Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-11-14 / 45. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.- Vörösmarty

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

S évfolyam 45 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1953 november 14

FARKAS AZ AKOUAN-----------o-----------EGY HÍR, AMIRŐL SZERETNÉNK,

HA NEM VOLNA IGAZ------------o—---------A “Financial News” október 24-i számából vettük az alábbi hirt: “A hamiltoni Wallace Barnes-gyár, amely mintegy 400 munkással dolgozik, a hadiiparban nélkülözhetetlen precíziós rugókat gyárt; ha a gyártás leáll, a rugókat külföldről kell behozni; háború, vagy mozgósítás esetén pedig ennek a gyárnak a kiesése pótolhatatlan veszteségeket okoz. Ez volt az oká annak, hogy a kommunisták vezetése alatt álló United Electrical Workers, villanyszerelő szakszervezet az üzemben 1953 junius 24-e óta sztrájkol. A sztrájk célja egyáltalán nem béremelés, mert a szakszervezet már eleve viszszautasitotta, hogy a békéltető bizottságot akár csak meg is hallgassa, míg a gyár vezetősége már a sztrájk első napján kijelentette, hogy hajlandó a munkásoknak béremelést adni. A sztrájk kettős célt követ: vagy át akarja venni a gyár vezetését, oly módon, hogy a gyár vezető mérnöke és az üzemek összes vezetője kötelezőleg a kommunista szakszervezet tagjaiból kerüljön ki, vagy ha ez nem sikerül, végleg meg akarja akadályozni az egész üzem működését. A gyár vezetősége kijelentette, hogy inkább bezárva hagyja a gyárat, de a kifejezetten kommunista United Electrical szakszervezet vezető szerepét nem hajlandó elfogadni.

A sztrájk vezetője és az egész programra lelke egy Farkas István nevű kanadai magyar, a Wallace Barnes gyár szakszervezeti vezetője (magyarul: kommunista propagandafőnöke) a Labor Progressive Party (kommunista párt) tagja, a hamiltoni “Béketanács” (magyarul: kommunista propaganda szervezet) vezetőhelyettese.

A gyár munkásai csendesen sztrájkoltak júniustól október közepéig, s nyilván meg voltak elégedve azzal a helyzettel, hogy Farkas jóvoltából kereset nélkül maradtak. Október közepén azonban egy részük megunta az éhezést és a kommunista banda terrorját, kilépett a szakszervezetből és uj szakszervezetet alapított, Canadian Springmaker’s Association” név alatt. Ehhez a szakszervezethez csatlakozott a gyár munkásainak nagy része, újra bementek a gyárba és megkezdték a munkát. Természetes, hogy Farkas és bandája ezt nem nézték szótlanul, hanem őrséget állítottak a gyár elé s a dolgozni akaró munkásokat, akikhez immár semmi közük sem volt, hiszen más szakszervezet tagjai voltak, kövekkel dobálták meg, megverték és fenyegették, míg a végén a rendőrségnek kellett beavatkoznia. A tisztességes szakszervezet bírói határozatot eszközölt ki, amelynek alapján a kommunisták kénytelenek voltak a sztrájkőrséget visszavonni, s a gyár ma üzemben van.

A farkasok erre felvonultatták a munkások megfélemlítésére szánt rutinszerű eszközeiket, úgy, amint azt Moszkvából érkezett utasításuk előírta, s most minden »hamiltoni — s reméljük, hogy e cikk elolvasása után minden kanadai magyar munkás szeme előtt — a következők történnek:

A gyárban dolgozó munkások lakásán éjjel kopognak. A családfő ajtót nyit, ismeretlen egyének kihurcolják a ház elé, botokkal és ököllel agyba-főbe verik és otthagyják. A verekedők NEM szakmabeli munkások, hanem pénzért felbérelt csavargók. A parancsnok: Farkas, kanadai magyar, a BÉKETANÁCS alelnöke.

A dolgozó munkás lakásán éjfélkor megszólal a telefon: “Ne aludj, dögölj meg” — mondja egy hang. A telefon ettől fogva reggel 5-ig minden tiz percben megszólal. A telefon melletti éjjeli szolgálatát tartja: valaki, aki szabályszerű órabért kap, azért, hogy egy dolgozó munkás éjjeli nyugalmát zavarja. A parancsnok: Farkas, kanadai magyar, a BÉKETANÁCS alelnöke.

A dolgozó munkás feleségét felhívja egy nő. Értesíti, hogy amennyiben férje másnap is bemegy a gyárba, soha többé nem fog hazajönni. Közli továbbá, hogy ne csodálkozzék, ha a kint játszó kisgyerekeit nem látja többé viszont hiszen “nem csak pénzért lehet gyereket rabolni”. Parancsnok: Farkas, kanadai magyar, a BÉKETANÁCS alelnöke.

A gyárban dolgozó munkások gyerekei az udvarban játszanak. A United Electrical által órabérért felvett csavargók megtámadják a gyerekeket, megpofozzák őket, összetörik a játékokokat, rájuk ordítanak: “A te apád gazember, ne engedelmeskedjél neki, ne is menj haza!” Parancsnok: Farkas, kanadai magyar munkás, a BÉKETNÁCS alelnöke.

Eddig szól a Financial News cikke.

És mi most megdöbbenve, szégyenkezve kérdezzük: Igaz ez? Lehetséges az, hogy a munkáját mindig becsülettel elvégző magyar munkások között ilyen is akadjon? Mert ha igen, akkor azonnal és haladéktalanul el kell távolítani a munkásság soraiból, mert viselkedésével annyi kárt okoz a magyarságnak, hogy egy fél évszázad sem lesz elég, hogy jó hírnevünket visszaszerezzük. Mert ez a Farkas névre hallgató elbutitott, megfertőzött magyar talán nincs tisztában azzal, hogy cselekedetével milyen jó tápanyagot ad majd el-Az atomenergia és a világ jövője---------------------o--------------------FONTOS HÍREK AZ ATOMENERGIA KÖRÉBŐL-----------o----------Az atomenergiával, mely a világ most induló uj korszakának legfőbb energiaforrása, az emberiség újabb válaszúihoz érkezett. Egyik út az emberiség, talán az egész lakható föld borzalmas pusztulása felé vezet, — a másik egy olyan magas fokon álló emberi életforma felé, amely mellett a mesék tündérkirályságai semmivé törpülnek.

Amint az emberiség eddigi legjelentősebb találmánya, a tűz, az állati sorban tengődő, bujkáló ei'dei ősembert a mai kor emberévé fejlesztette, holott eredetileg a pusztulás jelképe volt, — ugyanigy remélnünk kell azt, liogy az atomenergia, amely azzal mutatkozott be, hogy egy csapásra 80.000 életet pusztított el, nemsokára a békés fejlődés szimbóluma lesz. Erre azonban még várnunk kell, s a mostani kavargó hírek mutatják, hogy egyelőre még egyformán dolgozik az emberiség a romboló atom és az építő atomenergia kifejlesztésén.

Amerika közölte, hogy a Spanyolországgal kötött katonai szerződés értelmében valószinüleg atombomba-bázisok is fognak létesülni Spanyolország területén. Ugyanekkor bejelentették, hogy a Németország területén elhelyezett, atom-lövedékek kilövésére szolgáló messzehordó ágyúval megkezdték a gyakorlatokat. — Az atomenergiával hajtott, bázistól függetlenül operáló uj amerikai tengeralattjáró a jövő évben vizrekerül. —,A Szovjet arról tesz jelentést, hogy újabb sikeres kísérletet folytattak az atomboml a erejét százszorosán meghaladó erejű hidrogénbombá'val-A békés fejlődés köréből azonban hála Istennek még több, érdekesebb híreket hallunk. Mr. Sterling Cole, az amerikai parlament Atomenergia Bizottságának elnöke, a következő nyilatkozatot tette:

“Ha valamitől félnünk kell, az nem az, hogy a Kreml fölényes erejű romboló atombombákkal rendelkezik, mert ezen a téren mi messze a szovjet előtt járunk. Az volna a nyugati világra nézve szörnyű csapás, ha a szovjet a békés irányú atomkutatásban járna előttünk és a szegény, éhező és kultúrálatlan népeknek atomenergiából származó elektromos energiát és gazdasági megsegítést tudna biztosítani, cserébe politikai engedményekért. Az volna az igazi baj, ha nem mi, a nyugati, erkölcsös világ, hanem a materialisztikus keleti bolsevizmus kínálná fel a világ elmaradott népeinek az anyagi fejlődés lehetőségeit.”

Mr. Murray, az Atomic Energy Commission igazgatója pedig a következőket mondotta: “Bármennyire megrendítő az a hír, hogy a szovjet a hidrogénbomba előállítása terén sikeres kísérleteket végzett, — ennek a hírnek a hatása semmi ahhoz képest, mint ha a Szovjet békés atomenergiát volna képes az elmaradott népek rendelkezésére bocsátani, s ennek ellenében politikai pártállásuk megváltoztatását kötné ki. Ha mi, amerikaiak, azt akarjuk, hogy a nyugati erkölcs és életforma domináljon a világon, akkor arra kell törekednünk, hogy a gazdaságilag elmaradt népeknek mi adjunk ingyen energiát abból a mérhetetlen kincsből, amit az atommagból nyerhetünk.”

Mr. Murray ezután bejelentette, hogy három-négy éven belül üzembe helyezik az Atomenergia Bizottság által most épített, illetve építés alatt álló reaktor-állomást. (A reaktor annak a szerkezetnek a neve, amely az atomanyag hasadásában rejlő energiát hőenergiává alakítja át.) Kisérleti állomásokat építenek abból a célból, hogy kipróbálják az atomenergiával produkált hő legolcsóbb előállítási módját — Jelenleg még valamivel drágább hőt atomenergiával előállítani, mint a szokásos egyéb utakon, azonban a legújabb reaktorok már úgy dolgoznak, hogy a hő leadása után az atomenergiát szolgáltató hasadó anyag (“fűtőanyag”) a használat után nem fogy, hanem növekszik, úgy, hogy minél több hőt termeltünk, annál több fűtőanyag marad. Ez ellentétben áll mindazzal, amit az iskolában az energia megmaradásáról tanultunk, azonban mégis igaz. Meg kell lassan tanulnunk, hogy a jövő világában újfajta igazságok vannak.

A jövő atomenergia-telepeinek kihasználásában — ezúttal először — a magángazdaság is részt fog venni. Tudjuk, hogy Amerikában a magánvállalkozás biztosítja az igazi sikert. —

Jenségeinknek, akik röntgen-szemmel figyelik az angol lapokban megjelent híreket, amelyből mindig tőkét tudnak kovácsolni. Mert ha majd a kommunizmus egyszer megbukott, akkor fogják az ilyen farkasok munkájának eredményét a magyarság bűnéül felróni. Akkor már nem lesz Farkas esetleg sehol sem, de elkövetett gazságaiért ártatlanok fognak szenvedni.

Végül ismételjük, talán mégsem igaz, hogy Farkás irányítja ezt a szégyenletes ügyet. Talán téved a “Financial News” cikkírója. Mert mi képtelenek vagyunk feltételezni ennyi aljasságot egy magyarról.

A VILÁG KÖRÜL

AZ ANGOL MÓDSZER ISMÉT A RÉGI-----------o----—---Lapunk október 17-i számában beszámoltunk a trieszti kérdés főbb pontjairól, s ugyanabban a számban annak a véleményünknek adtunk kifejezést, hogy az angol birodalom végre alábbhagyott a háború vége óta tanúsított passzív magatartásával, s felismerve a kommunizmus támadását, Guyanában kellő időben kellő erőt mutatott, mert a kommunista oldalról jövő minden akcióval szemben csak erővel lehet eredményt elérni.

Az elmúlt hét trieszti eseményei megmutatták, hogy az angolok megtanulták azt a leckét, amit az orosz szemtelenségtől kaptak.

Triesztben, amint azt megjósoltuk, sem a jugoszláv, sem az olasz kormány nem kezdett semmiféle katonai akciót. A városban viszonylag nyugalom volt a múlt hétig. A lázongás, a forradalmi megmozdulás Milánóban és Rómában tört ki, éspedig nem a jugoszlávok ellen, akik Triesztet annektálni akarják, hanem az USA és az angolok ellen, akik Triesztet az olasz kormánynak kívánják átadni. Hogy a lázongás mögött kik voltak, azt nem nehéz kitalálni. A kommunisták- Ki másnak lett volna érdeke a tüntetés azok ellen a nyugati hatalmak ellen, akik az olasz nemzeti kívánságot, Trieszt átadását teljesíteni kívánják.

A tüntetés, mint az ilyenkor, lenni szokott, átterjedt Triesztre is, s a kommunisták által vezetett — nem túlnagy számú— tüntető tömeg az angolokat szidta, majd megtámadta a brit csapatok laktanyáit. A tüntetés első napján nem voltak véres jelenetek, de a második napon a tüntetők botokkal és kövekkel támadták meg a brit katonai rendőrséget, amely erre a tömeg közé lőtt. A sortűznek 6 halálos áldozata volt. Másnap egész Olaszországban általános sztrájk tört ki. Hatmillió munkás sztrájkolt, s a sztrájkban egyformán resztvettek a kommunista, keresztényszocialista és a jobboldali szakszervezetek is.

Szivünkből együttérzünk^ hiábavaló áldozatokkal és hozzátartozóikkal, de nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy ők is azért haltak meg, mert azt hitték, hogy a nacionalista eszméket kommunista vezetés mellett meg lehet valósítani. Keletázsiában, Arábiában, Guyanában egyformán ez volt a kommunista politikai programúi: nacinalista eszmékkel egy kalap alá fogni az ország lelkes, de naiv ifjúságát és a bolsevista világforradalmárokat meg a pénzért mindenre kap ható gazembereket, — hogy a nyugati katonai erőt a nacionalisták tessékeljék ki, s helyettük bejöhessenek — a kommunsták.

De ebből a nagyon is átlátszó programúiból ma már az angoloknak is elegük van- Kommunisták által vezetett támadásra egy a válasz : az erő.

Ezt a politikát az angolok egy Ízben már kiváló eredménnyel alkalmazták, amikor 1944 decemberében a görögországi kommunista ELÁS lázadását kíméletlen erővel verték le.

Az erélyes — és időnként véres — angol beavatkozás eredménye az lett, hogy a bolsevista befolyás a Földközi-tengeren nem lett úrrá. Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az angol erély nélkül a szovjet bent ülne Törökországban, Északafrikában és az egész Olaszországban.

Óriási a jelentősége annak, ha egy kommunisták által fenyegetett országban akárcsak néhányszáz angol vagy amerikai katona is állomásozik. A koreai háború sem tört volna soha ki, ha az amerikai katonákat nem vonták volna ki 1949-ben Délkoreából.

A történelem tanulságai néha kegyetlenek. De mégis szükség van rájuk. Szükség van arra, hogy mindazok, akik akár egy pillanatig is hisznek bármilyen olyan mozgalomban, amit kommunisták szitának, megtanulják: hogy a fegyverek nem csak a kommunisták kezében sülhetnek el.

TRUMANT TANÚKÉNT IDÉZTÉK MEG AZ AMERIKAELLENES TEVÉKENYSÉGET KUTATÓ BIZOTTSÁG ELÉ------------o-----------Harry Dexter White, aki 1946-47-ben az úgynevezett Morgenthau-terv keresztülvitelével megbízott amerikai pénzügyi bizottság elnöke volt, Amerikaellenes — kommunista— tevékenységgel vádoltan áll a McCarthy-bizottság előtt. Harry Dexter White ellen az a vád, hogy mint a pénzügyi bizottság elnöke, nem csak információkat adott a Szovjetnek, hanem egyenesen és kifejezetten a Szovjet javára működött és dolgozott. Whittaker Chambers, aki Alger Hiss ismert tevékenységét is leleplezte, azt állítja, hogy Harry Dexter White hosszú évek óta a bolsevisták egyik vezető beépített kémj e volt az amerikai kormányban. Dexter működéséről az FBI (államügyészség) jelentést is tett Trumannak, aki azonban a jelentéssel nem törődött, sőt a jelentés dacára nevezte ki Dextert a fentemlitett pénzügyi bizottság elnökévé. Az eddigi adatok szerint az amerikai szenátusban 1946-ban úgyszólván köztudomású volt, hogy Dexter a Szovjet kémje, azonban mégsem történt semmi, mert az intézkedést Trumannak tartották fenn, aki úgy látszik nem adott hitelt sem a vádaknak, sem az FBI jelentésének. — Vaughan tábornok, aki abban az időben az USA vezérkari főnöke volt, már vallomást tett az ügyben, oly értelemben, hogy minderről nem tudott, bár lehet hogy kapott annakidején jelentést a dologról— A november 13-ra kitűzött tárgyalásra Trumant tanúként megidézték. A törvény értelmében köteles megjelenni, de államfontosságu kérdésekben joga van a válaszadást megtagadni.

(Az ügy fejleményeiről be fogunk számolni.) ------------------------o----------------------A PANMUNJOMI HADIFOGLYOK ÜGYE---------o--------A kommunista “rábeszélő bizottságok” tevékenysége Panmunjómban most már láthatólag a legteljesebb kudarccal jár. A 23 ezer északkoreai és kínai hadifogoly közül, mintegy 1800-at vittek mostanáig a “rábeszélő bizottság” elé, s ebből mindössze 80 foglyot sikerült rábeszélni a vasfüggöny mögötti visszatérésre. A kommunista bizottságok már nem is fektetnek súlyt a hatásos működésre, a kikérdezés rutinszerű egyformasággal történik, s általában az a szokás, hogy a sorrakerülő hadifogoly tiszteleg a bizottság előtt, aztán szótlanul eltávozik a nyugati világot jelentő ajtón át. A kommunista sajtó és rádió, amely olyan nagy propagandát csapott a “rábeszélő bizottságok” működésének, a kommunista politika, amely fél éven át veszekedett azért, hogy a bizottságok hogyan működjenek, most agyonhallgatja az egész kérdést.

E helyett a koreai front mindkét oldalán előkészületek történnek a csapatok téli elszállásolására és szilárd védelmi vonalak kiépítésére. Szükség is van rá, mert a béketárgyalások ezidőszerint kátyúba jutottak. -----------------------o--------------------ANGLIA ATOMERŐKIHASZNÁLÁSI TÁRSULATOT ALAPIT------------o-----------Az angliai atómkutatás és atómenergiakihasználás előmozdítására kereskedelmi társulat alakul 1954 január 1-i kezdettel. A társulat átveszi az angol kormányszervek atommal kapcsolatos tevékenységét, kivéve a vállalat üzleti politkiájának legfelsőbb vezetését, amely továbbra is a brit kormánynak lesz fenntartva. A tudományos, ipari és kereskedelmi kérdésekben azonban a társulat önállóan fog határozni-A KANADAI MAGYARSÁG HÍRSZOLGÁLATA VEZET!

i