Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-08-27 / 33. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 V. 33. sz. 1955 augusztus 27. SIENT PETER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN X. Nico Dostal világhírű operettjéből készült nagyszabású, remek zenésfilm telve de­rűvel, szellemes humorral, pompás revű jelenetekkel és szbbnél-szebb dallamokkal. Főszereplők : CLAUDE FARELL, HERTHA STAAL, PETER PASETTI, HANS RICHTER és mások. Kísérő műsorban a legújabb német hírad ó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR ! Következő filmünk : DIE HEXE (A boszorkány) ALL MATIONS BOOK AMD FILM WA. 2-0850 — WA. 2-6319 SERVICE MONTREAL MELODY THEATRE SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 augusztus 26-ikától, csütörtökig szeptember 1-ig bezárólag. CSAK 1 HÉTIG ! HEIMWEH NACH DIR (VÁGYOM UTÁNAD) Angol feliratokkal. Nagyszabású, elsőrangú zenésfilm a legremekebb slágerszámokkal, s a német mozi, rádió, valamint hanglemezek kedvenceinek közreműködésével. Főszereplők : MARGOT HIELSCHER, PETER MOSBACHER, PETER PASETTI. RUDI SCHURICKE, a POLYDOR STAR PARADE és a berlini RIAS tánczenekar. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR! Következő filmünk : DER VETTER AUS DINGSDA Künneke \ iiághírü operettje. FIGYELJE ÁLLANDÓ HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. >/A*r.VrtV.UW.V.,AV.,.V.V.,,AVA,.WAV.*.V.WAV,aV.",V.,,W.,.V.V1V.,.".,.V.,A- \ MAGYAR RÁDIÓADÁSOK üDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-esJ hul­­ilámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. I -v ^ ^ ÜZEN AZ OTT [’S ON, I a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás . 1400-ás hullámhosszán. 0. L. CARSM REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendel­kező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT : \ $1.000 lefizetéssel LANSDOWNE—BLOOR 8 szobás téglaház, 2 konyha, különbejárat, elsőrendű lehe­tőség van a szobák kiadására. $2.000 lefizetéssel MONTROSE—COLLEGE 8 szobás téglaház, 2 konyha, olajfűtés, teljes berendezéssel együtt eladó. $3.000 lefizetéssel BERNARD—KANDEL AVE. 11 szo­bás téglaház teljesen különálló, 2 konyha, 2 fürdő­szoba 6 szoba bútorral együtt eladó. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WÄ. 4-7121 telefonszámen. HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTó-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 <vvvwvvv\\<vysivvvsAA<vw, Magyar fodrász üzlet a LÍVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Augusztus 15-től 28-ig ZÁRVA Támogassa hirdetőinket! Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. HA HÁZAT, üzletet vagy far­mot akar vásárolni Vagy elad­ni, keresse fel (NÉMETH SÁNDORT Delhi-ben az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. TANULJON MEG HEGEDÜLNI ! Vásároljon elsőrangú hegedűt szakembertől POPPER JÁNOS hegedűkészítőtől 45 Pearl St. Brantford, Ont. Kész hegedűk nagy választékban ! Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— — Csak ennyi ? — Csakis ennyi. S azontúl minden esztendőben ötven­ötven forint jár ki a ház gazdájától, amíg hallgatnak a do­log felől. A kőművesek újra összenéztek és felelte az idősebbik : — Megcsináljuk. Hol kell a munkát végezni ? — Majd elvezetem. Gregorics egy rozsdás kulcsot akasztott le a szögről, az­tán elől eresztvén a munkásokat, kiment velük az udvarra, pedig terhére esett a járás. — Jöjjenek utánam. Végigment a kerten. A kert háta mögött állt a Libanon, egy kis kőházikó kétholdas telekkel, mely tele volt ültetve almafákkal. Fölséges zamatű almák termettek itt. Ezeknek a kedvéért vette meg Gregorics az özvegy papnétól és a kis Gyurinak ajándékozta, mindjárt a nevére is írták. Míg itthon volt Gyuri, ő tanyázott benne Kupeczkyvel, azóta lakatlan, elhagyatott. J A kis házikóba vezette Gregorics a kőműveseket, ki­jelölvén a helyet a kőfalban, ahová a fülkét vájják, meghagy­ván nekik, hogy ha készen lesznek jöjjenek el érte, hogy ak­kor elvihessék a katlant — annak a befalazásánál jelen akar lenni ő maga egész végig. Éjfélre készen volt a lyuk. A kőművesek eljöttek és megkopogtattak az ablakot. Gregorics beeresztette őket. Már akkor a szoba közepén állt a katlan. Nem látszott a tetején! semmi, csak fűrészpor, de azért szörnyű nehéz volt, alig bír­­!ta vinni a két erős kőműves. Belül volt ami volt. i Gregorics mindenütt a .nyomukban ment. Aztán el nem mozdult addig, míg csak be nem malterozták. ■ — Ha holnap bemeszelteti az úr, az ördög se találna rá (holnapután. — Meg vagyok elégedve, - - mondá Gregorics Pál és ki­fizette nekik az Ígért összegeket. — Most már elmehetnek. Az öregebb kőműves csodálkozni látszott, hogy ilyen könnyen eleresztik. — Azelőtt máskép ment az efféle, — mondá némi fity­­málással. — Olvastam is, hallottam is ilyen dolgokról. Az­előtt rendesen kiszúrták ilyen alkalmakkor a kőművesek szemeit, hogy ők se találhassanak többé oda, de az is igaz, hogy nem ötven forintot adtak érte, százszor annyit. — Az még a régi jó világban volt! — sóhajtott fel a másik. De Gregorics Pál nem állott velők szóba, bezárta a há­zikó erős tölgyfaajtaját és hazament, lefeküdni. Reggelre megint fölléptek a gyomorgörcsök, ordított, sokat szenvedett fájdalmában. A borostyáncsöppek és a ha­sára rakott mustárpapír csak pillanatra csillapították. Ret­tenetes bágyadt lett és a szeme karikáiban valami tompa, kísérteties homály jelent meg. Nyögött, sziszegett és csak egyszer-egyszer mutatott érdeklődést a külső Világ iránt. — Jó ebédet készíts Ancsura, jó ebédet. Mákos csík is legyen; mert a fiú megjön délre. Egy félóra múlva újra odaszólt Ancsurának : — Mézzel legyen a mákoscsík, Ancsura, mert a fiú úgy szereti. Maga számára savanyúvizet kért, folyton ivott, egyszer­re (felhajtott egy egész üveg savanyúvizet, nagyon jól esett neki, rettenetes belső forrósága lehetett. Déltájban még erősebbek lettek a görcsök s vért kezdett hányni. Ancsura megijedt, sírásra fakadt. Kérdezte, ne küld­­jön-e orvosért, vagy papért. Gregorics a fejét rázta. — Nem, nem. Én már kész vagyok. Mindenem rendben van. Csak még a fiút várom. Hány óra most ? Éppen a déli harang kondult meg a ázékes templomban. — Ilyenkor jön meg a postakocsi az utasokkal. Eredj, mondd meg Matykónak, álljon ki a kapu elé, várja be Gyurit, hogy behozza a táskáját. Ancsura a kezeit tördelte kétségbeesésében. Bevallja-e, hogy a sürgönyt nem küldte el a fiúnak ? Istenem, milyen ne­hezen várja. Nem merte bevallani, inkább csak folytatta, az alakosko­dást, hogy jól van, kiküldi Matyit. De a beteg egyre türelmetlenebb lett : — Vidd ki Matyinak a tülköt, Ancsura. (Egy óriási szarv lógott zöld zsinóron felakasztva a falon). Fújjon bele, mikor a fiú megérkezik, hogy azzal is elébb tudjam. Hát biz’ a szarvat is le kellett venni és kivinni, de An­csura mostan még kevésbé merte megváltani a mulasztását. A beteg elcsendesedett ezután, nem nyögött, nem szu­szogott, hanem figyelt, föl-fölemelve a fejét a párnákról és a fejéhez támasztott, kopott esernyő nyelét megsimogatva a kezével, mintha enyhülést szerezne neki. — Nyisd ki az ablakot, Ancsura, hogy meghalljam a Matykó tülkölését. A kinyitott ablakon beözönlött a napsugár s a lengede­ző szél mámorító akácillatot hajtott maga előtt. Gregorics beszítta és a lelkének egy réges-régen al tomp ült érzékét még egyszer felbirizgálta a napsugár és akácillat. — Simogasd meg a homlokomat, Ancsura a tenyereddel — lihegte alig hallhatóan — hadd érezzék még egyszer asz­­szony: kezet a testemen. Belui.v :? szemét, míg Ancsura rajta tartotta kezét a halántékain, úgy látszott, mintha jól esne neki, hogy a feje pántok között van. Egy csepp focróság se mutatkozott a hom­lokán, még inkább hideg Molt és száraz, nem volt meg a bő­rének a rendes nedvessége, szinte porzott, hámlott. A beteg sóhajtott : — Nem elég sima a kezed, nem elég. .. RÍ van durvulva a kezed, Ancsura ! Azután hozzátette : — Hanem a fiúcskáé, az olyan puha és olyan meleg... Mosolygott bágyadtan és újra kinyitotta a szemeit : 4— Semmit se hallottál ? ... Pszt! Mintha tülkölne a Matykó... — Nem gondolom, semmit se hallok. Gregorics ingerülten mutogatott kezeivel a másik szobába : — Az a kutya óra zörög ott, az zavar, az bosszant. Állítsd meg, Ancsura, hamar, hamar. .. Egy ősi óra ketyegett a szomszéd szobában a szekrény tetején. Szép óra volt, még a Gregorics apja vette, mikor egy Szentiványit licitáltak Gömörben. Ébenfa előcsarnokot ábrá­zolt két alabástrom oszloppal, aranyos lépcsősorompókkal s az előcsarnokban egy nagy karikájú inga lóbálódzott az egyik faltól a másikhoz, tompa, recsegős ketyegéssel. Ancsura egy székre állott, felágaskodván, megállította az ingát. Ebben a pillanatban egy hörgő kiáltás hallatszott a be­állott csendben, egy idétlen, érthetetlen hang, mintha azt kiáltaná fuldokolva : “Hallom a tülköt, hallom”, aztán újra egy hörgés és egy zuhanás. Ancsura leugrott és a hálószobába rohant. Már akkor minden csöndes volt, az ágy el volt öntve vérrel s Gregorics ott feküdt méghalva, fehéren, nyitott, /merev szemekkel. Egyik keze lelógott és az esernyőt tartotta görcsösen. így ért véget a szegény Gregorics Pál. A rokonok és szomszédok közt gyorsan híre futott a halálnak. A városi orvos gyomorfekélyből származottnak mondotta a halálát. Valami olyat kotyogott latin szavakkal megtarkítva, hogy a gyomorfal átlyukadt, innen a vérömlés s ha előbb hivatták volna, segíthetett volna a dolgon. Boldizsár testvér csak­hamar ott termett, valamint Gáspár is az összes gyermekei­vel. Ellenben Panyókiné (szül. Gregorics Eszmeralda), a meg­boldogultnak legidősebb féltestvére, ki nyáron falun lakott és csak estefelé értesült a szomorú esetről, kétségbeesetten ordított fel : — Milyen csapás, milyen csapás, hogy nyáron kellett meghalnia ! Mindig imádkoztam, hogy télen haljon meg és ne nyáron s íme mégis most halt meg. Hát érdemes a mai vi­lágban imádkozni ? Istenem, milyen csapás ! Az a két tolvaj mindent ellop, azalatt énelőlem. Rögtön befogatott, nagy lóhalálában ment, csak éjjel ért oda, mikor már Boldizsár és Gáspár átkutattak, össze­turkáltak mindent, átvéve teljesen az uralkodást, még An­­csurát is kikergették. Hiába ellenkezett a jámbor lélek, hogy övé a ház, az ő nevére van írva, itt ő az úr. — Csak a négy fal a magáé — feleselt vele Gáspár úr. — Azt majd megkapja. Minden egyéb a mienk. Nincs itt semmi keresete egy tisztátalan életű személynek ! Takarod­jék innen ! Gáspár fiskális volt és bőbeszédű ember, dehogy bírt volna vele Ancsura. Csak sírt, sírt, aztán vette a kendőjét, ládáját, batyuit és áthúrcolkodott a Matykó anyjához, de előbb még a holmiját is átmotozták az istentelen Gregori­­csék, nem visz-e közte kincseket, takarékpénztári könyveket s más effélét. Harmadnap eltemették Gregorics Pált. Sovány, szegé­nyes temetés volt, senki se sírt, csak a szegény Ancsura, aki közel se mert menni a koporsóhoz a gonosz rokonság miatt, hanem csak úgy hátul ódalgott valahol. A fiú nem jött meg Szegedről (Jobb is, hogy elkésett, mert talán még az udvar­ból is kilökdösték volna). De ha hátul volt is Ancsura. mégis csak őt nézték, szembetűnt mindenkinek ; a nagy úrias Gré­­gorics-ház, mely órája maradt, még sokkalta jobban s amint véletlenül elejtette a könnyáztatta zsebkendőjét, a,gyász­gyülekezet valamennyi özvegy embere (köztük egy tanács­beli is) rohant azt felemelni. •". (, A leesett kendő volt a mértéke annak, hogy ő mennyit emelkedett az emberi véleményekben a mai nappal. Harmadnap összegyűlt az -egész rokonság Sztolarik köz­jegyzőnél, ahol a végrendeletet felbontották. Hát biz’ ez egy kicsit furcsa Volt. A magyar tudós akadémiának hagyott az öreg kétezer forintot. Hagyott továbbá mindazon nőszemélyeknek, akiket job­ban ismert, vagy akikhez eljárogatott valamikor, vagy akik­nek udvarolt, egyenként két-kétezer forintot. S ilyen asszony­ságot névszerint kilencet sorolt fel, a hagyományozott ösz­­szeget pedig, húszezer forintot o. é.-ben (osztrák értékben) odacsatolta készpénzben a végredelethez, Sztolarik közjegy­zőt bízva meg annak kiosztásával. A rokonok lélekvisszafojvta hallgattak idáig s Boldizsár testvér, vagy néha Gáspár testvér, az egyes tételeknél kife­jezték megnyugvásukat egy fejbólintással, esetleg valamely ilyenforma közbeszólással : — Hát ez is helyes. — Méltányos. / — Isten neki. — Jól tette. Csak Panyókiné vigyorgott gúnyosan, mikor a kilenc a-sszony neve elhangzott. — Ah no ! De különös... de különös ! Boldizsár testvér, aki azt tartotta, hogy nem érdemes a kicsinységeken fennakadni (hiszen teljes életében bolond volt a megboldogult Pali), nagylelkűségét fitogtatva kiál­tott fel: — Tessék tovább olvasni, közjegyző úr ! A közjegyző kurtán felelte : — Nincs tovább. A csodálkozás felszisszenése hangzott. Egyszerre a vég­rendelethez rohantak. ’ — Az lehetetlen. A közjegyző vállat vont : — Pedig egy betű sincs több. — De hát a többi vagyona ? A csehországi uradalom ? — Arról nem végrendelkezik. Én csak annyit olvasha­tok, amennyi írva vagyon. Ezt az »gyet beláthatják az urak. — Megfoghatatlan ! hörögte Gregorics Gáspár. — Az egészben az a különös — vélte Boldizsár, — hogy a szakácsnéjárói és annak a porontyáról nem emlékezik meg, pedig az egész világ belát a szita alá. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents