Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-08-20 / 32. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 32. sz. 1955 augusztus 20. SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN IX. Csütörtöktől, 1955 augusztus 18-tól szerdáig, augusztus 24-ig bezárólag CSAK EGY HÉTIG HEIDELBERGER ROMANZE (HEIDELBERGl ROMÁNC) Angol feliratokkal. Felejthetetlenül kedves és szép színes film, mely hajdani és mostani, de egyformán romantikus szerelmi történeteket, az örökre vidám heidelbergi diákéletet pergeti le előttünk a bájos, ódon egyetemi város keretében s szívderítő muzsika kíséretében. Főszereplők : GARDY, GRANASS, LIESELOTTE PULVER, O. W. FISCHER és . mások. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR ! KŐVETKEZŐ MŰSORUNK : a remek uj filmoperett “CLIVIA”. ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 MONTREAL MELODY THEATRE SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 augusztus 19-től csütörtökig, augusztus 25-ig bezárólag CSAK 1 HÉTIG ! SAISON IN SALZBURG (SALZBURGI NYÁR) Angol feliratokkal. Szívderítőén bájos és mulatságos történet telve szerelmi romantikával, humorral, gyönyörű tájfelvételekkel és kedves muzsikával. Főszereplők : HANNERL MATZ, GRETL SCHÖRG, RICHTER és mások. ANDRIAN HOVEN, HANS Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. FIGYELJE ÁLLAiNDó HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. ÍWV^^AV^V.,AV.V.*A%/AVAVAVV.,.V/.V.WA,AV.VAVAW.VJWJWVW,Í 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendelkező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT : $1.000 lefizetéssel LANSDOWNE—BLOOR 8 szobás téglaház, 2 konyha, különbejárat, elsőrendű lehetőség van a szobák kiadására. $2.000 lefizetéssel MONTROSE—COLLEGE 8 szobás téglaház, 2 konyha, olajfűtés, teljes berendezéssel együtt eladó. $3.000 lefizetéssel BERNARD—KANDEL AVE. 11 szobás téglaház teljesen különálló, 2 konyha, 2 fürdőszoba 6 szoba bútorral együtt eladó. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTó-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Támogassa hirdetőinket! Magvar fodrász üzlet a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Augusztus 15-től 28-ig ZÁRVA ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán, w ^ .a. jak ak. a i öcséim HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László develandi magyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. WWVWVWAlVVVVVWVVvWv HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. TANULJON MEG HEGEDÜLNI ! Vásároljon elsőrangú hegedűt szakembertől POPPER JÁNOS hegedűkészí tőtől 45 Pearl St. Brantford, Ont. Kész hegedűk nagy választékban ! Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— — De amikor arravaló a tyúk, hogy oktassa a csirkét. — mentegetőzött ördög Marci. — A víznek nagy itt a sebje, utói nem éri az esernyőt, de minek is, mert eljön magától egy félóra múlva a “Sárga” túlsó partjár., minthogy karikára fordul meg a sziget körül. Egy félóra alatt kiterítik a halászok túl a nagy ólmos hálót s az úrnak az esernyője beleszalad egész bizonyosan, még akkor is, na valami nagy hal lenyeli addig. Legfeljebb kivesszük a hasából. Úgyis lett, ahogy a vén halász mondta, az esernyő belekerült a hálóba, s nagy volt öröme Gregoricsnak, mikor újra kezében tarthatta kedvenc jószágát. Egész jó szívvel fizette ki a száz forintot Börcsök Jánosnak, habár csakugyan utói nem érte az esernyőt, még tetejébe megajándékozta gazdagon a halászokat is — kik telekürtölték másnap a várost a különös történettel, hogy egy bolond vén ember száz forintot adott az esernyő kihúzásáért. Ilyen kövér harcsa se volt már a Tiszában reges-régen. Találgatták szerte az irigy “fisérek”, meg a piaci kofák. — Talán aranyból volt az esernyő nyele ? mf — Volt ördögöt. Fa volt a nyele. — Talán a vászna lehetett nagyon finom ? — Ostobaság ! Van is száz forintot érő vászon a világon. Piros kanavász volt, az is rongyos, foltos. — No hát akkor nem is úgy volt az. — Pedig biz’ az úgy volt. Maga Kupeczky is megszólta érte Gregoricsot a Gyuri előtt, nagy bizalmasan : — Fogadni mernék rá, hogy az öregnek a kobakjában eltört valami sróf. — Szeszélyes ember, de jó ember, ki tudja, milyen emlékek kötik az esernyőjéhez ? GREGORICS PÁL HALÁLA ÉS HAGYATÉKA I Az eset egyébiránt csak később, évek múlva nyert jelentőségében, mikor már senki sem emlékezett rá, mikor már Gyuri is elfelejtette, Kupeczkynek pedig éppenséggel nem juthatott többé eszébe, mert az öreg mentort arra a villámként lecsapott hírre, amit a sürgöny hozott egy'napon Besztercebányáról, hogy Gregorics Pál meghalt, egyszerre kilelte a hideg, maga is ágyba feküdt és így szólt zokogó tanítványához : — Meghalok, Gyuri. Érzem, hogy meghalok. Gregorics tartotta bennem a lelket. Azaz én tartottam a lelkemet az ő kedvéért, de mostan kieresztem. Végem van. Nem tudom, mi lesz belőled, szegény fiú ! Gondoskodott-e rólad Gregorics ? De énrólam nem gondoskodott. Hiába minden, érzem, hogy meghalok. Fogadni mernék. És megnyerte volna a fogadást, mert az öregre csak^ ugyan olyan leverőleg hatott a Gregorics halála és a későbbi hírek, hogy soha többé fel nem kelt az ágyból. A temetésre hazautazott Gyurit egy hét múlva értesíté a gazdasszonya, hogy a mentor is meghalt, küldjenek temetési költséget. De mi volt a Kupeczky halála a Gregoricséhoz képest ? A vén molyra csakugyan nem volt többé szükség, jól tette, hogy elment, nem igen vette azt most észre senki. Szépen, szerényen vonult el a másvilágra, ahogy illik, míg élt, se zavart sok: vizet. Itt volt, elment, punktum. Hanem Gregorics Pál ezt a dolgot is cifrán csinálta. Éppen zöldcsütörtökön történt, hogy az öreg úgy déltájban gyomorgörcsökről kezdett panaszkodni, nagyon elsápadt és nagy fájdalmakat érzett, lefeküdt, melegített zabzacskókat kért a gyomrára. Ancsura behozta a zabot és megigazgatta a vánkosait. Gyomorgörcsei csillapodtak egy kissé, de i rettenetes bágyadtság fogta el, egész estig aludt. Este felnyitotta a szemeit és így szólt : — Add ide Ancsura az esernyőmet, tedd ide a fejem alá. így ni, most már jobban érzem magamat. Egy picinyt elaludt ismét, de csakhamar felriadt eltorzult arccal. — Borzasztó álom volt, Ancsura. Azt álmodtam, hogy ló lettem s elvittek a vásárra. Eljöttek a bátyáim, az unoka-és alkudtak rám. Én pedig szepegtem, hogy melyik vesz meg. A Boldizsár bátyám felnyitotta a szájamat, megnézte a fogaimat és így szólt : “Nem való ez már semmire, csak a bőre ér öt forintot”. Amint igy alkudoznak felettem, odajön egy kaszás ember, megveregeti a lapockámat. Jaj, még most is fáj tőle az oldalom. Érzem Ancsura, itt veregetett meg. “Enyém a ló, — mondá — én megveszem”. Ránéz^ tem a kaszás emberre, hát a halál volt. De a kötőféket nem adom, — ellenkezett a gazdám. “Úgy se baj, — hagyta rá a kazsás ember, — majd hozok én mindjárt egy kötőféket a szomszéd boltból, várjon rám. mindjárt jövök”. Erre ébredtem fel, Ancsura. Borzasztó ez ! A rőt hajszálai égnek álltak s a halántékán halálos verejték gyöngyözött. Ancsura egy kendővel törülgette. — Ostobaság, higgye meg, hogy ostobaság. Az álom nem az égből jön, hanem a gyomorból. — Nem, nem — nyögdécselte a beteg — érzem, hogy végem van, érzem. Csak annyi időm van Ancsura, míg az a kötőféket elhozza. Ne vigasztalj engem, nem szeretem az üres fecsegéseket, hanem adj hamar tintát, papirost, egy sürgönyt teszek fel a fiúnak, Gyurinak, hogy rögtön jöjjön haza. A gyereket bevárom. Igen, bevárom. Odatoltak neki egy asztalt s gyorsan, erőteljesen leírta egy papírra : “Jöjj gyorsan haza, az apabácsika haldoklik, valamit át akar neked adni. Anyád”. — Azonnal vigye az inas a sürgönyt ! Nyugtalan volt, míg az inas haza nem jött. Háromszor is kérdezte. Végre hazajött, de rossz hírrel. A távíróhivatal már be volt csukva, nem lehetett a sürgönyt feladni. No, semmi az, majd feladjuk reggel. Az úr úgyis csak képzelődik, nem lesz semmi baja, hanem annyira ideges, hogy nem szabad felbosszantani. Mondja csak odabent, hogy a sürgöny elment. Ez a hazugság megnyugtatta, egészen megkönnyebbült. Kiszámította magának, hogy mikorra jöhet meg a fiú. Holnapután délre bizonyosan itt lesz. Csendesen aludta át az éjjelt, reggelre fölkelt, nagyon sápadt volt, nagyon gyenge, de feljárt, tett-vett, rakosgatott a fiókjában, régi emlékei közt. Ancsura azt gondolta magában : “Fölösleges a sürgönyt elküldeném, nem lesz semmi baja, már most is jobban van, egy pár nap alatt helyrejön”. Egész nap csetlett-botlott, délután bezárkózott irószobájába, megivott egy üveg tokaji aszút és folytonosan írt. Ancsura egyetlen-egyszer kérezkedett be hozzá, megtudni, nincs-e valamire szüksége ? — Nincs. — Nem fáj-e valamije ? Az oldalom fáj, az a hely fáj, ahol a kaszás ember megveregetett álmomban. Odabenn fáj valami. — Nagyon fáj ? — Nagyon. — Ne küldjék orvosért ?-— Ne. Estefelé elhivatta a közjegyzőt, Sztolarik János urat. Nagyon víg volt, mikor a közjegyző jött, még nevetett is. Leültette és még egy üveg tokajit hozatott. —- A februári termésből, Ancsura. Ez még az apjától maradt rá, a híres borkereskedőtől, abból az időből való bor volt, amikor kétszer szüreteltek Tokajban : egyszer februárban, egyszer októberben. Csak a királyok isznak olyat. A “februári termés” az előbbi évben korán beállott tél miatt künn volt a tőkén egész tavaszig. Képzelhető, hogy a megtépett szőlőnek micsoda sajátságos finom és erős leve lett. A megboldogult Gregorics “Lebensretter”-nek nevezte ezt az italt, váltig mondogatván : “Ha az öngyilkos két kupicányit iszik meg belőle az aktus előtt, ha nőtlen, násznagyot fut keresni, ha nős : prókátort”. (Vagy nősülni, vagy válni akar, de meghalni nem). Koccintottak az erős eszenciával. Gregorics a nyelvével csettentett. — Pokoli jó. Ebből ivott keresztapám a születésem napján. Ez volt a kezdet, most én is ezzel szegem be a végét. Azután újra koccintottak. A közjegyzőnek is Ízlett a bor. Gregorics úr bepecsételt iratnyalábot húzott ki a zsebéből : — Ebben a végrendeletem van, Sztolarik úr. Azért hivattam, hogy átadjam megőrzés végett. A kezeit dörzsölte és nevetett : — Lesz benne cifra dolog is. — Korán van ez még, — jegyzé meg Sztolarik úr, átvéve az iratot. — Minek siet úgy ? Gregorics úr bágyadtan mosolygott. — Azt már én jobban tudom, mint ön, Sztolarik úr. De igyák még egy kupicával, igyék még. Hagyjuk a halált. Az most a kötőfékre alkuszik. Érdekesebb az, Sztolarik úr, hogy miképpen jutott az én apám ehhez a borhoz. Az igen csinos dolog. i i — Kiváncsi vagyok rá, Gregorics úr. — Hja, az én apám nagy selyma volt. Furfanggal dolgozott, ahol az egyenes út nem használt. Valamit én is örököltem ebből a furfangból. De az nem az igazi. Ami egyébiránt úgyis mindegy. Egy nábob lakott Zemplényben, egy nagyon gazdag gróf, aki amellett nagy szamár volt. Azaz, hogy csak jószivű ember veit, szívesen okozott másoknak örömet. Hát ’iszen éppen azért volt nagy szamár. Az apám borokat szokott vásárolni tőle s ha jó vásárt csináltak, mindig megkínálta ebből a nektárból egy liliputi pohárkával. Mint szenvedélyes borkereskedő, természetes, hogy egyre molesztálta a grófot, adjon el belőle vagy két akót, de az hallani se akart róla : “Ferenc császárnak sincs annyi pénze, hogy azt megvehesse”. Hát egyszer, amint éppen ily áldomást innának a lebensretterből, csak elkezd az ‘én megboldogultam sopánkodni : “Oh, de felséges nedv, oh, de remek jószág, jaj ha a szegény beteg feleségem ebből ihatna naponként, ha csak egy gyűszűnyivel vagy két hétig, tudom, helyre jönne”. Mire elérzékenyült a nemes gróf és legott .hivatta a pincemesterét, parancsolván : “Töltesse meg a Gregorics úr kulacsát a lebensretter hordóból”. Rá néhány napra vendégei jöttek a grófnak, csinos úri dámák, meg akarta őket kínálni a konty alá való tündéritalból, jelenti azonban a pincemester : “Nincs már abból egy csöpp se”. — Hát hova tette ? — riadt fel a gróf csodálkozva. “Mind belement a Gregorics kulacsába, még elég se volt”. Az öregem ugyanis egy három akós kulacsot csináltatott itthon a Pivák kádárnál (az öreg Pivák még ma is él és emlékszik rá), azt vitte el külön béresszekéren Zemplénybe, hogy ezen az úton jusson a borhoz. Hanem igaz-e, hogy nagyon jó ? No, igyék még az útra Sztolarik úr, egy kupicával. Amint a közjegyző elment, behítta a Matyó inast. Eredj el rögtön a kolompárhoz és végy meg nála egy üstöt. Aztán keress nekem akármi pénzért két kőművest. De el ne mondd senkinek a világon, hogy miben jársz. Hej pedig éppen ez volt a Matyó gyenge oldala. Csak legalább meg ne tiltották volna. Akkor még talán lehetséges volna hallgatni. — Gyorsan járj, gyorsan végezz ! Itt legyen az egyik lábad. Gyertyagyújtás előtt ott voltak a kőművesek is, az üst is. Gregorics Pál behítta a két mesterembert a legbelsőbb szobájába és gondosan becsukta az ajtókat. — Tudnak-e kendtek hallgatni ? A kőművesek összenéztek, gondolkoztak, végre felelte az idősebbik : — Hát hallgatni csak tud az ember, hiszen mindjárt azon kezdi, mikor a világra kerül. -— És addig nem is nehéz, amíg beszélni meg nem tanul. — Aztán is meg lehet vele próbálkozni — mondá a fiatalabbik kőműves, — ha érdemes. — Hát érdemes, ötven-ötven forintot kapnak, ha ma éjjel egy olyan nyílást építenek a közfalba, amiben egy üst elfér és azt úgy csinálják, hogy nem lehet ráösmemi. Kovetkesíő számunkban folytatjuk.
