Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-12 / 11. szám
KANADAI MAGYARSÁG 3 V. 11. sz. 1955. március 12. HÍREINK a nagyvilágból A VILÁG LEGHIDEGEBB HELYE a közismert északi sarkvidéki helyek helyett valahol a déli sark körül van, amely most egy nagyarányú amerikai expedíció kutatása alatt áll. Az Atka nevű tudományos kutatóhajó jelenleg 700 mérföldre északra állomásozik a déli sarktól. A fedélzetén lévő tudósok közül hatan arra készülnek, hogy a most következő telét magán a déli sark platóján töltsék el. A déli sarkot eddig két kutató érte el, éspedig Amundsen, aki vissza is tért és Scott kapitány, aki elérte a sarkot, de visszafelé vezető útjában elpusztult. Haláláig pontosan vezetett naplója sokunknak kedvelt ifjúsági olvasmánya volt. A déli sarkon jóval hidegebb van, mint az északi sarkvidéken, amely egy befagyott tenger közepén fekszik, míg az Antarktiszt 3.000 méternél magasabb hegyek borítják. A tudósok arra számítanak, hogy a hőmérséklet tél derekán mínusz 100 fok alá (mínusz 88 fok Celsius) fog szállni. Nagy kérdés, hogy ilyen hőmérséklet mellett a jelenleg ismert ruházati anyagok, plasztik anyagok stb. használhatók lesznek-e. A tudósok a kozmikus sugárzást,, a földmágnesességet, a déli fényt és hasonló jelenségeket fognak mérni és tanulmányozni. Mindezeknek elsőrendű fontossága van az űrhaj ó-repülés előkészítésében. VÍZRE BOCSÁTOTTÁK a háború óta épült első német személyszállító hajót. Az uj motorhajó 10.000 tonnás, 800 utas szállítására van berendezve, Németország és Délamerika között fog szolgálatot teljesíteni. PONTECORVO MOSZKVAI NYILATKOZATA-----0----Bruno Pontecorvo, az olasz születésű brit atomtudós 1950-ben családjával együtt eltűnt, s az akkori hírek szerint a bolsevisták elrabolták, hogy atomkutató kényszermunkára a szovjetbe vigyék. Ez a hír most, öt év után igaznak bizonyult. Pontecorvo a Pravdában és egy másik szovjet lapban nyilatkozatot adott, amely szerint “1950-ben már nem bírta az angliai légkört, s ezért politikai menedékjogot kért a szovjetben, ahol nyomban megbízták az atomkutatás körébe vágó fontos munkakörrel”. Pontecorvo azt állítja, hogy ő egész életében antifasiszta volt, s azért volt kénytelen hazáját, Angliát elhagyni, s helyette a Szovjetbe “kivándorolni”, amely “egyedül képviseli az antifasizmust”. Eddig még el lehetne képzelni, hogy Pontecorvo valóban önként távozott a szovjetbe és saját politikai butaságának az áldozata. De a professzor most kővetkező “tudósi” nyilatkozata már azt bizonyítja, hogy szegény Pontecorvo sem egyéb, mint egy jobb sorban tartott kényszermunkás. Pontecorvo ugyanis ezt mondta : “Minden bajnak a forrása az USA és Nagybritannia, amelyek atom- és hidrogénbombákat kívánnak használni, hogy megszerezzék maguknak a világuralmat”. Az elhihető, hogy egy atomtudós kommunistává válik. Az is elhihető, hogy egy antifasiszta olasz — a fasizmus alatt — Oroszországba szökött. De az, hogy egy világhírű atomkutató tudós a nevét és aláírását adja egy ilyen nyilvánvalóan hazug propagandaszólamnak, akkor, amikor ő maga a vezetője a ’hivatalosan is világuralomra törekvő bolsevizmus atombomba-gyártásának, — ezt csak úgy lehet elhinni, ha ismerjük a Mindszenty bíborosból és a többi mártírból kierőszakolt vallomásokat. Nyugodtan megjósolhatjuk, hogy Bruno Pontecorvo professzor, — ha egyáltalán még él — már nem soká fog élni. Valószínűleg befejezte kutatói kényszerműködését, — még elmondta propagandabeszédét, s most mint a többi “társutas”, a klasszikus lenini elvek alapján már röpülhet is ki a vonatból. r 'W'W'W'W'V'W'W'w ▼ 'w ’w"v 'W^ A népbíró már emelte a lábát, hogy belerúgjon. De meggondolta magát s a minisztert ütötte arcul. — Hősi cselekedet, mondhatom, — jegyezte meg az. — Bezzeg nem legénykedne, ha nem lennének idegen szuronyok a háta mögött. — Lógni fogtok valamennyien kutyák! — üvöltötte dühtől kidülledt szemmel a népbíró. — Lógni fogtok ! Éppen úgy, ahogy engem akartatok felkötni ! Géppisztolyos őrök csörtettek be. Néhány foglyot kivégezni vittek. Másokat tárgyalásra vezettek elő. A népbíró mohón rohant utánuk. Nem akart elmulasztani egyetlen jelenetet sem. A KOREAI FEGYVERSZÜNETI BIZOTTSÁG mint tudvalevő, India, Svédország, Svájc, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőiből áll, s a feladata az 1953-ban kötött koreai fegyverszünet végrehajtásának ellenőrzése. A bizottság 20 albizottságot tartalmaz, s személyzete mintegy 250 főből áll. Feladata lett volna az is, hogy a végleges koreai békeszerződést előkészítse, de erre soha nem kerülhetett sor, mert a kommunista tagok minden lényeges gyűléstől szándékosan távolmaradnak, s ha a bizottság ellenük akarna szavazni, kivonulnak a tárgyalóteremből. Ily módon a bizottság semmi lényeges működést sem fejthet ki, s most az USA az egész rendszer felszámolását kérte az UNO előtt. Az az alternatív terv is felmerült, hogy a bizottság létszámát csökkentsék öszszesen néhány főre. A kommunista tagok szabotáló magatartása arra vall, hogy a vörös oldalon egyáltalán nem kívánnak végleges békét kötni Koreában, hanem csak az alkalomra várnak, hogy az USA megunja a koreai megszállással járó nagy kiadásokat, visszavonja csapatait, s ezután újra meginduljon a harc, vagy a terror.--------------------o--------------------PROPAGANDA-VONAT-----------o----------A Pozsony-Sturove vonalon egy propaganda vonat közlekedik, amelyet a pozsonyi üzletvezetőség politikai osztálya állított be. Minden kocsiban hangszóró van, amelyen keresztül “korszerű” politikai és gazdasági kérdésekről hallanak előadást az utasok. Ez az egyén magánéletébe való legveszedelmesebb beavatkozás. Sajnos, a Vasfüggöny mögötti népeknek nincs módjukban, hogy ellenvetésüket oly módon fejezzék ki, mint Toronto lakói, amikor megpróbálták itt bevezetni a rádiót a villamosokba. Nem tudjuk, hogy a cseh kísérletnek lesz-e folytatása. AZ OSZTRÁK KORMÁNY kártérítést fog fizetni mindazoknak a kül- , földön élő volt osztrák állampolgároknak, i akik a nemzetiszocializmus alatt Ausztria | területén üldöztetést szenvedtek, s ma a nyu-: gáti féltekén laknak. A kártérítés elsősorban azokra vonatkozik, akik ma már munka- vagy keresetképtelen állapotban élnek Amerikában vagy Kanadában, s annakidején Ausztriában egészségükben, vagy vagyonúkban kárt szenvedtek. Az osztrák kormány az ilyen egyéneknek egyelőre havi 40 dolláros1 járadékot fog fizetni.' KÖZELKELETEM ISMÉT FELLÁNGOLTAK A HARCOK —-------0--------Az Egyiptom és Izrael közötti határon az elmúlt héten ismét fellángoltak a harcok, másfél évi viszonylagos csend után. A Jeruzsálem közelében fekvő Gázából érkezett jelentések szerint súlyos határincidens történt, amelynek során úgy az arab, mint az izráeli oldalon számos katona vesztette életét. Az UNO nyomban vizsgálóbizottságot küldött a helyszínre, amely az első jelentések alapján egyhangúlag Izráelt jelentette ki vétkesnek az incidensben. A véres összeütközés — elsősorban arab oldalon — igen erőteljes hangú nyilatkozatokat eredményezett, azonban úgy látszik, hogy az UNO-bizottság ismét képes lesz a nyugalmat és a békét helyreállítani. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy mindkét szomszéd nép gazdaságilag teljes mértékben a nyugati hatalmak támogatására van utalva, s amerikai, illetve angol szállítmányok nélkül még néhány napon át sem volna képes a normális élet folyását fenntartani. A foglyok végre egyedül maradtak. Sokáig csak néhány sóhaj hallatszott. A csendet egy beteg aggastyán elhaló nyöszörgése törte meg. Vizet kért a szomszédaitól. Odakint éppen akkor dördültek el a kivégzés sortüzei, mikor a vizes üveget az öreg ajkaihoz emelték. A beállott pillanatnyi csendben a bent levők irigyen gondoltak azokra, akiket a sortűz megváltott a szenvedésektől. És akkor uj lárma furakodott át az ajtón, meg a falakon. Ezúttal állati kacagás. A gurgulázó hang undok hernyóként mászott be a foglyok fülébe. Megismerték. A népbíró hangja volt. Mintha maga Belzebúb kacagott volna. VODKA ÉS COCA-COLA Korponay Miklósnak, a “Rákóczi Szövetség” VILÁG ÉS MAGYARSÁG előadássorozatában, fenti címmel elhangzott előadásának lényegét, — mely eszmei és elvi alapokon keresi a magyar válságból kivezető utat, — folytatásokban közölni fogjuk. IA közérdekű cikksorozat és az esetleges hozzászólások közlésével, támogatni kívánjuk a gyakorlati megoldást kereső, figyelemreméltó kezdeményezést. Az atombomba és az uj világháború réme nyomja rá bélyegét mindennapi életünkre. Az emberiség — viharos történelme folyamán is ritkán látott — hatalmas krízisben van. Kétszeresen érezzük ezt a válságot, mi magyarok, akik két háborút és Hazát vesztettünk és akik egyéni és nemzeti problémáink végleges rendezését, a világválság megoldásától várjuk. Ezért kötelességünk, hogy ezzel a válsággal, ahol fogalmak összekeveredtek, régi életformák széttöredeztek, mi is foglalkozzunk, keressük a kivezető utat, melynek szükségességét a szerencsésebbek, a hatalom birtokosai még nem érzik, vagy nem merik tudomásul venni. Fojtogató egyéni, magyar és emberi problémáink megoldásához azonban csak akkor juthatunk közelebb, ha a lényeghez, a kérdések gyökeréhez nyúlunk. Előítéletektől, megkötésektől, érzelmi szempontoktól függetlenül és merészen. * * * Évezredek tanulsága alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az emberiség meg-megujuló válságát az egyéni és közösségi érdek összeütközése szüli. Az a konfliktus, mely abból származik, hogy az ember nemcsak a saját sorsát intézi, hanem egyúttal a közösség egyik tagja is. Ez az a kettős viszony, amelyben a szabadságra, függetlenségre, önállóságra, jólétre és boldogságra törekvő egyénnek a közösség — a család, társadalom, ország, földrész, emberiség — a rendezett együttélés érdekében kellemetlen és kényelmetlen megkötéseket és korlátozásokat szab. Ezek — az egyén és közösség viszonyából származó — belső feszültségek, állandó kísérői és jellemzői az emberiség életének. A nomád törzsszervezetnek és az ókor demokráciájának éppen úgy, mint a középkori városok polgári közösségének, a kapitalizmus polgári liberalizmusának, vagy a mai kor százféleképen értelmezett és magyarázott demokráciájának. Az egyén és közösség viszonyát rendező jelenlegi társadalmi, gazdasági és államszervezési elveinek a nagy francia forradalomnak köszönhetj ük, amely a “Szabadság, Egyenlőség és Testvériség” hármas jelszavát írta zászlajára és amelyet a legtöbb ország háromszinű lobogójában és a nemzetközi szociáldemokrácia három nyilában ma is büszkén vall és hirdet. A Szabadság, Egyenlőség és Testvériség jelszaván felépülő világrendet — tehát korunk demokráciáját — kezdettől fogva két nagy örvény fenyegette : az anarchia és a diktatúra ! Ennek — a nagy hármasság jegyében született — világrendnek első gyengéje és belső ellentmondása az, hogy a természet által nem szabadnak és nem egyenlőnek teremtett embereket akarja szabaddá és egyenlővé tenni ! A Szabadságnak és Egyenlőségnek ugyanis a természetben nyoma sincs ! Kérlelhetetlen természeti törvények kényszere alatt állunk születésünk pillanatától, halálunk órájáig és Egyenlőség helyett csak az egyenlőtlenek között dúló kíméletlen létért való küzdelmet ismerjük. Ezenkívül a két elv is ellentmond egymásnak, mert a Szabadság erőltetése és gátlás-mentes elismerése a legnagyobb egyenlőtlenségekre, az egyenlőség erőszakolása, pedig egyenesen a szabadság megfojtására vezet ! Sajnos nemcsak a Szabadság és Egyenlőség van egymással ellentétben, hanem ezek az elvek önmagukban véve is ellentmondásra vezetnek. A korlátlan szabadság ugyanis az emberi szabadságot korlátozó minden társadalmi rend felborítására és minden állami beavatkozás megtagadására, szóval anarchiába vezet. Az anarchiában azonban az általános jogbizonytalanság mellett, az élet minden értéke is veszélybe kerül és így az egyéni szabadság is tönkre megy. A szabadság érvényesülését tehát közösségi erővel, állami kényszerrel is biztosítani kell. Nem ellentmondás-e az, hogy bárkit is kényszeresünk arra, hogy szabad legyen, vagy, hogy a szabadság nevében megfosszuk szabadságuktól azokat, akiket a szabadság ellenségeinek tekintünk ? Ha a szabadság védelmében szabad eltipornunk a szabadsággal visszaélőket és kiirtanunk a más meggyőződésűeket, akkor a szabadság szomorú szolgaságba, zsarnoki önkényuralomba, előbb-utóbb diktatúrába süllyed. Az egyenlőség gondolatának ugyanaz a belső jellemzője, mint a Szabadság eszmekörének. Az egyenlőség gondolata megtámadja azt az egyenlőtlenséget is, amely a parancsolót az engedelmeskedőtől, a vezetőt a vezetettől elválasztja. Ennek az egyenlőtlenségnek az eltörlése azonban minden tekintély lerombolásához, a közösségi élet megszűnéséhez, az államhatalom lezüllesztéséhez, egyszóval anarchiához vezet. Az anarchiában azonban az egyenlőség magasztos gondolata is veszendőbe megy. Az egyenlőség érvényesülését tehát még sokkal inkább indokolt volna közösségi erővel, végső fokon állami kényszerrel is biztosítani, mint a szabadságot. De nem a legnagyobb egyenlőtlenség-e az, ha a nem egyenlőket egyenlően kezeljük és nem sérti-e az egyenlő igazságot az, ha a kiválók érvényesülését elnyomjuk és azokat, akik kimagaslanak, az egyenlőség nevében a szó-szoros értelmében egy fejjel rövidebbé tesszük ? • (Folytatása következik). UJ NEVET KAPOTT A Bank of Toronto és a Dominion Bank egyesültek. A bank uj neve : Toronto-Dominion Bank. Mindkét bank hatalmas, egymástól független intézmény volt, mindkettőnek hosszú, tiszteletreméltó része volt a kanadai üzleti életben. Most, hogy egyesítik erejüket, az uj szervezet több, mint egy milliárd dollár tőkével és Kanadaszerte 450 fiókintézettel rendelkezik, további fiókjai vannak New Yorkban és Londonban, Angliában. Ez azt jelenti, hogy a Toronto-Dominion Bank a legkiválóbb bankszolgálatot képes önnek nyújtani. A betevők számára például nagy kényelmet nyújt az, hogy ha a számlájukat valamelyik közeli bankfiókhoz helyezik át, ahol már ismerik őket. üzletemberek számára utazás közben nagy segítséget nyújt a bank, mert üzleti- és hitelinformációt tud nyújtani. A Toronto-Dominion Bank, amely így most uj hitelforrásokkal rendelkezik, képes a legnagyobb üzleti igényeket is kielégíteni ; ugyanakkor a régi kis és nagy üzletfelek továbbra is ugy^~ ’zt a baráti, udvarias kiszolgálást fogják kapni, amelyhez már régóta Hozzászoktak. A lehetőségeink megnőttek, — uj nevünk van, ue üzleti politikánk a régi r araüt. THl TORONTO DOMINION BANK NYUJTjA a LEGKIVÁLÓBB BANK-SZOLGÁLATOT
