Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-30 / 26. szám
VI. 26. sz. 1956 június 30. o KANADAI MAGYARSÁG <uU&k “íbtotqMiaH* 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LE. 6-0333 Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published at 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LE. 6-0333. ........ i. i ■ i ■ ........................—— ............................................................. KARCOLATOK A “DR. UR !” — Alsópulyai és felsŐpulyai dr. Járnialigtudó Ubul, volt miniszteri belső titkos tanácsos vagyok, — mutatkozik be egy kis ember a napokban — és mindjárt azzal kezdi : — milyen gonoszok is az emberek. — Kérem én most érkeztem Ausztriából, ahol váltóőr voltam a Salzach-on, (kis ausztriai folyó) hol mindenki szeretett műveltségem, magas homlokom miatt. Ebben a Torontóban kérem 10 ezer magyar ét — mondja hévvel — köztük olyanok is, akiknek milliói vannak és mégsem akar rajtam senkisem segíteni ! — A legnagyobb disznóság kérem az, hogy még az Ujkanadások sem állnak ki mellettem, amikor a régieket szidom. Pedig mégis csak felháborító, hogy egyetlen Régikanadás sem akar rajtam segíteni ! Mivel látom, hogy ez a szerencsétlen flótás nem szélhámos (csak egy kissé ütődött) leültettem, aztán elmondom neki, hogy bizony 6—7 évvel ezelőtt, amikor naponta érkeztek az Ujkanadás magyarok, a régiek azt sem tudták mivel tömjék őket: ételt, italt, ruhát annyit hordtak nekik össze, hogy azok azt sem tudták mit kezdjenek vele. De egymást túllicitálva dolgoztak azon is, hogy mindegyiknek állást, munkát szerezzenek. Aztán a sok jóságért, testvéri segítségért — hála és köszönet helyett — rúgást, mocskot és rágalmat kaptak legtöbbjétől. Ez magyarázza meg, hogy ma már miért nem örülnek az uj jövevényeknek. Az azonban nem igaz. hogy nem segítenek, — ha tudnak. — Ha Ön máshol is úgy mutatkozik be mint nálunk — mondjuk a kis embernek — s mindenütt elzengi az összes előr.eveit, akkor ne csodálkozzon rajta, ha a régiek, de az értelmes Ujkanadások sem veszik semmibe sem. — De ha azzal kezdi, 'hogy Magyar János vagyok, most jöttem Európából, szeretnék dolgozni, bármilyen munkát elvállalnék, — akkor egész biztos, hogy 24 óra alatt lesz munkája. Ha pedig dolgozik, akkor nem lesz senki könyöradományára sem rászorulva. Dr. barátunk látszólag megfogadta tanácsunkat s azzal váltunk el, hogy legközelebbi találkozásunknál, már nem fogja használni a “felsŐpulyai” előnevet, hanem megelégszik az “alsópulyaival” is. ** Halkovich bácsiról, az oshawai “ezermesterről” már írtunk egyik számunkban. Az elmúlt szombaton, több más kedves oshawai előfizetőnkkel együtt, ismét meglátogattuk Halkovichékat. Az első üveg sör elfogyasztása után. az öreg úr megkért, hogy nézzem meg legújabb találmányát. Kimentünk a garázsba, amely egyben az “alkotás műhelye is” és Halkovich bácsi bemutatta legújabb alkotásait. Az egyik : egy gyalogjáró, vagy ahogy angolul hívják “sidewalk” hengerlő gép, amivel “Driveway”-t is lehet hengerelni. Ennek a nagyszerű masinának a tulajdonsága, hogy a motor, amely hajtja, alig fogyaszt benzint és bárki könnyen kezelheti, nem igényel scmilyen szakértelmet. Halkovich bácsi másik találmánya, amire külön felhívjuk “bortermelő” barátaink figyelmét, a szőllőprés. Ezzel a nagyszerű készülékkel, hihetetlen menyriviségü szöllöt lehet rövid idő alatt kipréselni. Ha olvasóink közül valakit közelebbről érdeklik Halkovich bácsi találmányai azt munka után megtekintheti az “Ezermester” műhelyében, akinek címét — mindenki tudja Oshawán. # ■!» A magyar ember sokoldalúságát jellemzi az is, hogy mihelyt felszabadult az otthoni megkötöttségek alól, kikerült a nagyvilágba, rögtön saját fejével, eszével kezdett gondolkozni. Ezzel magyarázható, hogy egyszerű munkásemberek, akik ha a magyar balsors el nem sodorja szülőföldjéről, leélte volna az életét a munkapad mellett, a bányában, vagy valamelyik egészségtelen kis műhelyben. t ahogy egyszer megvetették lábukat Kanadában, az Egyesült Államokban, vagy bárhol másutt, saját szorgalmukból lettek : kereskedők, farmerok, gyárosok,'sok esetben milliós vállalatoknak a vezetői. A magyar fajtát nem kell félteni — és ez vonatkozik az otthon élő testvéreinkre is. Hisszük, hogy az ő életük is hamarosan jobbra fordul és a sok szenvedés után, ők is meg fogják ismerni : mit jelent szabadságban, félelem nélkül élni, saját fejükkel gondolkozni. A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek Olvassák, s éppen ezért jó befektetést csinál, ha elhelyez egy hirdetést lapunkban. Nagyobb hirdetéseknél árajánlattal szívesen szolgálunk. A KULÁK ASSZONY RÉTESE Irta : Nyiregyházy Pál. Az elmúlt héten bemutattam a központi kommunista irányítás alatt álló magyar sajtóból vett példával, hogyan üldözik és hogyan rombolják le tekintélyét a katolikus egyház papjainak és világi vezetőinek Rab-Magyarországon. E héten a rendszer másik engesztelhetetlen ellenségéről : a kulákokról Ígértünk jellemző és hiteles részleteket az óhazai sajtóból. A kulák elnevezés nem azonos a középbirtokos parasztsággal. Kulák minden gazdaember, aki ellensége a kommunista pártnak. Az ifjúságot már a kolhoszok barátjaként szeretnék felnevelni. Tanyai iskolák körül kihasítanak egy-két hold földet s ezen a tanítók a faluban működő termelőszövetkezet mintájára ifjúsági kolhoszt alakítanak. A tanulók megválasztják maguk közül a vezetőséget. mintabrigádokat szerveznek, kis földjükön a termelőszövetkezettel azonos vetésforgót vezetnek be. A tanítók .és agronómusok szolgálataikért külön busás fizetést kapnak. “A kulákasszony rétese” címet viseli az az erőltetett, mondjuk akasztófa humorral megírt történet, melyet a kulákok elleni hajsza bő terméséből kiválogattunk. * * * “A dolog úgy kezdődött, hogy özvegy Galgóczi Imréné hodászi kulákasszony gyakran hallgatta a kacsa hápogását. Ebből keveredett aztán a szörnyűséges botrány, amiből sehogyan sem tudott kilábalni. Mert a kacsa szorgalmasan harsogta, hogy most kell öszszevásárolni a sok lisztet, búzát és egyéb élelmiszert, mert nagy drágaság lesz, nagy éhínség lesz télen. Egy szép őszi délutánon elkezdődött. Szaporodni kezdtek a vakítóan fehér liszthegyek Galgócziné padlásán. Nem volt hiány sem vajas tarkedliből, sem pogácsából. Olyan volt Galgócziné padlása, mint a feneketlen kút, amelyből sohasem fogy ki a víz. Az ő padkájáról sem fogyott a liszt. Csodák-csodájára, minél többet használt belőle, annál többre szaporodott. Közben eljárt a templomba is, imádkozva köszönni meg, hogy a “csoda” pont az ő padlásán ontja a hasznot. Azt szokták mondani : a kutya is akkor vesz meg, amikor a legjobb dolga van. Körülbelül így járt Galgócziné is. Nem volt elég, hogy hét mázsa 30 kiló liszt ott várta a jobb időket a csonka kémény mellett. Ez kevés ! Venni kellene még búzát is ! Mert csak az a biztos, ami az éléskamrában van. Ezt hápog-j ta a kacsa is... Hej, pedig ha tudta volna, hogy mi származik ebből... Az ünnepek e'őtt odanyomott Tejfel Antal kezébe négy pirosat két mázsa búza fejében. Megjött az étvágya. Mohósága nem ismert határokat. “Megveszem a falu kenyerét !” ■— sikította pöffeszkedve. — “Éhen vesznek ezek a ron-j gyosok !” És vásárolta a búzát, gyűjtögette j az életet a maga portáján. A régebbi liszt azonban — a mi abban a zsákban volt, amit megboldogult apja hagyott rá — már dohosodni, romlani kezdett. A kukacok is tanyát vertek a gazdag prédán. Történt aztán, hogy Galgóczinénak igen nagy kedve támadt egy kis házilakomára, afféle kis mulatságra. Nem maradhatott el a régi, hagyományos és általa kedvelt túrósrétes sem, jól levaniliázva, cukrozva, tojássárgájával lekenve és puhára, nem pedig szárazra sütve. A legizletesebb falatnál azonban torkán akadt a túrósrétes. Szeme kidülledt, arcán, homlokán kiültek az erek. . . Fuldokolni kezdett. A lakoma kellős közepén váratlanul vendég érkezett : a törvény, a rend embere. Még káromkodni sem volt ideje. Biztos kezek vitték, az őt legjobban megillető helyre, ahol négy esztendőn keresztül kénye-kedve szerint gondolkodhat azon, hogy mi a sorsa a spekulánsnak.” * A magyar földművelőt nem lehet elkergetni földjéről. Szánt, vet, arat s függetleníti magát a politikai harcoktól. Földjét tíz körmével is megvédi, szabotálja a kommunista hatóság rendeletéit. Viszont egyedül él, senki sem érintkezik vele. Aki nem kulák, azt egyedül dolgozó parasztnak hívják s mindaddig dédelgetik, amíg remény van rá, hogy becsalogathatják a termelőszövetkezetbe. A gépállomásokat is igénybe vehetik. A kolhoszba csalogatás többnyire az asszonyokon szenved hajótörést, ők leghamarabb megértik, hogy rabszolgának akarják lealjasítani. A termelőszövetkezetbe j egyszer beadott földet többé nem lehet visz- ! szakapni s a régi gazda végzi a napszámos J robotot, mint a sötét múlt rabszolgakorszakában. Ha akad ügyvéd, aki a kilépők nevében visszaköveteli a beadott ingatlant, attól; — mint az állam ellenségétől — elveszik diplomáját s örökre megfosztják az ügyvédi* gyakorlat lehetőségétől. A paraszt a mai magyarság erőtartaléka. Ha egyszer lerázhatja magáról a kommunizmus igáját, ott áll készen, szörnyű viharokban megedzetten, hogy átvegye hazája irányítását. flOOÖOOOöDOOODOOöOOOOOOOQöMOOOOOOOMOOSOö' 0000000<>KKOS»3Oa»0OD(M0000M0*BOCXXX» LEGYÜNK ÓVATOSAK, - HOGY ÉLJÜNK ! Igazán nagyon tragikus azt látni, hogy olyanok, akik uj életet kezdeni jöttek Európából Kanadába, meghalnak, vagy megsérülnek forgalmi balesetekben, mert nincsenek tisztában a szabályokkal. A három és negyven év közöttiek halálozási számában a balesetek töltik ki a legnagyobb arányszámot. Természetesen vannak törvényeink és szabályaink a forgalom irányítására és a rendőrség állandóan arra törekszik, hogy megelőzze a baleseteket, de igen sok függ az egyes személyek magatartásától. Az életben maradás és a sértetlenségünk megőrzése igen nagy figyelmet kíván a mai forgalomban. “Mielőtt lábadat használnád, használd füledet és szemedet” tanítjuk a gyer» mekeknek az iskolában, de ez olyan tanács, amit mindenki megszívlelhet. Az európai forgalomhoz szokottaknak nehéz alkalmazkodni az oly nagy sebességgel haladó sok gépkocsihoz, különösen ha már túl vannak a középkoron és sajnos az ilyeneket éri a legtöbb baleset. íme egy néhány tanács : 1. Nézzünk mindkét irányba, mielőtt átmennénk az úton. 2. Ne menjünk leparkolt kocsik közé. 3. Tanuljuk meg az út jelzéseket és engedelmeskedjünk nekik. 4. Csak utcaszegleteken menjünk át az úttesten. 5. Lassan menjünk, ne rohanjunk, mikor lelépünk a járdáról. Ne lepődjünk meg, ha gyermekeink tanítanak minket a közlekedési biztonságra, őket «rendőrök tanítják meg erre az iskolában. Mutassunk jó példát és segítsünk az életmentésben — lehet, hogy sajátmagunkat mentjük meg. HELLYEL HOZZÁJÁRUL JOHN LABATT LIMITED <XKOOOS'BCeOOeC0OOC<5OSOOO09CO00C9eC9<}<KXMC'^ ^ OCXS,0,CX5iOi&iCH5,g,C>C,00,&C!>iCK^iO<&OPOOC&iCX!^iC*5,CXSiOi&Oi<POO''C&Oil& ■ OTTAWAI BESZÁMOLÓ Irta : George Bain. (Canadian Scene.) A Konzervatív és CCF Pártok, amelyek már régóta zaklatták a miniszterelnököt azonnali választás tartásáért, a kormány gázvezeték-politikájának vitás kérdése felett, — végre májusban megkapták a választ. A miniszterelnök azt felelte, hogy először két dolgot kell végrehajtani : az uj adómegosztást az egyes tartományok között és a gázvezeték építését. A gázvezeték körüli küzdelem olyan heves és izgatott összecsapásokra adott alkalmat, amilyenekre az utóbbi években nem volt példa a parlamentben. Az ellenzék vezére Mr. Drew a kormány támogatóit “idomított fókák”-nak (a kereskedelmi miniszter Mr. Ilowe pedig az egyik konzervatív képviselőt “féreg”-nek nevezte) és szükségessé vált az is, hogy egy negyed század óta először alkalmazzák a vitazárás szabályát — azt az eljárást, amikor a többségben lévő párt él azzal a jogával, hogy egy bizonyos tárgy feletti minden további vitát lezárjon. El kell telni egy időnek ahhoz, hogy tisztán fel lehesse?1 mérni, hogy a különböző pártok mennyit nyertek a gázvezeték fölötti vita folyamán. De röviden felvázolva ez volt az erőviszonyok helyzete : A Liberális többségi Párt, bár a képviselőházban erős, egységes frontot alkotott, mégis számlált tagjai közt olyanokat, akik nem helyeselték a párt javaslatait. A kormány gázvezeték tervezetében, mint emlékezetes két fővonás volt : 1. Egy rövid lejáratú 5°0-os állami kölcsön nyújtása 80 millió dollár erejéig, az Alberta—Winnipeg közti vezeték-szakasz kiépítéséhez és 2. egy 118 millió dolláros északontariói vezeték-szakasz kiépitésg, Ontario tartomány hozzájárulásávai, amit azután bérbe adnának az amerikai kézben lévő “Trans-Canada Pipelines”-nek. Néhányan a liberálisok közül nem nagyon lelkesedtek ezért az elgondolásért, a konzervatívok és a CCF pártiak pedig hevesen ellenezték azt. A Konzervatív és a CCF Párt úgy éiezte, hogy szerencsétlenség ilyen arányú segítség-nyújtást rápazarolni egy magántársulatra, különösen, ha az méghozzá egy külföldi vállalat. A pártok eltértek megoldást ajánló javaslataikban. A Konzervatív Párt azt kívánta, hogy a vezetéket kanadaiak építsék és tartsák kézben. A CCF azt akarta, hogy a vezeték ne lehessen magántulajdon, — sem kanadai, sem amerikai — hanem kizárólag köztulajdon. A kormány kétszeres hátrányt is szenvedett, egyrészt mivel hozzá volt kapcsolva egy olyan tervezethez, ami az ország nagy részének véleménye szerint nem a legelőnyösebb, másrészt pedig csak úgy tudta azt keresztül vinni, hogy alkalmazta a sokak által helytelennek tartott vitazárási jogát, — amit a parlamentben úgy neveznek, hogy “nyaktiló”, — hogy így nem engedett kifejlődni egy szükséges ellenvéleményt. Az ellenzék tagjai még nem is fejezték be beszédeiket, amikor már Howe kereskedelemügyi miniszter bejelentette a kormány vita lezáró szándékát. De, ha a kormánynak megvoltak a nehézségei a gázvezeték körüli küzdelemben, nem jelentett az tiszta örömet a konzervatív oldal számára sem. Pártjuk egyik tagja, aki szoros üzleti kapcsolatban van az olaj- és gáziparral, — Carl O. Nickle Calgaryból -— nemcsak, hogy hadilábon állt saját pártja politikájával, hanem még nyíltan hangot is adott annak. Jóval a vita megindulása előtt, Mr. Nickle vonakodva bár, de kijelentette abbeli szándékát, hogy a kormány oldalára fog szavazni, abban a reményben, hogy így elősegíti a vezeték építésének minél előbbi megindítását. Azután kemény csapást kapott a Konzervatív Párt magától Ontario tartomány konzervatív kormányától is, amely nem titkolta el abbeli szándékát, hogy a központi kormány javaslatát támogatja a gázvezeték építésének megkezdésében. Ontario igazságügyminisztere Mr. Porter levelet intézett Mr. Howe-hoz, amelyet az örömmel hozott nyilvánosságra, abban többek közt ez állt : “Minden nap késlekedése súlyos következményeket von maga után Ontario fejlődése és az ország gazdasági életére vonatkozólag.” A Konzervatív Párt nem volt egységes a kormánytervezettel szemben, s így több megoldási javaslattal állt elő, mint az szükséges lett volna. A CCF Pártnak nem volt ilyen tekintetben nehézsége. A köztulajdon elvének hangsúlyozása a gázvezetékkel kapcsolatban nem csupán politikai felfogásának felelt meg, hanem a helyzet gyakorlati következményeinek is. Éppen ezért már a parlamenti vita megindulása előtt jóval kijelenthette, hogy a végsőkig el van szánva a küzdelemre az egész 2.200 mérfoldes vezetékvonalnak köztulajdonban való építéséért és fenntartásáért. I Mindazonáltal a CCF Párt helyzete sem volt teljesen mentes bizonyos fcszélyezettségtől. így a párt nem várhatott nagy tetszésnyilvánításokat a tengerparti tartományoktól egy olyan elgondolás számára, amely közpénzből akar kiépíteni egy ilyen tervezetet, amiből az országnak ez a félreeső része nem juthat közvetlen előnyökhöz. Hasonlóan, egy teljességgel köztulajdoni alapon végrehajtott megoldás különleges problémákat hozna magával, mint pl. az érdekek összeütközése a vezeték termelő és fogyasztó végei között, ami politikai nehézségeket támasztana. Ezek a kérdések mind kiélesedtek a vita folyamán. Az albertai hátterű “Social Credit” magáévá tett egy “minél előbb, annál jobb” politikát és habozás nélkül támogatta a kormányt. De az ő helyzete olyan kifejezetten a “fiatalabb üzlettárs” helyzete volt, hogy a gázvezeték körüli küzdelem nem igen érintette népszerűségét egyik irányban sem. A kormány azon volt, hogy az ellentmondásokat annyira felkavaró gázvezeték kérdést eltávolítsa az útból, mielőtt a választási küzdelmek megindulnának. Úgy reméli, hogy ha a vezeték első szakasza már kiépült és a természetes gáz ömleni fog Albertából Winnipegbe, akkor a kedélyek már megnyugszanak. Ha kellemes meglepetést akar szerezni külföldön élő barátainak, ismerőseinek, $ 4 rendelje meg számukra a j| I KANADAI MAGYARSÁGOT I LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK ! $ * Előfizetési dijat (külföldi államokban egész évre $6.00) £ I csekken, Money order vagy készpénzben is beküldheti. * 4
