Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-12 / 11. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa (fataeUcut ‘Tfuttyaniatu Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. rusi v/ince ucyuiimént, LHiawa. ^ ~ f cuiii-Kummumsta neumpja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto V. évfolyam 11. szám Ára : 10 Cent. Toronto, 1955. március 12. MÁRCIUS 15. KÖZVETLEN VÉDELMI SZERZŐDÉS KÉSZÜL Mint annyi más történelmi esemény, 1848 március tizen­ötödike sem úgy indult, hogy a magyar szabadság örök ün­nepe legyen. Azok az ifjak, akik Petőfi, Jókai, Kossuth veze­tésével kivonultak, hogy a börtönbe zárt Táncsics Mihályt kiszabadítsák, majd a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dalt meghallgassák, a magyar nemzet tizenkét pontját lel­kesen ünnepeljék és kinyomassák az első cenzuramentes ma­gyar sajtón, — nem képviselték a teljes magyar közvéle­ményt. Fiatal, majdnem suhanckorban lévő férfiak voltak, lelkesedésüket a nagy francia forradalom vívmányaiból, az 1848 februári párisi felkelés jelszavaiból és a két nappal az­előtt Bécsben kitört forradalom eredményeiből merítették. Elsősorban azt kívánták, hogy Magyarországon is alakuljon felelős minisztérium, s az hajtsa végre a már hosszú idő óta folyt pozsonyi reform-országgyűlések által megszavazott törvényeket. A márciusi ifjak nem élvezték az idősebb ge­neráció erkölcsi támogatását, amely félt a háborútól, lojális volt a királyhoz és főként féltette azt a társadalmi, vagy vagyoni pozíciót, amelyet a napóleoni háborúk zűrzavara után az elmúlt két évtized alatt nagynehezen megszerzett. Sem az arisztokrácia nagyrésze, sem a békés polgárok zöme, sem a kis- és nagyiparosok nem tartották egyébnek a felke­lést, mint éretlen tüntetésnek, amely csak zavarja a nyugal­mat és lázadást próbál szítani a törvényes hatalom ellen. Hogy március tizenötödikének eszméje mégis magával ragadta a magyarságot, — hogy a szabadságharcban már osztatlan erővel és lelkesedéssel vett részt fiatal és öreg, ma­gyar származású és nemzetiségű, gazdag és szegény, polgár és arisztokrata, nemes és paraszt, az annak volt köszönhető hogy a forradalomnak indult mozgalom mélyén a minden ember által óhajtott ÁLTALÁNOS EMBERI SZABADSÁG eszméje húzódott meg. Mély erkölcsi alapja volt a szabadság­­harcnak, olyan alapja, amelyre biztosabban lehetett birodal­makat építeni, mint a jólmegszervezett osztrák katonák ez­redéire, vagy akár a cári Oroszország hadseregére. Az osztrák abszolutisztikus közigazgatás ellen indult meg a harc, a kötelező német kormányzati nyelv, a nem-ma­gyar jogrendszer ellen irányult a márciusi ifjak első tünte­tése, de a valóságos cél más volt. A valóságos cél az volt, hogy Magyarországon — sőt egész Európában — olyan kor­mányzási rendszert vezessen be, amelyben a törvényhozás a demokratikus formában megválasztott képviselők kezében van, a közigazgatási hatalom a parlamentnek felelős, az uralkodónak pedig nincs joga az egyént semmilyen veleszü­letett szabadságjogától megfosztani. A további cél, pedig az volt, hogy megszüntesse az emberek között születésükből, vagyoni helyzetükből, vagy más, tőlük független körülmé­nyekből kifolyólag fennálló különbségeket. Ma mindezek a jogok természetesek, legalább is a nyu­gati országokban, ahova minket, emigráns magyarokat el­vezérelt az Isten. Egy demokratikus országban, akár béke van, akár háború, akár fellendülés van, akár válság, akár gazdagság, akár szegénység uralkodik, az embereknek a törvény előtti egyenlősége, s a parlamenti rendszer uralma éppenolyan magától értetődő, mint a szabad közlekedés, a magántulajdon, a szabad sajtó és a többi szabadságjog. Azo­kat a célokat, amelyeket a márciusi ifjak 1848-ban Pesten a zászlójukra írtak, a nyugati népek régen megvalósították. Magyarország is ezen elvek alapján élt mindaddig, amíg hol nyugat, hol kelet felől meg nem szállották és ideiglenesen rá nem kényszerítettek egy olyan életformát, amely ellen a sza­badságharc hősei olyan hősiesen küzdöttek már. 1848-ban. A mi szeretteink, akik a március ünnep pírja helyett a bolsevista rabszolgaság szürkeségét nézik ezen a napon, úgy tekintenek a titokban ünnepelt március idusára, mint egy elmúlt hősi korszakra, amelynek a visszatértére talán még soká kell várniuk. Az ő számukra ez az ünnep talán az “ille­gális” magyar nemzeti érzés ünnepe, amelyen halkan imád­koznak, s talán mifelénk, nyugaton élő magyarok felé néz­nek és tőlünk várják a márciusi szabadságot, amely még Nagybritannia és a közelkeleti országok kö­zött, — jelentette ki a pakisztáni Karachi­­ban Sir Eden brit külügyminiszter. Nagy­britannia közvetlen támogatást fog nyújta­ni a Törökország, Pakisztán és Irak között fennálló hármas katonai szerződés tagjai­nak, s ezzel a közelkelet közvetlenül beleke­rül a SEATO védelmi közösségbe is. Ezen az úton fog megvalósulni a SEATO és NATO között az a közvetlen kapcsolat, amelyet la­punkban az elmúlt év őszén már előre jelez­tünk. A szerződés nemcsak azt mutatja, hogy a nyugati államok szorosabbra akarják vonni a kordont az ázsiai kommunista álla­mok köré, hanem azt is, hogy Anglia semmi körülmények között sem akarja világhatal­mi pozícióját a közelkeleten felszámolni és­pedig sem az Egyesült Államok, sem az UNO javára.-----------------------o-----------------------­STUMP ADMIRÁLIS ÉRDEKES NYILATKOZATA---------o--------­Stump admirális, az USA Csendes-óceán flottájának főparancsnoka a sajtó képviselő előtt oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy “a" USA hadereje bármilyen területet képes el­lenséges támadás ellen megvédeni”. Az új­ságírók azon kérdésére, hogy ez vonatkozik­­e Quemoy és Matsu szigetére is, Stump azt felelte : “Ismétlem, bármily terület megvé­désére képesek vagyunk”. Arra a kérdésre pedig, hogy véleménye szerint lesz-e Távol­keleten háború, ezt a választ adta : “Ez ki­zárólag a kommunistáktól függ. ők a táma­dók, nem mi”. Az admirális Formózában tárgyalásokat folytatott Csiang-Kai-Sek-kel és Dulles USA külügyminiszterrel, amelyeknek eredménye­ként jelentékenyen megerősítették Matsu kínai helyőrségét, ellentétben azokkal a mult­­heti hírekkel, hogy ezeket a szigeteket ki­üríteni készülnek.-----------------------o-----------------------­AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÜLÖN BIZOTTSÁGA fogja tanulmányozni azt a kérdést, mennyi kísérleti atom- és hidrogénbombát lehet még felrobbantani, anélkül, hogy a rádióaktiv hatás súlyos károkat ne okozzon az emberi­ségnek a közeli, vagy távoli jövőben. Az eddigi kísérletek még távolról sem löveltek olyan tömegű rádióaktív anyagot a föld lég­körébe, hogy hosszantartó káros hatástól le­hetne tartani. Azonban annyi tény, hogy ha kísérletek során bármelyik állam átlépi azt a küszöböt, melyen túl a rádióaktivitás már tömegkatasztrófával fenyeget, akkor nincs emberi erő, amely a rádióaktív mérgezés to­vábbterjedését megakadályozhatná. Ezért most az Amerikai Tudósok Szövetségének indítványára az Egyesült Nemzetek bizott­ságot küld ki a kérdés kísérleti megoldá­sára. olyan messze van. Mi, emigrációban élő magyarok, semmit sem tehetünk ma még annak érdekében, hogy március 15. ismét a magyar nemzeti zászló ünnepe legyen. El fog jönni az idő, mikor erre Is sor kerül. Addig azonban egyet kell szivünkbe vésnünk : amit Kossuth és Petőfi példájából tanulhatunk meg. S ez az, hogy a szabadságot csak az kapja meg, aki meg is küzd érte. Ma forradalommal és lázadással, holnap fegyverrel, holnap­után megfeszített munkával, hazaküldött dollárokkal Kana­dában megtartott magyarnyelvű előadásokkal, magyarnyelvű sajtóval, magyar irodalom ápolásával, vagy akár magyar karrierek szorgalmas kiépítésével a nyugati féltekén, — de mindig tovább kell küzdenünk. És addig is, amíg a most külföldre kényszerített már­ciusi eszme megint hazatérhet, küzdjünk a szabadság vív­mányaiért uj hazánkban, ne hagyjuk feledésbe merülni a nyugat előtt hazánkat. Itt őrizzük és ápoljuk azokat az esz­méket, amelyeket 107 évvel ezelőtt otthon hirdettek világgá a magyar szabadságharc örökké élő hősei.--------------------o--------------------­HAWAI SZIGETÉN mint ismeretes nagyszámú tűzhányó műkö­dik. Itt fekszik többek között a világ egyik legfantasztikusabb természeti tüneménye, a Kilauea láva-tó, amely egy több mérföld hosszú kráter, melyben állandóan olvadt fém szörcsög és csobog. Március 5-én az egyik régebben kialudt hawaii tűzhányó, Pahoa község mellett kitört, s ötnapos földrengés után páratlan nagyságú lávatömegeket ön­tött magából. A lávafolyam több mint két mérföld széles, útjában mindent feléget és elpusztít, s egyelőre semmi jele sincs annak, hogy a kitörés alábbhagyna. Ezen a vidéken csak kevésszámú ember él, s így emberáldo­zatai nincsenek a kitörésnek, ellenben az anyagi kár sokmillió dollárra emelkedett. KÖZÖS USA-NEMZETI KÍNAI FŐPARANCSNOKSÁG A HUMANIZMUS ÉS A RENAISSANCE MAGYAR VONATKOZÁSAI kerül felállításra Formózában. Legalább is erre vallanak Robert Carney-nak az USA tá­volkeleti vezérkari főnökének kijelentései. Részleteket nem közöltek az uj közös pa­rancsnokság működéséről, de a jelenlegi po­litikai helyzetből biztosra vehető, hogy a kö­zös vezetés alatt álló távolkeleti vegyes­hadsereg hármas célt fog követni : 1. Meg­akadályozza a vörösök partraszállását For­­mózán, illetve azokon a szigeteken, amelyek­nek védelmét elhatározták. 2. Megakadályoz­za, hogy Csiang-Kai-Sek hadserege önálló támadó vállalkozást kezdjen a vöröskínai szárazföld ellen. 3. Biztosítja a távolkeleti tengereken a békét mindaddig, amig a kí­nai kérdésre végleges megoldást nem talál­nak. A közös főparancsnokság felállítása nagy­mértékben hozzá fog járulni a távolkeleti bé­ke fenntartásához, mert befejezett tény elé állítja mindazokat a diplomatákat, akik idő­vel tárgyalni fognak a “két Kína” megala­kításáról.------------------------o----------------------­KIUTASÍTOTTÁK A SZOVJETBŐL Georges Bissonette atyát, a Moszkvában székelő nyugati diplomáciai képviselők egyet­len működő katolikus papját. Bissonette atya évek óta működött Moszkvában az orosz ha­tóságok engedélyével, s egyike volt az ottani nyugati családok legnépszerűbb egyéneinek. A szovjet kormány most indoklás nélkül ki­utasította a szovjet területéről, s azt sem engedte meg, hogy helyette más katolikus papot delegáljanak.-----------------------o-----------------------­AZ INDIAI PROLETÁROK A KOMMUNIZMUS ELLEN SZAVAZNAK------------0-----------­India legerőteljesebben iparosított része a csak néhány évvel ezelőtt kihasított Andhra tartomány, amelynek 20 milliós lakossága nagyrészben gyárakban dolgozik, igen nagy­részben pedig földnélküli, napszámos föld­műves. Andhra volt az indiai kommunizmus főfészke, s gazdasági helyzeténél fogva a bolsevista propaganda legtermékenyebb ta­laja. Az andhrai tartományi parlamentben 45 kommunista képviselő volt, míg ugyanott a kormányzó párt, Nehru kongresszusi párt­ja csak 46 képviselővel rendelkezett. Az in­diai kommunisták Andhrát tartották legfőbb bázisuknak. A mbult héten megtartott tartományi vá­lasztás érre adott csattanós választ. Az uj andhrai parlamentbe mindössze csak 4 kom­munista képviselő került be. A vörös-ellenes szavazatok mind a proletár-réteg köréből ke­rültek ki.-----------------------o-----------------------­A TAVASZI OLVADÓ JÉG ismét öt ember, köztük három kisgyermek életét vette el az elmúlt weekenden. Ketten a Scugog-tó vizébe szakadtak be autón, egy kisfiút a Niagara-folyóba sodort be a szél egy jégtábláról, két kisgyerek pedig Toron­tóban, a Woodbine-lóversenypálya mellett egy befagyott pocsolyában lelte halálát. Min­den olvasónk figyelmét felhívjuk arra, hogy különösen most nagyon vigyázzanak a gye­rekekre, akikre a csillogó tavaszi jég határ­talan vonzást gyakorol. Tavasszal, pláne né­­hánynapi olvadás után egy pillanatig sem szabad a gyerekeket a jég mellett egyedül hagyni, ha pedig felnőttek kíséretében csúsz­kálnak, mindig kéznél kell tartani egy köte­let, amivel könnyen ki lehet húzni a jégbe­szakadtat, — ha a segítség gyorsan jön. Számtalan ember életét mentették már meg kötéllel, vagy úgy, hogy a jégre hasalva, csúszva közelítették meg az áldozatot. Dr. Saád Ferenc a montreali egyetemen, karácsony után tartott előadásában a humanizmus és a renaissance világát elevenítette fel, megkeresve annak magyar vonatkozásait. Az igazi lángész, mondotta dr. Saád, messze megelőzi korát, Dante, Petrarca és Boccaccio még a nemzeti eszme haj­nalhasadása előtt bebizonyították a világnak, hogy : ‘ Nyel­vében él a nemzet”. Ez a tanítás azonban a XIV. ésXV. szá­zadban süket fülekre talált, mert az olasz írók és tudósok a római és görög klasszikusokért rajongtak ekkor. A világnak és az egész emberiségnek akartak írni, nem a nép, hanem a klasszikusok nyelvén. Szándékuk nemes volt és tiszta, hiszen az embereket nemesebb életre, tisztultabb gondolkodásra akarták szoktatni, az emberi ész és jellem nemesítésére töre­kedtek. Egyik legfőbb gondjuk az irodalom és a tudomány népszerűsítése volt. Ezt az irányt, ezt az irodalmi műveltsé­get, a klasszikus nyelvek oktatását humanizmusnak nevez­ték. Ettől az időtől kezdve napjainkig, hazánkban 1945-ig, a gimnáziumok a humanizmus alapelvén épültek fel. A hu­manisták a latinnál is többre becsülték a görög nyelvet, de mindaddig nem volt Itáliában elegendő görög tudós és tanár, amíg a törökök szorongatni nem kezdték Konstantinápolyi. A görög emigráció Olaszország felé vette útját. Főleg Firen­zében fogadta őket szívesen Medici Cosimo. Bizony ezek a menekült tudósok nem csupán Plató és Aristoteles nyelvét hozták magukkal, hanem a bizánci züllött életfelfogást is. Régi görög kéziratokkal üzleteltek Itáliában ; hírnévre és dicsőségre törekedtek és mindent ógörög patinával akartak bevonni. Hamarosan divatos lett az újplatonizmus és az em­berek tizenöt évszázados értékítélete államról, erkölcsről, val­lásról, stb. kezdett megváltozni. Persze az emberek legna­gyobb része, csak a neveket jegyezte meg magának és nem volt elég műveltsége a letűnt klasszikus kor szellemvilágá­nak megértésére. Pontosan úgy szenvelegték az órómait, vagy ógörögöt, mint a mai kor u. n. “szalonkommunistái” a szociális igazságokkal telített prófétát. Az olaszországi egyetemeken ekkor már százával tanul­tak magyar ifjak, akikre hihetetlen módon hatott a klasszi­kusok szelleme. Leghíresebb volt köztük Janus Pannonius, aki egyforma tökéletességgel írt latin és görög verseket. Per­sze ő is korának gyermeke volt, aki a többi humanistával együtt úgy törekedett a klasszikus irodalom csúcsai felé, hogy visszatekintgetve átkokat szórt a barbárság siralommal telített mélységeire. A humanisták tehát habzsolták az ókort, de semmi fáradságot nem vettek maguknak arra, hogy saját korukat megismerjék. Persze voltak kivételek is, mint Aeneas Sylvius Piccolomini, aki később II. Pius néven pápai trónra emelkedett, aki Európa újjászületését nem a rómaiság, hanem a kereszténység újjászületésétől várta és aki messze tovább látott Olaszország határainál. A mohame­dánizmust tanulmányozta. Tudta, hogy azok döntik el hama­rosan Európa sorsát. Ez az ember, ha ma élne semmi esetre sem írta volna alá a Yaltai egyezményt. Ha tárgyilagosak akarunk maradni, bizony meg kell ál­lapítanunk, hogy az emberiségnek ez a valóban csodálatos korszaka a renaissance, nem volt mentes a túlzásoktól. A vi­lág humanistái akkor azt hitték, hogy Mátyás király udva­rában egy új Olaszország születik. Mátyás valóban nemcsak szívesen látta a humanista írókat és tudósokat, de udvarába is csalogatta őket. Diplomatái és kancellistái majdnem mind humanisták voltak Vitéz Jánost magyar Cicerónak tartották és Báthory Miklóst a római szenátusban olvasgató Cato-hoz hasonlították. Augusztus korát elevenítették fel a budai ki­rályi udvarban, akkor amikor Olaszországon kívül még nem igen ismerték máshol a renaissance alkotásait. Sajnos ezt a dicsőséges korszakot, minden alkotásával együtt hazánkból elseperte a vihar. A közeli népek, akik sokkal később vették át jobban hasznukra tudták fordítani. Az egyetemeken kívül ennek a kornak legjellegzetesebb alkotásai a múzeumok és könyvtárak. V. Miklós pápa alapí­totta 1453-ban a Biblioteca Apostolica Vaticana-t 5.000 kö­tettel. 1464-ben Mátyás király Biblioteca Corvina-ja a har­madik legnagyobb könyvtár volt a világon. (145 kötet maradt meg). Az újkor első nyilvános könyvtára Budán volt. Mátyás király követve Lorenzo il Magnifico példáját, katonáitól és tudósaitól nem sajnálta az aranyat. Könyvmásolóinak évente harmincezer aranyat fizetett. A könyv tehát valóságos kincs­volt. Persze Európának akkor fogalma sem volt arról, hogy Kínában már 550 éve nyomatják a könyveket. Nálunk 1418- ból való az első fametszet. Egy szentkép sorozat volt ez és a “Szegények Bibliája” néven ismerték. Ugyanakkor Kassán ismerték az első kártyát, amit “ördög Bibliája—nak nevez­tek. Magyarországon az első nyomdát 1471-ben állították fel. Tulajdonosa Hess András volt. 1500-ig Európában 910. nyomda épült. Ezek 16.299 ismeretes u.n. ősnyomtatványt készítettek el. Ebből 900 a Magyar Nemzeti Muzeum birto­kában van. A nyomda mitsem ért volna olcsó papír nélkül. Holbein 1290-ben alapította az első vászon és kenderpéppel dolgozó papírgyárat. Egy félévszázad sem telt el, a könyv­­(Folytatás a negyedik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents