Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-18 / 29. szám
1953 julius 18 6 KANADAI MAGYARSÁG B E R I A UTÁN... Folytatás az első oldalról. digi sajtókommentárok is csak találgatásokra szorítkoznak. A nagy hírügynökségek, a A. P„ U. P., Reuter legjobb szovjetszakértőik tollából közölnek fejtegetéseket, amelyeknek összegezése körülbelül az, hogy a szovjet berkein belül nagy harc folyik a har falómért és a háromtagú legfőbb párt és államvezetőségből egy ember kiesvén most már Malenkov és Molotov között párharc fog folyni, amig az egyik végső győztesként kerül majd ki. Arravonatkozólag azonban, hogy világpolitikai szempontból mik lesznek a közeli és távolabbi következmények, mégcsak találgatni lehet. A MI VÉLEMÉNYÜNK A szovjet sajtó és rádió, az egész bolsevista hírszolgálat teljesen és kizárólagosan rafinált, minden vonatkozásban pontosan kiértékelt hazugságokra van felépítve 1917 óta. Ha esetleg véletlenül valami igazat kénytelenek mondani, azt is csak ezért teszik, mert előző és utánakövetkező hazugságokba véletlenül beleillik. Csak sajnos, az emberi természet olyan, hogy arról, ami nekünk tetszik, szívesen elhisszük, hogy igaz, míg a nemtetsző dolgokat hazugságnak tatrjuk akkor is, ha esetleg érezzük, hogy igazak. Talán igaz, hogy Beriát megbuktatta Malenkov. De, gondoljuk csak meg: a szovjet világuralomra tör és szeretné megnyerni az egész világ munkásságát a bolsevista eszmének. Vájjon, jó propaganda-e, hogy a szovjet rendszer legfontosabb szervének a vezetője maga sem hive a rendszernek és áruló? Ha gyszerüen Beria “likvidálása” lett volna a cél, akkor eltették volna láb alól és dísztemetést rendeztek volna neki. Nem ő lett volna az első szovjetvezető, akivel ez történt. Vagy “megölették” volna egy “imperialista” ügynökkel. Valószínűnek tartjuk, hogy az egész ügynek egyetlen célja a nyugati szabad világ befolyásolása. Vagy azt nyugattal, hogy belső bajok gyengítik a vezetést, vagy azt, hogy fel akarnak számolni a akarják elhitetni a bolsevizmus vezetői a múlttal, és békés alapon szeretnének megegyezni a nemkommunista világgal. De akár igaz ez a hír, akár megbukott Beria a kazár tömeggyilkos, akár nem és csak taktikai okokból vonult háttérbe, egy dolgot biztosnak tartunk: ha a nyugatiak megpróbálnak megegyezni a szovjettel, a helyett, hogy legyőznék és eltipornák, úgy a világ rövidesen látni fogja ennek súlyos következményeit. tésben és a vasutak igazgatásában merült ki. Ma a kép sokszáz millió dollár odavándorlásával, amit az atomfejlesztés érdekében ott befektettek, alaposan megváltozott. A Grand Junction külvárosában van az Atomic Energy Commission koloradói nyersanyagosztálya. Itt dolgoznak az emberek, akik a fennsik területén elszórt uránium leletek kiaknázása révén, irányítják az atomipar kifejlesztését. Körülbelül 4-5 ezer ember vesz részt a vállalkozásban. A kormány 500 embert alkalmaz, mint geológust és bányamérnököt. Több mint ezer ember foglalkozik közvetlenül bányászattal A mélyfúrásokat 500 ember irányítja. 150 ember dolgozik a teherautók szolgálatában, amelyek a felszereléseket szállítják el. A többi kibányászott anyag finomításával és az építkezésekkel foglalkozik. A képzett geológusok és bányamérnökök mellett, akik tudományos alapon kutatnak a vadonban uránium után, sok “műkedvelő” uránium kutató is akad. Többszáz ilyen vállalkozó kér engedélyt kutatásokra évenként, de még rengeteg terület van, ahol senki sem próbálkozott. A fenti adatokat a United States Vanadium Company “Mesa Miracle” cimü röpiratából vettük, amely hangsúlyozza, hogy sok társaság fogott össze, hogy a koloradói fennsík bányakincseit napvilágra hozza.. Nagy és kistőkéjü részvénytársaságok, helyi érdekeltségek, magánemberek fektetnek itt be rengeteg munkát és pénzt — és osztoznak a haszonban, ha van. Az Atomic Energ-y Commission bátorítja az ilyen vállalkozások létrejöttét és csak akkor kér szerepet, amikor az urániumot kibányászták és kifinomitották. A kifinomitott urániumot különféle telepekre szállítják el, amelyeket a kormány tart fenn, hogy az atomenergiát kitermeljék. Lehet, hogy atombomba lesz az urániumból de lehet, hogy megint valami uj csoda, amely az átlag ember köznapi életét van hivatva feljavítani.----------------------o---------------------MENNYI ÉRTÉKE VAN OROSZORSZÁGBAN AZ EMBERNEK? ------------o-----------Barth a Albert, volt honvédelmi miniszter memorandumot nyújtott be a Fehér Házban Eisenhower elnöknek, amelyben az elnök figyelmét újból felhívja a magyar hadifogoly kérdésre. A memorandum igen érdekes része, amelyben Bartba Albert ismerteti Vorosilov tábornagy, orosz városparancsnokkal folytatott beszélgetését, a hadifoglyokról. Ezt a részét részletesen ismertetjük. “Mint honvédelmi miniszter, személyesen kerestem fel Voroshilov tábornagyot, a Magyarországot megszállva tartó vöröshadsereg parancsnokát és jegyzéket adtam át neki, amely 263.000 magyar hadifoglyot mutatott ki. A tábornagy azt a választ adta, hogy Sztálin a Moszkvában járt magyar kormányférfiaknak már Ígéretet tett, hogy a magyar hadifoglyokat 1948 decemberéig hazaküldi. Erre azt kértem, hogy ezt a hivatalosnak tekinthető Sztálin-Nyilatkozatot foglaljuk írásba. Voroshilov ingerülten válaszolta, hogy Sztálin szóbeli Ígérete több, mint akármilyen irás, s aki ebben kételkedik, a nagy Sztálint sérti meg. —De honnan veszi a 263 ezres számot? — folytatta cinikus nevetéssel, talán megL A A A A.AAAAA AAAA 4kAk. A. A. A. A SZTÁLIN KULTUSZ HANYATLÁSA UJ KULTUSZ HIÁNYA MAGYARORSZÁGON---------o--------Amennyire távolodunk időben Sztálin halálától, annyira vészit a magyar bolsevista sajtóban Sztálin természetfeletti mivoltából. Életében olyan istenség volt, akitől minden pillanatban rémülten reszketni kellett s akit éppen ezért pillanatonként ki kellett elégíteni az imádat kifejezéseivel. A halála után következő hetekben istenség maradt, de olyan istenség, akitől már nem kellett tartani, éppen ezért nem is kellett állandóan a legnagyobb imádattal tömjénezni. A ‘nagy Sztálin” formula még előfordul, de a bálványozás tébolyodért megnyilvánulásai már teljesen elmaradtak. Mind ritkábban említi a magyar bolsevista sajtó azt a férfiút, akinek a nevét a napilapok minden oldalán legalább egy tucatszor lehetett olvasni. Ezek után azt kellene feltételeznünk, hogy a Szovjetunió jelenlegi vezetői, Malenkov és Molotov részesülnek abban a tömjénezésben, amely még nem rég Sztálint övezte. Erről azonban szó sincsen. Amíg Sztálin neve még olykor előfordul a cikkekben és a szónoklatokban, addig Malenkovnak, Molotovnak és a többi szovjetvezérnek a nevét példátmutató hivatkozásként soha nem említik s ha olykor, nagyon ritkán elő is fordul nevük a sajtóban, kizárólag tényközlés alakjában. így például a MAGYAR NEMZET május 9-iki számából értesülünk, hogy a második világháború befejezésének nyolcadik évfordulója alkalmából Ottó Grottewohl, Kelet-Németország miniszterelnöke üdvözlő táviratot intézett Malenkovhoz, a 10-iki számban pedig olvashattuk Malenkov válaszát. Azonban a szovjet hatalomnak ez a vezető egyénisége ezzel a ténnyel kapcsolatban sem kapott egyetlen jelzőt, egyetlen sornyi méltatást. Ugyancsak a MAGYAR NEMZET május 9-iki száma vezércikket közöl “Történelmi évforduló” cimmel. Ha ez a cikk néhány hét Ak. A. A A A A A. A A. A Ai.AAAá. A A előtt jelenik meg, akkor Sztálin neve “a világháború győzelmes befejezésével” kapcsolatban minden második sorban szerepelt volna, ő személyesen győzte volna le nagyszerű hadvezéri képességével, államférfiúi bölcsességével a hitleri Németországot. Most azonban a történelmi évfordulót ünneplő vezércikkben a neve egyetlen egyszer nem szerepelt. Malenkov egyetlen egyszer szerepel a cikk végén, amikor a vezércikkíró idézi egy mondatát, de ugyancsak minden dicséret és ünneplés mellőzésével. A vezércikk nem személyiségeket ünnepel, hanem a szovjet népet, a Vörös Hadsereget, a szovjettömb “békeakaratát” és hasonlókat.----------------------o---------------------. URÁNIUM A KOLORADÓI FENNSÍKON ---------—o-----------Uj amerikai iparág bontakozik ki mostanában Amerikának olyan területén, amely mejdnem teljesen ismeretlen és kiaknázatlan volt a második világháború idején. Az uj iparág az uránium bányászat és annak finomítása, mert a finomított uránium tudvalevőleg az atomenergia főforrása. A terület, az úgy nevezett koloradói fennsik, 65 ezer négyzet mérföldet foglal el és négy állam határain átterjed, Colorado, Utah, New Mexico és Arizonában. A vidék sivatagszerü magaslatokból, u.n. “mesak”-ból áll, amelyeket mély szakadékok választanak el egymástól. Az urániumipar a kormány atomtermelésének alapjául szolgál, amely vállalkozásba a USA sokmilliárd dollár értékű felszerelést és építkezést fektetett be. A US Atomic Energy Commission, amelyet a kongresszus 1946-ban hivott életre, irányítja az ipar fejlődésének minden mozzanatát és így az atomenergia kifejlesztését. Az operációk központja a koloradói Grand Junction-ban, a Rocky Hegyek nyugati lejtőjén elterülő városkában fekszik. Tizenhétezer ember lakott ott eredetileg, akiknek foglalkozása gyümölcstermelésben, állattenyészszámolta őket? — A kimutatás, — feleltem — a honvédségre vonatkozik, az utólag elhurcoltak számát megállapítani ne(m tudtuk.- Vegye tudomásul kérem, — zárta le az ingerült vitatkozást Voroshilov — nálunk, a Szovjetunióban nem számoljuk az embereket. Pontosan tudjuk, hány repülőgépünk, tengeralattjárónk, tankunk, ágyunk, géppuskánk van, de — emberekről nem vezetünk kimutatást. Ha a saját embereinket nem számoljuk, hogy képzeli, hogy akkor a hadifoglyokat számon tartjuk? Mikor térhetnek haza? Benne van a békeszerződésben . . . Ahogy lehet . . . Mikor lehet? Annak csak Moszkva a megmondhatója! — Ez volt a “felszabaditó” vörös marsall álláspontja. Nincs a genfi egyezménynek egyetlen pontja sem, amelyet az oroszok meg ne sértettek volna, dacára annak, hogy azt, éppen úgy mint az emberi jogok deklarációját aláírták .”----------------------o---------------------NEVEZETES AMERIKAIAK “Tamás Bácsi Kunyhójá”-nak szerzője (1811 junius 1) Mrs. Harriet Beecher Stowe, előkelő newenglandi család tagja, világhírre tett szert a rabszolgaság intézménye ellen Írott könyvével, a Tamás Bácsi Kunyhójával. A könyv megírására az a törvény serkentette, amelyet az amerikai kongresszus 1850- ben fogadott el a déli államok sürgetésére, a szökött rabszolgák erőszakos visszatoloncolását rendelve el. A szerző az ohioi Cincinnati városban lakott leánykorában. Az Ohio folyó túlsó partján Kentucky rabszolgatartó állam terült el. A szerző gyakran átlátogatott a kentuckyi telepesek birtokaira és hamarosan felismerte a rabszolgarendszer szörnyűségeit. Tamás Bácsi Kunyhója 1851- 52-ben jelent meg először folytatásokban. A szerző elismeréssel emlékezik meg egyes emebries és nagylelkű rabszolgatartókról is. de bebizonyítja, hogy a rabszolgaság maga embertelen intézmény és szabadság meg rabszolgaság nem egyeztethetők össze. A teljes könyv 1852-ben került a könyvpiacra, az északi államok rabszolgaellenes magatartását lényegesen megerősítve. Amikor a polgárháború kitört, már több mint egymillió példányt adtak el belőle Amerikában, sokmillió embert toborozván a rabszolgaságot elítélők táborába. A munkát számos idegen nyelvre is lefordították és sok kiadást ért el itt és a külföldön. A szerző, aki még 1836-ban Calvin B. Stowe lelkészhez ment nőül, sok más könyvvel is próbálkozott, de egyik sem közelitette meg a Tamás Bácsi Kunyhójának a sikerét. Mrs. Stowe 1896 julius 1-én hunyt el 85 éves korában.----------------------o---------------------HOLLANDIÁBÓL KANADÁBA SZÁLLÍTOTT HÁZ Egy uj $10.000-os ház 5 ezer mérföldet “utazott”, míg az ontariói Oshawában letelepült holland bevándorló családhoz (szülők és három fiú) eljutott. Mr. Marius Van de Heuvel nem tudta pénzét Hollandiából Kanadába átutalni. így ott vett meg egy ötszobás házat s szállíttatta le északoshawai telkükre. Egy éve, hogy a család Kanadába érkezett. Eddig hónapos szobákban laktak. Tiz nappal érkezése után már alkalmazásban állt Van de Heuvel a General Motors Corp.nél. A SZERELEM A Melbourne Sun cimü ausztráliai lap értesülése szerint a Commonwealth országok miniszterelnökei nemrégiben megegyeztek Churchillel abban, hogy Princess Margaretet felmentik Erzsébet királynő korai halála esetében reászálló régensség alól. Állítólag a királynő férjét akarja régensnek, de általánosan elterjedt hír szerint Princess Margaret szerelmi regénye Townsend repülőkapitánnyal a valódi oka a szokatlan intézkedésnek.----------------o---------------mit írnak rólunk------o-----Az elmúlt hét folyamán az összes torontói lapok örvendetesen sokat foglalkoztak a Magyarországon beállott, illetve beígért változásokkal. Jóleső olvasni, hogy az írásokból nemcsak őszinte érdeklődés, de határozott helyzete ismeret is kiviláglott. Lám, mire volt jó Rákosi. Azzal, hogy megbukott, eszébe juttatta a világ népeinek, hogy vagyunk, élünk és szenvedünk.----------------o--------------Tó AZ ÓVATOSSÁG A nürnbergi Nemzeti Muzeum kertjében 500 fontos fel nem robbant háborúból származó bombát találtak a földben. Sietve eltávolították a Muzeum rendkívüli értéket képviselő Rembrandt, Dürer és Holbein képeit.------------o------------A SÖTÉT ÁZSIA ------o-----Washingtoni jelentés szerint Bidault francia külügyminiszter közölte Foster Dulles amerikai külügyminiszterrel, hogy vörös Kína nagymértékben felemelte hadianyag szállítását az indokínai kommunista erők részére. Bidault és Dulles 3 és fél óráig tartó tárgyaláson vitatták meg a francia katonai intézkedéseket az indokínai vörösökkel szemben.----------------o--------------A KIS HERCEG SZEMREHÁNYÁSAI ——o-----Az angol trónörökös Charles herceg, a koronázásról hazatérve azzal fordult királynő mamájához: “Én jó fiú voltam, de Apu nem, ő mindenféle játékot megengedett magának. Először megcsókolt Téged, aztán hátrafelémenve lép kedett le a lépcsőkön.” Jókai Mór :___________________________Az Uj Földesúr A törvényszék szembesité mind a kettőt; mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk mellett. Ha kérdék tőlük, miért állítja a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt ? az volt kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát akarja feláldozni, hogy testvérét megmentse. Az kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az. — Valakit el kelle Ítélni, s valakit fölmenteni; csak azt nem lehete földeríteni, hogy kit? Mikor szembeállt a két testvér, olyan érzékenyen tudta egymást kérni, hogy mondjon le szándékáról, minek vállal magára olyan vétket, amit nem követett el? Majd meg vitatkozni kezdtek, egymást keresztkérdésekkel faggatták: hogyan volt ez, hogy történt ez? de mind abból csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a másiknak elmondhatta, s azért tudj a oly pontosan mind a kettő. Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utoljára tartogatott eszközhöz floyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; azok bizonyítani fognak a mellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni. A törvényszék felhivatá a két urat, kik épen nem tudták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a criminálitásba ? Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesiték: — Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak éjszaka, hogy egy csónakos jött el előttük, a kivel szóba eredtek? — Az én voltam! vágott bele Bárd Pál. — Te voltál? szólt fejcsóválva Péter, még ez is te akarnál lenni? Hát ha te voltál, mondd meg. hogy mit beszélt ez a csónakos ott az uraknak? — Hát én hoztam hírül, hogy a d...i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki meg fog halni. Jókai Mór :____________________________Az Uj Földesúr bordával, mert ebben mesterünkre találtunk mind ketten. — Azzal elővevé az óralánczára csatolt kulcsot s kinyitó vele a szekrénykét, melynek felső lapja AJadár arczképe volt, és alatta a levelek. — Ezeket én Írtam hozzád. Aladár azt akarta válaszolni, hogy akkor ezek nem szerelmes levelek, de a mint az elsőt félig elolvasá, nem tehette ezt az ellenvetést; egy fájó, szerető szív sorai voltak azok; nem lehetett ebben ellentmondani. Erzsiké a diadal első perczében, pajkos kaczagással tanusitá jókedvét, hanem a mint látta, hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre heves zokogásra változott jókedve, odaborult Garanvölgyi keblére és bocsánatot kért tőle százszor, ezerszer; hiszen annyiszor vétett ellene! Aladár az első levél elolvasása után némán szoritá meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek azzal vetett véget, hogy “ugy-e öcsém, milyen bolond az ember, mikor magára van”. XVII. KÜLÖNÖS PöRESET. Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként visszatért medrébe; először általános iszap lett belőle, azután apró halastavacskák itt amott a termő földek közepén, miket majd csak a harmadik nyár fog tökéletesen kiszá-Jókai Mór : Az U j Földesűr ritani; pusztulás, romlás képe mindenfelé, a mire utoljára „undorral néz már az ember, mikor restel rajta sopánkodni Még sokáig nehéz volt egyik faluból a másikba menni a megromlott utak miatt, mikről a hidat mind elhordta a viz, és Ankerschmidt nem sietett Brauhausel urnák a “fekete levest” csinálni. — Ha ez az árvíz nem lett volna, soha nem kerültünk volna össze. — Nem törődött ő"most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni, az első vasárnap mindjárt kihirdettették a házasulandó párt, s öröm volt az öregeknek a fiatalokban újra élni. Annálfogva Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a zsebkendőjére tűzött bogokat, ez Grisáknak, ez Brauhauselnek, ez Mikucseknek szól. Csak a negyedik maradt meg; ez Aladárt illeti; de hiszen azon sincs már mit tartogatni tovább. Tudnak mindent. Nem sokára kapott is egy levelet doktor Grisáktól, melyben az érdemes férfiú nagy prosopopoeiával előadja, mily szigorú vizsgálat tartatik illető helyeken a felett, hogy kinek hibája, vagy vétsége okozta e több millióra menő kárt; a bűnös példásan fog lakolni. Az eddigi nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy “egy kis félreértés” okozta az egészet, mely Mikucsik úrral történt, ki roosszul értette át megbízását; azután az ő utasításait is rosszul értették meg; tévs volt az egész , a mi annyival világosabb fog lenni, mivel Mikucsek ur időközben Galicziába tevődött át, s hogy confrontáltathassék, elébb a külön helytartóságok utján a minisztériumot kell megkeresni, és végiére, ha hibásnak találtatnék is, mit nyernének vele a károsultak? testén, lelkén meg az esernyőjén kívül semmije a földön; majd kiheveri ezt is az ország, mint mást, stb. stb. — 279 — — 276 — — 277 —