Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-07-23 / 30. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 30. sz. 1955 július 23. SIENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN VII. Csütörtöktől, 1955 július 21-ikétől szerdáig, július 27-ig bezárólag CSAK EGY HÉTIG WENN ABENDS DIE HEIDE TRAEUMT (ESTE, MIKOR A PUSZTA ÁLMODIK) Angol feliratokkal. Drámai bonyodalmakkal telt film, amely a háború utáni idők problémáit tárgyalja érdekfeszítő szerelmi történet keretében. Főszereplők : MARGOT TROOGER, FITA BENKHOFF, RUDOLF PRACK, VIKTOR STAAL. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR! ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 MONTREAL MELODY THEATRE t SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 július 22-ikétől csütörtökig, július 28-ikáig bezárólag CSAK 1 HÉTIG ! DER FELDHERRNHÜGEL (A FŐHADISZÁLLÁS) Angol feliratokkal. Szívderítőén kedves, mulatságos vígjáték, mely az első világháború előtti régi jó idők katonaszellemét és társadalmi életét mutatja be jóleső, aranyos humorral. Csillogó egyenruhák, hadgyakorlatok, bálok, pompás felvonulások, cigányzenés mulatságok : mindez felejthetetlenül kellemes szórakozást nyújt a néző számára. A magyar közönségnek ez a magyar muzsikával, szavakkal és vonatkozásokkal telített film különleges élményt jelent. Főszereplők : GRETL SCHOERG, ANNEMARIE DUERINGER. LŐNI HEUSER, HANS HOLT, valamint a magyaranyanyelvű PAUL HÖRBIGER és PETROVICH IVÁN és még sokan mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, orrkor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. FIGYELJE ÁLLAíNDó HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendelkező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT : $1.500 lefizetéssel SHERBOURNE—DUNDAS 10 szobás téglaház, 2 konyha, 2 fürdőszoba, olajfűtés,dupla garázs elsőrendű bevételi lehetőség. $3.000 lefizetéssel PALMERSTON- bás teljesen különálló téglaház, 2 garázs.-COLLEGE 8 szo- 2 konyha, olajfűtés-WALMER RD. 10 szobás téglaház 3 különálló apartment-tel, kitűnő bevételi lehetőség, 10 éves nyitott mortgage, könnyű fizetési feltételek. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióóráj a, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book t and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— löóráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán. kAAAAAAAAAAAi HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi magyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt j kíván vásárolni, hívja fel aj Niagara-vidék legnagyobb | AUTó-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-19211 Támogassa hirdetőinket! Magyar fodrász üzlet a L I V S A BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel iNÉMETH SÁNDORT Delhi-ben az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós kés ülékek kényelmes résr t fizetésre ÁRVÁI ELEC .CCo. Ltd. 60 W. Main St. Welland. TANULJON MEG HEGEDÜLNI ! Vásároljon elsőrangú hegedűt szakembertől POPPER JÁNOS hegedőkészítőtől 45 Pearl St. Brantford, Ont. Kész hegedűk nagy választékban ! Autóját azonnal javítja White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— Tudod-e rózsám, mi az én ágyam ? i Jéghideg kövön terített köpeny, Ez az én ágyam. így alszom én. De hogy eszem ? Ételem lobul, italom hóbul, Tudod-e rózsám, így- élek én. Gregorics Pált elérzéksnyítette a dallam, háromszor is felkiáltott : — Milyen gégéd van, Wibra Anna, milyen csodálatos gégéd van ! Aztán egyre közeledett ahhoz a csodálatos gégéhez és elkezdte a kezével simogatni, mintha csak a gégének különös alkotása érdekelné. Mindezt csendesen tűrte az Anka, hanem amint aztán, véletlenül-e, vagy igazán, lejjebb csúszott a Gregorics Pál csontos keze, egyszerre elvörösödött s durcásan eltaszította. — Ez nincsen benne a bérben, tekintetes uram. — Ne okoskodj, Anka. Ne légy ostoba ! • De Anka okoskodott, felugrott és az ajtónak tartott. — Né fuss hát ki, te szamár. Hiszen nem eszlek meg. Anka rá sem halgatott, kiszaladt a konyhába s becsukózott, hiába jött ki Gregorics Pál utána s hiába ismételgette az ajtónál : — Nem eszlek meg. Bizony Isten nem eszlek meg. No megállj Ancsura, majd megbánod. Ancsura másnap ki akart lépni a szolgálatból, de az úr kiengesztelte egy aranygyűrűvel és egy ígérettel, hogy egy újjal se nyúl hozzá többé. Nem eresztheti el, mondta, mert nem tudna hozzászokni másnak a főztjéhez. Ancsának tetszett a dicséret meg az aranygyűrű és jmegmaradt. — De aztán megtartsa az Ígéretét a tekintetes úr, mert ha mégegyszer legyeskedik, hát megrúgom. Biz’ az, mi tűrés, tagadás, megint legyeskedett egy idő múltán. Ancsura megint el akart menni, de Gregorics Pál megint kiengesztelte egy aranycsattos kalárissal, piros korállokból, aminőt a Radvánszky baronesszek viselnek a templomban, mely olyan szépen fogja magát kivenni izmos, fehér nyaka körül. Olyan gyönyörű volt a kaláris, hogy Ancsura ki se kötötte többé az incselkedések beszüntetését. Elég gazdag az úr, mit takarékoskodjék ő neki ? Sőt még aznap délben, amikor a kalárist megkapta, azt a diplomatikus kérdést intézte az öreg szatócsnéhoz, özvegy Botár Károlynéhoz, aki egy boltot bérelt a Gregorics-házban: — Ugyan nemzetes asszonyka, fáj-e nagyon az ember füle, ha kifúrják ? A szatócsné nevetett. Oh, te bolondos galagonya, csak tán nem akarsz fülbevalót viselni ? Ej, Ancsa, Ancsa ! Te rosszban töröd a fejedet, Ancsa ! Ancsa megneheztelt és nagymérgesen csapta be az ajtót, hogy egy negyedóráig rezgett, csilingelt a csengetyű. Hát persze, hogy fülbevalót akart. Miért is ne akart volna ? Az ő fülét is csak az az Úristen teremtette, amelyik a selyemszoknyás fehérnépekét. És napközbén azt is megtudta, hogy a fülkifúrás egy bolhacsípésnél aligha fáj jobban. Igenis, fülbevalót akart és most már ő volt rajta, ő türelmetlenkedett, hogy Gregorics Pál minél előbb okvetetlenkedjék. Hiszen lehet az ilyet siettetni. Minden Éva leánya kitalálja a módját. Csinosan, takarosán öltözködött, lángszinű selyempántlikát font a kenderszőke varkocsába, felhúzta a patyolat ingvállat, olyan finomat, mint a légyvesztő papíros, eldobta a kapcsos pruszlikot, amely az idomokat összehúzza, eltakarja, hanem úgy pőrén járt-kelt, férfiszemeknek veszélyesen, hogy azok még a mell pihegését is megláthassák. Gregorics elég furfangos é's ravasz lehetett kémnek az egész orosz és osztrák ármádiával szemben, -de egy leány, ha csak együgyű detvai leány is, még százszor ravaszabb Gregoricsnál. A jövő vasárnap már arany fülbevalókkal jelent meg a templomban, ahol a legények és leányok, akik granatéros-nak nevezték egymásközt, nyomban összesúgtak nevetgélve. — Hm, a granatéros megbotlott valakibe. S valóban néhány hét múlva már az egész város pletykálta a szörnyű eseményt, hogy Gregorics Pálnak viszonya van vele. “No lám, a vén kecske házi sót nyal”. Apró, pikáns szeénákat tudtak elmesélni, amikben sok burleszk-komikum is volt. A Gregorics Pál testvérei kiszínezve kürtölték a városban ... — Egy Gregorics és egy szolgáló ! Szörnyűség ! Ilyesmi tán nem is történt soha a világon ! Az idegenek Vállat vontak (Ej, dehogy nem történt!) és csitítgatták a rokonokat. — Semmi az. Szinte természetes. Hiszen soha se volt egy korrekt dolga se Gregorics Pálnak. De néktek így jobb is, legalább nem házasodik meg és a nagy vagyon rátok marad. Mi volt igaz belőle, mi nem, biztosan megállapítani nem lehet, de az tény, hogy a hírek szép lassacskán elaludtak s csak évek múlva éledtek fel ismét, mikor azok, akik a komor Gregorics-házba behatoltak, egy piciny fiúgyereket láttak játszadozni a gyepes udvaron, egy ott legelésző báránykával. Kié ez a fiú ? Mit keres az itt ? Hogy került a Gregoricsudvarba ? Néha maga Gregorics is játszott vele. Aki a bezárt kapu kulcslyukán benézett, láthatta, hogy a különc Gregorics hasán egy vörös öv van s afcbó! két spárgaszár ágazik ki gyeplőnek, amit a kis fickó fog, egy ostorkát tartva a másik kezében. — Gyi, te Ráró ! És a vén szamár poroszkált neki a hámban, aprózta, ficánkolt, meg futni kezdett, néha-néha el is nyerítette magát. S azcfta még elvonultabb lett, csak ritkán lehetett őt látni, végig csámpáskodni a piacon (mert mind a két lába balláb volt, amint egy gúnyolódó megjegyezte), kopott, különös ruhájában, melyhez kém korából volt szokva, a vörös esernyővel a hóna alatt, mely télen, nyáron, esőben, száraz időben mindig vele volt, s melyet soha se tett le az előszobában, ha látogatást tett valahol, hanem magával vitte és a kezében tartotta folytonosan. Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették. — Tegye le, bácsi az esernyőjét. — Nem, nem — ellenkezett ő — megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezembe kell lennie ; anélkül nem érzem magam jól. Becsületemre mondom. Sok szó volt arról, miért ragaszkodott úgy az esernyőjéhez ? Megfoghatatlan az ! Ejh. hátha ereklye ? — Valaki mesélte (gondolom a telekkönyvi iktató, Pazár István, aki honvéd volt), hogy ebben az óscka esernyőben hordozgatta volna Gregorics PáJ a fontos sürgönyöket és jegyzékeket annak idején, mert az esernyő nyele üres egy helyen. Hát biz’ az igaz is lehet. A többi Gregoricsnak, kik az örökséget várták, szemetszúrt a gyanús kisfiú a Gregorics-ház udvarán s addig-addig fürkészték, míg megtalálták a privoreci katolikus anyakönyvben. (Privorecen volt a Gregorics Pál falusi birtoka). “Wibra György törvénytelen”-nek volt bejegyezve, anyja Wibra Anna. Csinos kis fattyú volt, csupa tűz, csupa élet. bele lehetett abba szeretni idegen embereknek is. GYANÚS JELENSÉGEK A kis Wibra Gyuri szépen növekedett, erőteljes, hatalmas fickó lett belőle, olyan mellkassal, mint a dob. Gregorics Pál nem győzte mondogatni : — Hol vette ezt a mellkast ? Az ördögbe hol vehette ? Neki, a szűkmellűnek, a mellkas imponált legjobban, a Gyuri egyéb tehetségei alig érdekelték. Pedig ugyancsak talentumos fiú volt ; az öreg nyugalmazott professzor, Kupeczky Márton, aki naponkint órát adott neki az elemi tanulmányokban, lelkesedéssel beszélte Gregoricsnak : — Nagy tehetség, higgye meg, Gregorics úr. Nagy ember lesz belőle, Gregorics úr. Mibe fogad velem, Gregorics úr? Gregorics boldog volt ilyenkor, nagyon szerethette a fiút, bár nem mutatta. Gregorics mosolygott ilyenkor és így szólt : — Hát egy szivarba fogadok és úgy veszem, mintha már elvesztettem volna. A legfinomabb szivarjaiból kínálta meg az öreg profeszszort, aki igen szeretett fogadni és fecsegni. — Nekem még nem volt ilyen geniális tanítványom, higgye meg, Gregorics úr. Csupa középszerű kölykökkel vesződtem egész életemben. Ezekre vesztegettem a tudományomat. Elég szomorú érzés, higgye meg, Gregorics úr. (S nagy szomorúságát egy csipetnyi burnóttal enyhítette). Úgy vagyok velük, Gregorics úr, — mint az állami pénzverő. Hallotta már Gregorics úr ? Mit, hogy még nem hallotta ? Hát egy nagy darab arany veszett el a minap a pénzverőben. Keresik, nem találják. Nosza nagy vizsgálat kerekedik s kisül, hogy a nagy darab aranyat vigyázatlanságból belevegyítették a rézkrajcárokba. Hát ez az. Hiszen ért engem, Gregorics úr ? Az én szellememet néhány generáción át csupa tökfilkóba töltögetem. Denique, most a vége felé akadok egy igazi talentumra. Hiszen ért engem, Gregorics úr. Gregorics Pált pedig nem kellett sarkantyúzni ; ő már magától is némi túlzott hajlamokat táplált a Wibra-gyerek iránt s közeljártak a valósághoz azok, akik, talán csak a többi Gregoricsok szepegtetése céljából, egyre jósolgatták : “Az lesz a vége, hogy elveszi Wibra Annát és adoptálja a fiúcskát”. Maga Kupeczky is azt beszélte : “Az lesz a vége. Ki fogad velem, hogy az lesz ?” Az is lett volna ; Gregorics Pál maga is erre gondolt, az lett volna — valljuk meg — a korrekt, eljárás is, de Gregorics sokkal jobban szerette a kis Gyurit, hogysem korrekt mert volna lenni. Az események logikus folyása elé két különös körülmény vágódott. Az egyik az, hogy Wibra Anna leesett egyszer a létráról és kitörte a lábát, úgyhogy egész életére sánta lett s kinek kellene egy sánta szolgáló ? . A másik körülmény még jobban facsarította el a különc szivét. A kis Gyuri megbetegedett egy ízben, elkékült, görcsei voltak, a hideg rázta, azt hitték, meghal. Gregorics félredobott minden álszemérmet, odaborult a gyermek ágyacskájára, zokogva csókolta arcát, szemeit, a hidegülő kezét s először szólította a szíve hangján : — Mi bajod van ? Mid fáj, édes fiam ?- Nem tudom, bácsika, — nyöszörögte a gyermek. Valami csudálatos volt e percben égnekmeredt, gyér, vörös hajával az öreg Gregorics, látta a gyermek kínját, halálos szenvedését és az ő vézna teste is érezte a kínokat, tagjai rángatózni kezdtek ; szive összetört és a titka kiesett belőle. Megragadta a doktor kezét : — Az én fiam ő. Hallja-e, az én fiam. Egy szakajtó aranyat adok, ha megmenti. Az orvos meg is mentette, meg is kapta a szakajtó aranyat, amint azt Gregorics a veszély percében megígérte. (Igaz, hogy a szakajtót nem a doktor választotta, hanem Gregorics fonatta külön a zólyomi tótokkal. A fiút meggyógyította a doktor, de Ci’egoricsot beteggé tette. Gregorics lelkében nagy gyanút öntött, mert a fiú betegségénél mérgezési tüneteket állapított meg. No ’iszen, éppen az kellett Gregbricsnak, hogy örökké töprengjen, tépelődjék. Hogyan történhetett ez ? — Nem ettél, szivecském, valami ártalmas gombát ? Gyuri a fejét rázta. — Nem ettem, apabácsika. (Ez volt az uj cím. Az apát fölvette, de a régi bácsikát el nem hagyta). Hát akkor mit ehetett ? Az anyja is váltig találgatta. Talán ez, talán az ? — Meglehet, az ecet volt megromolva az ételben. (Mit is főztünk csak azon a napon ?) De az se lehetetlen, hogy a réeedény volt tisztátalan, Gregorics keserűen rázta a fejét. — Ne beszélj bolondokat, Ancsura ! Következő számunkban folytatjuk.
