Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-21 / 16. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 16. sz. 1956 április 21. Használja Az utolérhetetlen hatású UJ DIANA CSÖPPEKET a meghűlésből eredő KÖHÖGÉS a légutak katarrhusa, az asztma, a bronchitis, s a közönséges torokbántalmak közismert nagyszerű gyógyszerét. Ugyancsak kitűnő hatású toroköblítőszer. Felnőttek és gyermekek egyaránt használhatják. KAPHATÓ MINDEN DRUG STOREBAN. MAGYAR FILMEK A MAGYAR KULTURSZOLGÁLAT VANDORMOZIJÁNAK MŰSORA Április 21-én, «szombaton délután 3 órai kezdettel Torontóban az ACADEMY THEATRE-BEH 1286 HLOOR ST. W. (Lansdowne sarkon villamos és busz megállók). Móricz Zsigmond a kiváló magyar író regényének filmváltozata a KEREK FERKÓ kerül bemutatásra CSORTOS GYULA, JÁVOR PÁL, VASZARY PIRI és VESZÉLY PÁL főszereplésével. Oshawán, az oshawai Magyar Házban a VIDÉKI FISKÁLIS című nagyszerű vígjáték kerül bemutatásra április 22-én, vasárnap este 8 órai kezdettel. Minden magyart szeretettel hívunk és várunk. ARANYKARIKA Miért ír még tollal ? mikor HETI 89 centért már egy uj, angol-magyar betűs írógép tulajdonosa lehet. Kérjen még ma magyar katalógust. SZÁLLÍTÁS KANADA EGÉSZ TERÜLETÉRE Magyar kiszolgálás. I. J. SHAROUN CO. 781 QUEEN ST.. W. TORONTO. A MONTREALI ALEX A. KELEN CÉG ÜZENETEI : Számtalan honfitársunk megfogadta tanácsunkat és SZABADVÁLASZTÁSRA IKKA rendeléseket küldött haza. Sokan ötszáz, sőt ezer dolláros tételeket küldtek, mind pontosan, gyorsan érkezett haza. A hálálkodó levelek tömege jött hozzánk. Elkerülték sokan a büntetést, ami kijárt volna a pénz elkobzása mellett, ha feketén küldik. Ugyanez áll Csehszlovákiára is, hova szintén küldünk csomagokat, gyógyszert, de feketén nem küldünk pénzt, mert- a családot ott is, mint Magyarországon szigorúan megbüntetik. Horváth József : Mindenképpen ajánlatos végrendelet készítése. Ebben szívesen vagyunk tanáccsal segítségére. Különösen egyedül álló magános ember ne mulassza el a végrendelet elkészítését, mert sok esetben, a hozzátartozók évekig nem kapják ki az örökséget. Ez nemcsak Horváth honfitársnak szól, de mindenkinek kell, hogy testamentuma legyen. írjanak nekünk bizalommal. Keresztespüspöki, mezőkövesdi, bodrogközi, dunántúli barátaink közül oly sokan küldenek most IKKA rendelést SZABADVÁLASZTÁSRA, hifi" n háromszoros pénzt kapna ic érte ! Száz dollárnál több mint 3000 forint érték jön ki. Kérjen árjegyzéket, címünk : 1'67 Mansfield St., Montreal 2. Cégünk 1925 év óta szolgálja a magyarságot. ALEX. A. KELEN LIMITED 1467 Mansfield St., Montreal 2, Quebec. Phone : PL. 9548. Irta : SZITNY.M ZOLTÁN. IX. (visszhangot vert fel a kisváros szűk utcái között meg az erj dörengetegbe nyúló völgy két torkán. A vastag fa'akon át. — Nem, énViem — kezdte anya fájdalmasan és hirtelen j egy távoli szobából beszűrődött Edit hegedűjének egyhangú elhallgatott. nyikorgása, aztán körülbelül a nagyharanggal együtt az is B-FO-5 Tétován néztem hol apára, hol meg anyára. Szerettem volna megvigasztalni őket. Éreztem, hogy mondanom kell valamit. * Aztán megcsörgettem az aranyláncot, amit az óvárosban találtunk és dicsekedve mondtam : W — Ezt majd eladjuk sok-sok pénzért és azon uj lovakat veszünk. Fiatalokat. Úgy ám ! — Épp ez az, amire nekünk most szükségünk van — I nevetett szomorúan anya. — A gyerek akkor beszéljen, ha kérdezik — szólt rám j szigorúan apa. Edit a lábamba rúgott az asztal alatt és a szemével in‘ tett, hogy hallgassak. Anita is rosszaiéin nézett rám szép, i na szemével. Nyomasztó némaságban, csörrenve dolgoztak tovább az evőeszközök. Miért ilyen szomorú mindenki ? Épp azon az estén, amikor kincsekkel tértem haza ? A PRÓZAI LÉLEK. A hajó, életünk hajója, egv idő óta látszólag simán úszott az élet széles tengerén. Apu, a jókedvű kapitány, a parancsnoki hídon állt és nézte a távoli partokat. Azt mondta, hogy ö már látja is azokat. Vájjon mit látott ? Miféle part volt az, amelyet el akart érni ? Anyával ismét megbékültek. Anya azt mondta kiengesztelődötten, hogy ö természetesen nem érti az üzleti dolgokat, da apa is lássa lie, hogy belőle csupán az aggodalom .és a szeretet beszélt. Aztán az is nyugtalanította, amit Anna néni mondott Szepessy bácsiról, hogy az javíthatatlan idealista, aki nem ért ez üzleti dolgokhoz és ha két ilyen idealista kerül össze, aminők ők ketten apával, akkor mindig jó, ha ott áll mellettük egy prózai harmadik. Már mint anya. S ha őmiatta nem is lvdiet apának meg Szepessy bácsinak olyan 'magasra röpülniük, ami nő magasba ők ketten tudnának’nélküle, de az élet így mégis biztonságosabb, Apa meg belátta, hogy anyának sokban van igaza. Azt is belátta, hogy kár volt titkolódznia. Hiszen semmi olyasmi nem történt, amit el kellett volna titkolnia, de abból, hogy elhallgatott egy egész jelentéktelen levelet, anya joggal következtethetett súlyosabb bajokra. Baj pedig nincsen. Minden a legszebb rendben halad. Az a másik váRó a pesti banknál, csak a végből kellett, hogy az üzleti világban szabadabb lehesl se r, a mozgásuk. Ez megnyugtathatja anyát is. És ezentúl mindent együtt fognak megbeszélni. Ezt apa maga is szükségesnek tartja. Egyrészt, mell ez megszüntet anyában minden bizalmatlanságot, másrészt, mert a megbeszélésekből a$ya is láthatja, hogy aggodalomra nincs semmi ok. Ami pedig Szepessy Ferit illeti, anya őfelőle is egész nyugodt léét. Nem szabad elfeledni, hogy a Feri jóformán egész vagyonára- ment bele ebbe a vállalkozásba. Az igaz, hogy Feri nagy idealista, de bármennyire is az, ilyesmit mégsem tesz józan és reális átgondolás nélkül az ember. Szóval nincs semmi baj. Minden a legszebb rendben halad és anya ezentúl, mint prózai harmadik, részt vesz majd a két idealista üzleti megbeszélésein. Hát anya csakugyan prózai lélek 7 Hát hogyne! Anya minden reggel kimegy a konyhába és magánál őrzi az ólésr.mra kulcsait is. Apa reggelenkint sétálni megy. vagy bezái kózik a szobájába könyvek meg írások közé. míg anya ezalatt a háztartás unalmas dolgaira pazarolja az idejét. Ha a szobalány eltört valamit, anya azt mondta, hogy le kell vonni a béréből, míg apának az volt a véleménye, hogy az ilyesmivel nem szabad elvenni a személyzet munkakedvét. Apa nem áhta a kicsinyes garasoskodást, míg anya megnézett minden fillért. Anya azt mondta, hogy neki nincs szüksége uj estélyi ruhára, mert neki jó még a régi is. viszont apa szerint társada1 mi rangjának tartózik azzal, hogy divatosan öltözködjék. Anya nem szerette a vendégjárást és főként azt, ha apa olykor cigányt is hozatott, viszont apa, aki idealista volt, azt hajtogatta ilyenkor, hogy csak egyszer élünk és sose halunk meg. Anya nem akarta a fogatot sem. apa szerint pedig arra föltétlenül szükség van a gyerekek egészsége és életkedvének növelése érdekében is. Mindebből 'átható, hogy anya prózai lélek. Anya nem lelkesült a politikáért, nem fogadta el a nőegyleti elnökséget, a templomban az^itolsó padokban ült, jóllehet fenntartott iclyünk volt a szentély előtt, szeretett takarítani, főzni, stoppolni és varrni. Sohasem csinált semmit, ami rendkívüli lett volna, legfeljebb néha. amikor azt hitte, hogy egyedül van a lakásban, a zongorához ült és halk, bánatos hangján énekelni kezdett egy régi éneket. Ilyenkor csodálkozva füleltem fel a bágyadt hangokra és magam sem tudom miért, összeszorult a szívem. Ilyen volt anya. Még a szinházbá se ment el szívesen, de néha azon értem, hogy egy kis könyvet rejtegetett a kézimunkaasztalán. Olvasott és néha a zsebkendőjével niegtörölte a szemét. — Mi ez anya ? — és a könyvre mutattam. Versek fiam. Majd ha felnősz, te is elolvashatod. — Furcsa — mondtam és igen csodálkoztam azon. hogy a prózai lelkű anya titkon verseket olvas. __Mi furcsa ? — mosolygott ö még mindig könnyesen. Semmi. És megcsókoltam anyát, mert nem tudtam szavakba foglni azt, amit éreztem, ő pedig melegen magához ölelt, Anya. aki maga is tudta, hogy csak prózai lélek és ezért kell harmadiknak a két idealista mellé. S a hajó, életünk hajója, simán úszott még egy ideig. AZ ELSŐ ELLENSÉG. Az asztal elcsendesült. A távoli szobákban kigyúltak a I petróleumlámpák s a falak mentén fehéren és hívóan világítottak a fekvőhelyek. Az óvár tornyában megszólalt a kilencórai nagyharang és mélyen zengő szava hosszan morajló elhallgatott. Már csak hárman ültünk az ebédlőasztalnál : apa, anya és én. Apa megtömködte hosszúszárú csibukját, én a pipa szája fölé tartottam a gyufa lángját és gyönyörködve néztem, amint a vékony dohánylevelek közt sebesen terjed a piros parázs és föllszáll a füst szép lila szalagja. Anya örökké titkolt bánatoktól égő szép szeme a messzibe nézett. Máskor ő is felkelt a7 asztalbontáskor s az elcsendesült ebédlőben csak apa és én maradtunk, míg a pipában fenékig égett a dohány. Akkor elindultunk kézenfogva, az elsötétült szobákon át, a szendergés álomlélegzettel teli csöndjén keresztül. Anya most mondani akart valamit. Csak azt várta meg, míg a szobalány leszedte az asztalt. Mintha nehezére esnék az, amit mondani akar, mély lélegzetet vett és szorongással teli tekintetét apára emelte : — Kálmán, én félek. Egy pillanatig tartó gondfelhő jelent meg apa magas homlokán, aztán a vállát rándította és barátságosnézésű szeme anyára hunyorított : — Már ugyan mitől félhetne az, akinek ilyen bátor •fia van ? Kissé magához húzott engem és mint valami eleven érvet mutatott anya felé. Éreztem, hogy tréfával akarja elütni anya szavainak komolyságát, de mégis szerettem, hogy az én jelenlétemmel nyugtatta meg őt. Már el is képzeltem magamban valami gyönyörű nagy veszedelmet, amellyel szemben én védeném meg anyát és apát. Alighanem anya is erre gondolt, mert nem vette át apa tréfálódzó mosolyát. Komoly és szomorú maradt. — Kálmán — s a keze kérlelő, puha mozdulattal ereszkedett apa kezére — szeretném, ha komolyan beszélne velem a dolgokról. Apának kissé megremegett az ajka, de tovább mosolygott : • — Hát nem érted ?. .. Ismét reám mutatott, de a mondat ezúttal befejezetlen maradt, homályt, csodálkozást és kíváncsiságot idézve fel bennem. Anya fe’éír fordult édesen kérlelő mosolyával : — Fiacskám, jó lenne már lefeküdnöd. jSzólok Anicának és ö majd lefektet. Bármily kedvesen mondta,' ezúttal báni ónak éreztem, kedvességét. Nyilvánvaló, hogy csak el akar távolítani. Miért épp most feküdjek lé, amikor máskor is fenn vagyok apával? Titouban akarja tartani előttem «'veszedelmet, amelyről apával akar komolyan beszélni ? De miért ? Félt talán ? ó, szegényke, llát elfelejti, hogy bátor és férfi vagyok ? — Nem, nem — ellenkeztem duzzogva és szorosan apához húzódtam. Szerettem volna még valami olyasmit mondani, hogy ők énrám minden veszedelemben számíthatnak, de nem találtam meg a megfelelő szavakat. — Hát persze, hogy nem — állott pártomra apa. Mosolygott, mint magam is, mikor sikerült túljárnom Anica eszén. — Rosenstein kereste ismét magát — szólt szigorúan anya.- Nem jelent semmit. Aztán egyszerre megélesedett mindkettőjük hangja. Már azzal se törődtek, hogy én is ott vagyok. Vagy belátták, hogy egy komoly ,és bátor férfi előtt nincs is helye a titkolódzásnak ? — Az lett volna a katasztrófa, ha mást teszek — érvelt sápadtan apa. Ha megtagadom. Akkor nyomban foganatosította volna a végrehajtást. Anya rémülten nézett apára és a szemét ellepték a könyiyek. Felugrott az asztaltól és kisietett, anélkül, hogy beavatott volna engem abba a bizonyos veszedelembe, amelytől annyira félt. Nem értettem meg ezt a nyilvánvaló bizalmatanságot. Különben is, hogy lehet így megijedni egy veszelelemtöl, bármilyen nagy legyen is az ? — Ez azért van fiam, mert a nők gyöngébb szivüek és ['élénkebbek. mint mi férfiak — magyarázta apa, miután anya elment. Jobb is, hogy anya lefeküdt — vélekedtem én. Apa mosolyogni igyekezett, de a tekintete szomorú maradt. Szerettem volna, ha beszélget velem. Ezek az éjszaka határáig sompolygó esték voltak a mi meghitt beszélgetéseink órái. Főként azóta, hogy az .én fekvőhelyem apa szobájába, a férfiak szobájába került. Ha már mindent befedett a csönd és már mindenki szendergett a házban, mi még virrasztottunk. Két barát, két szerető gondolatokba egybeforrott cinkostárs, két magányos mécses, a késő este leple alatt. Apa ilyenkor gyermekké vált, míg én komoly férfive. így lettünk kortársak .és barátok a meghitt beszélgetések óráiban. Apa nőst azonban hallgatott. Szomorú mosollyal nézett maga elé Is a pipájában kialudt a tűz. Néha az ajtó felé lesett, mintha azt várná, hogy anya visszajön. Aztán hallani lehetett, amint anya szobájának a folyosóra nyíló ajtajában megfordult a zár. Ez volt az utolsó nesz és a ház élete végkép elmerült a csöndben. Közelebb húzódtam apához. — És tessék megmondani apa, tulajdonképpen mitől fél úgy anya ? — Az anya ? — ködösen kérdő tekintetét nagy messzeségből hozta vissza felém. — Talán nem is fél, hanem csak féltett. Talán csak engem féltett anya. — Az ellenségtől ? — Attól. — Hát apának is vannak ellenségei ? — Mindannyiunknak vannak ellenségeink fiam. / — És apa ellensége erősebb, mint apa? Erősebb nálam is? — Hogy nálad erősebb lenne, az nem valószínű, bár efeiői sem vagyok egészen biztos. (F oly tatása következik).
