Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-26 / 21. szám
KANADAI MAGYARSÁG VI. 21. sz. 1956 május 26. Használja Az utolérhetetlen hatású UJ OIANA CSW’PEKET a meghűlésből eredő KÖHÖGÉS a légutak katarrhusa, az asztma, a bronchitis, s a közönséges torokbánt álmák közismert nagyszerű gyógyszerét. Ugyancsak kitűnő hatású toroköblítőszer. Felnőttek és gyermekek egyaránt használhatják. KAPHATÓ MINDEN DRUG STOREBAN. MOH MŰSOR MELODY THEATRE, TORONTO ARANYKARIKA Vámmentes európai vagy amerikai GYÓGYSZER MAGYARORSZÁGRA légi postán 7 nap alatt direkt Svájcból küldhető. A szállítmányt garantáljuk. Szívesen adunk bővebb felvilágosítást. GIFT PARCEL CENTRE TO HUNGARY 781 Queen St., W., Toronto Tel.: EM. 6-4593 Magyar kiszolgálás. A MONTREALS ALEX A. KELEN CÉG ÜZENETEI : Miért is harcol a KELEN-CÉG a fekete forint küldés ellen V Felesleges hangsúlyozni, hogy milyen veszéllyel jár az ilyen nem hivatalos pénzküld.'“s. Többszázan jelentkeztek nálunk panaszolva, hogy a pénzt mit itt jó dollárban befizettek, otthon nem kapták meg. Sőt sokszáz azok száma, kik ellen Magyarországon bűnvádi eljárást indítottak. No már most mért tegyük ki az óhazaiakat is veszedelemnek és itt a pénzt is kockáztatjuk. Hiszen az TKKA SZABADVÁLASZTÁS útján egy dollár rért több forintot kapnak, mintha feketén küldene pénzt. Százezer forintnak megfelelő pénzküldést is vállalunk IKK A SZAKAD VÁLASZTÁS útján. Épületanyagot, deszkát, téglát. cserepet, vasgerendákat, akármit ! Gyapjúfonalat olcsóbban kap, mert minden vámmentesen megy. Sokan adtak fel 500 dollárnál nagyobb összeget, sőt voltak, kik 3.000 dollárt is feladtak egy címre és boldog levelek jöttek, mily pontosan és előnyösen lett minden elintézve. Ez az igazság és nem az, hogy fekete forint volna előnyös. Veszélyes és ne tegye ki otthoni családját, hogy bajba kerüljön. Horváth József úr jól tette, hogy gondosan elkészítette végi’endeletét. Ezt mindenki, de főleg magános ember tegye meg. Kihozatali, hazautazási ügytan hajón vagy repülőn, forduljon hozzánk. Gyógyszereket pontosan, gyorsan küldünk Szlovenszkóba is. Fordítások. hitelesítések ! ALEX. A, KELEN LIMITED 1467 Mansfield St., Montreal 2, Quebec. Phone : PL. 9548. Vy^N^VN^^»/»N*/VWW>vWVW VÁSÁRLÁSAINÁL HIVATKOZZON LAPUNKRA i344 COLLEGE sT. TEL.: WA.2-08*0 — WA. 2-6319 [Szerdáig, 1956 május 23-ig bezárólag meghosszabbítva! Rökk Marika remek zenés, színes revűfilmje DIE FRAU MEINER TRAUME. Csütörtöktől május 24-től szerdáig, május 30-ig bezárólag. EIN MANN VERGISST DIE LIEBE WILLI BIRGEL 50-IK FILMJE ITovábbi főszereplők : MARIA HOLST, ANNA.VIARIE, DÜRINGER, WILLY FORST és sokan mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások naponta 6.05 és 8.30-kor, Szombaton 2.05, 4.45, 7 és 9.15 órakor. ’MELODY THEATRE, MONTREAL IsHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok). AV. 8-3070' IPéntektől, 1956 május 25-től csütörtökig, május 31-ig] |RöKK MARIKA PAZAR. SZÍNES, ZENÉS FILMJE :( DIE FRAU MESNER TRAUME (“ÁLMAIM ASSZONYA”) Angol feliratokkal. |A mindenkori német filmgyártás egyik legremekebb alkotása telve romantikával, lendülettel és humorral. ’További főszereplők: WOFGANG LUKSCHY, WALTER| MÜLLER, GRETHE WEISER és sokan mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, !szombaton és vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor.\ YORK THEATRE, HAMILTON [Máj. 31-én, jón. 1-én és 2-án (csütörtöktől szombatig)| KAISERMANÖVER IA végi jó Bécs romantikája és kedélye, a békebeli katojnaélet humora, az öregedő Ferenc József még hatalmas! birodalmának gondatlan, vidám hangulata. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások naponta 6 és 8.15 órakor este. Szombaton 2 órától folytatólagosan. NYARALJON MUSKOKÁN a GOLDEN GATE LODGE-BANi CSÁSZÁR ISTVÁN közismert nyaralójában. Magyar és bécsi konyha. — Italok az L.C.B.O. által engedélyezve. Homokstrandja egyedüli Muskokán, privát tenniszpálya, motorcsónak, T.V. a társalgóban és golfpálya két mile-ra. Torontótól csak 120 miles távolságra. HETI ÁRAK: teljes ellátással személyenként $35.00-tól ELŐSZEZONBAN : júniusban c's szeptemberben árenged mén y e k. Megnyitás : június 1-én (hoss”ű-weekend.) ^Felvilágosításért írjon: MANAGER, Golden Gate Lodge, Muskoka, Milford Bay, Ontario. Tel.: Milford Bev 9 R 4. Irta : SZITNYAI ZOLTÁN. XIV. GYÓGYSZERT KÜLD AZ ÓHAZÁBA ? Küldje a receptet, vagy a rendelést hozzánk INTERNATIONAL PHARMACY 537 COLLEGE ST. TORONTO, ONT. WA. 3-1882 Gyógyszer csomagokat két héten belül teljes garancia mellett leszállítjuk. Magyarul levelezünk és beszélünk. Ha konyháját, fürdőszobáját modern csempével (Tile) akarja kirakatni, hívja Torontó egyetlen magyar csempe (tile) és linóleum kereskedőjét, (szakemberét): KISS LAJOST a KING TILE csempeárúk kerti bútorok, nyugágy, plasztik ajtók, stb. kereskedés tulajdonosát. 330-31 OAKWOOB AVE. (Közel a St. Clair-hcz.) Tel.: 1ÍE. 2078. SJSäRÄZ ASZTALOS ÁRUK, I plywood, moulding, ajtók, szigetelő és tetőfedő anyagok, kerítés oszlopok, stb. Méretre vágunk és díjmentesen házhoz szállítunk. Szombaton egész nap nyitva. Háztulajdonosok $100—3.000 kölcsönt kaphatnak évi 5>,' < kamat mellett, 3 évig történő visszafizetésre. CALEDONIA LUMBER COMPANY 2 Caledonia Park Road. Toronto 10. (St. Clair és Davenport között). Telefon : ROger 2-7862. — És a pápa ? — A pápa ? ö az Ur Jézus földi helytartója, ő mindnyájunknak parancsol. Még a királyoknak is, — És Petőfi ? — kérdeztem váratlanul. •— Ki a nagyobb úr, Petőfi vagy a király ? — Kisfiam, Petőfi olyan, mint az a szép csillag, amit az égen láttunk, örökké fog világítani és mi örökké gyönyörködünk benne. Még a királyok is. Mert a csillagok egyaránt ragyognak szegények és gazdagok fölött. .. De most már feküdjünk le fiacskám. BIRODALMI GONDOK Uralkodásom második évében történt. Első gimnáziumba jártam. Jóllehet, uralkodó voltam, mégis személyeven jártam az iskolába. A padban fővezérem ült mellettem. Illetve én ültem mellette legszemélyesebben, én magam, a király. De csak kevesen tudták rólam, hogy voltaképen király vagyok. Ha elárulom kilétemet, maga Panek igazgató úr járult volna elém a kapuig, mély meghajlással : “Felség.” És Kulimba tanár úr, aki nagyon szigorú és a latint tanította, az óra elején felém fordult volna az alázatos kérdéssel : “Megengedi felség, hogy kezdetét vehesse az előadás ?” Mire kegyes mozdulattal intettem volna : “Csak tessék, kedves tanár úr.” De nem így történt. Sőt ezen a napfényes reggelen is éppoly vadul dobogó szívvel surrantam be az iskola kapuján, mintha magam is egyszerű tanuló lennék. Az óra kezdetét jelző villanycsengők már elpihentek s ijesztő csönd feküdte meg a folyosót. Csak Pane]< igazgató úr bő reverendája suhogott vészterhesen, amint föl-alá sétált az osztályok előtt. Keresztülugrottam egy vékony napcsíkon, lábujjhegyen osontam tovább és már csak egy utolsó ugrás választott el az osztály ajtajától. Megállj ! — harsogott utánam az igazgató úr kiáltása, az utolsó pillanatban. A vállaim közé húzott nyakkal, hirtelen megálltam. Én. a király ! — Gyere ide. Odamentem, — Hogy hívnak ?. .. No mondd már. — Hiszen tudja — feleltem végre sírósan, mert én mégis csak Lulu vagyok, ,:! király. Ez a Panek meg nagyon sokszor volt nálunk vacsorán, de amióta gimnazista lettem, már nem is ültet az ölébe. — Semmit se;tudok — dörmögte a fejét rázva — csak mondd meg szépen, hogy hívnak téged ? Az ujjaimat csavargattam s a földet kaparásztam a lábam hegyével. . w — Hegedős Lulu — feleltem nehezen. — Úgy, hát te vagy az a Hegedős Lulu ? No. majd megjegyezlek magamnak. — S egy piros noteszbe írt valamit. — Az ilyen késönjárókat meg szoktam jegyezni magamnak. Hirtelen elfordult, mintha nem merne a szemembe nézni. Talán mégis tudja, hogy király vagyok ? Pál- lépést tett. majd visszakiá-tott : — Mit ácsorogsz itt ? Egy, kettő, be az osztályba. Hát azért sem egy, kettő. Sőt számláltam magamban és pontosán tizenhármat. A fel ültetések nagy csöndje honolt az osztály fölött, amihói- beléptem. Szaporán kopogott a cipőm a padsorok előtt s amint leültem, zörögve ejtettem le a tolltartómat. — Állj fel : Felálltam. — Mondd fiam — kérdezte Kuhinka tanár úr — te még •lem tudod, hogy mi a kötelessége annak, aki későn jön az iskolába ? — Nem tudom feleltem kényszeredetten. Miféle diák vagy te. ha még ezt sem tudod ? Akkor a hátsó padsorokból közbckiáltott Szohurek, a ások vezére : — ö nem diák tanár úr. ö a Lulu, a király. Nevetni kezdett az osztály. A tanár úrnak is tetszhetett, unit Szohurek mondott, mert elmosolyodott. Egy ideig hagyta, hogy nevessenek a gyerekek. Aztán ceruzájával megkopogtatta az asztalt : — Mi vagy te ? kérdezte tőlem mosolyogva. Itt-ott még összekuncogtak. Olyanok is, akik az országom tagjai. Ez már egyenesen sértett. Ha nem lennék olyan jó .és kegyes uralkodó, aki személyesen leereszkedik ide, a nép közé, akkor mindez nem történnék meg velem. Még a fővezér is egészen a pad fölé hajolt és a tenyerébe temette vigyorgó arcát. — Mi vagy te fiam ? — ismételte a tanár úr. — Király vagyok — és büszkén fölvetettem a fejemet. Csönd lett. — Ejha ! — s a tanár úr lelépett a katedráról. — Aztán aondd csak, hol van a te országod ? —.A kertünkben. — Úgy. Szóval te király vagy. Ez igen szép dolog. Hát akkor kedves felség — s hívogató mozdulattal a sarokba mutatott — fáradjon ide, mert itt mindenki egyforma s a királyoknak is pontosan kell az iskolába járniok. Bizony .felség. A nevetés ismét felcsapott s mint a bőgő bugása, a zene’ eiból, úgy hangzott ki abból Szólnunk kárörvendő röheje : — Hö, hő, hö ! Még a lábával is dobogott. — Elég volt ! — suhintott közbe a tanár úr. — Te pedig szohurek ma rgen nagy legény vagy. Te állj a másik sarokba. Szembe a királlyal. Szchurek lassan kikászálódott s amint elindult, cammogva, kelletlenül, titkon felém fenyegetett : — Csak hamar, hamar sürgette a tanár úr. Sötéten néztünk egymásra az osztály két sarkából. Én Lulu. a király és Szohurek, a sasolt vei',érc. A tanár úr visszament a katedrára s fellapozta a noteszét. A fejek a vállalt kiízé sülyedtek, a vállalt a vállalt mögé húzódva bujkáltak, mintha zsinórral egyenesítették volna lti a soroltat. Szohurek úgy állt a sarokban, mint egy lcláncolt moszhui. Láttam, hogy forral, fontolgat magában valamit. óra után összehívtam az országgyűlést : — Mindenki ott legyen — suttogtam a híveimnek bizalmasan. A fővezér, mintha vonakodott volna. — Évike is ott lesz — közöltem vele nagylelkűen. — Biztos ? — Biztos. Évike ugyanis királyleány volt. Látszólag a polgáriba járt, egy osztállyal Edit alatt és én az, iskolai ünnepségen hittam meg először, ahol az első sorban ültem apa és Pali bá•csi mellett. Gyönyörű pillanat volt, amikor fölgördült a függöny és bánatosan csengő leányének hangzott ki a színfalak mögül : — Szülőföldem sz.ép határa. .. Aztán pirosarcú kislány lépett be, bilincsekkel a csuklóján, tépett saru a lábán, a ruhája is tépett volt szegénykének és egy turbános martalóc baktatott utána. Néha a kislányra rivalt durván meg feléje sújtott az ostorával. A láncok megcsörrentek s a kislány az, égre nézett, mintha az Úristenhez énekelne : i — Ahol állok, ahol megyek, mindenütt csak feléd nézek... A függöny öszecsapódott. Tapsoltam ,és kiáltoztam : éljen ! éljen ! Aztán óvatosan megtörültem a szememet, nehogy meglássák, hogy könnyes, mert még azt hinnék, hogy sírtam. — Ki ez a helyes kis fruska ? —- kérdezte apa Pali bácsitól. — Nem ismered ? A Várkonyi Feri leánya. Az Évike. Hogyan ? Hát ő is csak leánya valakinek, akit apa és Pali bácsi ismernek és Évikének hívják ? Én valószínűbbnek tartom, hogy királyleány, akit egyszer elraboltak atyjától és most Várkonyi Feri bácsi tartja magánál fogságban. A fővezér azt állította, hogy ő már régen ismeri látásból és nem szereti, mert olyan büszkén megy, mintha már fel- I nőtt volna. Nem is igaz ! Nem is megy büszkén, sőt igen helyesen megy. Sőt a leghelyesebb, ahogyan megy ,és ennél már csak a szőke haja helyesebb, mely egész a derekáig ér. A szőke hajánál pedig csak a hangja kedvesebb, mert az olyan szép, olyan szomorú. S a hangjánál csak a szép szeme szebb, j amivel felnéz az égre, mintha segítséget kérne. S a szép szellőénél csak a keze gyönyörűbb, amit a bilincsek között maga j elé enged. S a szép kezénél csak a szép lába formásabb, amelylye! olyan kedvesen lépeget. Egész biztos, hogy mégis királyleány. Ha valamivel nagyobb leszek, kiszabadítom őt Várkonyi Feri bácsi fogságából és visszaviszem felséges atyjához. Aztán feleségül veszem és jutalmul kapom az országa felét. Egy nap a fővezér kemény hógolyót dobott Évike hátába és még fel is nevetett utána hahotázva. — Nem vagy lovag — mondtam felháborodással. — Ne hencegj — felelte durván. Ha nem lettem volna király, akkor személyesen a hóba i tepertem volna, de nem lehet tudni, hogy melyikünk az erő- I sebb s a királlyal nem történhet meg, hogy a gyengébb legyen. J hát inkább hagytam. ! — Te vagy az a dobáiós ? — kérdezte Évike nevetve, I amikor megismerkedtünk. — Másra nem emlékszel ? s meghitten mosolyogtam rá. — Nem. — Amikor bilincsek között vittek a rabságban ? S már mondani akartam, hogy én kiszabadítottam volna, mert én Lulu vagyok. ..— Tudom már — és hirtelen reám. mutatott — te voltál a: a kisfiú az első sorban. Kisfiú ? Nem, az mégsem. Majd megmutatom Évikének, hogy legkevésbbé sem kisfiú. És talán most végre elérkezett az alkalmas pillanat, amikor ezt bebizonyíthatom. * Felkötöttem királyi kardomat és bevonultam az országháziul. amit a felnőttek csak lugasnak hívnak. Már együtt voltak az országalkotó elemek. Az országház oromzatán büszkén lengett az crszágzászló, mely csak abban különbözött a rokon magyar nemzet zászlajától, hogy a címer helyett feketebetűs felirat kiáltotta rajta : “Éljen Pulszky Ágost képviselőjelöltünk.” A kis Masek. a zászlótartó, kifulladt lélegzettel futott be. — A sasok ! — és izgatottan mutogatott a kert vége felé — ott ülnek valamennyien a kőkerítés tetején ! A sasoknak nem volt országuk. Hol itt, hol ott csatangoltak, pusztítva és rombolva, Ínint a nomádok. Egyetlen fegyverük valami csúzli volt. amivel madarakra és denevérekre vadásztak. Télen csizmát viseltek, nyáron mezítláb jártak. Minket nyápicoknak neveztek. Szohurek Gusztó volt a ve",Tűk, aki pofonokkal kormányzott s ezért vakon engedelmeskedtek neki. — A kerítés tetején ? — kérdeztem szorongva, de királyi Méltósággal is, mert éreztem, hogy történelmi pillanatok e’őtt állunk. Az országgyűlés mélyen hallgatott. Matrózruhában, széles, fehér gallérral s a gallérokon kék horgonyokkal. Zavartan váltogatták pipaszár lábaikat, melyek mezítelenül nőttek ki a kurta harisnyákból. Az én országom nagyjai és köznemesei e történelmi pillanatok előtt ! Már indulásra akartam őket vezényelni. Elől álltam kivont karddal, mögöttem a fővezér, aztán a kis Masek az országzászlóval, utána a hadsereg, összesen négyen, puskákkal, nyilakkal és élesre vasalt nadrágokban. Évike és Edit léptek be akkor váratlanul. — Ezt hoztuk — mondta Évike és elém tett egy halom ■ kotilliont. j Szívesen adtam volna belőle a fővezérnek, meg a zászlótartónak is, de akkor mi a különbség köztük és a király között ? Már láttam más királyokat is fényképeken s az ő mellük is tele volt kitüntetésekkel. Hát én is fölséges királyi mellemre tűztem valamennyit. Elsápadt az egész ország ! ( Folytatása következik).
