Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-11-05 / 43. szám
V. 43. sz. 1955 november 5. 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LO. 0333. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LO. 0333. Lap tulajdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ A LEVELS BÉKA Irta : Móricz Zsigmond. Egy jó:sefvárcsi mellékutcában nagy csoport lurkó zsivajgott egy délelőtt. Kíváncsian állottam meg mellettük. Ilyen hallatlan izgalomban gyerekeket még nem is láttam. Tíz-tizennégy évesek voltak, nem játék volt a zsivaj, hanem komoly emberi izgalom, valami komoly emberi dologban. Az általános visításból egy hang kisüvöltött : És én mély megilletődéssel néztem a fakó arcocskákat, akik az őszi véletlen napfényben megcsillogtak. Ezeket az arcokat, ezeket az ifjú emberkéket, akik & világomlásban, amely körülöttünk recseg-ropog, amely úgy látszik minden szépet és jót kiöl az emberi lélekből : egy olyan hallatlan, olyan csodálatos, olyan szent cselekedetet műveltek, amihez hasonlót én még. életemben nem tapasztaltam. Az én gyerekpajtásaim (a későbbi világ-A LEGÚJABB, LEGDIVATOSABB PADLÓBURKOLAT A Most kapható SZÜRKÉSFEKETE, SZÜRKE, ZttLD, RÓZSASZÍN, PIROS, KÉK A Jackstraw burkolatban az a legnagyszerűbb, hogy a látószem szöget megnagyobbítja, a burkolt padló nagyobbnak, szebbnek látszik. Az anyag hátára nyomott pecséttel garantáljuk. hogy meg lesz elégedve. Jackstraw mintával néhány dollárért a legszebb padlóburkolatnak lehet a tulaj- A I L , donosa. Kérjen ingyen mintakönyvet! |§ I lL Congoleum Canada Ltd. 3700 St. Patrick St. i I fil l Nyomban keresse fel a legközelebbi É m ill \ Él m ll \ szak üzletet! . JtÉÜfKÉff Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.73, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : HOGYAN ÉLNEK AZ AUSZTRÁLIAI MAGYAROK ? II. De ahol csak egy ember kérés egy családra, ott is, legtöbb magyar család mái’ eljutott odáig, hogy telket, arra egy ‘ lakógarázst” húzott, hétvégén építkeznek s ha 1—2 évvel későbben is, de van ház. Magányos ember, szakember, aki nem iszik, nem veri el a pénzét italra, nőre, lóra, kártyára, 1—2 év alatt eljuthat odáig, hogy telket, házat szerezzen. Sajnos sokan vannak, akik a legjobb helyeken dolgoznak (gátépítkezés, felszíni ólombányák), ahol bizony a heti 30— 40 Font üti a markukat, aztán minden félévben bejönnek a nagyvárosokba és két hét múlva kölcsönkért pénzzel utaznak vissza, mert itt elverik — hét este hét hónap keresményét. — Az ilyen ember másképpen látja a világot, mint azok a fiatalok, magányosok, akik 3—5 év alatt ma saját házukban, üzletükben dolgoznak. Az önállósághoz kivéve az engedélyhez kötött szakmákat : plumber, szerelő, semmiféle állami engedély sem kell. A közbiztonság kiváló. Az a gangszterizmus, ami Északamerikát jellemzi, az itteni nagyvárosokban nincsen, persze nem szentek az ausztrálok sem, de körülbelül olyan a helyzet e téren, mint a háborúelőtti Budapesten volt. Nősülési lehetőség : alig van magyar eladó lány. Ezért ez bizony nehéz probléma. Vannak sikerült magyar-ausztrál házasságok, vannak nem sikerültek. Ebben nem az ausztrálok a hibásak, hanem rendszerint az a körülmény, hogy rövid ismeretség után, nyelvet sem tudva, beleugranak a legényemberek a házasságba. Éghajlat. Ausztrália egy kontinens, azaz minden részén más a klíma. Legjobb Queensland, mely meleg, de száraz. New Sauth Wales, melynek fővárosa Sydney, télen esős, nyirkos, néha fagy is van, a meleg nyár (novembertől—márciusig) nemcsak meleg, de alaposan párás is. A tél olyan mint a magyar október, a tavasz és az ősz meg olyan mint a hazai tavasz. Jellemző adat : sehol sincsen kályha, legfeljebb kandalló dísznek. Általában télen villany vagy gázhályhákkal fűtenek. A ruházkodás is könnyű. Persze a magas hegyekben — mert van ilyen része is ennek a földrésznek — télen, azaz márciustól—szeptemberig hó is esik, síelnek is. Legrosszabb Melbourne (Victoria állam) klímája. Legjobb Nyugatausztráliáé (Perth a fővárosa) és Briabene-é. Közlekedés. Munkás hetijegy a gyorsvonaton, a nagyvárosokon belüli körzetben 5—10 sh., vonatjegy 2 oszt. Sydney-Melbourne között 5 Font, Sydney—Perth között 21 Font, ugyanezeken a távolságokon a repülőgép 10, ihletve 40 Font. Évente 2 millió ember utazik repülőgépen, tehát ez a közlekedési eszköz eléggé közkedvelt itt. Állami biztosítás nincsen, viszont évi 15—20 Fontért lehet kötni olyan államilag támogatott biztosítást, mely a kórházköltségek 80%-át, a legtöbb orvosság 100G-át, az orvosi díj 50—80G-át megtéríti. Legtöbb orvosságot receptre a patikák ingyen adják ki. Munkanélküliség esetén magányos ember és családos állami segélyt kap, ami nem sok (2—3 Font hetenként), viszont pl. 1952 nyarán, amikor volt egy kis munkanélküliség, akkor is volt munka bőven, csak nem a városokban, hanem vidéken, de szakiparos akkor sem volt állás nélkül. Az élet nyugodt, az amerikai és az európai keveréke. Kocsmák este 10-ig vannak nyitva, mozi vasárnap nincsen, de tánc, stb. van. Az egész kontinensen vagy 14 ezer magyar él szétszórva. Zömmel Sydney, Melbourne, Brisbane, Adelaide, Perth környékén. Itt is sokféle klub, párt, egyesület van, de a magyarok 90r/ -a megunta a veszekedéseket és mindenki igyekszik, hogy háza legyen, előbbre jusson és így a társas-egyleti élet nem olyan erős mint 5—6 évvel ezelőtt. Ismerik ezt bizonyára Kanadában is, amikor volt nagyságok, akik itt semmire se jutottak, csak panaszkodnak, elnökösködnek illetve akarnának a már előbbre jutott “egyszerű” magyarok fölött. Summázva : aki nemcsak kapni akar, de adni is tud becsülettel, szaktudással, józansággal, az itt kap is annyit, hogy 5 éven belül háza, kocsija, esetleg saját vállalkozása lehet. Kap nyugodt életet, sok napfényt, jó tengeri strandokat. Nincsenek nagyon gazdagok, nincsenek nagyon szegény emberek sem. Az egyik szomszéd gyárimunkás, a másik banktisztviselő, a harmadik ezredes és mindegyik Bili, George, Jim. Másik oldal : ez sem Európa, ez sem Magyarország, azaz nem “A Haza”, de azt sehol sem találhatjuk meg és Magyarország sem olyan már ma, — ha hirtelen hazamenne valaki, --mint amilyennek az emlékezetében él. Aki mindenhol azt keresi, hogy olyan-e mint a régi Magyarország, az itt is csalódik. Aki elfogadja azt a tényt, hogy Ausztrália, az Ausztrália, alkalmazkodik a helyi szokásokhoz (nem sokhoz kell és azok nem kellemetlen szokások), jól érezheti magát itt is. Az ember a boldogságát a szivében, önmagában hordja, bárhova megy is. Ugyanígy a boldogtalanságát is. — Vége. — — Hogy lehet valaki ilyen iszonyatos nagy marha ! Egy nagy szürke suhanc szégyenkező arccal ment elől. Valamit vitt a kezében, amit féltve s gyöngéden maga előtt tartott s vitte, vitte féltve s gyöngéden maga előtt egy ekzekválő gyerektömegben. Egy kis fázó, fáradt zöld leveli békát. Ezért volt a rendkívüli izgalom : egy leveli békáért. Egy kisfiú állott elő : — A mi udvarunkon van fű, hozzátok oda! — Fű a békának ! A béka nem eszik füvet. — Vigyétek a grundra, ott van víz ! S nyomról-nyomra haladt előre a tizenkéttizenöt főnyi csoport. Elől a suhanc a leveli békával, amit úgy vitt, mint a bűnét, a tenyerén búsan. HONVÉDELMI FELSZERELÉST SZÁLLÍTÓ HAJÓK KÜZDELME A JÉGGEL Az Észak történetének legnagyobb Armádá-ja, amely több mint 120 hajóból állt, állandó harcot viva a sarkvidék jéghegyeivel, nemrégen fejezte be három hónapos feladatát, jóval az északi sark-körön belül. A feladat az volt, hogy 548.000 tonna rakományt, szállítsanak a DEW (Distant Early Warning — Távoli Előzetes Riasztás) radar vonala számára. A DEW vonal mintegy 3.000 mérföld hosszú, az ország északi területén. Néhány hajó megsérült a jéggel való harcban, de egyetlen sem veszett el. Szakértők szerint, a vállalkozás rendkívülien sikeres volt. A teherhajók majdnem minden esetben eljutottak lerakodási helyükhöz az arktisz keleti és nyugati részein. A hajók a nyugati oldalon San Franciscóból, San Diegóból és Seattleből, a nyugati parton pedig a Virginia-i Norfolkból, továbbá New Yorkból, Bostonból, Halifaxból és a New Brunswick-i Saint Johnból szállítottak anyagot északra. Megbeszélt találkozó helyen jöttek össze mielőtt elérték volna a jeget és convoyokban haladtak. Thomas Arthur Irwine sorhajóhadnagy; aki a haditengerészet Labrador nevű őrhajóján teljesített szolgálatot, mint hydrografus leírta, hogy milyen viszontagságokon ment át az egyik hajókaraván. A keleti karavánnak a Labradoron szolgáló O. C. S. Robert]son kapitány volt a parancsnoka. . Térképet készítettünk az eddig térképezetlen, jéggel borított 200 mérföldes tengeri útról, ezeket sokszorosítottuk és kiosztottuk a karaván hajóinak. A 12 hajóból álló karaván két oszlopa so rakozott a találkozó helyén. A karaván másnap reggel találkozott a első, szétszórtan úszó jegekkel és a keres kedelmi hajók észrevehetően lelassultak. . Amint sűrűbb lett az úszó jég, a haladás fáj dalmasan lassúvá lett. Ä kereskedelmi hajói általában nincsenek szokva ahhoz, hogy P láb széles jégtáblák közt járjanak és hiába való lett volna olyan jelzést adni kapitá nyaiknak, hogy gyorsítsák a menetet. Nyilvánvaló volt, hogy megtettek mindétőlük telhetőt és egy két napra szükségü’ volt, hogy átessenek azon az ijedelmen, hog; ilyen szokatlan környezetben kell hajózniok Ha naponta 15—20 mérföldet tettek az jé átlag volt, de gyakran kilencet tudtak meg tenni. \ Az első három nap a helyzet kb. ugyana? volt — 6—7, néha 8 tizedét tették meg ; látóhatárnak (Tíz tized a teljes jégtől fedek látóhatár). Parthoz közel kevesebb volt ; jég, de ott a víz sekély és egyetlen hajó sen' akar a széltől mentes oldalon megrekedni ami magában véve is veszélyes, nem is szá mítva a jeget. Nyolc nappal a találkozó hely elhagyás; után, a vezető hajók jégmentes vízre értek kb. 30 mérföldre az első kirakodási helytő és néhány kisebb hajótörzs sérüléstől elte kintve, a teherszállító hajók rendkívül jó állották ki a kemény próbát”. NÉGY ÁLARCOS RABLÓ tört be Sutton mellett egy 96 éves, béna aggastyán farmjába, öreg feleségét megkötözték, majd elvitték a házaspár vagyonát képező 36.000 dollár értékű részvény- és kötvényállományt. Készpénzt nem találtak. A rendőrség nagy apparátussal indult a rablók üldözésére. \ A JÓ üfUNKA Meghatódottan és büszke örömmel tanulmányoztuk át a “Magyar Cserkész Szövetség 1955. évi jelentését”, mellyel a napokban örvendeztetett meg a posta. “Melyen megilletődve és a Gondviselés szándékai előtt negrendülő lélekkel állunk meg néhány percre. Tíz év terhe is tíz év távlata megdöbbentően vetítik elénk a történelmi izerep komolyságát, amelynek bár önkéntes, de sors-szerű íordozóivá váltunk. Nem vezérek és nemzeti bölcseit címbetűs szerepe ez, hanem évezredes magyar népi ösztönből és nenes hagyományokból, vérben és verejtékben apáról-fiúra Tökölt szerep : nemzetfenntartó hivatás”, — írja elnöki negnyitójában Matyasovszky-Zsolnay Miklós. Aztán kesekí, de jogos szemrehányással így folytatja : “Tíz éven át hiányoltuk a magyar emigráció vezetőinek rdeklődését és támogatását. Igaz, politikai ellenszolgáltaást még azoknak sem nyújthatunk, akik meggyőződésünkhöz közel állanak. Fémjelző tudományos címeket, honoráriumot, vagy kedélyt simogató népszerűséget mi nem biztosítatunk. Mégis várjuk az élen járók érdeklődését. Nem mi magunk iránt, hanem a ránkbízott ifjúság miatt”. Nem fűzünk hozzá megjegyzést, mi is így érzünk. Bodnár Gábor vezetőtiszt ^számolójából megtudjuk, -ogy a magyar cserkész szellemet 41 csapatban, 212 cser:észtiszt, 211 öregcserkész, 1493 fiú- és leánycserkész ápolja, melyhez még 899 szórványban élő magyar cserkész csatla:ozik. Szaday Tibor jelentéséből viszont azt látjuk, hogy a lserkész Szövetség “Sajtó-osztálya” is komoly munkát végett. A népdalgyiijtemények és a “Madárka” c. énekeskönyv iadásával, 300 magyar népdal került ifjúságunk kezébe, ’.övidesen megjelenik, a “Magyar Játék” című könyv is. A atodik évfolyamában járó “Magyar Cserkész”-t ezer pélányban nyomják, a “Vezetők Lapja” pedig ezután negyedvenként fog megjelenni. A Cserkész Szövetség összvagyona megközelíti az 5.000 ollárt, a “szivet-lelket andalító” és magyarságra nevelő táorokban a múlt évben 5.209 napot töltöttek cserkészeink. Különös örömmel olvastuk a beszámolókból, hogy a Cserkész Szövetség munkájában kanadai fiaink mindenben z élen jártak. Az ízlésesen és szakszerűen összeállított jemtés két kanadai vonatkozású képet is közöl. Az egyik a orontói “Csapatünnepély”-ről készült, a másik a torontói serkészcsapat “Tánccsoport”-ját mutatja be. A Kanadai Magyarság örömmel egészíti ki a jelentést, i kanadai kormány “Department of Citizenship and Immiration”, angol és francia nyelvű “Press Review”, szeptemeri számában közölt kis hírrel, mély szerint “London, Ont. áros alapításának százéves évfordulóján rendezett ünnepégeken, nagy sikerrel szerepelt a torontói cserkészcsapat, nely magyar balladákat adott elő. Fel a fejjel fiúk ! “Csak morogjanak a vének, lesz ma;yarság uj célra, nagy okra” — mert Tietek a jövő. A jól égzett munka után, őszinte szívvel kívánunk, további “Jó /[unkát!” Ä MENEKÜLTEKÉRT Az amerikai közönség sokat hall a menekültek kérdőiéről és ha kisebb vagy nagyobb csoportnak sikerül a határkők éberségét kijátszania és biztonságba jutnia, a lapok ;zines tudósításban emlékeznek meg róluk. De keveset írnak i lapok arról, hogy a szabad világban, de mégis a menekülik táborában sinylődő emberek hogyan élnek. Európában ma 200 “hivatalos” menekült tábor áll fenn több mint 70.000-re rúgó népességével ; azonban elszórt, kisebb táborokban, még 50.000 hontalan él. Van azonkívül 200.000 menekült, akiknek sorsa még ennyire sem dőlt el, akik ma pincékbe, padlásokra és nyugateurópai városok tömeglakásaiba vannak bepréselve. Ezek a menekültek a legkülönfélébb okok következtében utottak szörnyű helyzetükbe és csak kis részük van azért tt, mert erkölcsi vagy biztonsági okok akadályozzák a nyugton való állandó elhelyezkedésüket. Ennek a 300.000 emernek a sorsa annál inkább megbotránkoztató, mert 1953— 954-ßen a Ford Foundation tőkéjével és az UNO High Comíissioner for Refugees irányításával, sok menekültön igenis udtak segíteni. Az Egyesült Nemzetek legutóbbi közgyűlése kimondota. hogy uj, nemzetközi erőfeszítéseket kell tennük e kérdés legoldására. Megalapították a UNREF-et (United Nations Refugees Fund), amely négy évre osztotta be az áttelepítés énzügyi terheit. Három célja van a programmnak : 1. Azon’ali segítség a legnagyobb Ínségben szenvedőknek. 2. Euróában vagy a tengerentúlon való végleges elhelyezése. 3. Vggkorúak és betegek gondozása. Az irányelvek a következők : A menekültet, akinek olyan ivatása van, ami iránt nincs kereslet, más mesterségre kell itképezni ; azt, aki hasznos mesterségekhez ért, kölcsönkép:en szerszámokkal és kezdő tőkével kell ellátni ; földmüvelő-.et megmüveletlen területekre kell szállítani és átsegíteni az 4ső termés betakarításának idejéig ; ipari munkásokat olyan oari központokba kell eljuttatni, ahol megfelelő munkaalkalom kínálkozik. Hasonló akciók eddig is akadtak, minthogy azonban legöbbjük tőkehiányban szenvedett, keveset lendítettek a menekültek problémáján. Az UNREF összhangzásba hozza a nemzetközi finanszírozást a helyi segítő akciókkal és összeköttetést teremt a menekült tábor és az uj munka-központ között. A siker attól függ, hogy a terv kiviteléhez az idén szükséges 4,200.000 dollárt összegyüjtlietik-e ? Eddig csupán 1,500.000 dollárt ajánlottak fel a különböző kormányok. A közvéleménynek kell a kormányokat arra kényszeríteni, hogy adakozzanak. Hollandia járt elől a jó példával. Egymillió dolláros ajándékával lehetővé tette, hogy Ausztriában és Görögországban termelő munkát lehetett a menekültek jelentékeny csoportjának felajánlani. A pénzt a hollandusok úgy teremtették elő, hogy a munkás szakszervezetek felszólították a tagokat, hogy mindenki egy munka-órájának a bérét adja erre a célra. I Ha ezt a példát más nemzetek is követnék, a modern idők egyik tragikus fejezetét lehetne sikerrel felszámolni, az emberiség lelkiismeretének megnyugtatására.
