Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-03 / 14. szám

1954 április 3 6 KANADAI MAGYARSÁG ÁPRILISI VIGYORSAG Megjelenik kizárólag április elsején. Szerkeszti: FENEGYEREK LÁSZLÓ NEW YORKI LEVÉL------------0-----------­ÁPRILIS BOLONDJAI------------o-----------­“Költő hazudj, de rajt’ ne kapjanak”, irta egykor Arany János, de a Kanadai Vigyorság olvasóinak úgyis mind egy, melyik költő irta. Ezért mi, akik mindenkor szent köte­lességünknek tekintettük, hogy a magyar egység tökéletes, harmonikus, egységes, megdönthetetlen, szétbonthatatlan, tántoríthatatlan, összefogó, általános, összekovácsolt, rendít­hetetlen, megingathatatlan, felbonthatatlan jövőjét hirdes­sük ama ragyogó, tiszta, hófehér, nemzetiszinü, arannyal­­ezüsttel hímzett csodálatos zászlón, amelyet egyedül és ki­zárólag csakcsupán az ezeréves múlt ostorcsapásainak izzó hevében gyémántkeményre edzett magyar szivek érckarjai­nak ezrei képesek az égre emelni, buzgó szívvel és a lelkese­dés mámorának hangjától elszorult torokkal kiáltjuk a kö­zömbösség mocsarában fetrengő cinikus nagyvilág felé: El a kezekkel április elsejéről! Április bolondjainak ünnepén világítsunk bele az igaz­ság fényszórójának mindent felkutató égi fényével az orrló­­gatók sötét társaságának minden elrejtett zugába és hívjuk életre az áprilisi hancurozó jókedv kacajának olyan árada­tát, amelynek sugaránál mindenki egyformán melegítheti a valódi béke pálmaágának millióin sütkérező igaz magyar szi­vek magáratalált egységét, szerencsétlen hazánk és az ide­genben a számkivetés keserű kenyerét a távol jövendőbe ve­tett remény édességébe vetett bizalommal ízesítő emigrán­sok boldogulására és a Kanadai Vigyorság milliós olvasótá­borának további lelkes épülésére­­i Végül, befejezésül, helyszűke miatt és azért is, mert nincs irnivalóank, azt izenjük minden olvasónknak, hogy — gyanánt...---------------------.----------o--------------------------------­KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓ------------o----------­Mint lapunk korábbi számaiban a minket jellemző lát­noki erővel többizben megjósoltuk, a Dundas Streeti hasz­nált ruhakereskedők látszólag váratlanul megszüntették a Belga-Kongóból eddig közvetlenül beszerzett Cobalt-132 ra­dioaktiv zippzárkészletük nagybani beszerzeését. Azok szá­mára azonban, akik a Közelkelet forrongását figyelemmel ki­sérték, ez a nagyjelentőségű esemény nem volt meglepő. Ugyanis már a locarnoi konferencia aranykészletét igen nagy részben az ugandai Cobalt-előfordulások feltárására, a ra­dioaktiv cobalt nagyipari termelésre és az automatikus zipp­­zárak futószalag-gyártására használta fel. Ez a nagyjelen­tőségű hir annak idején főként azért kerülte el a világsajtó figyelmét, mert abban az időben még sem a radioaktiv co­balt, sem a zippzár nem volt feltalálva, s aki 1924 április el-1 sején, tehát 30 évvel ezelőtt ilyesmiről irt volna cikket, azt nemcsak április bolondjának tekintették volna, mint mi most a jelen cikk olvasóit, hanem egyenesen bezárták volna az őrültek házába. A mi véleményünk az, hogy a cikkíró ma is hasonló elbá­nást érdemelne. RÁDIÓT, JÉGSZEKRÉNYT, TELEVÍZIÓT ÉS MINDENNEMŰ VILLAMOSSÁGI CIKKET H vásároljon előnyös fizetési feltételek mellett 1 KLIMITS JÁNOSTÓL ^ a népszerű sportembertől, aki a CUNNINGHAM ELEC- 1 TRIC szaküzlet magyar megbízottja. 2137 Danforth Ave. Toronto — Telefon: OX-9776 # Hivja Klimits Jánost, aki vásárlásainál mindenben segítségére lesz. Lakás telefon: OX-5086-mm: *tm mm mw mm mm EZÚTTAL A LÉGYPISZOKRÓL KEDVES LÁSZLÓM, Ne vedd rossznéven, ha ezúttal kissé eltérek szokott sze­retetteljes modoromtól, s nem csupán magasztos, szép és kel­lemes témákról fogok imi, mint eddig, hanem, visszafojtva a bennem eredetétől fogva oly őszintén buzgó emberszeretetet és mindenkihez szóló meleg együttérzést, a való életből me­ritem levelem tárgyát. Amiről ezúttal imi akarok, az nem más, mint amiről eddig is Írtam és fogok is imi mindaddig, amig valaki hajlandó lesz elolvasni. Ez a téma a piszok. De ne hidd, kedves Lászlóm, hogy arról a piszokról aka­rok most imi, amiről eddig mindig Írtam. Hogyan is volna szabad nekem, aki legszívesebben minden élő embert keresz­tényi szeretettel ölelnék magamhoz, ismét családi botrány­ról, csatornatémákról, szennyről, aljasságról, más emberek hálószobatitkairól, bántó pletykákról, faji kérdésekről és az emberi sületlenség, gonoszság, szemtelenség és neveletlen­ség egyéb agyoncsépelt tárgyairól imi? Hiszen van nektek, kedves Lászlóm, egy Karagyi Zéga nevű specialistátok erre a célra. Hadd írjon ezekről ő, — én meg megmaradok a saját, tiszta és fenkölt tárgyamnál, a légypiszoknál. Hogy ez a téma is piszkos? Erről én, kedves Lászlóm, nem tehetek. Erről csupán azok a Jánosok, Istvánok, Fe­­rencek, Pálok, Péterek, Jóskák és az emigránsok siserehadá­­nak egyéb kártevői tehetnek, akik a legyeket még ma is tel­jes értékű magyar legyeknek tekintik. Függetlenül attól, hogy mikor hagyták el a hazai szemétdombot. Azokat a le­gyeket, akiknek egyetlen zümmögésük sem volt, mikor 1241- ben Braun-Batu Kán, a Wall Street üzéreinek bérence meg­verte a Roosevelt-család pénzéből eltartott nyavalyás sza­dista, Béla királyt, azokat a legyeket, akik egyetlen pöttyöt se ejtettek el, amikor 1526 Mandl-Mohamed szultán szétver­te a Taiteles-Tomory érsek által vezetett, korrupt, lepénzelt, megvesztegetett, Nagy Ferenc-féle bizottmányi hadsereget. Hogy hol volt ekkor a király? Ne kérdezd, kedves Lász­lóm. Bizonyára az árnyékos trónon székelt, ahová én is min­dig el szoktam vonulni, hogy ihletet merítsek lehetletfinom­­ságu, illatos cikkeim megírására. Olvasóiddal együtt a szokott szeretettel köszönt: Kinegyara Géza­---------------------------------o-------------------------------­SPANYOLORSZÁGI KALANDOM------------o-----------­Irta: Hajadon.------------o-----------­Abban az időben, mikor még toreádoroknak mutogat­tam Madrid, Sevilla, Granada szépségeit, nem tudhattam, hogy egykor még Spanyolországban is bekövetkezhet olyan sorsfordulat, hogy igen nehezen lehet valamirevaló bikát szerezni. Bikaviadort akartam írni, de a spanyol táj szépségei olyan erősen befolyásoltak, hogy összekevertem a fogalma­kat. Hogy a dologra térjek, abban az időben még vidáman sütkéreztem Hispania kék ege alatt, azaz sütkéreztem volna, ha egy ragyogó szépségű, de kissé fokhagymaillatu hidalgo el nem takarta volna előttem a napot, amikor könnyed moz­dulattal reám borította aranyhímzésű köpenyét. Már éppen Diogenes szavait akartam idézni: “Ne vedd el, amit nem ad­hatsz”, — mikor az égőszemű spanyol grand ezekben a meg­lepő szavakban tört ki: “Szépséges Donna, nem tudja, hogy a gyepre lépni tilos?” — Majd barna, izmos karját nyújtotta felém, hogy felsegítsen. Éppen azon a ponton voltam, hogy elszédüljek cigányszerű fekete szemének szépségétől, azon­ban e pillanatban úgy megcsapott a hibátlan fogai közül áradó fokhagymaillat, hogy valóban ájultan estem össze. Mire felébredtem, a Bathurst-Streeti szerkesztőség szo­bájában találtam magamat. A spanyol kék ég, a toreador mély szemei csupán az álomvilágában éltek. De a fokhagy­maillat valódi volt. A főszerkesztő vacsorázott tokaszalon­nát kenyérrel. Mi mást tehettem volna, én is elfogadtam egy szeletet a jóféle hazaiból. De még most is kíváncsian kérdem magamat, mit tett volna velem a spanyol hidalgo, ha törté­netesen nem ébredek fel.--------------------------------o--------------------------------­ÉN ÉS A NŐK vagy KI A LEGSZEBB FÉRFI A VILÁGON?------------o-----------­Regényrészlet. Irta: Meló Diák.------------o-----------­.. .amikor lassan lehántotta magáról az utolsó leplet, mint egy tavasszal virágba szökkent rózsa, olyan volt Alt hószinű keble. S mindezt a csodálatos szépséget azzal az egy­szerűséggel tárta elém, amelyet csak azok ismernek, akik — mint én — Európa legszebb asszonyainak légiójával foly­tattak szerelmi viszonyt. Majd elővette az idegen parfömöktől illatozó pénztár­cáját, s játszi könyedséggel kivett belőle négy darab uj tiz­­ezerdollárost. Fogadd el drágám, mondotta könnyekkel a sze­mében, emlékül azokra a meghitt órákra, amikor a magyar nyelv szépségeire tanítottál. Megható volt az egyetemi kép­zettség máza alatt még mindig fennálló kedves naivsága. Nem, drága Alt, mondottam ugyancsak könnyekig meg­hatva, te még nem tudhatod, hogy a mi országunkban férfi nem fogadhat el pénzt attól a leánytól, akit szeret. Úriember a mi szegény, de nemes hazánkban, készpénzt csak hozomány formájában fogadhat el-Legyen hát úgy, ahogy te akarod, bár igazán furcsa szo­kásaitok vannak, te csodás szépségű Don Juan — mondotta Alt, a szokásos meghatott könnycseppel égszínkék szemé­ben, majd beült a Cadillacjába. A motor felbugott, Alt el­tűnt a magyar rónaság porában. Azt hittem, soha többé nem látom viszont. De másnap ott volt újra. Ott volt és ott is lesz, akkor éppúgy, mint 1954- ben, 1956-ban vagy 1959-ben. Mert ég és föld elmúlnak, de Alt folytatásos regényének soha, soha, soha nem lesz vége... WJWJVWWSSMMWSJVWJWWWJVJVJWfSJfJWW. Agyar Ház. A kanadai tör­vények szerint fel kell oszlat­ni azt a részvénytársaságot vagy szövetkezetét, amely egy kivételével minden tagját ki­zárta, ha ez az egy tag elérte a 99-ik életévét, vagy ha már korábban kizárta sajátmagát. Kizáródott sérvek nem vétet­nek tekintetbe. Don Giovanni. Szégyelheti magát. A Kanadai Vigyorság sokkal több, mint 1003 nő szi­vét hódította meg egyedül Torontóban. Aida- A Radamassey-hall e­­lőadásai oly zsúfoltak, hogy Miss Acousticsnak már nem jutott hely. Malenkov, Rákosi, Révai. Menjenek a pokolba. Fúró János. A sajtóalapra beküldött ajándékát 500 dol­lárt köszönjük. Reméljük, hogy szép példájából a többi fúrók, csepűrágók és sírásók is tanulni fognak. B. M. Montreal. Az emlitett állást, ahol a fizetés havi 8 ezer dollár volt és amiért nem kellett mást csinálni, mint a I mások szennyesét alaposan j kiteregetni, már betöltötték. A hóhér állást azonban még megkaphatja. Hirdetés- 18 éves csodála­tos kékszemü hajadon olyan semmirevaló DP ismeretségét keresi, aki az életében még semmit sem dolgozott és nem is ért semmihez. Hozomány 10 millió dollár. (A nagy to­longásra való tekintettel je­lentkezni lehet a torontoi Maple Leaf Gardensben. (Be­fogadó képesség 20 ezer sze­mély.) Göndör Frici, New York. A haj vágás és a zsebvágás nem mindegy. Az egyik tisztessé­ges foglalkozás az utóbbi pe­dig ... SZERKESZTŐI ÜZENETEK Az április elsejére való tekin­tettel ezúton közösen válaszo­lunk számos olvasónknak és tisztelőnknek, akiknek más alkalommal nem lehetne mél­tón megmondani a vélemé­nyünket. Bizottmányi ajelnök. Té­vedni méltóztati'k. A Sóhiva­talt már Mária Terézia korá­ban kitalálták, s azóta bél­és külföldön megszakítás nél­kül működik. M. Nyilas Töhötöm- Vélemé nyünk szerint semmi kilátás sincs arra, hogy a német cso­dafegyverek 1954 folyamán megváltoztassák a második világháború kimenetelét. Eb­­beni reményeiben bizonyára csalatkozni fog. Dr. Hírig Simon. Sajnos fel kell világosítanunk önt, hogy a Kanadai Vigyorság nem az izr. hitközség hivatalos lap­ja. Pápista olvasó. Annak a ké­résének, hogy lapunkban semmiféle eretnek megmoz­dulásról ne adjunk hirt, nem tehetünk eleget. Nagy szám-! mai vannak református olva-' sóink. Református olvasó. Annak a kérésének, hogy lapunkban semmiféle pápista megmoz­dulásról ne adjunk hirt, nem tehetünk eleget. Nagy szám­mal vannak katolikus olvasó­ink. Piszkos névre hallgató ka­nadai bolsi újság keres nagy­­gyakorlattal rendelkező ha­landzsa és maszlag írókat. Fi­zetés Moszkvából csekken, írni és olvasni nemtudás nem akadály. Állástkeres. Andrássy ut 60-ban nagyszerűen kiképzett és igy nagy gyakorlattal ren­delkező kiirtó, tehetségéhez il­lő munkát vállalna. A legpisz­kosabb ügyet is lelkiismerete­sen elintéz. Ajánlatok ‘a meg­induló napilap’ jeligére e Holdba küldendők-Bols Erik. A címünkre kül­dött csomagot megkaptuk. A pokolgép alkatrészét nem tud juk használni. Kérjük, hogy legközelebbi küldeményénél a 13 inches gyuj tózsinórt hasz­nálja, ez jó lesz a függönyre. Kiváncsi, Welland. Szökő­évben sem esik a szerda csü­törtökre. Délceg Pista. 48 éves korá­ban már nem adoptáltathatja magát. Kár volt megöreged­nie. f i Pénz és csomag küldés teljes garancia mellett Magyarországba 1009 FORINT CSAK 38.50 DOHÁR. NAGYOBB TÉTELNÉL ÁRENGEDMÉNY. Gyógyszer és IKKA csomagok küldése. Biztosítások és ingatlan közvetítés. Forduljon bizalommal: DR. BORGIDA JÓZSEF ÜGYNÖKSÉGI IRODÁJÁHOZ — 463 Spadina Ave., — Toronto, Ont. — Telefon: WA. 4-7430 Esti órákban: HU.-1-2607 MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ DR. HECKENAST DEZSŐ volt budapesti kereskedelmi akadémiai tanár hites könyvszakértő többéves kanadai gyakorlattal adóügyekben és vállalati könyvelésben magyar cégeknél könyvelést vállal. Cim a szerkesztőségben, Telefon: EMpire 3-7678-EXPRESS TRAVEL AGENCY DR. TELEKES LAJOS volt budapesti ügyvéd ÚJBÓL KÜLDHETŐ RUHÁSCSOMAG MAGYARORSZÁGBA Kérjen részletes tájékoztatót. Szeretetcsomagok a világ minden részébe. Pénzküldés a legelőnyösebb áron- Gyógyszerküldés. Bármilyen recept megrendelhető. [Hajó- és repülőjegyek. Jogi, kereskedelmi, könyvelési, ADÓ, bevándorlási és állampolgársági ügyekben tájékoztató. Fordítások. 396 College St- Toronto, Ont., Canada — WA-1-7743 • Béla deák Dal az idegen leányról Annyira lassítottam, hogy csaknem lépésben halad­tunk el mellette. Neu sóhajtva nézett a vízesés után s egyik dobozból zserbót kotorászott elő. Egy darabkát a számba tömött s maga is beleharapott egybe. — Nem könnyű kérdést adtál fel. — kezdte aztán— Éppen, mert még nem voltam szerelmes, nehéz eltalálni, hogy mikor állottam közel hozzá. De megpróbálom. Ta­lán két ilyen eset is volt életemben. Az elsőnél tizenhárom éves voltam. Anyámnak volt egy vidéki unokahuga, aki gyakran jött hozzánk Stockholmba. Fiatal volt még, jó­val húszon alul és egy barátom, rokonszenvesen csúnya, nagy orrú diák, halálosan szerelmes lett belé. Ostoba, de kedves, csupasziv verseket irt Ingridhez — mert igy hív­ták a nénémet, aki festeni való szép lány volt, de súlyos gondjaiban nem is tudott időt szakítani ahhoz, hogy sze­relmes legyen. Anyja nem sokkal azelőtt halt meg s ő divatszalont akart nyitni a fővárosban. Ennek a kedves, bolond, de reménytelenül és légie­sen rajongó diáknak én voltam akkor a bizalmasa, tanács­adója, menedéke és talán — ne nevess ki — egy kicsit az anyja is. Igen, tizenhárom éves csitri létemre anyja is voltam. Mert őszinte és bizalmas volt hozzám ez a hu­szonhárom éves csecsemő. Nekem sírta el minden bána­tát, tő'em várt vigaszt, sőt tanácsot is. Én voltam a leg­főbb bírája együgyű, de hangulatos és meleg verseinek s ha én nem lettem volna, akkor tán felakasztja magát sivár manzárdszobájának gerendájára. De én ott voltam mellette, nem hagytam elcsüggedni. Két kézzel pazarol­tam rá tizenhárom éves kanári mivoltom minden anyás­kodó hajlamát és csacsi, de valahogyan mégis öntudato­san nőies szeretetét. Hangsúlyozom: csupán szeretetét és nem szerelmét- Bár az is lehet, hogy amikor bubánat­­tól lógó Cyrano-orrát ölembe ejtette s én anyáskodva si-Béla deák Dal az idegen leányról mogattam csapzottan borzos haját, akkor a jelenet ön­ként adódó meghittsége egy kicsit már elmosta a szere­tet és szerelem amúgy sem túlságosan éles határvona­lait. Ha most igy visszaemlékszem, tényleg úgy tűnik, hogy legalábbis egyes helyzetekben odáig ment ez a vi­gasztaló anyáskodás, hogy már kicsit több volt az egy­szerű szánalomnál és vigasznyujtásnál. így szerettem, féltettem és babusgattam ezt a nyakigláb diákot. Talán még komolyabb áldozatra is képes lettem volna érte. De mai eszemmel úgy látom, Fogy ez a szeretet, vagy ha úgy tetszik szerelem aligha volt több a főzőcske játszás­nál, vagy annál a szeretetnél, amit még annakidején nagy és szent komolysággal a babáimra pazaroltam. — Na és egy-egy anyai csók? — Nem. Ez eszünkbe sem jutott volna. De hova is gondolsz? Ne felejtsd, hogy akkor még csak tizenhárom éves volttam és a diák nem belém, hanem unokanővérem­be volt szerelmes. — Az előbb két esetről tettél említést. Ez volt az el­ső. És mi a második? — Türelem, barátom, türelem! Elmondom azt is, de előbb rágyújtunk. — Ez a második eset — mondta egy mély szippan­tás után ------lényegesen komolyabb volt, hiszen abban az időben már tizenhat éves voltam. Akkor volt éppen ki­forróban a mostani tenniszstilusom- A számomra immár nem sokat nyújtó stockholmi oktatók után egy Olaf Jör­­gensen nevű norvég tenniszbajnok vállalta egy időre ed­zésemet. Nem fogadott el érte pénzt. Szívességből csinál­ta. Igen dekorativ külsejű, mulatós férfi volt, jóval felül a harmincon és csodásán játszott. Én a tizenhateszten­dős leányok szív- és lélegzetelállító rajongásával bámul­tam benne az érdekes férfit, akinek olyan szabályos for­mában deresedett a halántéka, mintha valami színpadi —- 124 — — 125 —

Next

/
Thumbnails
Contents