Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-20 / 12. szám

1954 március 20 4 KANADAI MAGYARSÁG MÉLYEN SZÁLLUNK------------o----------­(Uj magyar verseskönyv. Irta: REZEK SÁNDOR, Abbaye de LIMON, par Igny, Seine et Oise, Franciaország. Kapha­tó a szerzőnél, ára: 1 dollár.)------------o-----------­Rezek Sándor fiatal bencés pap, alig túl a harmincon. Fi­lozófus és költő- Egy a sok közül, Műk annak idején Sik Sán­dor köré gyülekeztek. Háború után a menekült fiatalság szel­lemi vezetője lesz. Sok támadás éri jobb és baloldalról egy­aránt. A keresztény alapon álló francia filozófusok körében jó hangzású a neve. Biztatják, álljon közéjük és francia nyel­ven több hasznot tud biztosítani majd elárvult népének, mintha csak a szükkörű magyar nyilvánossággal marad kap­csolatban. ő azonban szerelmese a magyar betűnek, gondo­latnak, elkötelezte magát az emigráció poklában ujraszüle­­tendő emberibb és keresztényibb gondolkodású magyar fia­talságnak. Értük és velük akar dolgozni továbbra is. Akik őt közelebbről ismerik, tudják róla, hogy az emig­rációban Szent Ferenc szegénységét vállalta és lyukas cipő­ben, foszlott reverendában is megmaradt Isten hegedűsének. Verseiben végigénekli hazátlanságának emlékeit. Tábo­ri pap korából, amikor hirtelen ránkzuhant a vörös vérziva­tar, Írja meg a “LEVÉL AZ ERDÉLYI FRONTRÓL” című versét: Erdélyi ősz. Rászállt az est a dombra. Kigyujtja izzó lombjait a vérbükk, alatta holtak, holtak... Jaj a vérük reácsorog az égő lomb-alomra. Azután hadifogság..., majd Paris, a modern Sodoma, ahol a fiatal pap maga is, ma is nélkülözve, rongyosan, de meleg szívvel menedéke lesz a franciaországi menekült ma­gyar fiatalságnak. Alig magának elég a szobája, de néha hatan is alusznak nála, akiknek nincs pénzük megfizetni a drága párisi szállodákat. Elmegy a legzüllöttebb lebujokba és onnan hozza ki az utolsó pillanatban a züllésnek indult magyar fiatalokat. Egyiket kórházba helyezi, a másiknak ál­lást szerez, talpal reggeltől estig, de az éjszaka csöndjében ha fáradtan is, elsír még egy háromsoros dalocskát, az oda­szakadt magyar fiatalság tragédiáját: Ady sírása száll a Szajnán és nincs csend, — hiába akarnám elaltatni a könnyem, Párisi Nincs csend, ő hallja a bűn lejtőjére került fiatalok jaj­szavát, akik az ő segítő keze nélkül soha tisztességes útra nem kerülhettek volna vissza. Ezért támadják, eleinte sut­togva, azután nyíltan, minden szennyel megdobálják, mert eléggé bátor volt szembeszállani azokkal, akiknek elvük: “Hagyni kell lezülleni a fiatalokat, azután majd érett gyü­mölcsként hullanak az ölünkbe. Sokszor maga is megdöbben tehetetlenségén. Anyagiak nélkül nem lehet minden sebre gyógyító irt tenni, — pedig mennyi, mennyi seb van — és nincs kihez fordulnia. De nem csügged. Tisztán látja az eléje szabott útat, HOZZÁ fordul} és TŐLE kér útmutatást. Körötted forgok untalan, földi út HOZZÁD újtalan, körülbolyonglak hontalan. Tehozzád vágyom, jaj, szavam fekete éjjel szórja széjjel. Mondd, hol reméljem arcodnak áldott fénysugarát ? Amikor megdobálják, papi reverendáját sározzák be so­kan még azok is, akik fölé ő olyan sokszor terítette azt a re­verendát menedékül, altkor sem üt vissza. De Istenhez kiállt és Jákob erejével kapaszkodik bele, mint egyetlen menedé­kébe. Nem tudom: hányszor estem én el, skarlátpiros az én fekélyem, — de egyet jól tudok:, szeretlek! Minden levélkén forradás ül, bimbókon féreg rág keresztül, — kifeslik mégis mind a rózsa. Péter háromszor esküdött rád, Magdolna bukva várta orcád, — s szavukban ott a dal: szeretlek. Szeretlek! — Jöhet bármily éjjel, s bár verd a testem át fekélyei, — a mélyben is kiáltozom: Szeretlek! Rezek Sándor valóban költő. Van mondanivalója s amit mond, mindenki megérti, bár a nyelvezete annyira művészi, mintha ókori ötvöskezek vésték volna szinaranyba. És mégis újszerű. Aki kezébe veszi a mintegy háromtucatnyi verset felölelő füzetet, nem is tudja letenni, amig elejétől végére nem ér. Mert nem lehet elfeledni ilyen sorokat: A kék azúr — ha rám borul — Te vagy! a homlokom párnája minden oltár, fülembe zsong naponta őszi zsoltár s az első szó fölöttük csak Te vagy! Egyet nem értek. Miért hallgatta agyon a magyar emig­­rációs sajtó idáig ezt az értékes költőt? Hát nem minden magyarnak öröme és büszkesége az, ha az emigráció életé­ben kihajt egy uj hajtás a költészet fáján? Vagy egészen megfeledkeztünk már arról, hogy nehéz időkben éppen min­dig az irók és költők voltak azok, akik nem engedték a hitet és reményt elaludni? Rezek Sándor megérdemelné, hogy az­zal a néhány centtel, amit könyvének megvásárlására fordí­tunk, támogassuk — nem őt, neki ha milliói lennének, azt is a magyar fiatalság megmentésére, kiművelésére és feleme­lésére fordítaná — hanem az eszmét, amit szolgál és minden magyarnak szolgálnia illenék. Dalolj tovább Rezek Sándor! A maroknyi hamuként minden égtáj felé szétszóródott kevesek megértik dalod. Bognár János. PARAGUAYI NAPLÓMBÓL Egy hetenként félimilliós példányszám­ban megjelenő európai illusztrált lap tudó­sítója nem rég érkzett Asuncionba. Tisz­telgő látogatást tett hazája követénél, a sajtó-attasé támogatását kérte munkájá­hoz, jó fényképész iránt érdeklődött és be­szélgetés közben egy-egy jellegzetes apró­ság hallatára, ismételten elővett, majd is­mét zsebébe süllyesztett egy szűztiszta, vaskos jegyzet-blokkot. A sajtó-attasé meghívta magához ebéd­re, az ebéden megismerkedett három to­vábbi honfitársával és minden honfitárs vacsora-meghivással búcsúzott el tőle. Az este kötött uj ismeretségek közvetlen e­­redménye három kitűnő ebéd lett s azért csak három, mert a negyedik nap reggel induló repülővel a tudósitó már vissza­ment Rio de Janeiroba, ahol a rábízott saj­tófeladatok oroszlánrészét kellett elvégez­nie. így mindössze négy napot töltött A- suncionban s ez bizonyára nem sok egy merőben idegen világ megismerésére, de három-négy “színes” cikk anyagának ösz­­szegyüjtésével ennyi idő alatt is el lehet éppen készülni. —Elég a szálloda-szoba ablakán kinéz­ni reggeli közben — magyarázta a sajtó­attasé az első vacsora után, feketés csé­széje mellől , — egy félóra alatt feltárul előtte az utca életének minden érdekes momentuma. — Például mi? — kérdezte a tudósító­— Például az, hogy az egész utcasoron alig van emeletes ház, az üzletek reggel hatkor nyitnak, legtöbbjük gyászosan fa­lusi jellegű, kirakatok nincsenek, de bejá­ró ajtó sincs, a hetedrangu áruk a boltok belseiében úgy vannak kirakva, hogy az utcáról is jól láthatók. — Majd csináltatok néhány fölvételt egy ilyen üzletről — mondta a tudósitó. —Inkább egy vegyeskereskedést válasz­­szon — vetette közbe egy csinos római asszony — és látható legyen a képen, mi minder» kapható egy ilyen guarani-empori­­umban: kenyér és söprő, só és sör, lapát, jég, makaróni, szappan, fröccs, cukorka, konylmedény és cipőtalp.. . A német gyermekorvos hozzátette: — Találtam én már orvosi fecskendőt és kifogástalan injekciós tűket is az efféle szatócsoknál. De füstölt szalonáért, virsli­ért, rozskenyérért, savanyított káposztá­ért a belvárosi csemegéshez kell menni, a­­hoz az erdélyi szászhoz, aki a magyarokat is meghódította, mert állítólag kitünően beszél magyarul. — Magyarok is vannak itt? — kérdezte a tudósító. -— Persze, politikai menekül­tek. Mivel foglalkoznak ezek az uj beván­dorlók ? — Egy volt magyar egyetemi magánta­nár az udvari szállító. Ügyes ember. Van egy rossz kamionja, azon hordja az élel­­riiiszereket, — főleg rizst, lisztet, száraz tésztát, kávét, cukrot — az ilyen távoli tanyákra- — Mindenütt szívesen látják, de csak azzal tudják megvendégelni, amit maga hozott, és ha húst kíván vacsorára, puskát nyomnak a kezébe: lőj jön magá­nak vadkacsát. Megesett már, hogy a sült galambhoz se só, se kenyér nem volt a háznál. — És a “ház” három puszta fal és egy gerendás tető... — Nagyon érdekes — vélte a tudósitó, — ki kellene mennem egy Ilyen ranchora. — Előbb csak tessék alaposan szétnéz­ni a szálloda ablakból! — tért vissza a saj­tó-attasé a beszélgetés kiinduló pontjához. Még csak a város ébredésénél tartunk. — Vagyis reggeli négy óránál. Mert aki reggel hatkor nyitja a boltját, vagy el­megy a munkahelyére, hivatalába, az bi­zony már két órával előbb kel. Ennyi idő­re van szüksége, hogy a délelőtt 11-ig tar­tó munka fáradalmaira kellően felkészül­jön. — Bölcs berendezkedés — mondta a tu­dósító, — de mégis, mit csinálnak négy­től hatig? — öltözködnek, mosakodnak. Itt a leg­egyszerűbb ember is kifogástalanul tisz­ta- És aztán egy órát, másfelet mátézás­­sal töltenek. A tudósitó arca kérdőjellé vált. Többen egyszerre siettek kíváncsiságát kelégite­­ni. — Hogy mi a mátézás, szintén megles­heti az ablakából. Adva van egy öreg kofa, egv kis forróvizes katlan, néhánv kicsi ki­­lukgatott tök, valami teaféle fű, ebből lesz a paraguayi nemzeti ital. Úgy árulják minden sarkon, mint Európában a geszte­nyét. De nemcsak télen. És sokkal olcsób­ban. — Érdeklik a néprajzi furcsaságok? — kérdezte kissé kötekedő hangon a római asszonyka. — Hogyne. Minden! Egy pár etnográ­fiai színfolt nagyon fontos lenne— hálál­kodott a tudósitó. — Figyelje meg a zöldségárusokat. Sza­márháton járnak, a szamáron átvetett kosarakban hordják házról-házra a főze­lékfélét, gyümölcsöt, néha a tejet és húst is- Bennszülött férfi nem hord terhet. A munka csak az asszony számára nem szé­gyen. Láthat majd tisztafaju indiánokat is. Hármas-négyes csoportokban járnak a városba, sepsőt, játék-nyilakat, a faszenes tűzhelyhez használt toll-legyezőket árul­nak. Néha kéregetnek is, de sohasem lop­nak. — Bokáig érő buggyos nadrágban, me­zítláb, járnak a férfiak, mig a nők szűk bugyiban. Férfiak, nők egyformán hosszú hajat viselnek, hol kibontva, hol kantyba fonva. A férfiak magasak, könnyed, ele­gáns járásuak. Az arcuk csupasz, de nem borotválkoznak, hanem kitépik a szakállu­kat. A nők sokkal kisebbek, görnyedez­­nek a nehéz csomagok súlya alatt, mind koravének, foghíjasok. A dísznek szánt sűrű tetoválás még csúfabbá teszi ráncos bőrüket. A munka megvetése tekintetében nincs különbség a tisztavérü indios és a spa­­nyol-guarani keverék között. Hajdani hó­ditóik, a spanyol grandok úri életszemlé­lete legyőzhetetlen erővel él bennük. A legalacsonyabb munkakör, amihez még le­ereszkednek, a soffőrség. De azt is ma­guk módján, szigorúan körülírva értelme­zik. A követünknek például egymásután három soffőrje mondott fel, mert ki akar­ta szélesíteni feladatkörüket. Az egyiktől azt kivánta, hogy szolgáljon fel az asz­talnál, a másiktól, hogy a városból egy csomagot vigyen haza az autón, a harma­diktól, hogy nyisson ajtót, ha valaki tap­sol. Egy büszke spanyol-ivadék ennyire nem alacsonyodik le, inkább a feleségével tartatja el magát. Az egész előadásból a tudósítót csak a taps motivum ragadta meg. —Mi az, kérem, hogy nyisson ajtót a soffőr, ha valaki tapsol? A társaság hangos hahotába tört ki. — Huszonnégy órája van Asunciónban és még azt sem tudja! — tréfálkozott a háziasszony. — Itt nincs csengő az ajtó­kon, itt kopogtatni sem szokás, itt tapsol­ni kell, ha az ajtó nyitva van. Csak nézzen majd körül. Lépten-nyomon láthat jól öltö­zött hölgyeket, tisztes öreg urakat kertaj­tók előtt állni és tapsolni. Nem mulatsá­gos ? — Szörnyen mulatságos — ismerte el a tudósító, — de mégis, mintha már hallot­tam volna valami hasonló furcsa taps-szo­kásról. — Igen ,— felelte egy idős orosz úr —a tibetiek is tapsolnak, de csak ha idegen­nel találkoznak, hogy elűzzék a rossz szel­lemet, amik minden idegent körülvesz­nek-: Körülbelül igy folyt le a tudósitó tiszte­letére rendezett első estély. A következő ebédeken, vacsorákon azonban már egyre több szó esett Európáról, a politikáról, a háború esélyeiről és tudósítónk nem is igen szorgalmazta a mi itteni exotikus vi­lágunkról való ismereteinek gazdagítását. Akkor volt elemében, amikor maga be­szélhetett, élvezte, hogy vendéglátói előtt a minden európai problémáról alaposan tá­jékozott, kormánykörökben benf entes publicista szerepét játszhatta. Az izgató témák felvetésében szinte versengett a társaság s ő mindegyiket készséggel vál­lalta s mindegyiket ügyesen addig csűrte­­csavarta, mig egy vidám anekdotába tor­kollott, amelynek ő volt a főszereplője. Az idő rövidsége legtöbbször meg sem enged­te, hogy mondanivalói végére érjen, bár az esti együttlétek mélyen az éjszakába nyúl­tak bele. így a másnapi programmját, vá­rosnézést, kirándulásokat, hivatalos láto­gatásokat. rendszerint már csak a ven­déglátó ház küszöbén, bucsuzás közben le­hetett sebtiben megbeszélni. De aki haj­nali négykor-ötkor fekszik, nem lehet tal­pon hatkor, minél fogva a buzgó tudósitó minden találkozójáról lemaradt, délig aludt, szürkületig ebédelt, reggelig vacso­rázott és minden jó szándéka ellenére kép­telen volt a maga elé tűzött feladatokat elvégezni. Semmit sem látott Asunciónból és környékéből, nem csinált interjúkat fontos személyiségekkel és nem gyűjtött megkapó “színfoltokat” a folklore mező­iéről. Nemcsak fotográfust nem szerződ­tetett. de még levelezőlapokat is elfelej­tett vásárolni. Éppen csak még arra ma­radt ideie, hogy mielőbb felszállt a repü­lőgépre. s megkérje barátait, küldjenek utána riói címére vagy egv tucat fényké­nét. irianak mindegyiknek a hátára né­hánv “slagvortot” és ne felejtsék el végül is elárulni, hogy mi is tulajdonképpen az a “máté”. , Orbán Zsuzsa. HAMILTONI kirakat vvvyv^\**vvvw*w»*>iv*v VOLT BUDAPEST BELVÁROSI SZABÓMESTER üzletet nyitott HAMILTON BAN MÉSZÁROS IMRE 236 James St. — Telefon: JA-9-8402 — LITTLE EUROPE Hamilton egyetlen magyar ÉTTERME 243 James St. N. Telefon: 27070 ízletes magyar ételek, mérsé­kelt árak, figyelmes kiszolgálás. Tulajdonos: Tóth Sándor a “Kanadai Magyarság” hamiltoni árusítója. Magyarországra Vámmentes IKK A élelmiszer csomagszállitás HAJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK az összes társaságokra a hivatalos áron Bevándorlási engedélyek. Közjegyzői okiratok. Piatnik játékkártya kapható $1.75 cucus MD Kinő nmit€D ( Lukács-iroda) 84 KING ST. W., HAMILTON, ONT TEL.: 2-9258 VV^VWWVS^^VVVWWWVNiVV Magyar üzlet az O. K. MEAT MARKET 237 James Street North HAMILTON, ONT. Állandóan friss húsok, hazai készitményű hentesáruk nagy választékban. Szeret ízlésesen öltözködni? Készíttesse ruháit MRS. K ó K A I óhazai női szabóval. Alsó és felső ruhák készítését valamint bárminemű alakítást elvállal. 75 Barton St. E. — Hamilton. PFAFF a világ legjobb varrógépe! uj es hasz­nált PFAFF ÉS WESTINGHOUSE varrógépek CITY 'SEWING MACHINE 151 James St. N., Hamilton Telefon: 7-1495 Fióküzlet: 11-16 Washington G. Ave. Tillsonburg, Ont. Ruhatisztitást, javítást műstoppolást FASHION TAILOR SHOP HAMILTON 280 James Street, North. EREDMÉNYT AKAR? HIRDESSEN LAPUNKBAN! Legjobb minőségű férfi és fiú cipők (beteg fájós lábakra is) mérsékelt áron. Mindennemű cipők javítása olcsón és pontosan. ÁDÁM GYULA cipőüzletében vásároljon 295 James St. N. Hamilton. WELLANDI KIRAKAT Mindennemű háztartási cikkeket, vas és porcelán árukat legolcsóbban R. MÓR WOOD CO. 31 W. Main St. — Welland szerezheti be. Építkezési anyagokat, Szenet, fütő-olajat Olaj-égőket legolcsóbban CLEMENS & MILLER Limited Welland — Tel. 4594 mw.vw.vAwwwiVi CIPŐT CSINÁLTASSON MAGYAR MESTERNÉL Női- és férficipőket mérték után rendelésre vállalok, szép kivitelben. Cipőjavitás jutá­nyosán. Szállítok Kanada bár­mely részébe megrendelésre. ALEX TÓTH 336 King St. Welland, Ont. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Horthy: Emlékirataim $5.00 Ady: összes költeményei $5.25 Petőfi: összes költeményei. . $4 00 Dumas: Gróf Monte Christo $4.50 Innyes mester magyar szakácskönyv ......... $4.60 és sok más magyar könyv kapható és kölcsönvehető. Könyvjegyzéket díjmentesen küld: SZABÓ FERENCNÉ 233 King Street. Welland, Ontario. ön is ismeri MI KE KOVALIK Welland egyik legrégibb hen­tes és fűszeráru üzletét. 169 Burgar Street, Welland. — Telefon: 5342 — A Kanadában létező legjobb TELEVISION készülékekből óriási választék. * Két magyar alkalmazott áll rendelkezésére, ha televíziós készüléket vagy más villamossági cikket akar vásárolni. WALTER SMITH co.ua. >30 Clarence St. Port Colborne, Ont. - Tel.: 4636/ A KANADAI MAGYARSÁG A TE LAPOD ! OLVASD ! ÉS SZEREZZ BARÁTOKAT !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents