Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-28 / 4. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 4. sz. 1956 január 28. Egy végzetes tévedés Dulles külügyminiszter legutóbbi bestédében beszámolt egyebek között arról, hogy annak ellenére, hogy az USA és Vöröskína között diplomáciai viszony nem áll fenn, mégis hosszú hónapok óta tárgyalások folytak a két kormány külön megbízottai között egyrészt a még mindig kommunista fogságban sínylődő amerikai állampolgárok szabadonbocsátása kérdésében, másrészt a formózai kérdés rendezésében. Azt is hozzátette Dulles, hogy Vöröskína a jelek szerint Formóza elfoglalásához ragaszkodik, s csak ezen az áron hajlandó lemondani további expanziós törekvéseiről és szerződéssel biztosítani a békét Keletázsiában. Dulles hozzáfűzte, hogy az USA soha nem fog hasonló egyezséget kötni, sem Formóza amerikai védelmét abbahagyni, már csak azért sem, mert Vöröskínáva! hiába kötne békét, azt a kommunisták úgysem tartanák be. Ezzel kapcsolatban egyik torontói napilap, amelynek demokratikus, szabadságszerető szellemét és vezércikkíróinak józan Ítélőképességét anniyszor volt alkalmunk nagyra értékelni, azt az álláspontját fejt} ki, hogy a formózai kérdésben sem az USA. sem Vöröskína álláspontja nem elfogadható, s hogy a nyár óta folyó tárgyalásokról kiadott jelentések azt mutatják, hogy egyik- fél sem igyekszik valóban a kérdés megoldására. A lap szerint ugyanis Formóza politikai helyzete így fogalmazható : Egy volt japán gyarmat, mely 1895 előtt az akkori Kínához tartozott, a II. világháború után a japán uralom alól felszabadult, s azóta nem csatolták vissza Kínához, hanem Csiang-Kai-Sek katonai uralma alatt áll amerikai védelem mellett. Ebből azután a lap azt a következtetést vonja le, hogy Formózát önálló, külön országnak kellene nyilvánítani UNO-mandátum alatt, — s nehezményezi, hogy az USA soha nem vetett fel ilyesféle javaslatot, holott ez volna az “egyetlen praktikus megoldás”. Nem hisszük, hogy az amerikai külpolitikai vonalvezetést jelentősen befolyásolni tudja egy bármily tekintélyes torontói napilap véleménye. Tudjuk azonban, hogy az idézett cikk az intelligens kanadai lakosság nagyrészének a véleményével megegyezik. Ezért kívánjuk a figyelmet felhívni arra, milyen végzetes tévedést, milyen politikai öngyilkosságot jelent ez a felfogás. Formóza ugyanis nem külön ország, hanem a szövetségeseknek 1945-ben Japán felett aratott győzelmével felszabadított Kína egyetlen szabad része. Formóza az egyetlen legábs kínai kormány székhelye, az egyetlen legális kínai haderő állomáshelye, a KÍNAI SZUVERENITÁS EGYETLEN képviselője, s az UNO vezető hatalmait jelentő ÖT NAGYHATALOM EGYIKÉNEK székhelye. Más szóval : jogilag, erkölcsileg, a nemzetközi jog és az UNO alapokmánynak szabályai szerint Formóza : KÍNA MAGA. A történelem ezer meg ezer példát mutatott arra, hogy az erőszakkal, vérfürdővel és politikai cselszövéssel elfoglalt szabad országok megszállása csak ideig-óráig tart. Éppen az olyan épenmaradt szellemi és erkölcsi menedékhelyek, mint Formóza, adják meg a garanciát ahhoz, hogy a felszabadítás meg fog jönni. És éppen ennek az erkölcsi elvnek a fenntartása, hogy csalással, szuronyokkal, kivégzésekkel NEM LEHET TARTÓS POLITIKAI URALMAT szerezni független országok felett, az UNO-nak és az1* UNO legerősebb tagjának, az USA-nak a legfőbb feladata. Azzal, hogy Formózát uj, önálló országnak ismerjük el, megfosztanék az ott élő kínai emigránsokat és emigráns kormányt attól az erkölcsi erőtől, amelyet az ad nekik, hogy Kínát ők képviselik, nem pedig- a Mao- Ce-Tung-féle nem-kinai, hanem idegen szovjetkormány. S ha ettől az erkölcsi elvtől letérnénk. egyúttal lemondanánk az UNO Alapokmány egyik legfőbb alapelvéről, hogy a népek önállóan jogosultak a saját politikai hovatartozásukról határozni. NEM BAJ tehát, hogy a Formózában székelő valódi kínai kormány fogyatékos katonai erejét az USA ellenállhatatlan ereje pótolja. NEM BAJ, hogy Formóza kérdése ma még nincs praktikusan elrendezve. Pillanatnyilag elég az, hogy Kína egyetlen legális kormánya ott van, s onnan képviseli Kína valódi hangját az UNO-ban és a többi nemzetközi testületben, — éspedig nem csupán a Formózán lakó 9 millió kínai hangját, hanem a vörös uralom alatt elnyomott 560 millió kínai VALÓDI HANGJÁT és valódi kívánságait is. Egyszer el fog következni az az idő. mikor az erőszakra és szovjet segítségre alapult vörös uralom a kínai szárazföldön megrendül. Éppenúgy, mint hazánk és a többi megszállt rabnemzet életében, úgy Kínában is bekövetkezhet ez a fordulat rövid hónapok, vagy hosszú évek múlva. De For mózának és az ottani kormánynak, mint Ki na egyetlen igazi képviselőjének addig élni' kell, mert az erkölcsi igazságnak az elriyo más éveiben is hangot és teret kell engedni Dr. Pangloss. SZENT PETER ESERNYŐJE lila : MIKSZÁTH KÁLMÁN XXXI. Veronica csak azt érezte most. hogy végtelenül boldogtalan s hogy mindenét odaadná e percben, ka hallhatná, hogy nit beszélnek . Hiszen minden, de minden ettől függ. Valami démon, aki nyilván nem járt soha nevelőmbe cet je az apácákhoz, s nem tanulta meg, hogy hallgatózni illetlen, •arkalni, biztatni kezdte: Szaladj hamar Verőnké a éléskamrába, ott majd meghallod, hogy mit beszéllek, ha. szép csendesen meglapulva c/ateszed a fülecskédet a vékony falhoz. Veronka pedig nem kérette magát, ment, rohant. (Hihetetlen, mennyi méz van a giuosz ser ül tt é dé nj.uk nyelvén.) Ez a jól nevelt, finom gyerek képes volt odakuporodn' az uborkás hordóra, a zsírbödönök és eles,égés zsákok közé s idegeit megfeszítve, figyelni minden hangra. A mélységes csöndet estik a szivének dobogása zavarta, meg a gerendáról lecsüngő oldalszalonnák csöpögése. A nagy melegségtől ezek is elkezdtek sárgulni, aMasodni és olvadni. ;oty, poty, poty. Pottyant, csöppent a szép rezedasziníi ruhájára is — de ki törődnék most az ial ?. .. — Denique hozzájutottál az esernyőhöz, amint mondod, ha Látszott tisztán az elnök hangja, de láttad-e már ? — Minek ? — fele'te Gyuri. — Az értékhez úgyis csak az esküvő után juthatok. — Miért nem előbb ? — Mert nem akarón elötálalni az esernyő történetét igen sok okból. — Például ? — Először azért, mert köznevetség tárgya lenne a pap. — Mit törődsz te a pappal ? i — Másodszor, mert gyöngédtelen lenne Veronka iránt ; ízt hinné, hogy csak az e. ernyő miatt akarom elvenni. — De hisz’ úgyis megtudja később. — Sohasem mondom meg neki. — Vari-e még valami okod ? — Van. Az. hogy talán ide sem adnák a bankutalványt, j hiszen nem névreszóló, mivel bizonyítsam, hogy az enyim. Inkább az övék, akiknek a kezében van. S még esetleg aj leányt se kapnám meg ; ha annyi a vagyon, mint mi hisszük, j ninden ujjara talál mágnás okat. Veronka szédült. Elképzelte, hogy így verték a Jézus j Krisztus testébe a szögeket . . . így verték. Nem értett ő sokat ebből a zagyva beszédből, esernyő, bankutalvány, nagy vagyon. Milyen vagyon ? De egyet érteni kezdett, hogy ö esak eszköz valami eltalálhatatlan, rejtélyes cél elérésére. Jó, jó — kezdé az elnök némi szünet után. — a dolog ninder. esetre bonyodalmas ez ideig, de a legnagyobb bonyodalmak még ezután jönnek. — Kjh, mi jöhetne ? kérdé bizonytalan hangon Gyuri — Ne vágj most közbe, várd be az ötórai vonatot. Min-) deliek elölt azzal legyünk tisztában, szereted-e a leányt ? J Szegény Veronka úgy reszketett a búvóhelyén, mint egy didergő madár. Bdiúnyta a szemét, mint az elitéit a tőkén, kit egy balga ösztön vezet, hogy a lecsapódó pallos nem olyan szörnyű így. Jaj, mit fog felelni ? — Azt hiszem, szeretem. — felelte Gyuri bizonytalan hangon. — Olyan c inos ! Magának nem tetszik ? — Hogyne, hiszen én sem vagyok kenyérbélből. Hanem az a kérdés, megkérted volna-e. ha nincs az az esernyő-história. Felelj őszintén ! — Eszembe sem jutott volna. Egy sikoly hallatszott most a szomszédos helyiségből s valami zörgés utána, mint mikor valami bútort feldöntenek Az elnök figyelmessé lelt s a falra mutatva, kérdé : — Nem tudod, mi van odaát ? — Gondolom, éléskamra. — Mintha sikoltott volna ott valaki. — Meglehet, egeret látott valamelyik fehércseléd. Hát igen így néz ki egy tragédia a szomszéd szobából, h< vékony fala van ; hu nine, vékony fala. még úgy se. Egy egeret lát meg valami vászon« ’emély, vagy egy szív zúzódot) össze. Ki tudhatná; a kétségbeesésnek és a kedélyes ijedtségnek egy hangja van, Veronka a szivébetört tövissel fu tolt ki a szabad levegőre, többet már nem akart tudni, csak lei innen, mert megfúl, el,el. ki tudja hova, akárhova. .. S cv mind úgylátszik a szón szédszobából, hogy Adameczn.í vagy :i Ilanka egy egérre talált rálépni. Mindegy akárhogy látszik, hiszem csuk egy félpercig látszik, azután elfelejtik, beboronálja a fontos beszélni valójuk. — Azt mondod, eszedbe sem jutott volna megkérni... Éppen ez az. Nem szabad elhamarkodnod a dolgot, a gyűrűvel, még kevésbé az esküvővel. Lássuk előbb a medvét, az esernyőt, illetve a tartalmát, azután lehet beszélni. Gyuri egykedvűen sodort egy cigarettát s gondolta ma-) iában : Öregszik Sztolarik, hogy annyi hóbortosságot fecsegj össze. Igyekezett mégis gyöngéd lenni hozzá. — Meggondoltam .én ezt, .kedves gyámatyám, nem lehet itt mást csinálni, csak elvenni a. leányt. Sztolarik felkelt a székéről, odaállt a fiatalember elé t ravasz pislogáséi iszemeit mereven szegezte reá : mintha valami nagy argumentumot akarna elsütni. — De hátha Veronka nélkül is hozzájuthatsz az örökségedhez. ? El nem nyomhatott egy fitymáló mosolyt. — Hiszen éppen most fejtettem ki, — szólt türelmetlenül, — hogy nem lehet, de ha lehetne se zárnám ki az örökségből, mely félig-meddig lelet, mert a gondviselés mintegy szándékosan feléje hömpölygette. Sztolarik megfordította most a kérdést. De hátha Veronka által se juthatsz az örökségedhez? Az (szinte kizártnak látszik. — Úgy? Akkor hát idefigyelj, Gyurka öjsén, mert r.ost mindjárt bedübörög az az ötórai vonat, amit előbb említettem. — Igenis, figyelek. De az esze másutt járt, síóiUkozjtta 1, türelmetlenül (kaogott ujjaival az asztalon. — Hát amint ma regie' be n > reek le/e’jl f>y;ii a luszák aranyművesbe . hogy megvegyem a karikagyűrűit és e.küld jeni a le. as eiv,béredtől, (nem is álmodtam volna még akkor, hogy magam jövök el). Húszak uram neu volt a boltban, crak a segédje, Klanicray József, a nyúlszájú. Gyuri bólintott a fejével, hogy ösmeri. — Mondom neki. adjon két aranykarikát. Kérdezi : Kiíek lesz ? — Meesze lesz, — felelem. — Hová ? — Glogovára. — Csak nem a p.ipkisasszonynak ? — De bizony éppen unnak. — Gyönyörű jószág, — mondja. — Hát ösmeri ? — Nagyon jól. Gyuri abbahagyta a dobofást, megkapta a rémület, felugrott i1 gatótban. — A Veronikáról szólt valamit ? Majd mindjárt megtudod. Szóból szó lett, míg a gyűrűket csomagolta Klaniczay. Honnan ösmeri a papkisa szonyt? Akt voltam tavaly Glogován. Mi az ördögöt keresett maga Glogován ? Hát egy ezüst nyelet csináltatott náluk a község egy ócska ernyőre, melyet ők a templomban őriznek. — Bolondok, nem merték. — monda idehozni, féltették, hogy ellopjuk, pedig nem .ír két garast ; nekem kellett odautaznom, hegy a nyelet felcsináljam rá. Hisz ez borzasztó lenne ! — kiáltott fel Gyuri elsápadva. A törvényszéki elnök fölénnyel mosolygott. — Ezért mondtam békás, hogy mindenekelőtt jöjjünk tisztába az esernyővel. Menjünk azonnal ! Keressük fel a plébánost ! Égett a föld a talpa alatt. Oly közel volt már örökségéhez s most megint elillanóban van előle, mint a lidércfény, nely maga után csalja a vándort. Könnyű volt a plébánost megtalálni, a galambjait etette a dúcnál. — Szent atyám. — szólítá meg Gyuri, ki a tegnapi vacsora alatt per tu lett leendő sógorával. — Az elnök, lva már itt van, szeretné a híres esernyőtöket meglátni. Lehet ? — Öli hogyne ! — S nyomban rákiáltott Adameeznéra, aki csirkét kopasztott a tornácon : — Hozza ki csak kedves öregem a templomkulcsot ! Térült-fordult a vén Adameczné a nagy templomkulcs:sal s a pap elől menve végigvezette vendégeit a templomon, a hüs boltívek alatt, az időbarnította padok közt. Oh milyen szépek ezek a szegényes.,falusi templomok ! 8 mindaz, ami hozzájuk tartozik. A pázsit a templom körül, a piros, zöld #és mindenféle templomi zászlók odabent, a padok szélein szíj tart ójukban, szép, szelíd asszonyok képeivel. Sancta Barbara. Sancta Rosalia ora pro nobis. Mennyi szent legenda egy rakáson ! A mennyeiek lehozva ide a fele útra (mert az ég fele útja a templom), ahol a földiekkel együtt lehetnek. Szemben a főoltár, a gyerekeknek diót osztogató szent Miklóssal, Glogova eddigi v.ídőszentjével. (Azért edligi, mert egy idő óta szent Péter kezd belenyúlkálni a kenyerébe.) Bálról a szenteltvíz-tartónál a Krisztus képe, csinált rózsakoszorúval a töviskorona fölött. Itt imádkozott azon a napon a fiatal pap, mikor Verőnkét, mint anyátlan gyermeket, elhozta Billeghi Máté. Minden oly csendes és fönséges, békét, malasztot lehelnek a komor falak s a tömjén szag'a még, mintha el nem illant vállfa vasárain óta, egyeuilve a kenderhajú ^logovai leányok f rézbokrétáinak illaiával. itt száll, itt terjeng a felső ablakon belopóizó napfény szikrázó kévéjén himbálózva. — Mindennek van itt története ; a vastag cifra viaszryertyákat Dcmanyik Miklósné vette az Istennek — mikor rz isten az urát magához vette : kéz kezet mos, gondolná az ■mber, de nem úgy van, mert a szép oltárterítöt Gongolyné límezte, aki később mégis vízbefult (nem lehet ám az Istent negvesztegetni.) — Erre, erre, nagyságos uram. a sekrestyébe ! Amint beléptek, rögtön snemükbe tűnt, ott volt a kazuák, pluviálék és stólák között a néhai Gregorics Pál vén esernyője, kimosolygott színtelen vörös kelméje jsmerősen, csak íz ezüst nyele, jaj, az aziist nyele ragyogott idegenül. Gyuri mereven megdermedve nézte, egy szót se bírt kiejteni. Érezte, hogy a végzet küzd ellene. Egy ördög jár utáía, aki nógatja : “Csak eredj, eredj az örökséged után”, egy násik ördög jár előtte, aki incselkedik vele : “Csak gyere, »vere, erre van.” De van egy harmadik ördög is, a lege’eveíebb, aki a középső ördögöt is megelőzve ott kujtorog a céllal és mikor odaérne, gonosz vigyorgással mondja : “Itt a semmi/' Sztolarik megtartotta a hidegvérét, nagy figyelemmel izsgálta meg az ernyő nyelét, mintha gyönyörködnék a nüvészi kivitelben. — Mindig ez a nyele volt ? — kérdé. — Oh dehogy ! Ez tömör ezüstből van s valóban csinos tunika. Nagy mester a besztercei Húszak, az. csinálta. Tesék csak jól megnézni azt az ízlést, azt a stílt. Ugye, remek gy dolog, tavaly leptek meg vele a híveim, míg’ a szklenói iii-dőn voltam. A végiről letört volt a c unt fogantyú, már dig lehetett használni. Bizonyos Kimosok Istvánnak az értene ; az kezdte a gyűjtést. Oh, vannak még hívő kerebzény lelkek. Azután Gyuri felé fordult. — Majd megösmertetlek azzal a Ivlincsoikkab Igazán iv íeletreméltó ember. Gyuri a pokolba szerette volna küldeni a tiszteletreméltó Klincsokot — és lett is volna kivel, mert megint ott olt a háta mögött az első ördög, aki arra bújtogatja : ‘Eredj az örökséged után.” — De bizonyosan megtartották a régi nyelet is ? — léidé éledő reménységgel. — Nem igen, felölte a pap, — közönséges fapálcika olt ;.gondolom Adameczné kérte el akkoriban a Verőnkétől. (Alighanem a középső ördög‘beszélt a papból. “Adameczkénál van az ernyő nyele.”) Kíváncsi lett most az elnök is : — Ki az az Ademeczn.í ? Az öreg szakácsaiéin, aki az imént a kulcsokat hozta. (Folytatása következik). ÍME Ä MI ICÄNÄDnNK A kanadai ember rajong a szabadtéri sportokért, s különösen nagy élvezetet talál a kemény sportok gyakorlásában, vagy szemlélésében. A baseball, a futball, a kosárlabda és a curling rendkívül népszerű formái a hazai sportoknak; azonban Kanada igazi nemzeti sportja a közvélemény szemében a jéghokki. Kova ősztől tavasz végéig országszerte sokszáz hokkiliga működik. Ahol nincsenek mesterséges jégpályák, a fiatalság ezrével keresi fel a számtalan befagyott tavat, folyót, mocsarat. Itt tanulják meg a gyerekek- már kiskorukban, hogyan kell korcsolyázni, az ütőt kezelni, kapura lőni, s ezzel szerzik meg az alapot aria, hogy később megfeleljenek azoknak a kemény feltételeknek, amelyeket megkíván a játékos testalkatától ez a sport, a világ leggyorsabb ütemben folyó sportja. A jéghokki Kanadából indult ki sok-sok évvel ezelőtt. Azóta számos más ország megszerette ezt a sportot, de azért Kanada úgy ma, mint még hosszú időn át a jövőben is, a jéghokki terén a világ legjobb játékosainak a szülőhazája lesz.
