Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-09-10 / 35. szám
V. 35. sz. 1955 szeptember 10 KANADAI MAGYARSÁG fatuuliiut Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. VERA KARCOLATOK A nagy torontói kiállítás emberforgatagában vagyunk. Egyszerre magyar szó üti meg a fülünket. Előttünk mutatványos bódék, mintha Pesten lennénk a Ligetben. Hátunk mögött morajlik az emberi Bábel, de mintha egy parányi kis szigeten mi magyarok is köztük állanánk. A fiatal férfi szájában cigaretta. Érdekes emberpéldány. Vállbán széles, csípő felé elegánsan keskenyedő. Ferde, keleti szemöldöke van, rövid orra. A felső ajkától a bal füléig kardvágás régi sebhelye húzódik az arcán. Az egész figurában van valami úrias, fiatalos. Az idősebb, zömök termetű ember volt, túl a hatvanon, ez meglátszott rajta, pedig még alig őszült. Bajuszos arcú, nehéz munkától elkínzott, kérges kezű ember. A lábán duplatalpú amerikai cipő, ruháján is látszott, hogy a nagy árúházak, olcsó, de jó anyagából készült. A hangján érzett, hogy abból a jó, nyugodt magyar fajtából való, amelyik ott él a Tiszántúlon. Hatvanöt éves, harminchat éve van Kanadában. A magyar beszédet már kezdi elfelejteni, pedig angolul sem tanult meg még. Alapjában véve megmaradt falusinak. Mindkettőjükben keserűen él a honvágy. Géniről tárgyalnak. A fiatalabb mondja : — Genfben eljátszottak egy szinházat. Előadták a Mosoly Országát. Mert mindenki röhög a leközölt képeken. Röhög Eisenhower, röhögtek az oroszok, hogy sikerült a nyugatot ismét a falhoz állítani. Hoztak egy olyan határozatot, hogy nem ők határoznak, hanem majd a külügyminiszterek és azok is majd hónapok múlva. Nem tudom, hogy akkor miért mentek egyáltalán Genfbe ?! Az öreg rábólint. Értelmesen, nyugodtan. — Bizony, engem is gyötör a honvágy — mondja. — Meg is vóna a rávaló pénz, hogy hazamenjek. Lehet, hogy alig ismernék már meg valakit... De mégis haza akarok menni. A falumba. .. Csendes megadással mondja végül : — Otthon akarok eltemetve lenni... WWWAMAA/WVWAWJWVVWAVWVWVYWWVVVWVV% AMERIKA TÖBB KÜLFÖLDI ÁRUT VÁSÁROL---------—o----------Üzletemberek elégtétellel állapították meg a május végén New Yorkban tartott Nemzetközi Vásáron, hogy a kereskedelmi forgalom az egész világon fellendült. Amerika forgalma a külföldi államokkal erősen megjavult és előrelátható, hogy a tavalyi évhez viszonyítva, 500 millió dollárral több értékű árút fog az idén az országba behozni és 750 millió dollárral többet fog exportálni. Március hónap folyamán •—. amely a legutolsó hónap, amelynek statisztikája készen van — az Egyesült Államok 1,018.5 millió dollár értékű árút exportált, többet, mint bármikor azelőtt. Milyen tények állnak a számok mögött ? A májusban tartott nemzetközi vásáron 27 állam kereskedői számtalan fogyasztási cikket állítottak ki, amelyek közt sok olyan árú akad, amelyek most először jelennek meg az amerikai piacon. Több mint 30.000 látogatója volt a vásárnak, akiknek legalább 25%-a hivatásos bevásárló. Az ipari és kereskedelmi szaklapok viszont arról számolnak be, hogy amerikai árúházak és különlegességi üzleteknek eddig még nem tapasztalt nagy számú bevásárlója utazza be Európát és Ázsiát, hogy a legközelebbi hónapokban az Amerikába irányuló importot előkészítse. A behozatalra kerülő árúk mennyisége legalább is 10%-al fogja felülmúlni az ideit. A behozatal emelkedését természetesen elsősorban az amerikai közönség erőteljesebb vásárlásai támasztják alá. Viszont a külföldi gyárosok is megtanulják, milyen az amerikai közönség ízlése és ehez alkalmazkodnak. Több és több árút hozunk be Angliából, Német-, Olasz-, Franciaországból és Japánból. Több porcelánt, késárút, kerámiát, acél-eszközöket, szvettert, harisnyát, evőeszközt, bőr- és játékárút vásárolunk külföldről Irta : Székely Molnár Imre. Évekkel ezelőtt szerelmes voltam Verába. Az egyik kis vidéki társulatnál ismertem meg, hajnalban a Kávéházban, amikor az áporodott füstöt vágni lehetett s mámorra ébredt a reggel. Vera és én voltunk egyedül józanok. A szerelem villámként cikázik át a lelkeken s így sújtott engem is halálra. A napokból hoszszú hetek lettek és azt hittem, ez a szerelem lesz életemben az utolsó. Vera elhomályosította előttem a napot, zsarnok vérem ráült az idegeimre és a levegőt is úgy szívtam be, ahogy Vera akarta. Könnyen keresett' pénzem egyre fogyott. Vera töltötte be az életemet. Árnyként követtem, pedig ez a nő csak arra született, hogy könnyű diadalokban élje ki magát. Vera sohasem pörkölődött meg a szárnyaszegett szerelem lehullásában. Vakon bíztam benne. Azt hittem, szereti a meséket, amelyek az álmodozó, nappalból születnek. Ő ilyenkor vállamra hajtotta a fejét és elaludt boldog asszonyiságának nekem való ígéretében. Eddig csak egy asszonyt szerettem életemben : az anyámat. Az erős, szálfa aszszonyt, akinek nézésében az erdők sötétje fénylett és kezének simogatásától emberkoromban is gyereknek képzeltem magamat. — Mesélj, nekem mesélj — súgta tikkadt éjszakákon Vera. Ez a forró láz mindig megejtette szivemet. Ilyen poklos vágyak takarták rám az időt. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy király, álomkirály, aki álljt parancsol a viharos fellegeknek, pedig a tenger habzó kínját csókolja magába egyetlen kagylóban. Vigyázni, őrködni valakin, akit félteni és megtartani úgyis lehetetlen. Mégis ezt az asszonyt kívánjuk gőgös férfi öntudattal, hogy két kicsi puha kezével még a halálon túl is simogasson. Gyötörtek a vágyak, s rohantak a napok. Egyik reggelen Vera levelet adott át. A kopertáján megismertem anyám jellegzetes, dűlt betűit s nagyon elszorult a szivem, miikor felbontottam. Nagy dolognak kellett történni, ha anyám írt. Tavasz volt, záporozó, fülledt forróság sűrűsödött az agyamra és a rügyek percenéséből rózsák születtek. — Gyere haza fiam — írta — pihenj egy kicsit. Készen vár a kertben a boglya, az első kaszálást gyűjtöttük össze. Apád már kora reggel kint kotorász az udvaron és rajtakaptam, hogy a friss harmatcsókolta rózsaszirmokat odabugyolálja a boglya közé, hogy illatos legyen az: ágyad, ahol megpihensz. Szó nélkül nyújtottam át anyám levelét Verának. Keskeny ajka íve megremegett. Hullámzó vére pirosra festette a száját : — Nem engedlek haza, itt maradsz nálam örökre... Szavai muzsikáltak s úgy ragyogtak előttem, mint csillagok elérhetetlen fénye : mindent betöltőén, de nekem örökre elérhetetlenül ... Kora májusi reggel volt, amikor kicsit dülöngélve érkeztünk a kapuhoz. Soha nem éreztem ilyen fájdalmat. Kétségbeesetten tudtam : Vera már nem szeret. Mitha most látnám, olyan elevenen maA SZABADSÁG NAGY OKMÁNYAI (Canadian Scene). Egész életmódunk itt Kanadában az alapvető szabadságjogokon nyugszik. Ezeket nem mindig írják körül pontosan törvények, vagy az alkotmány, mint az Egyesült Államokban, vagy Franciaországban, ahol az alkotmány magában foglalja az összes szabadságjogokat, hanem leginkább fejlődési folyamat eredményei, vagy királyokhoz írt fölterjesztésekből, törvényszékek döntéseiből származtak. Szabadságjogaink leginkább úgy születtek, hogy a nép tiltakozott valamely uralkodó, vagy uralkodó testület túlkapásai ellen. Némely esetben vérrel, vagy a fegyverfogás fenyegetésével szerezték. Sok más esetben viszont egyszerűen úgy jöttek létre, hogy a brit rendszerben az ember természetesen haladt a türelem és érettség állapota felé, — amely folyamat, bármennyire észrevétlenül a mai napig folytatódik. Minden kanadai iskolásgyermek tudja, hogy a Magna Carta — “a nagy oklevél” a szabadság fontos okirata, ha talán nem is tudja megmondani pontosan, hogy mi a tartalma. Az átlag kanadai szinte ösztönösen tudja, hogy ez a régi okirat valamilyen módon biztosabbá és kellemesebbé tette az életet számára. Bármennyire járatlan legyen is a törvényben, rendszerint tudatában van anank, hogy ha a hatóság visszafalatok úgy mentek le a torkomon, mint amikor egy sírhalomra az utolsó földet döngölik a sírásók. Anyámban katonaember veszett el. Evés után kinyitotta a hálószoba ajtaját. Az ágyon feküdt apám. Dermedt ujjal imára kulcsolódtak, de én csak azt éreztem, hogy azok a kezek nem vetik nekem többé rózsasziromból az ágyat. Ebben a halotti csendességben ridegen, szinte kíméletlenül hangzott az anyám hangja : —- Búcsúzzatok el szépen apátoktól. .. Ügyetlenül sutyoráztunk valami imafélét és úgy hajoltunk csókosan a halott kezére, mintha egy szent ereklye előtt tisztelegnénk. Anyám némán nézte végig a búcsuzást. A befejezett élet előtt ugyan mi szava is lehetett volna ?. .. Egyetlen arcizma sem rándult, ahogy ott esetlenkedtünk idétlen gyermekek módjára a halott körül. Mit érezhet ilyenkor az anyai szív, a jóságnak ez a kiapadhatatlan forrása ? S életemben most először láttam meg az anyám lelkét. Ez a megnyilvánulás, szivének földöntúli jósága már az ebédlőben történt. — Istenem — sóhajtotta, -—• milyen végtelenül kicsi az anyai szeretet, hogy még ettől a fájdalomtól sem tudtalak megkímélni benneteket. Anyám arca elborult, mintha letépték volna illatos kertjének minden virágját. Soha nem felejtem el a minden tragikumon túlnövő alakját, akinek szavaiban a fájdalom minden szeretetnél szebben lángolt. Vera elment. Ki tudja, kinek a karján alszik el most. Elfelejtette a mesét, mert szavak nélkül is megtalálta a boldogságot. Aztán megint írt anyám. Sok-sok éve, tavasszal, orgonavirágzáskor mindig hazahív. — Most ültettem el apád sírján az orgonát. Rendes, erős tövek, szegény még ő maga szemezte. Verával az élet ment el, apámmal a fájdalom. Anyám szava örökké él bennem. .. “hogy még ettől a fájdalomtól sem tudtalak megkímélni benneteket”. Azóta hej de sok fájdalom ért és senki sem kiméit meg tőle !. .. LABRADOR: KANADA KINCSESHÁZA Egyi! előkelő sportruha áruházunk elnöke e.ü’iorapos, majdnem világkoruu uv. útr% indult el éppen most. Vásárlásokat fog eszközölni Hong Kongban, Indiában, Thailandban, Török- és Görögországban, Hollandiában. Különösen finom árúkat keres, amelyek az amerikai közönség ízlésének megfelelnek. Ugyanakkor azonban érintkezésbe fog lépni az országok divattervezőivel és rajzolóival és arra törekszik, hogy az amerikai és a külföldi divattervezők és rajzolók nemzetközi csereakcióját indísta meg. A mérleg másik oldalát nézve, amerikai iparvállalatok és kereskedők úgy tapasztalják, hogy a külföld érdeklődése amerikai árúk exportja iránt még gyorsabb emelkedésben van. Van egy régi mondás Labradorban : “Isten öt nap alatt teremtette a világot, a hatodik napon pedig megteremtette Labradort. A hetedik napot azzal töltötte, hogy köveket dobált Labradorra”. Jacques Cartier, Kanada felfedezői között az első, úgy írja le azt a hatalmas félszigetet, amely magában foglalja a Newfoundland-i Labradort és a Quebec-i Ungava területet, hogy “ez a föld, amit Isten Káinnak adott”. Cartier idejétől kezdve, egészen a második világháborúig, kevesen voltak, akik egy jó szót szóltak volna erre a földterületre, legkevésbé azok, ’akiknek- ott kellett élniök. Manapság azonban úgy kezdenek tekinteni Kanadának erre az északi vidékére, mint amely a leggazdagabb területe, bár még mindig keservesen kopár és lakhatatlan, ahová a civilizáció által nyújtott kényelmeket még nem sikerült bevinni. De van itt egy hatalmas vasérc lelet, amely eléri a 100 mérföldes szélességet és végighúzódik a Szent Lőrinc öböltől egészen az Ungava öbölig. Egy bánya társaság már önmaga feltárt egy 400 millió tonnányi vasérc-telepet, amelynek minősége felülmúlta a híres Messabd Range ércét, ahonnan az Egyesült Államok egész acélipara nyerte vasérc szükségletét már évek óta. Ez a vasérc lelőhely valamikor az óceán egy belső ága volt. lEnnek visszahúzódása nyomán több réteg sziklás lerakódás képződött, amelyben a vasérc helyenként 800 láb vastagságban lelhető. A mostani vasérc-kitermelés helyétől keletre van a Hamilton folyón a “Nagy Vízesés” (Grand Falls). Ez a vízesés felbecsülhetőleg kétszer olyan magas, mint a Niagara vízesés (pontos lemérése úgyszólván lehetetlen ; a porzó víztömeg a vízesés lábánál teljesen eltakarja a sziklákat a szem elől) és előreláthatólag 4 millió lóerőnyi villanyerő fejlesztését teszi majd lehetővé. 24 mérföldnyi hosszúságban a folyó esése 2.800 láb mélységet tesz ki. így bőséges energia-forrást jelent a fémipari központok számára, a vasérc lelőhelyek mentén. Labradorban igen hosszú időt vesz igénybe a fák teljes felnövekedése, mivel az éghajlat rendkívül zord. De éppen ennek a lassú növekedésnek tulajdonítható az a tény, hogy rostozatuk sokkal értékesebb a papírgyártás számára. Rostozatuk sokkal hoszszabb szálú és erősebb, mint ugyanazon fafajtáké, amelyek az enyhébb éghajlat alatt gyorsabban fejlődnek ki. Majdnem az egész félsziget a Cambriankorszak előtti sziklákból, gránitból, quarz és ásványi rétegekből áll. Következésképpen előrelátható, hogy forrása lesz sok értékes ásványi felfedezésnek; ha a vaskitermelés a bányakutatást erre a vidékre vonzotta már. És a legutóbbi konferencián Genfben, az atomerő békecélokra való felhaszánlásának kérdésében jelentették, hogy a gránit-lerakósok legtöbb esetben tartalmaznak atomtermeléshez szükséges anyagokat. ORVOSI HÍR Dr. Szőlősi Sándor, augusztus 24-től ismét rendel a szokott időben, d. e. 10—12-ig és d. u. 4—8-ig, 310 Bloor St., W. Telefon : WA. 2-2085. Lakás : WA. 3-1952. A Szabadságzászlóra befolyt adományok; A Szabadság Zászlóra befolyt adományokat a csoportra szakadt nagy munkatorlódás miatt az újság legközelebbi számában fogjuk folytatólagosan közölni. Most külön hívjuk fel Magyar Testvéreink figyelmét az újságnak ugyanebben a számában közölt hirdetésünkkel kapcsolatban Francois d’Albert világhírű hegedűművészre, ki a zászlóavatási ünnepségen fog először szerepelni a kanadai közönség előtt. Francois d’Albert a közeli napokban érkezett Montreálba, ahonnan majd hangversenykörútra fog indulni. Megelőzőleg az írországi zeneakadémia tanára volt, a budapesti zeneakadémián végzett. Hat év óta járta Európa különböző országait. Istennel a Hazáértzés Szabadságért ! A MSzM. torontói csoportjának Vezetősége. Az alanti kép a Szabadság Zászló rajza.
