Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-07 / 14. szám

KANADAI MAGYARSÁG

8

VI. 14. sz. 1956 április 7-AUSZTRIÁTÓL

AUSZTRÁLIÁIG

szervezkedik a szabad világ magyarsága a nándorfehérvári győzelem 500-ik évfordulójának megünneplésére.

Ebben az évben emlékezik a keresztény világ és mindenek előtt a magyarság ama történelmi jelentőségű eseményre, amely 500 évvel ezelőtt megrázta az akkori Európát és amelynek máig is élő emléke a III. Callixtus pápa által elrendelt déli harangszó.

Bizánc elvesztése után Nándorfehérvár volt a megrettent nyugati kereszténység egyetlen reménye. E felé a magyar végvár felé és az évtizedes diadalmas török-ellenes harcokban híressé vált és rettegett magyar hadvezér, Hunyadi János felé fordult a kereszténység fejének III. Callixtus pápának minden bizalma. A pápa mindent elkövetett, hogy a Nyugat keresztény fejedelmeit felsorakoztassa a kereszténység megmentésére, a közvetlenül fenyegetett Magyarország és Hunyadi János, “Az Isten bajnoka” támogatására.

Ám Európa fejedelmei akkor sem voltak egységesek a halálos veszedelemmel szemben, egymással viszálykodtak és Magyarország, az “antimurale christianitatis” magára hagyatva állt szemben a pogány veszedelemmel. Csak a pápa segítségére lehetett számítani, csak a Bulla Orationumban meghirdetett imaliadjárat, a riasztó, imára hívó déli harangszó tartotta ébren az ellenállás szellemét. Ennek a szellemnek volt lobogó fáklyája Kapisztrán János ferences szerzetes, akit a pápa keresztes hadak gyűjtésére küldött Európába. Kapisztrán volt Hunyadi egyetlen szövetségese. Egy szent és egy magyar hős szövetsége hozta meg a nándorfehérvári csodát, amelynek emlékét a keresztény világ most ünnepelni készül.

Hogy a lélekirtó uj pogányság igájában szenvedő magyar nép nyilvánosan ünnepelhet-e. nem tudjuk, azonban a szabad világ magyarsága Hunyadi és Kapisztrán Szent János szellemében készül az uj pogányság elleni harcra ; az egész világ színe előtt akar emlékezni ebben az esztendőben a kereszténység védelmében hozott magyar áldozatokra és a déli harang szavával emlékeztetni a szabad világot a vasfüggöny mögött szenvedő keresztény milliókra és azok között is a

magyar nép szenvedéseire.

♦ *

*

A szabad világ magyarsága talán még sohasem mutatkozott olyan tudatosnak és oly impozánsan egységesnek, mint ezúttal, az 1956-os jubileumi esztendő kebelében működő Központi Előkészítő Bizottság, ahova úgy a magyarság, mint más keresztény nemzetek szervezkedésének szálai összefutnak, ez év elején bocsátotta ki többnyelvű emlékfüzet-sorozatának első, Baranyai L. Gusztáv biztos művészi kezéből kikerült, reprezentatív német-nyelvű emlékfüzetét és megismételte a már 2 évvel ezelőtt is kibocsátott Felhívását a szabad világ magyarságához.

Erre a felhívásra Ausztriától—Ausztráliáig megmozdult immár a magyar emigráció és általában a szabad világban élő magyarság. A Központi Bizottsághoz naponta érkeznek jelentések a Helyi- és Országos Jubileumi Bizottságok alakulásáról és tevékenységéről.

*

Ausztria magyarsága példás lelkesedéssel válaszolt a Központi Bizottság felhívására. A Klagenfurtban összehívott szervezetközi

értekezleten az Actio Catholica, az ausztriai Magyar Református és Evangélikus Lelkigondozó Szolgálat,. a Szent László Magyar Bajtársi Közösség, a Magyarok Szövetsége Ausztriában és a Cristiana Hungária képviseltében Főt. Mihályfi János, Főt. P. Dittrich Imre, Bedő Lajos, vit. Adonyi Ferenc, dr. Sánta Gábor, dr. Vargha Lajos és dr. Gyurkó István vállalták az országos szervezkedés munkájának elindítását Ausztriában.

Az így egységesen fellépő ausztriai magyarság és a Központi Bizottság felkérésére őexellenciája dr. Franz Isfried prelátus, premontrei főapát a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendjének priorja állt a jubileumi osztrák vonalra is kiterjedő, előkészítő munkájának élére. A Főapát kezdeményezésére Bécsben 1956 február 8-án megalakult az Ausztriai Országos Jubileumi Bizottság, amelyben főleg magas osztrák egyházi és világi személyirégek vesznek részt.

*

Az Ausztráliába, hazájától legmesszebbre sodort magyarság is hasonlóan örvendetes egységben nyilatkozott meg a Münchenből elhangzott szózatra. Spontán hazaszeretetről és lelkesedésről tanúskodik az a két levél, melyben az ausztráliai magyarok bejelentik csatlakozásukat a jubileumi akcióhoz.

Az ausztráliai Magyar Szövetségek és Közösségek Tanácsa Sydneyből írja :

“örömmel jelentjük, hogy a magyar emigrációt képviselő Ausztráliai Magyar Szövetségek és Közösségek Tanácsa megalakította egész Ausztrália területére terjedő illetékességgel a Déli Harangszó és a Nándorfehérvári Győzelem 500 éves Jubileumát Előkészítő Ausztráliai Központi Bizottságát.

Az Ausztráliai Központi Bizottság örömmel csatlakozik ehhez a világraszóló akcióhoz, mert abban az örök magyarság szent ügyét látja és kívánja szolgálni.

Mély hódolatunkat küldjük őszentsége XII. Pius pápának és kérjük közbenjárását az Égi Atyánál elárvult nemzetünknek a “kereszténység védőpajzsának” megmentéséért Naponta imádkozunk azért, hogy a Jó Isten árassza el kegyelmével, erőv(el és hatalommal a Gonosz újabb támadásai ellen.”

* *

*

A News Sud Walesi Magyar Közösségek Szövetsége a következő nyilatkozattal vezeti be levelét :

“örömmel jelentjük, hogy együttes elhatározással csatlakozunk a Münchenben székelő Központi Bizottsághoz és ahhoz a nemes és szent feladatához, amely szerint ebben az évben az egész világra kiterjedően megrendezi Szent Hazánk középkori nagy áldozatának emlékünnepét. Országos Bizottságunk New Síid—Wales állam területén a ráeső feladatokat honfiúi lelkesedéssel elvállalta.”

A Szövetség 19 Tagegyesület csúcsszerve. Ezek között van a Regnum Marianum Egyesület. a Református Egyházközség, az Evangélikus Egyházközség, a Görögkatolikus Egyházközség, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a "Szent István Egyesület, a News Settlers Egyesület. Körösi Csorna Cserkészcsapat a Ferencvárosi Sport Klub, a Magyar Sport Klub, a Regnum Házszövetkezet, a Magyar—Észt Társaság, a Magyar Tánccsoport, a “Becsülettel” szerkesztősége, Gréte és környékének magyarjai, Newcastle és környékének magyarjai, Coome és környékének magyarjai, valamint Queenhayen és környékének magyarjai.

Dr. Dőrei Ferenc.

FOLYIK A BÁLVÁNY LEDÖNTÉSE MAGYARORSZÁGON IS.

(FEP.) A Szabad Nép március 23-i száma szürke, színtelen cikkben számol be arról, hogy “aktíva-értekezletekén beszélik meg a kommunisták a moszkvai kongresszus tanulságait. .. A beszámolók és a felszólalások foglalkoztak a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésével, Sztálin elv-j társ szerepének értékelésével, a bírálat és az önbírálat kibontakoztatásának fontosságával.”

A Szabad Nép március 24-i száma nagy cikket közöl “a személyi kultuszról” s benne ilyeneket ír : “Sztálin kétségkívül kiváló képességekkel rendelkezett s mint a Központi Bizottság titkára, nagy érdemeket szerzett a szocializmus felépítésében, a trockista és bucharinista nézetek elleni harcban. De egész világnézetünk és a történelmi tények tiltakoznak az ellen, hogy az ö személyes érdemének tulajdonítsuk a szovjet nép, a kommunista párt sikereit.”

“Sztálin a 3l)-as évektől kezdve kivonta magát a pártélet lenini szabályai alól, nem hallgatott a vezető kollektíva és a széles párttagság véleményére, a dolgozó tömegek véleményére. Saját akaratát, egyéni döntését kényszeritette a pártra. A pártvezetés kollektivitása ettől kezdve egyre inkább csökkent, gyakorlatilag szinte megszűnt... A vasfegyelmet a vakfegyelem váltotta fel. a vezetők iránti bizalom helyett pedig egy ember kritikálatlan dicsőítése kapott lábra. Minde súlyos károkat okozott.” J

Sztálin vérengzéseiről még egy szó sem esik, de hadve-'

Ha használt autóját el Jakarja adni, vagy alkatrészi j jkíván vásárolni, hívja fel aj AUTO-WRECKING-ET MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls I fel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 í

Autóját azonnal javítja

Earl Mabee

White Owl Service Station

— Delhi, Ont. Telefon 331.— —

Építkezési és fűtőanyagok

beszerezhetők a W. G.

SOMER iTLLE & SON telepén Wellandon.

303 Division St. Tel. 4515

Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes reszletfizefésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland.

ÍRÓGÉP.! A VITÁM

zéri sikereiről sem. Quae mutatio rerum ! S mindehhez Rákosinak jó arcot kell vágnia. ..

ha SZERETED A SZABADSÁGOT. OLVASDD A “KANADAI MAGYARSÁGOT”

KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszerelést szakemberrel végeztessen. Telefon: KE. 6374 Cím kiadóhivatalunkban is leadható.

ARANYKARIKA

Irta : SZITNYAI ZOLTÁN.

VII.

Csodálkozva néztem rá. Miért olyan jókedvű, amikor váltója van, amikor mindent el fog veszíteni és ő maga is elveszett ember ? Az én apám ! Anica mondta. Jaj, szegény apa.

— Te se búsulj Lulu — mosolygott rám — Pari bácsi még hálás is lesz neked, ha anya majd egy pompás ebédet készít és arra is te hívodimeg.

— De a váltó ? — szerettem volna kérdezni.

Ebéd után a zongorához ült velem, kezébe vette a kezemet .ás a mutatóujjammal íitögette a billentyűket és halkan dúdolt hozzá :

— Boci, boci tarka. . . No Lulu, hát nem énekelsz velem?

Remegő ajakkal folytattam :

— Se füle se farka. ..

— Úgy ám ! — s apa gyors futammal vitte tovább az ujjamat. — Oda megyek lakni . .

— Ahol —- és már sírósan nyúlt el a hangom — almi cukrot kapni.

— No mi az ? kérdezte apa ijedten. — Hiszen te sírsz!

Két karomat szélesen kitártam és hangos zokogással

fontam össze a nyaka fölött. Kis testemet a mellére dobtam, mintha azzal rejtegethetném, védelmezhetném a titokzatos, készülő veszedelmek ellen.

Az utcáról, a nyitott ablakon, a kirándulásról hazatérő fiúk jókedvű .-íneke hallatszott be :

— Fel, fel vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára . ..

— Lulu, hallod a kis pajtásokat ? — cirógatott meg apa. — Énekelj, hiszen te is vitéz vagy, te vagy a kis Lulu-vitéz.

A fejemet ráztam némán és tovább sírtam keservesen, mert én már nem voltam a kis Lulu-vitéz, én már csak egy szegény, szomorú férfi voltam, aki értette a felnőttek bánatát.

KÉT FÉRFI

Esténkint. ha már álomba csöndesült a ház, apa fás én, r.ég sokáig ültünk együtt az ebédlő nagy, kerek asztala mellett. Ültünk, beszélgettünk és hallgattunk. Az égő csibuk füstje kékes gyűrűkben himbálódzott a fejünk fölött. Karom átbújt apa karja alatt és csöpp kezem az ő erős tenyerébe fészkelődön. Ujjai az ujjamat morzsolgatták, míg tűnődve nézett, maga elé ás mintha önmagának beszélne, halkan mondta :

— Aztán, ha majd valami nagyon fáj az életben, harapd össze a szádat és ne mutasd. Csak az asszonyok pityerednek el minduntalan.

Pedig néha olyan jól esnék sírni ! Ó, Istenem, hát mindaz, ami jó, az asszonyoké ?

Egy este Anna néném érkezett hozzánk vendégségbe egy távoli városból. Fekete ruhában jött, mert a sógornője halt ueg rvéhány héttel azelőtt. Akkor láttam őt először. Átölelte, negcsókolta anyámat, csókra nyújtotta az arcát apának, aztán felém világított szép. fehér arca és felém nyújtotta a karjait.

Hátrább léptem, amint át akart ölelni.

Anna néném hirtelen felkapott a földről és két nagy sötét szeméig emelt.

— Kis vadember, te — mondta gyönyörködő mosollyal.

És ánbennem az ö két karja között született meg először

a boldog csodálat férfimondata : “Szép vagy !” De hallgattam, durcásan néztem rá és nem csókoltam vissza, ő meg hosszan, szinte simogatóan nézett rám, mintha megértette volna, amit magamban mondtam neki. Aztán letett és eltolt magától. A szüleimmel együtt átment egy másik szobába. Énrám nem kiváncsi többé. Nem cirógat dédelgetve, mint más rokonok. Ez a mellőzés sértett.

Anna néni szeretett kertünk kanyargós útjain bolyongani egyedül. Amint a lombok között fel-felbukkant. feszes, fekete ruhájában, olyan volt, mint egy karcsú őz. Ilyenkor 'zeretteni titkon követni .ás nézni messziről himbálódzó, könynyű lépteit, de ha hirtelen visszafordult, mintha megérzett volna maga mögött, rémült sietséggel elfutottam. Aztán megálltam és lihegve vártam. De nem jött és ez fájó csalódással töltött el. Ilyenkor szinte gyűlöltem. De ha ^ehettem, mégis ott lebzseltem a közelében, a verandán, dacos hallg-aásom sértődött haragjával az arcomon. Éreztem, amint olykor rámfigyelt és kis mosoly húzódott meg szép szájának izéién. Alighanem azt várta, hogy én szólaljak meg. Hát azt

— Ezért egy puszit érdemelsz ,te drága !

összeszorított ajkakkal birkóztam vele. mire sikerült

I kisiklanom a karjai közül és elrohantam.

Apa ez időben sokszor volt hallgatag és sokszor látszott szomorúnak is, de ha egyedül maradt Anna nénivel, mindig élénken elbeszélgetett vele. Egyszer, amikor és váratlanul toppantam be a szobába, amelyben ők tartózkodtak, apa zavartan engedte el Anna néni kezét .ás az korholó halksággal mondta neki :

Kálmán, ne sajnálhasd meg velem, hogy eljöttem hozzátok.

Apa nem felelt, csak a bajuszát rágta, Anna néni pedig s emorúan mosolygott. Mi van velük ? Hát apa nem örül Anna néninek és ezért akarja megsajnáltaim vele, hogy eljött mihozzánk ?

Egy éjszaka suttogásba fojtott beszélgetésre riadtam fel.

— Rémképeket festesz magad elé fiam — mondta anyának apa.

— Szereted.

— Hát hogyne szeretném ? A nővéred.

— Félek, hogy ez nagyon súlyos szeretet — sóhajtott fel anya — nagyon reám nehezedik.

Nem értettem és sokáig eltűnődtem a hallott szavakon. Hát a szeretet súlyos és a szeretet nagyon reánk nehezedik ? Aztán egy este a házunk elé gördült a bérkocsi. Ijedten néztem Anna nénire, apára, anyára. Apa némán elfordította a jót, Anna néni maga elé nézett lesütött szemmel, csak anya arcán látszott valami könnyekkel beragyogott, bánatos öröm. Apa csöpp italt töltött a poharamba :

— Koccints Anna nénéddel Lulu, ez a búcsúpohár.

Hát mégis ? Anna nénire néztem és ő is énrám. Szótlanul ráztam a fejemet. Nem, ez nem lehet ! Már nem tudtam úgy tenni, mintha haragudnék rá és az ő ajkai szélén sem volt már ingerkedő mosoly és fehér bőre még fehérebbnek látszott, mint máskor. Vékony keze átnyúlt felém az asztalon és meleg szorítással az ujjai közé borogatta a kezemet.

— Ugye nem felejtesz el ?

A szobalány beszólt, hogy levihetik-e a csomagokat ? Mindez oly hamar történt, hogy Anna néni kérdésére felelni sem tudtam. Ide-oda kapkodtam a fejemet, kérdésekre szerettem volna választ kapni, de velem már nem törődött senki. Anna néném felállt és kisietett, majd hosszú utiköpenyében jött vissza. Anyával megcsókolták egymást testvérien, apának most is csak az arcát nyújtotta gyors csókra és máris visszahúzta, mintha félne valamitől. Engem felkapott, a levegőbe emelt, majd hevesen magához ölelt és a száját az arcomra forrasztotta.

— Lágy jó kisfiú ! — suttogta. — Hamarosan ismét itt leszek és akkor sok jót szeretnék rólad hallani.

Tetszett, ahogyan gyönyörködve tartott a karjaiban, de úgy gondoltam, hogy azt, hogy kisfiú, nem kellett volna enyny ire kihangsúlyoznia.

Lekisértük a kocsiig, amelybe felszállt és máris felkiáltott a kocsisnak :

— Mehetünk !

Anya megvárta, míg a lovak nekiiramodnak, aztán el- I fordította könnyes arcát és visszasietett a házba.

Apa meg én a kapu lépcsőfeljárónál álltunk, amíg égéiben el nem tűnt előlünk a fogat. Akkor megremegtem belül I és némán rázni kezdett a sírás. Apa valamit mordult, de elcsuklott a hangja. Talán azt akarta mondani ismét, hogy a férfi harapja össze a száját, ha valami fáj. Csak az asszonyok pityerednek cl minduntalan. De mindezt nem mondta. Köhögni kezdett és hirtelen bement a házba.

Pedig hallotta, hallania kellett, amint kétségbeesett zokogással odaborultam a feljáró kőkorlátjára.

ÓVÁROSI KINCSEK

A városházáról gyakran átjött Szepessy Feri bácsi. Ilyenkor bezárkóztak apa szobájába. Szerettem volna hallani beszélgetésüket, de anya a gyerekszobába terelt :

— Legyetek jók. Szép csöndbe játszatok — s valami bizakodó mosoly volt az arcán, mintha nagy dologra készülődnének odabent.

Csodálkozva néztem anyára : hát ő még nem tudja, hogy apa mindenét el fogja veszíteni s már ö maga is elveszett ember ?

:iem ! Csak azért sem !

— Lulu — szólt rám egyszer a verandán, kézimunkázás .közben — elgurult a gyüszűm, keresd meg és hozd ide.

Meg se moccantam.

— Egy csókot is kaphatsz érte — s halk, parányi neveléssel ingerelt tovább. — Nem érted, Lulu ?

Összeszorítottam az ajkaimat. Nem és nem ! Egy hang . álászt sem adtam.

Anna néném az ölébe engedte kézimunkáját és nagyon szelíden rámmosolygott :

— Te haragszol rám Lulu ?

Haragudtam, magam se tudtam, hogy miért, de Anna nénire örökké haragudtam. De azért mégis jó, hogy ő van és nálunk van. Amikor egy ízben arról beszélt, hogy haza kell nár utaznia, nagyon elszomorodtam és sírni szerettem volna. Fájt, hogy egyszer majd elmegy tőlünk. Ó. bár örökké náunk lenne. Erre gondoltam most is, de ugyanakkor haragudtam is és nem feleltem. Olyan harag volt ez. amelybe valami titokzatos boldogság is vegyült. Nem tudom, mi késztetett am a a vágyra, hogy olyat mondjak, ami fáj neki ? Talán az, hogy ne lásson belém és ne tudja meg, hogy én csak mutatom, hogy haragszom rá.

Tovább mosolygott,- És mondd csak Lulu, miért is- haragszol te rám ?

Hirtelen a szemébe néztem és merészen mondtam :

— Alert rút vagy ! Csúnya, fekete ördög !

Úgy megijedtem a saját mondásomtól, hogy egész bizonyosan elmenekülök, ha nem attól félek mindenekfölött, hogy gyávának tart,

Anna ríni meglepődötten nézett rám, aztán szívből fölí nevetett. Úgy látszik, nem hitte el azt, amit mondtam. Hoz- I zám futott és hevesen átölelt :

Aztán hallottam a jókedvű búcsúzkodást, amint apa a lépcsőház üvegajtajáig kisérte Feri bácsit.

— No asszony dicsekedett derülten — szépen haladnak a dolgok.

Anya mosolyogva bólintott, majd eltűnődött kissé s aggodalom suhant át az arcán.

— Mondja Kálmán, nem titkol maga valamit ?

Mondom fiam, minden a legjobban megy — apa fiatalos mozdulattal magához húzta anyát és megcsókolta a homlokát. — Csak ne légy kishitű.

Anya kissé még ott maradt apa karjai közt.

— Hisz én csak magát féltem — s halk sóhaj röppent ki a száján.

Többször hallottam, hogy apa meg Szepessy Feri bácsi kőbányát vettek közösen s a kőbánya fölött egy téglagyárat. Apa egyszer huzamosan elmagyarázta anyának, hogy ennek i vállalkozásnak a jövedelme a kölcsöntőke törlesztését és kamatait nem csak biztosítja, hanem jelentékeny hasznot is mujt. Pillanatnyilag úgy látszott, mintha életünk felől elvonultak volna a gondfelhők. A végrehajtók is elmaradtak. Apa uj lovakra és fogatra alkudott. Azt mondta, sokkal szebbre, mint a régi volt.

Úgy látszik mégsem igaz az, amit Anica a váltóról mondott. Apa mégsem elveszett ember.. A házunkban ismét gyakori volt a vendégjárás. A gyerekszobáig hallatszott el késő éjszakákon, a hosszú vacsorák zene-bonája. Áthevült arcú nénik surrantak be olykor hozzánk és az ágyaink fölé hajolva suttogták : “Jaj de édesek !” Ilyenkor a világért sem nyitottam volna fel a szememet, mert féltem, hogy akkor nem volnék olyan édes.

( Foly tatása következik).