Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-11-10 / 44. szám
Még jönni keli, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. C a « a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language @4*KuUeut ’TfiUHQorUeutá. Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunisia hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ 1 Edited and Published at 1 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 44. szám Ára : 10 Cent Toronto, 1956 november 10. A VILÁGTÖRTÉNELEM A SZOMBAT ÉJJELI ESEMÉNYEK LEGAUASABB GAZTETTE Ezzel jellemezte az egész müveit világ az oroszok újabb, becstelen támadását Magyarország ellen. A budapesti rádió, otthoni időszámítás szerint, vasárnap reggel y%5 órakor közölte Nagy Irm-e drámai bejelentését, miszerint az orosz csapatok ismét támadást intéztek Budapest ellen. Nagy Imre szószerint ezeket mondta : Itt Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsának Elnöke beszél. Az orosz csapatok ma reggel, */2 5 órakor támadást kezdtek Budapest ellen azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormány uralmát. Csapataink az ellenséggel felvették a harcot. A kormány helyén van. Ezt kívántam közölni Magyarország népével és a világ közvéleményével." Nagy Imre bejelentését többször megismételték és hét különböző nyelven is bemondták. miközben a Szózatot és a magyar Himnuszt játszották. A Kossuth-rádió még felhívást intézett Maiéter Pál honvédelmi miniszter és Kovács István vezérkari főnökhöz, akik a szovjet parancsnokságon tárgyalásokat folytattak az orosz csapatok kiürítésére vonatkozólag, hogy azonnal térjenek vissza és vegyék át hivatalukat. (Mint később értesülünk Maiéter Pált és kíséretét, megérkezésük után azonnal letartóztatták az oroszok) és ezzel a Kossuth-adó beszüntette az adását. Vasárnap délután egy magát “Csokonai-rádió”-nak nevező állomás azt a hírt sugározta, hogy az oroszok foszforos lövedékekkel lövik a várost, nem kiméivé sem asszonyt, sem gyermeket. A nap folyamán még egy másik magyar rádióállomás is jelentkezett, ameiy közölte, hogy ezer orosz tank támadja Budapestet. CSAK A KEZDET Azt hisszük, minden magyar ember kivétel nélkül az egész világon és minden szabadságszerető ember, a világ minden rádiókészülékén, borzadállyal és sírva hallgatta a szombat éjjeli híreket. Bekövetkezett az, amitől remegett minden magyar és minden olyan ember, aki ismeri a szovjet rendszert, amelyhez foghatóan ördögi rendszer soha nem volt az emberiség történelmében. Felesleges a kétségbeejtő híreket itt felsorolnunk. Sokezer szovjet tank nyitotta meg a tüzet a két napon át szabad Magyarország minden városára, gyujtóbombákkal és nehéz légibombákkal elsöpörték és szétrombolták a magyar szabadságharcot, megsemmisítették a magyar szabadságot, s vele együtt azt a reményt, hogy a szovjet árnyékában emberi élet egyáltalán lehetséges. Az a sokmillió áldozat, aki a hidrogén- és atombombák lehullása után fog maradni a földön, — mert ennek be kell következnie —-'egyedül a szovjet áldozata lesz. Akkor, amikor az orosz nép majd éppen úgy fogja felakasztani a saját pribékeit, mint ahogy a magyar felkelők kivégezték Gerőt és a többi bérgyilkost, majd kegyelemért fognak könyörögni a kommunista vezetők, s emberi jogokra fognak hivatkozni. S amikor az atomháború végén az életbenmaradottak majd statisztikákat fognak összeállítani, amelyben a milliónál kisebb számok elhanyagolható tételekként fognak szerepelni, akkor minden egyes halott, minden nyomorék, minden szenvedő egyetlenegy irányba fog vádlólag nézni : s ez a szovjet kommunizmus. A magyar szabadságharc olyan lelkesedést váltott ki az egész világon, s a. szovjet akció — támadás abban a pillanatban, mikor megegyezést kínál fel, — annyira felháborította a világ minden egfes emberének lelkét, hogy nincs'ember, aki nem tartaná szükségesnek, hogy a kommunizmus ellen azokkal az eszközökkel küzdjünk, amelyet ők vezettek be a huszadik század békésen fejlődő népe közé : a katonai fölény eszközeivel. Amint azt írtuk hosszú évek óta, magyar és angol lapokban egyaránt, hogy az úgynevezett kommunista országokban nincs egyetlen élő kommunista sem — a rendszer szolgáit kivéve, — úgy most azt mondhatjuk, hogy ma már nincs az egész világon egyetlen egy olyan ember sem, aki helyesnek tartaná ezt az örült, gonosz rendszert. Mamár nem él senki, aki azt hinné, hogy a szovjet kommunizmus jó. Nem él olyan ember sem az egész világon, aki elhinné, hogy a szoviet katonai hatalom oly nagy, hogy annak engedni kell, mert az ellenállás úgyis hiábavaló. Ezek — elsősorban Nehru, ez az aljas kígyó és álszent párthívei — figyeljenek arra, amit a budapesti rádió utolsó szabad bemondója mondott vasárnap hajnalban : “Az ágyúzás közeledik. Fegyverünk nincs többé. Bombákkal és puszta kézzel fogunk harcolni az áruló, gyilkos szovjet katonák ellen. Tudjuk, hogy meghalunk, de nem félünk, mert mi a szabadságért harcolunk ! Tudjuk, hogy itt élnünk, halnunk kell ! Isten veletek, barátaink !” Borzalmas, de igaz, hogy az a vérontás, az a terror, az a deportálási hullám, amely most Magyarországon a szovjet pribékek kezétől megindult, egy kis józansággal elkerülhető lett volna. Ahogy multheti cikkünkben szomorúan megjósoltuk. a Kremlben azok kerültek többségbe, akik nem voltak hajlandók megérteni az idők jelét, s akik nem tudják, hogy bukásuk elkerülhetetlen. Azok, akik a szovjet egyetlen eéiját a hatalomban, az uralkodásban látják. Ezek határozták el a magyar szabadságharc öszszezúzását, s amint az nyilvánvaló volt, azt könnyen végre is hajtották. A dicsőséges magyar forradalom vezetői túl sokat kértek. Magukkal ragadták Nagy Imre miniszterelnököt, aki — bár eredetileg éppenolyan moszkovita áruló volt, mint Rákosi és Gerő — élete utolsó napjaiban megtért és a magyar szabadságért dolgozott. A szabad magyar kormány, hatalmának három napja alatt olyan feltételeket szabott az oroszoknak, amiket józanul nem lett volna szabad szabni. A felkelők, akiknek vezetőjük nem volt, — mert hiszen erre nem is volt szükség, hiszen minden egyes ember a szabadságért harcolt, — azt remélték és azt hitték, hogy a nyugati hatalmak fegyveres egységei azonnal megsegítik őket. A segítség fokozatosan és biztosan be fog következni. Ma is áll és igaz, hogy Magyarországot a Nyugat fegyveres hatalma fogja felszabadítani a szovjet elnyomás alól ; ma is áll és igaz, hogy a népek szabadságáért folyó háborút, — amely már megindult, — a magyar nép egyedülálló hősiessége indította el, s hogy ez a háború magával hozza nemcsak Magyarország szabadságát, nemcsak a magyar név örök dicsőségét, hanem az egész világ szabadságát is. De azt hinni, hogy már a magyar szabadságharc első napjaiban megjelenik az amerikai hadsereg : borzalmas tévedés volt, amelynek az áldozata sok tízezer, talán sok százezer legyilkolt, deportált magyar testvérünk lesz. Amikor e sorokat írjuk, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése óriási többséggel megszavazta az amerikai kiküldött azon javaslatát, hogy a szovjet azonnal szüntesse be a hadmozdulatokat Magyarországon, azonnal vonja vissza csapatait, tartózkodjék Magyarország belügyeibe való beleszólástól és engedjen nemzetközi vizsgálóbizottságot Magyarországra. A csatlósállamok és a szovjet kivételével a világ minden nemzete egyöntetűen és a fájdalomtól és elszántságtól remegő szavakban csatlakozott a javaslathoz. Csupán hét arab állam és a Nehru által vezetett hat indiai ország tartózkodott, valamint Jugoszlávia és Finnország. A két utóbbi érthető ; túl közel Vannak a szovjet csapatokhoz. Az arabok a szuezi ügy miatt nem vettek részt, de miután a szuez-egyiptom-izraeli ügy az igazságos megoldás felé közeledik, az arab államok csakhamar biztosan a világ közvéleményéhez csatlakoznak ; Nehru és a mögötte álló többi puhány-ország még olyan rövid idő óta önállóak, hogy nem mernek nyilatkozni. Ezek is a mi oldalunkon állnak lélekben, de majd csak akkor állnak egyértelműen mellénk, ha már megszólaltak az ágyúk. Fog-e engedni a szovjet a világ osztatlan közvéleményének ? Nem. Mi lesz a következő lépés ? Azonnali háború ? Nem. Mi fog hát történni ? Az Alapokmány értelmében kollektív katonai intézkedést a közgyűlés nem szavazhat meg, csupán a Biztonsági Tanács, s abban a szovjetnek vétójoga van. Miután a magyar szabadság ma a világ legfontosabb kérdése, amelyben a világ ^ minden országa a szovjet ellen van (tudtunkkal még Vöröskína is) az Egyesült Nemzetek következő feladata az lesz, hogy megváltoztassa az Alapokmányt abban az értelemben, hogy a Biztonsági Tanácsban nem gyakorolhat vétójogot az a hatalom, amely ellen kellene intézkedést hozni. A következő napok meg fogják hozni ezt a javaslatot is — hacsak a szovjet nem engéd. Ha ilyen változtatás keresztülmegy, akkor a a Szovjet kétségtelenül kilép az UNO-ból, s szemben találja magát az egész világgal. Ez egyenlő a háborúval. November 3-tól 4-re virradó éjjel történtek azok az események, amelyek hazánkat a történelem egyik legsötétebb tragédiájába taszították, de egyúttal jobban felrázták a világ közvéleményét, mint bármilyen más esemény a második világháború kitörése óta. E sorok írója, aki az Egyesült Nemzetek rádióján hallgatta az egymásra következő szörnyű híreket, délután hattól másnap reggel hatig, az aggodalomtól, a fájdalomtól és a hiábavaló reménységtől félőrülten próbálta felfogni mi történik, megérezni, mi fog következni ? November 3-án este ült össze az UNO rendkívüli közgyűlése, hogy tárgyalás alá vegye az Egyesült Államoknak a Biztonsági Tanácsban előterjesztett azt a felhívását, hogy az izraeli-egyiptomi háborúban résztvevő felek és a szuezi csatornavidék megszállására készülő Nagybritannia és Franciaország azonnal tegyék le a fegyvert. Egy nappal azelőtt a Biztonsági Tanács errevonatkozó határozatát, melyet az Egyesült Államok és a Szovjet egyaránt támogatott, Anglia és Franciaország megvétózta, azzal a kijelentéssel, hogy Egyiptom ellen nem viselnek és nem kívánnak viselni háborút, s akciójuk mindössze rendŐxi tevékenység abból a célból, hogy a szuezi csatorna forgalmát biztosítsák a közelkeleti háborúban. A közgyűlésen résztvevők egymásután szólaltak fel és izgatottan tárgyalták azt a kérdést, hogy Angliának és Franciaországnak joga volt-e a fenyegető helyzet, a közelkeleti háború és az UNO tehetetlenségére tekintettel mindkét oldal felé irányuló hadicselekményt elkövetnie. Különösen a szovjet kiküldött, ez a bolsi hiéna volt az, aki súlyos szavakkal próbálta megbélyegezni a nagyhatalmak akcióját, melyet inváziónak, megszállásnak, gyarmatosításnak és hasonló tevékenységeknek nevezett. India és a többi színes állam kiküldöttei is súlyosan megtámadták Nagybritanniát, míg Ausztrália és Ujzéland szíwel-lélekkel Anglia mellett foglaltak állást. Az USA kiküldöttje, Cabot Lodge szenátor sokkal megértőbben beszélt az angol akcióról, mint a Biztonsági Tanácsban, s mindenekelőtt a gyakorlati megoldást kereste. A gyakorlati megoldás két javaslat alakjában feküdt a közgyűlés előtt; Az egyik, melyet Nehru vezetésével 19 ország terjesztett elő, arra irányult, hogy nemzetközi erőket küldjenek-a helyszínre, s ezek, ha kell, katonai segítséggel akadályozzák meg a feleket a további harcban. Ezt a javaslatot az USA azzal egészítette ki, hogy a “nemzetközi haderő” feladata nemcsak a folyó harcok megszüntetése, hanem az egész szuez-arab-izraeli kérdés rendezése legyen. A másik javaslatot Pearson kanadai külügyminiszter nyújtotta be, s már most előreboesájthatjuk, hogy ezt a közgyűlés 54:7 arányban, 8 tartózkodással, elfogadta. A javaslat nemzetközi rendőrség alakítására vonatkozott, melynek létszámát egyelőre 10.000 főben jelölték meg. A robbanásig menő feszültséggel telt vita részleteit itt nem tárgyalhatjuk ; a vita vége az lett, hogv Hammerskjöld UNO főtitkárt felhívta a közgyűlés, hogy 48 órán belül terjessze elő konkrét javaslatait a nemzetközi rendőrség szervezetére és a további teendőkre nézve. Időközben a főtitkár javaslatai is napvilágra kerü’tek éspedig olyan formában, hogy a neinzetközi rendőrségben egyetlen nagyhatalom se vehessen részt, ezzel kizárva az USA és a szovjet részvételét is. Norvégia, Auszrália. Uizéland, Kanada és Norvégia már beje’entették, hogy résztvesznek a nemzetközi haderőben, melynek parancsnoka kanadai lesz. A MAGYAR TRAGÉDIA SZOMBAT ÉJJEL Csak a hozzászólások fele hangzott el éjfél után 1 órakor, mikor Lodge amerikai kiküldött magából kikelve, az izgalomtól lihegve szót kért. “E pillanatban értesültem, — mondotta, — hogy a szovjet haderő' megszegve csak két órája megerősített, adott szavát, megtámadta Budapestet. Az amerikai követség jelentése szerint az amerikai és kanadai állampolgárok a, követség pincéjébe vonultak le. Mindszenty hercegprímás menedéket kért az amerikai követségen. Az oroszok foszforbombákkal lövik a fővárost, amelyet porrá akarnak égetni. — Uraim ! — tette hozzá a szovjet kiküldöttre mutatva : — és ezek beszélnek agresszióról és ártatlanok elpusztításáról 1” A közgyűlésen az elszörnyedés moraja zúgott végig. Az an>erikai kiküldött azonnal felhívta Hamnierskjöld főtitkárt, hogy a magyar ügyben hívja össze a Biztonsági Tanácsot, amely két nappal azelőtt függesztette fel ülését ebben a kérdésben. Reggel három óra volt, mire a szuezi ügyben ülésező közgyűlés végétért és a kiküldöttek átvonultak a Biztonsági Tanács üléstermébe, ahol nyomban tárgyalás alá vették Amerika javaslatát. A javaslat így szólt : “A Biztonsági Tanács felhívja a Szovjetuniót, hogy azonnal hagyja abba a magyarok ellen folyó katonai akcióját, azonnal vonja vissza csa(Folyt, a 3. oldalon). iiiiiiiiiiiiiiiimimimimiMiiiimiiiimiiimmimiimiiMiiuiimimiiimmnmi Ha pedig mégis bennmaradna az UNO-ban, vagy ha a közgyűlés kimondaná, hogy megtorló intézkedéseket tehet a szovjet vétója ellenére, akkor a szovjetnek engednie kell. Er gyakorlatilag azt jelentené, 'hogy a Kremlben megint azok/ volna a szó. akik szívesebben menthetik, ami menthető, minthogy atomháborút viseljenek az egész világ ellen. Erre is sok esély van, mert a jelek szerint a szovjet vezetői úgynevezett reálpolitikusok, tehát, a célok érdekében a legerőszakosabfc eszközöket meggondolás nélkül hajlandók alkalmazni, de anélkül, hogy elvakult lelkesedés, vagy gyűlölet vezetné őket. Más szavakkal : ellenállhatatlan katonai — sőt politikai — fölénynek engedni fognak. Magyarországhoz hasonló felkelés fog kitörni minden csatlósállamban, beleértve a szovjet országokat is, s a Kreml védelmi állásokat fog elfoglalni politikai téren. De legalább ugyanilyen esély van arra, hogy a szovjet nem enged ; ez esetben nemzetközi hadsereg fog készenállni; megszűnik minden kereskedelmi összeköttetés a szovjettel és lassan, de ellenállhatatlanul megindul a gépezet. Le fognak hullani a hidrogénbombák és pusztulás lesz a sorsa talán valamennyiünknek, de a kommunista őrületnek : egész biztosan. így, vagy úgy : a folyamat megindult. A magyar szabadságharc egyesítette a világ osztatlan közvéleményét, s kipattantotta a szikrát. A folyamatot megállítani nem lehet. A magyar szabadságharc első és második felvonása: csak a kezdet, Nagy Imre, a régi, viharvert kommunista, aki öreg napjaiban jött rá, hogy egy hazug világhoz kötötte a sorsát. Ennek következményeit levonva mindent elkövetett, hogy segítse, mentse azt a népet amelyből származik és amelyhez magyar ember sohasem lehet hűtlen. Nagy Imre az oroszok fogságában van, de lehet, hogy már nem is él.
