Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-16 / 24. szám

Még Jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Büigó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &MtuUtut ‘tbuttyarUcutt C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunisia hetilapja. fiááSSSfiQSfiáfiáSfiáfifiáCá—IflfltíűtSíCt Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 24. szám. Ara : 10 Cent. Toronto, 1956 jűnius 16. TITO MOSZKVAI ÚTJA A híres balkáni bandavezér moszkvai látogatása érdekes részletekben bővelkedett, s mindvégig azt a képet mutatta, hogy a belgrádi diktátornak nagyobb a hatalma, mint a szov­jet vezetőinek. Tito szokás szerint megtekintette a Lenin- Sztalin mauzóleumot a Vörös Téren, de csupán Lenin holt­teste előtt állt meg, Sztálin mellett úgy ment el, mintha nem Is léteznék, majd hatalmas koszorút tett le a síremlék elé : “A nagy Leninnek — Josip Broz Tito” — felirattal. A dísz­szemlén Vorosilov, a szovjet névszerinti elnöke fogadta, s üdvözlőbeszédében mindazt a dicsérő és magasztaló jelzőt el­mondta Tito felé, amit néhány évvel ezelőtt csupán Sztálinra pazaroltak a Kreml hivatalos talpnyalói. Tito hivatalos poli­tikai nyilatkozatot is adott, melyben kijelentette, hogy a ju­­goszláv-szovjet (figyeljük a sorrendet!) viszony ismét uj, barátságos fejezethez érkezett, mely függetlenségen, egy­más jogainak kölcsönös elismerésén és egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapszik. A látogatás végén Tito és felesége elvegyült az üdvözlésre kirendelt gyerekek között. Ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió rendelkezik a világ legnagyobbszámű hadseregével, — ha arra gondolunk, mi­lyen reverendával és a tiszteletig menő félelemmel beszélnek a szovjetről az Egyesült Államokban, akkor meglepőnek lát­szik, hogy azt a Titot, aki Sztálin idején nyíltan szakított a Szovjettel, most ennyire ünnepük, holott az orosz hadsereg tényleg órák alatt elfoglalhatná Jugoszláviát, ha politikai meggondolások ettől nem tartanák vissza. Véleményünk sze­rint ennek a moszkvai Tito-ünneplésnek az a nyitja, hogy Tito az egyetlen olyan kommunista diktátor, akinek egyéni bátorságánál fogva, valamint múltjánál fogva igazi tekin­télye van az úgynevezett népi demokráciákban. Egyúttal ő az a kapocs, amelyen keresztül közvetlen kapcsolat van a Ke­let és a Nyugat között, eltekintve a formális diplomáciai és hasonló delegációktól. Ha például valamelyik kommunista át­meneti vezérnek menekülnie kellene (s erre bármelyiknél bármikor sor kerülhet) akkor a szökés természetes kapuja csak Jugoszlávia lehetne. Tito moszkvai látogatását éppen ezért a hízelgő ünnep­léseken kívül kézzelfoghatóbb ajándékok is kisérték. Közel 150 millió dolláros árúhitelt kapott Jugoszlávia a Szovjettől és a szatellita államoktól, s Magyarországtól még külön 80 millió dollár kártérítést az ok nélkül felmondott kereskedel­mi szerződés elmaradt haszna fejében. Ajánlatot kapott Ju­goszlávia arra is, hogy szovjet mérnökök segítségével atom­reaktort építhessen fel, s hogy a még kiaknázatlan rézbányá­kat ugyancsak szovjet segítséggel feltárják. * A most uralkodó kereskedelmi és gazdasági szabadver­seny elveinek megfelelőleg az Egyesült Államok és Nagy­­britannia, melyek az elmúlt években már több mint egymil­lióid dollár gazdasági segélyt és hitelt nyújtottak Jugoszlá­viának, rá fog duplázni a szovjet Ígéretekre. Most tehát az a helyzet, hogy Titonak mindkét oldalon udvarolnak ugyan­azok, akik még 1948-ban mindkét oldalról a legsúlyosabb fe­nyegetésekkel halmozták el. Jugoszlávia rövidesen ki fog lá­balni a szegénységből és nincs messze az az idő, mikor ez az ország hasonló helyzetbe kerül, mint például Ausztria. Akár­milyen véreskezű diktátorként is került a mai helyzetbe Tito, annyi bizonyos, hogy kitünően játssza a szerepét és hogy tisztán bátorsággal és okossággal, nem pedig erőszak útján érte el hatalmas eredményeit. Emellett azonban az sincs kizárva, hogy Tito maga fogja átvenni a kommunista világ vezetőjének szerepét, amire bol­sevista szempontból több “joga” volna, mint Kruscsevéknak. Az angol és amerikai diplomaták dolga, hogy Tito jövőbeli magatartását helyesen értékeljék, mert ebből a sötétmultú emberből éppenúgy válhat a komoly béke egyik megteremtője, mint a harmadik világháború előidézője. WA^m’AVWJV.VWi'A^WAV.V.V.’AVWAW/A ÚJABB VÉRES FELKELÉS ARGENTÍNÁBAN--------—o------------1955 szeptember 20-án menekült a száműzetésbe Peron, Argentina volt diktátora, miután az ellene szervezett fegyve­re.-, felkelések sorozata végül is győzelemmel végződött. Utód­ja, Lonardi tábornok, már decemberben megbukott, s azóta Aramburu tábornok áll Argentina élén. ő alatta is több vé­res felkelés folyt, melynek során nyílt harcokra, majd kivég­zésekre került sor. Most, 1956 június 10-én újabb súlyos for­radalom tört ki, melyet éppúgy mint a korábbi esetekben, most is a Paraguayban száműzetésben élő Peron hívei készí­tettek elő. A kormány 12 órás ütközet-sorozatban leverte a forradalmat és unnak 40 vezetőjét a helyszínen agyonlövette. A délamerikai méretekben is szokatlan eréilyel végrehajtott megtorló intézkedéseket nem Aramburu elnök, hanem Rojas elnökhelyettes rendelte el. A lázadók többezer főnyi katona­ságtól támogatva igyekeztek a különböző kormány épületeket megszállni, első céljuk pedig a Buenos Aires mellett felevő Lanus-fegyverraktár elfoglalása volt. A jelek szerint a for­rongás még távolról sem ért véget. MALAYA MINISZTERELNÖKE LEMONDOTT-----------o-----------­David Marshall, Malaya miniszterelnöke, aki nemrég A# gliában járt, hogy Malayanak teljes katonai függetlenséget kérjen, Szinga­púrban lemondott azzal az indokolással, hogy a brit hatóságok nem teljesítettéle kívánsá­gait. Utódja, Lim Yew Hock szintén száz­százalékosan angolbarát, azonban politiká­jának a magva az, hogy Malaya teljes kato­nai önállóságára még nem érkezett el az idő. Malayaban még mindig számos kommunista­­barát kínai él. s különösen a szingapúri kínai egyetem hallgatósága között sok a vörös kém és. lázitó. Ezek most arra törekszenek, hogy Malayában újra életre keltsék a nemrégen levert kommunista felkelést.-----------------------o-----------------------­KRUSCSEV MÁSKÉP BESZÉL MOSZKVÁBAN mint Londonban, vagy az amerikai követ fo­gadásán. A szovjet pártvezér június 7-én az ifjú kommunisták gyűlésén nagy szónoklat során jelentette ki, hogy a kommunizmus je­lenleg ugyan nem kíván háborút, de ez csak azért van, mert a Marx, Engels és Lenin esz­méire alapított bolsevizmus békésen is győz­ni fog az egész világ felett. “Már nincs mesz­­sze az idő” — mondta a nagyszájú Kruscsev — “mikor a világon csak egyetlen nagyha­talom lesz, mégpedig a szovjet.” Ez a nagyhangú frázis a legjobb bizonyí­téka az oroszbk gyengeségének, — ugyanis, aki erős, vagy biztos a dolgában, annak nincs szüksége a “fenyegetésekre.”------------------------o----------------------­SZOVJET AJÁNLAT DÉLAMERIKÁNAK-----------O----------­A Szovjet többszázmilliós szállításra tett ajánlatot különböző latinamerikai országok­nak, elsősorban Mexikónak. Az ajánlat gaz­dasági gépekre, szerszámgépekre .és vetőmag­vakra vonatkozik. A szovjet hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi ajánlatokhoz semmi­féle politikai engedmény nincs hozzákapcsol­va, “mindössze” szovjet delegációk felállítá­sa az érdekelt országokban. A latinamerikai államok egyrésze máris megadta az elutasító választ. Feltűnő a dologban az, hogy a szovjet azokat az árúkat akarja olcsón és nem nemes valutáért Délamerikába szállítani, amelyek­nek megvételére — drágán és nemesvalu­táért — ajánlatot tett és tesz a nyugati or­szágoknak, Angliának, Nyugatnémetország­nak, Kanadának. Az árkülönbséget a szovjet rabszolgák tízmilliói fizetik meg.-----------------------o-----------------------­U NU BURMÁI MINISZTERELNÖK átadta székét a hadügyminiszternek, s or­szágos — és világkörüli körútra indult párt­jának újjászervezése céljából. U Nu hithü és odaadó buddhista tanár, aki töretlenül hisz az idealizmus győzelmében és a szelídségre alapított politikai eszközökben. Utóda. U Ba Swe, aki a “tigris” melléknéven ismeretes, már sokkal erélyesebb politikát akar beve­zetni a korrupcióval, az igazságtalansággal és a kommunizmussal szemben.-----------------------o-----------------------­MÉG EMLÉKSZÜNK AZOKRA A JELZŐKRE melyekkel Sztálint, mint totális zsenit, a vi­lág legnagyobb államférfiénak, hadvezéré­nek, tudósának, nyelvészének, filozófusának, stb., stb nevezték. A totális diktátor bűncse­lekményeinek leleplezése ugyanilyen totális mértékben folyik. Kruscsev legújabb, titok­ban tartott beszéde szerint a georgiai rabló­vezér nemcsak ostoba, tudatlan, gyilkos, bo­lond, vérengző gazember volt, hanem egyút­­tak szexuális őrült is, aki fiatal lányokon és asszonyokon kéjgyilkosságokat követett el. Sztálin ellen most utólag bűnpereket akarnak indítani. TELJES MEGEGYEZÉS A SAAR-VIDÉK ÜGYÉBEN------------o------------1957 január elsején a Saar-vidék teljes egészében Nyugatnémetországhoz csatlako­zik, PTanciaország viszont nagyértékű bá­nyajogokat kap ezen a sokat vitatott terüle­ten. Ellentétben az 1935-ös eseményekkel, mikor a Saar-vidéket katonai megszállás út­ján csatolták vissza Németországhoz, a mos­tani visszacsatolás megbeszélések útján, kö­zös megegyezéssel jött létre. A mai Nyugat­németország gazdasági helyzete sokszorosan jobb, mint Németországé volt 1935-ben, s ezért a Saar-vidék ma nem gazdasági élet­halál kérdés, mint volt a hitleri Németország számára. Másrészt a mai Franciaország po­litikailag sokkal gyengébb, mint volt 35-ben, s ezért nagyhatalmi presztízsére nem any­­nyira érzékeny, mint akkor volt. Ez az oka annak, hogy a Saar-vidék visszacsatolása szenvedélytelen, üzleti jellegű, de igazságos és józan megoldást nyert. BULGANIN SZOVJET MINISZTERELNÖK levelet intézett St. Laurent kanadai minisz­terelnökhöz, melyben arra kéri, hogy Kana­da járjon elől a nyugati országok között a ka­tonaság létszámának csökkentése ügyében. Hasonló tartalmú levél érkezett Bulganintól az olasz, a francia, a nyugatnémet és az an­gol miniszterelnök címére is. A levél átlátszó politikai blöff. Az oroszok csak az elutasító válaszra várnak, hogy azt világgá kürtölhes­sék. Éppen ezért csodálkozunk egyik legna­gyobb kanadai napilapnak a politikai rovat­ban közzétett cikkén, melyben komolyan azt javasolja, hogy Kanada ugorjon be a szovjet fogásnak és (ipítse le teljes hadseregét. Saj­náljuk, hogy az egyébként annyira jóindulatú és komoly lap ilyen naív módon játszik a kommunisták kezére. TIM BUCK, a kanadai kommunista párt hírhedt vezetője uj utasításokkal tért haza Moszkvából, me­lyeknek lényege — mint azt ő maga hivatalo­san közölte — az, hogy a kanadai-amerikai baráti viszonyt minden erővel megrontsa. E szempontból a kanadai kommunistáknak és barátaiknak minden eszközt meg kell ragad­niuk, mert a legfőbb cél : “az USA és Kana­da közötti jószomszédi viszony felbomlasztá­­sa.” Más szavakkal, a moszkvai parancs ma az, hogy míg szavakkal a “békés együttélést” hirdetik, addig tettekkel a más országok közt fennálló békés együttélést támadják. Az egyetlen megoldás : A KANADAI KOMMU­NISTÁKAT LAKAT ALÁ KELL TENNI HAZAÁRULÁS MIATT, s akik még nem ka­nadai állampolgárok, azokat KÖNYÖRTELE­NÜL KI KELL UTASÍTANI A VASFÜG­GÖNY MÖGÉ. A VATIKÁN GRÖSZ JÓZSEF ÉRSEK MA G ATA RTÁSÁRÓ L------------o-----------­A Vatikán hivatalos lapja, az “Osservatore Romano” május 20-i számában foglalkozik Grösz József kalocsai érseknek a kommunis­ták által való rehabilitásával. Az Osservatore Romano szerint az érsek szabadonbocsátását nem lehet az Egyház felé megbékít,ősi gesz­tusnak minősíteni, mert egyrészt Mindszenty bíborost a börtönből való kibocsátása óta szi­gorú internálásának vetették alá, másrészt a püspökre 1950-ben terorral rákényszerített megegyezés továbbra is érvényben van. Az Osservatore Romano megállapítja, hogyha a szándék a katolikus egyház jogainak helyre­­állítása lett volna, akkor nem kegyelmeztek volna meg Grösz érseknek, hanem hamisnak minősítették volna a vádakat, amelyek alap­ján öt év előtt életfogytiglani fegyházra Ítél­ték. Az érseket akkor helyezték vád alá, ami­kor elutasította az 1950-i kényszer megegye­zést. Az Osservatore Romano él azzal a gya­núperrel, hogy Grösz érsek legújabb kijelen­tései nem valódiak és nem felelnek meg az egyházfő szabad akaratának. EISENHOWER ÚJABB BETEGSÉGE Június 6-án riasztó hírek terjedtek el a világon Eisen­hower USA elnök újabb súlyos betegségéről. Az elnök egy 1 fogadásról hazatérőben súlyos gyomorbántalmakról panasz­kodott, s a közvélemény újabb szívattaktól félt. A konzíliumra összehívott 22 világhírű orvos gyorsan megállapította, hogy a baj oka nem a szív, hanem a béltraktusban beállott pangás, melyet azonnali nehéz műtéttel sikerült eltávolítani. Június 10-én az elnök már egy-két percre fel is kelhetett ágyából, s az orvosi jelentések szerint a gyógyulás várakozást kielégí­tően gyors. A mai helyzet szerint valószínű, hogy Eisen­hower a június végére tervezett nagyobb politikai találkozóit — mint Nehruval való konferenciáját — akadálytalanul meg tudja tartani. Eisenhower betegsége ismét döntő módon befolyásolja a közelgő elnökválasztás esélyeit. Mint már többször megír­tuk, Eisenhower indulása esetén más jelölt aligha kerülhet szóba, mert Ike nemzetközi tekintélye, egyénisége, múltja és az amerikai állampolgárok előtti hallatlan népszerűsége olyan erők, melyekkel szemben sem Stephenson demokrata jelölt, sem a Republikánus Párt garnitúrájának egy tagja sem szá­míthat győzelemre. Most azonban megváltozott a helyzet. Az elnök újabb be­tegsége felvéti azt a gondolatot, hogy megválasztása után nem lesz képes, a következő négyéves elnöki időt akadálytala­nul letölteni, úgy, hogy ma már a választónak nem csak Eisenhowerre, hanem Eisenhower azon utódaira is kell sza­vaznia, akik az elnök egészségi okok miatti akadályoztatása esetén a most következő négy év alatt a helyébe léphetnek. Csak múlt szeptemberben, mikor Eisenhower szívattakban feküdt, dőlt el az a fontos alkotmányjogi kérdés, hogy az el­nök akadályoztatása esetén ki gyakorolja funkcióit ? Ma Nixon szenátor volna az a személy, aki automatikusan a Fe­hér Házba kerülne, ha Eisenhower a következő négy év alatt bármikor kénytelen volna lemondani, illetve visszavonulni, úgy, mint ahogy Truman 1945-ben automatikusan vált elnök­ké Roosevelt halála következtében. Nixon pedig távolról sem annyira népszerű, sem annyira tapasztalt, hogy ez a meg­oldás — ha rákerül a sor — kielégítőnek mutatkozzék. Más­részről azt sem lehet elvárni a republikánus érzelmű válasz­tótól, hogy Stephensonra, az ellenzéki Demokrata Párt jelölt­­iére szavazzon csupán azért, mert Eisenhowert szereti, de Nixont nem. A kínálkozó megoldás, ha Eisenhower nem indulna — csak az lehet, hogy a Republikánus Párt, illetve Eisenhower maga, még a választás előtt döntse el, ki legyen az a republi­kánus jelölt, aki mögé a teljes propagandagépezet és Eisen­hower saját személyében felsorakozik. A valószínű jelölt Sher­­r.án Adams, régebben New Hampshire kormányzója. DEWEY BESZÉDE Dewey New York-i ügyvéd, aki az 1952-es választáson Eisenhower mögött második helyen végzett, mint a Repub­­ikánus Párt elnök jelölt je, s egymásután három ízben New York állam kormányzója volt, olyan beszédet tartott a Kana­lai Gyáriparosok Szövetségének ünnepi ebédjén, melynek ninden szavához lelkesen csatlakozhatunk. Dewey a kommu­­űzmus világuralmi törekvéséről beszélt. Elmondta, hogy a je­lenlegi békepropaganda mind csak üres szóbeszéd, a kommu­­ústák egyetlen tettükkel sem bizonyították be, hogy a bé­két komolyan gondolják, s hogy a nyugat legfőbb feladata i kommunizmus világhódító céljainak állandó leleplezése és i nyugati eszmék mellett való kitartás. Dewey nagyszerű lo­gikával világított rá arra, hogy a világpolitika igazi küzdő­­ere : Délázsia. Itt mintegy 800 millió ember él, akik csak nemrégen nyertek önálló nemzeti létet s állandóan tétováz­lak a nyugati életformához, vagy a kommunista világhoz való csatlakozás között. Ha ez a 800 millió ember kommunis­tává válik, akkor a demokratikus világ kisebbségben mai-ad, s a borzalmas atomháború előbb-utóbb be fog következni. El­sősorban anyagi és technikai segítséggel leltet a vörös pro­paganda ellen küzdeni ezekben az országokban, s ez ma min­den egyébnél százszor fontosabb. Dewey ezenfelül rámutatott arra, hogy az egyéni sza­badság és az egyéni üzleti vállalkozás rendszere, úgy amint az Amerikában és Kanadában meg-van, tulajdonképpen egy és igyanaz, egyik a másik nélkül a történelem folyamán még sohasem valósult meg. Ma a világ-nak csak a kisebbik része követi még ezt az egyéni vállalkozás rendszerét, s valóban a világnak csak elenyészően kicsiny részében élnek a polgárok igazán szabadon. A CSEPEL AUTÓGYÁR TEREPJÁRÓ OROSZ JEEPEKET GYÁRT HADI CÉLOKRA. A szigetszentmiklósi Csepel autógyárban előkészületeket tettek a szovjettipusú “Gaz-69” gépkocsi, az ú. n. “orosz jeep” gyártására. A gyártás ez év második felében indul meg. Az “orosz jeep” 8 személyes, terepjáró személyautó, amelyet különleges hadicélokra terveztek. A szovjet típustól csak ab­ban tér el, hogy a 90 lóerős benzinmotor helyett Diesel-motor­ral fogják felszerelni.

Next

/
Thumbnails
Contents