Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-05 / 10. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 V. 10. sz. 1955. március 5. KOVÁTS GYULA MÉRNÖK EMLÉKÉRE 67 éves korában elhunyt Torontóban Kováts Gyula gé­pészmérnök, a híres “kováts-féle rohamcsónakmotor” felta­lálója. Halála nemcsak forrón szeretett családja számára pó­tolhatatlan veszteség, de az a magyar társadalom részére is. Kevesen tudták, hogy ennek az utóbbi időben visszavonultan élő, kedves magyar öregúrnak szerény külseje milyen mér­nöki géniuszt rejtett maga mögött. Kevesen tudták, hogy a társaság szeretett “Gyula bácsi”-ja budapesti gyárának mo­toraiért országok versengtek, hogy barátságára államférfiak, miniszterek voltak büszkék. Kováts Gyula a nógrádmegyei Érsekvadkerten született. Középiskoláit Selmecbányán végezte, majd a budapesti mű­egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Okleveles mér­nöki cimére, mint vérbeli mérnök mindig a legbüszkébb ma­radt. Az egyetem elvégzése után önkéntesi évét a Haditen­gerészetnél szolgálta. Lehet, hogy a motorcsónak-probléma iránti érdeklődése már ekkor támodt fel a mérnök-tenge­részben. Mérnöki működését mint a budapesti Hengermalom üzemvezetője kezdte, majd a Solluk-gépgyárnál mint igazga­tó-mérnök folytatta. Az első világháborúban a fischamenti katonai üzemtelep vezetője volt főhadnagyi rangban. Lesze­relése után önállósította magát és ezentúl minden idejét a már ekkor megalkotott rohamcsónakmotor ja tökéletesítésé­nek szentelte. Talán a mágnesek kivételével a motor vala­mennyi alkatrészét a saját üzemében állította elő. Az egy­séges előállítás és irányítás a motorok számára biztosította a gyártás elérhető legnagyobb tökéletességét. A külföldi megrendelők sorában először a finnek jelent­keztek Kováts Gyula személyesen vett részt a finnországi be­mutatón. A jugoszlávok, olaszok és svájciak után majdnem minden európai ország rendszeresítette a gyakorlatban nagy­szerűen bevált motort. A második világháború nagymérték­ben fokozta a Kováts-motor keresletét. Hatalmas mennyisé­gű rendelésükkel a németek állottak az első helyen ; megbe­csülésük jelét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a “Helden”-sorozat negyedik bélyege a Kováts-féle csónak­motor rajzát viseli. Az elismerésnek ez a jele a legkedvesebb jutalom volt a feltaláló számára. A háború után Spanyolor­szágban és Argentínában rendszeresítették motorját, ahova Peron elnök személyesen meghívta a gyártás felülvizsgá­lására. Emlékét sokáig fogják őrizni pompás találmányai, mely- Jyel nemcsak hazáját, de az emberiség ügyét is szolgálta. KÜLDETÉSÉNEK ELEGET TETT Több, mint két éve a Seagram Ház megbízta a kanadai művészeket, hogy városainkat meg­fessék. S hogy így más nemzet is megismerje országunkat, növekvő, életerős városainkat, jövőnk Ígéretét, jelenünk szabadságát. Ezt az 52 festményt azután repülőgépe* küldték el Közép- és Dél-amerikába, s Európa nagyobb városaiba. Több, mint negyedmillióan látogatták a 16 városban rendezett kiállítást. S a 30.000 mérföldes út során, mindenütt, ahol csak bemutatkoztak : Kanadának uj barátokat nyertek, a nemzet teljesebb megértését szolgál­ták. Most pedig munkájuk végzetén a festmé­nyek hazakerültek. S mikor e sorok Íródnak, már elindultak 12.000 mérföldes, kétéves ka­nadai körútjukra, hogy tengerparttól tenger­partig a mi városainkban is bemutatkozzanak. Zhc jHouse of Seacjram HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL A SZOVJET HADSEREG NAPJÁN amely mindenkor a mellveregetés ünnepe volt, Shatilov generális hosszú rádióközle­ményt adott, melyben azt állította, hogy a szovjet “fölényben van” az atom- és hidro­génbombák gyártásában a nyugattal szem­ben. A beszédre pár nappal később Wilson USA hadügyi államtitkár válaszolt, s az orosz állításokat súlyos tévedésnek minősí­tette. IRODALMI HARC KELET­­NYUGATNÉMETORSZÁG KÖZÖTT------------0-----------­Thomas Mann, a ma élő legnagyobb német író, akinek Buddenbrook-ház című regénye a 20. század elején Magyarországon is közis­mert volt, most üli 80 éves születésnapját, s ebből az alkalomból úgy Nyugat- mint Ke­letnémetország filmközpontjai filmre akar­ják vinni híres regényét. Az agg Thomas Mann, aki soha életében nem politizált, egyik filmgyárnak sem adott engedélyt a gyártás megkezdésére azzal, hogy amíg Németország nem egységes, addig egyik politikai oldal sem sajátíthat ki magának egy olyan művet, amelyet a szerző az egész németség dicsősé­gére kívánt annakidején megírni. A szerző nyilatkozata alapján aztán teljes erővel tört ki Nyugat- és Keletnémetország között az irodalmi háború, amelynek főtémája az, hogy melyik író, művész, zeneszerző, vagy tudós tartozik a keleti és melyik a nyugati német kultúrközösségbe. Egyebek között Erich Kleiber, a világ egyik legnagyobb di­rigense, elfogadta a keletberlini uj opera igazgatói címét, míg a másik karmesterzseni, Bruno Walter keletnémetországi születése el­lenére a nyugati német zenekultúra vezető­jeként működik. A világtörténelemben már többször meg­történt, hogy Németország politikailag két részre szakadt, így a napóleoni háborúk alatt is, mikor német a német ellen harcolt. Azon­ban a nagy német irodalmi zseniket abban az időben mindkét oldalon egyformán ápolták, tisztelték, műveiket előadták és nem igye­keztek egyik részről sem kisajátítani. A kom­munizmusnak sikerült, a lelkek harcát is ál­landósítani, s a vörös német lapok már arról vitatkoznak, hogy Goethe, Schiller, vagy Beethoven keleti, vagy nyugati németek vol­­tak-e ? UJ VÁLÁSI TÖRVÉNY KÉSZÜL KANADÁBAN---------o--------­Ottawából érkezett jelentések szerint Al­berta szenátora a felsőházban törvényjavas­latot nyújtott be a házasságok felbontásá­nak újabb szabályozásáról. A javaslat sze­rint Quebec és Newfoundland kivételével, ahol egyáltalán nincsenek válóperes tanácsok a bíróságon, Kanada többi tartományában az eddigi egyetlen elismert házassági bontóok (a házasságtörés) mellett három uj bontó­okot is törvénybe iktatnának. Mégpedig a : házastársi kegyetlenség, több mint három éven át tartó távoliét és gyógyíthatatlan el­mebetegség. Az eddigi parlamenti tárgyalások arra mu­tatnak, hogy a reform keresztül fog menni, ha talán bizonyos módosításokkal is.------------------------o----------------------­DOLLÁRMILLIÓK AZ EURÓPÁRÓL SZÁRMAZÓ MENEKÜLTEK SZÁMÁRA---------0--------­Az Államok-közti Kivándorlási Bizottság (ICEM) genfi ülésén elhatározták, hogy a következő évben 46.5 millió dollár felhaszná­lásával 143.000 európai személynek tenge­rentúlra való kivándorlását fogja elősegí­teni. Az említett kivándorlási szám a követ­kező országok között oszlik meg : Olaszország 58.300, Nyugatnémetország 31.100, Görögország 15Ü20, Hollandia 15.500. Ausztria 12.550, Trieszt és mások 10.050. A legfontosabb befogadóországok : USA 46.500, Ausztrália 31.200, Argentina 22.270, Brazília 18.500, Venezuela 8.100, Chile 2.700, Uruguay 2.300, Izrael 1.650 bevándorló. A MUNKANÉLKÜLISÉG A PARLAMENT ELŐTT---------o--------­Az ottawai alsóházban ismertették a Sta­tisztikai Hivatal, valamint az Állami Munka­­közvetítő Intézet jelentéseit a munkanélkü­liségről. Ezek szerint ezen a télen a kanadai munkanélküliség, Quebecben és Ontarioban a tavalyihoz képest erősen megnövekedett és nagyrészt nem is magyarázható a szokásos idény-munkanélküliséggel. Például az 1955 január utolsó hetében 82.000 férfivel több volt munka nélkül, mint az 1954. év ugyan­ezen hetében. A különböző állami és népjó­léti szervek nyomására a kormány a közel­jövőben megkezdi a már régebben megter­vezett középítkezéseket, s előrelátható, hogy a munkanélküliség egy hónapon belül roha­mosan le fog csökkenni. A hiba egyébként a szervezésben van, mert Kanada gazdasági helyzete nem romlott az elmúlt esztendőben, J az USA-ban pedig jelentékenyen csökkent a munkanélküliek száma. Itt jegyezzük meg, hogy a kormány meg­vonta a postaszállítás jogát egy magáncég­től, amely nagyszabású akcióban munkáso­kat akart toborozni a St. Lawrence szabályo­zási munkák számára, mert kiderült, hogy a cégnek nem volt megbízása az államtól, sem I a Hydrotól, továbbá, hogy a jelentkezőktől' költségek fejében díjakat vett fel. { MEGADTÁK MAGUKAT A BERNI ROMÁNOK------------0-----------­Mint ismeretes, az elmúlt héten egy négy­tagú elszánt román csoport megszállta a berni kommunista román követség székhá­zát. Az ott talált titkos iratokat magukhoz vették, számos fontos okmányt megsemmi­sítettek és a követség sofőrjét, aki a való­ságban a szovjet kirendelt kémfőnöke volt lelőtték ; a román fiatalemberek, akik egy kommunistaellenes mozgalom tagjai, közöl­ték, hogy addig nem hagyják el az épületet, amíg a Bukarestben letartóztatott ellenállá­si vezetőket ki nem szabadítják. A svájci rendőrség nem adta meg a románok által kért fegyveres segítséget, azonban a kom­munistaellenes felkelők néhány nap múlva élelmiszerhiány miatt kénytelenek voltak megadni magukat. A svájci kormány eluta­sította a románok kiadatási kérelmét, sőt még azt is, hogy a neveket közölje a román hatóságokkal. HAT EMBER0 KÜZDELME A SARKVIDÉKEN---------0--------­A manitobai Churchill-ból a sarkvidékre induló egyik RCMP repülőgép a sarkvidéken kényszerleszállást végzett. Utasai : három mountie, két tudós és egy eszkimó nő volt, aki négyéves gyermekét is magával vitte. A keresésre indult repülőknek sikerült felfe­dezni az eltűnteket, akik látszólag épen és egészségesen tanyáznak a repülőgép mellett, az ott uralkodó mínusz 50 fokos hideg elle­nére. Mielőtt azonban sikerült volna élelmi­szert és fűtőanyagot ledobni, a leszálló köd elborította a szerencsétleneket, akiket azóta sem sikerült újra megtalálni. Kérdés, hogy megmentésük sikerül-e. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy mind­­annyiukat megmentették. Az ötven fokos hideg dacára egy sátorban laktak és semmi bajuk sem történt. RABSZOLGÁK VÖRÖSKINÁBAN------------o-----------­Az Egyesült Államok az UNO előtt adato­kat terjesztett elő, amelyekből kiderült, hogy Kínában nem kevesebb, mint 2.000 koncent­rációs tábor működik, ahol mintegy 18 millió kínait tartanak rabszolgasorban ; ezekről a “kényszermunkatáborokról”, ahová a lakos­ságot politikai “bűnök” miatt küldik a szov­jetorosz szibériai rendszer szerint, bő és megcáfolhatatlan adatok állnak az ameri­­kaia kormány rendelkezésére. Egyúttal ada­tokat közölt az amerikai kormány az Albá­niában fennálló kényszermunkatáborokról is. A jelentéseket az Egyesült Nemzetek Gaz­dasági és Szociális Bizottsága március végén fogja tárgyalni. NINCS AKI MEGESKESSE AZ UJ ÁLLAMPOLGÁROKAT------------o-----------­Azok, akik ötévi kanadai tartózkodás után állampolgárságot kérnek, a törvény szerint bíró előtt kell, hogy megjelenjenek, aki őket kihallgatja, majd kiveszi az állampolgársági esküt. Miután azonban Yorkban csak nyolc bíró működik, több, mint 8.000 ujkanadás hiába vár az állampolgársági okirat kiadásá­ra, mert a bíráknak nincs elég idejük az ügy elintézésére. Most Toronto egyik képviselője azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a kor­mány nevezzen ki más egyéneket a bírák mellé, akik szintén jogosultak legyenek az állampolgársági eskü kivételére. Egyik korábbi számunkban már beszámoltunk D. Tosevic “THE WORLD CRISIS” című nagyszabású művéről. Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amint a szerző, a kiadó és a Canadian Scene elnöknője, Mrs. Jennings a most megjelent könyvet tanulmányozzák. BE KELL-E TILTANI A KOMMUNISTA PÁRTOT ? (Canadian Scene). Törvényellenes-e Kanadában a kom­munista párttagság ? Az Egyesült Államokban nemrégen törvényt hoztak, amely bűnténynek minősíti a kommunista párthoz való tar­tozást. Kanadában azonban nincsen ilyen törvény. Mindazáltal, a kanadai büntető-törvénykönyvnek van egy külön szakasza, amely a “lázítást” bünteti. A kommu­nisták cselekményének tekintélyes része, talán javarésze, ki­meríti a lázítás fogalmát. A lázításra vonatkozó törvényeket nemrégen megszigorították. A kormánynak az a véleménye — s ezzel az ellenzék leg­több tagja is egyetért, — hogy a kommunista párt betiltá­sával a látható kommunisták a föld alá kényszerülnének s ott nehezen lehetne szemmel tartani őket. Kérdés az is, hogy ki kommunista ? A kanadai kommu­nista párt nevét már régen “Haladó Munkáspárt” (“Labor- Progressive”)-re változtatta. S ha betiltanák a “Labor Prog­ressive” pártot, a kommunisták valami más nevet választa­nának. A múltban történt kísérletek a kommunizmusnak tör­vényhozási úton való felszámolására. 1931-ben Tim Buck-ot, valamint több más kommunista vezetőt öt évi börtönbünte­tésre ítélték, mivel “törvényellenes szervezetnek voltak tag­jai és lázító összeesküvésben vettek részt”. 1934-ben Buck-ot és társait becsületszóra szabadlábra helyezték. Ezután, mivel Moszkva segítséget nyújtott a náciknak (a történelem egyik legfurcsább szerelmi viszonya) — a kommunista pártot 1939-ben betiltották és Tim Buck-ot, va­lamint csatlósait körözte a rendőrség. Ezúttal Tim Buck és társai bujkáltak 1944-ig, amikor jelentkeztek a rendőrségen. Egy hónappal később azonban ismét szabadon engedték őket és röviddel ezután hatályon kívül helyezték a párt betiltását. Ekkor változtatták meg a párt nevét “Labor-Progres­­sive”-re. A lázítás és az állam ellen való összeesküvés törvényét nemrégen megszigorították és a szóban, vagy írásban tett lázító kijelentésekért, vagy a kormánynak erőszakkal való eltávolítására szőtt összeesküvésért járó legmagasabb bün­tetést 2 évtől 14 évig terjedhető börtönbüntetésre emelték. (Egyedül csak a kommunisták tiltakoztak ez ellen.) Ugyan­csak megszigorították a bevándorlási törvényt, amely most már megtiltja, akár ideiglenes, akár állandó tartózkodási en­gedély nyújtását olyan személyek számára, akikről megálla­pítható, hogy felforgató szervezet tagjai. A helyzet valóban nehéz. Mert látszólag az lenne a leg­egyszerűbb megoldás, hogy csukjanak be minden kommu­nistát, csakhogy az emberi jogokhoz tartozik, hogy bárki fé­lelem és üldöztetés nélkül követhet bármilyen politikai rendszert. Sokak szerint azonban a kommunizmus nemcsak egy­szerű politikai elgondolás, a szó általánosan elfogadott értel­mében, hanem maga a demokrácia ellen szőtt összeesküvés és ennélfogva éppen olyan veszedelmes és visszataszító a tár­sadalom számára, mint a gyilkosság, gyújtogatás, vagy rablás. Egyenlőre Kanada megmarad a jelenlegi rendszer mel­lett, — de vigyáz arra, hogy ez a bestiális eszme ne tudjon terjedni. AZ ERDEI MUNKÁS REJTELMES KINCSE-------------=-0-------------­Ezt a tízfilléres regényeimet érdemli Angus MacDonald Beardmore-i favágó históriája, aki 1944-ben mint kanadai tábori csendőr Hollandiában teljesített szolgálatot. Ebben a minőségében egy ismeretlen holland katona beszolgáltatott neki egy tíz centiméter hosszú, fémbe csomagolt vastag üvegcsövet, amelyben a holland katona szerint “fantasztikus értékű rejtelmes anyag” van. MacDonald a háború után em­lékként hazahozta a furcsa tárgyat, amely a sötétben vilá­gított. Csak most, több mint tíz év múlva jutott eszébe, hogy az üvegcső tartalmát megvizsgáltassa. A rádióaktivitást mérő Geiger-műszer a legmagasabb mérhető sugárzásnál is többet mutatott, mire MacDonald a közeli Port Arthurba hajtott, s a kincset beszolgáltatta a rendőrségnek. A Port Arthur-i kórház azt gyanította, hogy az üvegcső talán a há­borús Németország rádium-tartalékát tartalmazza. Ebből az anyagból tudvalevőleg alig van több, mint egy kilogramm az egész világon, s egyetlen gramm rádium sok millió dollárt ér. A nagy elővigyázatossággal lefolytatott kémiai vizsgá­lat azután megállapította, hogy az üvegcső valóban rádióak­tív fémsókat tartalmaz, amelyeket tíz évvel ezelőtt a németek meghiúsult atombomba-gyártási kísérleteinél akartak fel­használni. Akkor valóban számtalan milliót és számolatlan emberéletet áldoztak volna az illetékesek a kis üvegcső tar­talmáért, amely azonban mamár csak történelmi jelentőségű idejétmúlt anyag.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents