetenkinl kétszer jelenik meg : szerdán és szombaton. Az örvendetes fejlődésről lapunk karácsonyi számában részletesen beszámolunk.

Ä VILÁGMUNKÁSSÁG SEGÍTHET---------o--------A magyar munkások, akiket 12 éven át dédelgetett a szovjet rendszer, akiknek azt az állítólagos szerepet osztotta ki a kommunizmus, hogy ők legyenek az államhatalom letéteményesei, s az ország valódi urai, — a magyar szabadságharc első vonalában harcoltak, s harcolnak ma is. A munkásság jól meg van szervezve, egyedül reális, kézzelfogható célokért harcol, s ez az egyetlen társadalmi réteg, amelyet a kommunista diktátorok nem kívántak “ellenforradalmi” rétegnek tekinteni. hanem azt hitték róla, hogy a szabadságharcosok ellen fog fordulni és visszaállítja Magyarországon a rendet és a vörös rabszolgarendszert. A szovjet kétségbeesett kísérleteket tett Magyarországon, hogy a szabadságharcot jelentéktelen “lázadásnak” állítsa be, s a mongol hordák véres katonai akcióját a védtelen magyar gyermekek, nők és féríiak ellen úgy fesse le, mintha az a “magyar munkásság érdekében” történt volna. Kruscsev,ék úgy képzelték, hogy a világ proletárjai még a magyarországi borzalmak után is úgy fognak a szovjetre nézni, mint a munkásság védelmezőire az állítólagos kapitalizmussal, kolonializmussal és demokráciával szemben. Ez volt a fő oka annak, hogy a szovjet arcátlan pökhendiséggel megtiltotta az UNO főtitkárnak, hogy Magyarországra utazzék ; a bolsevista pribékek nem engedhették meg, hogy a világ legnagyobb erkölcsi (sajnos CSAK erkölcsi) testületének feje beszélhessen magyar munkásokkal. Ez a politika volt az oka annak is, hogy a Kádár-kormány, amelynek egyedüli tevékenysége abban áll, hogy a szovjettől érkező parancsokat lefordítsa magyarra, egészen a múlt hétig azt hangoztatta, hogy a rend helyreállításánál, illetve az állítólagos “ellenforradalmi” akciók leverésénél a munkásságra, illetve a forradalmi munkástanácsokra akar támaszkodni.

A munkástanácsok, illetve azoknak közös központi szerve, a szakszervezeti tanács volt az a szerv, amely a szabadságharcot követő általános sztrájkot elrendelte és egészen november végéig az orosz katonaság ellenére fenntartotta. A munkásság követelése három főpontra szorítkozott : Nagy Imre kormányelnöki kinevezése, az orosz csapatok visszavonulása és a szabad választások kiírása. Kádár — amíg a szovjet ezt megengedte neki — a szovjet csapatok kivonása kivételével mindent megígért. Mikor azután Nagy Imrét a szovjet letartóztatta, majd szovjet katonasággal oszlatta fel a szakszervezeti tanács ülését, nyilvánvalóvá lett, hogy a magyar munkásság ellen fog állni. A gyárakban ismét abbahagyták a munkát, — a bányákban élesre szerelve robbanó töltetek állanak készen, s adott jelre romhalmazzá változtathatják az egész nyersanyagtermelési gépezetet, Kádár tehát, ismét szovjet pai'ancsra, megint politikát változtatott és megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba a munkássággal szemben. A szakszervezeti tanács vezetői azzal feleltek, hogyKádárnak nincs hatalma az országot kormányozni, s ezért a kormányzást a munkástanácsok kell, hogy átvegyék.

A szovjet ugyanúgy válaszolt erre a jogos és értelmes követelésre, mint ahogy az elvárható volt : hadijogot léptetett életbe Magyarországon, feloszlatta a munkástanácsokat, szovjet katonai diktatúrát vezetett be (mert a magyar rendőrség nem hajlandó fellépni a a munkásokkal szemben) újra megkezdte a deportálást és minden Nyugat felől érkező postai és távirati küldeményt letiltott. Egyúttal letiltotta a Vöröskereszt konvojok küldését is.

A magyar munkásság drámai felhívást intézett a világ összes szervezett munkásához, hogy általános szimpátiasztrájkkal segítsék a puszta létért küzdő magyar munkásokat. Ez a felhívás e héten tárgyalás alá fog kerülni a világ összes szakszervezetében.

Szimpátia sztrájkok tartását nem fogják elrendelni a nyugati szakszervezetek, mert ennek nem lehet hatása ; a világ közvéleményének a figyelmét ma már nem kell a magyarországi terorra felhívni. Ellenben közel áll a megvalósuláshoz az a régebben felvetett gondolat, hogy a szervezett munkásság tagadja meg minden a szovjetbe, illetve a csatlósországokba irányuló anyag és termék gyártását és szállítását. Ha ez a terv megvalósul, akkor a világ munkássága képes lesz végrehajtani azt, amit az UNO, a világ összes népének erkölcsi nyomása ellenére sem képes a szovjettel szemben végrehajtani. Hogy a szovjet a világ munkásságának esküdt ellensége, minden szabadság eltiprója, minden dolgozó erőszakos kizsákmányolója, minden haladás ellensége és tönkretevője, azt ma már a világ minden egyes munkása, s minden egyes szakszervezeti vezetője egyformán érti és tudja. Ezt nem kell magyarázni. Amit a világ szervezett munkásságának tenni kell, s amit a világ minden lakója elvár a szervezett munkásoktól, az az, hogy tömegmozgalommal léptessenek életbe a vérivó kommunizmus ellen olyan gazdasági szankciókat, amelyeket az UNO nem képes alkalmazni.

SOOOSOSOOOOOOOOOOOSOOOOOOSaOOOSOOCXSOOQODDOCíCCOO»

BELGRÁDI SAJTÓJELENTÉS A NAGY IMRE ÜGYBEN-----------o-----------Jugoszláviában megjelenő három napilap, a Borba, a Politika ,és a Magyár Szó,részletes jelentést közöl Nagy Imre volt magyar miniszterelnök sorsáról, aki magyar polgárok egy csoportjával november 22-én elhagyta a budapesti jugoszláv nagykövetség épületét, ahol menedékjogot élvezett.

A lapok közük budapesti kiilöntudósítóik jelentését az esetről. A Borba és a Magyar Szó tudósítója ezeket írja :

“Magyarország és Jugoszlávia kormányai november 21-én egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a magyar kormány kötelezte magát, hogy szavatolja mindazoknak a személyeknek a biztonságát, akik menedékjog élvezetében Jugoszlávia diplomáciai képviseletének a székházaiban tartózkodnak.

Nagy Imre és társai köszönetét mondtak a jugoszláv kormánynak a menedékjog nyújtásért és november 22-én 18:30 órakor felszálltak a magyar hatóságok által rendelkezésükre bocsátott, autóbuszra, amelynek haza kellett volna szállítania őket. Azonban már a nagykövetség épülete előtt, a Hősök tere és a volt Sztálin út, most Ifjúság Útja sarkán, az autóbuszba egy szovjet tiszt szállott be, a szovjet biztonsági szervek egy gépkocsija az * autóbusz elé, egy másik az autóbusz mögé állott és a kocsisor a Gorkij fasorban lévő szovjet városparancsnokság felé vette útját.

Azt a két jugoszláv diplomatát, akik az autóbuszban tartózkodtak és tiltakoztak a szovjet szervek eljárása ellen, a parancsnokság épülete előtt egyszerűen kidobták az autóbuszból. Kijelentésükre, hogy ilymódon megsértik a jugoszláv és a magyar kormányok között létrejött egyezményt, a szovjet tiszt azt válaszolta, hogy neki semmi köze az egyezményhez és parancsot kapott ,hogy vegye át ezeket az embereket.

A jugoszláv diplomaták tiltakoztak a tiszteknél egy harmadik fél beavatkozása miatt, aki nem vett részt a jugoszláv és a magyar kormány között Nagy Imre és társai biztonságának szavatolásáról kötött egyezményben és az egyezmény valóraváltásában.

A rendőrautókat két páncélkocsi cserélte fel és az autóbusz Nagy Imrével és a többiekkel ismeretlen irányban eltávozott.”

Hozzá kel! még tenni, hogy ennek a nevezett autóbusznak az utasai kizárólag kommunistákból, nagyobbára a Rákosi-politika ellenzőiből állottak”, — írja a budapesti jelentésében a Magyar Szó és a Borba.

A Politika tudósítója leszögezi, hogy Nagy Imre esete a jelenlegi magyarországi légkörben igen kedvezőtlenül hat. Nagy Imrét és társait a szovjet közegek ismeretlen helyre szállították. Ez újabb izgalmat váltott ki a magyar helyzetben, ami pedig ina Magyarországon amúgyis igen veszélyes.