Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1953-09-05 / 35. szám
n M íg jönni fog, még jönni keli, jj . Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at Szerkeszti : Autorízed as Second Class Mail 362 Bathurst St., Toronto KENESEI F. LÁSZLÓ Post Office Department Ottawa 3 évfolyam 35 szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1953 szeptember 5 DR BARÁTH TIBOR : Mit tudunk a Szovjetunió rabszclgatáborairói ? A Szovjetben felállított rabszolgatáborokról Nyugatnak hosszú ideig csak töredékes fo galmai voltak. Magát a tényt, — a táborok létét, — tudták ugyan, de nem ismerték sem azok óriási méreteit, sem drámai éietét, és főképen azt nem, miképpen illeszkedik bele ez az intézmény a Szovjet politikai és gazdasági rendszerébe. Erről a hosszú ideig gondosan őrzött titokról az 1949-50-ben sürü egymásután megjeleni könyvek, az amerikai munkás szakszervezetek valamint az Egyesült Nemzetek jegyzőkönyvei lebbentették fel a fátylat. Ezekben a müvekben jórészben a kényszertáborokból csodálatos körülmények között megmenekült és Nyugatra szökött szem tanuk számolnak be szenvedéseikről és hozzák a szabad világ tudomására, mi az ember ércéke a Vasfüggöny mögött. Ezekből a munkákból megtudjuk, hogy a kényszermunkatáborok nagyvonalú és céltudatos megszervezése a harmincas évek idejére esik, amidőn Sztálin uralma millió és millió ember feláldozásával megszilárdult és az oroszok, a belső biztonságot elérve, hozzáláttak, hogy a bolsevista világ-imperializmus elveit rendszerbe foglalják, az odavezető útakat és módokat kigondolják és megvalósítására az első lépéseket megtegyék-A Szovjet világimperializmus doktrínája abból indul ki, hogy a bolsevista rendszer fennmaradása magában Oroszországban, a “Proletár Hazában” sem lesz addig biztos, amig az ország olyan katonai és ipari erővel nem rendelkezik, amely szükség esetén Nyugattal szemben is meg tudja védeni önmagát. Ezért a Kremlin mesterei évtizedes háborús gazdálkodás keretében az ország erőforrásainak vaskézzel való feltárását, az égető steppék és fagyos tundrák kiaknázását tűzték ki célul, hogy igy a termelés színvonalát Amerika termelése fölé emeljék. Ez a feladat a száz évvel elmaradt országban egyrészt óriási és olcsón dolgozó munkástömegek előteremtését tette szükségessé, másrészt e tömegeknek gyéren vagy egyáltalában nem lakott, minden higeniai berendezést nélkülöző egészségtelen területre való vezénylését. Mivel ilyen feladatra önkéntes munkaerőt nem lehetett szerezni, hát kényszeritették az embereket. így született meg az intézményes rabszolgatábor gondolata és az állandó diktatúra fenntartása, mint a Szovjet háborús gazdálkodásának két mestergerendája. Ezekbe a táborokba viszik be azokat az embercsoportokat, amelyek a fokozatos iparosítással feleslegesekké válnak eredeti munkahelyükön, vagy a rendszer jövőbeli lehetséges ellenségei, avagy akik egyszerűen útjában állnak a szláv-bolsevista imperializmus világhatalmi törekvéseinek. így ezek a kényszermunkatáborok már elvi elgondolásukban is egyúttal likvidáló táborok: aki oda bekerül, onnan többé nem tér vissza. A munkatáborok intézménye tehát nemcsak a gazdasági élet nélkülözhetetlen eleme, hanem egyúttal a bolsevista rendszer politikai biztonsági szelepe is. A táborok e kettős jellegük miatt már kezdettől fogva úgy tűntek fel a kérdés szakértői szemében, mint a bolsevista rendszer leglényegesebb eleme, anélkül az “Istentelen Paradicsom” fenn sem állhatna. A táborok szeges dróttal körülkerített barak- vagy sátortelepek, melyeket katonailag őriznek fegyveres erővel. A táborok lakóinak semmi összeköttetésük sincs a külvilággal, ők teljes elszigeteltségben élnek. Nyomorult öltözetben, kevés táplálékkal napi 12- 14 órát dolgoznak, de munkabért nem kapnak. Meg van szabva, mennyi munkát köteles egy-egy munkabrigád naponta elvégezni. A- melyik brigád a normát nem teljesiti, annak élelmiszeradagját arányosan csökkentik. A kollektiv felelősség általános. Az ellenőrzés rendkívül szigorú: a végzett munka és az elfogyasztott kenyér mennyisége a számadásokban egyensúlyban kell álljanak. Mivel a legtöbb brigád norma alatt dolgozik, a munkások éheznek és legyengülnek. A legdrasztikusabb eszközökkel űzik őket munkára, hiszen az emberi élet mitsem számit, s nekik úgyis el kell pusztulniok. Az őr — nariadcsik leggyakrabban alkalmazott biztató szava, arnidőn a barakból kitereli a rabokat az, hogy aki utoljára megy ki, leütik: “Kifelé, de az | utolsó nélkül!” — Wykhadi bez porladniado- j vi-Higiénikus berendezés, kórház, vagy or- j vosi segitség a telepeken nincs. Ezért a kö- j zepes halandóság évi 12 százalék körül mórok, vagyis az átlagos élet hossza a táborokban nyolc esztendő. Az alatt a lakók teljesen átcserélődnek. A kolymai aranybányákban pl. több mint ezer halál esik minden kitermelt tonna aranyra, ami a moszkvai bankok pincéiben halmozódik fel. És hogy mennyi j baj és jaj, mennyi halálos áldozat jelzi a ra-; bök által épitett nagy északi vasútvonal minden kilométerét, azt csak az Úristen tudja! Figyelembe véve ezeket a körülmnéyeket, a táborok lakói valóban rabszolgák, a szó legprimitívebb értelmében. Aki a drótok mögé kerül, belép a “lassú halál” birodalmába. A táborokban dolgozó rabszolgák létszáma 15-20 millió körül mozog, akik együttvéve akkora területen mozognak, mint Kanada fele. Ezeknek azonban törpe százaléka sem kerül oda bírói eljárás útján. A táborokat tömeges razziák és kitelepítések révén töltik fel, tehát közigazgatási úton. A toborzás egyszerű és brutális: az embereket és asszonyokat emberi méltóságukra való tekintet nélkül terelik, akárcsak az állatokat. A kényszermunkások zömét az első időszakban, 1980-1940 között főleg parasztok alkották, akik a mezőgazdaság rohamos gépesítése következtében eredeti munkahelyeiken feleslegesekké váltak, viszont a kolhozoktól idegenkedtek és a gyárakban sem voltak elhelyezhetők. E feleslegesnek és a rendszer ellenségének tekintett emberanyag lett a szovjet világimperializmus első áldozata. Tíz év alatt mind meghaltak. A második tízéves periódusban, 1940-től 1950-ig, a kényszermunkások zömét azok a nem szláv kisnépek alkották, akik a belső oroszositás útvonalán laktak,, a török-tatár népiségü kalmük, ingus, karacsa és tecsen népek, a krimi tatárok, volgai németek és a görög telepek. Ezeket a népeket a maguk során tömegesen deportálták, deportálásukkal egyidejűleg megszüntették “köztársaságaikat”, falvaikat átkeresztelték és helyükre oroszokat küldtek. E kisnépek, mint a természet megannyi színes eleme, letűntek a történelem színpadjáról s örökre elvesztek az orosz sülyesztőben,. Ugyanez lett a sorsuk a balti népeknek: letteknek, litvánoknak és észteknek, akik a két világháború között virágzó kulturális élettel rendelkeztek. Amikor a Szovjet “felszabaditotta” őket, mivel elsőrendű stratégiai értékű helyen laktak, rögtön deportálták őket, helyükre szintén oroszok jöttek, akik igy újabb lépést tettek Nyugat fel,-1950 után megint újabb népelemek adják meg az orosz haláltáborok uralkodó színeit. Ezúttal a yaltai és potsdami szerződésben szovjet befolyási övezetté tett Közép- és Kelet-Európa nem- szláv népei adják a rabszolgákat: katonák, értelmiségek, parasztok, papok, apácák, és a szovjettel elégedetlen munkások. A deportálás ugyan már itt is megkezdődött a “felszabadításkor” a vezető polgári és katonai elemek és a hadifoglyok elhurcolásával, de mégnagyobb méreteket öltött 1951 májusától kezdve, amidőn a budapesti kommunista kormány bejelentette, hogy “kiirtja” a nép ellenségeit. A Magyarországon rendszerré előléptetett likvidálás röviddel utóbb átcsapott Romániába is és azóta hosszú szerelvények viszik a kárpáti szorosokon át Szibéria temetőibe a nem-szláv dunai népeket. Sztálin megmondotta: a szláv hegemónia dunavidéki kialakítása csak vagónkérdés. A szovjet munkatáborok igy nemcsak a bolsevista gazdasági rendszer legfőbb tartóoszlopa és a politikai rezsim biztonsági szelepe, hanem egyúttal a gyökeres oroszositás legkegyetlenebb eszköze is. A szovjet rabszolgatáborok fenntartása a müveit emberiség legnagyobb szégyene. Ez az intézmény nemcsak az isteni parancsokkal ellenkezik, hanem a tételes nemzetközi joggal is. “A fajirtás bűnének megelőzéséről s büntetéséről” szóló nemzetközi egyezmény ugyanis, melyet az Egyesült Nemzetek 1948 december 8-án emeltek határozattá, a faj irtás fogalmának meghatározásakor ezt mondja: “A jelen egyezményben fajirtás-ELFOGTAK ÖT KOMMUNISTA VEZETŐT--------------------Q-------------------A detektiveknek néha nagyon magasra kell felmenniök. Az amerikai FBI detektivjei például 2428 méter (8000 láb) magasra másztak fel néhány nappal ezelőtt — de a fogás, amit csináltak, megérte a hegymászás fáradalmait. A californiai Sierra hegység egyik csúcsán, két és félezer méter magasságban egy kis erdei házikóban öt gyanús alakot találtak: négy férfit és egy nőt. Az igazoltatás során kiderült, hogy a legveszedelmesebb gonosztevők mind az öten. Ketten körözött kommunisták, akik magas biztosíték letétele után megszöktek, a másik három pedig segítő és bűntársuk. A leghíresebb közöttük Robert G. Thompson, aki az USA 11 vezető kommunistája között van és az állam ellen tervezett fegyveres és erőszakos összeesküvés miatt ült a vádlottak padján. A társa Sidney Steinberg, aki szintén a 11 között volt és- szintén biztosíték (bail) I letétele után szökött meg. A három bűnsegéd: Carl Edvin Rasi, Samuel J. Coleman és Shirley Keith dienen szintén ismert, veszedelmes kommunista vezetők, a földa atti bolsevista mozgalom tagjai. A szökevények bajuszt, szakállt növesztettek, hajukat befestették, hamis igazoló papírokat használtak, de a bűnügyi nyilvántartóban lévő ujjlenyomataik alapján könnyű volt megállapítani személyazonosságukat. . Annál nehezebb volt eligazodni a nevek körül. A jeenleg Sidney Steinberg nevet használó és ilyen néven szökésben levő kommu! nista vezetőt születésekor, Litvániában, ahon nan az ottani zsidóüldözések miatt menekült el, Qvsejus Sarfstenasnak hivták, ezzel a névvel vándorolt be az USA-ba- Azóta három nevet használt: Sidney Steinberg, Sid Stein és Joshua Newberg. Akár mi is a nevük ezeknek a kommunistáknak, az az egy biztos, hogy most már nem fognak tudni megszökni az igazságszolgáltatás keze elől. A két vezető kommunistával együtt most már heten lakat alatt vannak a tizenegy közül, öt még mindig szökésben van. Thompsonnal együtt annakidején hárman szöktek meg. Egyiküket, aki a Guss Hall nevet viseli, Mexikóban elfogták és kiadták az USA- nak. A két másik, Gilbert Grün és Henry Winston szökésben vannak. Ugyancsak megszökött a letartóztatás elől Fred Fine, James E. Jackson és Wiliam Nathan Marron. A letartóztatást maga Edgar Hoover, az FBI vezetője hozta nyilvánosságra. Az amerikai bolsevisták és moszkvai ügynökök elleni nívós harcnak, amelyet Hoover és McCarthy szenátor folytatnak vállvetve, újabb jelentős győzelmet jelent az öt veszedelmes bolsevista letartóztatása. Az amerikai hatóságok és az USA egész közvéleménye nagy érdeklődéssel várja az elfogottak kihallgatását. Érdekes lesz megtudni, hogy kik bujtatták és pénzelték őket VVVVVV**^»N<VVA-V*»»>VVWWVVM*V*S*>/»VWV«M alatt az alábbi cselekmények valamelyikét kell érteni, melyet azzal a szándékkal követnek el, hogy egy nemzeti, népi, társadalmi vagy vallási csoportot részben vagy egészben kipusztitsanak. Ilyen bűnök ha az illető csoportra szándékosan oly életfeltételeket kényszerítenek, amelyek maguk után vonják annak teljes vagy részbeni testi elpusztulását. A szovjet munkatáborokról ma birtokunkban lévő ismeretek alapján tehát kétség nem fér ahhoz, hogy ezek a táborok teljesen kimerítik a fajirtás bűntettét. Az sem kétséges, hogy a bolsevista rendszer, hogy fennmaradhasson, a dunai népek “elfogyasztása” után újabb tömegeket fog a halál birodalmába hurcolni. És ez igy fog folytatódni mindaddig, amig az egész világ bolsevistává nem lesz, vagy amíg a Szovjetbirodalmat el nem pusztítják. Ez elől a dilemma elől nincs kitérés. Mi menekültek aggódva kérdezzük, vájjon megérti-e Nyugat, hogy az idő elérkezett a két lehetőség közti választásra? éveken át. Hogy nem éltek rosszul az biztos. Az erdei házért, amelyet négy hónapra béreltek ki, hatalmas összeget fizettek és elforgatásukkor kétezer dollár készpénzt találtak náluk.---------—i------o--------------------ÚJRA AMERIKAI ÉLELMISZERT OSZTANAK BERLINBEN---------o---------Néhány hetes szünet után újra megkezdték a nyugatberlini hatóságok az amerikai élelmiszercsomagok kiosztását az éhező ke-! letnémétországi iakossák számára. A kommu j .listák mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a keletnémeteket a csomagok átvételében, de hiába. Az első napon százhúszezer éhező német verekedte át magát a város közepén húzódó “vasfüggönyön”, hogy hazavihesse az életmentő csomagot. Az éhség úgy látszik jó tanácsadó, mert a keletnémetek a legravaszabb ötleteket találják ki, csakhogy éhező gyermekeikhez juttassák az amerikai ajándékokat.-----------------o----------------A BŰNÖZŐ ALVILÁG TÁMOGATJA NEW YORK VÁROS POLGÁRMESTERÉT?-------o------A világ legnagyobb városa, New York rövidesen uj polgármestert választ, mert Impeiliteri polgármester hivatali ideje ez év őszén lejár. (A nevét csak a new-yorki olaszok tudják kimondani, a többiek egyszerűen csak “ímpi”-nek hívják.) Legkomolyabb ellenfelének Robert F. Wagner manhattani városatya, a köztiszteletben álló R. F. Wagner néhai szenátor fia mutatkozik-Wagner egyik választási beszédében kijelentette, hogy számos bizonyítók áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy Impi-t az alvilág, a kábitószerkereskedők, leánykereskedők, zsaroló bandák és egyéb gonosztevők támogatják, mert nagyon meg vannak elégedve szemethunyó politikájával. (Aznap, amikor a beszéd elhangzott, a rendőrség leleplezett két titkos bordélyházat, és egy lehajt, amelyben 13-14 éves portorikói leányokat árultak.) Wagner beszéde nagy feltűnést keltett, ugyanis Bemard M. Baruck, a “liberáis” balszárny vezére, a nemzetközi pénzpiac fő mozgatója ugyanazon a napon az egekig dicsérte Impellitterit, kijelentve, hogy a polgármester városvezetése “bölcs, tiszta, becsületes és hatásos.” A newyorkiak azt mondják, hogy ha Wagnernak van igaza és Impi összejátszik a gangsterekkel, akkor újra ő lesz a polgármester — ha Baracknak van igaza és tényleg tisztességes, akkor meg úgyse lesz tovább pogármester, mert a banditák nem szeretik, ha erőskezű ember kormányozza a világbűnözés központját.--------------------o---------------—_ OROSZOK HALLGATTÁK KI MANDZSÚRIÁBAN AZ AMERIKAI HADIFOGLYOKAT Az északkoreai vörösök fogságából hazatérő amerikai katonák elmondották, hogy a kínai kommunisták hadbalépése után sok amerikai foglyot átszállítottak Éséakkoreából a Yalu folyón át Mandzsúriába, Autung városba és ott szovjetorosz tisztek hallgatták ki az amerikai tiszteket. A kihallgatások után a foglyokat visszaszállitották Északkoreába és ott fogolytáborokba vitték őket. És most az oroszok, mint “semleges” nemzet akarnak az U. N. előtt déntőbírói szerepet játszani a koreai kérdésben!-----------------o-----------------HÍREK A REPÜLÉS KÖRÉBŐL A K. L. M- Holland Légijárat üzembe helyezte az első útasszállitó gépet, amely kombinált motorokkal van felszerelve, amelyek egyesítik a rendes repülőmotor és a turbina tulajdonságait. A turbina-motor kombinációval hajtott első útasszállitó gép az elmúlt szombaton tette meg első mentrendszerü útját Amerika és Európa között. Az Atlanti-óceáni repülőjáratok között erős verseny folyik, s ezek közül a hollandok Super-Constellation-gépei jól fel vannak szerelve a versenyre. Minden gépben van elektromos hűtőszekrény, hatvan személy számára felszerelt konyha, hideg-meleg folyóvíz és bár. VASÁRNAPRA MEGSZŰNIK A HŐHULLÁM-------o------A kanadai idő járás jelentés szerint 80 éve nem volt ilyen meleg Kanadában. Az óriási hőhullámnak már több halálos áldozata van. Szerdán Torontóban négyen haltak meg a nagy hőségtől. A szörnyű kánikula azonban napokon belül enyhülni fog, így szeptember 5-6-ára már kellemes őszi időjárásban lesz részünk. A nagy hőséggel kapcsolatban ! azt tanácsoljuk olvasóinknak, j hogy ne igyanak sok vizet. Az ital legyengiti a szervezetet. Inkább langyos teát, vagy feketekávét igyunk.------------o------------KUTYAHUST ETETTEK A FOGLYOKKAL-------o------Szemtanú nyilatkozata a koreai hadifoglyok helyzetéről Paul Von Liles, amerikai ezredes elbeszélése szerint legalább 60 amerikai katona halt éhen a fogolytáborban. Az ezredes, hogy bajtársain segítsen rádióadásokban akart segítséget kérni az Egyesült Nemzetektől. Az engedélyt a vörösök megadták, a beérkezett élelmiszert azonban arra használták fel, hogy a hadifoglyokat a kommunista hadseregbe csalogassák. Néhányan a rettenetes éhség kínzása miatt beálltak közéjük. A gyengeségtől mozogni sem tudtak. Egy északkoreai orvos mikor megvizsgálta őket. kijelentette, hogy ha azonnal nem kapnak élelmiszert, mind meghalnak. A koreaiak megpróbáltak valami ennivalót előteremteni! de nem volt más, csak kutyahús, de a foglyok azt is jóízűen megették és mindnyájan elragadtatással nyilatkoztak annak nagyszerűségéről------------o------------IRÁN VÖRÖS KÖVETE ÖNGYILKOSSÁGOT KÍSÉRELT MEG-------o------Teherán. Magasállásu hivatali személy közölte, hogy a szovjet itteni követe Anatoli Lavrentiev öngyilkosságot kísérelt meg. A szovjet távirati iroda a Tass a hírt cáfolta. Az öngyilkosságnak az oka, hogy a követ nem tudta teljesíteni Moszkva parancsait. Riporterek szerint Lavrentiev állapota életveszélyes, a szive alatt érte a golyó. Lavrentievet Moszkvába idézték a szovjet kormány félrevezetésével vádolva, mivel jelentéseiben az iráni kommunista pártot (Tudeh) elég erősnek tartotta “egy kommunista köztársaság megszervezésére.”------------o----------— MIT TERVEZ TITó? ezt kérdezik most Olaszországban. Tito ugynis csapatokat vont össze Trieszt, Jugoszlávia által megszállt zóna határám Az olasz kormány erre mozgósitotta haderejét, hogy minden eshetőségre készen legyen. SZERKESZTŐSÉGI ÓRÁK-------o------Közöljük olvasóinkkal, hogy szerkesztőségünkben hivatalos órát péntek, szombat és vasárnap nem tartunk.
