Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-21 / 3. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 3. sz. 1956 január 21. INNEN-ONNAN SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN PDNTOSÄN HAT ÉVVEL EZELŐTT törtért Dcctcnhan az eddig ismert legnagyobb fegyveres rablás. 1950 január 17-én a Brink-féle páncélos pénzszállító vállalat egyik autóját gangszterek feltartóztatták ,és 2.700.000 dollárt raboltak el. Az USA igazságügymimsztériumártak közlése szerint most fogták el a hat tettest, akiknél még nem találták meg- az elrabolt pénzt. A ('rablóbanda két tagja más bűncselekmények miatt m a is börtönben ül, egy tagja meghalt, a többi hat pedig, akik most kerültek lakat alá, .sok egyéb bankrablás valószínű tettese. KÉT WELLANDI MAGYAR ASSZONY .fényképét közük a lapok abból az alkalomból, hogy a Romániából Kariadéba érkezett külön repülőgépen, mely a görögországi kommunisták által tíz évvel ezelőtt elhurcolt, s azóta felnőtt görög gyermekeket hozott Kanadába, egy 79 éves kendős néniké is utazott. ■Az idős asszony, Mrs. Zvoynik, Wellandban ,élő két lányához Mrs. Papphoz .és Mrs. Szukáiéhoz utazott. Ez .az első eset, hogy Romániából közvetlenül Kanadába érkezik valaki a Vasfüggönyön keresztül. A TORONTÓI GYERMEKEK ÉS KAMASZOK ÖRÖME a Sunnysiüe-i vurstli az idén nyáron már nem fog működni. Most kezdték meg a lebontását .azzal kapcsolatban, hogy a Humberfolyó hídjának meghosszabbításával kiépülő tóparti Express-autóút építésének első része megkezdődött. , TÍZ év után lehet MAGYARORSZÁGRÓL ERDÉLYBE UTAZNI A magyarországon élő erdélyi származású magyarok tíz év alatt állandó rideg viszszautasításban részesültek a budapesti román konzulátus részéről. A háború utáni első években még előfordult, hogy indokolt esetben adtak beutazási vízumot, de 1948- tól kezdve még az édesanya temetésére sem engedték őket. A kérelmeket mindeddig azzal utasították vissza, hogy az illető látogatása “nem román nemzeti érdek”. Ez év kezdete óta négy-öt hónapi várakozás után a román beutazási vízum, aránylag könnyen megszerezhető. Mikor ennek Budapesten Ilire terjedt, a rokonaiktól egy évtized óta elzárt erdélyiek valósággal megrohanták a román főkonzulátust. 1955 júliusában a naponta kiadott látogatási vízumok száma a kétszázat is elérte. A hazulról érkezett levelek is megerősítik ezt a hírt. Egy Désről .érkezett levél több mint tíz látogató nevét sorolja fel, akik a levélíró ismeretségi köréhez tartoztak. Ezzel a megváltozott helyzettel áll kapcsolatiban az a budapesti jelentés, mely szerint a MÁV, a növekvő utasforgalomra való tekintettel a Püspökladány—Biharkeresztes vonalon, Erdély felé, szeptember elsejétől egy uj szerelvényt helyezett üzembe, amelynek csatlakozása van az erdélyi vonatokhoz. Ki kell emelnünk, hogy a határ megnyitása egyirányú. Az erdélyi magyaroknak nem adnak útlevelet továbbra sem, hogy magyarországi rokonaikat meglátogathassák. XXX. TÖBB FELNŐTT TANUL MINT GYERMEK Sokmillió amerikai, aki már régen kinőtt az iskolapadból, az idén ismét tankönyvet vett a kezébe. Az ország minden részében milliószámra jelentkeztek felnőttek az egyetemekre és főiskolákra való felvételre, középiskolákban, ipariskolákban és tanfolyamokon. Beiratkoztak levelező tanfolyamokra vagy résztvesznek csoportokban, amelyeket egyesületek szerveztek ismeretterjesztés céljából. Az Adult Education Association jelentése szerint, harmincötmillió felnőtt férfi és nő — beleértve az egyetemi hallgatókat is — szerepel a diákok közt az idén. Tehát majdnem minden harmadik felnőtt az iskolakönyvet bújja, ugyanakkor, amikor az óvodások, elemisták és az összes középiskolások száma csak 33,600.000-re rúg. A főiskolák diáklétszáma mutatja a legnagyobb emelkedést ; igen sokan vesznek részt az állami főiskolák által hirdetett melléktanfolyamokon, amelyek révén még doktori (nem orvosi) diplomához is juthatunk. A Földművelési Minisztérium tanfolyamain például 8,684.000 ember vesz részt. A levelezés útján tanító 200 intézet növendékeinek a s ama soha eddig- nem látott magasságba emelkedett. Csodálatos, hányféle tudományt lehet levelezés útján elsajátítani. Nyelveket, irodalmat, újságírást, zenét, történelmet és gyorsírást rengetegen tanulnak ilyenképen, de a postástól kapnak leckéket azok is, akik például kertészetet, fényképészetet vagy az “óvoda szervezés tudományát” kívánják tanulmányozni. Többmillió amerikai, aki a nappali órákban fizetésért dolgozik, az est beállta után a város vagy a község által szervezett tanfolyamokra jár. A háziasszonyok például a házvezetés minden ágából vehetnek leckéket. Ingyen megtanulhatják, hogyan főzhetnek izletesebben, hogyan készíthetnek kézimunkákat, függönyöket, takarókat, hogyan rendezhetik be lakásukat, fessenek és tapétázzanak, befőtteket és más élelmiszereket fagyasszanak, hogyan ápolhatják magukat, a maguk és a mások gyönyörűségére. A férfiak részére famegmunkáló gépek állnak rendelkezésre, tanulhatnak üzletvezetést, könyvvezetést és gépírást. Sok férj kedvét találja abban, hogy feleségével együtt járjon iskolába, zeneelméletet, festészetet, lakásberendezést kárpitossságot tanulni vagy idegen nyelveket elsajátítani. Mi az oka a felnőttek tanulási vágyának ? Az ambiciózusok haladni akarnak, akár saját hivatásukban, akár szórakozásaikban. De kétségtelen, hogy időszerű okok is játszanak közre. Az emberek belátják, hogy a világ technikailag oly gyors léptekkel halad előre, hogy ifjúkorunkban szerzett képzettségünk kiegészítésre szorul. Amit húsz-harminc évvel ezelőtt tanultunk, elévült, aki tehát lépést akar tartani a világ folyásával, tankönyvet vegyen a kezébe. A rövidebb munkanapok általános bevezetése is hozzájárul ahhoz, hogy a felnőtteknek több szabad idejük marad szórakozni és művelődni. Az átlagos életkor meghosszabbítása növeli az öreg diákok táborát, akik elismerik, hogy a? jo-.xzi bölcsesség ott kezdődik, amikor belátjuk, hogy semmit s ti tudunk. Az amerikai népesség kétharmada ma 20 évesnél idősebb és a 45 éven felüliek aránya a többiekhez képest ( énként emelkedik. Tudományosan is megállapítást nyert, ^gy a legöregebb ember is képes még a tanulásra. X' ’.'AVAV.V.VA'.V.W^.'.W/.V.V.W.V.VAW.VAV.V, M.HB.K. M.Sz.M. 1956 JANUÁR 21-ÉN, s >mbaton este fél 8 órai kezdettel a Szt Erzsébet Hallban (Dundas-Spadina sarok) nagy CSALÁDI ESTET rendezünk, melyre T. címet, kedves családját, ismerőseit és barátait, szeretettel hívják és várják a Rendező Egyesületek. BÜFFÉ! ITALOK ZENE ! TÁNC ! A KANADAIAK 4-SZERES GYORSASÁGGAL SZÜNTETIK MEG A MEGHŰLÉST A BUCKLEY FÉLE “COLD CAPSULES” HASZNÁLATÁVAL Ne engedje elhatalmasodni meghűlését. A tüsszentés^ hidegrázás első jele után mind-i járt megszűnik a Buckley féle “Cold Capsules” által. Ezek a kapszulák az orvosi recepthez hasonlóan négy féle meghűlés elleni szert tartalmaznak. 1. Megszünteti a tüsszentést és lázat. 2. Az általános rosszullétet. 3. A meghűlés okozta fejfájást. 4. Felüdítenek testileg s szellemileg. 12 adag 35 c. — 30 adag 70 c. Minden gyógyszertárban kapható. INGYEN Buckley féle fehér kenőcs (Buckley’s White Rub) Kanada leghatásosabb fá.jdal-! mák elleni kenőcse. Ingyenes nagy, próba tégelyért küldjön be 15 centet (csomagolás] és portó költségre) erre a címre : W. K. BUCKLEY LTD. 559 College SL, Toronto, Ont. vVVVVVVVV^\^»VVVVVVV«>iVVV MAGYAR RÁDIÓADÁSOK A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. Az “Üzen az Otthon”, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35—IC óráig a CKFH rádióállomás 1100-as hullámhosszán. AAAAAAAAAAA^ Hallgassa amerika legnívósabb magyar rádióadását ! Rózsa László clevelandi magyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. Ah madame Kriszbay, érzem én jól, hogy önnek most el kellene ájulnia, részint mint finom hölgynek, pusztán az esemény hallatára, részint azért, mert ilyen tökéletlen népek közé jutott ; de az otkolonos üvege nagyon mélyen bent van a bőröndjében s így mégis jobb el nem ájulni, hanem elég a lelki megbotránkozás. Mert a fa igen szép dolog a flörtre, szerelmi ömlengésekre holdvilágos estén, de a leánykéréshez, eljegyzéshez (kivált a regényekben) szépen bútorozott szalon kívánatos. A leány kiszalad az ajtón, ha szégyenlős, vagy letérdepel áldásért a szüle, esetleg gyám előtt, ha nem nagyon szégyenlős, — de hova térdepeljen a fa alatt ? Borzasztó ! A fa alatt! A vadházasokról mondják : “Fa alatt esküdtek.” Micsoda szégyen ! Mit fognak erre mondani ? Hisz’ ha nem esküdtek is, de eljegyzésük a fa alatt volt ! Ezt lehetetlen lesz eltagadni. Mindez csupán madame Kriszbayt foglalkoztatta, Veronkát nem. Ellenkezőleg, arra gondolt, hogy ha szép idők lesznek, valamelyik nap kijön ide vázlatkönyvével és megörökíti az öreg fát. Ezalatt a kocsi csendesen gurult. A kocsis nem fért volna el, azt leszállította Gyuri, menjen gyalog a kocsi után. ő maga vette át a gyeplőt s Veronkának melléje kellett ülni a bakra, mint a jukkerkisasszonyok szokták. Istenem, Istenem mit fognak mondani a faluban, ha így látják ! Kivackolódván a kettéhasított mákfejből, hol sűrűn váltakoznak a szorosok, medencék, porhanyós üregek, lent a völgyben megint kibukkan kőről-kőre szőkéivé a Bjelá Voda s mindenütt a kocsi mellett szalad azután, mint egy cigánygyerek. Itt a jó úton sebesebben megy már a bricska, kedélyesen morognak a kerekek s Gyuri lazára eresztvén a gyeplőt, elandalog leikével a történteken... Nem csak álom-e mindez ? Nem, nem, hiszen mellette ül Veronka ,és hátul tisztelendő Bélyi János úr beszélget madame Kriszbayval, törve a gallusok nyelvét. Igen, tiszta valóság ez. Amit tud, azt látja is. Hihetetlenebb, mint egy í’egény, de mégis valóság. Hitte volna-e még tegnap, hogy még mielőtt a nap kétseer lenyugí■ i'k, föltalálja örökségét s még tetejébe feleséghez jut. összesen huszonnégy óra története. Tegnap ilyenkor még nem tudta, van-e Bélyi Veronka a világon. Furcsa ! S utána kezdett gondolni, milyennek is nézett ki a világ Veronka nélkül ? Megfoghatatlan, hogy tegnap ilyen tájban semmi hiányt sem észlelt. Hogyan lehet az ? De a bolond kerekek olyan veszettül zörögtek, hogy nem bírta a tegnapi énjét összeállítani. . . Csodák ezek ! Egy legenda (az esernyőé) összetört, de másik támadt helyette. Ég és föld jelentkeztek ügyvédjéül, hogy örökségéhez segítsék. Az ég álmot küldött, a földhasadék egy protektort. Úgy dagadt a szive, forrt, édelgett, dőzsölt a nagy szerencsében : Hej. fra tudnád, kisleány, milyen gazdag úrnak adod a kezedet ! RingFiéta, emelgette, csiklandozta ez a gondolat, s mosolygott titkon, mint egy álruhába öltözött királyfi : Ha majd megtudja a kicsike! A koponyicai hegynyelven túl, mely mint valami spanyolfal nyúlik be a völgybe, hip-hop, egyszerre csak kiugrik bogárhátú házacskáival Glogova. — Itthon vagyunk, — mondja Veronka. — Merre van a parókia ? — A falu túlsó végén. — Majd mondja meg aztán, hol kell jobbra, vagy balra térni. Jó, jó, koosis úr ; .csak hajtson most egyenesen. Levendulaillat csap ki az útra. Rendre előtünedeznek az ismerős kis kertek liceumkerítéseikkel, hórihorgas napi’aforgóikkal, köcsögök a karókon, kiteregetett fehérruhák r lészán. A vesszőből font kapuk előtt pendelyes gyerekek játszanak a fazekak letört füleivel lovasdit, bent az udvaron csöngetyűs csikó ficánkol. Úgyszólván néptelen a falu : aki kezét bírja, kint a mezőkön dolgozik, a vászonnép pedig megfőzvén az ételt kivitte a gazdának. Csak az iskola előtti gyepen van élet, zsibongás. de már nem olyan egyöntetűek külső dolgában a gyerekek, mint valaha, Majzik tanító úr fiatalabb korában ; szőkék, barnák, nyurgák, tömzsik vegyesen s magyarul kiáltják a dicsértesséket a cséza felé. A férfiakból csak a “mágnácsok” lebzselnek otthon. Csinos, cserepes ház tornácáról Gongoly uram lengeti a kalapját, cudarul meghízott : olyan potrohja van. mintha tíz évig ült volna vasban. (A paraszt rendszerint csak a tömlőében hízik meg.) A kovácsműhely előtt Klincsok üldögél, csöndes pipaszóval, míg a kovács a ráfot húzza a kerekére. — Hová, hová ? — kiáltja kedélyesen, kézzel-lábbul integetve a tisztelendőnek. — Már mi más papot választottunk! (Látszik, hogy a pap elmaradása .élénk feltűnést kelthetett a községben.) Teringettét, mennyit haladt ez a Glogova ! Fent a dombon a Krizsánék háza mögött ott fehérük a kálvária tizenkét nációval. Aztán a templomra is milyen szép sugár tornyot húztak pléhfedéllel ! Nincs hozzáfogható egész Losoncig. Csakhogy a losoncin kakas van ! A falu közepén vendéglő emelkedik, A Szent Esernyőhöz címezve, túl rajta vadszőlővel befuttatott, oszlopos, feltűnő szép házacska áll (a Sztrelnyik Mihályék régi fundusán) fehér, mintha cukorból lenne kifaragva, hátul sorompós kert. elől sudár fiatal topolyafák állnak kevélyen sort, mint valami gránátosok. — Kinek a háza ez ? — kérdi Gyuri hátrafordulva. — Ott a bakon ül a gazdája. — Ah, úgy ! A magáé Veronka ? Némán, szégyenlősen bólintott a fejével. Egy kis rossz földbirtok is van hozzá, — tette hozzá a pap nemes dicsekvéssel. Gyuri fitymáló arcot vágott. Bizony mi pedig nem visszük el innen, legyen a bácsié. Ugye Veronka ? Majd újra hátrafordult és azt mondta a papnak : — Van a Veronkának olyan nagy hozománya, hogy egy grófnőnek is elég lenne, de azt se a tisztelendő úr nem mondta, se ő maga. Ezen a rejtélyes mondaton úgy elgondolkozott a pap is. Veronka is, hogy észre sem vették volna a hazaérkezésüket. Gyuri tovább is hajtott volna, ha a Visztula kutya rájuk nem ugrik örvendező vinnyogással, s ha a kapuban sírdogáló Adameczné föl nem sikolt : — Szentséges szűz Mária, meghallgattad alázatos kérését szolgáló leányodnak ! — Hopp, álljunk meg ! Itthon vagyunk. Nyissa ki a kaput, Adameczné. Adameczné letörülte a könnyeit, keblére eresztette az )1 vasóját és ment nyitni a kaput. — Van-e ebéd, Adameczné ? -— kérdezte mohón a tisztelendő úr. — Jaj, dehogy van, dehogy ! Kinek főztem volna ? Azt hittük mindnyájan, hogy elveszett a tisztelendő úr. Bizony Isten tüzet sem gyújtottam ma. Mert minek ? Úgyis eloltottam volna a patakzó könnyeimmel. — Jól van, jól, Adameczné, tudom, hogy búsult miattam, ösmerem a jószivét, de most aztán lásson ám valami ebédhez, de gyorsan kedves öregem, mert mind éhenhalunk. Veronka gyanút fogott az Adameczné szavaitól és vállalóra fogta a bátyját, hogy mi baja volt, végül pedig sírvafakadt, nagy duzzogással kikelve Gyuri ellen is, hogy valamit titkolnak előtte. Végre el kellett neki mindent beszélni, amitől majd megszakadt kis szive, elgondolva, milyen veszélyben forgott testvére. Nagy sürgés-forgás közt főtt ezalatt künn a konyhában íz ebéd, volt dolga a két szolgálónak, meg a mindenesnek. — Hamar verd a habot, Hanka ! Hozz egy kis sót, Borbála. Hát a liba meg van-e már kopasztva ? Ejnye ti, Mátyás lustái ! Lódulj, fordulj, egy, kettő, három. András, szakíts hamar a kertből egy kis petrezselymet. Oh, Istenkém, de sovány nevelőnöt hozott a kisasszony ! Láttátok ? No Adameczné (szólt önmagához) lesz megint munkád ezt a meszelőrudat kihizlalni. Add elő hé, azt a tepsit, nem azt, a másikat ! Te ledig reszelj, Borbála, egy kis zsemlyét. Hanem az a fiatalúr csinos ám, aki velők jött, hogy hol szedték fel, mire szedték fel, nem bírom eltalálni. Mondtál valamit ? Hogy te se ? Szanál- ! ha én nem tudom, mit tudnál, te csirke. Annyi azonban bizonyos, de magunk közt maradjon, hogy van valami furcsa a kisasszony szemeiben. Van ott valami történet. Görbüljek meg, ha nincs. Csak nem tudom elolvasni. Sokat locsogott Adameczné, jót is, rosszat is, de főzni csak jót főzött, olyan ebédet tálaltatott fel nemsokára, hogy még a szerelmesek is jóétvággyal ettek belőle. Ebéd után Gyuri lovasembert fogadott, aki levelet vitt sztolarik törvényszéki elnöknek Besztercére. Kedves gyámatyám ! (így szólt a levél.) Nagy dolgokról értesítem, de csak röviden, részleteket majd élőszóval. Atyám örökségét, illetve az esernyőt megtaláltam, némileg Münczné által, némileg a vakesetnél fogva. Jelenleg itt vagyok Glogován a papnál, akinek a húgát, Veronkát feleségül kértem. Igen csinos leány s azonfelül csak úgy juthatok örökségemhez, ha elveszem. Különös körülmények vannak. Küldjön, kérem, lovasember által két arany karikagyűrűt Huszák Sámuel aranyműves boltjából és a keresztlevelemet, mely az ön gvámi iratai közt megvan. Azt szeretném, hogyha már holnapután megtörténhetnék az első kihirdetés. Maradtam stb. Biztatta a lovasembert, hogy siessen. — Sietnék én, de ;a ló nem akar. — Hát nógasd ! — Hja, az Isten nem teremtett sarkantyút a bocskorra ! Rossz lova volt a tót legénykének, hanem az időnek volt lágyon gyors lova. Úgy elfutott egy nap, mint egy perc. Csak negzördül másnap odakünn egy hintó s kijön be a tornácon ? Hát a törvényszéki elnök, Sztolarik úr. Hanem biz’ őneki, akármilyen nagy úr és kedves ember volt is, csak a pap örült meg. Veronka inkább megijedt tőle. Mintha hideg, fagyasztó légáram jött volna be vele. Miért jön ez most ide ? Az elnök pedig elég szíves, elég nyájas volt hozzá. — Ez az a kis Veronka ? — Ez bizony, — monda Gyuri diadalmasan. A bizony jelezte a diadalmasságot. (Óh Istenem, de édes ez a mi nyelvünk !) Az elnök nagy pacsit csattantott a kis tenyerébe s ahogy ez már jól áll az ilyen öreguraknak, megcsípte pajkosan az elhalványodott arcát, — de nem bírt az azéi't piros lenni. Rossz sejtelem nehezedett szivére : Miért jött ez most ide ? Maga Gyuri is meg volt lepetve. A nehezen mozdítható elnök eljövetele legalább is különösnek látszott. — Elhozta ? — kérdé tapogatózásképpen. El. A’eronka megkönnyebbült lélekzetet vett, (Gyuri már napközben beavatta, hogy a gyűrűket várja Besztercéről.) Adja ide ! — Majd azután, — szólt vontatottan az elnök. — Előbb beszélnem kell veled. Előbb kell beszélnie ! Tehát olyant akar mondani, amit nem lehetne utóbb (értsd a gyűrű odaadása után.) Veronka a világot érezte süllyedni maga alatt. Gyuri kedvetlenül emelkedett fel helyéről, Veronka mellől, akinek kezei izgatottan kezdtek ide-oda mozogni a horgoló-tűkkel. — Jöjjön át a szobámba, gyámatyám ! Gyuri szobája az L-re épített parókia végén volt. A hajdani világban, mikor még nem épült volt fel az iskola, ez volt a tanterem (az öreg Adameczné például még itt tanulta az abc-t.) Már az előbbi pap kettéválasztotta a pajtányi szobát egy csinos deszkafallal, vendégszobát csinált az innenső, nagyobb felében s éléskamrát a másikból. Következő számunkban folytatjuk.
