Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-08 / 19. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 május 8 KANADAI NOTESZ MOTORGYÁRTÓ ÓRIÁS Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst Si. Toronto. Telefon: EM-3-7878. Laptulajdonos-í'ó'szerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon. Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Tel.: EM 3-7678 Subscription Rates : One Year $5.00 Six Months, $2.75. MATTYASOVSZKY KORNÉL : ZeLDNYAKKENDőS HADSEREG A németek talán sohasem voltak annyira hajlamosak arra, hogy dicső császárságok idejét épugy elfeledjék, mint Hitler Harmadik Birodalmának kezdeti sikereit és rendsze­rének szociális alkotásait. Sohasem vágytak jobban arra, hogy megbéküljenek a franciákkal s a Saarvidék visszanye­rése után örökre elássák a harcibárdot. Csak éppen nehezen hiszik el, hogy ez valóban sikerüljön is. Ezért egy kicsit szkeptikusan fogadták a napokban Blank képviselőnek a Biz­tonsági Hivatal vezetőjének a sajtó számára adott informá­cióit a német felszerelésről s az uj európai hadseregről. E- szerint olajzöld egyenruhát kapnak majd az “európai kato­nák” bilgerit és zöld nyakkendőt kell hordaniok. Huszon­négy hónappal az európai védelmi közösség életbelépése után a német kontingens ütőképes lesz — mondotta a jövendő né­met hadügyminiszter. Az egyelőre 400 ezer főt számláló had­seregnek nyolcvanezer főnyi légihadereje lesz és 1500 nehéz páncélosa. A még életben lévő 1400 tábornoknak csak tizen­öt százalékát tudják foglalkoztatni, viszont mindenkiből tiszt lehet, aki arra alkalmas és megfelelő tanfolyamokat végez. Fiatal német hadnagyok ezreit akarják két év alatt az olajzöld egyenruhában látni, ők lennének az európai had­sereg első “európai szellemű” katonái, azé az Európáé, a­­melynek integrációjáért senki sem küzd lelkesebben, mint a német kancellár és aki ettől az egyesült Európától várja a pé- í met történelmi jogok elismerése és kielégítése után az örök európai békét. •. Utópia lenne ez? Ideálisták álma és vágya? Vagy immár történelmi szükségesség a hidrogénbomba félelmetesen fel­villant fényétől megvilágítva? Ha a francia és angol sajtó legutóbbi közleményeit olvassuk, akkor még mindig kétked­nünk kell abban, hogy minden európai államférfi és minden európai nemzet ezt óhajtja és semmi mást. Mert ez a sajtó most hosszú és barátságot kommentárokkal kisérte az “en­tente cordiale”, a szivszövetség (magyarul nagyántánt) ötven esztendős jubileumát* Miután Anglia és Franciaország kere­ken kétszáz eztendeíg háborút viseltek egymás ellen, miután Jeanne d’Arc óta minden francia és angol szivébe az volt be­leoltva, hogy a franciák és angolok ősi ellenségek, — 1904- ben Chamberlain angol és Calbon francia miniszterelnök alá­írták a nevezetes szövetségi szerződést. A tizennyolc esztendeje az angol miniszterelnök Író­asztalának fiókjában heverő angol-német szövetségi szerző­désterv irattárba került: — aláiratlanul. Bismarcknak lett igaza, aki azt mondotta Ferenc Józsefnek: — mi szeretjük az angolokat, de ők nem hagyják magukat. Hogy ennek az entente cordialenak, nagyántántnak az adta meg a kezdeti se­bességét, hogy öt évvel korábban 1899-ben brit gyárosok egy csoportja látogatta meg a Ruhr-vidék német nehéziparát, a­­mely után az angol ipar, az angol sajtó lármájától kisérve valóságos hisztérikus félelemmel jósolta, hogy a brit ipart milliós exportveszteségek fenyegetik s hogy a németek kon­­kurrenciája nemcsak elviselhetetlen lesz, hanem egyenesen az angol ipar alapjait rendíti meg, — nos, most arról sokkal ó­­vatosabban, enyhébben s az akkori páni félelem nyoma nél­kül Írnak franciák és angolok. A német sajtó pedig felteszi a kérdést: — ha akkor, öt­ven esztendőven ezelőtt két halálos ellenség sziv-szövetséget köthetett egymással, elfeledve a történelem folyamán egy­más ellen viselt véres és kegyetlen háborúkat, elfeledve a gyarmati hódítások körüli ádáz ellenségeskedést, irigységet, történelmi brutalitást a két évszázadon át tartó versengést a tengerek uralmáért, Indiáért s más gyarmati háborúkat, akkor miért ne létesülhetne ma, egy sokkal szükségszerűbb szivszövetség, egy uj entente cordiale a franciák és németek között, illetve a franciák, németek és angolok között. Hiszen ez a három nemzet szabja meg a jövőben az európai sorsot...! OROSZ KÉZBEN VÄN A KAPOSVÁRI HÜTŐHÁZ Hogy Kanada az elmúlt ötven év alatt ipa­rilag milyen hatalmas fejlődésen ment ke­resztül arra a jubileumát most ünneplő Ford Motor Company of Canada az egyik legjobb példa. 1904 óta minden Kanadában készült öt gépjárműből kettőt a Ford of Canáda gyár­tott. Üzletkötése összértéke: $3,500.000.000. A más országokban levő fiók vállalatai jöve­delmét nem számitva a félszázados vállalat minden egy dollár eladáson 4 cent tiszta hasznot tud felmutatni. S az 50 évből 45-öt nyereséggel zárt-1904 augusztus 17-én alakult meg. Elő­ször egy valamikori vagón-gyár helyén, igen szerény keretek között kezdte meg működé­sét. Mai virágzó gyártelepe is hű maradt a­­zonban az eredeti telep-helyhez. Az első év­ben 17 alkalmazottjának $12.000 munkabért fizetett ki, s 117 kocsit állított elő. Ma a külföldi fiókvállalatokkal együtt a Ford of Canada gyártelepei, műhelyei és raktárai egyesitett működési területe 165 acre. Alkalmazottai száma kb. 25.000. Ma a kanadai gyártelep egymagában nem egé­szen két óra leforgása alatt annyi autót ál­lít elő, mint az egész vállalat fennállása el­ső 12 hónapja alatt.-------—------------o-----------------—-— A Női MUNKAERŐ SZÁMBELI NÖVEKEDÉSE-o-Tavaly ősszel helyezték üzembe a 250 vágón befogadó képességű Kaposvári Állami Hűtőüzemet és Tárházat, ame­lyet újabban teljes egészében a magyarországi szovjet had­sereg vett igénybe a dunántúli orosz csapatok élelmezésére. A telep igazgatását orosz katonaorvosok ellenőrzik. A Ka­posvárról indított hütőkocsik nagy része Szombathelyen át Ausztriába megy, az ottani orosz megszálló hadsereg élelme­zésére. A kaposvári villanyáram hiány elsősorban a hütőház nagymennyiségű áramfogyasztásának tulajdonítható- A hű­tőház ugyanis a város részére engedélyezett áramkontin­gensnek kb. 14 százalékát használja el. (FEP) készül. Hatékonysága kivizsgálására félmil­lió amerikai iskolásgyermekek oltanak be. Dr. Cameron szerint ilyen jellegű vizsgá­latra Kanadában már csak azért se * mkerül sor, mert az eredmény mennyiségi alá­támasztása terén a kanadai hozzájárulás nem lenne döntő. A kanadai hivatalos egészségügyi szervek viszont állandó kapcsolatot tartanak az ame­rikai kísérletet végző intézetekkel, s megál­lapításaik igy késedelem nélkül hozzánk is eljutnak. Dr. Cameron felhívta a nagyközönség fi­gyelmét, hogy az uj szérum hatékonyságá­nak teljes felmérése még évekbe kerülhet. A jelentős kanadai résztvállalás (Dr. Ca­meron szerint nagyobb nyilvánosságot érde­melne) szintere a torontoi Connaught orvos­­tudományi kísérleti intézet. Itt kerül a virus nagybani előállítására sor, s ez teszi lehető­vé az amerikai kísérletek lebonyolítását . Ha az amerikai gyerekeken végzett kísér­letek sikeresnek bizonyulnak az uj szérum a nagyközönség számára is hozzáférhető lesz­------------------------o-----------------------­AKI A FÜSTÖLTHUS SZENDVICSNEK KÖSZÖNHETI SIKERÉT Az elmúlt félévszázad során a kanadai dol­gozó nők száma egy negyedmillióról majd­nem egy és egy negyedmillióra emelkedett. Ma a tizennégy évet betöltött minden negye­dik kanadai nő alkalmazásban áll. A munkában levő férjezett asszonyok száma is ugrásszerűen nő- 1941 óta számuk megnégyszereződött. De az alkalmazott nők életkora is emelkedett. A szövetségi kormány kimutatásából vett adataink arra mutatnak, hogy a kanadai munkaadók közti “ősi” előítélet a férjes asz­­szonyok alkalmazásával szemben jóformán a múlté, s hogy a 30 évet betöltött nő a ka­nadai munkaerő jelentős részét jelentik ma.-----------------------o------------------------­KANADA ÉS A NEMZETKÖZI REPÜLŐFORGALOM A nemzetközi repülőforgalom terén Kana­dának előkelő hely jut. A nemzetközi repülőforgalomnak Kanada tiz éve, hogy hivatalosan is központja lett. Kanada legnagyobb városát, Montreált vá­lasztották az érdekeltek a nemzetközi légi­­forgalmi társaság főhadiszállásául. Ma az Egyesült Nemzetek kebelébe tarto­zó ICAO 63 tagnemzettel rendelkezik. Ren­deltetése s feladatköre sorából csak néhá­nyat említünk : megbízható rendszere­sített légi járat, a légiforgalom gazdaságos fejlesztése, vám- és bevándorlásügyi forma­ságok csökkentése, egészségügyi és valuta­ellenőrzés, a nemzetközi légügyi rendelkezé­sek folytatólagos kiterjesztése. Ugyancsak Montreálban székel az Inter­national Air Transport Association (IATA), mely a hetven társult repülővállalat kezében a világ légi csomagszálitása 95 százalékáért felel. Az IATA-n keresztül a nemzetközi légi szállítás számos benyolult kérdésének közös megoldására keresnek feleletet az egyesült repülővállalatok. Mind az ICAO, mind az IATA működését jogilag is alátámasztja a montreáli McGill University nemzetközi légi rendelkezésének intézete, az Institute of International Air Law. Kanada légügyi szerepe persze nem merül ki e nemzetközi szervezeteknek adott szállá­sai, segitséggel. Két legnagyobb repülővál­lalata — Trans-Canada Air Lines és a Ca­nadian Pacific Air Lines — a világ legismer­tebb légitársaság sorában szerepel. A közérdekeltségü Trans-Canada Air Li­nes légi járatai 19,000 mérföld hosszúságban a föld negyedét hálózzák be. Kanadai és ame­rikai járatai mellett Európában s Mexikót s a Carib-i körzetet beleértve Középame­­rikában egyaránt tart fenn szolgálatot. A Canadian Pacific Air Lines a 10,000 mérföldes hazai járatok mellett a Vancou­vertől Távolkeletre, Ausztráliába s Délame­­rikába nyúló 17,000 mérföldes külföldi légi­járatot tart fenn­------------------------o-----------------------­KANADA JELENTŐS SZEREPE A POLIO ELLENI KÜZDELEMBEN A Maclean’s Magazine áprilisi számában közölt cikk az ujkanadások különleges érdek­lődésére tarthat számot. Ben Kravitz törté­nete ez, aki a litvániai Kovnóból 55 éve jött Kanadába. Ma, 77 éves korában Montreálban egy millió dolláros üzletet mondhat magáé­nak. Kanadába érkeztekor heti két dollárért és ellátásért dolgozott. De minden kínálkozó munkaalkalmat megragadott; s takarékosko­dott, ahogy csak tudott. Mikor azután $200-t összekuporgatott, megnősült. Felesége az oroszországi Odesszából való. Ezután fuvarozásba fogott. Talyigáján rühaszállítmányokat vitt a város egyik vé­géből a másikba. Alighogy egy kis pénzre tett szert, a balszerencse megint jelentkezik. Egész rakományát egyszer ellopják. Majd $500-at fizet ki a tulajdonosnak — hét éves takarékoskodása eredményét — a veszteség fejében. A fuvarozással igy felhagy. Felesége rábeszélésére a ruhavilág egyik központjában, Montreálban ruhaüzletet nyit. De hamarosan az élelmiszer szakmára tér át. A környező gyárakban dolgozó munkáslá­nyoknak süteményeket ennivalóul árul- Ek­kor határozza el, hogy olyan marhahús szend vieseket készít, amit otthon Litvániában kedvelt meg. Marhahús-szeleteket felfüstölt, bepácolt; mikor azonban ráakarta venni, hogy megiz­­leljék — visszautasították. Végre is hosz­­szas rábeszélés után az egyik megizlelte, s a többieknek is elujságolta, hogy nagyon íz­letes. Alig kezdte lábát megvetni, az 1929-es depresszió őt is eléri. Erre nagy családi ta­nács után szerény megtakarított pénzüket a montreáli turistanegyedben elindított vál­lalkozásba fektették. Sikereit. Vendéglője a színészek kedvenc találkozója lett, s igy ál­landó, ingyen hirdetésre tesz szert: egész angol Északamerikában. Hiába akarák visszavonulásra rávenni. Bár 77 éves ma is hat napi 17 órát dolgozik vendéglőjében. NYILTTÉR Dr. C. D. W. Cameron egészségügyi mi­niszter helyettes szerint a gyermekparalizis felszámolására hivatott oltás előállítása te­rén életbevágóan fontos a kanadai tudósok és laboránsok szerepe. Hatalmas mennyiségben állítják elő e meg1“ betegedés vireszát, melyből azután a szérum “Molnár Film” Montreal-i (2829 Maple­wood Ave.) cég felkérte lapunkat az alábbi ak közlésére: Az elmúlt években és a jelen pillanatban is sorozatosan játszanak magyar filmeket hamis előadási (licenc) joggal- Az ilyen jog­talan játszásból eredő kellemetlenségek elke­rülésére felhívom a közönség figyelmét a következőkre: Az alábbi filmek előadási jogai kizáróla­gosan a Molnár-Film birtokában állanak: Beszélő Köntös, M. K. Hangverseny, Egy nap a világ, Bercsényi Huszárok, 2. M. K. Hangverseny, Életre ítéltek, Gyurkovits Fi­uk, Földindulás, Cigány, Jelmezbál, Uj Föl­­desur, Az Első, Gorodi Fogoly, Végre, Ke­gyelmes Ur Rokona, Ismeretlen Ellenfél, Ne kérdezd ki voltam, Estélyi ruha kötelező, Az Utolsó Vereczkey, Eladó Birtok, Férfihüség, Behajtani tilos. A fent felsorolt filmek csak az alulírott cég engedélyével játszhatók Kanada terüle­tén. A filmek eladásához szintén az alulírott cég engedélye szükséges. Aki e filmek közül bármelyiket másvalakitől szerzett jogok alapján forgalmazza, játszási jogot tulajdo­nit el, s ellene a cég a törvényes eljárást azon nal meg fogja indítani, amely a film azonna­li letiltásával, a kópia lefoglalásával és jelen­tékeny kártérítéssel jár. Aláírás: Molnár-Film, 2829 Maplewood Ave, Montreal, P. Q. DR. CSERY C. MIHÁLY: ELEFÁNTCSONTTORNYOM SÓL A napokban elvonultam az elefántcsonttornyomba. Azt hittem, hogy igy egy ideig nyugalmam lesz és nem fogom iépten-nyomon érezni némely embertárs kellemetlen közel­ségét. Igen, bevallom, úrrá lett rajtam valami gőg és úgy éreztem, hogy igaza van Horatiusnak, aki egykoron azt irta: Odi profanum vulgus et arceo... Gyűlölöm a tömeget és el­kerülöm. Tudom, hogy. ez nagyon pogány gondolkozás, hi­szen a Bibliában is írva vagyon, hogy nem jó az embernek egyedül lenni s ezért az Ur társakat rendelt nekünk. A tízpa­rancsolat egyenesen megköveteli, hogy szeressük felebará­tainkat! Aquinói Szent Tamás mindezeken elmélkedve körül­belül erre a megállapításra jutott: Az ember társas lény és céljait — legyenek azok e világiak vagy túlvilágiak — együttes, közös erőfeszítéssel kell elérnie.. ■ S ime, én mégis elvonultam sebzett lélekkel, tele utál­­kozással... Mert ahelyett, hogy embertársaim közös erőfe­szítésével találkoztam volna, állandóan csak széthúzást, e­­gyenetlenséget, meg nem értést tapasztaltam. Kifáradtam, kimerültem a meddő viaskodásban, amit hosszú időn át folytattam az egység, a közös erőfeszítés lehetőségeinek megteremtése érdekében. Hiába békitgettem, hiába magya­ráztam, hogy egységben van az erő. Hiába állapítottuk meg, hogy ma igazán szükség van az erőre, tehát az előfeltételé­re: az egységre! — Mindig akadt egy-egy intrikus de. De én csak akkor veszek részt a közös munkában... De mi csak ak­kor vagyunk hajlandók együtt menni.. • De. .. és csak... Érthető, hogy belefáradtam e bosszantó kicsinyesség­sorozatba, az egyéni és pártérdekek egyeztetgetésébe. Mind­ez rengeteg időbe, még több energiába került s egy tapodtat sem jutottunk előre. Sőt, ha felállítom e próbálkozások őszin­te mérlegét, arra az eredményre kell jutnom, hogy nemcsak én vesztettem el sok barátomat, hanem azok, akik eddig leg­feljebb ellenfelek voltak, most kérlelhetetlen ellenségekké váltak. Sürgősen csomagoltam tehát és amint már írtam, el­vonultam elefántcsonttornyomba. Jó magasan fekszik ez a menedékhely. Közel s távol sehol emberi lény. De az ember az ilyen Isten háta mögötti helyen is em­ber. Az agya dolgozik. Emlékezik, eszmék kapcsolódnak, megoldási tervek villannak föl; majd, amilyen gyorsan tá­madtak, olyan gyorsan ki is hunynak... örülök, ha meg­szűnnek kínozni, — de hiába! Az elme kutat, keres-.. Újabb megfigyelések jönnek, újabb megállapítások születnek s újabb megoldási javaslatok merülnek föl. Hozzájuk csatla­kozik ismét a remény, hogy talán ezzel kísérletezhetünk, hogy segítsünk egymáson. Egyszer talán mégis rádöbbe­nünk arra, hogy hiszen egymás ráutaltak vagyunk! E gyötrődéses reményben születtek e sorok, amiket most átadok a nyilvánosságnak. — Az üdvözítő egyszer mély megindultsággal tekintett szét a körülötte hullámzó tömegre és ajkáról elrebbent az azóta annyi követőjét megihlető szánakozás szava: Misereor turbam. .. ! Szánom a tömeget. .. ! Kikről beszélt az Üdvö­zítő ? Kikről beszélnek uton-utfélen egyre többet politikusok, szociológusok, filantrópok? Egyáltalán mi a tömeg? Kik al­kotják? Avagy hogyan alakul? Valóban olyan szánalomra­­méltó rétege a társadalomnak? Mit tesz és mit mulaszt el egyfelől a tömeg, másfelől a társadalom? Megannyi kérdés, amire az utóbbi időben — mindenesetre az emberiség leg­jobbjai — kerestek választ. (Le Bon, Stoddard, Ortega y Gas­set, N. Berdiaeff stb.) Feleleteik pedig minket elefántcsonttoronyban ülőket tölthetnek el a legnagyobb szorongással, mert a dühödt ára­dattal szemben, — aminek egyértelműleg jellemzik a töme­get, — hogyan védhetne meg minket ez a törékeny jószág?! De hát menjünk sorjában. Egy szó jelentését kutatva a történelmi háttér sem érdektelen. Legjobb tehát, ha átbön­gésszük az úgynevezett értelmező szótárakat, amilyen pl. a Larousse stb. Mohón rávetettem magam a könyvtárak szó­­tárgyüjteményére. Nyomozásom eredménye engem is meg­lepett, mert az Encyplopaedia of the Social Sciencesben (New York, 1935 McMillan) nem találtam semmit! Az 1877-ben kiadbtt „Encyclopédie du XIXe siede” csak a masse szó ter­mészettudományi jelentésével foglalkozik, holott Dupiney de Vorpierre 1868-ban megjelent Dictionnaire francais illustré etc. c. szógyűjteményében már a másik, a társadalmi tényt kifejező jelentés is szerepel. íme: “Le peuple, la multitude.” És még a hozzáfűzött példák, amelyek meg akarják világi­­j tani, hogy hát micsoda is ez a „nép”, „sokaság”, amelyre azt Ilehet mondani: tömeg! 1) Cela qst bon pour la masse. 2) Les i masses se laissent facilement entrainer- 1) Ez jó a tömegnek. Í2) A tömegeket könnyű elragadni. Bizonyára minden további I magyarázat nélkül is érzi mindenki, mennyi megvétés árad * e példákból a tömeg iránt... ! Nagyot fordult a világ a „mise­reor turbam” óta! Az üdvözítő szánta a tömeget, részvéttel hajolt föléje. Korunk éppen azzal a megvetéssel fordul el tőle, mint amilyennel a pogány költő lökte ki magából indu­latosan az idézett sort: „Odi profanum vulgus et arceo”... Az említett példákból rögtön szembetűnik, hogy a latin­ban a néptömeg megjelölésére e szavak járták: turba és vul­gus. Ezekhez csatolható még a plebs. A populus kevésbbé, mert a Populus Romanus szerkezetből is következtethetőleg inkább a római „nemzet”, mint a római „nép” a helyes for­dítás a mai fogalmak szerint. Viszontláthatjuk, manapság az anyagi világ jelenségét meghatározó massa (masse stb.) szót használják széltében-hosszában- Világos, hogy a XIX. századi természettudományos gondolkozás egy szembeötlő példájával állunk itt szemben, amikor az emberek sokaságát, mint a lelketlen anyag meghatározatlan mennyiségét szem­léli. Hogy milyen társadalomtudományt szült ez a természet­­tudományos szemlélet, azt sem kell bővebben fejtegetni. Rö­viden jellemezhetjük: alapjában elhibázottat. Igaz, hogy fel­állította a maga felfogásának megfelelő mechanisztikus tár­sadalomtudományi törvényeit s híven követve a technika haladását, ma már ott tart, hogy az atombontáshoz hasonló eljárással kisérletezik a társadalom bőrére. Az osztályharc és más a társadalom rétegeit, valamint immár egyedeit is egymással szembefordító eszköz igénybevételével atomjaira szaggatja a társadalmat. A szétszakított társadalom minden­kor, természetesen, irritált, s ha ezt az idegességét fokozzák, annyira megtelik feszültséggel, hogy robbanáshoz vezet. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents