Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-02-13 / 7. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 7 szám. Ára : 16 Cent. Toronto, 1954 február 13 A VILÁGBÉKE ÍS A SZOVJET...------------o—--------­LEHET-E A SZOVJETTEL MEGEGYEZNI ?---------------------------------o-------------------------­Lapunk legutóbbi számában kifejtettük azt a vélemé­nyünket, hogy a berlini konferencia igazi célja nem egy Ke­let-Nyugat közötti egyezség kötése volt, hanem az, hogy a résztvevő országok a saját közvéleményük előtt igazolják, hogy egyezséget kötni nem lehet. A múlt hét eseményei ezt a véleményünket teljességgel igazolták. Molotov, miután tudomásul vette, hogy a nyugati nagyhatalmak egyöntetűen ragaszkodnak ahhoz, hogy Né­metországban mindenekelőtt szabad választás legyen, s csak azután alakuljon egységes német kormány — újabb, módo­sító javaslatot terjesztett a berlini konferencia elé, termé­szetesen ezt is abban a tudatban, hogy ezt a módosított for­mulát sem lehet elfogadni. Molotov ajánlata első látszatra az volt, hogy a német népet népszavazás formájában kell meg­kérdezni, vájjon keletet, vagy nyugatot választja-e; eddig ez az ajánlat tisztességesnek is látszanék, azonban a szov­jet külügyminiszter azt is megmondotta, milyen kérdéseket kíván a népszavazás alkalmával feltenni. S az a mód, ahogy Molotov a kérdéseket megfogalmazza, s szavazásra akarja feltenni, jellemző nemcsak a lelkiismeretlen, szófacsaró szo­­fisztikus gondolkodásmódra, amellyel a kommunista vezetők állandóan lelki csapdákat állítanak a szerencsétlen tömeg­nek, hanem jellemző egyúttal az egész marxista és leninista nyakatekert logikára. A bolsevista ajánlat szerint a német szavazónak a kö-! vetkező két alternativa között kell választania: Vagy akar egyesülni nyugattal, vagy azonnali német békeszerződést kí­ván, amely Németországot örökre semlegességre kötelezi. Akinek nincs gyakorlata az értelmetlen bolsevista szó­­fűzési játékban, amelynek a lényege mindig a diktatúra, ta-1 Ián nem is érti, mit is akar hát Molotov megkérdezni a né­metektől ? A két alternativa között melyiknek az elfogadása jelen­ti a bolsevista rendszert, melyik a nyugati demokráciát? Hi­szen nyilvánvaló, hogy minden keletnémet polgár — a cse­­kélyszámu árulótól és opportunistától eltekintve — egyesül­ni akar a nyugattal. De az is nyilvánvaló, hogy minden né­met a békeszerződés azonnali megkötését kívánja. Ennél­fogva a két alternativa, amely között — Molotov terve sze­rint — a keletnémeteknek választania kellene, egyáltalán nem két egymással ellentétes óhaj, amely között választani lehet­ne, hanem két kívánság, amely mindegyike a keletnémet nép óhaját fejezné ki. Ennélfogva nem a szavazó polgár dönti el a “kérdést”, mert kérdés egyáltalában nincs is feltéve, —ha­nem a szovjetorosz politikai ellenőr állapítja meg, hogy a j szavazat alapján kit kell Szibériába deportálni, mint szovjet- j ellenes (ők majd azt mondják, “antidemokratikus”) szava­zót. Molotov egy pillanatig sem várta, hogy ezt a szarvas­­okoskodásos “népszavazást” a nyugati nagyhatalmak egyál­talán tárgyalás alá is vegyék, aminthogy a választ Dulles a­­merikai külügyminiszter mindhármuk nevében, egy rövid “nem” alakjában azonnal meg is adta, s csak azt tette hozzá, hogy ezért kár volt két napig fárasztani a hallgatóságot- Arra azonban alkalmas volt Molotov “Demokratikus nép­szavazást!” című javaslata, hogy a vasfüggöny mögötti la­pok — beleértve a nyugaton működő, kútmérgező kommunis­ta orgánumokat is — arra hivatkozhassanak, hogy a Nyu­gattal nem lehet megegyezni, mert az olyan közismerten de­mokratikus megoldást, mint az általános népszavazás, sem hajlandók elfogadni. És arra is nagyon alkalmas volt Molo­tov terve, hogy a vasfüggöny mögötti országokban megint egyszer “tömegfelvonulásokra” kényszerithessék a meg­gyötört rabszolgákat, hogy tüntessenek a Molotov-terv mel­lett. De legfőképpen arra volt alkalmas, hogy azon a címen, hogy Keletnémetországban a “terv” nem talált általános el­fogadásra, újra be lehessen vezetni a terrorisztikus óvintéz­kedéseket, le lehessen tartóztatni sokezer veszedelmesen nép­szerű németet, újra tisztogatási akciókat lehessen kezdeni. EZ A LÉNYEG, és mindig újra meg újra EZ a lényeg. Kár végighallgatni, kár leírni, kár lefordítani azt, amit bár­melyik szovjet diplomata bármilyen konferencián mond, vagy előterjeszt. A bolsevista dogmák szerint minden beszéd egyet­len értelme az, hogy a tömeg-rabszolgaság rendszere szá­mára uj, formalisztikus érvet lehessen találni. Akárhány konferencia lesz, akárki fogja vezetni az orosz, vöröskinai, vagy más bolsevista delegációt, akármilyen egyezményt ja­vasolnak, vagy akár imák alá, annak mindig csak az az ér­telme, hogy a bolsevizmus egy jottányit sem enged abból, a-! mit rablás útján eddig szerzett, és mindig mindent elrabol, amit a jóhiszemű nyugat gyengesége nem őriz élesre töltött fegyverekkel. i A VILÁG KÖRÜL ISMÉT FORRÓ A HANGULAT KELETBERLINBEN------------o----------­Mint lapunk más helyén közöltük, Molo­tov a berlini konferencián azt az abszurd ja­vaslatot tette, hogy Németország lakossága általános népszavazáson válasszon a követ­kező két alternativa között: Vagy csatlako­zik a nyugati védelmi egyezményhez, vagy egyesült Németországot akar kommunista vezetés mellett. Ennek az ostoba és gonosz alternatívának a felvetése már magában fog­lalja azt a határozott kijelentést, hogy a Szovjet —békés úton— soha nem fog Kelet­németországból kivonulni, sem megengedni, hogy ott a nép valaha is nemkommunista kormányt válasszon. Az éhező, nyomorgó keletnémet lakossá­got ez a molotovi nyilatkozat úgy felbőszí­tette, hogy úgy mint 1953 júniusában, ismét nyílt oroszellenes tüntetésekre került a sor. De a bolsevista terror-rendőrség most résen állott. Azonnal letartóztattak 500 munkás­vezetőt azon a címen, hogy a Molotov-féle ja­vaslat ellen tüntettek. Azon gyárakban, ahol a munkásság letépte a kommunista zászlót — többek között a Rákosi Mátyásról elneve­zett Leuchtammeri szénbányában — a poli­tikai rendőrség a munkásság negyedrészét börtönbe vetette- A merseburgi Leuna-mű­­vekben, ahol 28 ezer munkás dolgozik, min­den munkateremben fegyveres poltikai rend­őrök foglaltak helyet. A Keletnémetorszá­got megszálló orosz katonaságot készültségi állapotba helyezték. Ez a Szovjet válasz arra, amikor egy nép szabad választások megtartását kívánja.------------------------o----------------------­A TÁVOLKELETI KÉRDÉS ÉS AZ OSZTRÁK BÉKESZERZŐDÉS A BERLINI KONFERENCIÁN---------o--------­Miután a német békeszerződés végleg ká­tyúba jutott, most a három nyugati nagy­hatalom tett olyan javaslatot, amelyről elő­re lehet látni, hogy a szovjet nem fogadja el. Az elmúlt héten Dulles azt javasolta, hogy öthatalmi konferencia üljön össze Vö­­rös-Kína részvételével, amely kizárólag a ko­reai békeszerződésről, és az indokínai kom­munista támadás kérdéséről tárgyaljon, — egyúttal Szovjetoroszország már addig is ja­vasolja Vörös-Kínának, hogy az indokínai kommunistáknak nyújtott mindennemű se­gítséget szüntessen be. Molotov válasza: — mint várható volt — NEM. A konferencia ezután rövid jelentést adott ki az eddig sikertelen tárgyalásokról azzal, hogy a napirend utolsó pontját, az osztrák békeszerződést, e hét péntekjén kezdik tár­gyalni. A tárgyalásra Figl osztrák kancel­lárt is meghívták, aki Ausztria álláspontját előterjesztheti­------------------------o-----------------------­AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG-----------o-----------­Fanfani olasz miniszterelnök tizenegynapi uralom után megbukott. Az olasz köztársa­sági elnök most V. Scelbát bízta meg a kor­mányalakítással, akit a közvélemény “vaske­zű Scelba” néven ismer, mert 1947-ben rend­kívül kemény intézkedésekkel törte le a kommunisták által szított, katasztrófával fenyegető általános sztrájkot.------------------------o-------------------­A SZIGORÚ TÉL PUSZTÍTÁSAI EURÓPÁBAN------------o-----------­Európát hatalmas fagyhullám öntötte el, amelynek Portugáliától Lengyelországig és Norvégiától Marokkóig többszáz halálos ál­dozata van. Különösen súlyos a helyzet Észak Angliában és Hollandia egyes részein. Magyarországon is igen nagy a hideg. A Dunát helyenként több méter vastag jég bo­rítja, s a hideg következtében a gázszolgál­tatás egész Budapest területén megszűnt. ------------------------o-----------------------­SYNGHMAN RHEE FENYEGETŐZIK-----------o----------­Synghman Rhee, a Délkoreai Köztársa­ság ősz elnöke, a külföldi sajtó számára a­­dott nyilatkozatában kijelentette, hogy Dél­köre a el van szánva arra, hogy Északkorea ellen ismét meginditja a háborút, akár kap az Egyesült Nemzetektől segítséget, akár nem. Rhee nem mondotta meg, hogy mikor akar Északkorea felszabadítására csapato­kat küldeni, csak annyit jegyzett meg, hogy “az Idő rövid, s ha nem cselekszünk gyor­san, elpusztulunk.” Értesüléseink vannak — mondotta,— hogy Északkorea ismét készülődik, s nemsokára ismét támadni fog. Minden konferencia utján való egyesítési kísérlet nevetséges, — de an­nál komolyabbak azok az uj fegyverek, me­lyeket Északkorea és Vöröskína a Szovjet­től kapott.” Rhee ezután kijelentette, hogy csupán hadianyagot, benzint, szállítóeszközöket, leg­feljebb repülőtámogatást kér az UN-tól, a hadseregről ő maga gondoskodik, — majd az újságírók azon kérdésére, hogy nem gondol­ja-e, hogy a Délkoreának esetleg adandó újabb támogatás a harmadik világháború ki­törésére vezethet, azt felelte, hogy erre ma sokkal kisebb a valószínűség, mint 1950-ben volt. Rhee elejtett szavaiból úgy látszik, hogy értesülései szerint a Szovjet a koreai harcté­ren akarja kipróbálni uj atomfegyvereit. Azt hisszük, nem tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy Rhee még sok fejtörést fog okozni az UN-nak- Mert ELVILEG feltétle­nül igaza van, s ha a nyugati hatalmak ma nem állhatnak ki mellette, ez csak azért van, mert a világpolitikát nem az érzelmek, ha­nem a pillanatnyilag legpraktikusabbnak mu tatkozó megoldások irányítják.------------------------o-----------------------­HATALMAS MÉRETŰ RÁKKUTATÓ INTÉZET ÉPÜL TORONTÓBAN ------------o—--------6 és fél millió dollár költséggel speciális rákkutató osztály és tudományos intézet é­­pül a Toronto Western Hospital mellett az emberiség ezen szörnyű betegségének továb­bi kutatására és a gyógymódok tökéletesíté­sére. Az intézet vezetésére rendelt tudósok á torontói televízión félórás programmban mu­tatták be a legújabb gyógyítási eredménye­ket, s azt helyezték kilátásba, hogy ez a be­tegség, amelyben ma nyugaton minden hato­dik ember szenved, két-három éven belül ép­pen olyan elszigetelt jelenséggé fog válni, mint ma a diftéria, vagy a himlő.------------------------o-----------------------­ST. LAURENT MINISZTERELNÖK NÉMETORSZÁGBAN ------------o-----------­Kanada miniszterelnöke, St. Laurent tud­valevőleg világkörüli úton van, azzal a hiva­talos céllal, hogy a nagy nemzetközi kérdé­sek megoldását személyes, őszinte és barát­ságos megbeszélések során megkönnyítse. St. Laurent, mint Kanada politikai vezető­je, erre az egyengető szerepre kiválóan al­kalmas, egyrészt azért, mert szívélyes, köz­vetlen modorával és tekintélyével meleg és emberi hangon tud tárgyalni politikai ellen­felekkel is, — másrészt azonban azért is, mert Kanada, földrajzi és gazdasági helyze­ténél fogva kulcspozíciót foglal el a nyugati hatalmak között. St. Laurent, aki Angliában Churchill mi­niszterelnökkel, Franciaországban Laniel miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokat, most Bonnba utazott, ahol Adenauer fogad­ta. A kanadai miniszterelnök a következő szavakkal üdvözölte Adenauert: “Kanada népe szívből jövő, barátságos üdvözletét ho­zom a német népnek. Mi nem felejtettük el a multat, de örömmel nézünk elébe népeink jövendő együttműködésének, amely mindkét nép számára boldogabb életet fog biztosíta­ni. Tudjuk, hogy az önök célja ugyanaz, mint a mi célunk: a tartós béke.” GYÁRAKI GÉZA: KÉMEK AZ EMIGRÁCIÓBAN H. Moszkva fizetett ügynökei és akaratlan segítői egyaránt azt kiáltják rendszerint a közéleti bajokat leleplező újságíró felé, hogy “nem szabad belügyeinket kiteregetni a nemzetkö­zi nyilvánosság előtt” és, hogy “ártalmas a magyar életre”, ha megírja valaki az igazat. Ezen a címen azután “rendbontó” és “áruló” mindenki, aki fel meri vetni a kérdést, hogy alkalmasak e erkölcsileg és politikailag az emigráció vezetésére azok, akik az ameri­kai magántőke pénzén és megbízásból vezérkednek. Mint cikksorozatunk első részében, most is C. L. Sulz­­bergerre, a New York Times európai főmunkatársára hivat­kozunk, remélve, hogy róla se a “Bizottmány” urai, se Gön­dör és kapcsolt részei nem fogják azt állítani, hogy “náci”, “fasiszta” vagy, hogy “Hitler ügynök”. Reméljük, hogy az ő szavahihetőségében, vagy forrásainak megbízhatóságá­ban sem fognak kételkedni. Sulzberger azt írja a N. Y. Times 1954 január 21-i számában, az 5 oldalon, Párisból, január 20- ról keltezve: “Felelős tényezőktől származó értesülés szerint a szovjet különleges erőfeszítéseket tesz, hogy politikai menekülteket nyugatról hazatérésre csábítson, vagy rá­vegye őket arra, hogy kémkedjenek. A pontos értesülések szerint kétféle módszert hasz­nálnak a bolsevisták: zsarolás és fenyegetődzés az egyik, kecsegtető Ígéretek hangoztatása a másik. A zsarolásnak két fajtáját alkalmazzák. Egyes me­nekülteket azzal fenyegetnek meg, hogy a vasfüggöny mögött maradt hozzátartozóikat megkinozzák és meg­ölik, ha nem engedelmeskednek a moszkvai parancsnak, másokat pedig azzal igyekeznek kémkedésre bírni, hogy múltjuk sötét foltjait feltárják a nyugati nyilvánosság előtt, ha nem teljesítik a bolsevisták utasításait.” ** * Eddig tart az idézet. Most pedig vizsgáljuk meg magyar szempontból a jelen­legi helyzetet. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban alakult egy magántársaság, a “Crusade of Freedom” Incorporation, amely viszont megalakította a “Free Europe Committee” Inc-t. Ez a — és ezt nem győzzük hangsúlyozni — minden “hivatalos” vagy “állami” jellegtől teljesen mentes magán­­társaság részben “felszippantott” részben “életrehivott” ugvnevezett bizottmányokat és bizottságokat a különböző vasfüggöny mögötti nemzetek és országok menekültjeinek bevonásával. Az egyes bizottmányok vezetői és tagjai nem egyebek, mint fizetett alkalmazottai ennek az ismeretlen vég­­célu magántársaságnak. Nagyon ügyesen és ravaszul úgy igyekeznek magukat kijátszani a tájékozatlan közvélemény előtt ezek a bizottmá­nyok, — igy az úgynevezett “Magyar Nemzeti Bizottmány” is — mintha valamiféle hivatalos, vagy legalább is félhivata­los szervek lennének jó összeköttetésekkel az Egyesült Ál­lamok kormánya felé. A bizottmányok fenntartásához szükséges hatalmas összegeket magánemberek és vállalatok adják össze és éven­te egyszer gyűjtenek az USA egész területén, nyilvánosan is a “Crusade of Freedom” céljaira. Ha sorra vesszük őket, megfigyelhetjük, hogy csaknem mindegyikük feje felett olyan tisztázatlan ügyek, olyan so­ha meg nem cáfolt vádak lebegnek, amelyekre a bizonyíté­kok jelenleg szovjet kézben vannak. Emberileg természetes és érthető, hogy nem mernek a bolsevizmus ellen olyan bát­ran és akkora erkölcsi erővel kiállani, ahogy az feddhetetlen, makulátlan előéletű politikusoktól várható lenne. De vegyünk csak példákat. A magyar országgyűlés naplója és az egykori, úgyneve­zett “harminchármas bizottság” titkos üléseinek jegyző­könyvei, melyek ma Rákosiék és moszkvai gazdáik birtoká­ban vannak, bizonyítják, hogy Nagy Ferenc, a moszkovitákat hajlongva kiszolgáló lakáj miniszterelnök volt az egyetlen kisgazdapárti képviselő, aki annakidején megszavazta a né­metek oldalán való hadbalépést a Szovjetunió ellen. Tévedés ne essék: mi, a magunk részéről ezt az egyetlen dolgot tartjuk helyesnek Nagy Ferenc egész girbe-görbe politikai múltjá­ban. De nem tudjuk, hogy mit szólnának Lehman szená­tor, Frankfurter Félix, Morgenthau és a többi “agytröszt” tagok hozzá, ha egy szép napon a szovjet ügynökei eljuttat­nák hozzájuk Nagy Ferenc egész politikai múltjának hiteles bizonyítékait-Nehéz eldönteni, hogy kizárólagosan jóindulatú tudat­lanságból-e, vagy talán tudatosan, de tény az, hogy például a magyar “bizottmány” vezetői és tagjai oly szerencsétlenül vannak összeválogatva, hogy személyi hátterük, politikai és erkölcsi múltjuk legtöbbjüket alkalmassá teszi a szovjet zsa­rolására. Az is furcsa lenne, ha Varga Bélának (aki Mindszenty hercegprímás egyenes tilalma ellenére vállalta el a házelnö- Folytatása a harmadik oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents