Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-07-16 / 29. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 V. 29. az. 1955 július 16. ,V.VWUWNWMWWNWmW/, Cettege/h Csütörtöktől, 1955 július 14-től szerdáig, július 20-ig bezárólag. CSAK EGY HÉTIG ALLES FÜR PAPA (MINDENT A PAPÁÉRT) Angol feliratokkal. Szívderítőén kedves vígjáték tele zenével, humorral, kacagtató fordulatokkal Főszereplők : HANNERL MATZ, OLGA CSEHOV A, CURD JÜRGENS. Kísérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR! SZENT PETER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN VI. ALL NATIONS ROOK AND Fi LIVI WA. 2-0850 — WA. 2-6319 SERVICE MONTREAL MELOGY THEATRE SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 július 15-től csütörtökig július 21-ig bezárólag. CSAK 1 HÉTIG ! ICH HAB1 MICH SO AN DICH GEWÖHNT (ENYÉM VAGY) Angol feliratokká. Rendkívül szórakoztató, bájos vígjáték telve vidá n szerelmi bonyodalmakkal, mu­zsikával és gyönyörű tájfelvételekkel, Kitzbühel, Semmering és Lugano vidékéről. Főszereplők : INGE EGGER az ikernővérek kettős szerepében, O. V. FISCHER, ROBERT LINDER és mások. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. FIGYELJE ÁLLANDÓ HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. =: Wwrtvwwwwywvuwwuvw\j%ywvuwjvwvvvvv. vjwjvwmwwvvwwwiwv MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendel­kező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT : $1.500 lefizetéssel SHERBOURNE—DUNDAS 10 szo­bás téglaház, 2 konyha, 2 fürdőszoba, olajfűtés,dup­la garázs elsőrendű bevételi lehetőség. KITŰNŐ VÉTEL EGYESÜLETEK SZÁMÁRA ! $1.500 lefizetéssel, WALLES—EMERSON 8 szobás duplex, 2 konyha, 2 fürdőszoba és garázs. Könnyű fizetési feltételek mellett azonnal átvehető ! SZALÁMIGYÁR—HENTESÜZEM Heti bevétel 2.000 dolláron felül. Teljesen uj Német­országból importált gépek ! Betanított személyzet, lehetővé teszi bárki számára a zavartalan üzletve­zetést. Tízéves bérlet ! $5.000 lefizetéssel azonnal átvehető. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. II Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SÖMLiiv iLLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt! kíván vásárolni, hívja fel aj Niagara-vidék legnagyobb | AUTÓ-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls .: ÖL. 8-3653 EL. 4-192l| jii« i m íjjjMflBBMIMM i ti Riogassa hirdetőinket! Magyar fodrász üzlet a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap I. 15-tői 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. ▲▲▲▲▲▲▲▲▲▲▲A ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán. HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától II. 30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. jNYÁRI HEGEDŰ ISKOLA HAYDOU IRÉN hegedűművésznő vezetésével IJUL. 7-TőL, AUG. 10-IG STUDIO HEINTZMAN épületében J195 Yonge St. EM. 4-6201 vagy írásban 326 St. George St. IRÓGÉPJAVITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszere­lést szakemberrel végeztessen. Telefon: KE. 6574 Cím kiadóhivatalunkban is leadható. HIGYJÉL A NEMZET FELTÁMADÁSÁBAN ! Elhatározta lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon szreetetreméltó lesz és egész életcélja abban állott, hogy sze­ressék az emberek. És ő jó is volt lépten-nyomon, de mit ért, ha valami go­nosz dzsin, aki előtte járt, mindig úgy igazította fel az embe­rek eszét, hogy azok félszegen ítéljék meg a cselekedeteit. Mikor hazajött Pestről (ahol a jogi tudományokat frek­ventálta), amint először megjelent a piacon és bement egy trafikba finom havanna-szivarokat vásárolni, mindjárt meg­indultak a besztercei nyelvek. — A fickó harmincötkrajcáros szivart szí. Ohó ! Hát így vagyunk ? Hiszen ez egy kolosszális tékozló! Majd meg­lássátok, hogy a szegények házában fog meghalni-! Ó, ha szegény apja felkelhetne a sírjából és az látná, hogy harminc­ötkrajcáros szivart szí. Uram Isten ! Az öreg szárított krumplileveleket kevert a dohánya közé, hogy több legyen s kávéaljjal locsolgatta, hogy lassabban égjen. Gregorics Pálnak a fülébe jutott, hogy a drága szivarjai megbotránkoztató feltűnést keltettek a városban, mire rög­­! tön rátért a rövid kétkrajcáros szivarokra. Az embereknek az se tetszett. — Ez a Gregorics Pali voltaképpen egy közönséges knikker. Nagyobb kutya lesz ez még az apjánál is. Pfuj, de utálatos a fösvénység ! Gregorics Pál igen megrestelte, hogy őt knikkernek tart­ják s legelső alkalommal, midőn egy jótékonycélú bálon meg­jelent (a tűzoltói egyesület bálján, melynek lady pati'onesse-e a főispánné volt s melyen a meghívók szerint felülfizetéseket elfogadtatnak) húsz forinttal váltotta meg a kétforintos be­lépti jegyet, gondolván magában : Gregorics Pál be fogja nektek bizonyítani, hogy ő nem knikker. Hanem erre azután össze is bújtak legott a rendezők és kimondták : — Gregorics Pál egy pökhendi tapintatlan ember. De valóban volt okuk a förmedfesre. Hallatlan szemtelenség az, hogy egy Gregorics rá mer licitálni a főispánra, egy báró Radvánszkyra. Radvánszky tíz forintot ad a jegyért, Gregorics odadob húszat. Hiszen ez valóságos inzultus ! Egy borkereskedőnek a fia ! Milyen század ez, Istenem, uram ! Egy bolha nagyob­bat mer köhinteni, mint egy oroszlán. Milyen század ! Milyen csodálatos egy század ! Akármibe kezdett a világon a szegény Gregorics Pál, az mind ellene fordult. Ha összeveszett valakivel és nem enged­te magát, azt mondták rá, krakéler (kötekedő), ha össze­veszett és ő engedett, azt mondták rá, hogy poltron (gyáva, száj hős). Eleinte, bár elvégezte a jogot, semmi foglalkozáshoz se ’ nyúlt, néha kikocsizott vadászni a birtokára, mely egy mér­­földnyire feküdt a várostól, ezt örökölte az anyja után, más­­j kor elrándult Bécsbe, ahol egy bérháza volt, szintén az anyja után, abból állott az egész foglalkozása, ami valóban megve­tést idézett elő a munkás besztercei társadalomban. — Gregorics Pál — mondták — egy földterhe. Egy szalmát nem tesz keresztbe egész heteken át. Minek él a vi­lágon az ilyen here ? Gregorics Pálnak ez. is a fülébe jutott s belátta, hogy az embereknek igazuk van, az életet nem szabad áthenyélni. Úgy van, úgy, minden ember szolgálja meg azt a kenyeret, amit megeszik. Gregorics Pál ajánlkozott, hogy ő is szeretné szolgálni a városát vagy a megyéjét az eszével. No iszen, csak az kellett Gregorics Pálnak. Száz nyelv ! öltődött ki legottan a terve ellen. Mit ? Gregorics Pál valami akar lenni ? Itt nálunk ? Hát nem szégyenli magát ? Más szegény ember szájából kivenni a kenyeret, mikor őneki ka­lácsa van. Ami kis hivatalok itt vannak, hagyja meg ő írókat olyanoknak, akik rászorulnak. Gregorics Pál belátta, hogy ez is igaz és lemondott a hi­vataloskodásról, a közügyekről, mindinkább visszavonult a férfitársaságokból s elhatározta, hogy megházasodik és csa­ládot alapít. Hiszen elég tiszteletreméltó szép hivatás ez is. Kezdett járogatni egyes házakhoz, ahol csinos lányok voltak s hol őt, mint jó partit szívesen is fogadták, de az, intrikus féltestvérei, akik mindig remélték, hogy a vézna kö­­hécselő emberke egyszer mégis meghal, minden szövődő vi­szonyát elrontották hallatlan ravaszsággal és cselekkel (amikről érdemes volna egy külön beszélyt írni) úgy, hogy Gregorics Pál annyi kosarat kapott egymásután, hogy elhíre­­sült róluk az egész országrészben. Később talán akadtak vol­na leánykák, akiket már nagyon nyomott a párta (mert sú­lyos dísz ám ez is egy kis idő múltán), de ezeket már szégyen tartotta vissza. Hogy is ne ? Hozzámenni ahhoz a legényhez, aki már annyi leánynak nem kellett. Ki akar a kosarak ki­rályának a királynője lenni? No, ugyan senki sem!... Szent András estjén sok ólom megolvadt, sok ólom összeke­­ményedett a garam-menti udvarházakban, de bizony egyik­ből se bonyolódott ki a Gregorics Pál alakzata. Egy szó mint száz, ezeknek az ábrándos bakfiseknek nem kell Gregorics Pál. Poézis kell még őnekik és nem pénz. Lehet, hogy valami vénlány könnyebben nyúlna a gyűrűje után, azok fürgébbek. De a fiatal leányoktól nem egy ugrás a vén leányok ; az két ugrás : közbül a menyecskék vannak. A vénleányok az utolsó stáció. A bakfisek és a vénleányok két külön világ. Gregorics Pálról azt mondják a kis Karolinának, a bakfisnek, hogy vért köp s erre a kis Karolin megijed és Gregorics Pál másodszori látogatásánál már csak a szánalom van abban a kicsi, sebe­sen kopogó szívben, mely még tegnap a négylovas hintó lát­tára egészen más érzelmeket igyekezett oda bedisputálni. Ah. szegény Gregorics Pál! Vért köp a szegény Gregorics Pál ! Milyen szerencsétlenség ! Hiába rázza künn a szán elé fogott gyeplős ló a nyugtalan fejét, ma már nem szól olyan hetykén a csengétyűje. Hiszen Gregorics Pál vért köp. Oh, te kis bamba Karolin ! Tudom, elhiszem neked, hogy csúnya, satnya ember ez a Gregorics Pál, de milyen gazdag és végre is ő a.saját vérét köpi — hát mi közöd neked hoezá? Hidd meg nekem, hogy Rozália, aki mindössze tíz évvel járt előtted a “madamehoz”, már nem volna olyan édes kis mamlasz, mint te. Rozália már filozóf és ha azt mondanák neki Gregorics Pálról, hogy vért köp, azt gondolná magában : — Valóban, ő egy értékes ember. Felkiáltana hangosan : — Ápolni fogom. És mélyen alul az agy fenekén, ahol azok a sugalmak vannak, amik még nem válhatnak szavakká, mert még nem is gondolatok, csak önző érzések lerakodott iszapja, mélyen alul már ott rej lenék a számítás : Ha máris vért köp Gregorics Pál, legalább hamarabb lesz vele készen. Ah, kis bakfisek, ti még nem ösmeritek az életet: a hosz­­szú szoknyát már rátok adta az édes mama, de az eszetek még rövid maradt. Ne haragudjatok rám, hogy ezt a szeme­tekre vetem, de kénytelen vagyok, hogy az olvasó előtt meg­indokoljam, miért nem kapott közületek feleséget Grego­rics Pál. A dolog igen egyszerű. A kinyílt rózsa már nem tiszta ; méh fürdött a kelyhében, bogár hált már benne, de a felső bimbó belsejében még egy porszem sincsen a földiekből. Ezért kapott annyi kosarat Gregorics Pál a bakfisektől ; kezdte is belátni apránkint (mert mondom, igen jó ember volt), hogy csakugyan nem neki való a házasság : a bakfisek­nek igazuk van, ha kifogásolják, hogy vért köp. A vér végre is valami egyébre való. Elhatározta, hogy nem házasodik meg, hát oda se nézett többé a lányokra, csak a menyecskékre. Azok körül kezdte csapni a levet, a szép vérbélű Vozárynénak Bécsből hozatta a bokrétákat, a délceg Muskélyi Mátyásnénak a kertjében egy szép este ötszáz fülemilét eresztett el, amiket nagy fá­radsággal fogdosgatott össze valahol Erdélyben. Egy nagy­­enyedi madárkereskedő liferálta. Bámult a szép asszony, mikor vánkosain hánykolódott azzal a habtestével, hogy miért énekelnek ma éjjel olyan szépen a madarak. A menyecskéknek udvarolni, az egy reális mérték. A bakfisek se Ítélik meg helyesen a férfit, a vénleányok se, mindenkinek ferde a nézőpontja, mindenik egy csalfa vessző­­paripán nyargal, hanem a menyecskék, akik a tudás fája alól nézik, akik se nem álmodnak már, se nem türelmetlen­kednek többé, egészen higgadtan megmutatják, mennyit ér egy férfi. Az a helyes súly, amennyit a menyecskék előtt nyom valaki. Gregorics Pál, mit tódjuk-fódjuk a szerencsétlenségét, nem sokra vitte a menyecskéknél sem. Mindenütt az asszony adott ki rajta, nem a férj, pedig az ember egyenesen a fér­jekre utazik, hogy ők toporzékoljanak a legvégén. Nagyon, de nagyon unta már magát, nem tudva mihez kezdjen, mikor a szabadságharc kiütött. Ott se vették be. Azt mondták, kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak a sereget csúfítaná. De ő mindenáron tenni akart valamit. A toborzó őrnagy, aki jó ismerőse volt, azt a taná­csot adta : — Hiszen nem bánom, ha már éppenséggel velünk akar működni, válasszon hát valami veszélytelen foglalkozást. A hadjárat is sok irka-firkával jár. Beosztjuk valami irodába. Gregorics Pál kevélyen, sértődve egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné a pávát. — Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom ki­keresni magamnak. Melyiket tartja annak, őrnagy úr ? — Kétségtelenül a kémszolgálatot. — Hát kém leszek. És Gregorics kém lett. Felöltözött amolyan peregrinus­félének (aminő elzüllött alakok akkoriban bőven voltak) s egyik tábortól a másikhoz járt, hasznos szolgálatokat téve a magyar hadseregnek. Még ma is sokan emlegetik öreg kato­nák a “vörös esernyős emberkét”, aki vakmerőén tudott ke­resztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni. Keskeny madárképe, felgyűrt nadrágja, ócska, borzas, beütött cilindere s a vörös, kampósnyelű esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el. Egyszer pedig min­denki látta, mert örökké járt-kelt, mint az Orbán lelke. Ke­vesen sejtették, hogy mi lehet a dolga, de Dembinszky tud­hatta, mert így nyilatkozott róla : — A vörös esernyős emberke maga az ördög, de a jó ördögök családjából. A lezajlott csaták után, a síri csöndes időkben újra visz­­szatért Besztercére s valóságos embergyűlölő lett. Nagy, ócska kőházából ki sem mozdult. Nem gondolt többé se sze­replésre, se házasságra. Az történt vele is, ami az agglegé­nyekkel rendesen, beleszeretett a szakácsnéjába. Egyszerű­síteni a dolgokat, egyszerűsíteni és folyton egyszerűsíteni. Ez a haladás, ez a bölcseség. Ez volt az ő teóriája is már. Egy asszony arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy pedig arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen két asszony. De miért ne lehetné ez a két asszony egy sze­mélyben is ? Wibra Anna nagy, tagbaszakadt fehérszemély volt, va­lahonnan Detvái’ól, ahol a férfiak egy ölnél kezdődnek, akár csak hatalmas erdőik szálfái ; az arca elég takaros, de azon­felül szépen szokott esténkint dalolni, mikor az edényeket el­mosogatta : Tutaj szalad a Garamon, Jankó pipál a tutajon. Olyan lágy, behízelgő hangja volt, hogy az úr behivatta egyszer a szobájába, leültette a bőrrel bevont puha székbe. Soha életében nem ült még ilyenben. — Tetszik nekem az éneklésed, Anka. Csinos hangod van. Itt bent dalolj, hogy jobban halljam. Anka rá is gyújtó^ egy melankolikus tót dalra, a “be­sorozott legény leve e, aki elpanaszolja szeretőjének a viszontagságait : Követkt&aj lányunkban folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents