Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-12 / 24. szám
KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 junius 12 ms HUNörr lift h i Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-f őszerkesztő: KÉNESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75» egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre §6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon. Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CÄÜ1DIÄÜ HUNGARIANS Published every Saturday Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Telefon: EM- 3-7678. i KANADAI NOTESZ M IK U L Á á KANADÁBAN EISENHOWER ÚJABB BESZÉDE Eisenhower tábornok, az USA elnöke junius 1-én nagyjelentőségű beszédet mondott a Columbia University kétszázéves évfordulóján, melynek egyes jészeit itt közöljük: “Csak az emberiség egy igen kis csoportja óhajtja valóban iga alá hajtani az egész világot. A többi emberek vagy szabadságban élnek, vagy a kommunizmus igája alatt nyögnek, vagy habozó semlegességet mutatnak. De minden ember egyformán szabadságot, jólétet, békét akar- Hogy lehet mégis, hogy néhány ember parancsol a sokszáz millióank? Azért, mert a terroristák kis csoportja kitünően megszervezett világpropagandát fejtenek ki, — velük szemben pedig nem áll egyetlen valóban megszervezett csoport sem. A kommunisták rettegnek attól, hogy a szabad világ egységesen lép fel ellenük, s ezért vannak minden erejükkel azon, hogy a nemzeteket egymástól elválasszák. Amerika kettős célt követ: 1.) Fel akarunk építeni egy tartós, értelmes békét, amely az igazságra és a tisztességre támaszkodik. 2.) Ebből a célból meg fogjuk erősíteni Amerikát és barátait, felvilágosítjuk őket, gazdasági fellendülést hozunk nekik és katonai erejüket felemeljük. Céljaink közül csupán egyet, a koreai fegyverszünetet tudtuk elérni, s itt gyakorlati kivitelre került egy fontos elv: hogy a hadifoglyok jogosultak a rabszolgaság helyett a szabadságot választani a háború befejeztével. Egyéb céljainknál, így különösen az atomenergia békés felhasználására vonatkozó közös bizottság létesítésére vonatkozó céljainknál a Szovjet részéről megnemértéssel találkoztunk. Nem fogjuk abbahagyni erőfeszítéseinket, hogy újra meg újra megpróbáljunk tisztességes egyezséget létrehozni a világ megmentésére, de nem fogunk egyetlen lépést sem tenni olyan irányban, amely a világ minden lakója számára szükséges szabadságot ne szolgálná. Amerika lakossága olyan emberekből nőtt fel, akiket valamikor lázadóknak és forradalmároknak tekintettek. Ezért Amerika r.épe semmit sem becsül annyira, mint az egyéni szabadságot. E szabadság fenntartására mindent meg fogunk tenni és sem félelem, sem fenyegetés nem fog rábírni bennünket arra, hogy az egyén szabadságjogairól lemondjunk és bevezessük a lelkek ellenőrzését, vagy a közvélemény mesterséges irányítását.”---------------u---------—-(Canadian Scene.) A mostani idők túlságosan tele van- j aak félelmet keltő dolgokkal mint a hidrogén bomba, kom- j munista diplomácia, jövedelmi adó stb., s ezért szivet vidámitó arra gondolni, hogy egyeseknek még van kedvük egy kis játékosságra. Muskoka vidékén, amely Ontario üdülőterülete, van egy festői szépségű kis város: Braeebridge. Bracebridge lakói egy kis falut és műhelyt építettek fel Mikulás apó számára 4 mérföldre a várostól, a szép Muskoka folyó mentén. A hagyomány szerint persze, Mikulás mindig valahol az Északi Sark közelében lakott. De ott fenn nagyon nehéz volt megközelíteni. így Bracebridge lakói közvetlen szomszédságukba telepítették. Bracebridge elég északi fekvésű, úgy hogy bőven van része hóban és jégben télen, s amellett eléggé délre van ahhoz, hogy a turisták és kirándulók felkeressék. Ezenfelül, Bracebridge vélelenül pont a közepén van az Északi Sark és az Egyenlítő közti távolságnak (legalább is ezt állítja a város kereskedelmi kamarája.) A bracebridgeiek házat építenek Mikulás apónak s köréje egy kis falut, amelyben lesz minden: játék készítő müsely, postahivatal, templom, piactér. A gyermekek számára tervezik ezt a képeskönyv falut, meredek háztetőkkel, eleven színekre festett falakkal. A falucskát fenyves veszi körül s azt elvarázsolt erdőnek nevezték el-Az egész vállalkozás kb. 150-000 dollárba kerül. Részvénytársaságot alapítottak és a környék lakói a részvényesek. S a fentiek mind azt mutatják, hogy mégsem olyan sötét minden a világon. lély rabjainak különleges nyelvét, azután Montreálba ment is látszólag lopott gépkocsi alkatrészeket árusított- Felvette i kapcsolatot a város alvilágával és húsz hónap .múlva, a felyjaeli lovasrendőrség közreműködésével letartóztatta Dilato Mastracchio-t, aki állítólag a kanadai csempészek feje. Masracchiót üzelmeiért 23 havi börtönbüntetésre ítélték, mig alárendeltjei kisebb büntetéseket kapták. NÖVEKSZIK Ä GENERAL MOTORS---------------0----------—--Oshawa, Ont. A kanadai General Motors, amely az ország három legnagyobb motorgyártó vállalatának egyike, száz millió dollárt fektet be Oshawa-i és St. CatMarines-i gyártelepeinek nagyobbitására. Oshawán, ahol a vállalat fő gyártelepe van, az ősszel két hatalmas uj gyártelep nyílik meg, 22 acre, illetve 17 és fél acre területen. Az utóbbi telep mellett egy hatalmas alkatrész raktár van, 12 acre területen. Az oshawai nagyobbitás befejezte után a személygépkocsi gyártás 25 százalékkal fog emelkedni. Úgy tervezik, hogy a gyártelepek mellé 92 millió négyzetláb területű irodahelyiséget is építenek. William A. Wecker, a vállalat elnöke szerint az utóbbi években annyira emelkedett a gépkocsik száma Kanadában, hogy minden hat és fél személyre esik egy gépkocsi. Az elnök véleménye szerint belátható időn belül itt is elérjük az amerikai arányszámot, vagyis minden négy személyre jut majd egy gépkocsi. Ez a tény, valamint az ország lakosságának állandó növekedése késztette a General Motors-t arra, hogy a nagyarányú vállalkozást elindítsa-Az ősztől kezdve, a kanadai General Motors naponta, 1350 gépkocsit fog gyártani. MEGHONOSUL KANADÁBAN A VIZALATTI ÚSZÁS (Canadian Scene.) A vizalatti úszás először Európában lett népszerű. A hozzávaló felszerelések fejlődésével azonban Kanadában is több “vizalatti” klub jött létre. Torontóban elakult az első s ennek a nyáron 100 tagja lösz. Hamiltonban, Windsorbon, Winnipegen és Vancouverben is létesültek klubok. A felszerelések legnagyobb része, mint pl. a pehelysúlyú légkamra s a búvár-álarc, azok számára készül, akik a viz alatt szigonnyal támadják meg a nagyobb halakat. Az egyszerűbb álarcok és a lábra szerelhető uszonyok arra szolgálnak, hogy érdekesebbé tegyék az úszást. Jack Carroll, a Weekend c. kanadai hetilapban arra figyelmeztet azonban, hogy a vizalatti sport nem egy vakmerőbb művelője életét vesztette, mert mélységi vagy kitartási rekordot akart felállítani, vagy, pedig egyszerűen azért, mert nem ismerte felszerelését. IFJÚ TURISTÁK KIRÁNDULÁSA A SZIKLÁS HEGYSÉGBE--------------0--------------(Canadian Scene.) Kanada tagja a nemzetközi diákszálló szövetségnek és az idén a szövetség néhány legnépszerűbb nyári kirándulását a Sziklás hegység nemzeti parkjaiba rendezi, ahol 10 diákszálló várja az ifjú turistákat. Az egyik ilyen kirándulás julius 2-án indul Torontóból és vonaton megy Calgaryba az évi Stampede-re, — amely a nyugati élet szines felvonulása onnan pedig kerékpáron folytatja útját Banff-re. Banff-ról kiindulva meglátogatják a környék természeti szépségeit. Az egész ut 157 dollárba kerül, csak 25 dollárral több, mint a hegyvidékig szóló menettérti vasutijegy.---------------------------------o--------------------------------EGY KANADAI RENDŐR BRAVÚRJA---------------o--------------A kanadai királyi lovasrendőrség különleges csoportjának egyik tagja leleplezte az ország legfélelmesebb kábítószer-csempész láncolatát. Húsz hónapos türelmes munkába került mig a kis árusoktól elvezetett a nyom a csoport vezetőjéhez Montreálba. Hugh Walker a neve a sikeres nyomozónak. Torontóban volt beosztva-, amikor megbízták, hogy férkőzzék a Montraálban működő heroin és egyéb kábítószer csempészek bizalmába. Azért esett rá a választás, mert megjelenése egyáltalán nem kelt különösebb feltűnést. Úgy el tud vegyülni a tömegben, hogy senki sem veszi észre. Először megtanulta a csempészek,, valamint a szenve-PAUL ELY AZ UJ FRANCIA FŐPARANCSNOK INDOKÍNÁBAN A francia kormány leváltotta Henri Navarre-t, az indokínai francia haderők főparancsnokát, aki nagy részben hibás a Dien Bien Phu-i vereség miatt. Navarre távozásakor kejelentette, hogy a vereség oka az volt. hogy a februárban kért erősítés soha nem érkezett meg. mmm Az uj francia főparancs-1 nők, Paul Ely tábornok éré-1 lyes ellentámadásokba , kezdett és felszámolta mindazokat a kommunista fészkeket, amelyek a Hanoi-Haiuhongi főellátási útvonalat veszélyez-, tették. A Viet-Minh csapatok még nem tudtak Dien-Bien- Phu környékéről nagyobb erőkkel felvonulni, mert a francia légitámadások teljesen tönkretették az utakat. •aB-osBrí WBz. -M/msrn BETEGÁPOLÁS, MINT ^ ÉLETPÁLYA Kanadában j elenleg több ápolónő van, mint bármikor ezelőtt és az ápolónőknek a lakossághoz viszonyított arányszáma a világon a legmagasabbak közé tartozik. Ennek ellenére a Munkaügyi Minisztérium közlése szerint még 8-9000 ápolónőre van szükség. A legtöbb kórház ápolónő hiánnyal küzd. Az elmúlt 4 esztendő alatt a kórházi ágyak száma 30 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az ápolónők száma csak 18 százalékkal. A munkaügyi minisztérium közlése szerint, leginkább a középiskolát végzettek közül jelentkeznek az uj ápolónők Az uj-kanadások közül is sokan választották ezt a pályát, az 1951 és 1952 években kb. 340-en. Itt említjük meg, hogy annak, aki Kanadán kívül szerzett ápolónői képzettséget, vizsgával kell bizonyítania, hogy az itteni követelményeknek is megfelel. Lehetséges, hogy itt további kiképzésben kell részesülnie. A betegápolás, amely gyakran próbára; tevő hivatás, hosszú szolgálatot és kemény munkát jelent, egyben azonban igen tisztelt életpálya Kanadában. Ápolónőnek szívesen felvesznek minden értelmes és szolgálni kész nőt, faji és vallási különbségre való tekintet nélkül. Ezen a téren sok jó alkalom van képzett fiatal ujkanadás nők és leányok számára. MEGHALT GÖNDÖR FERENC Mint értesülünk, Göndör Ferenc (családi nevén Krausz Náthán) hírlapíró, “Az I Ember” c. lap tulajdonos-fő- I szerkesztője junius elsején I New Yorkban meghalt. Az I elhunyt nagy szerepet ját! szott az első kommunizmus '.idején, a felelősségrevonás ejlől előbb Bécsbe, majd az j Egyesült Államokba szökött és lapot indított. Erősen kommunista beállítottságú volt, esküdt ellensége minden magyar megmozdulásnak, lapunknak is, “náci”-nak bélyegezve mindenkit, aki vele ellenkező véleményen volt. Sokáig emlékezetes marad mártír hercegprímásunk ellen irt ízléstelen, goromba, utszélihangu kirohanása. Mesék a Hajdúságról Irta: Marschalkó Lajos n. A háború ugyan elveszett, de egy konkrét eredmény mégis volt. A hajdudorogiak, akik ősi ellenségeskedésben éltek a nánási legényekkel, úgy gondolták, hogy — veszett fejszének nyele — elintézik az ősi számadást. Az isonzói frontról hazahoztak két kutyaágyut, szabályosan hadat üzentek Nánásnak és az ágyukat felvontatván egy téglagyári kémény tetejére, teljes fél napig lőtték a Tirimpó cimü kocsmát, ahol egyszer nem akarták kiszolgálni őket. Debrecenben riadóztatni kellett a nemzetőrséget, amely viszont szétfutott, mikor közibük gépfegyvereztek a dorogiak. Végül is Noszlopy Aba Tihamér nemzetőr százados ur megtartotta a világ legkülönösebb béke-konferenciáját- Csapra üttetett egy ötszázliteres hordót, meginvitálta a szemben álló feleket és a nánásiak Írásba adták, hogy ezentúl a nánási kocsmákban mindig ihatnak a dorogiak is! Utólag persze szégyelték a dolgot s azzal mentegették az elhamarkodott aláírást: — Csak az ötszázadik liter után történt. A háborúra jött a forradalom, ami ment is egy darabig, amig meg nem jelentek a kommunisták meg a földosztók. Még a földosztás is tetszett kezdetben, mert a derék hajdúk úgy gondolták, hogy akinek húsz holdja van, az kap hozzá még húszat, akinek ötven van még ötvenet. Üzentek hát Balmazújvárosra, Veres Péter pátriájába Pokróc elvtársnak, a földosztó apostolnak, hogy nagy szeretettel és marhapörkölttel várják. Pokróc elvtárs — afféle mezítlábas apostol — meg is jött, aztán a kerületháza előtt elkezdte a szavalást. Abból azonban az derült ki, hogy az ötven holdasoktól, de még a huszhöldasoktól is el kell venni a földet és oda kell adni a balmazújvárosiaknak, akiknek semmijük sincs. Böszörmény táján akkoriban még nem kevés nincstelen ember leiedzett, hiszen Bocskay apánk jóvoltávól ott uralkodott a legideálisabb birtok — megoszlás, így hát az történt, hogy előbb égre emelkedett egy kampósbot, aztán tiz bot, aztán száz, ezer, ötezer... —Üsgyé! — kiáltotta el magát Dobos Nagy Imre a dobos hajdú. Pokróc elvtárs pedig egy mókus fürgeségével lepattant a szónoki emelvényről. Utána a főutcán ötezer hajdú gazda trappolt ötezer bottal. Egész a város határáig. Ennek következtében a földbirtok viszonyok változatlanok maradtak 1945-ig. A kommunistákat sehogy sem szívlelték a derék hajdúk és azt hiszem a legelső anti-bolsevisták egyike az én Kelemen Győző barátom volt, aki a diktatúra kitörése utáni napon felment a fő-fő népbiztos hivatalába— Mit akar elvtárs? — kérdezte az uj főhatalmasság. — Idesanyám egy kis tojást küldött Rubinstein elvtársnak! — szólt és azzal letett eléje három tojás-gránátot s szerényen megjegyezte — De most aztán puccoljík elvtársam, mer ez robban! A főnépbiztos a városháza ablakán ugrott ki, pedig a gránát nem is volt élesítve Nem csodálatos, hogy a diktatúra bukása után a revolverekkel, puskákkal felszerelt kommunista vezetők nagyon sietve tisztultak el a városból. Kint a pródi pusztán azonban megpróbálták elhajtani a város gulyáját. A cifragulya szélén ott állt Bársony András. Botjára támaszkodva, úgy mint pár ezer éve minden őse, rendíthetetlen nyugalommal, mitől sem félve és holmi uj keletű eszmék iránt nem igen lelkesedve. — No; Andris, — mondták az elvtársak — jön az oláh, hát hajtsa a gulyát. —Hát csak hajtsák az elvtársak, nincs ellenvetésem! — bökte oda Bársony András. — Csak egyre figyelmeztetem. Van itt tizenkét bika. Oszt azok nem szeretik ám a vörösöket. .. Az elvtársak megnézték a kormos orrú bikákat, s szekérre pattantak s' talán még a moszkvai nagy héttel sem igen tértek vissza Hajdúböszörmény nemes városába. Mert megagitálhatatlan, — mint pestiesen mondanák, ‘megfertőzhetetlen’ fajta ez- Passzivitása a legnagyobb aktivitás ma is, megvetése a múló dolgok iránt a legnagyobb erő és ragaszkodása az örök, jónak, szépnek felismert igazságokhoz a legszebb reménység a jövőre. Amellett érdekes, hogy a hajdú embernek a magántulajdonról egészen meglepő fogalmai vannak. Valahogy a lelkében benne maradt még a pusztázó ősök erkölcse, amely nem nagyon tisztelte a másét. Lopni nem loptak, rabolni nem raboltak, de virtusból, tréfából, humoros szemkacsintásra szerették megrövidíteni — az ostobábbat. Egyszer arról volt szó, a megyegyülésen. hogy meg kellene építeni a vasutat. Az alispán elő is terjesztette, hogy ennyi meg ennyi pótadót kell fizetni, osztán már megy is a gőzös Büdszentmihálytól egész Debrecenig. A dolog megértéséhez még azt is tudni kell, hogy Böszörmény 48-as volt, ellenzéki, református. Dorog meg mungó és görög katolikus. Ezért hát felállott Hajdúböszörményből Pénzes Nagy Imre uram, aki azért kapta az előne vét, mert békebeli egy millió arany forintja volt a takarékban s azt mondta: —Naccságos Alespány Ur! Megellenzem a dógot. Mert ha nincs piz, akkor ne pótadót vessünk a szeginy magyarra, hanem adjuk el Dorogot! Úgy sincs az vélünk se egy hiten, se egy párton. Körülbelül ezt a felfogást tükrözte viszsza Kisguczi Illés hajdú-testvérünk álláspontja is a pénzzel kapcsolatban. Az meg úgy történt, hogy Kisguczi Illést répaegyező munkásnak fogadták fel a káptalanhoz, ahol úri módon, borítékban fizették a napszámot szombatonként. Az első szombaton az ispán valami tévedést csinált, mert Kisguczi Illés borítékjában több volt öt pengővel. Az öreg nem szólt egy mukkot sem, zsebre tette a borítékot és elment. Igen ám, de a másik szombaton meg öt pengővel kevesebb volt a borítékban- Erre aztán felszólalt Kisguczi Illés. — Kevesebb a píz! Teljes öt pengővel! — Úgy is van! — mondta az ispán — de mért nem szólt akkor, mikor több volt öttel? — Azír, — villant meg haragosan Kisguczi Illés szeme — mert egy tévedíst még csak el nízek! De kettőt már nem! És mert mindig változik a világ, volt egyszer olyan idő is a hajdúságon, amikor meg kellett keresni az “árja” ősöket, ha valaki hivatalt akart viselni. Ezzel nem is lett volna semmi baj. Azonban ötven évvel ezelőtt volt egy hires betyár a Hajdúságon, Sóvágónak hivták. Egyik Sóvágó nevű városi tisztviselő persze szintén elkezdte keresni a papírokat, szülőket, nagy szülőket, dédszülőket. Egyszer csak azt mondja: —Abba hagytam ám az ős-kutatást. — Miért te ? — Azír, mer a szálak Illavára vezettek. Ne higyjük azonban, hogy csupa hősökből, verekedőkből, anekdotázó magyarokból állt a Hajdúság. Talán nem volt egy pontja sem a világnak, ahol olyan királyi bőségben sarjadzott volna ki a sok-sok ős-tehetség, mint itt a szabadságnak tiszta, erőteljes levegőjében. Költők, muzsikusok, festők csodálatos sokasága élt itt a nádfedeles paraszti házak alatt. Itt lakott az öreg Molnár István professzor, a világ utolsó polihisztora, aki tizennégy nyelven beszélt, szanszkrit époszokat fordított, tatárul tudott, a legjobb antropológus volt, a legkiválóbb műfordító. Egyetemi tanár lehetett volna a Sorbonne-on, hivták Belgrádba az orosz nyelv professzorának, mert jobban beszélt oroszul, mint a született szlávok és mégis otthon maradt. Azt mondta a világ dicsőségénél többet ér egy pohár bodai vinkó. Itt élt Káplár Miklós, a csikósbojtárból lett festő-zseni, akire Páris és Róma figyeltek fel és vele együtt még legalább hét remek festőművész, akiknek művei beillettek volna a világ bármelyik nagy képtárlatára. És itthon maradtak. Belesülyedtek a csendbe, porba, mert túl a Hajdúság határán már nem volt szabadság, hanem egy megromlott Magyarország, amelynek klikk-uralma megölte, kanálvizben megfojtotta a magyar zsenit, akiben csak a konkurrenciát, vagy a kizsákmányoló páriát látta. Zsoltáriró Nagy Istvántól Fazekas Mihály uramig, Szabó Dezső ‘segítségének’ kísérteties költő-figurájától, Kassai Molnár Istvántól Káplár Miklósig, hányán és hányán indultak el innen, hogy egyszer befutnak a nagy óceánba?! A Hajdúság határán túl lévő Magyarország aztán elűzte, haza kergette őket, mert otthon még élt, virágzott az igazi magyar szabadság. Ott még élt egy igazi, szabad társadalom, amelytől nagyon, de nagyon sokat kell tanulnunk, ha egyszer a bujdosásból hazavezet az Isten. Mert otthon, a hajdúsági akácok alatt, még szabadon bomolhatott ki ennek a zseniális magyar fajtának minden tehetsége. Ott még igazi demokrácia volt. Most messze vannak az akácok... Messze maradt a Hajdúság... Vájjon hogy fogunk oda visszatalálni? S bizony mondom, ha másként nem megy, úgy miként a két hajdú huszár eltalált a nis-i térkép segítségével Varsó kapujáig. Rendelje meg lapunkat ön is.
