Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-04 / 5. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto

KANADAI

&Z*KZdúZ*t '%tMQ4fUCUt&

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja.

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at

996 Dovercourt Rd., Toronto

VI. évfolyam, 5. szám.

Ára : U) Cent.

Toronto, 1956 február 4.

A NAGY HASAL...

Olvasóink figyelemmel kisérhették azt az igyekezetün két, amellyel évek óta kemény harcot folytattunk « Kanada Magyarok Szövetsége érdekében. Nem győztük eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, milyen nagy szükség van eg; olyan szervezetre, amely Kanada összimagyarságát képvi seli, annak érdekében folytathat tárgyalásokat ha kell, min denütt, ahol arra szükség mutatkozik.

Lapunk megszületése óta hasábokat áldoztunk azért, hogy ez a Szövetség lélekszámban szaporodjék, s tartalommal teljék meg. Hogy olyan legyen, amelyet minden hazáját szerető magyar a magáénak vall. Tettük ezt pedig azért, mert mi szivünkön viseljük nemcsak a kanadai, az emigrációban élő magyaroknak, hanem a világ minden magyarjának a sorsát is. Mi nem tartjuk ellenségnek a más hiten léve embertársainkat és senkitől sem kérdezzük, milyen templomban imádja az Istenét.

Akik lapunkat rendszeresen olvassák, azok tudják, hogy ez így van. Ezért tudunk bátran hozzászólni minden olyan kérdéshez, amihez más lapok “bizonyos meggondolások miatt” nem mernek véleményt nyilvánítani. A január 28-án lezájlott Kanadai Magyarok Szövetsége közgyűlésén is olyasvalamit tapasztaltunk, amiről minden szempontot félretéve, bátran és őszintén akarunk írni.

Kezdjük talán azzal, hogy hetek óta nyílt titok volt a városban, hogy egy kis csoport, amely a torontói plébános reverendájába kapaszkodik, s amely egyébként eléggé szimpla emberekből áll, elhatározta, hogy ha törik ha szakad “kinyírja” a Kanadai Magyarok Szövetségének eddigi vezetőségét és helyette az általuk, illetve szellemi vezérük által kijelölt személyeket fogják megválasztani. Az ülés megnyitásakor, — amely a régi elnök beszámolójával kezdődött — már érezni lehetett, hogy e kis csoport lelkületét nem az a gondolat fűti, hogyan kellene a Szövetség munkáját hatékonyabbá tenni, s milyen eszközökkel lehetne a többi, egyelőre kívülálló egyesületeket a Szövetség célkitűzéseinek megnyerni, hanem az, hogy legyen bármi is a következménye, a Szövetségbe annak keil történni, amit ők elhatároztak.

A vihar, amit mindjárt kezdetben szerettek volna felidézni, mégsem tört ki hála a lelépő elnök magyar felelősségtudatból fakadó önuralmának, végtelenül becsületes, példamutató viselkedésének. Ez a markáns arcú ősz katona megmutatta, hogy nemcsak a csataterek poklában, hanem az ennél sokkal veszélyesebb cselszövésekkel teleszőtt, primitív, beteg le'kek által megfertőzött emigrációs politikai életünkben is bátran, emberi módon tud viselkedni.

Tömöry Jenő magatartása rendkívüli hatással volt azokra, akiknek a szivét nem az egymást marcangoló gyűlölet, bosszúvágy, hanem a magyar fajta iránti szeretet, a magyar népért való aggódás fűti. Ilyen érzésektől áthatva emelke dett szólásra egy sovány, szemüveges, csupa értelmet és intelligenciát sugárzó arc is, Fehér Mihály montreáli református lelkész. Amit mondott, annak minden egyes szavával, gondolatainak minden kis sejtésével nemcsak mi értettünk egyet, akik hasonlóképpen érzünk és szeretnénk cselekedni, hanem talán még azok is, akik a nagy magyar út helyett a kis mellékutcákat járják.

Hasonló szellemben nyilatkozott a másik református pap is, dr. Nagy Lajos. Az ő beszédjük hatása alatt úgy látszott, hogy ha csak egy rövid időre is, de elszáll a harag még azoknak a szivéből is, akik bár jó kereszténynek tartják magukat, mégis oly nehezen tudnak megbocsátani.

A kiváló pesti jogász, akit durva sérelem ért éppen azok részéről, akik maguknak vindikálják a magyarság vezetését,

szintén ragyogó példáját mutatta annak, hogyan kell az egyéű sérelmeket félretenni, ha a közös magyar érdek ezt kívánja.

De a legmarkánsabban talán az az egyszerű, de mégis íntudatcs kemény magyar, a sok vihart és szenvedést átélt lerus István adott kifejezést érzéseinknek, aki azt ajánlota, hogy ha két magyarnak nézeteltérése van egymással, akmr a fiatalabb tartsa kötelességének, hogy bocsánatot kárén az idősebbtől, akit megbántott. Az aztán már más lapra artozik, hogy ez a “fiatalabb” erre nem volt hajlandó.

De még ez a kis zavaró körülmény sem befolyásolhatta rolna a kétségtelenül megenyhült atmoszférát, ha Father jimor nem egy olyan személyt ajánlott volna uj elnöknek, íkit rajta kívül csak kevesen ismernek, legfeljebb a Torontói Helicon, amelynek tagja volt. A vihar, amit meg akartunk akadályozni, akkor tört ki, amikor e sorok írójával együtt a jelenlévő tényleges többség egy régi kanadás magyart ajánlott elnöknek, aki szerintünk sokkal alkalmasabb volna a Szövetség vezetésére, irányítására, mert 25 éve él Kanadában és így mindenki ismeri.

Minden érv, minden reális indok hiábavalónak bizonyult. A torontói plébános, aki egymaga 69 ember nevében szava, zott, ragaszkodott az általa és elgondolását támogató kis csoport jelöltjéhez. így lett a Kanadai Magyarok Szövetségének egy olyan valaki az elnöke, akit Father Simoron kívül alig ismer valaki.

Mi távolról sem állítjuk azt, hogy a torontói plébános Ijogtalanul, szabálytalanul szavazott vagy szavaztatott. Erről szó sincs. Ezért sérelem, bántódás nem is érheti. A hibát nem ő követte el, hanem azok, akik megszerkesztették a Kanadai Magyarok Szövetségének alapszabályait. Akik nem fektették le pontokban azt, hogy egy egyesület, vagy egyházközség csak egy személyt delegálhat, s teljesen mindegy, hogy ki hol lakik, de köteles ő, vagy helyette egy személy a két évenkint egyszer tartandó közgyűlésen rúegjelenni. Az pedig egyszerűen abszurdum, hogy valaki 69 különböző beállítottságú személy, — mert hisz nemcsak katolikus papokról van szó

— nevében beszéljen, vagy helyettük szavazzon. Az ilyesmit meg lehet tenni egy politikai pártban, ahol a pártvezér megszabja, hogy ki mit mondjon és mire adja a szavazatát. Egy olyan magyar közületben azonban, ahol ezerféle probléma vetődik fel és ahol éppenazért, mert magyarok vagyunk, ezerféle érdekre kell tekintettel lenni, el sem képzelhető.

Eddig nem tudtuk, most már látjuk, hol vannak a hibák, miért nem tudott a Kanadai Magyarok Szövetsége megszületése óta a gyerekcipőből kinőni. Egy ilyen alapon vezetett Magyarok Szövetségére, ahol a tagok akaratának, véleményének még a legkisebb százaléka se juthat érvényre, nincs és nem is lehet szükség.

E sorok írója sok álmatlan éjszakáját áldozta azért, hogy segítsen a Kanadai Magyarok Szövetségének ügyét előbbrevinni. Ezekután belátja, hogy minden ezirányú igyekezete, jószándéka hiábavaló volt, mert a jelen alapszabályokkal a Szövetség sorsát előbbrevinni nem lehet. Ezért a jövőre nézve néma fogadalmat tesz, hogy bár a magyar egységért továbbra is rendületlenül fog harcolni, szivét és tollát, ahogy eddig is, a fajtája iránti szeretet fogja vezetni, — ha ott a gyűlésen egy másodpercig szégyelte is, hogy magyar,

— de a Kanadai Magyarok Szövetségéről mindaddig, amíg annak alapszabályait meg nem változtatják úgy, hogy az valóban a többség akaratát fejezze ki, egyetlen sort sem fog leírni.

KENESEI F. IrfS7TA-ZZ-”-—-rJOOd"O-C-C-S- ———————--Z——“'-ZZ-” — -— -LINCOLN ÁBRAHÁM EMLÉKEZETÉRE

Nincs az a drámaíró, aki olyan tökéletes tragédiát tudott volna megálmodni, mint amilyen Lincoln Ábrahám életének igaz története.

Tragikus összetűzések és a hős bukása, Lincoln életében gyakorta megismétlődnek. Majd minden vállalkozásában elbukik és amikor végre egyszer céljához jut, a siker nagyobb fájdalmat okoz. mint a bukás.

Életének egyetlen szerelmét ifjan ragadja el a halál és a nő, ki felesége lett, nem boldogítja, csak hírében sütkérezik. 'üzleti vállalkozása csődöt mond. Állásért folyamodik a földosztó bizottsághoz és elutasítják. Szenátort választásban kisebbségben marad. Alelnökségre pályázik és elbukik. Amikor pedig a legnagyobb dicsőség napja sütne rá és az Egyesült Államok elnökévé választják, mint mélyen lesújtott ember lépi át a FehérHáz küszöbét, mert ö, aki a béke apostola volt a polgárháború rémeit akkor már előre látta. Mint önfeláldozó apa, meg kellett érnie, hogy két gyermekét kellett korai sírukhoz kisérnie, ő aki embertársai iránt mindent megbocsájtó szeretetet érzett, ismételten is kénytelen volt ifjú katonák halálos Ítéletét megpecsételni, akik pedig a haláltól való félelmükben hagyták el az unió frontvonalát. Véi:_. —n,,„. onnvi ;;halszerencse és viszály” után kivívja a katonai diadalt, nem élvezhette annak gyümölcsét, mert a déliek fegyverletétele után alig pár nappal, gyilkos merénylet áldozata lett.

Lincoln a szerénység és türelem példaképe volt. Sajá “hivatalos családja”, a miniszterek, akik kinevezésüket nek köszönhették, sértegették, gúnyolták. Seward és Chase átkoz ták, Stanton “tökfejü gorilládnak nevezte a háta mögöü Lincoln azonban nemhogy elkergette volna őket, hanem mé csak szemrehányást sem tett nekik soha. Amikor pedig ar akkori “kávéházi Konrádok”, (hadvezérek a karosszékben) ak.*k otthon szították a gyűlöletet polgár és polgár között, d: nem mentek a frontra, tehetetlenséggel vádolták az elnököt, ő csak azt felelte, hogy “nem cserélhet lovakat a folyam közepén.”

A félreismerés, a jogosulatlan kritika így kisérte a nagy elnököt élete végéig. Gettysburgi beszédét, amelyet ma a szónoklás művészetének mesteri darabjaként ünnepiünk, az egykori lapokban agyonhallgatták, azok pedig amelyek mégis megemlékeztek róla, “az alkalomhoz nem méltó, szentimentális. buta deklamációnak” nevezték.

Csak tragikus halála után ébredt a nemzet annak a tudatára, hogy ki volt Lincoln és mit vesztettek benne.

Alakja ma már úgy él a nemzet tudatában, ahogy csodálatos szobra mutatja be a washingtoni mauzóleumban, mint aki “megértést mutat mindenkivel, rosszakaratot senkivel.”

NIAGARA FALLS TÉLEN

Kanada idegenforgalmi érdekessége, a világhírű vízesés, télen éppen oly szép és vonzó, mint nyáron. A megfagyott víztömeg ugyanis csodálatos szép, de egyben félelmetes látvány is. iiililllliiiililliiiiiiiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii

EISENHOWER ÉS EDEN TANÁCSKOZÁSA WASHINGTONBAN MEGKEZDŐDÖTT------------o-----------Eden megérkezése után alig két órával összeültek az amerikai partnerekkel, s nyomban kiadták az újságírók számára az értekezlet első jelentését, amely röviden végzett a Buiganin-féle levéllel. Eden és az angol külügyminiszter kijelentették, hogy bár a mostani értekezlet terve hónapokkal ezelőtt megvolt, a szovjet diplomáciai akció miatt valóban soha jobb időpontban nem gyűlhettek volna össze az angolszász nagyhatalmak vezetői, mint éppen most. A brit kormány képviselői ezekután közölték, hogy Bulganin levelét jelentéktelen propagandafogásnak tartják, s minden tekintetben helyesnek tartják Eisenhower válaszát.

Ezután áttértek a tulaj dónk ópeni probléma, a közelkeleti béke kérdésének tárgyalására. Ebben az ügyben — mint az újságírókkal közölték — igen lényegtelen eltérés van az amerikai és a brit álláspont között, le még ezt a kis eltérést is ki kell küszöbölni, mert a Közelkeleten közös és együttes amerikai-angol fellépésre van szükség. Megalapították az államférfiak, hogy a most következő néhány hónap döntő jelentőséggel bír az izraeli-arab viszonyra nézve, mert az arab országok egyre erősebbé válnak a kommunista fegyverszállítás következtében, s egyáltalán nincs kizárva, hogy az izraeli kormány ennek megelőzésére preventív háborút akar indítani Egyiptom ellen. Szóbakerült az a brit ajánlat is, — amelynek autentikus voltáról azonban még nem sikerült meggyőződni, hogy Nagybritannia esetleg ■’z USA-t kérné fel arra, hogy küldjön a Köe’ke^etre szimbolikus haderőt, amelynek Vadata volna a jelenlegi helyzet fegyveres zrövel való biztosítása mindkét féllel szemben.

A brit é? amerikai álláspont között a legomolvabb különbség Vöröskína kérdésében un. Eddigi információk szerint ebben a komp’exumban még nem történt előrehala- Hs. Abban azonban máris megállapodott a -ét kormányfő, hogy a Szovjetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló bármilyen törekvését csak akkor fogadják el őszintének és csak akkor hajlandók ezekről az akciókról tárgyalni, ha azok tettekben, nem pedig szavakban nyilvánulnak meg.

A hét végére várható, hogy a két kormányfő közös nyilatkozatot adjon ki a megbeszélések eredményéről.------ -----------------n--------------------—CHGU-EN-LAI,

Vöröskína miniszterelnöke ismét harcias beszédben követelte Formózát a kommunisták számára és felhívta a formózai lakosságot, hogy önként csatlakozzék a bolsevistákhoz, mert ha nem, akkor nem kerülhetik el a háború tragédiáját.

VÖRÖSKÍNA ÉS KANADA VISZONYÁRÓL

számolt be az ottawai parlamentben Pearson kanadai külügyminiszter. A beszámolóból bizonyos elégtétellel kell megállapítanunk, hogy álláspontját ebben a kérdésben kissé megváltoztatta éspedig nagyjából abban az irányban, amelyet az iteni emigráns sajtó, köztük elsősorban mi magunk helyesnek tartunk. Ellentétben a korábbi kijelentéseivel, amelyek szerint Vöröskína Kanada részéről való elismerése nem lehet más, mint idő kérdése, Pearson külügyminiszter most, nagyon helyesen azt a kijelentést tette, hogy ebben az ügyben Kanadának a várakozás álláspontjára kell helyezkednie és egyik álláspont irányában sem szabad magát exponálnia.

Pearson elmondotta, hogy nem a vöröskínai kommunista kormány elismerése, vagy el nem ismerése a lényeg, hanem az a kétségtelen tény, hogy Kínában egy forradalom játszódott le. amely méreteiben és jelentőségében eléri, s talán meg is haladja az 1917- es orosz forradalmat, s egyáltalán nincs kizárva, hogy ez a két forradalmi birodalom egyszer egymás ellen fordul.

A külügyminiszter álláspontja szerint még ha a vöröskínai kormányt elismerné is Kanada, vagy az USA, ez nem jelenti azt, hogy Formózát átadná a kommunistáknak, vagy akármilyen más hatalomnak az ottani lakosság kívánsága ellenére. Másrészről azt hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy szerinte nem helyes, hogy Csiang-Kai-Sek kormánya jogosult legyen az UNO biztonsági tanácsában vétójogot gyakorolni, mert ehhez nem képvisel elég erőt.

‘ Vöröskína kérdése — fejezte be beszámolóját Pearson — nem olyan könnyen elintézhető ügy, mint ahogy sokan hiszik. Számos tényezőt kell alaposan megfontolni, mielőtt Kanada kormánya határozhatna”.

ERZSÉBET ANGOL KIRÁLYNŐ

féri ével együtt hivatalos látogatáson van Nigériában, a legnagyobb angol gyarmatban. A hatalmas nyugatafrikai négerország királya és a nigériai szövetséges birodalom miniszterei Lagosban, az ország fővárosában fogadták az uralkodónőt. Az ünnepélyes fogadáson a szokásos virágcsokrot egy kis bennszülött lányka nyújtotta át, akit az angol orvosok gyógyítottak meg gyermekbénulásából. A megnyitó ünnepség nagy hőségben zajlott le, mire a nigériai király rituális varázslattal esőért imádkozott. Az eső meg is érkezett és lehűtötte az uralkodópárt és a sokszázezer nézőt.

HÁRMAS IKREKET SZÜLT EGY NAGYMAMA PENNSYLVANIÁBAN

Mrs. Vos, aki most 39 éves, pár hónapja elvált és eddigi 11 gyermekét és unokáját maga tartja el. A kis jövevényekkel együtt most már 14 gyerekről kell gondoskodnia.