Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-11-10 / 44. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 44. sz. 1956 november 10. A LATHATATLAN ember Irta : GÁRDONYI GÉZA II. Később, hogy az asszony elöregedett, az én dolgom is megszaporodott. Nekem kellett a gazdám ruháit tisztítanom, a saruit festenem, vásárolni, mécsest tölteni, söpörni, szóval .íz apró házi munkát végezni. De én minden dolgot szívesen, buzgón teljesítettem. A gazdám évről-évre jobban szeretett. A tanítóm figyelmeztette egyszer, hogy valami rendkívüli erős a memóriám. Az uram megpróbált : elolvasott előttem hat sort Homéroszból. Elmondtam neki hiba nélkül. Magam se tudom hogyan van, de a szavak úgy beleragadnak az agyamba, hogy amit figyelemmel hallok vagy olvasok, azt többé el nem felejtem. Már a harmadik esztendőmben másolásokra fogott. Az nagy' hasznomra vált. A császári könyvtárban csupa okos ember másolt. Azok tanáccsal segítettek nekem, s a beszélgetéseikből sokat tanultam. Tőlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának a nyolcadik évi rabsága után rendesen szabadság jár, de van olyan rabszolga is, amelyik örökre le van kötve az urához. Én nem tudtam, melyik osztályba tartozom, s nem is kívántam a gazdámtól elszakadni. A lefolyt nyolc év alatt nagyon összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért szeretett, hanem azért is, mert filozófiai és történelmi témákról beszélhetett velem. Ismerem Plátót, Arisztotelészt, Hérodotoszt, Plutarchost, Szvetonioszt, a filozófusokat, grammatikusokat, kicsibe nagyiába minden tudományt ismertem. A gazdám mindig tőlem kérdezte írásközben a helyneveket, a dátumokat, az évszámokat. A császári levéltárban is én lettem lassankint az eleven kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom. Egy napon feltűnt nekem, hogy reggel a gazdám nem szól hozzám. Én szoktam őt befetválni, s én szolgáltam be a reggelijét is. Akközben mindig- elmondta, mit álmodott, s bár egyikünk se hitt az álmok jelentésében, mind ä ketten találgattuk. hogy mit jelent ? Hát mondom : egy kora tavaszi napon nem szól hozzám semmit. Már a reggeli tejet is betettem az asztalára és szokás szerint megkérdeztem : — Hogy aludtál uram ? Mit álmodtál az éjtszaka ? De erre se felelt. Néha rám pillantott és szomorú volt a tekintete. Mi lelhette ? — tűnődtem magamban. Végre megszólalt : — Mennyi a pénzünk Zéta ? —- Mint tegnap, uram : hetvenöt szolidus és háromszázhárom szesztercius. — És a vörös bőrzacskóban ? Az a bőrzacskó külön fülkében állt, s egy fából faragott Jézus-fej volt az elfödője. . 1 Arról a zacskóról azt mondta egyszer a gazdám, hogy- tartozik egy embernek, azé. A nevét nem mondta és én nem is kérdeztem. A pénzt különben mindig én tartottam számon. A kulcs is nálam volt. Add ide a vörös bőrzacskót, — mondotta tompa hangon. —- Tégy még hozzá négy aranyat, hogy legyen száz. Oda tettem neki a pénzt az asztalra. Nyugtalanul sétált föl és alá a szobában. Én az ajtó mellett álltam és szintén nyugtalanul néztem rá. Egyszer aztán megáll és azt mondja : — Zéta fiam, tudod-e, mi nap van ma ? — Szombat, — feleltem, — április 3-ika. E napon alapította Antiókia városát Szeleukusz Nikátor ; e napon kezdődött Nagy Heródes fiainak az uralkodása; és e napön hált meg némelyek szerint, a mi urunk Jézus. — Ez igaz, — mondotta Priszkosz, újból fői és alá járva a szobában. Aztán megint megállt és szólott: — Ott van a naplóim között a 440-ik év. Törd föl a pecsétet és nyiss rá április 3-ra. Olvasd el. Kivettem a kis iratcsomót. Fölbontottam és olvastam : '"Reggel a császár hivatott magához. Hosszan tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok királyára ez nem kötés, csak nekünk kötés. Jaj ennek az országnak, ha az a barbár felénk fordítja a lova fejét. Délután Maksziminoszhoz mentém. Ott egy kis rabszolgát találtam. Embertelenül bántak vele. Megesett a szivem. Magamhoz váltottam. A neve Theofil.” Elolvastam hangosan és zavarodottan néztem a gazdámra. — Ma nyolc éve ennek, — szólt Priszkosz megindulástó1 rezgő hangon. — Szabad vagy. Én se szólni, se mozdulni nem bírtam. Priszkosz fölvette a bőrzacskót: — íme, — mondotta, — ezt neked raktam félre. Mától fogva süveget viselhetsz, házasodhatok magad ura lehetsz, vagy beállhatsz katonának; szóval mától fogva csak annak emelsz süveget, akinek akarsz. Nekem egyszerre könnybe borult a szemem. — óh, jó uram ! — rebegtem térdre borulva. — Ne küldj e? engem ! Ne adj nekem pénzt ! Hogyan gondolod azt, hogy nélküled éljek! — Kelj föl, — felelte az öreg elérzékenyülten. — Jól van no. Valami szépet akart mondani, azt láttam a szeméről meg az ajka mozgásáról, de utoljára is nem tudott mást mondani, csak mosolygott meghatottan és pislogva : — Hát ilyen bolond ember vagy te ? Én könnyezve feleltem : — Neked köszönhetem, hogy kiemeltél az állati sorból ; neked köszönhetem, hogy világossága van az én értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szivével érdemelheti meg az ember nevet ? — Jól van, — mondta bólogatva. És hirtelen hangot változtatva, szinte együgyű arccal kérdezte : — Attilához ? — kérdeztem megdöbbenve. — Oda ám, — felelte szinte búsan Priszkosz. Egy pár nap múlva oda kell mennünk. Leült és maga elé nézett. — Attilához ? — kérdeztem újból. Mert ez az újság fejbeütésként hatott reám. Az uramat máskor is küldözte a császár, ahova okos ember kellett, de hogyan küldheti a vadak közé ? S ezen a viharon át, amely agyamat megrohanta, tisztázódni kezdett előttem a helyzet. A minap hun követek jöttek a császárunkhoz, Teodeziuszhoz, nagysüvegű, aranyláncoktól zörgő barna emberek. Voltak valami öten. Az uramat minden órában hivatták az udvarhoz, vagy hozzánk szaladgáltak. Hol Krizafiosz jött, a kappanember, hol Maksziminosz, a császár tanácsosa, hol Vigilász, a császár tolmácsa. Házunk hasonlított néha a csendes őrültek házához, de a császári, palota még inkább. A nagyméltóságú urak mindenütt suttogtak, s a szemükben hol aggodalom borongott, hol pedig ravaszság csillogott. A hun urak levelet hóztak a császárnak Attilától. A le-1 v,élben Attila azokat a szökevényeket követelte, akik a római birodalomban lappanganak, továbbá azt követelte, hogy az Tsztér (Duna) mellékén ne szántsanak vessenek a császár népei, mert az a föld az övé és ahogyan fegyverrel szerezte, fegyverrel meg is tartja. Végül az volt a kívánsága, hogy a vásár ne az Iszter partján levő Illiriában legyen, hanem öt napi járással beljebb Naiszoszban (Nisszában, Szerbia) a két birodalom határán. Én is ott voltam a palotában, mikor a hun követek a levelet átadták. Az uram mögött álltam és láttam az udvart sápadt szorongásban, míg Vigilász tolmács a levelet mondatról mondatra fordította. A császár megkönnyebülten lélekzett, mikor Vigilász a levél végére ért, ahol Attila jóegészséget kívánt a császárnak. Némi rosszakarattal gonosz humort lehetett volna ebben gyanítani, de törődtek is ők a szófejtéssel ! A fő az, hogy Attila nem vért kíván, hanem csak aranyat. — Van-e még valami izenete őfelségének ? — kérdezte a Császár szinte alázatosan a mord hun követektől. — Van, — felelte Edekon, egy vállas nyalka-bajúszu ember. — Azt izeni, hogy máskor ha követeket küldesz hozzá, ne holmi egyingű fráterek legyenek azok, hanem országod főfő jelesei közül valók : szenátorok, vagy legalább is konzulok. S ahogy' a hun szólott, mintha csak ő volna a császár. Theodoziusz meg az Attila kengyeltisztítója. A császár mindenre nyájasan bólintott, azután átadta a követeket Krizafiosznak, hogy addig míg a válasz elkészül, kenje őket mézzel. A válasz napokig készült, s az én jó uramnak nem egy hajaszála őszült meg belé. Láttam, hogy miket ír, mert hiszen én tisztáztam neki. Ha a betűk mozogni tudnának, válaszunk betűi térden csúsznának Attila szeme elé. Gyalázat a neved alázat ! A művelt Európa hajlong a barbár Ázsia előtt ! A császár alázatosan könyöi'gött Attilának, hogy ne engedje a népét becsapkodni a római birodalomba, meg hogy egy végleges békekötés végett küldje el a fővezérét. Mindez egy pillanat alatt átrohant az emlékezetemen, s kérdem az uramat : — ÉS kivel mégy- uram, ha szabad tudnom : kit küld a császár ? Krizafioszt, ugye ? — Nem, — felelte az uram, — egy jobbképű embert : Maksziminoszt. Tehát ä2 első gazdámat. — Követlek uram, ahova mégy, — feleltem alázatosan. Aztán talán nem is olyan fekete a hun, mint amilyennek festik ! — Gondold meg ! — Meggondoltam. — Azok az emberek,vért isznak, embervért ! A csatában fölhasítják az elesett ember mellét és a fogukkal harapják ki belőle a még dobogó szivet ! Éreztem, hogy elsápadok. A vértől mindig adóztam, ha csak emlegették is, s abban az időben, aki rosszúl aludt, hunokkal álmodott. Azonban az uramat annyira szerettem, hogy leküzdöttem a félelmemet és így feleltem neki : — Én a te árnyékod vagyok, jó uram : követlek az egész világon át. — No jó, — felelte az öreg, —hát akkor csak szedd össze fiam, amiket gondolsz, hogy elvigyünk. A virágaimat add ki az asszonynak. A szobát becsukjuk. Aztán nézd : itt van tíz arany. Ezen végy mindenféle fűszert, amit az egyiptomi kalmárok árulnak, meg egynéhány krokodilusbőrt, meg piros szattyánt, rézgyűrűket, fülbevalókat, szóval mindent, amiről gondolod, hogy a vadak közt hasznunkra válik. Dehát igazán eljössz yelem ? —Oh uram, — feleltem most már á szivemnek minden melegével, —- el nem hagylak én téged sohasem ! n. Már erősen kitavaszodott, mikor az Iszter vizében megitathattuk a lovainkat. összesen tíz sátorral voltunk. Az egyik volt Maksziminoszé. ő volt az én első gazdám, ő a császárnak a tulaj don•képeni követe. A másik sátor a gazdámé meg az enyém. A harmadik Vigilász tolmácsé, egy hunyorgó-szemű sovány emberi aki már máskor is járt Attilánál. A többi sátor a szolgáké, ; egy meg Rusztikiosz kereskedőé, aki egy rokona kiváltása /égett utazott növelünk. Utunkon előttünk járt egy nyíllövésnyme az a katonaság, amelyik az Attila tizenhét szökevényét ritte, s azokkal mentek a hun követek is. Az úton mindnyájan erősen érdeklődtünk a hun nyelv 'ránt. Vigilász meg Rusztikiosz tanította is az urakat, de én zerény Senki Pál nem kérdezhettem tőlük semmit; csak éppen amit füllieggyel elkapogattam a szavukból, az volt az enyém. — Hát eljössz-e velem a barbárokhoz ? Következő számunkban folytatjuk. ÍbréthÓÍir & morrIsí ITH föCAO F5TATF 8 1 e| i LTD. REAL ESTATE 1768 ST. CLAIR AVE., W. Torontó leggyorsabban fejlődő és Kanada első ingatlanforgalmi központja. I 1 Ha házat akar VENNI vagy ELADNI, hívja bizalommal*» magyar megbízottunkat : Í STEVE DALNOKIT RO. 7-3161 I HOB HHIIiJiffilil QBK hajdú írén zeneiskolája 37 GILGORM ROAD (Eglinton-Spadina) * Toronto , gjDíjtalan tehetség vizsgálat. Tel: HU. 1-4113 AGYAR“*“ RÁDIÓADÁSOK Rózsa László clevelandi ma gyár rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. 14 és 18 karátos európai karika-, gyémánt- és brilliánsgyűrük, világmárkás órák részletre is. TIME JEWELLERS ékszer, óra és optikai tárgyak szak üzletében. 776 Yonge St. Toronto. WA. 4-7829 Magyar üzlet ! BORSZŐLŐ \ Kanadai kék Concord szőlő BUSHELENKINT $1.50 Minden külön költség nélkül házhoz szállítjuk. TELEFON: CL. 9-5481 DOMINION CITRUS CO. LTD. Ontariói Élelmiszerelosztó Állomás QUEENSWAY j A torontói CKFH rádió áldomás az 1400-as hullámhosz^zon minden szombaton d. u. /4 órától 5-ig sugároz magyar ' műsort. ;\AAA AA AA A AAAJ j A Dohányvidéki Magyarház I rádióórája, minden vasárnap [1.15-től 2 óráig a tillsonburgi {adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. Ha használt autóját el jakarja adni, vagy alkatrészt akar vásárolni, hívja fel a NIAGARA AUTO PARTS MR. KISS-t 1224 Ferry St. Niagara Falls, Ont, Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre 4RVAI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. VAAWAVVWAVAVWAVV GYÓGYSZERT AZ ÓHAZÁBA Legolcsóbban és garanciá/ val, vállaljuk- bármely gyógyszer küldését, sürgős esetben légipostával is. Küldje el óhazai receptjét vagy keressen fel személyes megbeszélés végett. A gyógyszerekhez magyarnyelvű útasítást mellékelünk és díjtalan tanáccsal szolgálunk. MED. EXPORT 26 Castle View Ave. TORONTO, ONT. Telefon: WA. 1-2824 VAVAWAVAV.UVA^V. sV°P Köhögés, megfázás, nátha, hurut, asztma, influenza, lázas megbetegedések ellen. Minden Drug Store árusítja. CLAYTON’S 1 226-230 Yonge Street Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOM ER CILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel 4515 AGYOBB NŐI RUHAÜZLET TORONTÓBAN. NOVEMBERI KIÁRUSÍTÁS ! KABÁTOK serdülő és gyermekleányok részére 7—12 éves korig RENDES ÁR 24.95-től 29,95-ig. MOST $17.95 Gyapjú kabátok ‘iskolás lányok részére, vatta béléssel a hideg téli napokra. Megtakarít 7—12 dollárt e kabáton. Mindegyik galléros. Fiatal-lányok osztálya. » Kívánságra hitelszámlát is nyitunk. AZ ELSŐ NEHÉZSÚLYÚ JAPÁN BOXOLÓ Az első nehézsúlyú boxolót Japán sporttörténetében a chicagói Charles Timms az első menetben 25 másodperc alatt kiütötte. A japánok vékony testalkatukkal nem alkalmasak erre a sportágra. vesz részt az olimpián. A legnagyobb létszámú a 18 tagú utánpótlás labdarúgó-csapat. A jugoszláv olimpiai küldöttség Splitböl az Északi-sork megkerülésével repülőgépen utazik Melbourne-be. ' / * * * Az egyiptomi olimpiai bizottság hivatalosan közölte, hogy nem vesz részt az 1956-os nyári olimpiai játékokon. hírek az olimpiáról A szovjet olimpiai bizottság véglegesen elhatározta, hogy a Szovjetunió a következő 17 sportágban vesz részt a melbournei olimpiai játékokon : kosárlabda, ökölvívás, birkózás, súlyemelés, kerékpár, evezés, kajak-kenu, vi- i toriázás, úszás, vízilabda, műugrás, torna, atlétika, öttusa, vívás, sportlövészet, labdarúgás. Elhatározták, hogy 1957-ben tovább erősítik a szovjet sport nemzetközi kapcsolatait. Az 1957-ben Moszkvában sorrakerülő VIT- sportversenyeket július 29- és augusztus 10-e között rendezik meg. * Jugoszlávia hat sportágban 43 sportolóval VEGYES SPOBT-HIEEK A szovjet úszók válogató versenyén három uj csúcs született : 800 m gyors : Nyikityin 9:45.5, 1500 m gyors : Androszov 18:35.4, 100 m női hátúszás : Klipova 1:14.3. Ezek az eredmények csak szovjet csúcsot jelentenek. * * * Keletnémetország — Svédország atlétikai viadal Kölnben, a németek 115:97 arányú győzelmét hozta. * * * Uj nőisulydobó világcsúcsot állított fel Taskentben a szovjet Galina Zibina 16.76 m-rel.
