Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-18 / 29. szám
Még jönni fog, még jönni kell, j Egy jobb kor, mely uián Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty ; z ' -mi I C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 3 évfolyam 29 szám. Ára : 10 Cent. 1953 julius. 18 GYARAKI GÉZA: MOSZKVAI ★ ★ MASZLAG Divatba jöttünk, sajnos, megint divatba jöttünk, mi magyarok. Első oldalon, nagy betűkkel láthatjuk a világlapok szenzációját, a magyarországi kormány változást. És félelem szorítja el a szivünket, mert irtózatos a szerep, amit a nemzetközi összeesküvés, a Moszkvából irányított világkonspiráció szánt szegény, árva hazánknak. MI VAGYUNK A CSALÉTEK A HORGON. És csak az Isten, de most azután csak az Isten óvhat meg minket a csalétek duplán szomorú sorsától: vagy bekap az áldozat, vagy eldob és eltapos a horgász. Csak egészen ostoba, vagy teljesen rosszindulatú nyugati politikusok hihetik el, hogy MINDÖSSZE az történt, ami LÁTSZÓLAGOSAN történt. A titokban balra húzó, a “tárgyilagosság” álarcába öltözött nyugati sajtó roppant tisztességesen kizárólag az események megírására szorítkozik. Mik ezek az események, a hazug, gaz áltárgyilagosság összefüggéseket nem kutató, előzményeket nem figyelő (illetve akarattal figyelmen kivülhagyó) tükrében ? Moszkvta elejtette leghűségesebb talpnyalóját, Rákosi álnéven magyarországi miniszterelnököt játszó szovjetutleveles hóhérját. Uralomra segítette a Nagy Imre álnevet viselő szovjetügynököt, beültetve őt a magyarországi bábkormány minisz- j terelnöki székébe. Felemelték a fontos termelési ágakban foglalkoztatott munkásság fizetését, megszüntették az ingyenes különmunkák, túlórák és “felajánlások” rendszerét. Megszüntették a kényszerkolhozitást és parasztüldözést, hatalmas kedvezményeket nyújtottak (egyelőre csak ígéretben) a magántermelőknek. Baráti jobbot nyújtanak a már csaknem elpusztított középosztály legszélesebb rétegei felé, a “Horthyfasiszta” katonatisztektől kezdve a nagyiparosig és nagykereskedőkig mindenkinek. Minden támogatást és teljes szabadságot Ígérnek a magánkereskedelemnek és magánvállalkozásnak. Hát nenugyönyörü mindez ? Pakkoljunk emigránsok, menjünk haza. Földmives vehetsz tíz holdat és kis házat a kanadai dohányföldön összeizzadt párszáz dollárodon. Kereskedő vállalj el pár jó vezérképviseletet és siess haza, húzd fel a rolót pesti üzleteden. Tanár, mérnök, katonatiszt, indulj vissza, kérd beosztásodat, hiszen Nagy Imre szerint “nem lehet máról holnapra középosztályt nevelni”, szükség van rád. De mielőtt visszaindulsz, hazaindulsz, magyar emigráns, olvasd el azt, ami itt következik: Forgassuk vissza gondolatban a történelem lapjait 32 évvel. Az idő: 1921, a színhely a Szovjetunió. A cár öt éve halott és öt éve a szifiliszes LENIN élet-halál ura Oroszországban. A “szocialista forradalom” fejtetőre állította az egész birodalmat, Rabszolgák dolgoznak a bányák mélyén, öntik a szenet és a.z ércet, de nincs vasút, ami elszállítsa. Gyárkémények merednek másutt az égre, de nem füstölnek, mert nincs szén. A parasztság a közös gazdaságokba “kollektívákba” “kolhozokba” terelve szabotál és éhezik. És nincs kenyér. A 10-12 éves gyermekek csordákba vonulnak, rabolnak, fosztogatnak, emberhúst esznek és a kivezényelt szovjet katonaság nem lő rájuk. Tizenkétéves lányok szülnek az országúton, otthagyják a csecsemőket az árokparton és mennek tovább, hajtja őket a hideg, az éhség és a csordaösztön. Nincs kenyér. Kronstadban a haditengerészet matrózai fellázadnak. És akkor a népbiztosok tanácsának elnöke, a fél tatár, fél zsidó LENIN megtartja történelmi beszédét az “Uj Gazdasági Politikáról”. Idézzünk LENIN 1921-es beszédéből : “Meg kell próbálnunk kielégíteni a parasztság igényeit. A parasztok és földmivesek elégedetlenek, csalódottak és valljuk be, joggal elégedetlenek és joggal csalódottak — és a mai helyzetben nem iis lehetnek mások”. “összegezve, a kisbirtokos parasztságot két dologgal elégíthetjük ki. Mindenekelőtt és elsősorban meg kell hagynunk számukra egy bizonyos, korlátozott szabadságot a gazdasági változás megszokására és az átállásra és meg kell hagynunk számára egy kis magánvagyont. Másodszor : el kell látnunk bőségesen használati cikkekkel és termékekkel.” És most ugorjunk egy nagyot, harminckét évet. Az idő 1953, a hely Magyarország. A szénbányákban, az alumíniumbányákban rabszolgák dolgoznak. Dunapentelén épül a hatalmas “Kombájn”, a csepeli “Rákosi Mátyás” művekben készül a hadianyag, izzadó rabszolgák fordulnak fel az éhségtől a munkagépek mellett. Nincs kenyér. A kolhozokba kényszeritett parasztság is éhezik, nem is szólva a “kulákká” kikiáltott “magánparasztokról”. A külföldtől légmentesen elzárt országokból ellenőrizhetetlen hírek érkeznek* nyugatra: márciusban hatalmas sztrájk a DOROG-i bányákban, áprilisban véres parasztlázadás a Tiszántúlon, májusban szabotázssorozat a fővároskörnyéki “vörösöv”-ben, amelyet a rendszer “fellegvárának” tartott. Már nem “hurcolnak” el senkit, mert egyetlen börtön, egyetlen kényszermunkatábor az egész ország. Rákosi, Folytatása a harmadik oldal első hasábon. Magyar Remények Nincs még egy népe a világnak, amelyik annyi szenvedésen, megpróbáltatáson és küzdelmen ment volna keresztül, mint a magyar. Évszázadokon át folytatott kemény harcot életéért, szabadságáért törökkel, tatárral, osztrákkal. Bár ezen önvédelmi harcában majdnem mindig egyedül maradt, mégsem tudta és hisszük, hogy a jövőben sem tudja egyetlen ellensége sem rabszolgává tenni. Mert bár városainkat, falvainkat elfoglalhatta az ellenség, ellophatta búzánkat, aranyunkat, de a magyar érzést, a nemzeti öntudatot, vágyat a független élet után senki sem tudta és nem is fogja tudni belőlünk soha kiölni. Sorscsapásoktól edzett nép vagyunk. De ahogy kihevertük a törökdulást, 48-as csatavesztést, a trianoni gyalázatot, éppúgy ki fogjuk heverni a mai, tán életünk legsúlyosabb megpróbáltatásait is. Népünk csodálatos ereje, szívóssága, élniakarása minden bajon diadalmaskodott és ha ma nem ülne a nyakán leggyülöltebb ellensége, az ázsiai steppék csordahadserege, úgy ma már a második világháborúban rákényszeritett békeszerződés következményeit is régen kiheverte volna. De ez a gyűlölt bolsevista hadsereg ma még ott van. Ma még lopja a magyar nép verejtékét és helytartói segítségével próbálja a nemzet gerincét is megpuhitani. Ma még szenved a magyarság. Ma még telve vannak a börtönök, a koncentrációs táborok és naponta indulnak vonatok ártatlan magyarokkal a szibériai ólombányák felé. Ma még vérzik a nemzet, jaj kiáltásoktól teli a levegő, de a holnap már mégis biztatóbb, mint a tegnap volt. A legnagyobb zsarnok az emberiség legsötétebb gonosztevőjének halála óta ugyanis a rabtartó, kupolás Kreml felett viharfelhők tornyosulnak. A meghalt vörös cár utódai, cárevicsei nem tudnak megegyezni a koncon. Nem tudják eldönteni, melyik legyen a hóhér igazi utóda és melyik foglalja el a minden oroszok cárjának vörössel bevont bársonyszéket. A Sztalin-utódok érzik a vesztüket, és halálfélelmükben egymás nyakát szorongatják. Hogy ma vagy holnap melyik kerül felül egyáltalán nem fontos, mert a küzdelem már nem személyekért, hanem magáért a bolsevista rendszer fennmaradásáért folyik. Ez a rendszer pedig, amelyik aljasságra és becstelenségre volt építve, már régen roskadozik. Sem Malenkov, sem többi gyilkostársai ezt már nem tudják megmenteni. Az orosz nép, amely évszázadokon keresztül élt rabságban, elnyomatásban a cári uralom alatt, a harmincéves paradicsomi életet mégis jobban gyűlöli annál. Ma már csak egyetlen intésre, egy bátorító szóra, egy erős vezetőre vár, aki mutatja majd számára az űtat, hogy megindulhassanak az igazi szabad ság felé. Hogy ez az idő mikor következik el, ma még nem tudjuk. De hogy el fog következni az egész biztos. El fog pusztulni a zsarnokság, és ezzel népünk, a sokat szenvedett^ magyar nemzet is szabaddá fog válni. A hontalanságban élő magyarság százezrei aggódva, imádságos lélekkel tekintenek a Mindenható felé, hogy ez az idő mielőbb bekövetkezzék. Hogy ismét bátran és félelem nélkül élhessen minden ember a földön. Hogy soha többé senkit ne lehessen bántani azért, mert véleményének kifejezést mer adni, vagy szabadon akarja imádni Istenét. Uj remények fakadnak a magyar szivekben és hisszük, hogy nemsokára végetér a szenvedés. Kinyílnak majd a börtönök, felszáradnak a könnyek és felszabadult lélekkel imádkozzuk mi a világban szétszórtságban élő magyarok otthoni testvéreinkkel együtt az Egek Urához, hogy “Isten áldd meg a magyart”. Kenesei F. László. A.A.A. A. A A. A. A. AAAAA.AA BÉRI A UTÁN... A moszkvai rádió jelentette, hogy LAVRENTI P. BERIA, Stalin halála óta a Szovjetunió belügyminisztere, 1918 óta a szovjet titkosrendőrség az MVD (régebben NKVD) vezetője, a Szovjetunió Kommunista (bolsevista) Pártjának egyik vezető tagja (rangban második szovjet vezető, közvetlenül Malenkov után, de Molotov előtt) pártellenes és nemzetellenes tevékenységért, amelyeket mint “az idegen tőke” ügynöke követett el, minden állását és tisztségét elvesztette és rövidesen a Szovjetunió legfelsőbb bírósága elé kerül. Sztálin halála óta egyetlen hír sem keltette fel olyan nagy mértékben a világ közvéleményének érdeklődését, mint Beria bukása. BERIA ÉLETE Lavrenti P. Beria 1917-ben egészen fiatalon került a szovjet akkoriban alakult titkosrendőrségének, a hírhedt “CSEKA”-nak a szolgálatába. A KAUKÁZIUS hegyes vidékéről, Sztálin szülőföldjéről, Georgiából származott, kazár-zsidó családból. Neve először 1921-ben vált ismeretessé azáltal, hogy egy georgiai parasztforradalmat vérbefojtott. Sztálin akkor figyelt fel rá és karrierjét szemmel tartotta. Gyorsan emelkedett a párt és titkosrendőrség ranglistáján és 1930-ban már a párt georgiai feje és a Transkaukáziusi titkosrendőrség főnöke volt. 1938-ban Sztálin Moszkvába rendelte és a titkosrendőrség legfontosabb vezetőállását bízta rá, ő lett a 30-as évek nagy “tisztogató” vérengzéseit végző tisztviselők “tisztogatója”, azaz ő gyilkoltatta meg a tömeggyilkosokat, nehogy egyszer azok Sztálin ellen tudjanak vallani. A második világháború alatt Beria volt felelős a Szovjetunió belső biztonságáért, különösen esetleges belső forradalmak elfojtása és a szovjet harckedv és önbizalom fenntartása esett a hatáskörébe. Közvetlenül a háború után az oroszországi atomkisérletek és atombombagyártás, valamint az ezzel kapcsolatos biztonsági intézkedések is az ő legfőbb felügyelete alá kerültek. Ez érthető, hiszen az egész világra kiterjedő kommunista kémhálózatnak ő volt a feje és a Rosenbergek, Alger Hissek, Fuchsok és egyéb nyugati árulók jelentései mind az ő kezében futottak össze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Beria mindenreképes ügynökei lopták össze a világ minden részéről az egész szovjet atomkutatás anyagát. Sztálin utolsó életéveiben Beria neve általában a harmadik-negyedik helyen jelent meg a szovjetsajtóban a vezetők felsorolásakor, ami azt jelenti, hogy rangban csak Sztálin, Malenkov előzték meg őt. De a legutóbbi időben neve egyre hátrább szorult és nem sokkal Sztálin halála előtt burkoltan az a vád merült fel, hogy az ő gondatlansága következtében kezdhettek csak dolgozni a szovjetvecetők meggyilkolásával vádolt zsidó orvosok. A nyugati megfigyelők egyrésze azt várta, hogy Sztálin halála után Beria is azonnal el fog tűnni. Azonban nem így történt. Mint ismeretes, pontosan egy hónappal Sztálin halála után 15 zsidó orvos szabadlábra került és IGNATIEF volt belügyminisztert juttatták börtönbe. Sztálin halála után nemcsak a fő temetési beszédet mondta el Beria, hanem a szovjet legfelsőbb tanácsának ülésén ő ajánlotta Malenkovot Sztálin utódjául Egyébként is, Malenkov egész karrierjét Beriának köszönheti, errevonatkozóa felhívjuk olvasóink figyelmét március 28-iki számunkban megjelent “Egy név és ami mögötte van” cimü cikkünkre. MI A VILÁGSAJTÓ VÉLEMÉNYE?............ Beria bukása érthető módon teljesen váratlanul érte az egész szabad világot. A nagy hatalmak vezetői várakozási állsápontra helyezkedtek az üggyel kapcsolatban és az ed- Folytatása a 6-ik oldal első hasáb. MOSZKVA CSATLÓSAI-----------------0-----------------Az alábbi cikk a New York Timesben jelent meg. “Keletnémetország már nem az egyetlen megtérő kommunista állam, mert a hét végén bekövetkezett magyarországi fordulat sok vonatkozásban még elképesztőbb. Az uj budapesti kormány feje kijelentette, hogy az eddig követett kommunista gazdaságpolitika teljes egészében helytelen és sikertelen volt. A miniszterelnök hibáztatta a “túlzott iparosítást”, kilátásba helyezte az ipari befektetések csökkentését, azzal biztatta honfitársait,' hogy elhagyhatják a kolhozokat és magánvállalkozásba kezdhetnek, kijelentette, hogy feloszlatják a koncentrációs táborokat és magasabb életszínvonalat ígért. “Vaj ágyú helyett”, ez lesz a “Rákosit leváltó” uj rendszer jelszava, legalább is ezt a látszatot igyekezett kelteni a miniszterelnök beszéde. Amennyire ilyen messziről meg lehet ítélni, ez a gyökeres fordulat Magyarországon nem nyílt lázadás, vagy más nagyobb és nyílt elégedetlenkedés nyomása alatt történt, mint Keletnémetországban, bár bizonyosnak látszik, hogy a reformok az ilyen fél-lázadásoktól való félelem hatása alatt jöttek létre. Bármi legyen is az oka azonban, nem vitás, hogy nagyszabású visszavonulás kezdődött meg Magyarországon. Ráadásul nem valószínű, hogy ez a visszavonulás Magyarországra és Keletnémetországra fog korlátozódni. A csatlósállamok helyzete —a Szovjetunió felé irányuló elégedetlenség és gyűlölet terén — túlságosan hasonló ahhoz, hogy kettő közülük eltérhessen, — ha ideiglenesen is — a “szovjet iparosítás módszereitől”, míg a többi csatlósállamokban változatlanul megmaradnak a régi nehézségek és megszorítások. Az európai csatlósállamok helyzete emlékeztet — legalább is lélektani vonatkozásaiban — az 1921-es oroszországi helyzetre, amikor Lenin kihirdette az uj gazdaságpolitikai tervét, mely stratégiai visszavonulás volt a kommunista túlzások elől. A főkérdés természetesen az, hogy meddig fog ez a most megindult visszavonulási folyamat tartani és, hogy Moszkva valóban megváltoztatta-e világforradalmi teiveit? Ebből a szempontból jelentőséggel bir az, hogy a régi politikával azonosított vezetőket, mint Grotewohlt, Rákosit és Ulbrichtot sem Németországban, sem Magyarországon nem tették el láb alól. MISS FRANCES UJ KINEVEZÉSE —o— Miss Frances E. Willist kinevezték az Egyesült Államok svájci követévé. Miss Willis 54 éves és 26 éve van diplomáciai szolgálatban.-----------------o----------------EGY HÍR MONTE CARLÓBÓL —o— Aly Khan 500.000 frankot nyert Monte Carloban és ezzel a teljesítménnyel, hogy felrobbantotta a kaszinó bank ját Gene Tiemey moziszinésznőnek olyan méretű elismerését vívta ki, hogy a sztár jónak látta őt csókkal jutalmazni. A kaszinót aznap vette át a hangzatos nevű uj tulajdonos Onassis Arisztotelész Szókratész.-----------------o-----------------ADLAI STEVENSON Adlai Stevenson, volt amerikai elnökjelölt látogatóban járván Keletberlinben, kellőleg megcsodálta a Führerbunker romjait, ahol Hitler öngyilkos lett. Később fényképfelvételeket is készített, mire egy keletberlini orosz stilusu uniformisba öltözött, orosz gépfegyvert viselő katona hoz zálépett s Stevensonra fogta gépfegyverét és otromba hangon megszólalt angolul: “Ha megmozdul lelövöm.” Húsz percig tartó mozdulatlanság után, mialatt a marcona katona ugyancsak marcona társai a társaságot átkutatták és minden filmjüket elkobozták, Stevenson és társai elhagyhatták Berlint. Mikor Stevensont megkérdezték, mit csinált mikor a katona megfenyegette, azt felelte : “Különös, de tényleg nem mozdultam.” Ezekután talán jobban megértik mindazok, akik ezen az oldalán a vasfüggönynek mindig csodálkoznak és kérdezgetik, hogy hogyan lehet az, hogy nem csinálnak nagy forradalmakat a vasfüggöny mögötti népek, ha nem szeretik a jelenlegi rendszert. Mr. Stevensonra csak egy pus” kát tartottak és ez elég volt ahhoz, hogy mozdulatlan maradjon.------------------o-----------------NÉGY GYERMEK SZÖRNYŰ TŰZHALÁLA---------o--------Bancroft, julius 14. ‘Négy torontoi gyermek pusztult el egy Horse Shoe Lake melletti nyaralóban. A szülők saját val lomásuk szerint este fél kilenckor bevásárolni mentek és mire féltizenegykor éjjel hazaértek a vásárlásból a nyaraló már a lángok martaléka lett és négy gyermek, kik közül egy vendég volt, benn égtek. A. A.AAA Jis. A. A. ^ .A. ,4k. .A. .A. A. * TITO KINEVEZTE UJ OROSZ KÖVETÉT-----------------o-----------------Mint már arról régebben is hirt adtunk, Sztálin halála óta Jugoszlávia és Oroszország között megenyhült a viszony. Ennek eredményeként a két ország ismét helyreállította a normális diplomáciai viszonyt. Jugoszlávia kinevezte első moszkvai követét a cominformmal történt törés óta. Az uj követ DOBRIVOE VTDIC, Jugoszlávia régebbi burmai követe. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Tito és a Malenkov által vezetett Szovjetoroszország között titkos tárgyalások folynak, és így félő, hogy a közel jövőben Tito még sok meglepetést okoz azoknak, akik hittek az úgynevezett megtérésében.
