Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-31 / 5. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 JANUÁR 31. E N - O Mit Írnak mások ? N A N (Az alábbi idézett cikkek a szerzőik, illetve a nevezett lapok véleményét fejezik ki és nem feltétlenül azonosak lapunk álláspontjával.) delme, egy dolláros kezelést kap. Ujkanadások ittlétük első évében különös méltánylásban részesülnek. Tudunk valakiről, akinek nyakán kétszer vágtak fel mérges kelést, többször kezelték a sebet s mindez kétszeri penicillin injekcióval együtt 25 centjébe került. Ha azonban a beteg heti jövedelme elért egy bizonyos határt, a kezelést megtagadják. Fentieket csak az igazság kedvéért és tanácsadás céljából közöltük s újból hangsúlyozzuk, mennyire tudatában vagyunk mi is annak az égető problémának, melyet itt — különösen hosszabban tartó betegségeknél — a szociális biztosítás hiánya jelent. Reméljük azonban, hogy ez a rohamosan fejlődő ország is előbbutóbb magáévá fogja tenni azokat az emberies reformokat, melyeket nálánál sokkal szegényebb államok már régen megvalósítottak. Néhány jótanács autóvásárlók részére KÉSŐN JÖTT A kanadai németnyelvű újság “Der Courier” írja a következőket : A napokban értesítést kaptunk az Egyesült Államokból. A rövid jelentés egy család tragédiáját tükrözi vissza s belőle nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a földrészen más mértékkel mérnek, mint ahogy azt mi Európában megszoktuk. Tartalma a következő : “Egy nincstelen Kansas City-i bérlő súlyosan sebesült felesége számára történt gyűjtés már nem tölthette be célját. Mielőtt az operációra szánt pénz összegyűlt volna, a beteg meghalt. Mrs. Kathleen Wrissingert harmadfokú égési sebekkel szállították a kórházba. Azonnali operáció nem volt lehetséges, mert a bérlőnek nem volt pénze.”. Ha az ember elolvassa a fenti hírt, hajlandó rá, hogy “kacsának” tartsa, azaz légbőlkapott ujságfecsegésnek, ami nem igaz. Mégis bizonyítani tudjuk, hogy ez a felette szomorú jelentés — sajnos — megfelel a valóságnak. Európai ember számára elképzelhetetlen, hogy egy súlyosan sebesült asszony meghaljon a kórházban csak azért, mert férje nem tudja előzőleg az opei*áció költségeit az orvosoknak megfizetni. Természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy ezek az orvosok hivatásból léptek-e pályájukra .abból a célból, hogy más emberek szenvedésein segítsenek avagy csupán üzleti szempontból ? Fenti esetben az utóbbi eshetőség a válasz. Véleményünk szerint azokat az orvosokat, akik anyagi okokból tagadják meg a segítséget, bíróság előtt kellene felelősségre vonni és a döntő fórumnak kötelessége volna az ilyen embereket örökre eltiltani hivatásuk gyakorlásától. Ha viszont a kórház vonakodott, akkor ezt az intézményt kellene bezárni és jótékonysági célok számára rendelkezésre bocsátani. Miért nem lehetett a gyűjtést a műtét után megrendezni vagy miért nem lépett közbe az állam, mely más dolgokra soksok milliót tud költeni ? Ezek a meg nem történt lehetőségek örökké érthetetlenek maradnak európai ember számára. SEGÍTSÉG... Az ok, amiért ezt a témát tárgyalj uk, főleg az, hogy Kanada különböző tartományaiban hasonló a helyzet. Velem is megtörtént, hogy üzemi baleset következtében kórházba kerültem. Jobbkezem, mely jelentékenyen megsérült, annyira fájt, hogy ordítani tudtam volna. Az orvosok azonban egyáltalán nem törődtek velem, mert a nővér még nem derítette ki, hogy ki fogja kezelésemet megfizetni. Néhány óra elmúltával sikerült megtalálniok akkori munkaadómat s mikor az elrebegte a boldogító igent, végre hozzáláttak a röntgenvizsgálathoz és kezeléshez. De mi történt volna, ha nem találják meg ? Nekem abban az időben nem volt pénzem s talán még ma: is ott ülhetnék roncsolt kézzel, valamely jótét lélek segítségére várva. Kanada egyetlen tartománya, Saskatchewan oldotta meg mintaszerűen ezt a problémát. Az ottélőknek nincsenek ilyen gondjaik, mert mindenki a “Saskatchewan Hospital Service Plan”-be tartozik. Fejenként és évente 10 dollárt (gyermekek 5 dollárt) fizetnek s ezért szükség esetén ingyenes kórházi kezelésben részesülnek. Vájjon nem volna-e lehetséges, hogy ezt a rendszert, melyet nemcsak a tartomány lakói, hanem orvosai is, — akik pedig tudvalévőén a kötelező biztosítások ellen vannak — szívesen látnak, más tartományokban szintén megvalósítsák ? Ezt a megoldást még a haladószellemű Németország sem ismeri, mely kötelező biztosításaival csak a munkavállalókat védi. Tehát sajnos az a tény, hogy a társadalom széles rétegei, s köztük a munkavállalók csak addig érnek valamit, ameddig dolgozni tudnak. Ez már szinte az orosz rendszerrel határos és így a lehető leggyorsabban el kell vetnünk. Minden eszközzel meg kell kísérelnünk, hogy a tömegek is megkapják azt az emberhez méltó társadalmi biztonságot, melynek egy haladó és civilizált országban természetes és magátólértetődő körülménynek kellene lennie. Az itteni berendezés különösen azokat az ujkanadásokat sújtja, akiket már működésük elején baleset ér. Minthogy nem volt még lehetőségük a tartalékgyüjtésre, ilyenkor pénz és segítség nélkül állanak. Vannak ugyan szervezetek, melyek segédkezet nyújtanak, de a sok előfeltétel miatt ez a segítség is csak kevés esetben érvényesül. Természetesén sok magánbiztosítótársaság működik, melyek az egyetlen védelmet jelentik s ezért igen tanácsos velük összeköttetésbe lépni. A kormánynak azonban ettől függetlenül be kellene vezetnie az általános kötelező biztosítást, melyet minden munkavállaló szid, ameddig nem kell igénybe vennie, viszont boldogan látja, ha valamely krízis nehézségein keresztülsegíti. Reméljük, hogy ezek a szavak nem hangzanak el nyomtalanul és nem kell egy napon a saját hasábjainkon írni, hogy : “a segítség későn jött. . .” Eddig a "Der Courier” cikke melynek tartalmával nagyjából teljesen egyetértünk. Vannak azonban egyes pontok, melyekben tévedett németnyelvű laptársunk. Ugyanis : még a háborúutáni rombadőlt, koldusszegény Németországban és újabban Angliában is nemcsak a dolgozókat, de a munkanélkülieket is megilletik a biztosítás előnyei. Aki hibáján kívül nem kap munkát, annak a segélyéből vonnak le hetenként csekély öszszeget és ennek fejében baleset vagy betegség esetén teljesen ingyenes orvosi, illetve kórházi kezelés, a család részére pedig segély jár. Ugyancsak ingyenes kezelést kapnak a beteg családtagok is, gyógyszerekre pedig csupán minimális összeget kell fizetniök. Ami pedig a fent leírt esetet illeti, mely a cikk írójával megtörtént, nem tudjuk, hogy az illető melyik városban élt, mikor baleset érte, de tapasztalatból a következőket állapítjuk meg : A torontói General Hospitalnak van egy ú. n. Outpatient, azaz “bejáró beteg” osztálya, melyen bárki, aki bebizonyítja, hogy körülményeihez viszonyítva csekély a jö-Gyakran előfordul, hogy az újdonsült autótulajdonos sugárzó arccal hajtja ki kocsiját a kereskedő telepéről és csak azután veszi észre, hogy büszkeségének tárgya használat közben nem sokat ér, sőt a kívülről oly szépnek látszó autó valójában öreg roncs. A bánat azonban már késő, a pénz és a hosszúlejáratú kötelezvény ott fekszenek a kereskedő fiókjában. Bölcs ember csak úgy vásái’ol kocsit, ha előzőleg többfelé érdeklődik nagy körültekintéssel és szakemberek tanácsát kéri. A használt kocsikereskedésnek rengeteg trükkje van s ezek mindegyike veszélyt rejteget a jóhiszemű vásárló számára. Ezen a helyen szeretném az olvasók figyelmét felhívni azokra a pontokra, melyeket a kocsivásárlásnál feltétlenül szem előtt kell tartani. A legegyszerűbb és legbiztosabb tanács persze az, hogy forduljunk megbízható szakemberhez, aki véleményt tud mondani a kocsiról s meglátja annak rejtett hibáit. Ha azonban ez valami oknál fogva nem lehetséges, akkor még mindig van egy-két aranyszabály, melyeket ajánlatos követni. A kocsitipus kiválasztása aszerint történjék, hogy az autót mire akarjuk használni. Arra is vigyázzunk, hogy olyan típust válasszunk, amelyhez könnyen lehet alkatrészeket kapni. Ha lehet, inkább kétajtósat vegyünk, mert ezzel biztosan elkerülhetjük, hogy egy kihasznált öreg taxit akasztanak a nyakunkba. Ha valamelyik kocsi megtetszett a vásárolni szándékozónak, úgy a legjobb, ha bizonyos rendszer szerint vizsgálja meg annak állapotát. Kezdheti a kormányfelőli ajtón és azt fel-lehúzogatva ellenőrizze a sarkok kopását. Sokat hasz- I nált kocsiknál ez az ajtó rendszerint erősebben rongált állapotban van, mint a túloldali. Ugyanez vonatkozik a zárakra is. Ha mindez megtörtént, akkor a kormány kerék holtjátékát próbálja ki. A hotljáték ne legyen több mint a teljes fordulat egyötöde. Taxinál a vezetőülés rugói és a huzat rendszerint nagyon megviseltek. Utóbbi viszont gyakran majdnem újnak tűnik, mert a kocsi taxikorában műburkolattal volt ellátva az ülések s így a rúgok állapota az egyetlen áruló jel. Egyúttal a kilométeróra állását is lehet ellenőrizni, de ennek nincs nagy jelentősége, mert az órát viszsza lehet pörgetni. Ezekután a vásárló szálljon ki és nézze meg a gumikat, nincs-e rajtuk repedés vagy vulkanizálás és a futófelületen mélyek-e, eredetiek-e a rovátkák. A rovátkákat ugyan kézzel könnyen fel lehet frissíteni, de a vizsgáló szem a különbséget mégis észreveheti. Az első kerekeknél úgy állapítjuk meg a kopást, hogy felső részüket két kézzel ki- és befelé húzogatjuk. (A kocsi elejét felemelve ez könynyebben ellenőrizhető.) Ha a kormánymű nem működik megfelelően vagy kopott, akkor a futófelületek igénybevétele sem egészen egyenletes s így egyik oldalon mélyebbek a rovátkák, mint a másikon. A karosszéria rozsdásodása leggyakrabban a sárhányó belső felén jelentkezik, azonkívül a kocsitest alsó részén apró rozsdafoltok mutatkoznak a festéken keresztül. A rozsdásodás megakadályozására egyes kocsik kátrányos péppel vannak befújva, (undercoating), ez feltétlenül növeli az autó értékét. A rozsdamentesítőt ugyan nehéz megkülönböztetni a megszáradt sárrétegtől, de szakember részére ez nem probléma. Az ablakoknál tanácsos a szerkezetet ellenőrizni, nyáron pedig az esetleg leengedett ablakokat felhajtani, nehogy törött üvegeket vegyünk. A lámpákat szintén ellenőrizni kell, hogy jól működnek-e. Ha a vásárló a talált hibák ellenére is meg akarja venni a kocsit, akkor most a motor kipróbálása kerül sorra. Beindítja a motort és a motorház tetejét felnyitva hallgatja a motorzörejeket, üres járatban és magasabb fordulatszámnál. Ha az olaj beöntő nyílásból füst jön ki, ez annak lehet a jele, hogy a dugattyúgyűrűk áteresztik a robbanó gázokat, tehát nagyon kopottak. Ha egy kocsi hideg idő ellenére is könnyen indul, az feltétlenül jó pont, de egy-két indítási kísérlet sem jelent még bajt. A gyanús motorzörejeket csak gyakorlott fül hallja meg. Ha a motor hangja rendesnek tűnik, akkor hátul, a kocsi végénél a kipuffogó ütemeit kell ellenőrizni. Ha az ütemek egyenletesek, akkor mindegyik henger rendben működik s ha a kipuffogó gázok színtelenek, akkor az egész tökéletes és a motor jól van beállítva. A zajos kipuffogás viszont azt jelenti, hogy a hangtompító kiégett. Menetközben is próbáljuk ki a kocsit, ellenőrizzük a kuplungot, hogy eléggé kiemel-e, nem “ragad-e” s hogy a kapcsolószekrény fogaskerekei nem hallatnak-e zörejeket. A kuplung és motor jó próbája az, ha megvizsgáljuk, hogy simán indul-e a kocsi a második sebességben. A kapcsolókart mindegyik sebességben ki kell próbálni, általános hiba, hogy kopott fogaskerekeknél magától kikapcsolódik. Legjobban kipróbálhatjuk a motort, ha felhajtjuk egy emelkedőre. Ha simaúton megyünk lassú járatban és harmadik sebességben és a gázpedállal játszunk, akkor a gyorsulásnak zökkenésmentesen kell megtörténnie, feltéve, hogy a futómű nincs nagyon kiokpva. Ajánlatos valami durva kövezetre is ráhajtani, hogy a rúgókat ellenőrizzük. A lökésgátlókat úgy is ki lehet próbálni, hogy álló helyzetben meglendítjük a kocsit és ha ez nem ugrál, a lökésgátlók jók. Remélem, hogy azokat, akik a fenti tanácsokat figyelembevéve vásárolnak autót, nem fogja csalódás érni, hanem örömük telik a kocsiban és abban a tudatban, hogy nem hiába költöttek rá pénzt. Takács László. TERJESSZE LAPUNKAT ! Az össeférhetetlenekhez Kovács Ili Rohanjatok hát csak Csülökre, bírókra Nincs elég vész, bánat Még a magyarokra. Ellenség nincs elég, Testvért tépjél magyart Nyúzzad, rántsad, gáncsold Ékesítsd az agyart, Feledjétek el a Hazát, otthont, Istent A Dunát a Tiszát Feledjetek mindent, Apát, anyát, testvért, A völgyet a rétet, Feledjétek mind el A rosszat, a szépet Csodaszarvast, álmot A dicső ősöket Pusztaszert, Botondot A magyar hősöket, Feledjétek el hát, Hogyha el tudjátok, Hogyha tud feledni Magyar szót a szátok Marjátok hát egymást Hogyha ezt vágyjátok, Ha nincs más bajotok — Hát csak csináljátok ! MODERN FELESÉG Az újságíró felkereste esküvő napján az uj, milliomos menyecskét s miután a gyönyörű lakást megnézte s a menyaszszony személyére nézve mindent feljegyzett, így szólt az uj asszonyhoz : — Nagysádra nézve már mindennel tisztába vagyok, de a vőlegényéről is kellene valamit írnom. Mit írjak ? — Óh, csak annyit írjon, hogy az esküvőn ő is jelen volt. * * * TISZT ASÁGSZERETö Két titán üdvözli egymást. — Milyen szép inged van ! — mondja az egyik. A másik sértődve válaszol. — A negyedik hete hordom és csak most veszed észre ? * * * A papa karácsönyi ajándékul színházba vitte ötéves kislányát. A “Babatündér” című balettet adták elő és a gyerek elragadtatva figyelte a főszereplő táncosnőt. — Apu, — súgta izgatottan — ilyen babát szeretnék. — Én is — felelte sóhajtva az apa. * * * J ancsi villanyvonatot kapott karácsonyra, de a papa játszik vele önfeledten a földre kuporodva minden szabad idejében. Jancsi sokáig nézi az apját, majd megszólal : — Papa, te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel ? Jókai Mór :________________________ Az Uj Földesúr — Lőttél már vele ? — Oh, akárhány galambot ; még vércsét is. — Jó. Töltsd meg a puskádat és gyere vissza. A kis apróság néhány perc múlva vigyorgó képpel jött vissza, holmi kis karabint emelve a vállán. — Most ide figyelj. Mától fogva ebben a szobában fogsz lakni, míg atyám hazajön. Éjjel azon az ágyon alszol. — Jaj. Az a miss fekhelye. — Csitt ! ki kérdte ? Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt, s mindenkit aki be akar jönni, feltartóztatsz. Tudod hogyan kell ? — Oh igen ! így : — a kis babszemjankó előre lépett egyik lábával, a puskát szuronyszegezve kapta előre : — “Ki vagy ? Megállj !” — Helyesen van. Senkit be nem eresztesz ide, mert ez börtön ; te pedig őr vagy. Aki erőszakoskodik, vagy nem ügyel felhívásodra : azt lelövöd ; értetted ? — Igenis értettem. — Tehát aszerint tégy. Eliz ezzel liliputi őrét a külső szobában hagyva, becsukta hálószobája ajtaját s leült, atyjának levelet írni. Minő gyöngédség és minő erő kellett ahhoz, hogy egy ily fájó sebet bekötözni kísértsen olyan férfiúnál, ki indulatainak nem tanult ura lenni ! Mennyire óvakodnia kellett minden bölcselkedéstől, nehogy szemrehányásul essék az apának, ki Hermint tartá a ház címerének, az okos, szerény leányt, kinek szavát ritka volt hallani, kit soha sem kellett figyelmeztetni arra, mit tegyen, mit ne tegyen ? ki dicsekedése volt minden nevelőjének, meghalt anyjának kegyence : és akiért most a könnyelmű, szeleburdi, mindig szidott, mindig fenyíték alatt tartott hamupepejkének kell könyörögni, hogy legyen neki nagy vétkéért bocsánat ! No de könnyű annak írni, akinek szive van ! A hideg ész tévedhet ilyenkor, de a szív mindig eltalálja az igazi hangot s megsúgja, hogy másnak mi fáj, mi esik jól. “Tudod, mennyire szerette Hermint édes anyánk. Ne taszítsd őt el”. Ez volt legerősebb argumentuma. S nem elég erős-e ez ? Jókai Mór : Az Uj Földesúr gazember a miss ruháiban elszöktetett egy más nőszemélyt s rettenetes a sejtelmem, hogy kit ? ! A két fogoly Eliz az igazak álmát aludta ez alatt. Azt a tiszta álmot, amit nem zavar még más, mint egy szótalan ideálkép lebegése, kinek alakja csupa aether és fény. A legelső napsugár, mely ablaka függönyén áttört, visszahívta szemeiről a szűz álomképet. Kora hajnal volt ; még nagy a csend a kastélyban : nem kelnek itt korán. Eliz fölkelt, pongyoláját fölvevé s mielőtt őrei fölébrednének, a rajztáblára feszített képhez ült s amit tegnap elkezdett s amit álmában tovább gondolt, most folytatá. Egy alacsony ablak volt az, nehéz vasrostéllyal, a vasrostélyon belül egy halavány ifjú arc ; künn a rostély előtt egy dalos madárka, körül az ablakon virágos folyondár, mely benyulik a vasrudak között ; ők ketten vigasztalják azt, aki belül van. — Egy dalos madár és egy árva repkényinda. Kinek lehetne az ellen kifogása ! Hisz az arcra nem szükség ráismerni, aki a rostélyon belül van, az még csak körvonalaiban látszik. Első a dalos madár és a repkény. A leányka egészen elmélyedt munkájában, észre sem vette, hogy a kis asztali óra finom pici csengő hangon már kilencet üt s még semmi nesz a mellékszobában. A miss és Hermine ugyan soká alusznak. A madárka feje igen jól sikerült. Szinte látszik rajta, hogy milyen búbánattal énekel ott, mintha tudná, hogy rabnak teszi. Eliz meg van elégedve nagyon a kis madárral ; most már ideje, hogy félre tegye a képet, mert mindjárt itt lesz a porkoláb, a keményszívű miss és mondani fogja : “allez! zongora-sáncmunkát végezni !” Jó lesz már megnézni, hogy ébren vannak-e ? Jókai Mór : ____ Az Uj Földesúr Eliz sajátságos gyermeteg bosszúállást szokott azzal gyakorolni, hogy míg ő rendesen igen korán fölkelt, a misst, ki óriás időkig szeretett pihenni, zajos énekszóval költse fel álmából ; ami, akárki is tudja tapasztalatból, igen kellemetlen szolgálat annak, aki éppen jóízűen aluszik ; de amiért, ha egyszer már fölébredt az ember, minden bosszúsága dacára sem lehet haragudnia, mert hiszen a felköltőnek csakugyan igaza van : “itt a reggel”, sőt még meg kell neki köszönni, hogy nem engedett tovább aludni. “Itt a reggel ! I wish you a good morning ! miss !” enyelge, zajosan nyitva át a szomszéd szobába Eliz, s egy víg couplettet kezde rá, melyet gyermekeknek tanítanak a hajnal szépségéről. De mit bámult el, amint a szobát egészen üresen találta. Mind a két ágy használatlan, ahogy este fel voltak bontva ; látszott, hogy senki sem feküdt bennök. Eliz nem érté, hová lehettek. Körültekintett. Hermine íróasztalán volt egy lepecsételt levél, azt fölvevé ; a címlapon ez állt : “Eliz testvéremnek”. Eliz szívdobogva bontá fel a levelet. E sorok voltak benne : “Kedves jó testvérem ! Ne ítélj el azon lépésért, amit ma tettem. Nem tudok ez ember nélkül élni. Ha gyilkos volna is, vele mennék. Tudom, hogy ez őrültség ; nem tudok belőle kigyógyulni. Atyám ma elűzte őt és nem tudta, hogy engemet is vele együtt űz a világba. Atyámhoz nem merek írni ; ő nem olvasná el levelemet, megátkozna. De tégedet szeret, te olyan jó vagy : és nekem senkim sincs, aki előtte védelmezzen, egyedül te. Nem is tudom : mire kérjelek ? olyan zavart vagyok. Te legjobban tudod azt. Állj közénk és atyánk közé ; a te jó szived kitalálja, hogy mit tégy ? Isten áldjon meg ; csókollak százszor, ezerszer. Hermine. U. i. A miss és a director nem tudnak semmiről ; ha lehet védd őket atyám előtt. H. — 141 — —138 — 139 —
