Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-12-17 / 49. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KANADAI

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ^^^^^v^^^v^^^vwvw^vwwwwwvwwvwwvyywvvv^/wywvwwwwvwwyN —

(fatacUcut *%iM$4nicut4.

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Kd., Toronto

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja.

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto

V. évfolyam 49. szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1955 december 17.

BOHÓCOK A SZÍNPADON

FRANCIAORSZÁGI

VÁLASZTÁSOK

A CSÖRGŐSIPKA

Az ókortól napjainkig a csörgősipka volt mindenkor az udvari bolondok jelképe. Már az egyiptomi fáraók korában, majd később a római császárok, a középkori császárok, királyok és egyéb fejedelmek udvarában ott ugrált a bohóc, fején a sipkával, amely nem egyéb, mint az antik fáraók kirá lyi koronájának, később a püspökök szertartási süvegének szatirikus kiadása, ahol az eredeti süveg drágaköveit csörgők pótolták annak jeléül, hogy a bolond hiába rak magára királyi jelvényt : a királyi jelvények királyi magatartás nélkül csak gúnyos kacajra ingerelnek. '

Kruscsev és Bulganin, a szovjet jelenlegi fejedelmei akik nem a szovjet nép, hanem néhányezer pártfunkcionárius jóvoltából vezetik Oroszországot és" csatlósait, s akik nem a saját bölcsességükből, hanem ellenfeleik naivsága folytán jutottak abba a helyzetbe, hogy egymilliárd ember fogadatlan prókátoraként szónokoljanak* szükségesnek találták, hogy indiai útjukon maharadzsák ünnepi díszében, a maharadzsák gyémántos süvegében, a világ legautokratábfc egyeduralkodóiank hatalmi jelvényeivel kezükben, dollármilliókat érő ékszerekkel a hasukon lefényképeztessék magukat. Ezután az egyeduralkodó indiai kiskirályok és nagykirályok süvege alól jelentették ki, hogy ők, mint a szovjet vezetői, az elnyomott népeket az angol elnyomás alól, a nyugati kolonializmus alól, fel fogják szabadítani. Kruscsev oldalán ott lógott a drágakövekkel kirakott maharadzsa-kard, az uralkodó pallosjogának a jelképe. S ezzel a karddal oldalán jelentette ki, hogy a kommunizmus a békét akarja hozni a világnak, s a demokráciát az emberiségnek. Azután így, a főúri gőg, a korlátlan fejedelmi hatalom, a pöffeszkedő kincsek jelképeivel felcicomázva a NYUGAT ellen intézett goromba támadást a MUNKÁSOSZTÁLY, A DEMOKRÁCIA ÉS A JOGEGYENLŐSÉG nevében.

Ha a két szovjetvezér az ókor cinikus filozófusainak gúnyos tételeit akarta volna bizonyítani, — vagy ha a középkor haláltánc-sorozatainak félelmes és paradox képeihez akart volna újabb, még megdöbbentőbben keserű képeket csatolni, — vagy ha Hamlet és Macbeth sötét, semmiben sem hivő gondolatainak akart volna tápot adni, akkor azt mondhatnék, hogy indiai útjuk valóban sikerrel járt.

De Kruscsevék műveltsége messze van attól, hogy akár meg is értsék, micsoda félelmes öngúny, micsoda rikító diszharmónia áradt minden szavukból, minden tettükből, minden gesztusukból, ők azt hitték, hogy valóban a keleti fejedelmek koronája, hatalmat jelentő drágaköves süvege van a fejükön. Azt hitték, hogy a világ, elsősorban pedig a Kelet közvéleménye nem látja meg a prémes királyi süveg mögött a csörgősipkát.

A nyugati politikusok, újságírók, s az egész közvélemény egyöntetű felháborodással fogadta ezt a gusztustalan, handabanda szófecsérlést, ezt a felnőtt emberekhez méltatlan bohóci játékot és a hozzáfűzött kocsmai hangú tirádákat. Azok a francia, olasz, angol kommunisták, beleértve a közelkeleti műveltebb államokban élő kommunistabarát nacionalistákat is, akik elolvasták az indiai út beszámolóját, undorral fordulnak el attól a politikától, amely a hazugságra és ostobaságra akar építeni egy állítólag világmegváltásra törekvő rendszert.

De az indiai ünneplés és az indiai beszédek valóban nem is a nyugati közvéleménynek, hanem a hinduknak és^a többi távolkeleti szines népnek volt szánva. Azért az egész utat annak a tükrében kell vizsgálnunk, milyen hatással lehetett az ottani népekre ?

Első pillanatra talán úgy látszik, hogy az ünneplés milliós tömegei, az egymás mellett lobogó indiai és szovjet zászlók, a kivilágított békegalamb és szovjetcsillag, feh^rruhás kisleányok tömegei, stb. mérhetetlen kommunista sikerre vallanak, s hogy a látogatást nyomon fogja követni a kommunizmus kikiáltása, az amerikaiak száműzése, a hindu szovjet megválasztása.

De olvassuk csak el figyelemmel a világ közvéleményének szánt nyilatkozatot, melyet a látogatás végén Nehru adott a sajtónak :

“Ha eddig hiányosan ismertük, vagy félreismertük volna a Szovjetunió népét Indiában, ezek a hiányok az én szovjetbeli látogatásom és a szovjet vezetők indiai látogatása folytán ki vannak küszöbölve. Mi most már pontosan ismerjük egymást. S ezért örömmel tekinthetünk a további együttműködés felé’’.

India, főleg pedig Nehru kormánya egész fejlődését az amerikai és angol támogatásnak köszönheti. Amerikai pénzből épültek és egyre épülnek kórházai, hidjai, utai, vízierőművei. Az a falu, amelyet India “mintavárosként” mutatott meg Kruscsevéknek, az utolsó szögig amerikai pénzen épült, _s ebben a városban támadta Kruscsev az amerikai “imperializmust”. Az a Gandhi, akinek India egész felszabadulását köszönheti, s akit a csecsemőtől az aggastyánig úgy tisztelnek Indiában, mint a kapitalizmus és imperializmus élharcosa szerepel. Nem kell tehát azt hinnünk, hogy Nehru hinne a kommunista vezéreknek. De Indiától északra ott áll a, szovjet hadsereg, amely az első atombombát öt perc alatt ledobhatja, — ha akarja — Indiára. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS tehát India számára ma egyet jelent a HALÁL ELKERÜLÉSÉVEL. Ezért volt az egész fogadtatás, az egész népünnepély.

De nincs kétségünk afelől, hogy Nehru és India egész 360 milliós népe meglátta a királyi jelvények mögött a csörgősipkát és Kruscsev pohos alakja alatt a vigyorgó kaszás csontvázát. S ezért tudjuk, hogy a szovjet vezetők indiai utazása nem a kommunizmus számára volt siker, hanem megnyitotta a keleti népek szemét. S így nagyon helyesen mondta Nehru, hogy “most már pontosan ismerjük egymást”.

A bolsevizmus az indiai út után LELKILEG LESZEREPELT. Most már a nyugati diplomatákon a sor, hogy ezt a szellemi előnyt kamatoztassa és baráti kapcsolatokat létesítsen a szovjet szavak üres kongásának hangja mellett.

DR. PANGLOSS.

KÁTYÚBA JUTOTT AZ UJ UNO-TAGOK FELVÉTELÉNEK ÜGYE

Mint már korábban beszámoltunk róla, az UNO közgyűlése 52:2 arányban megszavazta Kanada javaslatát, mely úgy szólt, hogy az UNO vegyen fel tagként 18 nemzetet melyből Albánia, Magyarország, Románia, Bulgária és Külső- Mingólia a kommunista szatelliták közé tartoznak. Nemzeti Kína és Ceylon a javaslat ellen szavaztak, az USA, Franciaország tartózkodtak a szavazástól.

A közgyűlés határozata most az UNO eljárási szabályai szerint a Biztonsági Tanács elé kerül, melynek 11 tagja van, éspedig az öt nagyhatalom (USA., Nagybritannia, Franciaország, Szovjet, Nemzeti Kína), mint állandó tag és hat, évente változó tag. Az uj tagok a Biztonsági Tanácsban csak kétharmad többséggel vehetők fel, azaz legalább 7 tagnak igennel kell szavaznia. Tudjuk, hogy Anglia és a Szovjet igennel, Nemzeti Kína nemmel fog szavazni, az USA és Franciaország tartózkodni fog. Az öt állandó tag közül tehát csak kettő van a javaslat mellett. így a hat változó tag közül legalább ötnek igennel kell szavaznia. Csakhogy ezek között van Ceylon is, amely mint tudjuk, nem-mel szavaz. A többi 5 közül négy a szovjet, vagy az angol érdekszférába tartozik, egyedül Törökország független. A török szavazattól függ tehát, hogy a tagfelvételi javaslat átmegy-c a Biztonsági Tanácsban.

De még ha van is hét szavazat a javaslat mellett a Biztonsági Tanácsban, Nemzeti Kína még mindig megvétózhatja a javaslatot, s ezt kilátásba is helyezte arra az esetre, ha a Szovjet ragaszkodik Kiilső-Mongólia tagságához. Ezért Nemzeti Kína sürgős módosító javaslatot nyújtott be, mely szerint lemond vétójogáról, ha elejtik Külső-Mongóliát ; cselébe azt javasolta, hogy Finnország és Yemen helyett Délkoreát és Délvietnamot hozzák javaslatba. A szovjet erre a tervre azt az ellenjavaslatot tette, hogy ne együtt szavazzanak az összes kérelmező felvételéről, hanem egyenkint, s a szavazást kezdjék a kommunista csatlósállamokkal. Ez azt jelentené, hogy ha például Albánia felvételét megszavazzák, az keresztül menne a Biztonsági Tanácson, Nemzeti Kína nem vétózna ; viszont a következő, nyugatbarát ország — például ábécé sorrendben Ausztria — felvétele ellen a Szovjet gyakorolná a vétójogot, s így sikeresen becsempészhetne néhány kommunista tagot az UNO-ba. Ez ellen az átlátszó mesterkedés ellen a közgyűlés elnöke tiltakozott, s most a kérdést a javaslatok módosításának előkészítésére a hét közepére halasztották.

Január 2-ára írták ki az országos válasz: fásokat Franciaországban. A választás tulajdonképpen Faure jelenlegi miniszterelnök és elődje, Mendes-France között fog eldőlni. Mendes-France, aki az utóbbi évek során az egyetlen igazán akcióképes francia kormány elnöke volt, s akinek a francia-német megegyezést és a nyugatnémet hadsereg elindítását köszönni lehet, nagy népszerűségnek örvend az egész országban, s alig volt vitás, hogy a legközelebbi országos választáson (amelynek törvény szerint a jövő nyáron kellett volna sorrakerülnie) nagy többséget kap.

Faure miniszterelnök viszont, a Radikális Párt vezére, mindenekfelett ragaszkodik a hatalomhoz, s mivel valószínűnek látszott, hogy az uj választás során alul marad, ügyes parlamenti fogással kierőszakolta a saját megbuktatását azért, hogy a parlament felosztását és azonnali uj választást kérhessen. A rendelkezésre álló rövid idő alatt ugyanis Mendes-Francenek nehezen lehet módja arra, hogy a választáshoz szükséges pénzt megszerezze és a szavazókerületeket bejárja.

A Radikális Párt tanácsa, átlátva Faure választási trükkjének illojális jellegét, Faure miniszterelnököt kizárta a pártból és teljes egészében Mendes-France mögött sorakozik fel.

“Ö ELMEGY, S NEM MARAD UTÁNA MÁS, CSAK EGY KIS ILLAT”

— ezt a Szomory-féle hírhedt mondást juttatja eszünkbe az a hír, hogy Kruscsev és társai befejezték keletázsiai útjukat, melynek legutolsó állomásán, a rangooni parlamentben az orosz kommunista párttitkár azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy úgy Anglia, mint az USA évszázadok óta háborúkat indítottak és egyre indítanak Oroszország ellen. Majd Japánról beszélt és kijelentette, hogy úgy a szovjet, mint az ázsiai népek félnek a japán militarizmustól, melyet oly nehezen “vert le a szovjet hadsereg 1945- ben”. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy a Szovjet mindössze az amerikai atombombák ledobása után, 1945 augusztusában j üzent hadat Japánnak éspedig összesen há■ rom napig volt Japánnal hadiállapotban a kapituláció előtt.

“A SZEMTELENSÉG ÉS HAZUGSÁG FANTASZTIKUS PÉLDÁJA”

RÉGI SZÉP BUDAPEST

Ezekkel a szavakkal számolt be Eden mi! niszterelnök a parlamentben azokról a nagyhangú kijelentésekről, amelyeket Kruscsevék , indiai útjukon tettek. “Az ember esze megj áll” — mondotta Eden — “mikor azt hallja, .hogy MI vagyunk az elnyomás a kolonializjmus ördögei és hogy A SZOVJET fogja a keleti népeket EZ ALÓL az elnyomás alól FELSZABADÍTANI”. Egyúttal beszámolt a miniszterelnök arról, hogy a szovjet diplomaták által használt hang következtében Nagybritannia alapos revízió alá fogja venni a kelet felé irányuló kereskedelmi politikát.

—o-A budapesti Népszava arról panaszkodik, hogy egyre piszkosabb lesz Budapest és a Fővárosi Köztisztasági Hivatal felszerelése nem tart lépést a fejlődéssel. A Köztisztasági Hivatal vezetője, amikor kérdést intéztek hozzá, hogy miért lesz egyre piszkosabb az egykor szép Budapest, röviden így felelt : “ Budapest szennyeződését főleg fővárosunk fegyelmezetlen lakossága okozza”. Egy külföldi utazó, aki a háború előtt is látta az országot, igy nyilatkozott visszaérkezte után: “Pest olyan, mintha Nizsnyinovgorod lenne. Nincs magyar jellege többé. Nem maradt meg a kedvességéből semmi. Azelőtt az ember nem figyelte meg, milyen csúfak a házak, mert a boltokat nézte és a járókelőket. Most nem érdemes kirakatot nézni, az emberek mogorvák, mindenki siet. A balkonokon és gangokon mindenütt lóg a mosott ruha. Az Erzsébet-híd pillérje úgy maradt, mint ostrom után. A régi gyönyörű pesti nők pedig úgylátszik mind kihaltak. ..

CIPRUSBAN TOVÁBB FOLYIK A LÁZONGÁS

Famagustában, Nicosiában és Lefkonikoban pokolgépeket tett ártalmatlanná a rendőrség, s az egész sziget területén ostromállapot uralkodik. A lázongás vezetőinek az angol kormánnyal folytatott tárgyalásai eredménytelenek maradtak. Csupán két reménysugár van a zavaros ciprusi helyzetben: az egyik az, hogy a kommunistáknak nem engedtek semmiféle szerepet a lázításban, a másik az, hogy a görög kormány — a többi NATO nemzet nyomására — nem támogatja a ciprusi szeparatista törekvéseket, legalábbis nyíltan nem.

OTTO JOHN VISZATÉRT NY.-NÉMETO RSZÁG B A---------o-------Otto John, “Nyugatnémetország elsőszámú árulója” akit a német közvélemény “az ezertitkok tudója” címmel ruházott fel, megszökött a keletnémet politikai hatóságoktól és ismét jelentkezett régi feletteseinél, a nyugatnémet titkosrendőrség vezetőinél. Az esetről maga Adenauer kancellár adott jelentést, azzal, hogy John mindenekelőtt a bíróság előtt kell, hogy szökését és visszatérésének körülményeit tisztázza.

John 1954 júliusában “disszidált” Nyugatnémetországból keletre, majd a keletnémet rádióban nagyszabású propagandabeszédet mondott, kijelentette, hogy azért szökött Keletnémetországba, hogy Németország politikai egységéért küzdjön, kijelentette, hogy nem kommunista, de nem is hajlandó az Amerikabarát nyugatnémet kormányt szolgálni tovább. Ezt megelőzőleg John a kommunistaellenes nyugatnémet kémelhárítóközpont vezetője volt, többször járt Washingtonban és kétségtelenül olyan adatok birtokában volt, melyek a szovjet számára felmérhetetlen jelentőséggel bírtak.

1954 nyara óta John a keletnémetek kirakati embere volt, — e legnehezebb feladatokkal, megbízásokkal tömték és többször rendelték Moszkvába iskolázásra és titkos tervek megbeszélésére. Hogy mostani viszszatérése egyszerűen újabb szökés volt-e, — vagypedig John a mindkét fél számára dolgozó kém szerepét töltötte-e be, — esetleg már eleve azzal a szándékkal disszidált nyugatról-keletre, hogy a szovjettől szerezzen titkos adatokat, — olyan kérdések, amelyekre a közvélemény egészen biztosan soha nem fog választ kapni. De, hogy John egyike a titkos szolgálat legtehetségesebb ügynökeinek, az bizonyos.------------------------o------------------------A KOMMUNISTA ÉRSEK ÉS PÜSPÖKÖK

torontói látogatása a teljes közöny jegyében játszódott le. A United Church meghívására Kanadában tartózkodó vörös egyházi férfiak szinpompás ruhájukon és feltűnő hajviseletükön kívül semmit sem nyújtottak senkinek. A gyérszámú hallgatóság előtt elmondott beszédeikben tartózkodtak minden politikai megjegyzéstől, s a torontói ukrán és orosz lakosság is abban a magatartásban részesítette ezeket az ateizmust kiszolgáló állítólagos papokat, amelyet megérdemelnek : a megvető közönyben.-----------------------o----------------------ANTHONY EDEN,

Nagybritannia miniszterelnöke a jövő hónapban az Egyesült Államokba és valószínűleg Kanadába is ellátogat, hogy közös politikát beszéljenek meg most, hogy a szovjet vezetők ismét rátértek a goromba és erőszakos hidegháború útjára. Kérdéses, hogy a nyugati hatalmak egyáltalán válaszolni fognak-e a bolsevisták otromba fenyegetéseire, — annyi azonban bizonyos, hogy a távolkeleti kérdésekben biztosítani kell Anglia, az USA és Kanada egyöntetű fellépését. -------------------------o------------------------TŰZHARC TORONTÓ UTCÁIN------------o------------A Lisgar Street egyik udvarában tűzharcban fogta el a rendőrség Walter Swetloff vancouveri gangsztert, aki leszerelt vadászpuskájával arconlőtte az elfogására induló John Earls rendőraltisztet. A rendőr életveszélyes állapotban kórházban fekszik, Swetloff gyilkosság kísérletének vádjával börtönben van. A torontói közvélemény felháborodással kiséri ezt a legújabb gangszterbűntényt, s azt követeli, hogy az ontariói kormány sokkal nagyobb eréllyel vegye üldözőbe a közbiztonság ellenségeit. Mi a magunk részéről a statáriumot tartanok az egyetlen megoldásnak.