Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-07 / 19. szám
V. 19. sz. 1955 május 7. KANADAI MAGYARSÁG la. KAN4‘,AI .ji MAWarS/w Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. For all articles published under the author’s name, the full responsibility rests with the author alone. FELHÍVÁS-----------o------------A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya elnökség'c ez év március 5-én Clevelandban tartott gyűlésén elhatározta, hogy védekező szervezkedésre hívja fel mind az anyaországi, mind az utódállambeli magyarságot a pánszláv világuralmi törekvés ellen, amely már leigázta Középeurópát és fenyegeti nemcsak Európa még szabad részét, hanem az egész világot is. Ennek a szervezkedésnek feladata elsősorban Amerika, de az egész világ közvéleménye előtt is megismertetni a pánszláv világhódítás eddigi útjait, leleplezni céljait és eszközeit, mindenek előtt igaz képet mutatni a világnak a pánszláv imperialista törekvések fő mozgatóiról, az oroszokról, Közép- és Keleteurópában előfutárjaikról s elsőszámú fegyvertársaikról, a csehszlovákokról, a jugoszláv hatalmi politikát játszó szerbekről és az álarcukat újabban levető és magukat szlávoknak hirdető, ezzel a pánszláv vonalba beállott románokról. A mi emigrációnké a cselekvő önvédelem utolsó alkalma és lehetősége. Nemzetünket a második párisi béke is kiszolgáltatta a pánszláv elnyomásnak ; emigrációnk, egységes vezetés nélkül, széttöredezve céltalan belső súrlódásokban, időszerűtlen problémák feletti vitákban emészti nemzeti erejét. A középeurópai kérdések “képviselőjeként” előlépett Free Europe rt. a pánszláv gondolat szolgálatában született Kisentente fenntartására kötelezte el magát, s ennek szolgájává tette az általa eltartott new yorki Magyar Nemzeti Bizottmányt is. A Free Europe keretében szervezett Rab Nemzetek Kongresszusa az 1939 óta elkövetett népirtásokról az Egyesült Nemzetekhez benyújtott panaszában említést sem tesz a magyarságnak a Kisentente hatalmak által elkövetett tervszerű irtásáról, lakhelyéről való kiüldözéséről, áttelepítéséről, s ezzel is igazolta teljes alkalmatlanságát a magyarság nemzetközi érdekeinek képviseletére és a pánszláv elnyomás elleni védekezésre. A pánszláv imperializmus társult a kommunista társadalmi és gazdasági eszmékkel, s ezt is beállította a pánszláv világuralmi célok szolgálatába. Népünk, Európa, sőt az egész nyugati világ megmentésére nem elég tehát csak a kommunizmus elleni harc, hanem meg kell semmisíteni a kommunizmust hatalomban tartó pánszláv imperialista gondolatot is. A magyarság mint a Kárpátmedence egyetlen nem szláv népe mindenkinél jobban érzi és tisztábban látja ezt a veszélyt, ami elsősorban minket fenyeget megsemmisítéssel. Már negyvennyolcas szabadságharcunkat is, amit Amerika népe lelkes figyelemmel kisért és támogatott, az ellenünk segítségül hívott orosz hatalom törte le és csehek látták el a rendőri szolgálatot. Nem véletlen, hogy az orosz beavatkozás egybeesett a Prágában ülésező első pánszláv világkongresszussal, amely az orosz hatalmi célok szolgálatában állt. A felvidéki magyarság, sőt az egész magyarság jövője össze van kötve a pánszláv törekvések alakulásával. Ennek tudatában mi kezdettől fogva felvettük a harcot ezeknek a törekvéseknek nyílt vagy rejtett megnyilatkozásai ellen. Harcunkat egyedül vállaltuk és készek vagyunk egyedül is folytatni. A Clevelandban magyar szervezetek részéről elhangzott felkérés váratlan uj feladatot ró ránk. Mielőtt azonban a magyarság önvédelmi szervét a megcsonkító, leigázó és beolvasztani akaró pánszláv imperializmussal szemben megalakítanánk, újból össze kívánunk jönni az Egyesült Államok különböző független magyar szervezeteinek képviselőivel, hogy megtárgyaljuk a közös front kialakításának módjait és á küzdelem kifejlesztésének eszközeit. A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya eredeti elhatározásához híven ez év május 28-án vezetőségi tanácskozásra ül össze, amellyel kapcsolatban megbeszéléseket folytatna a felkérő és időközben csatlakozó magyar szervezetke képviselőivel. Kérjük mindazon magyar szerveket, amelyek felfogják a magyarság létkérdésének mai történelmi követelményeit, s akik a kicsinyes ellentéteken felülemelkedve készek velünk bátran harcba állni az egyetlen nagy magyar célért, a létünket fenyegető pánszláv veszély elhárításáért, nevezzék be megbízottaikat a new yorki megbeszélésekre. Kérjük az érdeklődőket, hogy részvételüket a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya elnökségének akármelyik tagjával sürgősen közöljék, hogy az értekezlet részleteire vonatkozó értesítésünket időben kikézbesíthessük. Itt a tettek ideje ! Most, vagy soha ! Az Igazság mégis győzni fog ! Szilárd Marcell dr. főtitkár. mit írnak mások? A Magyar Nemzeti Ifjúság című lap írja az alábbi sorokat : Ha egyszer — minden nyugati balfogás ellenére — a mégis elkövetkezik a felszabadulás órája az otthoni Magyarország, amely ma egy továbbfejlődött egységes jobboldalt jelent, mint egy óriási Számonkérő Szék elsősorban mitőlünk fog mindent számon kérni. Azt kérdezi majd : mit tettetek az antibolsevista egységért ? És mi azt feleljük : atomizálódtunk ! Mit tettetek a magyar lélek megtartásáért ? És azt kell felelni sokaknak, hogy elfelejtettük beküldeni a jobboldali lapok előfizetési díját ! Mit tettetek az Eszme érdekében ? És sokan azt mondják majd — autót vásároltunk ! Házat vettünk ! Tengerparton nyaraltunk ! Mit tettetek a jobboldali mártírok emlékezetére ? S akkor mindnyájan kénytelenek leszünk azt felelni : veszekedtünk és martuk egymást. S miért tettétek ezt, milyen politikai, világnézeti indokból ? S akkor azt kell felelnünk : nem tudjuk, fogalmunk sincs róla. Hiszen mindnyájan egyet akartunk ! És a nemzet Ítélni fog fölöttünk^! A COLLEGE-STREETI KÉSELÉS ÜGYÉBEN gyilkossággal vádolt Szentandrássy János bűnperében az esküdtszék nem gyilkosságban, hanem szándékos emberölésben találta bűnösnek a vádlottat, aki ez év február 14-én egy régi haragból eredő összeszólalkozás során egy késszúrással megölte Major Józsefet. ítélethirdetésre május 6-án fog sor kerülni. mm. <♦>: mmjmm?m®mmMmmmmmmmmmmmmmmm Szilassv Béla dr. elnök. Hites Kristóf alelnök. A GYŐZHETETLEN CSÁSZÁR IGAZSÁGA Irta : Móricz Zsigmond. A janicsár nevetve kihúzta a süvegéből a fakanalat, beledugta a tejbe s felkavarta. — Jó tej e, mit piszkálod, — mondta az asszony mérgesen. A katona lenyalta a kanalat s törökül mondott valamit, mire a többi csúnya vereshajú fickó röhögni kezdett. Az asszony mérgeskedve pislogott rájuk. — Nincs pénzed ebellette törökje, pedig anélkül nem adom. A janicsár mintha megértette volna. — Pizet, — mondta s a kaftánja szárnyára ütött. — Pizet ! — Add ide ! — felelt az asszony. — Adide — mondta a janicsár s felvette a csuport. j— Jézusmáriám — sápított az asszony s kétségbeesve nézte, hogy hajtja fel a török a drága jó tejet s mi lesz az öt dénárral ? Szerette volna hasbavágni a pribéket, de ha azt mondta, hogy van pénze, tán megadja. Nézte hát, ahogy a janicsár nagy kortyokban nyelte a tejet, amit a majorosgazda azért osztott el köztük, szegény zsellérasszonyok között, mert kidobolták, hogy a teheneket úgyis elviszik. Igaz, pénzért, jó áron, tizenkét forintot doboltak, trombitáltak, de a forintosokat nem lehet fejni. .. S azért mégis, ő is inkább csak kihozta a táborba a köcsög tejet, mint a gyerekeknek adja, mert öt dénárt hirdettek érte s öt dénárért bőrt vehet, sarura valót magának s a két gyereknek, vagy kendőt, vagy kősót. .. Ez mind végigiszonyodott benne, míg a török bezabálta az egész csupor tejet. — Adide, — mondta ekkor a janicsár s odaadta a csuprot. — Add ide a pénzem ! — kiáltotta az aszszony — add ide a pénzem ! — Pizet — nevetett a katona s ráütött most már nem a kaftánjára, hanem a kardjára, azzal másik kezét csókra nyújtotta. Összenézett a többivel, akik úgy nevettek, majd megfúltak a jó tréfán, avval megfordult, hogy tovább sétáljon. Az asszonyba azonban felforrt a vér : — Huj, te hárombavágott pofájú disznó, — kiáltotta s ráköpött a kezére — elinalsz az én tejemmel, hogy fúlj meg tőle, hát az öt dénár ? hát az én sarum, meg a kendő, meg a kősó... Mint a zápor hullott a szitok a janicsárra, aki darabig állta, akkor nyakonütötte az aszszonyt s elment nagyhetykén röhögve. Távolabb szekeresek voltak, akik a parancs és dobszó szerint kenyeret, búzát, baromfit hoztak a faluból. Nyugtalanok lettek, mert sejtették, mi történt. — Marja nenő, — kiáltották — mi baja, Marja nenő ? — Jaj, viszi a pénzem a pokolravaló, viszi az öt dénáromat — sikoltotta Mária nenő s eszeveszetten futott a megszökött janicsár után. A falusiak komoran néztek össze, a hátuk is lúdbőrzött, ők is a jövő bajokat érezték. Tudja azt mindenki, mit jelent az ilyen hirdetés, hogy fizetnek, mint a köles. Csak már ez a nenő meg ne bomolna, még verekedés lesz s akkor egy-két szúrás olcsón esik. — Hallgasson, nenő galambom — kiabáltak neki, s félve nézték a beláthatatlan sokaságot. Mintha már mind ideügyelne. De a nenő nem hagyta a magáét, olyan hangja volt, mint a réztrombita s ömlött a szájából a szitok mint a jégeső. A törökök nagy nyugalommal vették körül s komoly arccal hallgatták, de a végén olyan tömeg közepén állt a nenő, hogy se előre, se hátra ; volt janicsár, nincs janicsár. A nenő csak jajgatott s látva, hogy senkise bántja, még jónban tépte magát, mint a nyavalyatörés. Hirtelen megbomlott, kettévált a tömeg s törökül kiabáltak, csak később értette meg Tamás András : Hozzászólás a bevándorlás kérdéséhez ív. J. Diefenbaker képviselő a bevándorlásügyi hatóságokat hivatali hatalmukkal való visszaéléssel vádolta, despotáknak, névtelen bürokratáknak nevezve azok tisztviselőit. Kifogásolta, hogy nem hozzák nyilvánosságra a visszautasítások okait. “Elkerülhetetlen, — mondta, — hogy elő ne forduljanak egyes igazságtalanságok egy minisztériumban, de az mégis lehetetlen, hogy az önkény alkossa az alapját a bevándorlási politikának”. Majd ismertette W. B. Farris, British Columbia főbírájának egyik nyilatkozatát arról, hogy a “bevándorlási hatóságok félrevezetik a lakosságot”. Szerinte ez a megjegyzés ráillik a minisztérium legtöbb magasrangú tisztviselőjére. Tudomása van a hatósági önkényről, s hozzáfűzte, hogy “ezek olyan gyakorlatok, amelyek ellen az ország bíróságai szót emeltek”. J. F. Pouliot, liberális képviselő vette ezután védelmébe a bevándorlási minisztériumot, kifogásolva, hogy Diefenbaker általánosságokban beszélt, s hogy csupán két-három konkrét esetet tudott felhozni. Szerinte Kanadának meg kell mondania a bevándorló-jdőlteknek, hogy ezen a földön jövőt és kenyeret biztosítanak nekik azzal a feltétellel, hogy dolgozzanak, s ittlétüket ne a társadalmi segélyakciókra alapozzák. W. Dinsdale képviselő ezután azt fejtegette, hogy egyetlen politikus, vagy állami tisztviselő sem bírhat az utolsó szó jogával annak megállapítására, hogy ki lehet, vagy ki nem “istenfélő és tisztelő” kanadai polgár. H. Winch képviselő elfogadta ugyan a kormány álláspontját, hogy a visszautasítás okait ne hozzák nyilvánosságra, de azt hiszi, hogy az érdekeltet mégis tájékoztatni kellene azokról. A kormánypárt részéről Harris pénzügyminiszter megállapította, hogy bár az ellenzék részéről bírálat tárgyává tették a fellebbezés és az elutasítás indoklásának kérdését, de semmiféle javaslatot nem terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy a fellebbezést megengedő és az indokolást előíró cikket iktassanak be a törvénybe, vagyis, hogy a törvényt a vita anyagának megfelelő módosítással egészítsék ki. Ez utóbbi megjegyzésből világos, hogy a fellebbezés és indoklás kérdése azon bukott meg, hogy az ellenzék, bár élénk hozzászólásokban számtalan kifogást emelt, mégsem Már fújták is a trombitákat, a janicsárok kürtjeit s futottak a vörös hóhérok a fakanalakkal a süvegjükön. Távol a katonaság nagy négyszegletre állott és mereven nézték a szultán igazságosztását az alföldi estén. Keresd meg ! — s a basa rámutatott a janicsárok sorára. Mária nenő nekiment, apróbogár szemeivel átfutva a vörös óriásokat. — Itt a hárombavágott pofájú — visította el magát. A janicsár előállt. — Biztos vagy benne ! —Hogyne vónék, angyalom, mikor a szívem verése is elállt, ahogy megláttam a bestyét. Megittad ennek az asszonynak a tejét ? — szólt a basa. A janicsár számot vetett veréssel, ütéssel s azt mondta : — Nem. Mária nenő égnek emelte a k&íét. — Soha ne higyjen nektek senki, földnek tolvajai legyetek az én öt dénáromért. — Megittad a tejet ? — kérdezte a basa újra. — Nem. Mária nenő újra sikoltott : — Százezren jöttök, hogy egy szegény aszszony öt dénárját elvegyétek. A basa rendületlenül kérdezte harmadszor is : — Megittad-e az asszony tejét ? S a katona harmadszor felelt rá, hogy : — Nem. Akkor a nagy lovon a kis öreg megmozdította a kis korbácsát alólról felfelé s a basa szólt : — Vágjátok fel a hasát. A nenő csak akkor eszmélt fel, mikor letépték a janicsár kaftánját s pallost emeltek. — Jaj, uramjézus, —kiáltotta — már azér csak meg ne öljétek. Nem kívánom én a halálát. A basa intett s a janicsárt végighasították. Vérével együtt a tej ömlött ki beléből. Akkor a basa így szólt az ájuldozó aszszonynak : — Ha a tej benne nem lett volna, most a te torkodat vágták volna el, hogy mocskos száddal rosszat mertél mondani a győzhetetlen császár vitézéről. Aztán felemelte ostorát. — Adjátok meg neki az öt dénárját. Akkor előre rúgtatott és törökül, magyarul ezt kiáltotta : Allah nagy és Mohamed az ő prófétája. .. Hirdessétek mindenfelé a győzhetetlen császár igazságát !. .. Mária nenő szédelegve, iszonyodva, ájuldozva bukdácsolt félre a lovak űtjából. Az öt dénárt a markába szorongatta s ellatározta, hogy öt rőf vásznat vesz rajta, az jó még szemfedőnek is, a szegény katonának is jó lenne . . Csak legalább öt aranyat adott volna a szultán erre a nagy ijedtségre. ... A kanadai MHBK megbízottja állítólag bizalmas levélben arra szólítja fel a tagokat, hogy ne olvassák lapunkat, mert az folytatásos regényében megsértette a m. kir. honvédség volt törzstisztjeit. Nem azért írunk erről, mintha elhinnők, hogy egyetlenegy értelmes magyar katonatiszt is volna, aki a regényben olyan gyászosan szereplő egyes magyar katonatisztekkel azonosítaná magát. A regénynek egyébként sem az a szándéka, hogy gyűlöletet szítson, hiszen az nem is magyar eseményekkel, hanem két, Németországban élő ember életével foglalkozik, míg a magyar szereplők csak mellékalakok. A váddal márcsak azért sem kell lapunknak foglalkoznia, mert hiszen olvasóink a tanúi annak, hogy senki nálunk bátrabban nem állt ki a két világháború magyar katonái mellett. Egy folytatásos regényről pedig nem lehet addig kritikát mondani, amíg az be nincs fejezve. De annyit már elárulhatunk olvasóinknak, hogy a magyar katona alakját ebben a regényben a férfi főhős testesíti meg, aki bár német egyenruhát visel és németül beszél, mégis a bátor magyar katona jellemével rendelkezik. Csak sajnálni tudjuk, hogy az MHBK. kanadai csoportjának a vezetője, — ha igaz, hogy a körlevél valóban megszületett — nem értette meg regényünknek célját, gondolatmenetét és hatáskörén túllépve a magyar tisztikart mivelünk szemben akarja megvédeni, holott mi azt soha nem támadtuk, csupán egy-két gyáva figuráf rajzoltunk meg élethűen, akiket egyébként a magyar honvédség maga is kilökött a soraiból.
