Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-07-02 / 27. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 Y. 27. sz. 1955 július 2. Cűtteíje/k Csütörtöktől, június 30-tól szerdáig, július 6-ig bezárólag CSAK EGY HÉTIG GRÜN IS DIE HEIDE (ZÖLDEL A MEZŐ) Angol feliratokkal. Gyönyörű színes film mely a kedves szerelmi történet keretén belül a szülőföld iránti szeretet és ragaszkodást, a honvágyat és a vele kapcsolatos más problémákat domborítja ki szívhez szóló, megható módon. Az érdekfeszítő és derűs jelenetek, kedves dallamok és remek tájfelvételek felejthetetlen élményt nyújtanak mindenki számára. Főszereplők : SONJA ZIEMANN, MARIA HOLST, RUDOLF PRACK, WILLY FRITSCH, HANS RICHTER, stb. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. ALL NATIONS BOOK ÄND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 MONTREAL MELODY THEATRE SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, július 1-től csütörtökig, július 7-ig bezárólag CSAK 1 HÉTIG ! MEIN HERZ DARFST DU NICHT FRAGEN (NEM SZABAD KÉRDEZNED A SZIVEMET) , Angol feliratokkal. Megható sorkép a háború utáni időkről. Két asszony kétségbeesett küzdelme egy gyermekért. Főszereplők : HEIDEMARIE HATHEYER, MARIA HOLST, WILLY BIRGEL, PAUL KLINGER. Kisérőműsorban a legújabb német híradó: BLICK IN DIE WELT. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Az előadások naponta 6 és 8.30-kor kezdődnek a szombati és vasárnapi előadások kéz 'ele : 2.00, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. FIGYELJE ÁLLANDÓ HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. , zc.V.-.'.V.V/.VZV.V.'A H ASZNÁ LION 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendel­kező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT: $1.500 lefizetéssel SHERBOURNE—DUNDAS 10 szo­bás téglaház, 2 konyha, 2 fürdőszoba, olajfűtés,dup­la garázs elsőrendű bevételi lehetőség. KITŰNŐ VÉTEL EGYESÜLETEK SZÁMÁRA ! $1.500 lefizetéssel, WALLES—EMERSON 8 szobás duplex, 2 konyha, 2 fürdőszoba és garázs. Könnyű fizetési feltételek mellett azonnal átvehető ! SZALÁMIGYÁR—HENTESÜZEM Heti bevétel 2.000 dolláron felül. Teljesen uj Német­országból importált gépek ! Betanított személyzet, lehetővé teszi bárki számára a zavartalan üzletve­zetést. Tízéves bérlet ! $5.000 lefizetéssel azonnal átvehető. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. TISZTA LUG­KÖVET Épitkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTó-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Magyar fodrász üzlet a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. A LUGKő KIVÁLÓ ANYAG, MERT FERTŐTLENÍT A lúgkő jó tisztítószer, mert rendkívül hatásosan távolítja el a zsiradékot és közben fertőtlenít is ; szá­mos bacillust pusztít el. A KÜLSŐ WC TISZTÍTÁSNÁL a legokosabb a következő eljárást követni : öntsön a WC-be hetenkint egyszer egy doboz Gillett-féle Lúg­követ. Ez csökkenti a rossz szagot, elűzi a legyeket. Az ülőkét és a falakat rend­szeresen mossa le lúgkőol­­dattal. BELSŐ WC TISZTÁNTARTÁSÁHOZ szórjon a csészébe egy ke­vés Gillett-féle Lúgkövet, Hagyja benn egy éjjelen át. Reggel kefélje ki a csé­szét, minden folt lejön, s nem fog eldugulni. ELDUGULT LEFOLYÓK rendbehozásához öntsön a lefolyóba 3 leveseskanálnyi Gillett-féle Lúgkövet, aztán öntsön rá egy csészényi forró vizet. Hagyja benn az oldatot egy félórán át. SZAPPANFŐZÉSNÉL könnyen készíthet egy nagy darab szappant mind­össze 1 cent költséggel. A Gillett-féle Lúgkő dobozán megtalálja az utasítást. Támogassa hirdetőinket! Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland HASZNÁLJON GILLETT'S n TISZTA LUG­­KÖVET f.V.VAV.V.V.V.W/.W.W EREDMÉNYT AKAR? HIRDESSEN LAPUNKBAN I IV. Hát persze, hogy a szent Péter volt ! Miért is ne lett volna ? Hiszen eleget járt, eleget csütlött-botlott itt azelőtt Krisztus urunkkal. Maradt is annyi krónika az itt viselt dol­gairól, hogy a századik emberöltő is meséli még. S ami egy­szer nem volt lehetetlen, másodszor is megtörténhetik. Fül­ből fülbe szállott a csodás hír a faluban, hogy a pap kis hú­­gocskájának egy vászonsátrat küldött le az Ur a nagy felhő­­szakadás óráján, hogy meg ne ázzék. Magát az öreg szent Pétert szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok képviselője. Bezzeg lett erre jó dolga a gyermeknek. Legott divatba jött. A falu öreg asszonyai neki gyürkőztek nosza hamar ka­lácsot dagasztani, tejbekását főzni, mákospatkót sütni, hogy a kis jövevénynek vihessék. Alig győzte a tisztelendő úr az ajtót nyitogatni, napközben olyan sűrűn hordták hótiszta szakajtókendőkkel betakart tálakban a sok finomabbnál fino­­;;mabb elemózsiát. János pap ámult-bámult, amint egyre I'jöttek. \ — Jaj. lelkem tisztelendő úr, egy kis nyalánkságot hoz­tam. Azt hallottuk, hogy a kis húga megjött, hát azt gondol­­\ tam. hogy jól fog neki esni egy-két ízes falat. Bizony lehetne [ különb is, de hát aminő telik szegény embertől. A szivünk ki­­! tíinő, lelkem tisztelendő úr, de a lisztünk bizony nem mund­­í liszt, az a zsivány molnár megégette egy kicsit, már azt a részét legalább, amit el nem lopott belőle a gyehennára való. /’Szabad a kis angyalkát meglátni ? Jaj, azt mondják, hogy j valami remek jószág. A tisztelendő úr hogyne engedte volna meg, hogy sorba i oda járuljanak a csepp Veronka elé, simogassák, becézgessék, j összefalják-nyalják. Némelyik még a lábacskáját is meg- I csókolta. A pap gyakorta elfordult, hogy észre ne vegyék hívei a 'könnyeket, amik elérzékenyülésében a szemeiből kiszivárog­tak s amellett a lelkiismeret is mardosta, szemrehányásokat tett magának : — Mennyire félreismertem ezeket az embereket. A kerek világon nincsen jobb nép, mint a glogovai, s hogy szeretnek! Bámulatos, mennyire szeretnek ! öreg uzsonna táján előjött Adameczné is, aki pedig nem ' sokba nézte eddigelé az új tisztelendőt s aki azon a réven, j hogy az apja szakálla kinőtt a holta után (ami által némileg ja szentek közé keveredett), joggal vélt avatkozni az‘ egyház j dolgaiba. — Tisztelendő atyuska — mondá — a gyermekhez va­­: lami gondviselőné kellene. — Hát az bizony kellene — szólt a pap elgondolkozva — I de szegény az eklézsia. — Szegény az ördög — pattant fel Adameczné — mert lelke nincs. Nekünk pedig van lelkünk. S végre is a tiszte­lendő úr nem tudja a leánykát sem felöltöztetni, sem meg­mosdatni, sem a haját befonni. S aztán az enni kér napköz­ben is. a kántornál nem lehet kosztolni egy gyermekkel. Itt­­jhon kell főzetni szent atyuskám. Azt én mondom, az öreg Adameczné. A harangozó meg jó arra, hogy takarítson, de mit értene a mamlasz egy gyerekhez. — Igaz, igaz, de hol vegyem. .. — Hol vegye ? Hát nem vagyok én itt ? Engem az Isten is papszakácsnénak teremtett, minthogy már énbennem a gyanú meg nem botlik. — Igen, igen, — ötölt-hatolt a pap — de honnan vegyem én a fizetését ? Ademeczné a csípőjére ütött két oldalról a két tenyerével. Hagyja ezt kettőnkre, édes lelkem : énrám, meg az I Istenre. Majd megfizeti ő azt nekem az atyuska helyett. Még az este beállók a szolgálatba s elhozom magammal az edé­nyeimet is. A pap egyre nagyobb bámulatba gurult. Hát még Ur­­szinyi, mikor estefelé átjött látogatóba s a pap elbeszélte neki a mai nap történetét, az Adameczné ajánlatánál össze­csapta a kezeit : — Az Adameczné ? Az az öreg boszorkány ? Fizetés nélkül ? Hogy majd az Isten fizet meg érte ? No János, ilyen csoda még nem történt, hogy glogovai ember készfizető ke­zesnek az Istent fogadta volna el. Te valóban megbabonáztad ezeket az embereket. A pap csak csendesen mosolygott s mély áhítat rezgett lelkében, ö is érezte, hogy csuda történt. Hiszen minden olyan rendkívüli, olyan megfoghatatlan. De sejtette a válto­zások forrását. Az ima, melyet a Jézushoz intézett a hideg templomi kövön térdepelve, meghallgatást nyert odafönt. Jé­zus beszedte a glogovaiak önző lelkét és mindenkinek a ma­gáéból küldött. Jézus lehellete érzik az emberek arcán, visel­kedésén . . . Valóban csuda történt! Az esernyőről forgalomba jött híreket részint nem hal­lotta, részint mosolygott rajtok. Igaz, hogy nem értette, mi­képpen került oda az esernyő, egy percig csudálkozott rajta, de aztán nem törődött vele s odatámasztotta egy szögletbe, ha a tulajdonosa jelentkeznék érte. Ámbár iszen össze-vissza nem ér öt garast. Hanem a mai nap eseményei mindezzel ki nem merültek. Este villám gyanánt terjedt el a hír, hogy Gongoly Mihályné, a glogovai nábob neje belefúlt a Bjela-Vodába, mely a felhő­­szakadástól átkozottan megáradt. A szerencsétlen asszony át akart menni a padlón, hogy a túlsó parton rekedt libáit visszahozza, vissza is hozta már a gúnárt meg egy fekete­­bóbitást a hóna alatt, de mikor újra átment a másik kettőért, valahogy megcsúszott a lába s belepottyant a tajtékozva nyargaló folyamba. Uramfia, még reggel víz se volt benne, egy kecske is kiitta volna egyhuzomra s délre már őrült fo­lyammá dagadt s a szegény asszonyt, senki sem lévén a kö­zelben, örökre elnyelte. Keresték egész délután, hova lett, tűvé tettek érte csűrt, padlást, pincét, mikor aztán este. Le­­hota mellett kivetette a víz a holttestét. Ott bukkantak rá lehotai emberek, fölismerték s lóháton nyargalt ide az egyik híradással Gongoly Mihályhoz. A rémeset nagy izgatottságot keltett a községben. Az Iemberek csoportosan gyülekeztek egyes porták elé : — Hja, az Isten bír a gazdagokkal is ! Klincsok György bezörgetett a paphoz is. — Nagy temetés lesz holnapután. A harangozó betért, egy kupica pálinkát remélve a hí­rért, a kántorhoz : — No, kántor uram — mondá — most szedje össze az eszét. Kövér halott van. Szép versek fognak kelleni. Harmadnap csakugyan megvolt a temetés. Régen volt már ilyen Glogován. Gongoly uram a lehotai papot is elho­zatta, hadd sirassa két pap, a koporsót Besztercéről hozták váltott lovakon, a keresztet elvitték Kopanyicára, hogy az asztalos befesse feketére, fehér betűkkel ráírván a megboldo­gult nevét és vízbefúlásának napját. Rengeteg nép volt, hát­­ha még szép idő lett volna, de amint már éppen megindult a pap teljes ornátusban a minisztránsokkal a halottas ház felé, hát egyszerre megint nagy záporeső kerekedék, mire vissza is szalasztotta Kvapkát. — Menjen kend hamar és hozza el az esernyőt, az almá­rium mellé van támasztva. Kvapka Pál bámész szemeket vetett a tisztelendőre. Tudta is ő, mi az az esernyő. — Ej no — mondá a pap türelmetlenül — azt a nagy vászonkarika formát értem, amit a kishúgom kosara felett találtunk tegnapelőtt. — Most már értem. A tisztelendő úr, nehogy megázzék, behúzódott a Majgó Péterék eresze alá, míg kisvártatva hozta az esernyőt a gyorslábú Kvapka, melyet őtisztelendősége, mindnyájok nagy bámulatára, kezének egyetlen mozdulatával kipeckelt szé­lesre, kerekre, hogy úgy nézett ki, mintha száz denevérszárny volna egymásba forrasztva. Azután megfogván a nyelénél, felemelte a feje fölé s ment lassan, méltóságteljesen, anélkül, hogy ázott volna, az esőszemek haragosan cupogtak-kopog­­tak a furcsa alkotmányon, de a tisztelendő testéhez nem fér­hetvén. szép csendesen lefolytak róla. A temetésen is mindenki az esernyőt bámulta. Erről suttogtak egymással az asszonyok és a férfiak. — Ezt hozta szent Péter ! Csali a kántor úr szép versei vonták el egy pillanatra a figyelmet, s feltört a zokogás itt-ott a gyülekezet közt is, amint a legérzékenyebb búcsúszavakkal szólaltatta meg a halottat : Búcsúzom, búcsúzom felső, alsó szomszédomtól, Lajkó Pál komámtól, Klincsok György sógortól. Lajkó Pál egész háznépe sírni kezdett, Klincsokné el­ragadtatva felkiáltott : — Istenem, hogy bírta ilyen szépre kigondolni. Amely felkiáltás nagy animót öntött a kántorba s föl­jebb emelvén a hangját, még szebben, még érzékenyebben szólongatta a halott nevében a többi ismerősöket és rokono­kat. Nem maradt itt talán egyetlenegy szem se szárazon. Alig, hogy elkaparták Gongolynét, még ki se beszélhet­ték magukat a falu öregasszonyai a temetési pompáról, Gon­goly özvegységéről és uramfia, bocsásd meg nekik a fecse­gésüket, hogy már a temetésen keresgélte volna héjja-sze­­meivel a Tyurek Anna szép arcát, amiről a vak is megjósol­hatja, hogy a Gongolyné híres mentyékje (prémes mente) nem sokáig marad gazdátlanul, mondom, hogy alig józanod­­tak ki a sírásók a sok pálinkától, amit a torban bevettek, mi­kor már ismét uj sírt kellett ásni. Gongolyné után meghalt a Srankó János, aki azelőtt is sokat settenkedett Gongolyné körül, mikor az még helyes menyecske volt. Most aztán, mintha összebeszéltek volna, együtt mentek. Szinte így várta már ezt az ember. Azelőtt is, beszélték, némelykor a mezőn eltűnt a Gongolyné a rozsokba, aztán kisvártatva valahon­nan csak előbukkant Srankó és az is eltűnt a rozsokba. Óh azok az istentelen rozsok ! Olyan magasra megnőnek, hogy minden bolondságot eltakarnak ! Most is egymásután tűnt el a két árnyék a végtelen sem­mibe. .. Srankót meghalva találták a temetés után való reg­gelen az ágyban, úgy látszik, a halál “mennyköve”, a guta suhintotta meg. Srankó is jómódú ember volt, mágnács, (a tizenkét leg­gazdagabb paraszt egyike) háromszáz birkája legelt a határ­ban és sok földet szántott, neki is fényes temetés járt. De nem is volt fösvény a Srankóné, maga ment el tanítóhoz, paphoz s megrendelte, hogy minden úgy legyen, ahogy a Gongolyné temetésén volt. Kerül, amibe kerül, de a Srankó familia se kisebb, mint a Gongolyék. Két pap legyen a temetésen, négy minisztráns gyerek fekete szoknyácskákban, folytonos harangozás. És a többi, meg a többi. János pap megelégedetten bólingatott a fejével. — Meglesz, minden meglesz. János pap kiszámította krétával, hogy mibe kerül. — Úgy ám — szólt Srankóné — de adja még hozzá tisz­telendő uram azt a pirosat is, hadd lássuk, hogy azzal vájjon mennyivel lesz drágább. — Miféle pirosat ? — Hát amit a Gongolyné temetésén tartott a feje fölött. Gyönyörű volt az. A pap meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát.- Hiszen az lehetetlen ! Óh, óh ! Srankóné megneheztelve pattant fel, hátraszegve a nya­kát kevélyen. — Miért volna lehetetlen ? Az én pénzem is csak olyan, mint a Gongolyé. Hát nem úgy van ?- De. édes Srankóné, hiszen akkor az eső esett; holnap pedig valószínűleg szép idő lesz. Srankónét azonban nehéz volt leverni a lábáról a kapa­­citálással, ő maga jobban értvén a dialektikához, mint a tisz­telendő. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents