Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-27 / 13. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 4 évfolyam 13 szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Autorized as Second Class Mai Post Office Department Ottawa Toronto, 1954 március 27 AZ ALVILÁG HANGJA Egy idő óta ismét a régi vakmerőséggel, pimasz szem­telenséggel hallatja hangját a kanadai alvilág. Az emberi társadalom ezen legsötétebb elemei a bátorítást, ahogy a múltban, úgy a jelenben is, a Moszkva zsoldjában álló kom­munista sajtótól kapják. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy miből táplálják reményeiket ezek a testi és szellemi korcsok, a bolsevizmus partizánjai. A választ nem nehéz megadni, — az emberi butaságból. Ha ma 1954-ben még Winston Church­ill, korunk patinás “nagy embere” is, Malenkovval, az orosz nép egyik hóhérjával akar tárgyalni a világ békéjéről, vagyis még hisz ilyen lehetőségekben; vagy amikor az ame­rikai alvilág erőskezü kiirtóját, MacCarthy szenátort mocs­kos szájjal támadják még olyanok is, akik pedig elsőnek ke­rülnének az akasztófára, ha történetesen a bolsevizmus győz­ne, vagy amikor a caracasi konferencián jelentéktelen ügyek­ben vitáznak olyan nemzeteknek a diplomatái, akik létüket, gazdasági fennmaradásukat s azt, hogy a bolsevizmusnak még eddig nem estek áldozatául, kizárólag az Egyesült Álla­moknak köszönhetik és ma mégis ezen hatalomtól féltik füg­getlenségüket! Vagy amikor Franciaország, mely éppen nap­jainkban képtelen gyarmatait megvédeni a Moszkva által pénzelt bennszülött terroristáktól, németgyülöleténél fogva, a legnagyobb akadályozója az európai egység kialakításának. Mindezeket látva ne csodálkozzunk azon, hogy itt Kanadá­ban, de másutt is a vörös patkánysereg, az alvilág hiénái uj erőre kapnak és megjön a hangjuk. Mindez nem jelenti azt, hogy a kommunista világnak a legkisebb esélye is volna egy háború megnyeréséhez, ha ki­törne. A kommunizmus, mint társadalmi rendszer vagy filo­zófia ugyanis már régen megbukott. Erre legjobb bizonyíték Oroszország, ahol ennek a rendszernek gyakorlati megvaló­sításával már harmincnégy éve kísérleteznek s e kísérletezés már eddig több mint húsz mülió ártatlan embernek az életé­be került. Oroszország területileg a föld legnagyobb, termé­szeti kincsekben pedig a világ leggazdagabb országa. Ha a kommunizmus, mint társadalmi rendszer jobb volna, mint a nyugati demokráciák, vagy más polgári rendszerek, az adott lehetőségek mellett Oroszországból az elmúlt idő alatt a vi­lág legfejlettebb ipari és mezőgazdasági államát kellett vol­na felépíteni. A bolsevizált Oroszország azonban nem hogy csak nem tudott többet s jobb megélhetést adni dolgozóinak, mint a so­kat gúnyolt polgári rendszerek, hanem még attól a kevés jogtól és szabadságtól is megfosztotta az orosz népet, amit a teljesen feudális cári rendszerben élvezett. Persze megszoktuk már, hogy mindezekre az igazságok­ra a bolsevista sajtó és e sajtó olvasói azt válaszolják, hogy Oroszország azért nem tudott lépést tartani, illetve felülmúl­ni a nyugati polgári rendszerek szociális vívmányait, mert állandóan a kapitalista fenyegetettség veszedelmében élt és nemzeti jövedelmének javarészét a fegyverkezésre kellett for­dítania. Bár tudjuk, hogy ahol az agyban ész helyett vörös maszlag székel, ott az értelemhez hiába szólunk, mégis úgy érezzük, hogy annyit még egy műveltséggel nem rendelkező bolsinak is illene tudni, hogy például a második világhábo­rút megelőzően a hitleri Németországnak öt szetendő elég volt ahhoz, hogy felépítse a világ leghatalmasabb haderejét és mellette ez idő alatt több munkásházat épített dolgozóinak és több más szociális intézményt létesített, mint a Szovjet­unió az elmúlt harmincnégy év alatt.A második világháború után kirabolt és tönkre bombázott kis Magyarországnak még tiz évre se volt szüksége, hogy újjáépítse lerombolt városait, útait, felrobbantott hídjait és általában gazdasági életét rend­behozza. S ha a “dicsőséges, felszabadító Szovjetunió” a termelt javak legnagyobb százalékát nem lopná ki az ország­ból, úgy ma már éhezni sem kellene a magyar népnek. Oroszországnak harmincnégy év nem volt elég, hogy vi­rágzó életet teremtsen azon a földön, amelyen minden meg­terem- Az orosz muzsik ma ugyanolyan kétségbeejtő nyomor­ban él, mint élt régen. Az orosz művészet, irodalom pedig — pártpolitikai beállítottsága miatt — nyugati értelemben nem létezik. Oroszország, amely a második világháború után óriási mértékben növelte birtokállományát a jogtalanul el­rabolt német, lengyel, litván, lett és észt területekkel, hogy csak a fontosabbakat említsük, mellette Amerikától sok mil­liárd dollár értékű segítséget kapott s ha ehhez még hozzá­vesszük a rengeteg egyéb értéket, amit fél Európától elhará­csolt, mégsem volt képes lerombolt városait és falvait meg­közelítőleg sem úgy újjáépíteni, mint a nyersanyagban is szegény Európa háboru-sujtotta országai. Oroszországban egy munkás ma is 10-15 órát dolgozik naponta s amikor fá­radtan hazatér, még olyan lakás se áll rendelkezésére, ahol nyugodtan kipihenhetné fáradalmait, mert hisz az orosz mun­kás lakása ma is csak egy szobából áll, amelyben sok esetben nyolcan-tizen is alusznak. A Szovjetunió rendszerét rendőr­szuronyokra építi, amit bizonyít az is, hogy az ország jöve­delmének több mint 50 százalékát a biztonsági rendőrség, a besúgók és a nép egyéb hóhérainak költségeire fordítja. Ennek a becstelen rendszernek az érdekében agitál, A VILÁG KÖRÜL UJ PÁPAI DELEGÁTUS KANADÁBAN-----------o-----------­Kanada nincs formális diplomáciai viszony­ban a Szentszékkel, de ötven év óta a pápá­tól kinevezett apostoli delegátus figyeli a ka­nadai katolikusok ügyeit. Az elmúlt hetek­ben érkezett meg Ottawába a pápa uj dele­gátusa, az 58 éves Monsignore Giovanni Pa­nico. Az uj pápai delegátus személye és ta­pasztalata nagyban hozzá fog járulni a ka­nadai angol és francia katolikusok közti ké­nyes problémák megoldásához. Monsignore Panico 1935-ben, mint pápai megfigyelő résztvett a Saar-vidéki népszavazásban és 1 nagy megbecsülésben volt része — pártat­lansága miatt — mind francia, mind német részről- Később ausztráliai, majd perui dele­gátus lett s innen került az ottawai nem hi­vatalos diplomáciai testületbe.-----------------------o-----------------------­MÉG A HALOTTAKTÓL IS FÉLNEK A NEpFASIZMUS ERŐSÖDÉSE OLASZORSZÁGBAN A VÖRÖS EXPRESS —o-Mint egy bécsi jelentés közli, Tito egy saj­tófogadás alkalmával kijelentette, hogy Ju­goszlávia felvette a kapcsolatokat a Szovjet­tömbbel. A mi országunk az egyetlen euró­pai ország — mondta Tito —, amelyik eddig semmiféle gazdasági kapcsolatban nem volt az orosz blokk országaival, a kapcsolatokat most felvesszük velük, ha lassan is megy. Én optimista vagyok és hiszek a békében, mert egy háború az európai civilizáció vége lenne. Egyébként a nyugati hatalmakkal való jóvi­szonyunk változatlanul fennáll-Scelba olasz miniszterelnök fegyveres rend­őralakulatai megakadályozták azokat a tün­­tet.seket, amelyek esetleges kiindulópontjai lehetnek egy újabb trieszti véres zavargás­nak. A római egyetemi hallgatók ugyanis “Trieszt a miénk” és “Le Titóval” feliratú táblákkal az angol, amerikai és a francia kö­vetségek elé akartak vonulni, hogy ott tün­tessenek. A tüntetés azért robbant ki, mert az angolok, amerikaiak és a franciák nem teljesítették hat évvel ezelőtt tett Ígéretü­ket, mely szerint az évforduló alkalmával Triesztet és környékét visszaadják Olaszor­szágnak- Természetesen hat év alatt sok min­den történt és azóta Tito is szobatiszta lett Nyugat-Európában.-----------------------o----------------------­ÚJABB VALLÁSÜLDÖZÉS KÍNÁBAN Az angol parlament egyik képviselője az alsóházban tiltakozott az ellen, hogy Hanno­verben (Nyugat-Németország) többszáz né­met háborús bűnös holttestét exhumálták és a fegyház temetőjéből a városi temetőbe szállították. Eden külügyminiszter válaszá­ban kijelentette, hogy ebben a tényben sem­mi nácipropagandát nem lát, mert maga az exhumálás és az újratemetés semmiféle tün­tetéssel nem párosult. Egyébként is — foly­­‘ tatta az angol külügyminiszter — emberi szempontból teljesen méltányos, hogy a ki­végzettek hozzátartozóinak, kedves halot­­taik meglátogatása alkalmával, ne kelljen a fegyházon keresztül jámiok, hanem az el­­költözöttek emlékének a városi temetőben ál­dozhassanak. Honkongi jelentés szerint Pekingben már­cius hónap folyamán 28 római katolikus pa­pot tartóztattak le. A letartóztatások azzal az újabb kommunista akcióval vannak össze­függésben, melynek célja a kinai katolikus egyház megsemmisítése. A letartóztatott pa­pok nem misszinonáriusok, hanem bennszü­löttek s igy a letartóztatás nem magyaráz­ható az idegenek elleni gyűlölettel.------------------------o----------------------­SZOVJET TILTAKOZÓ JEGYZÉK HOLLANDIÁHOZ Az elmúlt hetekben nyílt meg a közvetlen vasúti összeköttetés Moszkva és Peking kö­zött. A két főváros közt közlekedő, úgyneve­zett “Vörös-Express” az 5.600 mérföldnvi utat rekord idő alatt teszi meg. A hetenként kétszer közlekedő luxusvonat hét kocsiból áll és minden kényelmi berendezéssel fel van szerelve. Mondanunk se kell, hogy a Vörös- Express nem az orosz dolgozók kényelmét szolgálja. A pekingi rádió 'közlése szerint az express első útja alkalmával 140 utast vitt magával: orosz szakértőket, akik Kína újjá­építését fogják végezni; román technikuso­kat, akik Kínában kaptak állást és azonkí­vül számos koreai és kínai főiskolai hallga­tót, akik Moszkvában kaptak kommunista pártkiképzést.------------------------o-----------------------­TITO ÉS A HINTAPOLITIKA A Szovjetunió tiltakozott a görög, török és a holland kormányoknál országaikban léte­sítendő amerikai katonai támaszpontok el­len. A holland kormányhoz három nappal ez­előtt intézett tiltakozó jegyzékhez amerikai hivatalos körök azt a magyarázatot fűzték, hogy Hollandia területén semmiféle ameri­kai tengeri vagy légi támaszpont nincs, sőt a Németországban állomásozó amerikai ka­tonai repülőgépek sem használják a hollan­diai repülőtereket.---------------------o--------------------­AMI EGYIPTOMNAK NEM TETSZIK Mahmud Fawzy egyiptomi külügyminisz­ter az amerikai nagykövet előtt kijelentette, hogy minden erővel tiltakozni fog az ellen, hogy Irak csatlakozzék a török-pakisztáni védelmi szerződéshez. A pakisztáni minisz­terelnök ezzel szemben kijelentette, hogy ez a szerződés nem akadályozza meg Pakisztánt abban, hogy eleget tegyen azon kötelezettsé­geinek, amelyeket az arab államokkal, igy Egyiptommal szemben is vállalt.--------------------o-----------------------­NŐCSEMPÉSZÉS MEXIKÓBÓL Egy vezető mexikói lap jelentése hivta fel a hatóságok figyelmét arra a nagyarányú nőcsempészésre, amely az Egyesült Államok és Mexikó határán már hónapok óta folyik. Lelketlen ügynökök csalták át az erős fizi­kumú mexikói nőket a határos amerikai far­mokra azzal a mesével, hogy az ott lakó ame­rikai nők gyenge testalkatuk miatt nem al­kalmasak a mezőgazdasági munkára. Ott az­után szinte éhbérért dolgoztatták ezeket a mexikói bennszülött asszonyokat, akik még .csak ott sem hagyhatták a munkát, mert fe­ketén hozták át őket a határon és semmifé­le irattal nem rendelkeznek. mocskolódik a magyarul beszélő, kanadai alvilág is. Mi, lapunk megindulása óta a felvilágosító szó erejével igyek­szünk a bolsevizmus által megfertőzött magyarokat a helyes útra terelni és sok száz megtévesztett és elbutitott honfitár­sunkat sikerült is visszavezetni a tisztességes társadalomba. Ma azonban úgy érezzük, hogy a türelmi idő lejárt. Akik már eddig sem tértek észhez, azok gyógyíthatatlanok, mert tes­­testől-lelkestől eladták magukat a vörös ördögnek. így a jö­vőben ezekkel szemben semmiféle kíméletnek helye nem lesz és úgy tekintjük őket, mint a bélpoklosokat, akikkel tisztes­séges embernek nem illő, de nem is tanácsos kezet fogni. Kenesei F. László. Leszámolnak a kenyai terroristákkal A londoni Gyarmatügyi Mi­nisztérium államtitkára, Oli­­j ver Lyttelton kijelentette, hogy az angol biztonsági e- I rők Kenyában támadásba fog nak átmenni a mau-mau ter­roristákkal szemben. Az alsó i házhoz intézett jelentésében j kifejti, hogy ez az egyetlen I mód a rend helyreállítására i és a normális rendhez való i visszatérésre. VESZEDELMES ÜT Nem egy olvasónkban kellett bizonyára felmerülnie an­nak a gondolatnak, hogy amikor olyan világjelentőségű kér­désekről van szó, mint az Egyesült Államok külpolitikájában való változásról, akkor egy aránylag lokális jelentőségű ka­nadai magyar lapnak — vagy bármely más nemzetiségi lapnak — talán nincs is joga kritikát gyakorolni. Egyesek szerénytelenségnek, mások hiú és felesleges próbálkozásnak kell, hogy minősítsék azt a kísérletet, hogy mi, a Kanadai Magyarság szerkesztőségéből kivánunk tanácsot adni a nyu­gati hatalmak külpolitikáját intéző államférfiaknak. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy mi, akik mögött nem állnak világhatalmak politikai pártjai, akiket nem támogatnak a világ legnagyobb hatalmainak szakértői, tudósai, mérhetetlen anyagi kincse és ereje, egy dologban mégis gazdagabbak vagyunk mindazoknál, akik ma a nyu­gati földrész politikáját irányítják. Ez az egy dolog: a ta­pasztalat- Az a tapasztalat, amelyet a történelem során annyi millió magyar vérével szerzett, s amelyet mi magunk és sze­retteink átéltünk- Mi a kelet-nyugati világküzdelem veterán­jai vagyunk, s ezért a mi gyakorlati tanácsaink gyakran több igazságot tartalmaznak, mint a professzionista külpo­­ütikusok és hadvezérek minden tudása. És mivel mi a saját bőrünkön tapasztaltuk a vörös filo­zófia gyakorlati hatásait, elborzadva szemléljük, hogyan tántorog a nyugati világ az egyetemes rabszolgaság szakadé­­ka felé, hogyan próbál balga módon megegyezést keresni azokkal, akik eleve minden egyezséget azért kötnek, hogy kényük-kedvük szerint megszegjék. Még négy éve sincs annak,- hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy a kommunizmus fegyveres előretörésének közös katonai akcióval vet véget Koreában. Még három éve sincs annak, hogy a megvert északkoreai kommunista hadseregnek fegyveres segítségé­re sietett az a vörös kinai kormány, amely a Szovjet fegyve­reivel és békés kínai polgárok millióinak felkoncolása utján került uralomra Kínában. Még három éve sincs annak, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése lelkes tapssal, egyhangúlag kimondotta, hogy az Egyesült Nemzetek sohasem fognak el­ismerni olyan kormányt, amely erőszakos úton került ura­lomra, s hogy “senki sem szerezhet helyet magának fegyve­res úton az Egyesült Nemzetek között.” Még ma sincs meg­kötve a béke Koreában és nincs is remény, hogy a béke va­laha is létrejöjjön. Minden gyerek tudta, hogy ha Koreában fegyverszünet jön létre, akkor a kínai-szovjet hadsereg másutt, valószínű­en az indokínai fronton fogja folytatni a véres háborút. S most látjuk, hogy közel 300.000 emberből álló, jól felszerelt Vientminh hadsereg támadja a francia hadsereget, Vietnam egész népét és veszélyezteti a szomszédos Thaiföldet, Burmát Indiát, Pakisztánt, — egész Ázsiát. A Vietnamban harcoló bolsevista hadsereg szovjet ágyukat használ, kinai parancs­nokságra, ember- és anyagtartalékra támaszkodik. Minden gyerek tudja, hogy Vörös Kínával csak egyetlen módon lehetne megegyezni: fegyverrel a kézben, az atom­bombák és hidrogénbombák közvetlen fegyegetése mellett, százszázalékos gazdasági blokáddal. Tudjuk, hogy ez a vö­rösök által elnyomott kínai népnek mérhetetlen szenvedést okozna. De ettől a szenvedéstől a kínaiak akkor sem mene­külnek meg, ha a Nyugat tovább folytatja struccpolitikáját Mao Ce Tung ellen. Ha a gazdasági blokád Kína ellen valóban hatásos lenne, ha egy gramm érc, egy darab gép, egy font hús sem kerülne a nyugatról Kínába, akkor gyorsabban be­következnék a nyomornak az az állapota, amelyben a vörös kormány kénytelen lenne a darab kenyér kedvéért a szovjet­barátságból engedni. így, ahogy ma van, a vörös kínai kor­mány a nyugattól kap hadianyagot és óriási értékű, katonai célokra alkalmas egyéb nyersanyagokat, de ebből a kínai nép­nek nem jut semmi, — a nép már most is a legszörnyűbb két­ségbeesésben él. A nyugat nem segít a kínai 500 millió szen­vedésén, hanem csak meghosszabbítja a kínlódásukat. És most, mindennek tudatában, a nyugati politikusok nemcsak, hogy Vörös Kína de facto elismerését sürgetik — ami önmagában még nem baj — de sürgetik' a kereske­delmi kapcsolatok fokozását, a hadianyagnak minősitett áru­fajták számának csökkentését és sürgetik Vörös Kínának az Egyesült Nemzetekbe való felvételét. Ha Vörös Kínát felveszik az Egyesült Nemzetekbe, akkor a háború és béke feletti világjogokat gyakorló Biztonsági Ta­nács öt állandó tagja közül kettő a Szovjet és Kína, a bolse­vista oldalon állna. Ebben az esetben elég volna az, hogy Franciaországban — bál-milyen erőszakos puccs útján — bár­mily rövid időre vörös kormány jusson uralomra, s már a biztonsági tanácsban többségben volna az ázsiai rabszolga­rendszer. Ez pedig azt jelentené, hogy például Korea eseté­ben nem a kommunista Északkoreát, hanem a demokratikus Délkoreát jelentenék ki támadó félnek, s a nemzetközi had­sereg, — esetleg az UN kezében lévő nagyhatású különleges Folytatása a harmadik oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents