Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-07-17 / 29. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty G a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 29 szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1954 julius 17 LÍGIPOSTA EURÓPÁBÓL HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL Európai szerkesztőnk Mattyasovszky Kornél Írja: A külföldi olvasó joggal hiheti, hogy a német köz­véleményt és sajtót nem is érdekelheti ma más téma, mint a Londonban most folyó tárgyalások a német szuverénitás helyreállításáról, tehát a német nemzet felségjogainak visz­­szaadásáról. Pedig hát ennek az örvendetes és fontos fordu­latnak, — amit különben lapunk április 10-i számának vezér­cikkében megjósoltunk — korántsem volt s nincs akkora visszhangja, mint a német nemzeti labdarugó csapat svájci győzelmének, a világbajnokság elnyerésének. A német sajtó Vezércikkekben 8 első oldalon foglalkozott napokon át ezzel a kitűnő sporteredménnyel és a játékosok olyan fogadtatás­ban részesültek, aminőre évtizedek óta nem volt még példa. Erre a leírhatatlan lelkesedésre meg is jegyezte az egyik né­met újság: “Adolf elsáppadrta az irigységtől, ha ezt látná”. Értve alatta Hitlert. A német gyárak s kereskedelmi vállala­tok értékes ajándékokkal halmozták el a játékosokat, a csa­pat tagjait, edzőket, kísérőket s ezek a szó szoros értelmé­ben tejben-vajban fürdenek. A Berlinben most lezajlott nemzetközi filmünnepségek is komoly sajtó-méltatásban részesültek. Huszonnyolc nem­zet mutatta be legújabb filmalkotásait s világhirü filmcsil­lagok, hires irók, gazdasági vezérek a Kurfürstendammnak békebeli, háboruelőtti fényt s pompát kölcsönöztek. Maga a német filmipar még nem érte el az egykori UFA sikereit s e nemzetközi találkozások adnak a német filmnek újabb fel­lendülést- .. A londoni tárgyalásokon a német politikai kezdeménye­zésnek persze nem nagy szerepe van- Adenaueréknak most meg kell várniok az angolszász hatalmak által kidolgozandó javaslatokat és terveket s majd azután beszélhetnek... • Az osztrák-magyar trónörököspár Szarajevóban történt, meggyilkolásának negyvenéves évfordulója csak rövid szél­jegyzetek tonnájában kapott helyet az európai sajtóban. Mintha bizony az 1914 junius 28-án eldördült revolverek nem két világháború startpisztolyai lettek volna. Soha a világtör­ténelem folyamán nem volt még pisztolylövésnek ekkora hordereje, mint éppen ezeknek. . . Egy tizenhétéves belg­rádi diák bombával a kezében várta Ferenc Ferdinánd autó­ját, de barátja — az ugyancsak dráksorban lévő: Gavrilo Princip három revolverlövéssel megelőzte. Principnek azóta szobra áll Szarajevóban s a tizenhétéves diák Vaso Cubrilo­­vics ma a belgrádi egyetem történelem tanára. “A szarajevói lövésekre szükség volt — mondja most — a háborúnak jön­nie kellett s miindegy, hogy mimódon lett kirobbantva.” — Dicséretére legyen mondva Cubrilovicsnak, hogy — mi­ként mondotta — ma nem folyamodna politikai gyilkosság­hoz, mert azt nem tartja a helyes útnak politikai célok eléré­sére. Tizenkilencévi börtönbüntetéséből négy évet töltött el egy bécsi börtönben s 1918-ban szabadon engedték. Bizonyos, hogy a szarajevói politikai gyilkosság na­gyobb figyelmet érdemelt volna negyvenedik évfordulóján Hiszen negyven esztendő nem nagy szakasz a világtörténelem évezredes országútján, de a negyven év előtt eldördült lövé­seket egyre nagyobb s egyre több lövés követte a harmincés­­feles mozsárágyutól az atombombáig. • . Vájjon vége van a szarajevói startpisztolyokkal elindított “nemes versenynek?” • A két háborúra sok minden emlékeztet még minket ma is. Nem csak a még élő nemzedékek személyes visszaemléke­zései, nemcsak a párisi Avenue Montmorency ma is romként ottálló két háza. amelyeket az első világháború bombái pusz­títottak el és amelyeket figyelmeztetőül ugyhagytak, nem­csak a német, osztrák, magyar, belga, holland, francia, olasz városokban még ma is kormosán meredező falak, hanem mil­liók tragikus sorsa. A vakoké, bénáké, félkarú, féllábu front­katonáké s ami mindennél megrázóbb és borzalmasabb: a rokkant, nyomorék gyermekeké, akik a polgári lakosság el­len intézett légi támadások s egyben a békét kivánó emberi­ség élő tiltakozásai... Dehát az emberiség tiltakozása soha­sem volt tényező a világpolitikában s a történelem elszántan megy a maga utján. Eredménytelen nemzetközi konferenci­ák és egyre újabb fegyverek előállításáról szóló hírek be­nyitják ezt, mint például az a kis hir is, hogy az Egyesült Ál­lamok légierői négy Zeppelint építenek német mérnökökkel s a Zeppelin müvek szakmunkásaival. A világhirü német Zeppelin-gyár vezető mérnöke Albert Simon két uj konstruk­cióval akarja meglepni a világot. Az egyik léghajó 110, a má­sik 220 méter hosszú lesz s “kísérleti” és szállítási célokat fog szolgálni. • A háború óta legnagyobb méretű és jelentőségű pártér­­tekez’et a napokban fejeződött be Olaszországban. Az ural­mon lévő keresztény demokrata párt Nápolyban tartott or­szágos értekezlete jelentőségében túlterjed Itália határain s a modern keresztény politikának szerte Európában újabb szempontodat, lényeget s tartalmat adhat. A volt min/szter­­elnök de Gasperi helyét immár Fanfani foglalta el, mint párt­elnök és de Gasperi a párt tekintélyes “nagy. öreg embere” fr maradt. Fanfani és a párton belül igen tekintélyes csoportja szenzációsnak nevezhető programmal lepte meg Olaszorszá­got és a világot- Ez a csoport “Initiativa Democratica”-nak, vagyis demokrata kezdeményezésnek nevezi magát és a je­lenlegi miniszterelnök: Scelba is ehhez tartozik. Scelba a pártértekezleten heves támadást intézett a régi demokrácia, vagyis a liberális demokrácia ellen s azt elavultnak nevezte, amely a mai kor szociális problémáinak megoldására képte­len-A pártnak az a megállapítása, hogy: a parlamentáris demokrácia ma már nem elég a kormányzáshoz. Közbe kell iktatni a szakszervezeteket, magát a “szuverén népet” s a politikai demokrácián kívül meg kell teremteni a gazdasági demokráciát. Gyönyörű szavak ezek. Hiszen u\y hangzanak, mintha nem is 1954-ben, hanem mondjuk harminc évvel korábban mondották volna Itália szép kék ege alatt... Mindegy! A fő­dolog az, hogy Európa egyik legsűrűbben lakott országa, még hozzá háborút vesztett országa a maga erejéből akarja és fogja a kor oly nyomasztó problémáit, mint: munkanélkü­liség, szociális gondoskodás, igazságosabb jövedelemelosz­tás, — megoldani. Ezeknek a kóros társadalmi tüneteknek a kezelése az első lépés egy erős, egységes, magát megvédem tudó Európa felé. És ami a legfontosabb: — ez az egyedül he­lyes küzdelem a kommunizmus ellen. A kommunisták vitor­láiból lilymódon kifogott szél majd céljavesztetten fütyülhet az Alpoktól visszafelé, keleti irányba, ahol az egyéni szabad­ság, az egyéni kezdeményezés helyét kegyetlen és hideg párt­­doktrinák foglalták el, egy, az embert semmibevevő, annak magánéletét összemorzsoló politikai és gazdasági rendszer, amely ellen nem lehet küzdeni, ahol nincsen többé bérköve­telés és sztrájk s ha netán mégis volna úgy azt, — miként a múlt év nyarán Berlinben — a Szovjet legnehezebb tankjai tapossák el!... AZ EURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉG KÉRDÉSE Nem csoda, ha ebből a kaotikus világból legszívesebben j egy lakatlan szigetre menekülne az ember. Ezt a tételt meg- I erősítette az a négy német tengerész, akik egy német ten­geralattjáró tisztjei és altisztjeiként a Japán kapituláció I hallattára utolsó üzemanyagukkal egy alig lakott déltengeni ; sziget öblébe hajóztak. Miután a hajóból mindent, amit hasz­­; nálni tudtak kiszereltek elsülyesztették azt. Azután megkez­­, dődött egy szép Robinson élet, amit a jóindulatú bennszülött j tek nem zavartak. A tizenegyfőnyi kis tengerészcsoport négy i tagja most hazaérkezett Hamburgba. A kapitány, egy al- I tiszt s két matróz. A többiek megnősültek s ottmaradtak, szép benszülött feleségeiknél. Nos, miután a négy tengerész kissé körülnézett a civilizált Európában, kijelentették, hogy sietve visszautaznak a “civilizálatlan” szigetre. Szebb és egy­szerűbb ott az élet, — mondották s ez a kijelentés csak meg­erősítette azokat, akik a mai hajszolt életet s a modern társa­dalmat, minden problémájával együtt szívesen cserélnék fel egy primitiv, de félelem, gond s aggódás nélküli életért. Mint tudvalevő, az Európai Védelmi Kö­zösség megalakítására vonatkozó szerződést az összes aláiró hatalmak közül csupán Fran­ciaország és Olaszország nem ratifikálta. Franciaország részéről a közeljövőben nem is remélhető, hogy a parlament ratifikálása megtörténik, s ezért az USA külügyminisz­tere most törvényjavaslatot dolgozott ki, a­­mely szerint Eisenhower elnököt az USA kongresszusa felruházna azzal a joggal, hogy az Európai Védelmi Közösség meghiúsulása esetén Nyugatnémetoijszág szuverén jogait elismerje és közvetlen támogatást adjon a felállítandó szuverén nyugat-német hadse­regnek. Az Európai Védelmi Közösségre vonatkozó szerződés szerint Németország csak akkor nyeri vissza katonai szuverénitását, ha már a Védelmi Közösség létrejött. Ezt a feltételt annakidején abban a feltevésben vették bele a szerződésbe, hogy azj összes nyugati hatal­mak parlamentjei — elsősorban éppen a francia parlament — sietni fognak a szerző­dést ratifikálni, hiszen ez lehetne az egyet­len természetes garancia arra, hogy a nyu­gatnémet hadsereg az erejét nem más euró­pai nemzetek ellen, hanem egyedül a kívülről fenyegető vörös veszély ellen fogja felhasz­nálni. Miután most úgy alakult a helyzet, hogy a franciák szabotálják a Védelmi Kö­zösség létrejöttét, sőt Jbiztosra vehető, hogy a kérdést ezen a nyáijon már elő se veszik, — Amerika kénytelen Franciaország megke­rülésével megadni a németeknek azt a kato nai szuverénitást, amelyet teljes joggal és egyre nagyobb eréllyel követelnek. A másik akadály, az ola,sz ratifikáció, úgy látszik nemsokára elhárul- Az olasz parla­ment ugyanis azzal halasztotta el a ratifi­kációt, hogy előbb Trieszt kérdését kell meg­nyugtató módon megoldani- Lapunk más he­lyén beszámolunk arról, hogy a trieszti kér­dés végleges rendezése] küszöbön ál1 s ezzel talán megszületik az oja-rt csatlakozás is. MEGEGYEZÉS TRIESZT KÉRDÉSÉBEN NYUGAT-NÉMETORSZÁG SZUVERÉN ITÁSÁNAK TERVE A két angolszász nagyhatalom külügymi­nisztériumai közzétették a Nyugatnémetor­szág szuverénitásának fokozatos visszaadá­sára vonatkozó programmjukat. A terv sze­rint a következő lépéseket fogják tenni: 1. ) A brit és amerikai megszállási zónák­ban teljes szabadságot adnak a szövetségi kormánynak, beleértve egy német nemzeti hadsereg felállítását, 2. ) Felszámolják a brit-USA-francia el­lenőrző bizottságot Bonnban, s ehelyett brit és amerikai követségeket állítanak fel, 3. ) Franciaországot magára hagyják a saját megszállási zónájában. — Ezt a tervet csak akkor fogják végrehajtani, ha a fran­cia parlament ismét elutasitja az Európai Védelmi Közösséghez való csaltkozást, — a­­mit egyébként ma már biztosra lehet venni. — -----------------------o----------------------­AZ AUSZTRÁLIAI PETROV-ÜGYBEN ELHANGZOTT VALLOMÁSOK-0-­szovjet között Hivatalos jelentések szerint néhány napon belül közzéteszik a trieszti kérdés rendezésé­re Olaszország és Jugoszlávia között kötött megegyezés szövegét. A megegyezés, ame­lyet mindkét fél ideiglenes jellegűnek ne­vez, Trieszt területét az A és B zónáknak megfelelően két részre - osztja; Olaszország fogja kapni Trieszt városát és kikötőjét, 86 Pedig hát nem is kellene mást tenni, mint a szellem em­bereire hallgatni, őrt állnak ezek életükben és halálukban is. A múltkor Oswald Spenglert idéztük, most két nagy Íróra hi­vatkozhatunk: — Hugo von Hofmannsthal-ra és Bertrand Russelre. Az előbbi, a nagy osztrák drámaíró darabját a “Je­­dermann”-t Budapesten is sokszor bemutatták s ma is ked-1 négyzetmérföld területtel és 300.000 lakos­­, véne darabja a szabadtéri előadásoknak. Nos ez a kitűnő iró i sa] nng Jugoszlávia kapja a mögöttes mező­­hátrahagyott müveiben érdekesen határozza meg Európát gazdasági területet, 120 négyzetmérföld te­­s népeinek jövőjét. Szerinte Europa számunkra a szellem élménye. Minél tisztábban, zavartalanabbul adhatja egy-egy nemzet a legja­vát, zsenijeinek alkotásait, annál bizonyosabb, hogy ez uni­verzálissá válik, tehát egész Európáé. A zsenik, a nagy em­berek sorsa: a hazájuk s élményük: Európa. Olyan fenomé­­nok — írja az osztrák iró, — mint Julius Cézár, Napoleon, 1 Petrarca, Kant, Geothe, a német zene Bachtól-Beethovenig, > a francia festészet Ingres-től Cézanne-ig európaiak, tehát nemzet felettiek- Korszakunk a restauráció, vagyis a megújí­tás. uira való helyreállítás korszaka. A hanyatlás, pusztulás prófétáinak, a káosz Bacchusainak, a kozmopolitáknak, so­vinisztáknak, a pillanat imádóinak, a látszat híveinek tevé­kenysége felett s megett ott állanak, a nemzetek felett szét­szórtan, az egyéniségek, az alkotó zsenik s megegyeztek egy fogalom tartalmában: ez pedig az alkotás megújítása- így Hofmannsthal. És ha ezeknek a megállapításoknak mélyebb értelmet keresünk, akkor még hozzá kell tennünk, hogy Hofmannsthal szerint minden filozófia, minden jó politikai s társadalmi gondolat túlnő a nemzeten s európaivá válik. Azt jelenti ez, hogy a politikai pártok tülekedésén túl. — kel1 lenni valaminek, ami a mai kaotikus, zűrzavaros életünket, a modern társadalom tengernyi baját orvosolni tudja. Ez pe­dig a bölcselők, nagy irók, a szellem embereinek utmutatá-Folytatása a negyedik oldalon-Az 1954 április 4-én a Canberrái követségről drámai körülmények disszidált Petrov volt szovjet-követségi ta­nácsos és MDV-főnök feleségével együtt ta­núként jelent meg azon a tárgyaláson, ame­lyet a Canberra! rendkívüli bíróság egyes ausztrál lakosok ellen indított kémkedési perben tartott- — Petrov vallomásában töb­bek között előadta, hogy őt az MVD (titkos rendőrség) azzal a feladattal küldte Auszt­ráliába, hogy a szovjet kémek, szabotőrök és professzionlista forradalmárok Ausztráliá­ba való bejutását szervezze meg és gondos­kodjék arról, hogy “különleges esetben” za­vartalanul működhessenek. Arra a kérdésre, hogy mit jelent a “különleges eset” Petrov azt válaszolta, hogy ez a háborút jelenti. Ez­után elmondta Petrov, hogy Lifanov szov­jet követ azzal bízta meg, alkosson egy or­gyilkos szervezetet abból a célból, hogy há­ború esetén a szovjetellenes politikusokat “egy-kettőre el lehessen tenni láb alól”. Ar­ra a kérdésre, mi várt volna rá, ha visszauta­zik a Szovjet paradicsomba, Petrov azt fe­lelte: sziibériai deportálás és lassú halál. ÖT UJ ANGOL REPÜLŐGÉP-ANYAHAJÓT BOCSÁJTOTTAK VÍZRE rülettel és 75.000 lakossal. Jugoszlávia egy­úttal amerikai pénzen megkezdi egy konkur­­rens kikötő építését Capodistriában, Trieszt­ből valamivel délre. A készülő megegyezésnek hatalmas politi­kai következményei vannak, éspedig: 1.) O- laszország csatlakozni fog a Görögország-Tö­­rökország és Jugoszlávia között korábban lét­rejött katonai egyezményhez. 2.) Jugoszlá­via ezzel közvetlen kapcsolatba kerül az Északatlanti Egyezménnyel, amelyhez való­színűleg csatlakozni is fog; ezzel biztosítva látszik, hogy Tito Jugoszláviája lassan telje­sen elszakad a kommunista vonaltól, illetve a szovjet csábítás veszélyétől. 3.) Olaszor­szág rövidesen ratifikálni fogja az Európa« Védelmi Közösségi Egyezményt, amelyet ed­dig kizárólag a trieszti kérdés miatt szabo­tált. Magyar szempontból az egyezménynek az az óriási jelentősége lesz, hogy Jugoszláviá­ban rövidesen angolszász irány fog uralomra jutni- Talán nincs messze az az idő, amikor a magyar határokon nemcsak orosz, hanem amerika; egységek is fognak állomásozni-Az angol haditengerészet vizrebocsátotta a világ legmodernebb öt repülőgép-anyaha­­jóját. Négy ezek közül 20.000 tonna körül van, egy pedig 37.000 tonnás. A hajók a technika legmodernebb vívmányaival van­nak ellátva, a legújabb tipusu kis és nagy re­pülőgépek kilövésére és leszállására alkalma­sak, s úgy vannak építve, hogy bizonyos idő múlva esetleg atomenergia-hajtású turbi­nákra is lehet őket alakítani. Az uj anyahajókkal a brit haditengeré­szet ereje hatalmas mértékben megnöveke­dett. A VIETNAMI HELYZET A vörös csapatok hírek szerint elkészül­tek a Hanoi-Haiphongi közlekedési vonal u­­tolsó nagyobb védőbástyája: Hung Yen vá­rosa elleni támadásra. A Hanoi-ban állomá­sozó francia védőrség viszont sürü ellentá­madásokkal tágítja a várost körülvevő ellen­séges gyűrűt. Hanoiban erős vietnami kom­­mun’staellenes “ellenállási csoportok” ala­kultak, amelyeknek tagjai megesküdtek, hogy Hanoit az utolsó házig védeni fogják még a franciák akarata ellenére is.

Next

/
Thumbnails
Contents