Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-25 / 30. szám
Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty r*' * • C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI P. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa — % évfolyam 30 szám. Ära : 10 Cent. 1953 julius 25 MAKACS GYENGESÉG------------O----:-------Irta:- Dorothy Thompson.-------o-------M. Bidault megjegyzései a külügyminiszterek washingtoni konferenciáját követően nem fogja felbátorítani a németeket az amerikaiak által kívánt erős Egyesült Európa megvalósításának támogatására. M. Bidault megállapította, hogy: 1. a francia parlament nem fogja ratifikálni az Európai Védelmi Egyezményt külön francia protokollok nélkül, 2. írásos angol társulás nélkül, 3. a Saar kérdés előzetes rendezése nélkül, a francia kívánságoknak megfelelően. Ezek a feltételek a német szocialistáknak és semlegesség pártiaknak a kezébe játszák át a helyzetet akkor, amikor a nyugatnémet választási hadjárat már megkezdődött, I amelynek főtárgya a külpolitikai helyzet. Belsőleg Nyugatnémetország virágzik. A foglalkoztatott munkásság számának emelkedése 1918 óta a legmagasabb Európában, kivéve Luxemburgot, amelyé ugyanakkora. Pénze szilárd, az életstandard emelkedik, a házépítés kétszerese az angolnak és háromszorosa a franciának. Belsőleg az Adenauer kormány megállta a helyét. De külpolitikájával szemben növekszik az ellenzés és pedig főleg azért, mert azzal vádolják őt, hogy az nem német, hanem amerikai, hogy elhanyagolja az egyesült Németország propagálását és mert mint mondják Adenauer Pán-Európa álmai a franciák miatt nem fognak megvalósulni tudni, mert Franciaország sohasem fog beleegyezni abba, hogy egyenlő politikai jogokat kapjon Németország, sem abba, hogy egyenjogú résztvevő legyen az Európa hadseregben. A Kreml célja, hogy minden áron aláássa Adenauer kormányát és szétroncsolja az Európai Védelmi Egyezményt. A francia makacsság a Kremlnek segít. Az Egyesült Államok mint nagyhatalmat kezeli Franciaországot. Ha Moszkva elfogadja az ajánlatot, egy nagyhatalmi külügyminiszteri találkozóra, Franciaország ott lesz a négy között. A washingtoni találkozó előtt jelentették ki, hogy a három külügyminiszter tájékoztatni fogja 11 kis szövetségesét az Északatlanti Egyesülésből, hogy miről tárgyaltak és mit határozttak. Röviden, Franciaország látszik az enrópai kontinens egyetlen képviselőjének. De milyen logika alapján ? Napoleon idejében a franciák voltak a legéletképesebbek, legharciasabbak és számban leghatalmasabbak. Kevesebb mint két generációval később Franciaország vereséget szenvedett nem Németországtól, csak a poroszoktól. Ma Franciaország számban a negyedik európai hatalom Európában. Kisebb lélekszámú mint Nyugatnémetország és Olaszország. Ha Angliát is Európához számítjuk, akkor Franciaország lakossága csak 15 százalékát teszi ki Európa népességének. Ha csak a nyugateurópai szárazföldet vesszük, Franciaország még mindig kevesebb mint 18 százalékot képvisel. A francia felfogás, hogy ők még nagyhatalom, abból ered, hogy vannak még gyarmataik. De északafrikai gyarmatai, amelyekből szerezte mindkét vüágháboruban a katonáit, bugyborékolnak a lázadástól. Politikailag Franciaország a legingadozóbb hatalma Európának, olyan alkotmánnyal, amely lehetetlenné teszi bármely kormányának, hogy legalább annyi ideig maradhasson hatalmon, amig meghozhatná a legszükségesebb intézkedéseket. Iparilag — és pedig minden természeti befolyásoltság nélkül — alacsonyabbrendű, mint Nyugatnémetország. Ha Olaszországnak meglennének ugyanazok a természeti forrásai, mint Franciaországnak, felülmúlná az utóbbit. Az európai kontinens ma hatalmi és védelmi ür. Mint Korea, (a másik félsziget) Nyugateurópa megtámadható szárazföldi hadsereggel és ma nyitva áll kivédhetetlen támadásoknak Szibériától a Rajnáig. A probléma nemcsak eszmei, hanem főleg stratégiai és földrajzi. Csak az összes európai hatalmak egyesült ereje töltheti be ezt az űrt. De egy Egyesült Európában Franciaország szerepe a megfelelő mértékre csökkenne, és ez az, amit a franciák nem akarnak elfogadni, ragaszkodva továbbra is egy nemlétező hatalomhoz, és megpróbálva gyarapítani azt a keveset, ami van, olyan módon, hogy rombolják és nem engedik kifejlődni a másét akkor, amikor a helyzet minden létező erő együttműködését kívánná. Oroszország, a nagy szárazföldi hatalom, amely éppúgy, mint De Toqueville idejében, árnyékot vet egész Európára és fél Ázsiára, nem törődik Franciaországgal. Oroszország csak egyet akar, tehetetlen Németországot semlegesítve addig a pontig, ahol már nem tudja megvédeni sem sajátmagát, sem mást. Ebben a törekvésében Oroszországot nagyban segíti Németország nagyhatalmi komplexumu nyugati szomszédja és Amerika vonakodása attól, hogy megtámadja az illúzióit ennek az általunk örökké favorizált nemzetnek. * * * Dorothy Thompson, a kiváló angol ujságírónő fenti cikkét, a “Globe and MaiP’-bő! vettük át még pedig azért, mert annak minden sorával magunk is egyetértünk. Az “ötödik” hadoszlop kommunista öszszeesküvői itt nyüzsögnek közöttünk: öklöt ráznak, asztalt vernek, átkoznak és dicsőítenek. Ez a kommunista bűnszövetkezet úgy úszik a nyugati társadalmakban, mint a tengerben a jéghegy. Kétharmada- vagy talán több is- láthatatlanul terpeszkedik és épiti egyre nagyobbra azt a zátonyt, amelyet a kényelmes és gyanútlan nyugati országok hajójának szán. A nyilvános szervezkedés, a látható sajtó, a látható vezérek csak a megtévesztés eszközei. “Gyertek csak közelebb, csillogják a nivó felett úszók. Mi a demokrácia megingathatatlan talaján állunk. Jogokért harcolunk. Egyforma darab kenyérért és az arculvert testvériségért. A békéért s az életért. A szabadságért és az egyenlőségért. Fegyverünk az értelem és a meggyőzés. Kritikánkat a tiszta ész fénye világítja meg. Terveinket bátran vetítjük a jövőbe. Igazságnak álcázott szakállas ostobaságok, szépségnek maszkírozott reakciós tévelygések fékje leomlott rólunk. Képzelgések, bávatag remények szemforgató “józan” segíteni akarás nem illik bele a mi terveink határozott ütemébe. Előre tekintünk és merünk is előre menni az emberiség békéjéért és szabadságáért.” A kommunista igéretföld jéghegyéről ilyen dallamokat énekelnek a vöröspikkelyes szirének a ma még valóban szabad vizeken evező nyugati hajósok felé. Az ígéretek jéghegye csillog. A jól hangszerelt dallam simogat. És a szabad országok hajóin meglazul a fegyelem. Egy csoport — a tudatlanok és gonoszok csoportja — irányt változtat. Nem hiszi el többé, hogy észak észak marad, dél pedig dél örökké. Nem hiszi el, hogy a jóság, szabadság és béke honába feltört tenyereken és mun hajózni. Nem hiszi el, hogy az igazi szabadság és béke honába feltört tenyreken és munkában megizzadt testeken keresztül vezet az ut. Nem hiszi el, hogy várni kell, nem hiszi el, hogy lemondani és küzdeni kell. Nem hiszi el, hogy dolgozni és önmagában megtisztulnia kell. Nem érti meg, hogy szabadság, tisztaság és béke annyi lehet csak a társadalomban amennyit az ember, az egyén önmagában megvalósít. A vöröspikkelyes szirének énekelnek. A jéghegy sziget csilláma csillog. A tudatlanok és gonoszok csoportja fáradt. Fáradt uj feladatokra, gyenge a tiszta hitre, gyáva és erőtlen arra, hogy uj embert faragjon önmagából az önmegtagadás és kitartás vésőjével. Már csak arra van ereje, hogy a hamis megváltás hideg szigete felé evezzen, ahol a szirének szava szerint majd mások teszik boldoggá, szabaddá és mások biztosítják neki a békét, ő nem akar mást csak hagyni magát. Evez hát megfeszített erővel a gonoszság vörös zátonya felé. A féljók és félokosak második csoportja a vízbe dobja az evezőt. Csak félszemmel és szemérmes óvatossággal tekint a “szirének” mély hangjára. Halljuk csak, mit is énekelnek azok a tüzrevaló vörös félemberek. Egy pillantás a nyugodt fölénnyel álló elszigetelt harmadik csoport felé. (Egyházak, tudósok, irók és művészek. Józan és kemény kisemberek. Nem inognak meg a mézes muzsikára. Az isteni kurzusban hisznek. Tudják, hogy gyengék, de hiszik, hogy erősek lehetnek. Tudják, hogy hosszú az ut, de nem végtelen.) És az ingatag tehetetlen félszemmel sandít, félfüllel hallgatódzik. Különös számtani műveleteket végez önmagában. Elég okosnak hiszi magát ahhoz, hogy felmérje a helyzetét. Rendszeresen jár a templomba. Úgy hiszi, jó ember. A kötelességeit teljesíti. Hiszi, hogy az anyag csak másodrendű. Hiszi, hogy Isten az ur mindenekfölött. Irgalmas és adakozó, mindig,-amikor érdemes. Hazudni csak kényszerből szokott. Alázatos, ha gőgös nem lehet. A rágalmak iszapját csak arra fröcsköli, aki a szemébe mondja, hogy erkölcsi bátorság hijján egy gyenge szellő fuvallata romokba dönti évekig tartó szemforgató áj tatosságát is. Tudja, hogy rossz keresztények a csak vasárnapi keresztények. Hallotta azt is, hogy az ember és társadalom megtisztulása akkor lehet csak tökéletes, ha a krisztusi tanítás élesztője kijön vele a templomból és ott van a munkapad mellett a gyárban. Ha beszivárog a családi élet szentélyébe és a társas érintkezés szabályainak is a normája lesz. Azt is tudja és hiszi, hogy a kereszténység íem nyim-nyám visszahúzódást, ütődött asszivitást, nem áléit szellemi impotenciát, .anem kiállást, bátorságot, önfeláldozást — ha kell harcot követel meg mindenkitől. A kereszténység nem az eldobott evezők vallása nem dermedt csodavárás az árral, hanem a tiszta lélek és tiszta szem a jóságért és Krisztusért aktivitásra lendítő nagyszerű ereje. De ez a második csoport — talán a legnagyobb számú a szabad világ hajójában — óvatosan leszorított füleinek nyílásán át hallja — egyre hallja a vörös szirének énekét. Vágy és valóság, hit és gyakorlati magatartás különös masszává olvad benne. A “józan” mérlegelés számvetésre készteti. Mi lesz, ha egyszer mégis a vörös jéghegy világa elkövetkezik? Beszélnénk, dolgoznánk, imánk ellene — gondolják magukban — de mi olyan kicsinyek vagyunk. És mi lesz a családdal, ha Malenkov egyszer partra száll és likvidálja mindazokat, akik valaha a vörös vizek ellen eveztek ? Az élet célja az élet — mozdul meg egy szemfényvesztő önfilozofia — talán becsületesen élhetnénk akkor is. Különben sem igaz, hogy a kommunisták bezárják a templomokat, — mozdul tovább a gyáva önigazolás. Tragédia lenne azt hinni, hogy minden kommunista gonosz ember, — fut tovább a gondolat. Én várok, őrzöm a becsületet. Imádkozom, dolgozom és ha kell, ha kényszerítenek, hát kikötök én is a vörös hegyen. A vörös szirének talán profán dalokra tanítanak. Gonosz intézkedések végrehajtó bábja lehetek, de ha eljön majd az idő senki se felejtse el, hogy jó maradtam és számíthat rám a szabad világ. És csobbannak az evezők a vízben. A megalkuvók keze lehanyatlik. A hajó meg egyre siklik a vörös világ felé. Nézzünk csak körül. Hogyan nyüzsögnek ezek a “jó”, “kedves”, sokszor vallásoskodó HATODIK HADOSZLOPOSOK. Figyeljük csak meg, hogy az igazságtalanok, hazudozók, gyülölködők, gőgösök és rágalmazó ájtatoskodók kezéből hogyan hullik ki az a képletes evezőlapát, amellyel pedig a kibontakozás tiszta partjai felé lehetne evezni. Mert a vörös szirének fáradhatatlanul énekelnek. Ragyog a kommunista jéghegy és napról-napra terjed a vizalatti zátony. Az elhatározott bolondok ötödik hadoszlopát az áljó nyim-nyámok hatodik hadoszlopa gyarapítja. Ha pedig egyszer ez a két hadoszlop teljes számban egyesülni tud nem kétséges, hogy a szabad világnak mi lesz a sorsa. Végh Imre. FONTOS A KATONÁK SZAVAZATA A VÁLASZTÁSON —0--Az augusztus 10-én sorrake rülő országos választásokon a jelenleg hat külföldi országban szolgálatot teljesítő kanadai katonák is hallatják majd szavukat. Az a 105 ezer szolgálatot teljesítő férfi és nő, akárhol is állomásozik, szavazatra jogosult. A konfederáció óta most először 16 éves kadétok is szavaznak. Mindenegyes ka tona az otthoni szavazókeiiilete képviselőjelöltjére adja le szavazatát. Nem adják azonban a civil szavazatokhoz a katonai szavazatokat — csak a választást követő egy hétre. A katonai szavazatok számlálását egy nappal a civilek választása után kezdik meg s csak az ezt követő szombaton fejezik be. A katonai szavazatok már j ónéhányszor befolyásolták, JOBB KÉSŐN, MINT SOHA —o— Bonn. A Szövetséges Nagybizottság (Allied High Commission) ma bejelentette, hogy az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország hozzájárult Adenauer kancellár azon kérelméhez, hogy németeket is bevegyenek a tanácsadó testületbe mind a három zónából, akik ajánhatják olyan háborús bűnösök részére a kegyelmet, vagy szabadonbocsájtást, akiket annak idején a szövetségesek ítéltek el. Az amerikai hivatalos személyiség, aki ezzel kapcsolatban nyilatkozott, a következőket mondta: “A háborús bűnösség problémáj a nagy pssihologiai jelentőséggel bir Németország esetleges részvételével kapcsolatban az európai védelmi egységben.” (Szép, hogy végre már Amerika is rájött erre? Szerk.)---------------o---------------KÜLDJÉK ŐKET OROSZORSZÁGBA------o-----Bonn, julius 22. Az angol hatóságok jelentik Bonnból, hogy hat németet, köztük két nőt ma az oroszok részére folytatott kémkedés miatt letartóztattak. Egyik nő az angol katonai telefonközpontnál dolgozott, a négy férfi közül az egyik a német Légierőknél volt tiszt a háborúban és két éve a kommunista párt tagja. Ajánlatunk: Küldjék őket Oroszországba! Ez lenne a legsúlyosabb büntetés számukra. illetve megváltoztatták a választás eredményét. 1917-ben 14 polgári szavazattal megválasztott képviselő bukott ki a katonák szavazata következtében. 1945-ben pedig az akkori miniszterelnököt Mackenzie King-et érte hasonló sors. Ma a katonai szolgálatot teljesítők száma legalább öt ezerrel múlja felül az 1940 háborús évét. így nagyon is feltehető, hogy jó néhány fejfej melletti választást a katonai szavazatok döntően befolyásolnak majd. Egyéb lényeges különbség is megállapítható az 1949 és az 1953 kanadai katonai szavazat tekintetében. Most vagy háromszor annyian fognak majd szavazni, mint akkor. 1949-ben 40 ezer volt a haderő létszáma, de csak a 21 évet betöltötték rendelkeztek szavazati joggal. Minthogy azonban 1950 szeptemberével az egész haderőt hadiszolgálatra állították át, korra való tekintet nélkül mindenegyes tagja szavazhat. Áll ez az Army és Navy 16 éves jelöltjei számára is. A tengerentúli szolgálatot teljesítő katonák számára két szavazati kerületet állapítottak meg. Az egyik központja az angliai London, míg a Távolkeleté a japáni Kure. A Kanadában szolgálatot teljesítő katonáknak pedig három külön szavazó kerületbe osztották. TITO FÉLTI AMERIKÁT ——o-----Ljubljana. Özv. Rooseveltné ma itt megállapította, hogy McCarthy szenátor metódusai teljesen olyanok, mint Hitleré és Sztáliné. Kijelentette, hogy csaknem mindenki Jugoszláviában azzal a kérdéssel fordult hozzá, vájjon McCarthy és követői nem veszélyeztetik-e az Egyesült Államokban a szabadságot? Mrs. Roosevelt erre azt felelte, hogy nem szereti McCarthyt, de nem tartja jelentőségteljesnek. (Részünkről ez alkalommal is eltér véleményünk Mrs. Rooseveltétől, amennyiben jelentősnek tartjuk a sokat emlegetett szenátort.)------------o------------M A G Y A R-J UGOSZ LÁV KÖZELEDÉS?-----o-----Az Associated Press jelenti Budapestről, hogy a magyarországi szov j etkormány Bulgáriával együtt lépéseket tett a közelmúltban a Jugoszláviával való szomszédi kapcsolatok megbékítésére. A két Moszkvából dirigált kormány hajlandónak mutatkozik a véres határvillongások megszüntetésére, amelyek akkor kezdődtek, mikor Tito látszólagosan szakított a Cominformmal. A magyarországi kormány diplomáciai jegyzéket küldött most Belgrádba, amely szerint hajlandó egy jugoszláv-magyar vegyesbizotitságot felállítani, hogy “megelőzze, illetve megszüntesse a határincidenseket.” Ez volt az első nem ellenséges hangú jegyzék 1948 óta Budapest részéről, bár a felelősséget most is a jugoszlávokra hárítja a történtekért. Bulgária ugyanolyan hangú jegyzéket küldött, ebből is látszik, hogy minden moszkvai parancsra történik.------------o------------A VATIKÁN ÉS KANADA------o-----St. Laurent miniszterelnök ma Thretford Minesben választási hadjárata során tartott beszédében kijelentette, hogy azok, akik azt vallják, hogy ha Kanada követet küld a Vatikánba, sértő lenne vallási meggyőződésünkkel szem ben, azok nem gondolkodnak helyesen. Ezek vallási megnyilatkozásnak látnák ezt a tényt és nem annak, ami valójában, politikainak. Nem volna egyelőre értelme annak, hogy nemzeti felfordulást okozzunk ennek a kérdésnek a felvetésével, de a nap el fog jönni, mikor a követet ki fogják nevezni, — mondotta a miniszterelnök.) Most látjuk mi magyarok, milyen rendes ország is volt a miénk. Kanadában nemzeti nyugtalanságot okozna, ha a 47 százalék katholikusok kívánsága teljesedne és az ország követet küldene a pápához. A 70 százalékban katholikus lakosságú Magyarországon nyugodtan elfogadott tény volt az, hogy az államfő és kevés kivétellel az egymást követő miniszterelnökök protestánsok voltak. (De ez a szabadság és mi, “elnyomók” voltunk.)
