Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-08-13 / 31. szám

KANADAI MAGYARSÁG V. 31. sz. 1955 augusztus 13. WWWVWWWAVAV/. Csütörtöktől, 1955 augusztus 11-ikétől szerdáig, augusztus 17-ig bezárólag. CSAK EGY HÉTIG TAUSEND ROTE ROSEN BLUEHN (EZER PIROS RÓZSA NYÍLIK) Angol feliratokkal. Érdekes szerelmi történet, átszőve közismert, kedves dallamokkal. Egy asszony­szív vergődése a szerelem és az anyai szeretet, a szenvedély és a becsület között. Főszereplők : WINNIE MARKUS. RUDOLF PRACK, O W. FISCHER és mások. Kísérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR! ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 WA. 2-6319 MONTREAL MELODY THEATRE SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 SZENT PETER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN VIII. Péntektől, 1955 augusztus 12-ikétől csütörtökig, augusztus 18-ig bezárólag CSAK 1 HÉTIG ! AM BRUNNEN VOR DEM TORE (A KAPU ELŐTT A KUTNÁL) Angol feliratokkal. Kedves szerelmi történet, mely szinpompás népünnepély, hagyományos történelmi felvonulások keretében játszódik. A gyönyörű szinesfilmet Schubert örökéletű dal­lamai szövik át. Főszereplők : SONJA ZIEMANN, HANS STUEWE, PAUL KLINGER, HANS RICHTER és mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Következő filmünk : SAISON IN SALZBURG Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. FIGYELJE ÁLLANDÓ HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. WAWWWiVIiUV.WWJV.VA WW.V.VAVWA'/JV.'.VAVAV.V.WAW/.VWAW \ MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap I. 15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás 140(Pas hullámhosszán. A AAAAAi HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától II. 30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendel­kező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT: $1.500 lefizetéssel SHERBOURNE—DUNDAS 10 szo­bás téglaház, 2 konyha, 2 fürdőszoba, olajfűtés,dup­la garázs elsőrendű bevételi lehetőség. $3.000 lefizetéssel PALMERSTON—COLLEGE 8 szo­bás teljesen különálló téglaház, 2 konyha, olajfűtés 2 garázs. r $3.500 lefizetéssel BERNARD—WALMER RD. 10 szo­bás téglaház 3 különálló apartment-tel, kitűnő be­vételi lehetőség, 10 éves nyitott mortgage, könnyű fizetési feltételek. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division Sí. Tei. 4515 TrvsaraBHBBESBffl; tin használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTÓ-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Támogassa hirdetőinket ! Magyar fodrász üzlet a L S V S A BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. HA HÁZAT, üzletet vagy far­mot akar vásárolni vagy elad­ni, keresse fel iNÉMETH SÁNDORT Delhi-ben az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. TANULJON MEG HEGEDÜLNI ! Vásároljon elsőrangú hegedűt szakembertől POPPER JÁNOS hegedűkészítőtől 45 Pearl St. Brantford, Ont. Kész hegedűk nagy választékban ! Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— Gregorics mást gondolt, rém közölte gyanúját, de ott volt a legtitkosabb gondolatai közt, turkálta, emésztette, ál­mát, étvágyát rontotta, Gregorics testvéreire gondolt. Azok­nak a keze ez. Az örökségért kinyújtott kéz ez. Most már örökre vége volt a terveinek : adoptálni a fiút, megadni neki a nevet és a vagyont. — Nem, nem. Az életébe kerülhetne, megölnék, ha az útjukba állítanám. Tehát nem állítom az útjukba. Reszketett a gyerekért, de nem merte szeretni többé. Megállapított egy új rendszert. A védelem taktikáját. És az kegyetlen és bolond taktika volt. Ráparancsolt a föl­ébredt fiúra, hogy szólítsa őt ezentúl tekintetes úrnak és ne szeresse többé. — Az csak afféle tréfa volt — mondá, — hogy apádra játszottam magamat. Megértetted-e ? A fiúcska szemeiből kibuggyantak erre a szóra a köny­­nyek. Az öreg Gregorics reszketett, lehajolt, lecsókolta a köny­­nyeit és a hangja véghetetlenül szomorú volt. — El ne mondd senkinek, hogy megcsókoltalak. Mert nagy veszedelem érne, ha megtudnák. Valóságos óvatossági hóbortba esett. Kupeczkyt oda­vette a házhoz és annak éjjel-nappal ügyelnie kellett a fiúra s minden ételt előbb megkóstolni. Ha a fiú kiment a zárt kapujú házból, előbb levetkőztették otthon, a bársonyzekét meg a csinos lakkcipőket lehúzták róla, hadd szaladgáljon odakünn mezítláb, rongyosan (külön ócska, piszkos ruhát szereztek be erre), hadd kérdezgessék a városban : — Ki ez a kis csirkefogó ? S hadd felelgessék, akik tudják : “A Gregorics sza­kácsnő jáé”. Sőt, hogy teljesen elaltassa a rokonokat, a Mari test­vére, férjezett Panyókiné egyik fiacskáját felkarolta, hogy ő fogja oskoláztatni. El is vitte Bécsbe a Teréziánumba, tar­totta úri fénnyel, hercegek, grófok gyermekei közt, a többi unokaöcsöknek is egyre küldözgette az ajándékokat, úgy­hogy a Gregoricsok, akik soha se szerették Pál öccsüket, kezdtek vele apránkint kibékülni. — Nem rossz ember, — mondogatták, — csak nagy szamár. Magát a kis Gyurit, mikor megjött a latin iskolák sora, elküldték messzeeső országrészekbe, Szegedre, Kolozsvárra, ahova a rokonok ármánya el nem érhet. Ilyenkor Kupeczky is eltűnt a városból nagy titokba. Pedig bizony kimehetne akár dobszóval, a kutya se kérdezné, hova megy. Kétségkívül volt valami túlzás e roppant elővigyázat­­ban. De hisz éppen a túlzások képezték a Gregorics Pál alap­jellemét. Örökké a határmezsgyén járt. Ha valami bátor do­logra adta magát, merészebb volt az ördögnél s ha megszál­lotta a félelem, ezer rémet látott elősuhogni minden szöglet­ből. A szeretete is túlzott volt a Gyuri iránt, a félelme is túl­zott volt a Gyuri miatt, de erről ő nem tehetett. Míg a fiú szépen fejlődött és kitűnő sikerrel végzett osz­tályt osztály után, azalatt a vörös esernyős emberke kezdte a fekvőségeit eladogatni. Azt beszélte, hogy egy nagy birto­kot vett Csehországban. Ennek a vételárához el kellett adnia a bécsi bérházat, nemsokára azután valami cukorgyárat épí­tett a cseh birtokán, mire vevőt kellett keresni a privoreci jószágára. Akadt is rá mindjárt egy gazdag kassai kereskedő. Volt mindebben valami rejtélyes, titokzatos, hogy a kis vörös emberke most öreg korában ilyen nagy változásokba eresz­kedik. Egy szép napon a besztercei házát is átíratta Wibra Annára. És a kis emberke olyan víg volt, olyan fürge, meg­elégedett volt, mint azelőtt soha. Újra járt a társaságokba, érdeklődött, fecsegett, kellemeztette magát, felváltva ebédel­­getett a testvéreinél, célzásokat ejtve el itt is, ott is : “ Hi­szen nem viszem el a hátamon a másvilágra, amim van”. Újra látogatni kezdte az asszonyokat, akiknek hasztalanul udvarolt fiatal korában, azonfelül gyakran utazott el kopott esernyőjével a hóna alatt, melyet soha el nem hagyott, he­tekre, hónapokra. A városban már nem igen törődtek ezzel : “Bizonyosan a cseh birtokaira ment az öreg”. Ezekről a cseh birtokokról keveset beszélt, pedig kivált a testvérek sok érdeklődést mutattak. Egyik-másik ajánlko­zott is, hogy szeretné egyszer elkísérni, mert még nem látta Csehországot stb., de Pál úr mindig ki tudott siklani a kérdé­sek alól s egyáltalában nem látszott sokat foglalkozni elmé­jében ezzel a birtokával. Amit annál is inkább megtehetett, mert nem volt őneki egyéb cseh földje, csak amennyit a körme alatt hozott egy­szer Karlsbadból, ahol ,a veséjét gyógyítgatta. Az egész cseh­országi birtok csak a rokonok számára volt kigondolva. Gregorics Pál egyszerűen pénzzé fordította mindenét, hogy egy bankba tehesse és odaadhassa a fiának. Egy bank­utalvány lesz az öröksége, egy darabka papiros, amit senki se lát, amit a mellényzsebébe eltehet s mégis gazdag ember lesz belőle. Szépen, okosan volt kigondolva. Nem is a cseh birtokaira utazgatott tehát, hanem azokba a városokba, ahol Gyuri tanulgatott az ő öreg mentorával. Ezek voltak az ő boldog hetei, az egyedüli verőfény éle­tében, amikor szabadon szerethette a gyéreket, akiből csinos, sugártermetű diák lett, első eminens az osztályban s jellem­re, magaviseletre is kiváló társai közt. Az öreg hetekig ott maradt egyhuzamban “Mátyás vá­rosában” (ahogy Szegedet nevezik) s kigyönyörködte magát a Wibra Gyuriban. Gyakorta lehetett őket látni sétálgatva a Tiszaparton s^ámint Kupeczkyvel meg a Gyurival tótul be­szélgetőnek, minden élő lélek megfordul a csodálatos hangok hallatára, hogy miféle szerzet, a bailoni torony melyik meg­­kompolyodott nyelvű építőmunkásának a származékai ? Gregorics ilyenkor csak a fiúnak élt. Az utolsó leckeóra után ott várta már az iskola kapujában s a fiú szeretettel futott feléje — pedig a gonosz nebulók, kikről azt hinné az ember, hogy az eszük a pigejátékon és a labdán kívül nem vet más világi dolgokra, eleget csúfolódtak vele a vörös emberke miatt. Azt beszélték, hogy az maga a pokolbeli sátán, ő ké­szíti Wibra Gyuri penzumait, ő önti a fejébe egy varázsmon­dattal a feladott leckét, könnyű így első eminensnek lenni. Volt olyan gézengúz is, aki mennyre-földre esküdözött, hogy a rejtélyes öregnek lólába van, ha a csizmáját leveti. A ron­gyos vörös esernyőnek is, melyet mindig magával hozott, va­lami varázslatos tulajdonságát képzelték, olyanformát, mint az Aladin lámpájáé lehetett. Parocsányi Pista, aki a legjobb verselő volt a klasszisban, egy disztichont is írt a vörös esernyőre, melyet gyakran szavaltak az első eminens bosz­­szantására az irígyei. De meg is kapta érte Parocsányi a ho­noráriumot Wibra Gyuritól, olyan nyaklevest, hogy orrán, száján vér buggyant ki. A Gyuri fiút ezentúl bosszantani kezdte a rongyos vörös esernyő, mely nevetségessé tette osztálytársai előtt az “apa­bácsit” s egy nap maga is előhozta Gregoricsnak : — Bizony, vehetne már apabácsi egy uj esernyőt. Az öreg úr furfangosan mosolygott : — Micsoda ? Talán nem tetszik neked az esernyőm, te mizi-mázi ? — Kinevetik érte az apaoácsikát, higgye meg. A diákok már verset is írtak rá. — Mondd meg, kis cselédem, a diákoknak, hogy nem mind arany, ami fénylik, ezt eddig ők is tudják, de tedd még hozzá, hogy némelykor arany lehet az is, ami nem fénylik. Majd egyszer megérted te ezt. Majd ha nagy leszesz. Elgondolkozott egy darabig, szórakozottan piszkálta a csillámló fövenyt az esernyő nyelével s aztán hozzátette : “Ha majd tied lesz az ernyő”. Gyuri egy kedveskedő grimaszt csinált a mozgékony ajkszögleteivel és arcával. — Köszönöm szépen, apabácsika. Már látom, hogy a név­napomra szánta... de csak nem a megigért ponny helyett ? És csintalanul kacagott. Mire az öreg is nevetni kezdett, megelégedetten simogatva négy-öt szőrszálból álló bajszát. Volt az ő nevetésében valami ravaszkás, jelentőségteljes, mintha befelé, á saját lelkének nevetne. — Nem, nem,_ a ponnyt megkapod. De biztosítlak, hogy egyszer majd hozzádkerül az esernyő és jó lesz a felhők, esők ellen. Milyen makacssák ! — gondolta Gyuri. — Ezek az öreg urak úgy ragaszkodnak a megszokott tárgyaikhoz és túl­becsülik őket. A Havránek professzor úr is negyvenegy éve faragja a tollakat egy és .ugyanazon penecillussal, csak a nyelet és pengét változtatta azóta néhány ízben. Hanem egy epizód a Gyuri fejébe is szeget ütött s végképp abbahagyta a kísérleteket az esernyő ellen. Egy nap a Sárgára csónakáz­tak. A Sárga egy piciny sziget, mely a Maros és a Tisza ösz­­szefolyásánál képződött, s ahol a fölésges halpaprikást főzik a szegedi öreg halászok. Az ifjabbja már nem tud deákul. Pedig ez az egyetlen étel, aminek a főzéséhez szükséges a deák nyelv, már természetesen a kecsegén, harcsán, a papri­kán és a Tiszavízen kívül. így vagyon ez feljegyezve Márton híres szakácskönyvében s voltaképpen oda céloz, hogy asz­­szony halpaprikást nem tud főzni, vagy pedig nem lehetetlen, hogy a szegedi halászok régi hármas regulájára vonatkozik, melyet a halpaprikások főzésénél idők kezdete óta szem előtt tartottanak : “habet saporem, colorem et odorem”. (Megvan az íze, szjne és illata). Hát mondom, a Sárgára rándultak ki, Kupeczky, Grego­rics és Gyuri. Amint már a parthoz ért volna a lélekvesztő­­jük, valami bolynak nekiment és félrebillent. Az éppen fel­állni akaró Gregorics megtántorodott, elveszté egyensúlyát, elesett a csónakban s ijedtében kiejtette az esernyőjét, úgy­hogy az egyenesen a vízbe pottyant, s az ár szép csendesen vinni kezdte lefelé. Gregorics felkiáltott : — Jaj, az esernyőm ! — Arcán síri sápadtság ömlött el. Szemeiből a rémület beszélt. A két evezős mosolygott, az öreg ördög Márton fitymálva jegyzé meg, áttolva pipáját a másik agyarára : — Nem nagy kár érte, nemzetes uram'. Nem volt az már való, csak a búzaembernek a kezébe. (Búzaember a rongyok­ból felöltöztetett báb, aki a verebek elijesztésére van hivatva a búzák között). — Száz forint annak, aki visszahozza ! — hörögte két­ségbeesetten. Az evezősök összenéztek, a fiatalabbik, a Börcsök Jancsi kezdte a csizmáit lehúzni : — Igazán nem tréfál az úr ? — Itt a száz forint, — szólt lelkendezve Gregorics, ki­húzva fekete bőrtárcájából a százas bankjegyet. Börcsök Jancsi, a szegedi superek egyik csinos példánya, Kupeczky felé fprdult. — Nem bolond ez az úr ? — kérdezte a maga lassú tem­pójában, mialatt az esernyő csendesen ringott a víz felüle­tén s ment egyre tovább a lusta magyar Nilus bordás hátán. — Nem, nem, — felelte Kupeczky, kit szintén csodálko­zásba ejtett a Gregorics különös ragaszkodása az esernyő­höz. — Nem éri meg, domine spektábilis (tekintetes uram), becsületemre mondom ; nagy bolondság. . . — Hamar, hamar, — lihegte Gregorics. Most még csak egy kételye támadt Börcsök Jancsinak , —- Nem hamis az a bankó, nemzetes uram ? — Nem, nem, csak hamar, hamar ! Börcsök Jancsi már ekkorra lehúzta a csizmáit, levetvén a mándlit, egy s-zempillantás alatt beugrott a vízbe, mint egy fürge béka s elkezdett az esernyő után úszni ; ördög Marci nem győzte utána kiabálni : — Nagy szamár vagy, Jankó ! Mit csinálsz, Jankó ? Szállj ki, Jankó ! Ne kínozd magad ok nélkül. — Ne kiabáljon, mert megölöm... mindjár megölöm. Tönkre akar tenni ? Ördög Marci nagy flegmával vette mindezeket. — No, hát mi légyen ez ? Csak nem akar az úr megfoj­tani ? Eressze el a kendőmet ! \ — Hagyja hát a legényt az esernyő után úszni. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents