Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-12 / 7. szám
V. 7. sz. 1955. február 12. 2 • KANADAI MAGYARSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-767S. Laptulajdonos-f őszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Telefon: EM. 3-7678. MEGALAKULT A RÁKóCZIJSZöVETSÉG # afci 1950 január 30-án, torontoi székhellyel megalakult a “Rákóczi Szövetség”, — mely a hivatalos szerveknek be lett jelentve és ß gyűlésen elfogadott “Alapszabály” szerin hármas célt követ : Hasznára kíván lenni uj Hazánknak.- Teljesíteni akarja régi Hazánkkal szemben fennálló kötelességeinket. Otthont szándékozik adni és javát akarja szolgálni tagjainak. Részleteiben : Szorgalmazza és munkálja az uj és régi haza népei között a kölcsönös megismerést, megbecsülést és megértést. Hasznosítani igyekszik a magyarság erkölcsi és kultúrális értékeit Kanada életében. Ezért keresi és ápolja a kapcsolatot a hivatalos és egyéb szervekkel és azok munkájába, felvilágosító, kultúrális, társadalmi és szociális tevékenységgel részt vesz. Az adott törvényes keretek között és azok felhasználásával — párt — és napi politikai kérdésektől függetlenül, személyi és alkotmányjogi kérdéseken felülemelkedve — küzd a magyarság igazáért, bolsevista elnyomás alóli felszabadításáért és Kárpátmedence tartós és igazságos alapokon történő rendezéséért. E munkájában sürgeti a magyar összefogást és a maga részéről együttműködik minden olyan szervezettel és támogat minden olyan kezdeményezést, mely egyetemes magyar érdeket jelent. Tagja a Kanadai Magyarok Szövetségének és annak a régi és uj Haza iránti hűségre nevelő munkájában támasza kíván lenni. Bajtársi és baráti otthont kíván adni tagjainak, mely ébren tartja a. nemzeti öntudatot, őrzi a magyarság erkölcsi és kultúrális kincseit, támogatja művész és sport értékeit. Olyan otthont, mely a becsület és közös kötelesség alapján összehozza a magyarokat, ahol tervek születnek és tettekké válnak, ellentétek feloldódnak, a rászorulók pedig tanácsot és segítséget kaphatnak. Magyar családi otthont, mely összegyűjti a hazátlanul felnőtt, azt a magyar ifjúságot, amelynek győzelemre kell vinnie azokat a célkitűzéseket, amelyeket a szövetség megalakulásával meghirdetett és elindított. A szövetségnek tagja lehet minden tisztamultú egyén, aki annak célkitűzéseit magáévá teszi és munkájában tevékenyen résztvesz. Legfőbb alkotmányozó szerve a tagok összességéből alakult taggyűlés. Munkáját az “Alapszabályban” lefektetett elvek, jogok és kötelességek alapján, az évenként megválasztott tisztikar vezeti. Kezdeményezője a volt Torontoi Bajtársi Közösség, amelynek az elmúlt évek folyamán tanúsított kultúrális, társadalmi és szociális tevékenységét (“Világ és Magyarság”, “A II. világháború kuliszatitkaiból” előadássorozat, Koreai véradási akció, európai és magyarországi szeretetcsomag küldés, Lédeczi gyűjtés, Családi Estek, Szt. István-napi, Hősök Napja-i ünnepségekben való részvétel, stb.’ a nagy nyilvánosság is ismeri és amelynek a petíciót benyújtott tagjait és vezetőségét, az elbírálást végző különböző kormány-szervek, a célkitűzések megvalósítására méltónak és alkalmasnak találtak. Nem uj egyesület alakításáról van tehát szó, hanem egy eddig is működőnek olyan alapokra fektetéséről és kezdeményezéséről, amely a közös magyar célt, megkívánt formák és célravezetőbb keretek között kívánja szolgálni. A hivatalos bejegyzés, a hatósági jóváhagyás és védettség, az anyagi felelőség, a külföldi vezetőségtől való függetlenség, személyi elkötelezettség helyett, elveken nyugvó Alapszabály, olyan követelmények, amelyek minden felelőségteljes munka előfeltételét képezik. A Szövetség sem kanadai, sem torontoi vonatkozásban nem kíván csúcsszervezet lenni. Ezért tagja a KMSz-nek. Munkaterületét a lényegi sorskérdések és a magyar jövő szolgálatában látja. Vallja azonban, hogy ehhez a munkához, törvényes keretek és formák között működő erős egyesületekre van szükség és úgy érzi, hogy a KMSz is akkor láthatja el eredményesen érdekvédelmi hivatását, ha életképes és anyagilag erős egyesületekre támaszkodik. Az alakuló közgyűlésen — ilyen meggondolások alapján — megválasztott tisztikar, megbízatását ideiglenesnek tekinti. Feladatát a szervezésben, a Szövetség kiépítésében, a célkitűzések és feladatok megoldására alkalmas eszköz megteremtésében látja. Nem vár csodát. Ismeri a nehézségeket, a magyar lelket béklyóban tartó fásultságot és a sok keserű csalódást követő kiábrándulást. Számol a közönnyel, a minden kezdeményezést kisérő nehézségekkel, az emberi gyarlóság által vezetett gáncsoskodásokkal. Számít azonban a komoly magyar rétegek közreműködésére és az eddig minden megmozdulástól ösztönösen távolmaradottak támogatására. Minden építő szándékú bírálatot köszönettel vár. Az elfogult, személyeskedő okvetetlenkedést azonban nem méltatja feleletre. A keserű tapasztalatok után is bízik abban, hogyha lassan, hogyha nehezen is, életképessé válik a Szövetség, mely Rákóczi alázatos lelkiségével viseli száműzött életünk terhét és megtörhetetlen hittel igyekszik teljesíteni a magyar kötelességet. Mert “ismét kiújultak a dicső magyar nemzet sebei” és igazán olyan időket élünk, amikor keresnünk kell egymás kezét, hisz mindannyiunk előtt a közös Nemzet sorsa áll. A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG. HIRDETÉS DÍJSZABÁS Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy lapunk hirdetési díjai a következők : Legkisebb hirdetés (1 hasáb, 1 incs).......................... $1.20 Egyszeri hirdetés díja : hasábonként és mesénként . . $1.20 Álláskeresőknek 50%-os kedvezményt adunk. Egyszeri hirdetési díjakat a megrendeléssel együtt előre kell megküldeni. Jeligés hirdetésekért kétszeres díjat számítunk. Varsó igazi büszkesége a Lazienki Gardens, mely élő bizonyítéka Lengyelország pompa és dicsfényének. Pontiatowski Stanislaus a tizennyolcadik században uralkodó király építette. Kitünően rendezett, az uralkodói villákkal, színházakkal és az árnyékos sétányok között elhelyezett Lengyel Hősök szobraival. A több mint háromszáz éves fennállás alatt a Lazienki Gardens és Varsó megszámlálhatatlan napokat élt át idegen uralom alatt. De szépségét semmi meg nem csorbította. És még mindig ott áll mint a szabad Lengyelország maradványa, mely szép időkre emlékeztet. Lengyelország szabad volt és szabad lesz. KÖZLI AZ ÖN ____________________ _ SZÓRAKOZTATÁSÁRA BRADINC BREWERIES LIMITED Ottawa ■ Windsor - Montreal - Hamilton Kiejtés : BRÉDINGSZ GYÓGYSZERT AZ ÓHAZÁBA Legolcsóbban és garanciával vállaljuk bármely gyógyszer küldését, sürgős esetben légipostával is. Küldje el óhazai receptjét vagy keressen fel személyes megbeszélés végett. A gyógyszerekhez magyarnyelvű útasítást mellékelünk és díjtalan tanáccsal szolgálunk. M ED. EXPORT 26 Castle View Ave. TORONTO, ONT. Telefon: WA. 1-2824 MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi magyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. “Álmodó Tiszapart” címen Welland minden szerda este 9 órától 10 óráig a CHVC 1600 hullámhosszon magyar műsort sugároz. Bemondó • Esső Miklós, Tel.: 2-1665. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy hirdetési és könyvügyekben forduljanak hirdetési és könyvosztályunkhoz ; 362 Bathurst St. Tel. : EM. 3-7678. HÉT KRAJCÁR Irta : Móricz Zsigmond. Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben, ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én e jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségem e pár esztendejében. Hogy is kacagnék, mikor nincsen már pirosarcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csörgött a végén a szeméből s köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta... És még ő sem kacagott úgy soha, mint mikor egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriumban . . a többi nehezebben került elő. Az első három krajcárt még maga meglelte az anyám. Azt hitte, többet is talál a gépfiában, mert pénzért szokott varrni s amit fizettek, mindig odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya volt, amelybe csak bele kell nyúlni s mindjárt van terülj asztalkám. El is bámultam nagyon, mikor az édesanyám kutat, kutat benne, tűt, gyűszűt, ollót, szalagdarabot, zsinórt, gombot, mindent szétkotor s égyszerre csak azt mondja nagy bámulva : — Elbújtak. — Micsodák ? — A pénzecskék, — szólt felkacagva az anyám. Kihúzta a fiókot. * — Gyere csak kis fiam, azért is keressük meg a gonoszokat. Huncut, huncut krajcárkák. Leguggolt a földre s olyanformán tette le a fiókot, mintha attól félt volna, hogy kirepülnek ; úgy is borította le, egyszerre, mint mikor kalappal lepkét fog az ember. Nem lehetett azon nem kacagni. — Itt vannak, benne vannak, — nevetgélt s nem sietett felemelni — ha csak egy is van, itt kell neki lenni. Leguggoltam a földre, úgy lestem, nem búvik-é ki valahol egy fényes pénzecske ? Nem mozgott ott semmi. Tulajdonkép nem is nagyon hittük, hogy van benne valami. összenéztünk és nevettünk a gyerekes tréfán. Hozzányúltam a fenekével felfordult fiókhoz. — Pszt ! — ijesztett rám az anyám — csendesen, még kiszökik. Te még nem tudod, milyen fürge állat a krajcár. Nagyon sebesen szalad az, csak úgy gurul. De még hogy gurul... Jobbra-balra dőltünk. Sokat tapasztaltuk már, hogy igen könnyen gurul a krajcár. Mikor felocsúdtunk, én megint kinyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a fiókot. — Jaj ! — kiáltott rám újra az anyám s én megijedtem, úgy visszakaptam az ujjam, mintha a sparherthez ért volna. —Vigyázz te kis tékozló. Hogy sietne már kiadni az útját. Addig a miénk, míg itt van alatta. Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mert látod, mosni akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár kell, kevesebbér nem adnak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe a kis házikóba ; itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják ; mert ha megharagszik, úgy elmegy, hogy sose látjuk többet. Hát vigyázz, mer a pénz nagyon kényes, csinnyán kell vele bánni. Tisztességgel. Könnyen megáprehendál, mint az úrikisasszonyok... Te nem tudsz valami csalogató verset, azzal tán ki lehetne csalni a csigabigahéjból. Hányat kacagtunk e csacsogás közben. Tudom is én. De a csigabiga-csalogató nagyon furcsa volt. Pénz bácsi gyere ki, Ég a házad ideki. .. Azzal felfordítottam a házat. Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt. Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal kotorászott, hiába. — Milyen kár, — mondta, — hogy asztalunk nincsen. Ha erre borítottuk volna ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna alatta. Én összekapargáltam a sok lomot s beleraktam a fiókba. Az anyám azalatt gondolkozott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valami pénzt, de nem tudott róla. De nekem fúrta valami az oldalamat. — Édesanyám, tudok én egy helyet, ahon van krajcár. — Hol fiam, keressük meg, míg el nem olvad, mint a hó. — Az üveges almáriumba, a fiókba vót. — Ó, boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem mondtad, most asse lenne. Felállottunk s mentünk az üveges almáriumhoz, aminek volt üvegje már régen, de a fiókjába ott volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta készültem kicsenni onnan de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna.- No, van még négy krajcár. Sose búsulj már fiacskám, megvan a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán ha ezt a négyet megkerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Meg akkor is moshatok egy rendet estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy. Hiszen ha minden fiókba lett vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg almárium fiatalabb korában olyan helyen szolgált, ahol sok duggatni való lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nem hiába volt olyan göthös, szúette, foghíjjas. Az anyám minden uj fióknak tartott egy kis prédikációt. — Ez gazdag fiók — vót. Ennek sose vót semmije. E meg mindig hitelbül élt. No, terossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó, ennek nem is lesz, mert eze a mi szegénységünket őrzi. No neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni ! — kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy csepp feneke se volt. A nyakamba akasztotta, aztán leültünk nevettünkben a földre. — Megállj csak, — szólt hirtelen — mindjárt lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhájába lelek. A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák-csudája, ahogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. A szemének alig akart hinni. — Megvan, — kiáltotta — itt van ! Menynyi is van már ? Meg se győzzük olvasni. Egy, — kettő, — három, — négy, — öt. . . Öt! Már csak kettő kell. Mi az, két krajcár semmi. Ahon öt van, ott akad még kettő. Nagy buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos, hiába. Nem lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt. Már nagy vörös rózsák égtek az anyám arcán az izgatottságtól, s a munkától. Nem volt szabad dolgoznia, mert mindjárt beteg lett tőle. Persze ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem lehet eltiltani senkit. Eljött az ozsonnaidő is, el is múlt. Mindjárt este lesz. Az apámnak holnapra ing kell és nem lehet mosni. A puszta kútvíz nem viszi ki belőle azt az olajos szennyet. És akkor a homlokára csap az anyám : — Ó, ó, én, én szamár ! Hát a magam zsebét nem nézem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem. — És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat. Lázasak lettünk. Most már csak egy kell még. — Mutasd csak a te zsebedet is. Hátha abba is van. Az én zsebem ! Nojsz azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi. Bealkonyodott és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy se lett volna. A zsidónál nem volt hitel, a szomszédok épp olyan szegények, mint mi, csak nem kérünk egy krajcárt ! Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat. És akkor beállított egy koldus. Éneklő hangon nagy siralmas könyörgést mondott. Az anyám majd belebódlut, úgy nevetett. — Hagyja el, jó ember, — mondta —- ma egész délután itt heverek, mert nincs egy krajcárom a félfont szappanhoz, hibázik az árából. A koldus, jámbor arcú öreg ember, rábámult. — Egy krajcár ? — kérdezte. — Hát. — Adok én. — No még a kéne, kódustól alamizsnát. — Hadd el lyányom, nekem nem hibádzik. Nekem mán csak egy hibádzik, a kapa főd. Avval minden jó lesz. Kezembe adta a krajcárt s nagy hálálkodással eldöcögött. — Na hála légyen — szólt az anyám — szaladj át... Ekkor egy pillanatra megáll, aztán nagyot, nagyot kacagott. — Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt lámpaolajom sincs. Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás és ahogy odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre. Vér volt, az ő drága, szent vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud.
