Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-09 / 23. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 VT. 23. sz. 1956 június 9. Hasz­mu______ fUROPEA\ B tu»cot »»o®vct» tro ■ Wl. C.M4. lü^im Az utol­érhetetlen hatású UJ . DIANA CSÖP­PEKET a meghűlésből eredő KÖHÖGÉS a légutak katarrhusa, az asztma, a bronchitis, s a közönséges torokbánt almuk közismert nagyszerű gyógy­szerét. Ugyancsak kitűnő hatású toroköblítőszer. Felnőttek és gyermekek egyaránt használhatják. KAPHATÓ MINDEN DRUG STOREBAN. Miért ír még tollal ? mikor HETI 80 centért már egy uj, angol-magyar betűs írógép tulajdonosa lehet. Kérjen még ma ma­gyar katalógust. SZÁLLÍTÁS KANADA EGÉSZ TERÜLETÉRE Magyar kiszolgálás. I. J. SIIARQUN C0. 781 QUEEN ST., W. TORONTO. íWTüVfSÍBVVVÍVÍVtflflB/Wj Ha használt autóját el í karja adni, vagy alkatrészt Iván vásárolni, hívja fel a AUTO-WRECKING-ET MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls él.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 a Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes reszletfizetésre 4RVAI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMER CILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi. Ont. Telefon 331.— ♦ + ♦ ♦ » + ♦♦♦♦> ♦♦♦♦♦♦♦♦ MAGYAR RÁDIÓADÁSOK Hallgassa Amerika legnívó­sabb magyar rádióadását ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cilii: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. A torontói CKFH rádió ál­lomás az 1400-as hullámhosz­­szon minden szombaton cl. u. 4 órától fél 5-ig sugároz ma­gyar műsort. Lemondó : Bálint Kálmán. A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lán hosszon. Bemondó : Jakab Iván. Wv.VWWS^WWWWW*»^W VÁSÁRLÁSAINÁL HIVATKOZZON LAPUNKRA v r MOZI MŰSOR MELODY THEATRE, TORONTO |344 COLLEGE ST. TEL.: WA.2-0850 — WA. 2-631-9' Csütörtöktől, 1956 június 7-től szerdáig, június 13-ig bezárólag. Két kiváló és népszerű filmszínész : (DIETER BORSCHE és WILLY BIRGEL alakításaival] |DER KAPLAN VON SAN LORENZO^ Angol feliratokkal. 'Egy előkelő származású papnak, gazdagok és szegényeki »egyaránt segítségére kész, megértő lelki pásztorának súlyos lelki válsága. További főszereplők : GERTRUD KÜCKELMANN, (ILSE STEPP AT, MARGARETHE HAAGEN és mások.] Kisérőniüsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások naponta 6.05 és 8.30-kor, Szombaton 2.05, 4.45, 7 és 9.15 órakor. ’MELODY THEATRE, MONTREAL, »SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok). AV. 8-3070. »Péntektől, 1956 június 8-tól csütörtökig, június 14-ig] bezárólag. ^BOLVÁRY GÉZA első háború utáni nagy szinesfilmje( DALMATINISCHE HOCHZEIT Angol feliratokkal. (Álomszép, ragyogóan szinpompás tájak az azúrkék Adria] .partján, káprázatos táncjelenetek, tarka népviseletek.! 'Főszereplők : ELMA KARLOWA, PAUL DAHLKE, PETROVICH SZVETISZLÁV és még sokan mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, (szombaton és vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.4:5 órakor.f ARANYKARIKA NYARALJON MUSKOKÁN a GOLDEN GATE LODGE-BANi CSÁSZÁR I S T V Á N közismert nyaralójában. Magyar és bécsi konyha. — Italok az L.C.B.O. által engedélyezve. Homokstrandja egyedüli Muskokán, privát tennisz­­pálya, motorcsónak, T.V. a társalgóban és golfpálya két mile-ra. Torontótól csak 120 miles távolságra. HETI ÁRAK; teljes ellátással személyenként $35.00-tól ELŐSZEZONBAN : júniusban és szeptemberijén árengedmények. Megnyitás : június 1-én (hosszú-weekend.) (Felvilágosításért írjon: MANAGER, Golden Gate Lodge,] Muskoka, Milford Bay, Ontario. Tel.: Milford Bev 9 R 4. GYÓGYSZERT KÜLD AZ ÓHAZÁBA ? Küldje a receptet, vagy- a rendelést hozzánk INTERNATIONAL PHARMACY 537 COLLEGE ST. TORONTO, ONT. WA. 3-1882 Gyógyszer csomagokat két héten Iveiül teljes garancia mellett leszállítjuk. Magyarul levelezünk és beszélünk. SZÁRAZ ASZTALOS ARUK, plywood, moulding, ajtók, szigetelő és tetőfedő anyagok,! kerítés oszlopok, stb. Méretre vágunk és díjmentesen házhoz szállítunk. Szombaton egész nap nyitva. Háztulajdonosok $100—3.000 kölcsönt kaphatnak évi 5'.|'< kamat mellett, 3 évig történő visszafizetési-e. CALEDONIA LUMBER COMPANY 2 Caledonia Park Road, Toronto 10. (St. Clair és Davenport között). Telefon : ROger 2-7862. MINŐSÉGBEN, MENNYISÉGBEN, ÁRBAN EGYFORMÁN UTOLÉRHETETLEN A Irta : SZUNYA! ZOLTÁN. XVI. — Hallgass, hallgass ! Erről nincs mit beszélni. Ne űzz gonosz játékot velem. Szél ömlött le a hegyoldalon s megzörgette a száraz, őszi faleveleket. S mintha lecsapott volna Anna néni csöndes és okos nyugalmára is, erőtlen kis szavakat tépkedett le az aj­kairól és céltalan lebegésbe korbácsolta azokat, mint a szél a fák leveleit. — De igen Anna —- folytatta apa keserű vádaskodással nekünk van miről beszelnünk... Te tudtad, hiszen te akartad .. — Amit én akartam... — s Anna néni fájó mosollyal fel­sóhajtott. — Igen. ha te akartad volna. — Mondd, miért idézed fel a halottakat ? Már a múltkor is megmondtam, amikor a vendégetek voltam, hogy erről jneni akarok hallani. Úristen! Hiszen mindennek húsz éve mái\. . . Nem, mi nem azok vagyunk már, akik akkor vol­tunk. .. Két öregedő ember. .. Alit akarsz te a halottakkal ? Apa türelmetlenül ütögette poharát az asztalhoz : — Mert elégtételre van szükségem. A te akaratod sze­rint rendeztem be az életemet. Feleségül vettem Aljrrgitot, mert te akartad... — Az Istenért ! Kálmán ! — Csak beszéljünk erről. Sohasem vallattalak, hogy csakugyan szeretted-e Tónit. Elfogadtam, hogy a menny­­asszonya vagy s nem alkarod öt cserben hagyni. .. Anna néni izgatottan közbeszólt : — És én vártam egy bátorító szót. . . Akarnod kellett volna, parancsolnod. Ha engem, ha csak engem szerettél. De te. . . Hagyjuk ezt Kálmán, már úgyis minden késő. — Hát szerettél ? — Hallgass ! — Konok Anna — s :apa hangja szinte már lobogott — játszottál s most tudd meg, hogy mindent feláldoztál, maga­dat, Mai'gitot és az én életemet is. — Kálmán miket beszélsz ? Apa egész közel hajolt Anna nénihez. Jobb tenyerét ki­feszítette, mintha mutatná, hogy milyen üres és lassan, min­den szót tagolva, vészesen mondta : — Rajtam már nincs segítség. Én elveszett ember vagyok. Anna néni felsikoltott. Két, karját feldobta, aztán apára borult szenvedélyesen : — Nem igaz, nem igaz ! Apa szorosan magához ölelte : — Hát szerettél ? — Mindig... Nagyon... S már hagytál, hogy apa megsimogassa a haját, meg­csókolja a homlokát meg a száját is hosszan, lehunyt szem­mel. halkuló szóval : — Hát mégis ? Hiszen akkor te sem voltál boldogabb, szegénykém ! Megbékélt és nagyon nyugodt volt már a hangja. A kert végén fölgyulladt a villany. Tóni bácsi jött a bor­ral. Magyarázkodott, hogy álig talált az üvegre, mert leesú- i szett a hordó mögé és sokáig tartott, mire ki tudta halászni. Anya is visszajött. Kérdőn és kutatva nézett Anna nénire. Az alig észrevehetően bólintott, néma válaszul és lehunyta a szemét. Hosszú szempillái úgy maradtak az arca fölött so­káig, mozdulatlanul. Tóni bácsi betöltötte a bort s a lámpa­fény elé tartotta a poharát. Hogy milyen remek színe van ennek az italnak. Akár az oldott arany. Koccintottak. Apa a pohár fölött Anna nénire mosoly­gott. Anna néni ajkain is elsuhant egy szomorú mosoly. Anya éppen csak meghintette ajkával és letette a poharát. Halkan es nyugtalanul súgott valamit Anna néninek. Akkor ők ketten felálltak és végigsétáltak a hosszú al­lén. Mire visszajöttek, már anya is mosolygott. — Menjünk Kálmán — s apa vállára tette gyöngéden a kezét. — A gyerekeknek már késő van ilyenkor. Én apával mentem egy kocsin. Csöndes, holdfényes este volt és a jegenyék árnyai úgy feküdtek a fehér országúton, mintha valami komor, hatalmas rácsozat borult volna föléje. A szél elült, jól lehetett hallani az előttünk vágtató kocsi ro­­begását. Apa egy halk melódiát dúdolt magában. Arra gondoltam, hogy vájjon mit mondhatott Anna né­ni anyának, amitől mosolygós lett az ai*ca ? Milyen titokza­tos a nagyok élete. Néha úgy beszélgetnek egymás között, mint a színészek a színpadon. Izgatottan tárgyalnak, majd hovesen összeölelkeznek, mintha hirtelen felszabadulnának valami nagy teher alól... Talán az életre is egy nagy függöny borul, mint a színpadra ? És a függönyön túl egy másik élet van ? Haragos károgással röppent fel előttünk egy fekete var­jú és széles szárnycsapással suhogott az ezüstös égen. Ijedten húzódtam apához és a mellére hajtottam a fe­jemet. ő átkarolt, védő mozdulattal, a karjaiba burkolt, mint i valami puha palástba s tovább dúdolta magában a halk me-i ’ódiákat. A KEGYES ADAKOZÓ. Hodie mihi, cras tibi. Ezt olvastam egy kőtáblára vésve, az Óvár udvarán. — Alá nekem — mondtam aztán magyarul — holnap neked. Szepessy bácsi megveregette az arcomat: — Hiszen te már kitünően tudsz latinul. Apa büszkén elmosolyodott. A domborművön, a felirat fölött, egy férfi ábrája lát­szott egy koporsófélében. A fejét kissé felemelte és lankadt mozdulattal a homokórára mutatott, melyből már lepergett minden homokszem. — Alit jelent az, hogy ma nekem, holnap neked ? _Ez fiam az elmúlást jelenti — mondta apa. — Erre, emlékeztet a halott. Ala ö halt meg. holnap én, aki ezt olvasom | és egyszer minden ember. Alég sohasem gondoltam az elmúlásra. Tulajdonképpen; akkor sem, amikor Varjú meghalt. Akkor a legkevésbbé, j amikor szép, lassú temetési meneteket láttam. Amikor meg akartam halni, akkor se, mert én mindig úgy képzeltem, hogy az életben csak a más halála van, de az enyém soha. Hát egy­szer én is csakugyan meg fogok halni ? S akkor én is a ho­mokóra lepergett szemeire fogok mutatni s majd azt mon­dom az élők felé : holnap neked ? Nem, ez hihetetlen. Apa és Feri bácsi elgondolkozva álltak a sírkő előtt. Homlokuknak magas boltozata olyan fehér volt, mint a vár­épület falába helyezett márványé. Talán arra gondoltak, hogy egyszer ők is ?. .. S mintha ez már nem is volna olyan messze — Nem, ugye nem — és hirtelen megkapaszkodtam apa karjában. — Ali nem ? — kérdezte apa aggódva. — Ugye apa nem fog meghalni ? Ugye soha ? —- Istenem, majd egyszer. — Akkor én is, abban a pillanatban — és szorosan át­karoltam — együtt apuskával. Mert. hogy ő van, az olyan jó. A pipafüstös és kakuk­­füves illat a ruhájában. Lágy és becéző hangja, gondokból visszatérő mosolya a bajuszában, ez mind olyan jó. És hogy egyszer nem lesz ? Akkor minden meghalna a világon. Feri bácsi gyöngéden elmosolyodott : — A jó fiúknak jutalmul adja a jó Isten, hogy szüleik hosszú életűek lesznek. Ezen elgondolkodtam. Hiszen én mindig jó leszek. És benéztem egy sötét, rácsos ablakon. A dohos és nyirkos lehel­­letű kamrából embercsontokat láttam fehérleni. P’eri bácsi elhúzott onnan, hogy jöjjek vele, mert valami érdekeset akar mutatni. Apa helyeslőén intett, hogy jobb is nem látni az ilyesmit egy gyereknek, főként ennek, mert ez amúgyis túl érzékeny. Aztán hús, boltíves helyiségbe léptünk, amelynek falain zászlók tömege lógott. A cementezett földön százéves ágyúk vásott, nagy fakerekeken, gúlákba rakott kő- és vasgolyók, kínzóeszközök, szélek deres, pellengér, a zászlók alatt szigo­nyok, bárdok, kardok, nyilak, rozsdás puskák, színes és tö­redezett cserepek a polcokon, szakadozott sárguló írások egy bosszú, fekete asztal üveglapja alatt meg nagypec,sétű okmá­nyok és arany-, ezüst érmék. Ez volt a muzeum. — Épp most tettem közzé a sajtó útján — mondta Feri bácsi, amikor már mindent megniutogatott, — hogy aki aján­déktárggyal gyarapítja a múzeumot, annak nyilvános köszö­netét mondunk az újságban és ezenkívül díszes és névreszóló okiratot is adunk. —• És kiírják a nevét is az újságba ? —• kérdeztem so­kára, amikor már lefelé ereszkedtünk a várból. — Kinek fiam ? —• Hát annak, aki ad valamit a múzeumnak. — Talán bizony te is akarsz adni valamit ? — Talán a kis ágyút ? — mondtam félVe. Feri bácsi fölnevetett. — Nem is olyan bolondság — mondta apa — a sógornőm egy kis bronzágyút adott a gyereknek. Szabályos kis ágyú, lőpornyílással. Azt hiszem, valami régi ágyúnak a modellje. Többszáz éves lehet. — Úgy. No majd megnézzük. Aztán Feri bácsi feljött hozzánk és megnézte a kis ágyút. Érdeklődve forgatta. Nagyon tetszett neki. Azt mondta, egész eredeti, ilyet még nem is látott. A múlt század elejéből való, szabályos kis ágyúmodell. — Hát odaadod ? - kérdezte aztán. — És akkor — kérdeztem tusakodva — az én nevem is az újságba kerül ?-— No hogyne. Magától értetődik. Alégegyszer megnéztem az ágyút. Jól megnéztem ma­gomnak. Szép ágyú, igen szép kis ágyú. Forgattam tömör ke­rekeit, szinte simogattam, mert. azért mégis nehéz megválni egy ilyen szép kis ágyútól. Aztán hirtelen Feri bácsi kezébe tettem : — Tessék. Elfordultam. Nem tudtam az ágyúra nézni. .Mintha pa­naszosan tekintett volna rám. Apa másnap elém tette az újságot : — No Lulu, itt vagy. Újságba került a neved. És csakugyan ott volt, nyomtatott, fekete betűkkel : "Adomány. Hegedős Lulu gim. I. oszt. tan. a XIX. század .■lejéből való. bronzból készült ágyúmodellt adományozott a városi múzeumnak. A kegyes adományért ezúton mond kö­szönetét a muzeum vezetősége.” Alegnéztem egy másik újságot is. Sőt egy harmadikat is. Valamennyiben benne volt. Pontosan azon a helyen, szórul­­szóra úgy. Tetszett. Alosolyogtam. Az utóbbi időben már kezdtem belátni, hogy a királyság nem is komoly dolog és valami okosabbat kellene csinálnom. Azért még lehetek ki­­_áiy is egyszer, de igaziban, ha már nagyobb leszek. Hanem ?/. az adomány most, már igazi, komoly dolog, amit elolvas Kuhinka tanár úr is, meg a Panek, az igazgató úr is és majd láthatják, hogy én egy kegyes adományozó vagyok, akinek nyilvánosan mond köszönetét a muzeum egész vezetősége. És a nevem is ki van nyomtatva, fekete betűkkel. Ez már igen komoly dolog. Sőt Évike is elolvassa és láthatja belőle, hogy ki vagyok én ? Az újságot állandóan magammal hordozhattam és gyak­ran fellapoztam. És elolvastam benne a nevemet. Közelről és messziről. Nagyon tetszett, hogy ott van. Nyomtatott betűk­kel. Nyomtatásban. Az összes újságokban. Az iskolában is megmutattam. Alindenki irigyelte tőlem a nyomtatást és fő­ként azt, hogy kegyes adományozó vagyok. Néhány nap múlva eljött hozzánk Anna néni. — fiát így bánsz te az én ajándékommal ? Te kegyes adományozó. Elkomorodtam. Talán mégse kellett volna ? Ajándékot nem szokás tovább ajándékozni. És milyen szép is volt az a kis ágyú ! Már nem lehet az enyém, soha többé ! — Alaradj még — kérlelte anya Anna nénit, amikor az már készülődött. — Kálmánnak is meg kell jönnie nemsokára. (Folj tatása következik). DRÄNGE GINGER ALE COLA CREAM SODA A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek ol­vassák, s éppen ezért jó befektetést csinál, ha elhelyez egy hirdetést lapunkban. Naavobb hirdetéseknél árajánlattal szívesen szolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents