Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-11-19 / 45. szám
V. 15. sz. 1055 november 10. o KANADAI MAGYARSÁG -difiit?Ssw> Minden kanadai állampolgár részese egy szabad nép örökségének egy szabad országban. Nem nehéz a más országból jövőknek kanadai állampolgárrá lenni. íme egy néhány feltétel : I. Öt évnek kell eltelnie attól az időtől, hogy valaki, mint bevándorló Kanadába érkezett. L. A jelentkezőnek kifogástalannak kell lennie erkölcsi szempontból ki kell tudnia fejeznie magát angolul vagy franciául. g. írásbeli kérvényt kell beadnia a kanadai állampolgárságért, helyéhez legközelebb eső állampolgársági bíróság jegyzőjénél. Ha valaki bővebb tájékoztatást akar arra nézve, hogy hogyan lehet kanadai állampolgár, kérdezze meg a lakóhelyéhez legközelebb eső állampolgársági bíróság jegyzőjét, vagy írjon a “Canadian Citizenship Branch Ottawa” címre. THE DEPARTMENT OF CITIZENSHIP AND IMMIGRATION CANADA Hon. J. W. Pickersgill miniszter. Laval Fortier h. miniszter. KANADAI &utadía*t “ZuftfíviüiiM 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LO. 0333. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LO. 0333. Laptulajdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : A BÉCSI OPERAHÁZ MEGNYITÁSA i Bécs zenei élete uj állomáshoz érkezett. A város öreg, patinás falai, nem egy kimagasló zenei eseménynek voltak már szemtanúi, de amit szombaton és vasárnap este láttunk, az felülmúlt mindent. A bécsi állami operaház amely a múltban nemcsak kultúrát, de zenei tradíciót is ápolt és amely elnémult a második világháború alatt, kaput nyitott újra, a művészet-szomjas emberiség felé. Utolsó, háborúalatti előadását, 1944 június 30-án tartotta, szeptember 1-én már egyetlen bécsi színház sem játszott. A következő évben, március 12-én, öt bombatalálat rombadöntötte az opera épületének több mint 80 '/< -át. De a világ egyik leghíresebb operaegyüttese azért nem hallgatott el. 1945 májusában, ha nem is a legfényesebb keretek között, de mégis előadást tartottak, a bécsi Volksoper helyiségeiben. Később a Theater an der Wien fogadta be őket, egészen mostanáig. Időközben megkezdték a rombadőlt épület újjáépítését. A feladat óriási volt, miután az eredeti épület felépítéséhez is hét évre volt szükség, jelen esetben pedig hatalmas tömeg rom várt eltakarításra, ezenfelül le kellett küzdeni a második világháború utáni pénz- és anyaghiányt. Az uj épület színpadát a legmodernebb és legdrágább technikai újításokkal szerelték fel. Egyedülálló az egész világon, de a bécsiek keresztülvitték : hatalmas szellőztető rendszer, az egyik bécsi park ózondús levegőjét szivattyúzza a nézőtérre, közel félkilométeres távolságról. Az ülések mellé apró kis villanykörtéket szereltek, úgyhogy zeneakadémiai növendékek, vágybárki más, kottával a kezében tudja követni az előadást. Pénzt és fáradozást nem sajnálva, tízmillió dollárt fordítottak az építkezés céljára. A megnyitó ünnepély nemzetközi eseménnyé fejlődött. A világ minden sarkából özönlöttek Bécsbe a zenerajongók, még japánok, ausztrálok sem ijedtek meg a távolságtól. Mintegy ötven kanadai is résztvett az ünnepségeken, annál is inkább, mert a vasárnapi előadáson, a kanadai (Montreal) származású London György énekelte Mozart : “Don Juan”-jának a címszerepét. Egy jegy ára, a szombati és vasárnapi előadásokra, ötezer osztrák schilling, azaz kétszáz dollár volt. Ugyanezen jegyek a feketepiacon hétszáz dollárért keltek el. A kétezerszáz hely jegyeit már hónapokkal ezelőtt elkapkodták, voltak akik három napig álltak sorban, csakhogy jelen lehessenek a megnyitáson. A ragyogó vendéglistán nem kisebb nevek szerepeltek, mint : Ali kán, Greta Garbo, Dulles amerikai külügyminiszter a feleségével, Körner Theodor osztrák államelnök, Petitpierre, Svájc elnöke, rajtuk kívül diplomáciai, politikai, művészi nagyságok és iparmágnások a világ minden részéből. Szombat este Beethoven “Fidelio”-ja volt műsoron. A darabot nem véletlenül választotta az osztrák rendezőség, története utalt a közelmúltban lejátszódó történelmi eseményre : Ausztria felszabadítására. (A “Fidelio” ugyanis egy előkelő úrról szól, aki mélyen a föld alatt, sötét vártömlöcben, nehéz rablánc súlya alatt sínylődik, de visszanyeri szabadságát.) A szombati megnyitáson, az operaház vasfüggönyének a felhúzása is szimbolikus jelentőségű volt és nagyon sokat jelentett Ausztria népének, a legdrágábbat : hazájuk felszabadítását. A ragyogóan kivilágított opera előtti téren ember ember hátán szorongott, mert hangszórók közvetítették az előadást az utcára. Százával gördültek a limousinok a feljáró elé, ahol az ajtónállók és jegyszedők serege, az osztrák-magyar monarchia idejéből származó tradicionális barna és arany sujtásos kosztümökben, fogadta az érkezőket. A megnyitó jeleneteket tizenhat TV felvevőgép fényképezte, lemeztársaságok pedig a hangokat örökítették meg. Bécs lakossága nem aludt ezen az éjszakán. A régi Bécs ragyogása, fénye és jókedélye kelt újra életre hosszú-hosszú szünet után. A szabad Ausztriában táncoltak, énekeltek és sírtak az emberek a boldogságtól. És mi magyarok ? Titokban, lopva sírtunk a fájdalomtól. B.-né. MOSZKVAI TEMPLOMOK Az utóbbi hónapok folyamán, a politikai “enyhülés” jegyében, nyugati utazók százai kaptak beutazási engedélyt a Szovjetunióba. A Moszkvát-jártak között volt egy idősebb nyugati újságíró, aki még a cári világból jól ismerte az orosz fővárost. Szabad idejében függetlenítette magát a kirendelt idegenvezetőtől s régi emlékei után kutatva érdekes benyomásokat szerzett a vörös Moszkva templomairól. Első útján a híres Sztrasztnoj kolostort és kegytemplomát kereste. Úgy tudta : a templomot mozgóképszínházzá, a kolostor épületét meg vallásellenes múzeummá alakították. Képzelhetjük meglepetését, amikor a kegytemplomnak nyomát sem találta. Virágos nagy park került a helyére, a kolostor épületéből pedig bérház lett. A vallásellenes múzeum is eltűnt — talán idegenforgalmi meggondolásokból, mint ahogy a még létező leningrádit is átkeresztelték “vallástörténeti” múzeumnak. Látott néhány templomot, amelynek főbejáratát elfalazták. Újonnan vágott kis ajtók voltak egyik-másiknak oldalfalán. Az ilyenekbe nem tudott benézni, mert egy házmester-féle nem engedte. Talán moziterem volt belül. Vagy bérlakások — amire az ablakokon kidugott füstölgő kályhacsövekből lehetett következtetni. Voltak aztán bedeszkázott ajtajú, hulló vakolatú templomok. Egészen elhagyottnak látszottak üvegtelen üres ablakaikkal. A Szenvedő Istenanya XIX. században épült temploma előtt viszont még a gyalogjárón is a szláv szertartás himnuszait énekelték a szűk épület belsejéből kiszorult hívek. Huszonöt ilyen “nyitott” templom is akad Moszkvában, köztük egy kis katolikusszertartású is. Ezek napközben sem üresek. A gyertyafényben úszó szentképek előtt imába merült oroszok térdelnek. Nemcsak öregek, de fiatalok is. Ezek a nyitott templomok nemcsak a hívek hitéről, hanem áldozatkészségéről is tanúskodnak. Az épületek ugyanis az állam tulajdonát képezik s egy alakuló egyházközség csak akkor igényelhet templomot, ha belső berendezéséről és a külső falak tatarozásáról gondoskodni tud. Az orosz forradalom első éveiben kiégtek vagy elkótyavetyélődtek a régi gazdag templomfelszerelések. Ezért az újonnan megnyitottak meg sem közelítik az egykori görögkeleti templomok gazdag ragyogását. Kevesebb bennük az aranyozás, a híres ikonok (kegyképek) helyét is újabb, egyszerűbb kivitelű festmények fedik. Amikor az orosz idegenforgalmi hivatal gépkocsin viteti körül Moszkvában a nyugati látogatókat, csak kívülről látják a jellegzetes bizánci “hagyma-kupolás” templomokat. A Lenin-Sztalin emlékmű megtekintése után megmutatják nekik a Vörös-téren régi fényében pompázó Szent Bazil székesegyházat. Ez viszont ma nem templom, hanem egyházművészeti múzeum. Ha a látogatók maguktól templomba tévednek, rendszerint clcsodálkoznak az orosz nép vallásosságán. Azt csak kevesen veszik észre, hogy a pár nyitott templom még nem vallásszabadság, s a keleti egyház roppant nagy árat fizetett értük. Vérben — a forradalom kezdetén ; és függetlenségében —^hiszen ma az istentagadó állam készséges kiszolgálója. (A Szív.) ISTENI SZIKRA Nem mindennapi templomi ünnepséget tervez Torontó legrégibb magyar egyházi közössége a 25 éve fennálló Első Magyar Babtista Egyház templomszentelésének 14-ik évfordulója alkalmából. Az egyházközség vezetőinek elgondolása az, hogy ezt a komoly és magas színvonalú ünnepséget a torontói protestáns magyar egyházak közös résztvételével és szereplésével rendezik meg. Az ünnepséget 1955 december hó 3-án, szombaton este fél 8 órai kezdettel tartják a Magyar Baptista Egyház 8 Robert St. alatti templomában. E nagy gonddal összeállított ünnepség rendezőbizottsága szeretettel hív ezúton is minden magyart, felekezeti külömbség nélkül, kiket e komoly műsor érdekel. A Magyar Babtista Egyház vezetőinek templomuk évfordulójának megünneplésén túlmenően mélyreható terveik vannak ez ünnepség megrendezésével. Először is megpróbálnák azt, hogy ezeknek a komoly, vallásos ünnepségeknek az időnkénti, más-más magyar protestáns egyház templomában való megrendezésével egy szoros testvéri közösségbe tömörítsék a torontói magyar protestáns egyházakat. Ezáltal megszűnne az egyes egyházi közösségek közötti torzsalkodás, gyűlölködés és így az isteni szeretetben felolvadva minden magyar megtanulná szeretni, tisztelni és megbecsülni egymást. És ha egyszer megszűnik az az érthetetlen és módfelett egészségtelen állapot, hogy csak azért gyűlölködik egyik ember a másikra, mert az egyik, vagy a másik utcában lévő templomba jár istentiszteletre, akkor eljutunk ez elgondolás másik nagyhorderejű eredményéhez, hogy azok a protestáns magyarok, kik azért húzódtak félre, mert elitélték ezt a szégyenteljes testvérharcot, felszabadultan és nyugodtan léphetnek be abba az egyházi közösségbe, amely nekik a legjobban megfelel. És ezzel megindulhat e hatalmas metropolisban egy egészséges protestáns egyházi fejlődés, minden becsületesen gondolkozó magyar legnagyobb örömére. Keresztyén Magyar Testvéreim ! Egy évtizednél több ideje, hogy vajúdik a világ. Hiába születnek kitűnő államférfiak, nagyszerű politikusok, csodálatos dolgokat feltaláló tudósok, hiába készítik a legborzalmasabb fegyvereket, addig nem lesz béke a világon, míg a gyarló ember rá nem döbben tehetetlen, bűnös voltára és nem keresi meg az Istenhez vezető utat.. .. “Mert tágas az a kapu és széles az az út, mely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt” ...És csak akkor és csak így remélheti e szerencsétlen emberiség azt, hogy kiderüljön az ég felettük és meginduljon egy boldog és megelégedett élet már itt a földön is. Apró atomokból tevődik össze a nagy mindenség. Egy ilyen parányi atomnak kell tekintenünk azt az ISTENI SZIKRÁT, mely e terv elgondolóinak lelkében kigyúlt. Megpróbálják az eddig lehetetlent. A tét nagy, de az akadályok is borzalmasak, mert a titkos erők, mint eddig, úgy most is mindent elkövetnek, hogy a kívánt és óhajtott egymásra találás meg ne születhessen. Azonban e gondolatnak lelkes, tántoríthatatlan hívei mindent elkövetnek ez ügy érdekében és építik az arany hidat a lelkek között. Adjon az Isten nekik erőt e valóban apostoli munka sikeres elvégzéséhez. Sallak Endre. NEGYVENHÁROM EMBERT ÖLT MEG egy repülőgépben elhelyezett időzített dinamitbomba felrobbantásával egy 23 éves Denveri pincér. A borzasztó bűntény célja az volt, hogy megölje a gépen utazó anyját, aki után 37.000 dolláros életbiztosítást vehetett volna fel. —------------------o---------------------TOVÁBBI FORRONGÁSOK ARGENTÍNÁBAN sztrájkot nem kívánja megszüntetni, de a közbiztonság és közellátás szempontjából fontos üzemek munkásait súlyos büntetés terhe mellett visszavezényelte munkahelyeikre. Amint várható volt, a Peron elmozdítása után hatalomra lépett argentin kormány nem volt hosszú életű. November 13-i keletű hírek szerint Buenos Airesben újabb vértelen forradalom volt, melynek során elmozdították Eduardo Lonardi ideiglenes elnököt és Uranga közlekedésügyi minisztert, s uj elnökül Pedro Aramburu generálist nevezték ki. Aramburu a katonaság diktatórikus szárnyához tartozik. Első dolga az volt, hogy politikai tisztogatást rendeljen el úgy a Peron-pártiak, mint a Lonardi-pártiak ellen. A kormánynak főleg az okoz nehézséget, hogy a szakszervezetek, amelyek nagyrészt Peron oldalán állanak, általános sztrájkot hirdettek, aminek következtében az ipar és a kereskedelem megbénult. Aramburu letartóztatta a szakszervezet vezetőit ; magát a EGYEDÜL STRATÉGIAI ÉRTÉKŰ KERESKEDELMI ÁRUCIKKEK vétele az a terület, amelyen a Szovjetet a nyugattal való érintkezés érdekli — ezt szintén Molotov mondotta a csúfosan megbukott genfi konferencia utolsó napján. A szovjet azt a nyugati ajánlatot is elutasította, hogy kölcsönösen szüntessék meg a rádiópropagandát, illetve egymás rádióállomásainak zavarását. : ’ iit' 1 Reméljük, hogy a nyugat reakciója megfelelő lesz : most kell kihasználni a meglévő ellenállhatatlan technikai fölényt. Egy gramm árúcikket sem szabad többé nyílt ellenségeinknek szállítani. Főleg pedig : azonnal fel kell számolni a nyugaton működő kémközpontokat, szabotázs-iskolákat, bolsevista pártközpontokat és minden velük szimpatizáló egyesületet, újságot, klubot. Talán most meg lesz a kanadai kormánynak az indoka arra, hogy ezeknek az árulóknak az egyetlen méltó sorsot juttassa: erőszakkal kitelepíteni őket a vasfüggöny mögé !
