Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-28 / 17. szám
Még jönni kell, még jönni fog. Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. * Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. KANADAI @a*uidi<M ‘ZttutytvUcuu C a n -<t d a’s . largest Anti-Communist weekly . in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercoui't Rd., Toronto Szex-keszti : KENESEI F. LÁSZLÓ, Edited and Published al 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 17. szám. Ara : 10 Cent. Toronto, 1956 április 28. A NEMET ERŐPRÓBA Irta : Mattyasovszky Kornél. A történelem tanúsítja, hogy nagy államférfiak, államepító' és újjáformáló politikusok egyik napról a másikra egy hálátlan, könyörtelen, hideg világgal állanak szemben. . . Politikai ellenfeleik évekig tartó ellenmunkája, gyakran aknamunkája, saját híveik elhidegülése, kalandkeresése, kielégítetlen érvényesülési vágya és árulása féiretolják, megbuktatják és a közélet temetőjébe : — a magánéletbe űzik vissza a sikeres politikust. Ez lenne-e a sorsa Adenauer Konrád dr. nyugatnémet kancellárnak is ? Vájjon vége van Németországban egjr korszaknak, amit a nagy német államférfi politikai ellenfelei gúny osan Adenauer-mitosznak neveznek ? S ha vége is lenne netán, annyit jelentene ez, hogy Németország bel- és külpolitikai iránya megváltozik és a nyugati nagyhatalmak egy uj szövetségesben többet nem bízhatnak ? Hogy Németország letér az eddigi nyugatbarát útról és a mindenáron való egyesítés, országegyesítés érdekében hajlandó a Szovjetunióval való megegyezésre, a bécsi recept szerint : — semlegességi alapon.... Ezek a kérdések ma nagyon időszerűek, hiszen nincsen «iája a napnak, hogy a világsajtó ne foglalkozna behatóan ennek a kérdésnek a vizsgálatával. A Németországban hemzsegő külföldi újságírók igen ellentmondó magyarázatokat fűznek az ország politikai és gazdasági eseményeihez, amiből kiderül, hogy a legnagyobb részük nem mentes egy régi, még nem feloldódott bizalmatlanságtól, sőt ressentimenttől és : hogy csak igen kevesen ismerik a német nép történetét, politikai és szellemi életének rugóit, szóval a németek egész eszme- és gondolatvilágát. . . Mi, akik közel harminc esztendeje figyeljük és ismerjük az európai politika és főleg a németség élő és halott ideáit, élő és már elporladt alakjait s egy baráti nép szemével figyeljük sorsközösségünknek a történelem viharaiban oly tragikusan megtépett nagy partnerét, mi másképpen látjuk a németség problémáit és a vele szorosan összefüggő európai jövőt, mint azok, akik a két világháború után saját maguk voltak a mai katasztrofális német sors és ezzel a bizonytalan európai jövő felidézői. .. Adenauer és munkatársai a német feltámadáshoz, újravirágzáshoz, a nagyhatalmi helyzethez vezető útnak nagyobbik felét kétségtelenül megtették. . . A német gazdaság ragyogó eredményei : — a német márka tizenkét milliárdnyi arany- és nemesvaluta-fedezete, a tizenegy évvel ezelőtt megsemmisített ipari konszernek ujjáteremtése. Kruppék három-, Siemensek kettő-milliárdos évi forgalma (aminek legnagyobb részét az export teszi ki !) a szuverenitás visszanyerése, az Atlanti Szövetségben való aktív részvétel, a Montanunióban nyert hatalmi szó, a városok, utak, vasutak újjáépítése, a megindult atomkutatás, szóval az egész elképesztő tempójú és eredményű belső konszolidálódás kétségtelenül Adenauer dr. és szőkébb munkatársainak történelmi értékű eredménye. De ezt az eredményt maga a német nép tette lehetővé : — mégpedig szorgalmas munkával, nemzeti önfegyelemmel és : — a kormányzatnak ajándékozott bizalommal ! Ez a belső eredmény, a politika egyvonalúsága és szilárdsága, a nyugathoz történt természetes és magától értetődő csatlakozás magával hozta Németország nemzetközi helyzeténék alapos javulását a többi európai állam elismerő tiszteletét, de sajnos nem utolsó sorban : irigységét is. A francia és angol sajtóban egy re szaporodnak azok a hangok, amelyek egy uj és veszélyes német ipari és kereskedelmi ver senytől, egy ujjátámadt német expanziótól óvnak. Ezekbe a bangókba belevegyül a bizalmatlanság is a katonai felszerelés és felkészülés lassú üteme miatt. A bizalmatlanság igazi alapja azonban a német nép egyre hangosabb követelése az ország újraegyesítéséért, amely — e bizalmatlan sajtóhangok szerint — azzal járhat, hogy a német kormány, — a közvélemény nyomására — kénytelen lesz ennek a nagy nemzeti célnak az elérésére közvetlen tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval, amely viszont azzal járhat. hogy Németország kiszakad az Északatlanti Szövetségből, uz egyesítés újraegyesülés érdekében hajlandó a katonai semlegességre. Ezzel pedig az atlanti szövetség mint katonai paktum tökéletesen értéktelenné. Európa jövője pedig bizonytalanná válnék. .. Ez a félelem alaptalan. Hiszen éppen Adenauerék azok. akik Európa katonai- és gazdasági erőinek egyesítését tartják a német jövő. tehát Németország újraegyesítése szempontjából a legcélravezetőbb eszköznek és módszernek : a Szovjetunióval szemben. Sokkal inkább a franciák azok, akik j a német felfegyverkezést bizalmatlanul és aggodalommal szemlélik. Miként egy szellemes diplomata mondta : a franciák olyan német hadsereget kívánnak, amely erősebb mint az orosz és gyengébb mint a francia. . . Nos, a német fegyverkezés, az uj hadsereg felállítása ma már csak technikai kérdés és kissé az idővel való versenyfutás, de megtörténik. Ha nem is olyan ütemben és olyan roppant pénzügyi áldozattal, mint Hitlerék idejében volt, de éppen elég alaposan és gyorsan, hogy az Atlanti Szövetséget, a NATO-t olyan katonai értékűvé tegye, mint amilyenre annak szüksége van. Ezen nem változtatna az sem, ha a ma 81 éves Adenauer visszavonulna, vagy a jövő évben tartandó választásokon pártja nem szerezné meg a többséget. Mert nem csak a kereszténypárt, a demokraták, hanem a szociáldemokraták is németek . . Már pedig minden német lelkialkatához tartozik, hogy magát erősnek tudja. Ezért szavazták meg az ellenzéki pártok is az alkotmánymódosító törvényeket, amelyek lehetővé tették a hadsereg megszervezését és most már felállítását. / A német erőpróba nem is belső német probléma már. Ez a kérdés a világpolitikai kérdések élvonalába került, mert hiszen nem csak Németországról van szó, hanem magáról Európáról, amely egy erős, szabad, egyesített Németország nélkül: ‘‘csak a Szovjet félszigete...” Ha angol és francia lapok gyakran óvnak is a feltámadó német nacionalizmustól, ha bizalmatlanul írnak is, — miként a “Combat” a “dynamikus szomszédról...” végeredményben tisztában vannak azzal, hogy egy' német hadsereg nélkül Európa három nap alatt egy szovjet támadás martaléka lehetne .. És most vizsgáljuk meg a német fegyverkezés és újraegyesítés problémáját magyar szempontból. A nemzetközi jog szerint Németország és volt ellenségei között még nincsen békeállapot, mert még nem történt meg a békekötés, illetve egy békeszerződés letárgyalása és aláíxása.Békeszei-ződést csak akkor lehet kötni, ha a kettészakí tolt Németország egyesül s a ma két független német államból újra egyetlen Németország lesz*Sem Adenauer sem bármely politikai párthoz tartozó utódja nem írnak és írhatnak alá olyan békeszerződést, amely Sziléziát meghagyja a lengyeleknek, Königsbeiget az oroszoknak, Kelet- és Nyugatporoszország egy részét a lengyeleknek s oroszoknak. Ez annyit jelent, hogy Németország semmi körülmények között nem fogadja el területének mai megcsonkítását, s 1937. évi határait megváltozhatatlan történelmi határoknak tekinti . Ez az álláspont pedig szükségszerűen Yalta revíziójához kell, hogy vezessen. Yalta pedig nem csak Németország sorsát pecsételte meg a háború után, hanem Kelet- és Délkeleteurópa államaiét is. Ezért van szerintünk okozati és ebből kifolyóan, politikai összefüggés Németország és a rabnemzetek sorsát illetőleg. A németek tudják, hogy minden francia gyanakvás és angol bizalmatlanság dacára is : a nyugateurópai nemzetek sorában van a helyük. Tudják azt is, hogy a kérlelhetetlen, szívós ellenség Keleten áll... Amikor 1944 decemberében Paulus tábornagy vezetése alatt ötven német tábornok békexroklamációt írt alá, amelyben a német népet a háború abbahagyására szólították fel, akkor egy magasrangú orosz NKVVD (GPU) tiszt ezt mondotta a Moszkvában élő külföldi újságíróknak : “Azt hiszik uraim, hogy értem miért írták alá ezt a nyilatkozatot ezek a tábornokok ? Hiszen ezek a háboi'ú után a hazájukban legfeljebb hotel portások lehetnek.” Tizenkét évvel később, az orosz kommunista párt hivatads lapja a “Pravda” 1956 február 7-én “Porosz recept” című zikkében a következőket írta : . .hírmagyarázók és újság írók arra a következtetésre jutottak, hogy a pár hete felállított uj “Wehrmacht” laktanyáiban a régi porosz szabályzat uralkodik. Ez nem is csoda, mert az altisztek és tisztek közölt nincsen egyetlen egy sem, aki nem esett volna át a Hitler hadsereg psziholcgiai és ideológiai iskolájának “drill”-jén. Az európai közvélemény igen nyugtalan és a porosz katonai gépezet újraéledésétől tart, amely hűségesen szolgált Hitlernek és az európai népeknek mérhetetlen szenvedést okozott. Az első gyakorlati lépések a hadsereg felállításával kapcsolatban mutatják, hogy ez az aggodalom jogos.” A Pravda nyugtalansága az “európai népek szenvedései nek” szemforgató felidézése csak egyik bősz előjele a bolse viki álláspontnak. Sztálin a vörös népek detronizált atyja hat esztendővel Pietro Nenninek, az olasz félkommunista vezér nek adott intervjújában kijelentette, hogy Németország ma' felosztását és területeinek elcsatolását véglegesnek tartja. . (Érdekes, hogy ezt — a Nenni féle beszélgetést a német saj tó is szinte elfeledte !) De Sztálint csak ideológiailag s csal saját belső használatukra fosztották meg géppisztolyra épí íetí trónjától. Még semmi jele nincsen annak, hogy példáu Sztálin nagy külpolitikai művét a Yalta-i szerződést is “egy őrült, szadista gonosztevő”, elvetendő, vagy revízióra szoruló művének tartják. . . Nem is valószínű, hogy erre sor kerüljön, hiszen a Yal ta-i szerződés a Szovjetuniónak Kelet- és Délkeleteurópa birtoklását jelenti, de jelenti a kettéosztott Németországot is amely, ha nem sikerül azt szabad választások alapján egyesíteni, úgy előbb-utóbb polgárháború rémével fenyeget. . . Ezt pedig nem akarják a nyugati hatalmak, de nem akarja a Szovjetunó sem, mei't nem kétséges, hogy a harmadik világháború kitörésének ez lenne a nyitánya... Ezért látta be Eden s az Európa tanács vezető politikusai, hogy Németország egyesítése nélkül nem lehet komolyan sem leszerelésről, sem kollektív biztonságiul beszélni. A német újraegyesítés viszont Yaltán, a yaltai szei'ződésen üt hatalmas rést. . . s e kitágított résen világosság szűrődik majd be a rabnemze tek börtöneibe is. . . / S ha hosszú is az út odáig, de van remény ! Ezért érdekes a német erőpróba. Főleg nekünk ! SZERETET NÉLKÜL Sem taps, sem haragos kiáltások, sem éljenzés, sem píujozás nem fogadta a londoni szovjet látogatókat. Az útvonal két oldalán felsorakozott közönség érdeklődéssel, de minden érzelem megnyilvánulása nélkül nézte Kruscsevet és Bulganint, a történelem legborzasztóbb rabszolgarendszere két mai vezetőjét. Körülbelül úgy figyelte London népe a két kövérkés ember intelligencia nélküli arcvonásait, mint ahogyan valami veszélyes fenevadak cirkuszi felvonultatását szokták nézni. S amint a veszélyes, de érdekes állatoknak nem jár ki sem szeretet, sem gyűlölet, csak érdeklődés, úgy a két orosz államférfi sem kapott egyebet, mint hideg, részvétlen tekinteteket. Nagy csalódás volt ez azoknak a számára, akik a tavaly novemberi indiai körút alapján, vagy Malenkov legutóbbi útja alapján azt hitték, hogy ennek a két álszent banditának egy erőltetett mosolya elég lesz arra, hogy szimpátiát keltsen a művelt nyugaton is ; mégnagyobb csalódás volt azoknak, akik azt hitték, hogy az angol közvéleményt éppúgy lehet hivatalos nyilatkozatokkal kormányozni, mint a rabszolga-országok szerencsétlen népeinek kötelező érzelemkitöréseit. Csak azoknak a százmillióknak nem volt csalódás a londoni jéghideg tuss, akik a Vasfüggönyön túlról figyelték az eseményeket. Az évtizedek óta elnyomott oroszok, ukránok, lengyelek, baltiak, magyarok és a többi ország szerencsétlen lakossága ugyanezzel a felöltöztetett vadállatoknak járó érzelemnélküli érdeklődéssel figyelik a szovjet változó, de mindig zsarnok vezetőit. A londoni nép magatartása nem egyéb, mint minden gondolkozó ember természetes magatartása, még akkor is, ha egyszer Sztálin nevében, máskor Sztálin ellen, egyszer a nemzetköziség jelszavával, máskor hazafias jelszavakkal kényszerítik arra, hogy kitörő lelkesedést játsszék akkor, amikor legnagyobb ellenségének az ünneplésére kényszerítik. Az érzelmek hiányának ez a spontán képe azután olyan nyilatkozatokat csalt ki a csalódott szovjet vezetőkből, amelyek minden hivatalos programmnál, minden politikai szónoklatnál ékesebben beszélnek. “Mi tudjuk, hogy önök nem szeretik a kommunistákat. Nem rejtjük véka alá azt, hogy mi sem szeretjük önöket. Ml NEM ADUNK ÉS NEM KÉRÜNK SZERETETET", — ezt mondotta Kruscsev. Hozzátette még, hogy ennek ellenére számolni kell azzal a ténnyel, hogy a Szovjet létezik, s hogy ezen a kényszerű megértésen kell alapulnia a világbékének, — vagy nem lesz béke. “Mert — mint mondotta, — nem azzal a szomszéddal kell közös határon élnünk, akit mi választottunk, hanem akit az Isten szomszédul adott.” Ez tehát a kommunizmus hivatalos pro-A szovjet politikában sokkal mélyrehatóbb változásoknak kell beállniuk, hogy elhihessük ennek a rendszernek a megjavulását. Végül a közelkeleti kérdésben azt az álláspontot szögezte le az elnök, hogy az USA a kikét minden módon, akár fegyveres erővel is meg fogja ott őrizni éspedig mindenkor az UNO keretein belül. • ------------------- — o-------------------— "AZ ÄTOMEEÖ A BÉKÉÉRT" Programm kérdéseiben teljes megegyezés jött létre a résztvevő tizenkét ország között. A Szovjet minden pontban azonos alapra helyezkedett, mint az USA, úgy, hogy most semmi sem áll útjában annak, hogy az Eisenhower által két évvel ezelőtt meghirdetett “világ atom-központ” nyugodtan folytathassa tudományos és ipari munkáját. Ezzel kapcsolatban komolyan felmerült az a gondolat, hogy ennek a korszakalkotó jelentőségű szervnek a központját Torontóban, vagy valamelyik más kanadai városban állítsák fel. Ha ez a gondolat megvalósul, akkor Kanada lesz az emberiség most következő korszakának a startvonala. EISENHOWER NAGYSZABÁSU BESZÉDET MONDOTT az amerikai újságírók egyesületének évi díszvacsoráján, melyben az alábbiakban fektette le az USA külpolitikájának alapvona'ait : 1.) Minden támadás ellen kollektív védelmi rendszert kell fenntartanunk. 2.) Az egész világon olyan feltételek létrehozására kell törekednünk, melyben az egyéni szabadság uralkodik. 3.) Minden békés eszközzel ar”a kell törekednünk, hogy a Szovjetet rábírok, hogy a világon uralkodó egyéni és nemzetközi igazságtalanságokat megszüntesse .és a többi nemzettel békés viszonyban éljen, — Eisenhower ezután kijelentette, hogy általános háború jelenleg nem fenyeget, s hogy az USA soha nem fogja abbahagyni a rabszolgaságba döntött népek felszabadításáért folyó küzdelmet. Az “uj” szovjet vezetésről szólva kijelentette az elnök, hogy a kollektív diktatúra éppenúgy diktatúra, mint az egyéni zsarnokság, s a szovjet befolyás alatt élő egyének jelenleg ugyanúgy, mint régen, meg vannak fosztva a legelemibb szabadságjogoktól is. grammja. Együttélés a szabad világ és a rab szolga világ között, kényszer alapján, szere tét nélkül. Hallgassuk meg embertársain! problémáit és ha érdekünk úgy kívánja, se gítsiink rajta, szeretet nélkül. Házasodjunk hogy utódaink keletkezzenek, mert ez az ál lám érdeke, de szeretet nélkül. Neveljük fe gyermekeinket, hogy emelkedjék a termeiéi és a fogyasztás, de szeretet nélkül. ÉljünI egy emberi közösségben, végezzük napi dől gainkat, tanítsuk a gyermekeket, temessünk halottakat, építsünk házakat, gépeket, alkos sunk művészi alkotásokat, de szeretet nél kül. Látogassuk, ha az üzleti érdek úgy ki vánja, a szomszéd országok városait, cserél jük ki gondolatainkat, építsünk feléjük ke reskedelmi és kultúrális kapcsolatokat, de mindig abban a tudatban, hogy csak a vak véletlen kényszere késztet erre az érzelemnélküli együttélésre, s mindig, mindent szeretet nélkül tegyünk. Ha nem tudnék, hogy Kruscsev csak egv tovatűnő figura a keleti kény urak gyászos felvonulásában, kétségbe kellene esnünk ezen a szomorú programmon. Nincs szükség arra, hegy bárkinek kifejteni próbáljuk, hogy a szeretet az ember lélek mozgatóba, — hogy a szeretet az emberi élet igazi célja a földön és a halál után egyaránt. Minden élő ember — és minden élő állat is — érezte a szülői, a gyermeki, a baráti szeretetet és valójában minden élőlény számára az elképzelhető legnagyobb szenvedés a szeretet hiánya. “Ha szeretetem nincs : semmi vagyok” — írta Szent Pál a korinthusiakhoz írt egyik levelében. Nemcsak Krisztusnak, hanem a világ minden nagy vallásalapítójának mindenkor a legfőbb célja az volt, hogy az emberiségnek szeretetet hozzon. De azok is, akik nem hisznek Istenben, hanem egyedül a tudomány logikus következtetéseiben keresik az élet kérdéseire a vigasztaló feleletet : az orvostudománytól és pszihológiától egyformán azt a választ kapják, hogy szeretet nélkül élni nem lehet. Ha a kommunizmus, amely a világ szellemi- és anyagi meghódítását tűzte ki céljául, mindössze ezt a sivár programmot tudia adni» — mindössze a kölcsönös szeretet hiánvára akarja alapítani az emberi fajta békéjét és együttélését, — akkor itt az ideje, hogy ezt a rideg, rossz, értelmetlen zagvvaságot, amelynek hivatalos programmpontialt tetszés szerint lehet változtatni, visszájára fordítani, megtagadni, újra ismételni, végleg az emberi butaságok lomtárába dobják. Mert sem az értelmes Nyugaton, sem a^ elbutított Távolkeleten, sem a szájakra és lelkekre tett szordinck csatlósországaiban nem lehet egyetlen élő ember sem, aki hajlandó lenne követni egy olyan politikai iránvt, amelynek a jelszava : SZERETET NÉLKÜL ! Dr. Pangloss. iOMSOOCOMOOOOC-OOOOMOOC
