Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-23 / 25. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Bu-.gó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 25. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1956 június 23. IIJ TAKTIKA GAZDASÁGI HARC ÁZSIA NÉPEIÉRT Ha összehasonlítjuk a világpolitikai helyzetet a néhány év előtti, vagy akár csak egy évvel ezelőtti helyzettel, objektive meg kell állapítanunk, hogy a világháború esélye úgyszólván teljesen elmúlt, a politikai üldözés a kommunista államokban csökkent és komoly' lépések történtek a Kelet-Nyugat közti nemzetközi érintkezés normálisabbá tétele felé. Az Európában húzódó vasfüggöny mentén leszerelésről tárgyalnak mindkét oldalon, látogatók mennek és mehetnek komoly számot képviselő csoportokban a rabnemzetek területére, kereskedelmi ügynökök, sportférfiak és tudósok ide-oda utazgatnak s e pillanatban a látogatók személyes biztonságát sem fenyegeti veszély a vasfüggönyön túl. Ezt tetézik a szovjet részről kitartóan hangoztatott békenyilatkozatok, s az a barátságos hang, melyet a nyugati sajtó használ a kommunisták felé. Hogy ezt a jóleső enyhülést mi okozta, lényegében nem fontos. Mi tudjuk, hogy a hidrogén- és atombombák fenyegetése, a Nyugat nyomasztó katonai fölénye, az amerikai ipar ellenállhatatlan ereje hozta meg a szovjet vezetőinél azt az üdvös félelmet, amely a háborús veszély pillanatnyi elhárítására vezetett; azt is tudjuk — különösen, ha egy pillantást vetünk a történelemkönyv Ázsiával foglalkozó lapjaira, — hogy a bolsevista orosz birodalom széthullóban van, mint ahogy a tatár birodalom széthullott Dzsingisz Kán halála után. Akik kevésbbé ismerik az ázsiai történelmet, s akik olyan nyugati országokban élnek, amelyek nem élték végig a hun, tatár, török, orosz megszállásokat, inkább úgy magyarázzák a mai enyhülést, hogy a szovjet vezetők önként változtatták meg nemzetközi politikájukat. Ismét mások úgy hiszik, hogy a kommunizmus eszméi váltak lassan kevésbbé expanzívvá, s hogy a polit ikai enyhülés mögött a bolsevizmus elpolgáriasodását fedezhetjük fel. Valószínűleg egyiknek sincs igaza, mert a mai nemzetközi enyhülés éppen úgy, mint minden történelmi folyamat, komplex jelenség, melynek számos oka van, s mikor ezek az okok valamilyen véletlen folytán egy irányban hatnak, beáll a történelmi változás. Míg azonban egyik oldalon boldogan állapítjuk meg, hogy egyelőre nem lesz atomháború, addig a másik oldalon naprólnapra fenyegetőbbé válik a szovjet-részéről teljes erővel folyamatba tett gazdasági harc. Statisztikai adatok, diplomaták utazásai, propagandahadjáratok mutatják, hogy a szovjet most a pénz eszközeivel próbálja meghódítani elsősorban Keletázsia lakosságát. Kereskedelmi szerződések kötésére tesz ajánlatot, mérnöki munkák végrehajtását ajánlja fel, sőt amerikai mintára ingyen gazdasági segélyeket ajánl fel minden nem kifejezetten angolszász országnak, s az álszent mosollyal felajánlott tervek Egyiptomtól Malayáig és Délamerikától Olaszországig mindenütt egyformán befutnak. Tudnunk kell és szüntelenül hangsúlyozzuk is, hogy ez a vörös gazdasági offenzíva pontosan ugyanazt a célt szolgálja, mint a korábbi, átlátszóbb eszközökkel dolgozó hidegháború és az azt megelőző fegyveres támadás. Érdemes olvasni Marx, Engels és Lenin írásait és érdemes tanulmányozni a szovjet vezetők házi használatra időnként kiadott nyilatkozatait, mert ezekből érthetjük meg igazán, hogy a kommunista vezetők soha nem mondtak és soha nem mondanak le világhódító eszméikről. A céljuk néni egy újfajta gazdasági és politikai rendszer bevezetése, hanem egv nagyon régi, nagyon jól ismert és nyugaton már régen véglegesen felszámolt rendszernek : a rabszolgaság rendszerének a bevezetése az egész világon. Szovjet- orosz-imperialista birodalom az egész világon. melyben néhány száz, vagy ezer ázsiai kényúr parancsára ingyen dolgozik az egész világ lakossága. De hiába tudjuk, hogy a most meginduló gazdasági háború ennek a primitív célnak az érdekében történik, mégis sokkal nehezebb ellene védekezni, mint a fegyveres támadás ellen. Mert az amerikai ipar és kereskedelem a szabad versenyre van alapítva. Csak nemrég idéztük egyik nagy amerikai államférfi azon megállapítását, hogy igazi egyéni szabadság csak ott létezhet, ahol korlátlan gazdasági szabadság is uralkodik. Az oly sokra becsült gazdasági szabadságot tehát — az amerikai polgár meggyőződése szerint — nemzetközi téren sem szabadna korlátozni. Ha a szovjet, vagy valamelyik csatlósállam olcsóbb és jobb árút tud valamelyik ázsiai országnak szállítani, mint az. amerikai, angol, nyugatnémet, vagy francia iparvállalat, — ám tegye ; egyedül politikai in dókból ezt nem kell és nem is lehet megakadályozni. Egyébként is — mondja tovább a felületesen gondolkozó nyugati átlagember, — ha politikai eszközökkel akadályozzuk meg, hogy kommunista országokban gyártott árúk kerüljenek eladásra Ázsiában és a Küzelkeleten, akkor mi magunk vagyunk a szabad verseny, s ezzel együtt az egyéni szabadság megölök Ebben a logikai láncolatban annyi igazság van. hogy Kanadában, Nagybritanniában, sőt az Egyesült Államokban is számos közéleti férfiú hisz benne ; így' történik azután az, hegy Csehország angol acélból gyártott, angol szerszámgépeken előállított ágy úkat exportál Egyiptomba ; hogy a szovjet amerikai plexiglasból gyártott hadirepülőgépeket küld Ceylonba és így tovább. Akik hajlandók a vasfüggöny mögül érkező gazdasági ajánlatokat úgy tekinteni, mint a szabadverseny egyik fázisát, elfelejtenek két sarkalatos igazságod : az egyik az, hogy a kommunisták nem szabadverseny alapján, hanem rabszolgarendszer alapján előállított árúkat akarnak exportálni ; mert amíg például egy amerikai szerszámgépben 22'7 anyag mellett 78% munkbér van beépítve, amely munkabérből az amerikai munkás az ismert nagyszerű életstandardon él, addig egy cseh szerszámgép előállítási költségének csak 15%-át teszi ki a munkabér, mert a vasfüggöny mögötti munkás olyr csekély fizetést kap. Amíg tehát az amerikai exportőr legnagyobb részben a munkás szabad és jól megfizetett munkabérét exportálja, addig a kommunista állam a maga részéről a rabszolga véres izzadságcsöppeit dobja piacra. A másik igazság pedig az, hogy a bolsevista államokban nem a szabadversenyben résztvevő egyéni vállalkozó tesz gazdasági ajánlatot, hanem az állam : ez az állam pedig nem egyéb, mint a világtörténelem legerkölcstelenebb nagykapitalista kizsákmányolóinak rendőrszuronnyal fenntartott közössége. A szovjet részről megindult gazdasági harc tehát nem az egyéni vállalkozásra alapított verseny, hanem minden izében politikai háború, mely ellen a nyugati országok igenis politikai eszközökkel kell, hogy védekezzenek. A legfontosabb politikai éspedig gazdaságpolitikai eszköz az volna, hogy az Ázsiába exportáló nyugati gyárak részesüljenek olyan állami segélyben, hogy a bolsevista ajánlatokat mindenütt lekonkurrálhassák. Másrészről igenis korlátozni kell a vasfüggöny mögé irányuló amerikai nyersanyagszállításokat éspedig a mai helyzetnek megfelelően nem azon a címen, hogy stratégiai szempontból használhatók-e vagy sem, hanem azon az alapon, hogy nem szabad megengedni, hogy a szovjet olyan anyagokat kaphasson, melyek segítségével árúkkal áraszthatja el az ázsiai és afrikai piacokat, holott ugyanazokat az árúkat Nyugaton is elő lehet állítani. Az, hogy ez az adófizető polgárnak pénzbe kerül, nem baj, mert a mérleg másik oldalán óriási megtakarítást jelent a hadieszközök gyártására fordított kiadásoknál. Röviden : ágyúk és hadfelszerelés helyett szállítsunk állami segéllyel olcsón a keletázsiai eimaradt országokba. Úgy tudjuk, hogy az amerikai elnökválasztás lezajlása után, akár Eisenhower indul újra, akár másvalaki kerül az elnöki székbe — ez lesz az amerikai politika általános iránya a gazdasági háborúban. De itt az ideje, hogy Kanada már most rátérjen erre az egyedül helyes útra, ahelyett, hogy iparilag exportálható nyersanyagokat adna el a vasfüggöny mögé. Hadd fűzzünk hozzá még egy gondolatot ehhez a rövid elmefuttatáshoz, A szovjet ipar nagy léptekkel halad ugyan előre, s ma bizonyára sokkal többet produkál, mint néhány évvel ezelőtt. De a fejlődés mértéke elenyésző a nyugati országok — Amerika, Nagybritannia, Nyugatnémetország — iparának fejlődéséhez képest. Ha a folyamat így megy tovább, a szovjet megint csak messze hátulmarad. S ez így lesz mindaddig, amíg Oroszországban meg nem szűnik a kommunizmus. Nem kell tehát félni a szovjet gazdasági offenzívától, mert a kommunisták fenyegetése mindenütt csak blöff, ahol nem áll mögöttük a politikai rendőr géppisztolya. DR. PANGLOSS. EGY BÖLCS FŐPAP A nemzetközi politikai bölcseség iskolapéldája volt az a nyilatkozat, melyet Makarios érsek, Ciprus száműzött görögkeleti főpapja adott június 14-,én egy levelében, melyet Mr. Noel-Bakerhez, az angol Labour Párt alelnökéhez intézett. Makariost tudvalevőleg azért deportálták az angolok, mert a ciprusi véres felkelés vezetői az ő nevére és hozzájárulására hivatkoztak, s mert az hitték, hogy Makarios személyének eltávolításával kihúzzák a ciprusi függetlenségi mozgalom méregfogát. Az angol politika helyesnek bizonyult. Azzal, hogy a ciprusi függetlenségi mozgalom szellemi vezetőjét eltávolították, megszűnt a mozgalom idealista jellege, s csupán azok a forrófejű ciprióták harcoltak tovább, akiknek semmi sem jó, — valamint azok, akiket a kommunisták tömtek pénzzel és fegyverrel. Maga Makarios belátta, hogy erőszakkal semmit sem lehet elérni, s ezért levelében arra hívta fel ugv a görög népet, mint Ciprus lakosságát, hogy célját, a független Ciprus önállóságát, egyedül az angol hatóságokkal folytatandó békés tárgyalások során igyekezzék elérni. Egyúttal súlyos szavakkal bélyegzi meg azokat, akik a ciprusi függetlenségi mozgalmat nemzetközi bonyodalmak szítására igyekeznek felhasználni. Miután a ciprusi felkelők mindégkor arra hivatkoztak, hogy csak Makarios személyén keresztül hajlandók tárgyalá- I sokba kezdeni .úgy látszik, hogy a főpap önmérséklete és böl.csesége végül is nyugvópontra juttatja a mesterségesen felszított ciprusi bonyodalmat. SHEPILOV KAIRÓBAN--------o--------Shepilov. az uj szovjet külügyminiszter hivatalos látogatásra Egyiptomba utazott, ahol Nasser nagy pompával fogadta. A szovjet külügyminiszter í’észtvett azon az ünnepélyen, melyet az egyiptomi hadsereg tartott a Szuez-zóna brit részről való átadása alkalmából. A levegőben néhány orosz gyártmányú egyiptomi repülőgép keringett, a kikötőben egy angol gyártmányú ágyúnaszád adott le üdvlövéseket, majd a megjelentek elvonultak a Nilus deltájánál fekvő Bernesh nevű egyiptomi “mintafaluba”, melyet az egyiptomi kormány UNO-segélyekből épített fel. A szovjet külügyminiszter és Nasser közös nyilatkozatot készülnek adni.-----------------------o-----------------------UJ ORSZÁGÚTI JELZŐTÁBLÁK ONTAR8ÓBAN--------o--------Az autóvezetőknek — régi és uj kanadásoknak egyaránt — érdeke, hogy ismerje az országúti jelzőtáblákat. Az útjelzők és figyelmeztető táblák körüli zavarok gyakran okoznak baleseteket ; különösen sok nehézséget jelent ez az újonnan jöttek számára, akik nincsenek tisztában az angol nyelv szakkifejezéseivel. Éppen ezért igen biztató, hogy Ontario kormánya, melynek hatáskörébe több gépkocsi tartózik, mint Kanada bármelyik más részében — ténylegesen 41%-a Kanada teljes gépkocsi létszámának — most be fog vezetni egy uj, azonnal fölismerhető országúti jelzőtábla rendszert. Jelenleg az Ontarióban használatos jelzőtáblák majdnem kizárólag fehér alapon fekete szint alkalmaznak, kivéve a “Queen Elizabeth” útvonalon, ahol kék és sárga szín a használatos, négyzet alakú táblákon. Az uj rendszerben 5 különböző szin-párosítást alkalmaznak és 4 különböző tábla-formát, hogy elősegítsék a jelzés jelentésének azonnali felismerését. Az “állj” jelzés piros, hogy megfeleljen a közönség tudatába régóta átment magatartásának. A táblák alakja nyolc-szögletű lesz. Az óvatosságra figyelmeztető jelzés sárga lesz, rombusz alakú. Ez a fajta jelzés figyelmeztet átjárókra, útkeresztezésekre, alacsony hidakra, stb. Az olyan irányító táblák, amelyek a mérföldszámokat adják a legközelebbi városig, vagy faluig, s irányokat jeleznek, zöld alapon fehér szint használnak, téglaalakban. A szabályozó jelek, mint pl. sebességhatár, vagy “fordulni tilos” fehér alapon fekete szint használnak, négyszögletű táblán. Ezenkívül lesznek különleges jelzések, pl. “iskolások átjárója” fehér és kék színben ; téglaalapon. A városban fehér alapon kék színű, hogy jobban feltűnjön és vidéken kék alapon fehér színnel, hogy télen a havazások idején is felismerhető legyen. Ezek a jelzőtáblák, kivéve az iskolák jelzését, (mivel azok csak nappal szükségesek) mind világító anyaggal lesznek bevonva az éjszakai forgalom könnyebbítésére. Arról még nincsen hír, hogy a többi tartományok megvalósítanak-e ilyen rendszert, de már évek óta folyik a tanulmányozása ennek a kérdésnek, hogy egész Északamerikában egységesítsék az útejlző táblákat. Ontarióban továbbra is tilos reklámtáblák felállítása az országutakon.------------------------o----------------------NYUGATNÉMET LAP TITO GYŐZELMÉRŐL-----------o-----------A Hamburgban megjelenő Die Welt c. nagy német napilap június 9-i számában nagyobb cikket közöl “Tito gazdasági győzelme Magyarország fölött” címmel, melynek megállapításai szerint “sokkal súlyosabban néz ki a megegyezés gazdasági oldala, mint a politikai rész Magyarországra nézve. Magyarország már ma is alig képes exportkötelezettségeinek eleget tenni. Moszkva parancsba nem jelentéktelen helyen áll abban a gazdasági offenzívában, melyet a Szovjetblokk indított a fejletlen országok megszerzésére. Az ország expoi’tkötelezettségei az arab államok, Kína, Közép- és Délamerika felé egyre nőnek. A legutóbbi időben Magyarország vasúti kocsikat és más technikai anyagot szállított Törökországnak is. A Jugoszláviával kötött megegyezés a jövőben ilyen műveleteket kérdésessé tesz, eltekintve attól, hogy az ingyenes szállítások Jugoszláviába a magyar fizetési és kereskedelmi mérlegben érezhető megterhelést jelentenek.” s ------------------------o---------------------ERDŐTŰZ VAGY CSAPDA ?------------o----------A ciprusi Nicosia mellett állomásozó brit csapatok táborhelye közelében erdőtűz ütött ki, melynek során 19 angol katona életét vesztette, s ötvenen súlyos égési sebeket szenvedtek. Valószinű, hogy a tüzet a felkelők gyújtogatása okozta, mert a lángoló csapdába esett katonai egység a ciprusi lázadók vezetőjének, George Grivas-nak az elfogására indultak. Egyidejűleg bombamerénylet is történt Nicosiában egy kávéházban, melynek az USA alkonzul és egy másik amerikai estek áldozatául. Brit jelentések szerint ezek az erőszakos cselekmények a ciprusi tragédia utolsó felvonását vezetik be, mert magát a lázadó csoportot lényegében már felszámolták. ------------------------o-----------------------KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK BESZÉLGETÉSE GRÖSZ KALOCSAI ÉRSEKKEL--------o--------A budapesti Szabad Nép három hasábon át közli Grösz József kalocsai érsek nyilatkozatát, melyet a Daily Telegraph munkatái’sának előzetesen írásban feltett kérdéseire adott, továbbá a Cleveland Press és The New York Times kiküldött szerkesztőivel folytatott beszélgetését. Az érsek nyilatkozata kedvező a kommunista rezsimre, miután a közismert egyházi bajokat, üldözéseket szemmelláthatóan igyekszik elszürkíteni és a rendszernek “támogató” akcióit kidomborítani. Gordon Shepherd, a Daily Telegraph tudósítója például ezt kérdezte : “Mi a helyzet a szerzetesrendek terén, amelyeket 1950-ben részben feloszlattak, illetve részben felfüggesztették tevékenységüket ?” A válasz : “Nem kívánok a múlttal foglalkozni. Vannak szerzetesrendjeink, vannak iskoláink, a többi majd a jövőnek a kérdése lesz. Jelenleg nem ezek a legsürgősebb kérdéseink.” Theodore Andrika (Cleveland Press) megkérdezte : “Vannak-e nehézségek a papnövendékek toborzása terén ?” “Különös nehézségeink nincsenek” — mondotta az éx-sek. Sidney Gruson (New York Times) kérdése: “Vájjon Eminenciád jogainak gyakorlásában megválaszolhatta-e az előre feltett kérdéseket anélkül, hogy a választ előre benyújtotta volna bármiféle állami szervnek ellenőrzésre ?” A válasz : “Természetesen minden ellenőrzés nélkül válaszoltam a kérdésekre.” Mindszenty bíborosról így nyilatkozott Grösz József : “Az Ön által hallott hír a bíboros úr letartóztatásáról, nem felel meg a valóságnak, ő börtönbüntetésének megszakítása óta egyházi épületben tartózkodik, kedvező körülmények között. Helyzetében változás nem történt.” Az érsek nyilatkozata még ezt is mondja : “Magyarországon szabad vallásgyakorlat van. . . A vallásoktatás az adott körülmények miatt az iskolákban fakultatív. E tekintetben helyi nehézségek vannak, de papjaink buzgólkodnak e nehézségek leküzdésében. Hangsúlyozni kívánom, hogy az állam és az egyház viszonya az 1950. évi megegyezés óta nem volt súrlódásmentes és ez vonatkozik az egyes egyházi személyek kinevezése körüli nehézségekre is. .. E kérdések rendezése azonban pozitív irányban halad.” (FEP.)
