Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-08-29 / 34. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eperiez Százezrek ajakán. Vörösmarty i *«** * •- i1 '<'■< C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZIaö Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 3 évfoyam 34 szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1953 augusztus 29 \ LőRINCZ ISTVÁN: Ä HAMIS “CSIPKERÓZSA” Csipkerózsa, — ha nem ismernénk, — a mesebeli király­leányt, nagyot aludt egyszer, vagy jó száz esztendőt. És az­után, mikor felébredt, csodálkozva ült fel, dörzsölgette világ­szép arcocskáját és nem akart hinni csillagragyogásu, cso­dálkozástól kerekrenyilt szemének, hogy mennyit változott a világ. így tesz most az amerikai sajtó is, így dörzsölgeti az ál­mot, így csodálkozik azon, amit az északkoreai, illetve vörös­­kinai fogságból hazatért csaknem ezer amerikai fogoly be­szél el a “vörös paradicsomban” szerzett kiköpött tüdővel, tönkrement idegekkel megfizetett tapasztalatokról. “Nahát, hogy milyenek ezek a kommunisták!” — mond­ják az amerikai újságírók és taktusra csóválják mendenttu­­dó fejüket. “Nahát, ezek a kommunisták!?” Az amerikai újságírók csodálkozása az egyetlen igazán csodálkozásra késztető az egész szomorú ügyben. Mert az amerikai sajtó nagyon is jól tudta, csak nem akarta tudni, nem akarta észrevenni, amiről a szegény haza­térő foglyok beszélnek. ' írott és szenátusi vizsgálóbizottság előtt tett eskü ala^tt vallott bizonyítékok vannak rá, hogy F. D. Roosevelt és áz egész amerikai sajtó tudott lengyel forrásból már 1943-ban arról, amit a vörös banditák Katynban műveltek tízezer lengyel tiszttel. Hogy mit müveitek? Oh, semmi különöset! Sírt ásattak velük, azután tarkónlőtték őket, egy kis me­­szet szórtak minden sorra és azzal se törődtek, ha még élt, hörgött, mozgott, kegyelemlövésért könyörgött egy-egy ál­dozat, földet szórtak rájuk a többiekkel, azután uj sírásás, uj tarkónlövés, uj mész, uj föld, uj gödrök, uj lövések, uj hör­­gés — mindaddig míg a tízezer el nem némult a katyni erdő vérszagu, égetett mészszagu, hullaszagu levegőjében. “Kérem a sajtót, hallgassanak Katynról — mondotta F. D. Roosevelt a többszáz újságírónak egy sajtókonferencián— mert ne makarom Sztálin személyes érzékenységét megsérte­ni és veszélyeztetni az amerikai-szovjet jóviszonyt.” Ott volt ezen a sajtókonferencián az a Mr. White is, aki kétévre rá, 1945-ben nyilvánosságra hozta “Report on the Russians” cimü bolsevistaimádó könyvét. Ott voltak a töb­biek is, mind, akik “náci propagandának”, fasiszta hazug­ságnak minősítették mindazt, amit az istentelen bolsevizmus ellen harcoló német, olasz, lengyel, szlovák, belga, finn, hol­land, magyar, román, bulgár, horvát é& maguk az orosz fajú, a Vlaszov hadseregben küzdő volt szovjetállampolgárok val­lottak az amerikai hadsereg kezébe kerülve a háború után. Unatkozva hallgatták a tömeggyilkosságokról, halálme­netelésekről, kínzási módszerekről, orvosi kísérletekről szóló vallomásokat — és nem hitték el őket. Sajnos, minket a háborút végigkínlódottakat nem tud­nak meglepni, borzalommal, csodálkozással eltölteni a haza­térő amerikai foglyok elbeszélései. Mi egyszerűen nem is szá­mítottunk másra, mert mi ismerjük a saját bőrünkön meg­ismertük az U. S. A. egykori nagy “szövetségesét”, a Szov­jetuniót. Mi nem tudunk már álmából felriasztott Csipkeró­zsika módjára csodálkozni azon, hogy a foglyulejtett ameri­kai katonáknak csontrepesztő hidegben, étlen-szomj an kel­lett napokon, éjszakákon át gyalogolniok. Hogy aki elfáradt azt lelőtték, vagy puskatussal agyonverték. Hogy kábítósze­rekkel próbálták árulóvá tenni a foglyokat. Hogy csak az kapott enni, aki hajlandó volt katonai titkot elárulni. Hogy szemenköpték, arculütötték, kinevették, aki a nemzetközi hadifogoly egyezményekre próbált hivatkozni. Számunkra, —sajnos mindez régen nem újság, mint azok számára volt, akik az amerikai sajtóból ismerve az oroszokat illetve a bol­sevistákat indultak el a Korea-i harctérre s estek a vörösök fogságába. Van egy amerikai találóskérdés: “Fehér alapon fekete — és mégis teljesen vörös, mi az?” — És a megfejtése: “új­ság”! Ez a találóskérdés teljesen jellemző volt az amerikai sajtóra és részben még ma is az. Mister White a New York Herald Tribune-tól roppant büszke arra, hogy ő mindég a legaktuálisabb kérdésről írja a vezércikkeit. De most, ezek­ben a napokban, mikor a visszatérő katonák a szovjetbánás­módról számolnak be, Mr. White egyetlen mondatot, egyet­len szót nem irt le és nem ir le Koreával kapcsolatban. A “wonderful” bolsevistákról nem mer most Írni, hát másról beszél, kínosan, keservesen összeír tücsköt, bogarat és re­megve reméli, hogy az emberek elfelejtették már a könyvet, amit a bolesvistákról irt. Elkenni, elhallgatni nem lehet azt, amit a hazatérők mondanak. Pár nap, pár hét és ezer család kapja vissza ré­gen elveszettnek hitt, mégis visszavárt családtagot. Kétezer szomszéd, jobbra-balra az ezer hazatérőtől hallani fogja rö­videsen a meztelen, kegyetlen, vádoló igazságot. Ez már há­romezer család. És ha a háromezer család csak egy-egy ba­rátnak mondja el, az már hatezer és ha a hatezer a szomszé­doknak, az tizennyolcezer család és egy hónap múlva milliók Folytatása a 2-ik oldalon. CHURCHILL-EISENHOWER TALÁLKOZÓ A LÁTHATÁRON -----o----­Angliai jelentések szerint Sir Winston Churchill angol miniszterelnök tárgyalni fog Eisenhower elnökkel, hogy a koreai kérdés miatt fennálló feszültséget Anglia és Amei’i­­ka között megszüntesse. Az elmúlt héten Churchill j kétszer járt Londonban, hogy í fontos politikai konferenciá­kon vegyen részt. A tárgyalá­sok központja a koreai kérdc sek tisztázása volt. Londoni nagy újságok szak­értőinek véleménye szerint sokkal fontosabb, hogy Ame­rika és Anglia fennakadás nélkül együtt haladjon, mint hogy csekély jelentőségű dol­gokon, mint például az India felett folytatott vitán össze­vesszenek.------------o------------­MÁR SZIÁMBÁN IS.... -----o----­A sziámi rendőrség letar­tóztatott 11 embert, köztük Sziám volt katonai parancs­nokát kommunista összeeskü véssél vádolva, melynek célja Pibulsongram kormányának megdöntése volt. Rendőri je­lentések szerint az összeeskü­vés mögött Viet Nam-i kom­munisták álltak.------------o------------­TEJSZÁL LITÓK SZTRÁJKJA FENYEGETI TORONTÓT-----o----- ' Könnyen előfordulhat, hogy egy rege! a háziasszonyok nem fognak tejet találni az ajtó élőit. Komoly tárgyalá­sok folynak a szakszervezet lés a torontói tej szállító társa­ság között a szállítók részére bevezetendő 5 napos hét prob­lémájáról- A szakszervezet kí­vánsága szerint szerdán nem dolgoznának a tejesek, vi­­szint ez munkatöbletet jelen­tene keddre, mert a szerdai szükségletet is kedden kelle­ne kiszállitaniok. Ha a tár­gyaló felek nem tudnak meg­egyezni, a tejszállító munká­sok sztrájkot kezdenek.-----------o-----------­ANYAGI SEGÍTSÉGET KAP IRÁN AMERIKÁTÓL-----o----­Loy W. Henderson, Ameri­ka iráni követe tárgyalásokat folytatott F. Zahedivel, Irán jelenlegi miniszterelnökével. A tárgyalások során az ame­rikai követ bejelentette, hogy Amerika hajlandó anyagi se­gítséget nyújtani Iránnak. Éhben az esetben még ezév­­ben kapna Irán 23.500.000 dollárt- A feltételek: Irán meg tisztítása a kommunistáktól. NT ^ W V 'W' 'W 'V 'W V ▼TWW ,Vr '*5PrW^ VILÁGKÖRÜLI ÚTJÁRÓL---------o---------­Adlai E. Stevenson, az USA demokrata pártjának el­nökjelöltje, aki többhónapos világkörüli úton pihente ki a bukás fájdalmait és a választási harc fáradtságát, néhány napja érkezett vissza az U. S. A.-ba. Első dolga az volt, hogy a repülőtéren kijelentette az új­ságíróknak: Angliától Japánig mindenütt többet kérdezték őt a “McCarthysmusról”, mint bánni másról. Hogy a kérdés milyen természetű volt, az világos: Azok az elemek, amelyek demokratikusnak játszák ki magukat, természetesen “ször­nyűnek” tartják McCarthy működését. Nem tetszik nekik, hogy a kormányzat hivatalaiból ki akarja küszöbölni a kom­munistákat, hogy az U. S. A. külföldi könyvtáraiból ki akar­ja tetetni a bolsevista könyveket. Ez fáj a “demokratáknak” és az emberi szabadságjo­gok megsértését látja benne, hogyha egy egyetemi tanártól meg merik kérdezni, hogy kommunista szellemben neveli vagy nem az ifjúságot. Ez a McCarthy elleni támadás volt. A. E. Stevenson leg­fontosabb dolga, 6 hónapi külföldi útja végén. Hogy Ázsia lángol, Afrka forrong. Európa haldoklik a demokraták 20 éves gyászuralma következtében, arról mélyen hallgat. nyíró József KÖSZÖNETÉ----------o---------­Nyolc hónapja tartó súlyos és minden pillanatban ka­tasztrófával fenyegető betegség után talán sikerült újra az élet partjára kapaszkodnom és a gyógyulás útjára lépnem. Bár orvosaim véleménye szerint még mindig hosszú hónapok­ra van szükség a legkedvezőbb esetben is, hogy veszélyen kí­vül elfogadható állapotba kerüljek, nem halogathatom to­vább a kötelességet, hogy ha közvetve is, hálás köszönetét ne mondjak a kitűnő és tekintélyes “Kanadai Magyarság”­­nak ügyem szives felkarolásáért és a nyújtott segítségért. Ebben szerény személyemen túl a hazátlan és árva menekült magyar kultúra megbecsülését és értékelését látom, annak a nagy és nemes hivatásnak gondozását, amely ebben a te­kintetben mindannyiunkat kötelez. Külön köszönetem és becsülésem illesse Lőrincz István, bizonyára székely-magyar véremet hivatott, kitűnő “A Fák­lya” cimü cikkéért és bátor kiállásáért. Nem, vagyok méltó rá, de a tárgyi igazmondáson túl jól esik az a szeretet, amely­­lyel életdrámámban mellém állott és segítségemre sietett. Címe hiányában így szoríthatom meg a kezét érte. Nagy megnyugvással tőit el, hogy a magyar ügynek és kultúrának ilyen harcosai vannak. Az élet útjai kiszámíthatatlanok. Talán a legnagyobb meglepetés Paláncz Lipót barátom, egykori székelyudvarhe­lyi játszó- és iskolatársam okozta, aki hirtelen több mint fél­évszázad temetőjéből elsőnek lépett elő, hogy a hasonló gon­dolkodású, értékes magyarok élén segítségemre siessen és a halál ellen folytatott harcom anyagi feltételeit biztosítani se­gítsen. Az ő példájukat követte aztán Kanada magyarsága. Nehéz szavakba fog.alni ilyenkor, amit az ember érez és csak néma öleléssel viszonozhatom a magyarság jóságát, megérté­sét és szeretetét. Áldja meg az Isten mindannyiokat, óvja, védelmezze az idegenben, hogy majd együtt örvendezhessünk a mindenek fölött való pillanatnak, mikor újra édes Hazánk földjére léphetünk, ahol minden, de minden vár, hív és ál­dást tartogat számunkra. Amit értem tettetek kanadai ma­gyarok, azt jóvátétlen nem fogja hagyni, megfizet érte leg­nagyobb kincsem és mindenek fölött való közös hazánk, szép Magyarország. Igaz magyar szeretettel és becsüléssel: El Escorial, 1953 augusztus 17. NYÍRÓ JÓZSEF. Azt mondják: “madarat tolláról, embert barátjáról” — nos: Stevenson hazaérkezése után Rooseveltnéhez sietett leg-HAZÁRDJÁTÉK BÖRTÖNBE KERÜLT MOSSADEGH, IRÁN VOLT MINISZTERELNÖKE először és neki számolt be egy bizalmas értekezleten. Annak a Rooseveltnének, aki Titót istenítette nemrégen, aki a Szov­jetuniót állítja példaképül az U. S. A. elé — annak a Roose­­veltnénak, aki nemrégen hazatérve földkörüli útjáról, szin­tén azzal kezdte, hogy az egész világ fel van háborodva Cc- Carthy miatt. Nyilvánvaló, hogy ugyanazokkal a körökkel érintkez­tek mindketten : a Rosenberg barátokkal, akik azt szeretnék, ha az U.S.A.-ban továbbra is a kommunisták lennének az ál­lami hivatalokban. Miért fáj az egész világ demokratáinak McCarthy mű­ködése? Mr. Stevenson — talán akaratlanul, amit egy olyan mű­velt koponyáról, amilyen ő kétségtelenül, nehéz elhinni — a bolsevista-marxista harcmodort, az úgynevezett “dialektikus materializmust” használja ki McCarthy ellen. Azt mondja, hogy McCarthy “módszerei” ártanak külföldön az USA hír­nevének. Tehát az, hogy szenátusi vizsgálóbizottság elé állít­ja. a gyanús elemeket és kellemetlen kérdéseket tesz fel ne­kik. És azt merészeli mondani, hogy a külföld úgy nézi Mc­Carthy vizsgálatait, mint a nyugati világ a bolsevista “kira­katpereket”. Mintha az U.S.A. szenátusának tagjai injekci­ókkal, pofonokkal, éheztetéssel és kínzásokkal kénvszerite­­nék vallomástételre a kihallgatott személyeket, amint azt a szovjet teszi! A külföld nem tekinti így a McCarthysmust! Legfeljebb bizonyos elemek világszerte! Azok az elemek, amelyeknek fáj az, hogy valaki meg akarja akadályozni azt, ami eddig történt, hogy a Rosenbergek, Alger Hissek, Rotschildek ki­árusítsák az U. S. A. összes katonai és politikai titkait a leg­­többetigérőnek, a Szovjetuniónak! Érdekes tanulmány lenne, ha Stevenson megmutatná azoknak a listáját, akik előtte elítélően nyilatkoztak az USA- ban folytaott antibolsevista harcról. Nem lenne különös, se véletlen, ha ugyanazok nevét találnánk meg ebben a névsor­ban, akik annakidején a Rcosevelt-Truman éra alatt segéd­­j kezet nyújtottak hatszázmillió ember kommunista rémura­lom alá hajtásában! FOGÓCSKA — BUJÓCSKA 1 A mi elképzelésünk szerint gyerekek­nek való játék a fogócska-bújócska, de úgy látszik más a helyzet Teheránban, ahol fel­nőttek, államfők és miniszterek fogócskáz­­nak, bújócskáznak. A játék nem uj ott se. A jelenlegi uralkodó apja, az öreg SHAH vagy három évtizeddel ezelőtt elfogatott és bör­tönbe záratott egy izgága férfit, akit Mossa­­degh-nek hívtak. Azután az öreg Shah meg­halt, a fia lett az uralkodó — és a volt fogoly­ból Irán miniszterelnöke, majd diktátora lett. Akkor ő kezdett el fogócskázni: az ural­kodó család tagjait elfogta, ha azok el nem bújtak előle. Kéthete maga a Shah volt kény­telen szökve kirepülni világszép felesége tár­saságában, saját repülőgépén a saját orszá­gából. Pár napra rá az uralkodóhű csapatok akarták elfogni Mossadegh-et, de csak az üres ágyát találták. Elbújt. Az uralmat a Ró­mából akkor hazainduló Shah parancsára Zahedi tábornok vette át és felszólította az elbújt miniszterelnököt, hogy adja meg ma­gát. Erre az egyik rádióállomás egy másik fel szólitást közölt, amelyben Mossadegh szólít­ja fel megadásra a tábornokot. Két napig így fogócskáztak, míg végül az öreg, beteg Mossadegh megadta magát. Abban a pizsa­mában, amelyben megszökött, jelentkezett a tábornoknál, sírva, nádbotra támaszkodva... És amíg igy fogócskáznak, bújócskáznak Te­heránban az uralkodók és miniszterek, ad­dig az iráni ^kommunista párt, a Tudeh párt komolyan szervezkedik, persze Moszkvából irányítva! Oroszországnak feltétlen szüksé­ge van háború esetén az iráni olajra. Az ál­datlan, évek óta húzódó olaj vita a vörösök malmára hajtja a vizet — egyszerrecsak a szovjet lesz az úr a gazdag olajmezőkön. Akkor többé nem fogócskáznak, bujócskáz­­nak már a Shahok és miniszterek, mert az----------o---------­Mossadeghet, Irán volt miniszterelnökét börtönbe juttatta a multheti iráni forron­gás, amelyik először menekülésre kényszeri­­tette a Sha-t. Az uralmat ideiglenesen Zahe­di vette át- Mossadegh-el együtt börtönbe került három segítője is, a volt belügymi­niszter és Mossadegh politikai tanácsadója. Teheránban megnyugodott az élet, és a Shah véleménye szerint hamarosan véglegesen le­zárul a forrongás. Zahedi magához rendelte a külföldi dip­lomatákat. hogy a kormány változásait meg­beszéljék.-----------------o------------------400 UN-BELI KATONA MARAD A VÖRÖSÖKNÉL----------o---------­Tokio. A kommunisták értesítették az UN vezetőségét, hogy körülbelül 400 hadifogoly úgy döntött, hogy nem tér vissza hazájába, hanem a vörösöknél marad. A vörös rádió je­lentése szerint a kommunisták “megtettek mindent”, hogy rávegyék őket a hazatérés­re, azonban minden rábeszélés ellenére sokan választották a szabadság helyett a kommuniz must. s • t-----------------o----------------­AMERIKAI ÉS KANADAI KÖZÖS LÉGVÉ­DELMET SÜRGET BRADLEY General Omar N- Bradley, az amerikai szá­razföldi haderők parancsnoka az újságírók­nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy elérkezett az idő, hogy Amerika és Kanada halasztást nemtürően azonnal építse ki a kö­zös légvédelmét egy esetleges orvtámadás­sal szemben. Ez ügyben személyesen óhajt tárgyalni Eisenhower elnökkel, kit arra kér, hogy haladéktalanul kezdjék meg a tárgya­lásokat St. Laurent kanadai miniszterelnök­kel ez ügyben. A VILÁG KÖRÜL

Next

/
Thumbnails
Contents