Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-26 / 9. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 9. sz. 1955. február 26. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ VETTÜK ÉS KÖZÖLJÜK AZ ALÁBBI LEVELET : “A Kanadai Magyarság szerkesztőségének, Toronto. Kedves Főszerkesztő Ur! Mint egészen uj kanadai lakos, aki csak néhány hónapja élvezi az életet a szabadság földjén, s azóta újságjának hű olvasója, kérem, szíveskedjék az alábbiakat közölni lapjában. Azt hiszem, hogy írnivalóm a magyar ügyet szolgálja. Néhány hete Toronto és környékét elárasztották egy igen szép kiállítású négyoldalas röplappal. “A Bálint Filmszolgálat bemutatja EREDETI MAGYARORSZÁGI FELVÉTELEK MŰVÉSZI FELDOLGOZÁSÁVAL KÉSZÜLT “RIADÓ A KÁRPÁTOKON” című hangos történelmi filmjét, két részben. Én is kaptam ilyen röplapot. Láttam, hogy Nagymagyarország képével, s a magyar címerrel van díszítve. Megdobbant a szivem és fájó érzéssel gondoltam édes kicsi hazánkra. — Belépőjegy ára 1 dollár, gyerekeknek 50 cent. Gondoltam, ezt meg kell néznünk és lássák a gyerekek is, hadd tudják, mit éltünk át tíz év alatt Budapesten. A családnak együtt 4.50 dollárba kerülnek a jegyek, de úgy éreztem, megéri, mert még ha munkanélkül vagyok is jelenleg, a magyar kultúra szolgálatában az utolsó centért sem kár. El is mentünk, magam köré vettem a gyerekeket, hogy jobban magyarázhassak. Gyűlt a közönség és örömmel láttam, hogy a sok magyar között számos magyarbarát kanadai is megjelent. Jólesett látni a nagy közönséget és az izgatott, lelkes arcokat. Megkezdődött az előadás. Először angolnyelvű magyarázat, majd német ismertetés, végül a magyar bemondó ismételte meg azt a sok szépet, amit a röpcédulában már olvastunk. Hosszú reklámfilmek és rövid sporthíradó után jött a nagy szenzáció, a “Riadó a Kárpátokon”. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur ! Erről akarok beszélni. Ez a nagydobbal beharangozott állítólag dokumentális kultúrfilm a legkeserűbb csalódást okozta. Nem hibáztatom a film összeállítóit, hiszen ők ebből a szedett-vedett anyagból csak azt tudták produkálni, ami rendelkezésre állt. Ezt is szívesen néztük volna, hiszen hazánk hegyeit, völgyeit, ismert tájait rossz felvételekről is szívesen nézzük. De ezeket az érdektelen, üres jeleneteket, ezeket az eseménytelen “dokumentumokat”, ezeket a Magyarországra olyan szomorú fényt vető, s amellett unalmas képeket a magyar kultúra nevében bemutatni ? Ez nem kultúrszolgálat, kedves Bálint úr, hanem a jóhiszemű honfitársak becsapása a kultúra nevének meggyalázásával. Milyen címen kér ezért 1 dolláros beléptidíjat ? Talán a Bálint Kálmán névért kell ezt az árat megfizetni ? Vagy talán a bevétel 25%-át a magyar katolikus egyház javára, vagy az Ausztriában rekedt lágerlakók felsegélyezésére ajánlja fel ? Nem kérem. Én megmondom miért ennyi a belépőjegy. Kevéssel megérkezésem után fölfedeztem Bálint kultúrboltját. Nagyon nélkülöztük a magyar irodalmat, s mohón habzsoltam a boltban kitett magyar könyveket és képeket. De semmit sem tudtam vásárolni, mert mindennek olyan szörnyű magas ára volt. Bő magyarázatot kaptam mindenre. Hogy ez a könyv azért drága, mert nehéz körülmények között hozzák be külföldről, — az azért, mert az írója még él, amaz azért, mert az írója már meghalt. S mivel könyvet nem tudtam venni, egyszerű gyermektársasjáték után érdeklődtem. Ezt se tudtam megvenni az ára miatt. A magyarázat szerint ezt csakis kizárólag Bálinték hozzák Franciaországból, azért olyan drága. Vásárlás nélkül szomorúan jöttem ki, de ahogy a Spadinán tovább megyek a College felé, a legnagyobb meglepetésemre ugyanazt a játékot látom egy kis kirakatban. Bemegyek a kíváncsiságtól hajtva. Meg is vettem a játékot 1.90- ért. Ugyanezért Bálinték a magyar kultúra jegyében $3.90-et kértek. Kedves Bálint mester ! Nem lehet a magyar kultúra álarcában, mosolyogva kiszedni a gyanútlan honfitársak zsebéből a dollárokat. Ha ön erre azt mondja, hogy én csupán irigylem azt, hogy ön dolgozik és munkájának meg is van a látszata, erre máris megadom a választ : én is dolgozom éspedig keményen és tisztességesen, de ennek nincs meg a látszata. Vonuljon tehát a pultja mögé Bálint mester és jöjjön rá, hogy mi egyformán Isten teremtményei vagyunk, azzal a különbséggel, hogy a mi arcunkon nem olyan vastag a bőr ! Ne vegye tehát palira a becsületes magyarokat a kultúra hangoztatásával. Mert a magyar kultúráért szívesen áldozunk, de hazánkat ócsárló, értéktelen filmekért, Bálint mester anyagi előnyeiért nem hagyjuk magunkat kizabrálni. Remélem Főszerkesztő úr, hagy ezeket a sorokat el fagja olvasni Bálint úr és mindazok, akik a “Riadó a Kárpátokon című filmért nemcsak az egy dollárt, de még egy centet is túlmagas árnak tartanak. Tisztelő híve : SZALAY SÁNDOR”. HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL MÉG MINDIG NINCS FRANCIA KORMÁNY UJ SZÓTÁR Megjelent Kanada egyetlen MODERN ANGOL—MAGYAR SZÓTÁRA. Az élő nyelvet tartalmazza, egyszerű kiejtéssel. 32.000 vezérszó ! ÁRA : $5.80 Vágja ki ezt a szelvényt és küldje be money orderrel még ma az alábbi címre. : I. BERNOLAK 342 METCALFE ST. Ottawa 4, Ontario. Mellékelek................dollárt.....................drb. MODERN ANGOL—MAGYAR és MAGYAR—ANGOL szótárért. Név : ................................................................................... Cím : ..................................................................................... Város : ......................................... Tartomány :.............. Antoine Pinay és Pierre Pflimlin sikertelen kormányalakítási kísérlete után a szocialista Christian Pineau alakított kormányt, azonban a bemutatkozó ülésen a parlament liizalmatlanságot szavazott ennek a kormánynak is. Coty köztársasági elnök most újra a Mendes-France-hoz közelálló politikusok közül próbál miniszterelnököt keresni. A SVÉD SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG LEMONDOTT A SZTRÁJKJOGRÓL Még nemrégen őrültnek tartották volna azt a szakszervezeti vezetőt, aki munkástársainak azt a javaslatot teszi, hogy mondjanak le a sztrájkjogról, a munkás-munkaadó közötti sok évtizedes harcok ezen legfőbb fegyveréről. Azonban a technika mai fejlettsége, főleg pedig a munkásság aránylag magas életnívója és a gazdasági fejlődés áldásaiban való közvetlen részvétele lehetővé tette a sztrájk végleges eltörlését. A jó példával Svédország járt elől, amelyben a gyári munkások életnívója aránylag a legmagasabb, majdnem olyan magas, mint az amerikai, vagy kanadai munkásé. A svéd szakszervezetek szövetsége legutóbbi ülésén egyhangúlag kimondotta, hogy a sztrájk ma már elavult, eredeménytelen fegyver a bérharc terén, s a munkaadót ezentúl nem sztrájkkal, hanem törvényjavaslatokkal, vagy esetleg vásárlási bojkottal fogják arra bírni, hogy a munkássággal szemben fennálló kötelezettségeit teljesítse. A svéd szakszervezeti szövetség számos példával __ elsősorban Amerikai és részben kanadai példákkal — igazolta, hogy a nem-sztrájkoló munkások végeredményben mindig jobban járnak, mint a sztrájkolok. A svédek erkölcsileg egyáltalán nem Ítélik el a sztrájkot — aminthogy azoknak meg is volt a fontosságuk a maguk idejében — azonban ma már elavultnak tartják. Itt említjük meg, hogy a Chrysler gyár Windsor-i telepén 7.500 munkás készül sztrájkba lépni. A mozgalom célja a kanadai és amerikai bérek közötti különbségek kiegyenlítése és a garantált évi fizetés bevezetése. A HALÁLBÜNTETÉS ELTÖRLÉSÉRŐL szóló évszázados vita jelenleg az ottawai parlament egyik bizottsága előtt folyik, ahol az igazságügyminisztérium mellé rendelt pszihiáter- tanácsadó, dr. Cathcart jelentése alapján tanulmányozzák azt a kérdést, hogy benyujtsák-e a főbenjáró büntetés végleges eltörléséről szóló törvényjavaslatot, vagy sem. Azok, akik az eltörlés mellett vannak, főleg azzal érvelnek, hogy a gyilkos kivégzése csupán a társadalom bosszúja, hogy esetleges bírói tévedés esetén a kivégzettet többé feltámasztani nem lehet, s végül, hogy a bíróságnak éppúgy nincs joga kioltani egy ember életet, mint a gyilkosnak. Akik a halálbüntetés fenntartása mellett törnek lándzsát, azok elsősorban arra hivatkoznak, hogy a halálbüntetés elrettentő példaként hat, — hogy ilyen súlyos bűnösöket a társadalom terhére táplálni és börtönben tartani felesleges, s hogy általában örök veszélyt jelent a társadalomra egy megrögzött vérengző bűnöző, ha életben marad. A napilapok pro és kontra számos cikket írnak a kérdésről, amely kedves témája volt regényíróknak, orvosoknak, jogászoknak, papoknak és egyéb intelligens emberek vitáinak, amióta a modern értelemben vett ítélkezést a civilizált államokban a 18. század vége óta kezdték bevezetni. Mi, akik oly sokezer gyilkost láttunk szabadon, s oly sok ártatlant láttunk meggyilkolva, azt hisszük, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan nem lehet megoldani addig, amíg az egész emberiség .erkölcsi nívója nem került olyan magas fokra, amelyen mások életének és szabadságának erőszakos elvétele — bármi címen — már csak a rémmesék irodalmában szerepel. KÉMKEDÉS .CÍMÉN LETARTÓZ TATOTT KATOLIKUS ESPERES AZ OROSZ LÉLEK A londoni Reuter Hírügyönkség jelenti, hogy Mátészalkán az állambiztonsági rendőrség letartóztatta Tóth Gábor 68 éves, beteg, római katolikus esperest, azzal vádolva, hogy “kémkedett a nyugati hatalmaknak és a Vatikánnak”. (Tehát újból a régi recept szerint üldözik a papságot.) ÍME A MI KANADÁNK A kanadai ember rajong a szabadtéri sportokért, s különösen nagy élvezetet talál a kemény sportok gyakorlásában, vagy szemlélésében. A baseball, a futball, a kosárlabda és a curling rendkívül népszerű formái a hazai sportoknak ; azonban Kanada igazi nemzeti sportja a közvélemény szemében a jéghokki. Kora ősztől tavasz végéig országszerte sokszáz hokkiliga működik. Ahol nincsenek mesterséges jégpályák, a fiatalság ezrével keresi fel a számtalan befagyott tavat, folyót, mocsarat. Itt tanulják meg a gyerekek már kiskorukban, hogyan kell korcsolyázni, az ütőt kezelni, kapura lőni, s ezzel szerzik meg az alapot arra, hogy később megfeleljenek azonknak a kemény feltételeknek, amelyeket megkíván a játékos testalkatától ez a sport, a világ leggyorsabb ütemben folyó sportja. A jéghokki Kanadából indult ki sok-sok évvel ezelőtt. Azóta számos más ország megszerette ezt a sportot, de azért Kanada úgy ma, mint még hosszú időn át a jövőben is, a jéghokki terén a világ legjobb játékosainak a szülőhazája lesz. DOW KINGSBEER BREWERY LIMITED Schopenauernek egy, az egyén jellemére vonatkozó, szellemes megállapítása igen jól alkalmazható a nemzetekre is. A pesszinmista filozófus szerint : Minden embernek háromféle jelleme van ! Az egyik az aminek mutatja magát, a másik aminek hiszi magát és a harmadik, valódi jelleme. Ha ezt a megállapítást alkalmazzuk egyes nemzetek életére, egészen érdekes és valószerű jellemképet kapunk. Milyennek mutatja magát’az orosz ? Erről a kérdésről nyugodtan könyvet is lehetne írni. Nagy általánosságban csak azt mondhatjuk, hogy amit az orosz kifelé mutat az merő ellentmondás. Telve örvénylő szenvedéllyel, akár rosszról van szó, akár jóról. Elitéli a háborút, mégis évszázadok óta egyetlen gondja van csupán : terjeszkedni ! A világot és az orosz társadalmat magát erőszak alkalmazásával boldoggá akarja tenni, közben életeleme a szenvedés, melyben sokkal jobban szeret fürdeni, mint a fürdővízben. Felépíti a művészetet, hiszen sok tekintetben van rá tehetsége, utána meggyőződésből megátkozza a művészetet es lehetőleg lerombolja azt. Megtagadja Istent, majd kolostorba, vagy erdők mélyére megy és őrjöngve keresi Istent. Evangéliummal a kezében azt hirdeti : “aki vágyakkal tekint egy nőre, már paráználkodik szivében”, közben, ha rászabadul a civilizált világra, milliószám becstelenít meg nőket. Igényli a legkeményebb bánásmódot, mert másként féken nem tartható, közben a legérzelmesebb dalokat énekli a szabadságról. Nézzük most, hogy minek hiszi magát az orosz ? Elsősorban a legmakacsabb meggyőződéssel hiszi, hogy ő a világ legkultúráltabb népe. Jellemének legfontosabb eleme, az ellentmondás, természetesen itt is megtalálható, mert írói és filozófusai általában az ember szempontjából rossznaktartják a kultúrát — gyakran minden baj forrásának — és prédikálják az egyszerűséget, nem egyszer a primitívséget. Ma, a propaganda összes elérhető eszközével hirdetik neki vezetői, hogy az orosz az egyetlen kultúrnép széles e világon. Általában igen-igen sajnálják a többi népeket, mert azok kultúrálatlanok. Mivel azonban ők, mármint az oroszok, jók, elnézők és mindent megbocsájtók, elhatározták, hogy ezt a “mérhetetlen” kultúrát a többi népekkel megosztják. Ha kell erőszak árán is. Persze ezt egyetlen renitens nép sem érdemli meg, de ők ennek ellenére elhivatottságból viszik fáradhatatlanul és részegen, nemcsak a vodkától, de a tudattól is, hogy ők most kultúrát terjesztenek. , Akik szenvedő részesei voltak Budapest úgynevezett felszabadulásának, ezer és ezer módon tapasztalhatták ennek a tulajdonságnak megnyilvánulását. Tizenhétéves, suhanc politrukok magyarázták egyetemi tanároknak, íróknak és művészeknek, hogy mi az ő “kultúrájuk”, közben géppisztollyal hadonásztak és szétvertek remekművű intarziás bútorokat, felbecsülhetetlen értékű porcellánokat és múzeumba való festményeket. Iván hősnek hiszi magát és ezt a badar hitet vezetői kitünően használják ki imperialista céljaik megvalósítására, mert Iván megy, ha kell ezer veszély ellenére is, mint a “kultúra” erőszakos terjesztője. Közben fél Európát teleköpködi tökmaggal, karját telerakja rablott karórákkal és a nyakába is akaszt két ébresztőórát. Ez a túlzásokban tobzódó elbizakodottság legvisszataszítóbb tulajdonságuk. Nézzük végül, hogy milyen az orosz lélek valójában. Elsősorban azt lehet róluk megállapítani és ezt az eddig i mondottak is igazolják, hogy egyoldalúak. Ezért lehetett (őket oly könnyen megnyerni egy eszme számára. Jelszavak i és eszmék egy helyen vannak elraktározva az orosz agyvelőben. Képtelenek megérteni az uralkodó eszmék belső tartalma és a tetszetős jelszavak közti különbséget. Sajnos ez a betegség különben világszerte terjed, mert az ember agyából nem óhajt valami használható szerszámot kiépíteni, hiszen gondolkozhatnak mások is helyette. Az orosz betegesen ábrándozó. Mesterien festette meg ezt a tulajdonságukat Goncsárov Oblomov című regényében. A szép terveket szövögető, ábrándozó, de soha semmit meg nem valósító Oblomov neve szerte a világon fog’alommá vált a “Pató Pál” típusú ember megjelölésére. Mivel az oroszok legnagyobb része mindig rabszolga volt és ma még fokozottabb mértékben az, nem sokat gondol jövőjével, de annál jobban szereti habzsolni az esetleg jelenben előadódó gyönyört. Magyarországra is mohó, kiéhezett állatként vetették magukat. Miért viselkedtek annyira barbár módon. Nemcsak azért, mert barbárok, hanem azért mert tudták, hogy a nagy “dinom-dánom” rövid ideig tart és aztán vissza kell menni rabszolgának. Ilyenformán nem túlzás azt állítani, hogy az orosz érzelmei nem nagyon messze vannak az állati ösztönöktől. Hallottam egy esetet, mikor egy orosz katona az ő állati vágyainak sikerrel ellenálló erős magyar földművesnőnek kicsi gyerekét megölte. Természetesen részeg volt. Másnap — kivételesen józan állapotban — visszament és kereste a gyereket. Az asszony bevitte a szobába és megmutatta neki a kicsi holttestet és szemébe mondta a katonának : “Te ölted meg !” Az orosz huszonnégy órán keresztül állati módon üvöltött a holttest mellett. A gyereket ugyanis szeretik. Csoda-e, ha ez a nép lelkesedni tud a legképtelenebb dolgokért? Vezetői teleakasztják érdemrendekkel, dicséretekkel, oklevelekkel, a pártban elszajkózhatják az összes milliószor elszajkózott jelszavakat, mint saját találmányt. így a legvadabb fanatizmussal el is hiszi, hogy ő az első, ő az akinek elhivatottsága van és hagyja magát belezavarni újabb és újabb háborúkba. Meghal szivében ezzel a gondolattal : “én voltam a második Messiás, a béke apostola”. íme a világ tragédiája. . . .hajdú. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET, AKIK A MAGYAR BETŰ TÁMOGATÓI.
