Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-03 / 14. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy. jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s

largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language ______________________

Edited and Published at Szerkeszti : Autorized as Second Class Mail

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 14 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 április 3

A BŰN-----------0-----------Sokan hiszik, hogy a bűn ott virágzik legfőképp, ahol nagy a nyomor és a szegénység. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. A világ legnagyobb bűnözőinek találkozóhelye évtizedeken át London volt, a gazdag Anglia fővárosa. Csak a brit birodalom hanyatlása után tette át az alvilág a székhelyét New Yorkba, a világ leggazdagabb államának legnagyobb városába. A bűn tehát ott tanyázott és ma is tanyázik legfőképp, ahol legkevésbbé van a dolgozni kívánó embereknek kenyérgondjuk. Mindez azzal kapcsolatban jutott az eszünkbe, hogy vasárnapra virradóra ismeretlen tettesek kirabolták a szerkesztőségünket és elvittek onnan minden érté/ két, amit találtak.

Sokak szemében a tolvaj nem olyan bűnöző, mint a gyilkos. Szerintem semmi különbség sincs a kettő között. Ugyanis majdnem minden rablógyilkos, mint kis tolvaj kezdte pályafutását és csak fokozatosan aljasodott le annyira, hogy már nem csak kirabolta áldozatát, hanem meg is gyilkolta. Ebből következik, hogy minden tolvajból lehet gyilkos, de tisztességes ember soha. Ezért, akit tolvajláson érnek, azt szerintem soha többé nem volna szabad visszaengedni a társadalomba, s ezzel alkalmat adni neki ismét arra, hogy újabb bűnt kövessen el. Persze a tolvajokat is lehet osztályozni. Ha valakit nyomora, családjának, vagy gyermekeinek éhezése kényszeríti arra, hogy lopjon, nem kelthet olyan ellenszenvet, mint az az életerős bandita, aki csak azért lop, mert nem szeret dolgozni. Az előbbi cselekményét nem is tekinti a világ egyetlen bírósága sem aljas indokból elkövetett bűncselekménynek. Az utóbbi esetében azonban irgalomnak, vagy enyhítő körülmény alkalmazásának nem lehet helye, mert aki verejtékező embertársának sok-sok küzdelemmel és becsületes munkával megszerzett pénzét, vagy értéktárgyait lopja el, az becstelen, aljaslelkű ember, aki szerintem akasztófát érdemel.

A mi szerkesztőségünkből ellopott Írógépet és egyéb értéktárgyakat, becsületes, kemény munkával szereztük, s az Írógép utolsó részletét épp ez év elején fizettük ki, ami azt jelenti, hogy ez volt az egyetlen “ingó” vagyontárgyunk, amelyre már nem tartoztunk.

E sorok írója, mikor megindította a Kanadai Magyarságot, tudatában volt annak, hogy ha becsületes, pártokon felülemelkedő munkát akar végezni, magára fogja vonni nemcsak a Moszkva zsoldjában álló politikai alvilág gyűlöletét, hanem azokét is, akik valamilyen párt jelszaván nyargalászva félisteneknek képzelik magukat, holott nem egyebek, mint ostoba fajankók, akik, bár megvan a szemeviláguk, mégis sötétben botorkálnak. Mindezeket számításba vettük, meg is birkóztunk s a jövőben is meg fogunk birkózni velük, arra azonban nem számítottunk, hogy még közönséges tolvajokkal is fel kell vennünk a küzdelmet. Ezek a tolvajok most szerszámainktól akartak megfosztani bennünket, amelyekkel oly keményen harcolunk a bűn és a butaság ellen.

Az emberi aljasság végtelen. Az éllene való küzdelem évezredek óta folyik. A bűnt és annak terjesztőit azonban csak akkor tudjuk legyőzni, ha az erkölcsi érzékkel rendelkező világ összefog ellenük-A társadalom vámszedőit, a besurranó tolvajt, a bankrablót, a sikkasztót vagy egyéb szemét népet az a politikai világnézet tette, illetve akarja szalonképessé tenni, amelynek megteremtői között még véletlenül sem voltak tisztességes emberek. A bolsevizmus melegágya a bűnnek és a becstelenségnek. Ez érthető is, ha számításba vesszük, hogy Marx Károlytól Sztálinig ennek az átkozott rendszernek minden egyes apostola közönséges bűnöző volt.

A,ki nem tiszteli a magántulajdon szentségét, az vágyik annak elrablására. Az ilyen egyén ugyanolyan gonosz, mint a besurranó tolvaj, vagy az útonálló. Mindkettő az emberi aljasságból meriti erejét. Ezért kell ellenük összefogni minden becsületes embernek.

Egy jobb világot, egy felsőbbrendü társadalmat csak egy minden bűntől és piszoktól mentes emberiség képes megteremteni. Mi, akik tiszteljük a magántulajdont és gyűlöljük a tolvajokat és rongyembereket, hiszünk egy ilyen jobb világ eljövetelében. Ezért küzdünk és dolgozunk. A besurranó tolvajok ellophat iák Írógépünket, toliunkat, kemény munkával megkeresett kis pénzünket is, hitünket azonban, amely cselekedeteinket irányítja, a világ semmilyen tolvaja és szövetkezett alvilága sem képes megingatni, ellopni. Mi a keresztény száműzött magyar sajtó szegény napszámosai majd kiheverjük ezt a csapást is. A Mindenható, ki eddig is segítette áldozatos munkánkat, hisszük, hogy a jövőben sem fog cserbenhagyni bennünket. Ha pedig az Isten velünk, akkor ki ellenünk?

Kenesei F. László.

A VILÁG

KÍNA ÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK--------------------o-----------------------Dulles amerikai külügyminiszter egyik beszédében kijelentette, hogy egy esetleges kommunista uralom Indo-Kínában és általában Délkelet-Ázs iában veszélyeztetné az egész szabad világot. A lehetőséget közös erővel meg kell vitatni, de nem lehet azokat elfogadni, úgy ahogy vannak. Eisenhowerrel egybehangzóan azt is kijelentette Dulles, hogy amennyiben a kinai kommunista hadsereg beteszi a lábát Indo-Kínába, az súlyos diplomáciai és katonai lépéseket vonna maga után. A washingtoni State Department nyilatkozata szerint minden ellenséges lépést azonnal megtárgyalnak az Egyesült Államok összes szövetséges államaival, beleértve Nyugat-Németországot, Spanyolországot és Törökországot is. Mindezeket a kérdéseket pro grammjára tűzte az április 26-án kezdődő genfi távolkeleti konferencia.--------------------o-----------------------KIKÖTŐSZTRÁJK NEW YORKBAN------------o-----------A 80 ezer tonnás “Queen Mary” és a valamivel kisebb “Vulcania” kedden érkeztek meg Halifaxba közel négyezer utassal. A világ legnagyobb személyszállító gőzöse félév alatt másodszor érkezett Halifaxba, aminek közvetlen oka a gyakori newyorki kikötősztrájkok voltak. A Canadian National Railway kilenc különvonatot állított be a newyorki utasoknak, 136 hálókocsival, étkezőkocsikkal és szalonkocsikkal. Hat másik különvonat indul New Yorkból Halifaxba Montreálon keresztül, amelyek 1700 newyorki utast visznek Halifaxba, akik a Queen Maryvel térnek vissza Angliába.------------------------o---------------------—

SZOVJET JEGYZÉK PALESZTINA

ÉRDEKÉBEN-----------o-----------A Szovjetunió tiltakozását jelentette be az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsánál azért, hogy az egyiptomi kormány megtiltotta izraeli hajóknak a szuezi csatornán való átkelését- A biztonsági tanács nyolc tagja — beleértve az Egyesült Államokat is — a javaslat ellen szavazott. A Szovjetunió és Libanon képviselője a javaslat mellett döntött és Nemzeti-Kína képviselője tartózkodott a szavazástól. Ez volt az ötvennyolcadik vétó a Szovjetunió részéről, amikor Palesztina (Izrael) érdekében beavatkozott az E- gyesült Nemzeteknél az arab államok érdekeivel szemben.------------------------o-----------------------ÉRDEKES VÁLTOZÁS A SZOVJET

LEGFELSŐBB TANÁCSÁBAN-----------o-----------A Szovjetköztársaság legfőbb államfői hatalmát az úgynevezett “Legfelsőbb Tanács” gyakorolja, amelyet öt évenként általános választás utján állítanak össze. A jelölés, illetve a választás a bolsevista rendszernek megfelelően egyetlen lista alapján történik, amelyet a kormány állít össze. Ezért a legfelsőbb tanács összetétele nem a szovjet nép akaratát, hanem a kormány aka- I rátát, illetve politikai irányvonalait tükrözi vissza. Ezért rendkívül érdekes, hogy az újonnan kinevezett (illetve választott) tanácsnak mindössze 50 százaléka került ki a kommunista párt jelöltjeiből, mig a többit az ipari és kereskedelmi vállalatok igazgatói, valamint a kulturális élet kiküldöttei kapták. Feltűnő, hogy a Legfelsőbb Tanács tagjai közé ezúttal egyáltalában nem jelöltek sem földműveseket, sem ipari munkásokat- A proletárforradalom állama lassan eljutott oda, hogy a munkások teljesen ki lesznek zárva a hatalomból, amelyet a bürokraták, a munkástipró rabszolgahajcsár gyárigazgatók, a politikai rendőrfőnökök gyakorolnak.

KÖRÜL

AZ ANGOL ALSÓHÁZ ATOMBOMBA-VITÁJA-----------o-----------Az angliai Labour-PartyT amely a legfőbb ellenzéki párt, 104 képviselő aláírásával javaslatot nyújtott be a brit kormánynak arra, hogy Anglia szólítsa fel az Egyesült Államokat a további atom- és hidrogénbomba kísérleteinek abbanhagyására, mert azok az egész emberiségre nézve ismeretlen veszélyeket tartalmaznak.

Churchill a leghatározottabban elutasította a szocialisták kívánságát, és-nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a szocialisták furcsa módon soha nem kérték még a kormányt arra, hogy a Szovjetet hívja fel az atombombakisérletek abbahagyására, csak éppen akkor állnak elő ilyen kívánsággal, amikor a közös amerikai-angol atom-fegyverek kísérleti felhasználásáról van szó. ------------------------o-----------------------'r r

EISENHOWER .JAVASLATA AZ USA VÁMPOLITIKÁJÁNAK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA---------o--------Eisenhower az amerikai Kongresszushoz 4000 szavas üzenetet intézett, melyben felhívta a parlamentet, hogy járuljon hozzá az eddigi vámpolitika gyökeres megváltoztatásához. Eisenhower le akar térni az eddigi védővámos rendszerről és az uj vámrendszert a nemzetközi szabadkereskedelem elveinek megfelelően akarja felállítani. Úgy a terv mellett, mint ellene óriási erők dolgoznak A- merikában. Egy szabadkereskedelemre alapított vámrendszer — amelyben nem volnának különleges védvőámok egyes amerikai termények belső fogyasztási árának mesterséges fenntartása céljából — nagy megrázkódtatást okozna a gazdasági életben- Számos ipari és a legtöbb mezőgazdasági termék ára nagy mértékben csökkenne a külföldről jövő konkurrencia folytán és az életnívó egyes foglalkozási ágakban — átmenetileg — esne. De a távolabbi jövőre nézve nagyszerű kilátások nyílnának.

Elsősorban is a nyílt nemzetközi verseny következtében minden áru minősége javulna és az ára csökkenne. Biznoyos foglalkozási ágaknál a munkás keresete dollárban kevesebb, de vásárlóértékben jelentékenyen emelkednék. Megszűnnék az az aránytalanság, amely ma a különféle iparokban fennáll a fizetések tekintetében. De ennél a belső gazdasági eredménynél sokszorosan fontosabb volna a politikai hatás. Védvámnélküli, szabad kereskedelemmel ugyanis az egész nyugati világ, sőt a vasfüggönyön túli országok egy része is gazdaságilag függővé válnék a legnagyobb fogyasztótól és termelőtől: az Egyesült Államoktól. S a gazdasági függőség magával hozhatja a politikai magatartás megváltozását is.------------------------o----------------------A SZOVJETUNIÓ FELVÉTELÉT KÉRI AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBE!?)---------o--------Párisi jelentés alapján értesülünk arról, hogy a Szovjetunió, amely eddig mindig hevesen támadta az Atlanti Szövetséget, azzal az indítvánnyal fordult a nyugati szövetségesekhez, hogy vegyék fel a Szovjetuniót a Szövetségbe. Az Atlanti Szövetséget 1949 augusztus 24-én alakította meg a résztvevő 14 nemzet azzal a céllal, hogy közös ellenállást fejtsenek ki egy esetleges támadás esetén. Oroszországot nem hívták meg tagnak, hiszen világos volt, hogy a támadó, akit az alapokmány nem nevez meg, csak Oroszország lehet. A januári berlini konferencián Molotov külön védelmi tervvel jött elő Európa számára, amelyben harminckét európai nemzet részvételével olyan védelmi szövetséget kívánt létesíteni, amelyből Anglia és az Egyesült Államok ki lennének zárva- Hogy a Szovjetuniót mostani lépésére mi késztette, az egyelőre rejtély...

A BÉKE ÉS A HALÁL ANGYALA

A március elsején a Bikini korallszigeteken felrobbantott kísérleti hidrogénbomba váratlanul lázba hozta az egész világot. A kérdéses bomba ugyanis sokszorosan pusztitóbbnak bizonyult, mint ahogy azt a tudósok várták. A robbanás után keletkezett, radioaktiv részecskékből álló hamufelhő sokszáz mérföldre is veszedelmes porréteget bocsátott alá emberlakta területekre. Huszonöt japán halász és több mint száz katonai személy esett a nem várt radioaktiv sugárzás áldozatául, s bár túlélték a balesetet, még nem lehet tudni, hogy a jövőben nem lesznek-e betegek, vagy nyomorékok.

A jelentések szerint a bomba hatása 700-szor volt nagyobb, mint a Hiroshimára ledobott bomba, amelynek 70 ezer ember esett áldozatául. A hidrogénbomba 180 négyzetmérföld területen minden életet kioltott- Példaképpen említjük meg, hogy ha egy ilyen bomba például Toronto előtt az Ontario tóba hullana, akkor egy csapásra kipusztulna Toronto, j Hamilton, Welland, Niagara Falls, Buffalo, St. Catherines, i Oshawa és a közbeeső városok teljes lakossága, illetve ha nem is halna meg minden egyes ember, de az életbenmaradottak is mind beteg, nyomorék, munkaképtelen ^szerencsétlenekké válnának.

Mindazok, akik Európa bármelyik bombázott városában éltek, tudják, hogy még olyan tömegszerencsétlenség is, amely néhányszáz embert öl meg, teljesen megzavarja az emberek megszokott életrendjét. Tudjuk, hogy a háborúkat anyagi és politikai célok érdekében viselik, — de mindezek a célok egyszerre jelentéktelenné válnak abban a pillanatban, mikor a bomba véletlenül nem a szomszéd házra hullik, hanem arra, amelyben mi is vagyunk. Akkor egyszerre érdektelenné válik minden politikai ellentét, minden anyagi előny vagy hátrány, minden erkölcsi fölény, jóság vagy gonoszság, érdektelenné válik minden fejlődés, minden, ami a távol jövőben fekszik: egyetlen kérdésről van csak szó: élünk-e még a következő pillanatban? A halál angyala felemeli a kezét és kietlen, eseménytelen csend támad, amit nem zavar sem a haldoklók fohásza, sem a szenvedők jajkiáltása. A technika kultúrának áldozatául esett emberek ugyanolyan tehetetle! nül rettegnek, mint százezer évvel ezelőtt az erdőben magár ráhagyott ősember. ,j '• *»!

Hogy van az, hogy amikor az emberiség teljes pusztulása ilyen gombnyomásnyi közelségben van hozzánk, még mindig nem született meg a világbéke, amelyben minden fegyveres erőszak minden ember számára automatikusan éppolyan ősi ostobaságnak, elmúlt tömegbetegségnek látszanék, mint ma az emberevés, a pestis, vagy a vallási emberáldozat?

A felelet, sajnos, igen egyszerű. A hidrogénbombák emberek kezében vannak; és azok a haramiák, akik más emberek szenvedéseiből, elnyomatásából, kirablásából élnek, egyszerűen nem hiszik el, hogy a hidrogénbombákat kezelő emberek valaha is fel merik használni ezeket az emberfeletti pusztitóeszközöket. A Szovjet vezetői nem hiszik, hogy az USA bármelyik elnöke valaha is kiadja a parancsot arra, hogy hidrogénbomjrtt dobjanak le élő célokra. Azt hiszik, hogy azért, mert nekik is vannak — ha vannak. — azért az egész kérdést ma már mellékesnek kell tekinteni, s nyugodtan folytatják harcukat a kulturemberiség ellen, amely végeredményben, ha lassabban is, de éppoly gyökeresen kipusztitaná az életet, a kultúrát és az emberiség minden anyagi és erkölcsi célját, mint tízezer hidrogénbomba.

De a nyugati világsajtóban is egyre többet hallunk olyan hangokat, hogy meg kell szüntetni a további hidrogénbomba-kisérleteket, abba kell hagynunk minden “atomfenyegetőzést”, el kell fogadnunk kikerülhetetlen tényként a bolsevizmus hódításait, legalábbis abban a mértékben, ahogy azok ' ma fennállanak, sőt el kell ismernünk Vörös Kínát, kereskednünk kell a kommunista világgal, barátkoznunk kell a saját legnagyobb ellenségeinkkel és örülnünk kell, hogy e pillanatban legalább ők nem dobálnak ránk atombombákat.

Pedig ez a defetista felfogás, ez a lemondó gesztus, ez a belenyugvás abba, hogy ha hidrogénbomba nem is, de majd a bolsevizmus fogja szükségképpen elpusztítani a fejlettebb nyugati világot, nagyobb baj, mintha a hidrogénbombák nem az USA, hanem a Szovjet kezében volnának.

Meg kell látnunk, hogy a bombák fölénye következtében az egész emberiség felett terjengő hideg félelem: a legjobb légkör, amelyben békét lehet kötni, békét lehet DIKTÁLNI. Meg kell magyarázni a bolsevista cároknak, hogy az őrületes hatású hidrogénbomba felhasználására SOR FOG KERÜLNI, ha a Szovjet nem teljesiti azokat a feltételeket, amelyeknek alávetette magát az UNO alapokmánya aláírásával. Meg kell szabni nekik azt a — rövid határidőt, amely alatt a rabszolgaságba döntött népeket fel kell szabadítaniuk, — a megszállt országokat ki kell üríteniük, a világ által elfogadott demokratikus kormányzást be kell vezetniük. Ebben a felhívásban a világ összes nyugati népének egységesen kellene résztveniük. És ha ez is eredménytelen marad: akkor a hidrogénbombát nem a Bikini szigetek fölé, hanem Moszkva fölé kell vinni. Nyugodtak lehetünk: sem Malenkovék, sem a szovjet tömeg nem fogja engedni, hogy a bombát ledobják.