Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1956-12-08 / 48. szám

KANADAI MAGYARSÁG VI. 48. sz. 1956 december 8. A LÁTHATAT1AN EMBER Irta : GÁRDONYI GÉZA IV. A sátorokat már fölraktuk a szekerekre, s indultunk vol­na, mikor uj követ jön hozzánk, s így szól : — A király nem engedi, hogy éjjel induljatok. Hát újra leraktuk a sátorokat. Attila egy ökröt és egy szekér halat küldött. Az volt a vacsoránk. Azután álomnak ereszkedtünk. Az én uram egész éjjel hánykolódott. Egyszer meg is kérdeztem, mi baja ? — — Aludj, — felelte, — engem a szégyen háborgat, hogy egyr barbár így bánik velünk ! — Uram, — mondottam az ágyamon fölülve, — te okos ember vagy, nem gondolod-e, hogy Attila valami ok miatt nem fogad bennünket ? — Beszélj világosan. — Emlékszel-e, hogy az úton egyszer ebédre hívtátok az öt hun követet, aztán ebéd alatt, hogy Theodoziuszról meg Attiláról folyt a beszéd, Vigilásznak elcsúszott a nyelve. — Részeg volt. — Azt mondta, hogy nem való Istent emberrel együtt emlegetni. — Mondom, hogy részeg volt! A hun urak másnap meg­bocsátottak neki. — Lehet, hogy megbocsátottak, de ebből nem követke­zik, hogy Attilának el nem mondták : hogyan gondolkoznak felőle a Theodoziusz követei. Az én uram nem szólt többet. Én elalszom. Reggel látom, hogy Maksziminosszal a sátor előtt tanakodik. Azután szó­lítja Rusztikioszt. Rusztikiosz, amint említettem, velünk utazott, noha a követséghez nem tartozott. Jól tudott hunul. Attilának egyik íródeákjához jött, akit valamikor Aéciusz ajándékozott a hun királynak. A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem kantáYszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalogosan lépkedett mellettünk. Csáthnak a sátorához mentünk. Én künn maradtam a lóval ; ők ketten beléptek. Mi dolga volt az én uramnak Csáth-tal ? azt csak később tudtam meg. Ajándékot Ígért neki, ha Attila elé juttatja a követeket. Míg ők bent időztek a Csáth sátorában, én kívülről bá­multam a sátort. Kettős sátor volt; mind a kettő vastag puha csergéből. A bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyo­zott gömbök díszítették.. A bejárat fölött jelvény volt : egy vörös posztóból varrt kézben két valóságos kard, mind a ket­tő feketére festett, s azok fölött a nap aranyozott képe. Ké­sőbb láttam, hogy minden sátornak van valami ilyen jelvénye. Vagy a bejárat fölött lóg, vagy oda van tűzve. Zászló csak a király sátorán lengett. A hátulsó sátor nyilván a nőké volt. Látszott az a bejára­ton csüggő gyöngyfűzérekről, s az ablakokon fehérlő fátyol­kárpitokról. A női sátor előtt ökrös szekér állott. Szőnyegeket és lá­dákat raktak rája. Én persze kíváncsian néztem a sátort : hátha kijön be­lőle az a lány, aki miatt szegény Deélnek el kell pusztulnia. Kíváncsi voltam ami a leányra, akinek a szépségét csak kézlegyintéssel lehet kifejezni, s aki miatt meghal egy ifjú legény. A szekér mellett egy negyvenéves forma kövér nő állott. Valami finom prémből készült hamuszinű mente volt rajta, éppen olyan, mint a férfiaké és a mente alatt diószinű szoknya. Az rendelkezett a rabszolgákkal : mit hova rakjanak. Kis idő múltán kijött egy fehérarcú tizenöt-tizenhat éves leáhy is. A mentéje éppen olyan volt mint az anyjáé, csak éppen a szoknyája volt fehér. Ez-e az vájjon ? Ha ez az, nekem bizony nem tetszik. Nem mondhatnám, hogy rút, hiszen csupa finomság ; de láttam már sokkalta szebb leányokat. Nincs benne vér; nincs ami melegítené az embert. Lát­tam én Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépsé­gük megcsapott, mint a tűz melege. A leány egy kis rezes-sarkú tulipános ládát tétetett föl. Pénz volt abban, vagy ékszer ? nem tudom, de bizonyosan az ő holmija volt, mert gyékénybe tákartatta. A nap rásütött az arcára, s ő egy szürke structoll legye­zőt tartott az arca elé. Akkor kezdett tetszeni nekem. Minden szép leányon van valami, ami megmarad az ember emlékezetében. Neki a sze­me meg a szája volt az. Mintha az egész leány csupán azért jött volna elő a teremtés műhelyéből, hogy azt a két álmodozó fekete szemet és azt a piros formás szájat legyen kinek adni. Most is ha rágondolok, a szeme és a szája van előttem. — Anyám, — mondotta, — én nem szeretek szekéren menni. Inkább mennék lóháton. Olyan .édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó. — Ebben a ruhában ? — kérdezte az anyja. Emőke mit gondolsz : milyen lesz a szoknyád ? Megrezzentem. Ez az ! — Veszek rám másikat, — felelte a leány. Hát meg­engeded ? S ekkor rám is vetett egy pillantást. Csak átfutó pillantás volt, mint mikor a tükörrel vetett napfény végigsiklik a vizen, de én mégis megrezdültem tőle. Az a leány a halál szellemét ábrázolta nekem. Mink em­beri csontváz alakjában kaszával és homokórával festjük a halált, A hunföldön feketeszemű és piros-szájú leány. Aki beleszeret, meg kell halnia. Ismét az anyjához fordult, aztán be akart menni a sá­torba, A sátorajtónál valamit akart még mondani. Habozva megállóit, Eközben ismét rám tévedt a tekintete, s talán, hogy idegen voltam, rnegállott rajtam. Hogy erősen viszanéztem, a tekintetünk találkozott. Nem tudom vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szem titkait ? Alikor két nézés találkozik, két lélek érintkezik. Az érintkezés néha hideg, szinte fagyasztó, néha meleg, ölelő. A lélek a szemen át ütni is tud. Csókolni is. A testnek mindehhez semmi köze. Mit mondjak : hogyan hatott rám Emőke nézése ? Elzsibbadtam, édesen elzsibbadtam. III. A férfisátorból kilépett Csáth s körülpillantott a sátor előtt álló szolgáin. Én mély meghajlással köszöntem neki. Csáth persze rám se nézett, A lováért kiáltott; felfor­dult reá, s elügetett Attila sátora felé. Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s aggódó, szo­rongó szívvel kérdeztem magamban: hátha elfogják?! De még tíz perc se telt el, dobogó lábú lován visszatért Csáth ; leugrott a lóról, s újra betért a sátorba. A következő percben Priszkosz kibújt a sátor alól és Ruszkitosz is utána. Mind a kettőnek ragyogott az arca az örömtől. — Siessünk, — mondotta a gazdám a lovára fordulva. És annyira vágtatott, hogy nekünk-Ruszkitosszal a hun gyermekek nagy derültségére futnunk kellett a ló mellett. — Attila fogad ! — kiáltotta a gazdám már messziről Maksziminosznak. A szekerek már indulóban voltak, de e? a szó egyszerre mindent megváltoztatott. Uccu valamennyien kapkodják az ünnepi tógát; mosa­kodnak, fésülködnek és kenik magukat jóillatú kenőcsökkel. A százados is törülgeti a kardját, a sisakját, feni a bajuszát fekete viasszal, a haját megigazgatja gonddal a feje ko­paszára. Azután összeállnak és tanakodnak, hogyan szólítsák meg Attilát ? — Felséges király, minden királyok legméltóságosabbja. Ezt ajánlotta az én uram. De Vigilász ellene volt. — Elég “felséges fejedelem !” — mondotta. Mert Attila nincs megkoronázva, tehát nem király, csak fejedelem. — Mindegy, — szólt az uram, — inkább címezzük tíz grádussal feljebb, mintsemhogy eggyel lejebb. Én aztán nem hallottam, hogyan föl tovább a fejük, arra a bájos halálpillangóra gondoltam. Micsoda karcsú, lenge­járású alak, micsoda mély tekintetű szem, s noha csak tizen­hatéves, máris van benne valami méltóságos. Oh te szegény bolond Deél, az ilyen hölgyeket nem lovászoknak nevelik ! Mikor fölocsudtam ezekből a különös gondolatokból, Csáthot látom a sátorok közül elővágtatni. — Jertek, — mondja a követeknek, — a király vár ben­neteket. És a szemében benne volt a büszke folytatás : — Ezt nekem köszönhetitek, egyedül énnekem. A követek lóra kaptak. A szolgák közül csupán nekem szabad velők mennem. A derekamon levő szíjjon én hordom az uram kalamárisát, s hónom alatt a papirost. Szorongó mellel közeledtem a fejedelmi sátorhoz. Tehát meglátom a nagy emberevőt ! A sátor előtt csillogó fegyveres őrség állt, s a bejárat­nál néhány koronás ember is. Miféle királyok voltak azok ? csak később tudtam meg. De igazi királyok voltak. Attila úgy bánt velők máskor, mint a barátaival szokott, csak mikor követeket fogadott, akkor kellett odaállniok díszül az Attila ajtaja elé. Mikor a sátorba beléptünk, már előre készítettem rá a szememet, hogy templomi fényesség közé jutok : Attila va­lami aranyos barbár istennek lesz öltözve, s diónyi gyémán­tokból rakott trónuson fogad bennünket. Ehelyett találtam egy dísztelen kis termet, amelyet vala­mi bagaria-bőrszag hatott által. Annak a közepén testetlen karosszékben ült egy középtermetű, feketeszakállú ember, barna posztódolmányban, fekete kardra támaszkodva. Mély­tekintetű apró szemeit mindjárt a belépésünkkor ránk sze­gezte. Az első pillanatban nem gondoltam, hogy Attila az. De az volt. Körülötte ott álltak a vezérei : Edekon, Oresztesz, Csáth és még valami hárman. A mi követeink mélyen meghajoltak előtte, és úgy ma­radtak, tehát kétségtelenül ő az. — Beszéljetek. — mondotta Csáth. Eire Maksziminosz fölegyenesedett, s kivette a kebelé­ből a császár pecsétes levelét. — Felséges király, országoknak ura, dicső fejedelem, — mondta remegő hangon. Sohase hittem, hogy ez a büszke, nagyhasú Makszimi­nosz. aki mindig olyan peckesen állt, mintha a gerince vasból volna, így átváltozzék kocsonyává ! — A mi császár urunk, — folytatta, — tiszteletét küldi és jó egészséget kíván. Vigilász tolmácsolta : — ... és jó egészséget kíván. Attila maga elé pillantva felelte : — Ugyanazt kívánom neki, amit ó kíván énnekem. Csak később, hónapok múlva értettem meg, hogy Attila szavai mögött micsoda gondolat vetett árnyékot, amikor ezt mondotta. Átvette a levelet Maksziminosztól, s a szeme Vigilászra viilant. — Szemtelen kutya ! — kiáltott rá hun nyelven, — hogy : mersz a szemem elé jönni ! Avagy nem te tolmácsoltad-e azt az akaratomat, hogy addig énhozzám követ ne másszon, amed­dig a szökevényeket mind ki nem adjátok ! Vigilász majdnem a földre ült ijedtében. A teremszerű nagy sátornak még az oszlopai is reszkettek. Attila választ várt, de Vigilász csak sunyított, mint a megrúgott kutya. Ebben a nehéz csendben aztán Edekon szólt reá : — Hát nincs semmi mondani valótok a mentségtekre ? Feleljetek hát ! — Felséges király, hebegte ekkor Vigilász, — a császár minden szökevényt idekisértetett. (Következő számunkban folytatjuk.) IbüETHOUR & MORRIS? ITft DIT A I CCYATT ® I 1 LTD. REAL ESTATE 1766 ST. CLAIR AVE., W. I HAJDÚ IRÉN hegedűiskolája .‘IT GJLGORM ROAD (Eglinton-Spadina) Toronto ^Díjtalan tehetség vizsgálat. Tel.: HU. 1-4113 Torontó leggyorsabban fejlődő I és Kanada első ingatlanforgalmi központja. Kg Ha házat akar VENNI vagy ELADNI, hívja bizalommal® magyar megbízottunkat : STEVE DALNOKIT Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt akar vásárolni, hívja fel a NIAGARA AUTO PARTS MR. KISS-t 1224 Ferry St. Niagara Falls, Ont. Tel.: EI>. 8-3653 EL. 4-1921 sis on obsbrS' 7-3161 DANUBIA SERVICE COMPANY IKKA és IBUSZ (Magyar Állami Utazási Iroda) hivatalos képviselete Kanadában, CEDOK (Csehszlovák Utazási Iroda) képviselete ÉRTESÍTI VEVŐKÖRÉT, HOGY AZ IKKA CSOMAGFORGALOM ISMÉT MEGINDULT KÜLDJÖN MOST SEGÍTSÉGET H OZZÁT ARTOZÓ INAK DANUBIA SERVICE COMPANY 296 QUEEN ST., W. TORONTO, ONTARIO Telefon : EM. 4-8537 Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 IV. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMER *'ILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Autóját azonnal javitja Earl Mabee White Owl Service Station - Delhi, Ont. Telefon 331.— 14 és 18 karátos európai karika-, gy émánt- és brilliáns­­gyürük, világmárkás órák részletre is. TIME JEWELLERS ékszer, óra és optikai tárgyak szaküzletében. 776 Yonge St. Toronto, WA. 4-7829 Magyar üzlet ! Fred Wagner, magyar BORBÉLY ÜZLETE 9871/2 Bloor St., W. (hátul a Cigar Store-ban) Hajvágás 75 cent, menekülteknek 50 cent. POSTÁZZUK SÜRGŐSEN KARÁCSONYI LEVELEZÉSÜNKET ! Leveleink időben és biztosan való megérkezését elősegíthetjük azáltal, hogy • Leveleinket világosan, helyesen és pontosan címezzük, kiírva az ország teljes nevét, amelybe küldjük éspedig lehetőleg angol helyesírással. • Ellenőriztessük a postahivatallal tengeren­­túlra küldött csomagjaink és légiposta leveleink portóját, valamint a feladóvevény és vámjegy helyes kitöltését. ® A nevet és címet írjuk NYOMTATOTT BETŰKKEL. A címet jegyezzük fel a csomag külsején és belsejében is. Ne feledjük el a feladó címét a levél vagy csomagcímke felső bal sarká­ba írni. Gondoljunk arra, hogy csomagunk hosszú utat fog megtenni, ön tud már autót vezetni ? Ha nem, úgy tanuljon a BESTWAY DRIVING SCHOOL-NÁL óránként $2.50 353 College St. Toronto Tel.: WA. 1-1482 Lakás : LE. 4-7307 wwwwwAiwvvvwyw GYÓGYSZERT AZ ÓHAZÁBA Legolcsóbban és garanciá­val vállaljuk bármely gyógyszer küldését, sürgős esetben légipostával is. Küldje el óhazai receptjét vagy keressen fel személyes megbeszélés végett. A gyógyszerekhez magyar­­nyelvű útasítást melléke­lünk és díjtalan tanáccsal szolgálunk. MED. EXPORT 26 Castle View Ave. TORONTO, ONT. Telefon: WA. 1-2824 WWVMmWAWMNWV svop Köhögés, megfázás, nátha, hurut, asztma, influenza, lázas megbetegedések ellen. , ,. , .. ..... , , , i Minden Drug Store árusítja. ! ezert csomagoljuk gondosan es tartósan, először préséit kar-; ^yyyyVVVWlWVVVVVWVW i tondobozba, inajd erős csomagolópapírba és végül kössük át j i erős fonállal. További felvilágosítások a postázásra nézve a legközelebbi postahivatalban kaphatók. KIADJA A KANADAI POSTA ADJON FEL EGY HIRDETÉST lapunkban s így, ezen az úton kívánjon kellemes ünnepeket barátainak és ismerőseinek. Ez olcsóbb és praktikusabb, mint az üdvözlő lapok. Egv karácsonyi üdvözlő hirdetés 5 dollárba kerül és MINDEN MAGYAR OLVASSA Hirdetések feladhatók telefonon is LE. 6-0333. Karácsonyi számra LAPZÁRTA DECEMBER 16-ÄN ESTE 6 ÓRA. FELHÍVÁS I I Hetenként kétszer szállítunk Torontóba friss, elsőrendű DISZNÓT ÉS BORJUT egészben. A rendelést fel lehet adni, vagy érdeklődni lehet a következő címen : GRÓF FERENC Bowmanville, Ont. Tel.: MArket 3-5268 (A telefonhívást mi fizetjük). STARKMAN BROKER 160 Oakwood Ave. Toronto e heti rendkívüli ajánlata : $1000 lefizetéssel 8 szobás ház, dupla garázzsal a Shaw St.en eladó. Hívja magyar megbízottunkat MR. KURCSIST : LE. 3-7949 VÁSÁRLÁSAINÁL HIVATKOZZON LAPUNKRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents