Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-14 / 15. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 15. sz. 1956 április 14. Használja Az utolérhetetlen hatású UJ DIANA CSÖPPEKET a meghűlésből eredő KÖHÖGÉS a légutak katarrhusa, az asztma, a bronchitis, s a közönséges torokbántalmak közismert nagyszerű gyógyszerét. Ugyancsak kitűnő hatású toroköblítőszer. Felnőttek és gyermekek egyaránt használhatják. KAPHATÓ MINDEN DRUG STOREBAN. Miért ír még tollal ? mikor HETI 89 centért már egy uj, angol-magyar betűs írógép tulajdonosa lehet. Kérjen még ma magyar katalógust. SZÁLLÍTÁS KANADA EGÉSZ TERÜLETÉRE Magyar kiszolgálás. J. SHAROUN CO. 781 QUEEN ST., W. TORONTO. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMER /ILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek Lényeimen reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. SZÁRAZ ASZTALOS ARUK, plywood, moulding, ajtók, szigetelő és tetőfedő anyagok, kerítés oszlopok, stb. Méretre vágunk és díjmentesen házhoz szállítunk. Szombaton egész nap nyitva. Háztulajdonosok $100—3.000 kölcsönt kaphatnak -évi 5*4'' kamat mellett, 3 évig történő visszafizetésre. CALEDONIA LUMBER COMPANY 2 Caledonia Park Road, Toronto 10. (St. Clair és Davenport között). Telefon : ROger 2-7S82. ARANYIADRA Irta : SZITNYAI ZOLTÁN. Vili. ... a GILLETT féle LUGKő ELTÜNTETI NYOMTALANUL ! A Gillett féle lúgkő kétféle módon hat. ELŐSZÖR megtámad mindenféle zsiradékot és a felületeket teljesen letisztítja. MÁSODSZOR a Gillett vegyileg összekeveredik a zsiradékkal ■s olyan szappan oldatot eredményez, amelynek még külön tisztító hatása van. TISZTIT ÉS FERTŐTLENÍT Kitűnő tisztító tulajdonsága mellett a Gillett az első érintésre elpusztítja a fertőző baktériumokat. Egyetlen más tisztító sem ilyen hatásos és gazdaságos. Használhatjuk minden fa-, kő-, csempe- és fém-felület tisztítására (kivéve az alumíniumot) . LEGJOBB A KÜLSŐ KLOZETOK SZÁMÁRA Egyszerűen szórjunk be fél doboz rendes nagyságú Gillett-et hetenként. Távolv tartja a legyeket, elpusztítja a káros anyagokat, szagtalanít. Csak néhány másodpercet vesz igénybe és csak néhány cent be keiül. Rendes nagyságban és takarékossági 5 fontos dobozokban. M HA A LÁBA / LÁTNA akkor is gyorsan a PENMAN féle kizárólagos 2-TALPAS HARISNYÁBA bújna... mert ez nyújtja a legtöbbét a kényelem szerető lábnak. Tavaszra Penmanék kihozzák nyújtható 2-talpas harisnyáikat, nagy választékú pasztel í:sínekben, mintákkal és anél- 1 ül. Tehát, ha a lába látna és 1 szélni tudna - azt mondar - : “Ragaszkodj a 2-talpú, egy méretű NYÚJTHATÓ HORNIHOZ, amely ffaxwum!> AGYAROK TALÁLKOZÓHELYE AGYAR KONYHA, SZOBÁK FÜRDŐVEL ÉRSÉKELT ÁRAK BÖLCS KEY, MIAMI BEACH, FLORIDA INDIAN CREEK LODGE ' 6981 INDIAN CREEK DRIVE. PHONE : UN. 6-6152 Két percre vagyunk a tengertől, vendégeinket autóval várjuk. ÉTKEZÉSRE bejáró vendégeket szívesen látok előzetes bejelentéssel. SPECIAL BIZALOMMAL VÁSÁROLJON A LEGNAGYOBB KANADAI ANGOL SZÖVET VÁLASZTÉKBÓL. KORREKTÜL, DIVATOSAN ÖLTÖZHET MÁR Mértékre szabott TIP TOP % öltönyök 21-S-6 ,95 2 db. Mindenütt v an Tip Top üzlet. Á Tip Top Tailors, Kanada legnagyobb szabósága. Nagy választék angol szövetekben. öltönyét mérték után szabjuk. Ha nincs megelégedve, pénzét visszafizetjük. Club öltönyök 49.95 Fleet Street ölt. 72.50 „a ■.w.%w.v.*.v.v.v.w.v.v.%v.v.v»v.w.v.v.v.v.v.*.v. TÁMOGASD A “MAGYARSÁGOT !” Al Farad icsornhegy lombosán, virágosán pompázott a lapsugarak alatt, mint báli dáma uszályo; selyemben, fény'..'ön között. A házunk előtt Anna néninek' kát derese nvugtalancodott. Anna néniék néhány hónapja a mi közelünkben tévő bányatelepre kerültek, amelynek Tóni bácsi lett a vezetője, ^".’ahányszor megállt a kocsijuk a házunk előtt és kiszállt belőle Anna néni, mély és tiszta öröm töltött el, amit már bem titkoltam és már nem is fájt annyira, ha elment. AI i is í.yakorta látogattunk el hozzájuk. Most az ablaknál álltam >.s néztem a lovakat, A kocsis néha hátrább húzta csillapító nrzdulattal a zablájukat, amint patáikkal türelmetlenkedve capárták a földet. Anna néni az ebédlőben ült anyával. Nem vette le a kaapját és szürke fátyolét is csak az orra hegyéig húzta fel. Mert csak egy pillanatra jött. Valahányszor bejött a városba, nindig felnézett hozzánk néhány percre. Tóni bácsi ilyenkor r bányatelepen maradt. Apa azt mondta Tóni bácsiról, hogy nagyon jó ember, de a csontja velejéig hivatalnok. Anya lyenkor sohasem helyeselt. Én meg azt figyeltem meg, hogy l’óni bácsi nadrágjának olyan éles volt a vasalása, mint egy unge éle. Ha ment, vagy leült, gondosan vigyázott arra, rogy ne gyúródjon meg a nadrág éle. Beszéd közben néha végigtapogatta a zsebeit, hogy nem felejtett-e otthon valamit, éz csupán önmagát sűrűn ellenőrző, kényes rendszeretetének volt a mozdulata, mert soha semmit sem felejtett el. Az ő tárgyai az íróasztalon, hálószekrényen, polcokon, mindenütt, dióvá csak betekinthettem náluk, olyan szigorú és soha nem nódosuló rendben sorakoztak egymás mellett, mint a katorák a gyakorlótéren. Vele sohasem történt meg, hogy nem talalta azt, amit keresett és amit keresett, azt behunyt szemvei is megtalálta. Az ebédeken csodálatos könnyedséggel ka-' lyarító mozdulattal ő szelte a kenyeret és mind azt, ami az asztalukra került, hosszas konyhai beszélgetéseken ő tanácskozta meg először Anna nénivel meg a szakácsnővel. Náluk minden másként volt, mint minálunk. Apa íróasztala egy icgyláncolathoz hasonlított, amelyet könyvek, írások tömege alkotott, szűk .kis mezőt övezve az asztal Síkján^ ahol apa át-' zollemült arccal vetette papírra lázas nyugtalanságú, elegáns betűit. Apa is megtalálta mindazt, amit keresett, de nála az ilyen kereséseket a tárgyak laza rendjét felborító hegyomlások követték. Apa sohasem szelt kenyeret az asztalunknál és egy-egy kedvenc ételének meglepetését, a titkos vágyak beteljesülésének ugyanazzal az örömével fogadta, mint ni gyerekek a magunkét. Nem tartott előzetes konyhai megbeszéléseket .és hónapok teltek el, mire egyszer-egyszer betette a lábát a konyhába. Ott olyankor lehalkult a sürgés-forrás, a tiszte’et döbbeneté lett úrrá a tárgyakon is és a csiltgó konyhaedények szinte vigyázzba merevedtek a polcokon. Amióta nem volt fogatunk, két hetenkint Tóni bácsiék küldjék át éi-tünk az övékét. Ilyenkor a lovakat nem volt szabad megvárakoztatnunk, mert azok kincstári lovak és Tóni bácsi nem szerette volna, ha valaki megjegyzést tenne emiatt. Náuk a kertben sem volt szabad a zöld pázsitop hemperegni, mert a kert is kincstári volt. A'kincstár, az én tudatomban haragos és kétfejű sárkányként lebegett az összes tilalmak fölött. Tóni bácsiék kapujában bányászhajdú álldogált, ami nekem nagyon tetszett, mert ez azt jelenti, hogy Tóni bácsi is nagy úr. Tóni bácsi főbányatanáésos. Anica azt mondta, hogy mégis apa a nagyobb úr. mert apa főispán volt és mi valamikor a megyeházán laktunk égy másik városban. Erre ■zonban én már nem emlékeztem. De kissé bántott is, hogy* pa mindössze csak főispán volt, tehát nem sokkal több, mint v városi ispán, aki már messziről köszönt neki levett kalapnál és ő csak a kezével integetett vissza : “Adj Isten Csutora.” — Apa is vesz lovakat — mondtam az ablaktól visszafordulva és dicsekedve Anna néninek. — Persze, neked egyéb sem kell — mosolygott rám Anna néni és az arcomba cirógatott, én meg hosszan beletcmet';em azt tenyerének sima és meleg ölébe. Aztán elkomolyodva fordult anyához : — Valóban lovakat készültök venni Margit ? Anya a vállát vonogatta : — Még nem biztos, de Kálmán már szólt róla. — És ugyan minek az ? A városban minden közel van. >ak azért, hogy néha kikocsikázzatok ? Margit, ti sohase anultok meg a pénzzel bánni ? — Nem, nem — védte anya apát — főként a kőbánya s a téglagyár miatt kellene a kocsi. Kálmán csaknem minlennap ellenőrzi az üzemet. Anna néni már a keztyüjét húzogatta : — És jól megy az az üzem ? — Reményen felül. Amióta ezt tudom Anna, azóta olyan boldog vagyok. És nyugodt, hiszen nekünk a két gyerekre s gondolnunk kell. Bizony, arra gondolnotok kell. Hát adja Isten, hogy viliden a legjobban menjen. De azért még így is azt mondom, minek az a fogat ? Kidobott pénz az. — Mégis — felelte anya tétován, majd elhallgatott, militia maga sem hinné azt, amit mondani akart. A szobalány egy levelet hozott be. Azt mondta, hogy a rréltóságos úr zsebéből hullott az ki, amint kefélte a kabátját. — Jól van mondta anya és út asztalra tette a levelet. Anna néni felemelkedett: — Megyek már. Közben a levélre nézett. — Pesti bank ? — kérdezte csodálkozva. Anya is a levélre pillantott : — Csakugyan. Felemelte a levelet és megforgatta az ujjal között. — Mondd Margit — és Anna néni hirtelen visszaült a székre — Kálmán beavat téged minden dolgába ? Vagy te semmit sem tudsz az ő anyagi dolgairól ? — Beavat — felelte anya nagyon halkan. Lesütötte a szemét 's tovább ját zott a levéllel. Ujjúi a nyitott borítékba ereszkedtek és kiemelték abból a levelet. Aztán ismét visszatolták. Mintha tétovázott volna valamin. — Kálmánnak nincs titka előttem — mondta aztán nagyon határozottan. A levelet az asztalra tette és féltőén eltakarta a könyökével. Anna néni sokáig nézett maga elé. majd lassan begombolgatta barna bőrkeztyű :ét. — Pá s ivem — mondta szomorúan és megcsókolta anyát. Majd hirtelen mozdulattal megveregette az arcát : — Légy okos. Kálmán nagyon jó ember, de neked okosnak kell enned. Anya a vállát vonogatta és megingatta a fejét. Lehet, hogy még felelt volna valamit, de belépett apa. — Téged szidtunk mosolygott rá Anna néni és csókra nyújtotta fátyolos arcát. Apa azt mondta tréfásan, hogy ő mindig is szerette, ha szidták a szépasszonyok. Nem is férfi az, akiről csak jót mondanak. Ugye sógorasszony ? Anya szomorú mosollyal nézte őket. Szelíden, szinte alázatosan. Anna néni könnyedén és kissé kötekedve feleselgetett apával. Jól tudott vele beszélni. Mintha apának is több lett volna a mondanivalója, amikor vele beszélt. Szegény anya meg csak nézte őket és úgy állt ott magányosan, mint aki egyedül maradt valahol. Szegény anya. Aztán apa meg én lekisértük Anna nénit. A kocsi mármessze járt és Anna néni keztyűs keze még sokáig integetett felénk. Délután apával felsétáltunk az Óvárosba. Nagyon szerettem volna megkérdezni apától, vájjon miért mondta Anna néni anyának, hogy apa nagyon jó ember, de anyának okosnak kell lennie ? Hát apa nem okos ? Vagy anya nem jó ? És miért nézte Anna néni olyan gyanakvóan azt a levelet, amit anya hirtelen eltakart a könyökével? Lassan kapaszkodtunk fölfelé a hegyoldalon. Ott volt az Óváros. Kis kertes viskók szürke zsindelytetőzete tapadt szorosan a súlyos sziklafalakhoz. A házacskák előtt öregasszonyok üldögéltek és alázatos köszöntéssel nyöszördültek valamit, amint elhaladtunk előttük. Némelyikük felállt, sietve a kötényébe törölte a száját és apa elé iparkodott, hogy kezet csókoljon neki. Olyan ráncos volt az arcuk, mint a dércsípte alma. Alattunk mind mélyebbre merült a város. Felértünk a hegytetőre. Az egykori vár diiledező romjaiból már alig látszott valami. De e helyen állítólag kincseket meg régi fegy- I voreket rejteget a föld mélye. Apa levette a kalapját és hoszszan elnézett a messzi táj fölött. A völgy két hegyóriása kö! zott sötét erdők hömpölyögtek a szélzúgásban. Olyannak látszottak, mint egy széles folyó félelmetes, fekete víztömege. Aztán apa megmutatta azt a helyet, ahol kincseket keresünk. Velem kis ásó volt. Kutatni, vésni kezdtem azzal a földet. Apa néhány lépésnyire eltávolodott tőlem. Lehajolt és a kövek között kutatott, mintha maga is keresne valamit. — Itt semmi sincsen — mondtam kis idő múlva csaló- 1 dottan. — Talán itt ? — hívott magához apa. Oda mentem, ő meg mögém állt. Néha a botjával muto'gatott, irányított, hogy talán erre, erre és mintha gyermeki öröm meleg nevetése bujkált volna a hangjában. — Itt van ! — kiáltottam fel izgatottan és két kis aranyláncot emeltem ki a kövek közül. — Lám, lám. — csodálkozott apa mosolyogva. — Ó, még mennyi kincs lehet itt fiam, csak tovább kell kutatni. És valóban, valamivel távolabb meg egy rozsdás vasgolyó került elő és egy töredezett nyíl s a rajta látható pirosság alighanem a csatákban kiontott emberi vér nyoma. — Bizonyosan — helyeselt apa és mintha ismét mosolygott volna. — Hanem ez a lánc — mondtam hazafelé menet — egész olyan mint nálunk az üvegszekrényben. — Ezt csak te gondolod, mert a legtöbb lánc egyforma. Kár. Szerettem volna, ha semmi sem hasonlít valamihez. Anya hűvösen fogadta apát, amikor haza értünk. Nem is csókolta vissza. Úgy gondoltam, hogy ezt talán az okosság miatt teszi, amire Anna néni oktatta. Engem is szórakozott mosollyal hallgatott, amint izgatottan meséltem el, hogy miként ástuk ki a föld mélyéből a kincseket. Apa olykor közbeszólt és kutató pillantásokkal nézett anyára. De anya tovább hallgatott. A mennyezetet nézte és az ujjai az ajkai szélén tétováztak. Úgy látszott, mondani akar valamit. Apa hirtelen felállt és néhányszor végiglépegetett a szobán. Kezeit a zsebeibe süllyesztette és halkan dúdolt magában. Aztán a vállát rándította s mintha megunta volna anya hallgatását, az ajtó felé indult. — Kálmán ! — állította meg anya hangja. — Miért titkolódzik előttem ? — Én ? — Hát azt hiszi, jót cselekszik ezzel ? Igaz, én csak egy asszony vagyok, de nézze Kálmán, azért mi lenézett aszszonyok... — De kisfiam, hiszen én mindent megbeszéltem ma-Anya hirtelen előhúzta a levelet : — És ezt is ? Apa arca elborult. — Lássa Kálmán - folytatta anya sírós hangon — ha megbecsülne engem. . . — Talán mégse a gyerek előtt — és apa rámmutatott. Átvonultak egy távoli szobába. Amikor vacsorához ültünk, anya szeme piros volt a sírástól, apa arca hófehér, akár a szájkendő, amit izgatottan gyűrt a mellényébe. — Maga miért nem eszik ? — kérdezte később békülékeny mozdulattal. — Ugyan, — s anya eltolta magától apa kezét. — Nem érted meg az embert — sóhajtott fél apa — nem tudod megérteni. (Folytatása következik).
