Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-03 / 1. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 1953 JANUÁR 3. KARNAY K. ISTVÁN “Átok fekszi e világot, átok sötét átok, Hogy mit hoz a holnap rátok, jobb ha nem várjátok, úgy is megjön, minden megjön, ahogy meg van írva, Ne borulj hát könnyes szemmel e kis versre sírva”. írta utolsó versében, melyet halála előtt két nappal adott át e sorok írójának. Kedves és vidám volt, mint rendesen szokott lenni ; terveket szőtt és azt mondta : — sokkal jobban érzem magam, mint egy héttel ezelőtt. Halála úgy ért bennünket, mint hó­esésben a villámcsapás ; nem tudtuk elhinni, hogy Karnay K. István, ez az aranyszivű ember, ez a ne­meslelkű nagy magyar nincs többé. “Ne borulj hát könnyes szemmel e kis versre sírva”. S mi, kik ismertük, szerettük, most mind­annyian könnyezünk. De sírnak azok is, akik csak írásain, versein keresztül ismerték. Mert Karnay K. István költészete, a szív költészete ; egy csodá­latosan szép lelkivilágú ember szedte rímekbe azokat a gondolatokat, melyeket becsületes szivével és agyá­val megálmodott. Lapunknak már kezdettől hű barátja volt, min­dent elkövetett, hogy Hamilton és környékén nép­szerűsítse azt. De lelkes barátja volt minden ma­gyarszellemben szerkesztett lapnak is. Nagy műve­lője és igazi szakértője volt a magyar népdalnak ; százával fekszenek kéziratgyüjteményében a szebb­­nél-szebb nótaszövegek, melyek a legkitűnőbbekkel is felveszik a versenyt. Rajongott minden szépért és nem volt olyan magyar ügy, melyből ne vette volna ki a részét. Rengeteget, erején felül áldozott a ma­gyar gondolatnak. Fanatikus magyar volt, bár több mint 30 éve élt távol a szülőhazájától mégis mindig könnyes szemmel emlékezett az ő “kis falujára Baty­­tyán”-ra. — Csak még egyszer szeretném látni ! — szokta mondani. Kedves kis feleségével, a “kismamával” és Tibor fiával mindenütt látni lehetett őket, ahol csak magyar megmozdulás volt. Nem volt nála népsze­rűbb ember egész Kanadában és korai halála (mind­össze 56 éves volt), nagy vesztesége az egész ma­gyarságnak. Mi, a hontalanságba kényszerült magyar írók, újságírók egyik legtehetségesebb kartársunkat vesz­tettük el benne. Regényei, elbeszélései százával je­lentek meg Kanada és Amerika különböző magyar­­nyelvű lapjaiban és reánk, barátaira hárul a feladat, hogy egyszer majd azokat könyvalakban is meg­jelentessük, mert ezzel nemcsak az ő emlékének áldozunk, hanem beteg és szerény körülmények kö­zött élő feleségének és családjának is segítségére leszünk. Kenesei F. László. (Folyt, az 1. oldalról). ISMÉT HAZUDIK, ISMÉT HAMISÍT ES GYILKOSSÁGRA USZÍT : A “KANADAI MAGYAR MUNKÁS” minden DP.-t agyon kell ver­ni !” Eközben jött segítsé­günkre Balogh Sándor s hár­masban aztán legyűrtük tá­madóinkat. A harmadik “DP. bandita” Horváth József, hasonlóképen mondja el az esetet. — Dehogy akartunk mi ve­rekedni, — mondja az egysze­rű, becsületes ember benyo­mását keltő Horváth József. — Mi nagyon jól tudjuk, hogy az ellenségnek teszünk csak jó szolgálatot, ha egymást bántjuk régiek és újak. A baj ott van, hogy a “Munkás” és más boisi szennylapok állan­dóan uszítják ellenünk a régi­­kanadásokat. ha egyszer ezek a lapok megszűnnek, akkor majd megszűnik a gyűlölkö­dés is. V Olvasóinknak már beszámol­tunk arról, hogy milyen végte­lenül aljas, a Kremlből irányí­tott propaganda folyik min­denütt az ujbevándorlók ellen. Célja, hogy a bolsevizmusnak ezeket a meggyőződéses ellen­feleit tönkre tegyék, meg­semmisítsék. Egy ilyen törek­vést látunk a vellandi esetben is. Mi óvatosságra intjük min­den olvasónkat : ne hagyják magukat hitvány besúgóktól, fizetett boisi ügynököktől be­folyásolni. Aki régikanadás testvéreink ellen uszít, az már “gyanús”, mert az ilyen legtöbb esetben DP-k ellen is agitál, tehát : vagy megfizetett ügynök, vagy más okból gyűlöli a ma­gyarságot. A szláv bolsevizmussal való leszámolás ideje veszedelme­sen közeledik ; a szabad nem­zetek és a szabadságuktól megfosztott népek már fenik azt a kést, amellyel elvágják majd az ázsiai pestis nyakát, mely rettegésben tartja az egész világot. Mi, szabad föl­dön élő magyarok részt aka­runk venni Magyarország fel­szabadításában és^nagunknak követeljük majd azt a jogot, hogy megbüntessük azokat, akik vétettek : az igazságos­ság, az emberiség és a magyar jogrendszer ellen. A bűnösök megkapják azt amit megérde­melnek, bárhova menekül­nek is. A kanadai magyarnyelvű bolsiknak pedig ezt üzenjük : Vakarják le azonnal és hala­déktalanul a szláv vörös im­perializmus célját szolgáló párthelyiségeikről és az ennek fedőszervül szolgáló “Kossuth Betegsegélyző Egyesület” ne­véből, a minden becsületes magyar által tisztelt Kossuth Lajos nevét. A szabadság e nagynevű ve­zére halálos ellensége volt a szláv imperializmusnak, ame­lyik megakadályozta, leverte, népünk szabadságharcát, már 104 évvel ezelőtt is. Ha Kos­suth mostanában élt volna a “Minden Oroszok Cárjának” politikáját képviselő Sztálin és ennek magyarországi ügy­nökei már régen kivégezték volna. Vakarják le azonnal és haladéktalanul a “Magyar” szót is és írják fel a megfelelő címet, hogy : “Sztálin Otthon” vagy “Boisi Ház”. Ez esetben garantáljuk, hogy egyetlenegy 4)P. de semilyen más magyar nem teszi be oda a lábát soha többé ! Ha ezt megcsinálják, akkor elismerjük, hogy tisz­tességes politikát folytatnak. Ez esetben azt is megígérjük, hogy soha többé, még csak vé­letlenül sem tévesztjük össze a “Párthelyiségeiket” a “Ma­gyar Otthonokkal”. Kérjük külső munkatársain­kat, tudósítóinkat és hirdető- I inket : hogy cikkeiket, tudósí­tásaikat, hirdetéseiket úgy ad­ják postára, hogy mi azt hét­főn (lapzártakor) megkapjuk. Ez történt a ViIágban., NEM VOLT KARÁCSONY MAGYARORSZÁGON Szent Karácsony ünnepe tel­jesen eltűnt a szovjetizált né­pi demokráciákban, a gyer­mekek december 24-én “kis télapót” várják, aki meghozza az ajándékokat és ezzel együtt a kommunista propagandát is. Magyarországon ezidén telje­sen eltűntek a karácsonyfák, szigorú rendelet tiltja a fenyő­fák kivágását, melyre az épí­tőiparban van nagy szükség, ezenkívül pedig nincs fuvar­jármű a szigorúan adagolt benzin takarékosságra való tekintettel. A hagyományos magyar ünneplést a kormány azzal igyekezett megakadályozni, hogy december 26-át hivata­los munkanappá nyilvánította “a dolgozók kívánságának” megfelelően. A gyermekeknek ezidén elsőízben mondták az iskolában, hogy nem kará­csonyt ünnepelnek, hanem “a télapó” eljövetelét, aki az ajándékokkal együtt elhozza a magyar úttörőknek a szovjet “fiatal pionírok” üdvözletét. Az iskolákban mindenhol “fenyőünnepélyeket” tartot­tak, amelyen a hagyományos karácsonyi ünnepi énekeket szovjetizált népdalok váltották fel, a Biblia olvasása helyett pedig Sztálin magyarul ki­adott műveiből volt rövid fel­olvasás. Hasonló intézkedések történtek Csehszlovákiában is ahol “télapó” érkezését min­den cseh városban nyilváno­san ünnepelték meg, dicsőítve a “legyőzhetetlen Szovjetuniót minden népek barátját”. Ro­mániában Magyarországhoz hasonlóan tilos a templomok­ban a betlehemi jászol felállí­tása, valamint az angyalos ka­rácsonyi díszítések használata. Ehelyett a köztereken felállí­tott fenyőfák csúcsán minden­hol az ötágú szovjetcsillag “ékeskedik”. Lengyelek letartóztatták az uj hercegprímást Vatikáni jelentések szerint a kommunista lengyel kor­mány bíborossá történt kine­vezése után pár nappal letar­tóztatta Msgr. Eugene Baziak krakkói érseket és ezzel újabb fejezetet nyitott a vasfüggöny mögötti antikatolikus üldözés­nek. Az érseken kívül még öt magas tisztséget betöltő len­gyel egyháznagyot hurcoltak el ismeretlen helyre. A kato­­wiczi püspököt Msgr. Adam­­skit, két segédpüspökével együtt éjnek idején kényszerí­tették lakásuk elhagyására. Lengyelországban a mosta­ni eseményekig a vallásüldö­zés enyhébb volt a magyaror­száginál és romániainál, de a jelek szerint Moszkva itt is A rablásnak eddig még is­meretlen f ormáj áról hallot­tunk nemrégen Vörös-Magyar­­országról. Névrablásról van ugyanis szó, helyesebben álla­milag elrendelt névváltozta­tásról. Egy Rákosi Géza nevű lakatosnak Vöröshadsereg út­ja 7. sz. lakására belügymi­niszteri végzést kézbesít a posta, mely szerint őt ezentúl nem Rákosinak, hanem Rát­­kainak fogják hívni. Ez a Rá­kosi az, aki mint a Vasas lab­darúgócsapat goromba játéko­sa, ellenfelét lerúgja, elgán­csolja szóval sportszerűtlenül Államelnököket választot­tak, háború tombolt, uralko­dók buktak el, atombombák robbantak , árvízkatasztrófák sújtottak, banditák raboltak 1952-ben, de az újságolvasó kanadai közönséget az angol király halála ragadta meg leg­jobban. A sok vastagbetűs ve­zércikk közül “az év vezető hírjelentése” a február 6-án bekövetkezett angol uralkodó halála volt, melyet a közvéle­ménykutatás alapján Eisen­hower elnökké választása kö­vet második helyen. Sorrend­ben a harmadik legérdekesebb hír volt Kurt Karlssen dán ha­jóskapitánynak heroikus küz-Nagy razziák Budapesten Az államvédelmi rendőrség gazdasági osztagai karácsony előtt nagy razziákat tartottak a magyar fővárosban. Nyil­vántartások és besugások alapján rajtaütésszerű házku­tatásokat tartottak azoknál a személyeknél, akik a népide­mokrácia “feketekönyvében”, mint reakciós elemek szere­pelnek akár előéletük, maga­tartásuk vagy származásuk miatt. A kifosztott és éhező magyar fővárosban szinte a lehetetlenséggel határos 1 kg. vajnak, 5 kg. cukornak vagy egy tucat tojásnak a megszer­zése, erre legfeljebb a közel­látási szervekkel összejátszó és a magyar nép nyomorán nyerészkedni akaró kufárok mernek vállalkozni, akik a ti­tokban mégis ünnepelni vá­gyóknak búsás felárért meg­szerzik a karácsonyi sütés-fő­zéshez szükséges régnemlátott élelmiszert. A karácsonyi ün­­neprontók most rettegésben tartják a magyar fővárost, mert “tiltott árúfelvásárlás, ellenséggel való összejátszás hajtani a kommunista rend­szer legkeményebb ellenfelé­nek, a katolikus egyháznak a liquidálását. Tito, Jugoszlávia tiltakozá­sát jelentette be a Vatikánnál Stepinac zágrábi érseknek bí­borossá történt kinevezése el­len és ezokból a diplomáciai vi­szonyt is megszakította. A pá­pa időközben saját számlájára Stepinac bíboros részére egy teljes bíbornoki öltözetet csi­náltat, mert a telj esen vagyon­talan szerb főpap, — aki csak nemrégen töltötte le 5 éves börtönbüntetését, melyre a szerb kommunisták a néme­tekkel való együttműködés miatt ítélték — hívei adakozá­sából tartja fenn magát. ség hosszasan tüntet ellene ilyen kiáltásokkal : Pfuj Rá­kosi,le vele ! Ez a tüntetés egyre gyako­ribb lett és a feltűnő az volt, hogy a közönség akkor is kiál­tozott, amikor Rákosi nem is durváskodott a pályán. Az ár­gus szemekkel figyelő ÁVO tehetetlen volt az esettel szemben, mert pár ezer em­bert mégsem tartóztathat le. Megtette azonban jelentését a belügyminiszternek, aki sür­gősen intézkedett. így lett Rákosi Gézából Rátkai Géza, a “hájfejű diktátor” nimbu­delme, mellyel a zátonyra fu­tott Flying Enterprise nevű hajót meg akarta menteni. Faruk egyiptomi király szám­űzetése és a kojei hadifogoly­lázadás kötötte le ezután leg­jobban a kanadai újságolvasót, aki a belföldi eseményeket a következő rangsorba osztá­lyozza érdekességük sorrend­jében : 1. A Boyd banditák rablásai és elfogatása, 2. Száj- és körömfájási járvány.Alber­téban, 3. Massey kinevezése főkormányzónak, 4. A kanadai dollár áremelkedése, 5. A So­cial Credit párt győzelem B. és hangulatkeltés” címén szá­mos budapesti lakost Ítéltek el 3—6 évig terjedő börtönre, vagyonelkobzásra és Budapest területéről való örökös kitil­tásra. Két millió áldozat Koreában A koreai háború ezideig több mint két millió áldozatot követelt a hadviselő felek ré­széről, amint az Egyesült Nemzetek főhadiszállása je­lenti. A 2,129.310 katonai veszteségből 364,370 esik az U.N. csapatokra 1,764.940 pe­dig a kommunisták vesztesé­ge. A vörös kínaiak 795.000 halottat vesztettek az észak­koreaiak 497.000-vel szemben. Az U.N. zászlaja alatt küz­dő 15 ország közül a legna­gyobb veszteséget az U.S.A. szenvedte el, 20.000 halottal, 94.000 sebesülttel, 13.000 el­tűnttel összesen 127.000 fővel. Utána következik Törökország 2.570-el, Kanada vesztesége 1.253 a sebesültekkel együtt. U.N. ISKOLÁK ARAB MENEKÜLTEK RÉSZERE Több mint 50.000 arab me­nekült gyermek jár most az Egyesült Nemzetek által Kö­zel-Keleten fenntartott 117 szükség iskolába. Ez az él­­mult évhez képest 21-el több iskolát és 10.000 -el több tanu­lót jelent. Ezeket az iskolákat az Egyesült Nemzetek neve­lésügyi, tudományos és műve­lésügyi szervezete (UNESCO) irányítja, az Egyesült Nemze­teknek a közelkeleti, Paleszti­nái menekültek számára szer­vezett segítő és munkaügyi bi­zottsága (UNRWA.) közre­működésével. Az iskoláról szóló utolsó je­lentésében az UNESCO, közli, hogy 1951 folyamán a sátrak­ban, vagy vályogházakban el­helyezett iskolák száma 96-ról 117-re, a tanulók száma pedig 41.053-ról 51.081-re szaporo­dott. A két bizottság tehát az egyiptomi ellenőrzés alatt álló Gaza körzetben, továbbá Jor­dánban, Libanonban és Syriá­­ban a palesztinai menekültek 232.000 iskolaköteles gyerme­ke közül majdnem 22%-nak tart fenn iskolát. Az állami és a magán iskolákban további 50.000 tanul, így a 6 és 14 év között lévő gyermekeknek ösz­­szesen 44%-a jár iskolába. Ez a két nemzetközi bizott­ság 1951-ben az elemi iskolá­kon túlmenő oktatást is meg­indította. 2.500 menekült arab fiú számára gyakorló szakis­kolákat nyitott, ahol azok ács, cipész, takács, bádogos, föld­műves, seprőkészítő, baromfi­­tenyésztő, könyvkötő és szere­lő kiképzésben részesülnek. A 72 oktató által vezetett gya­korló szakiskoláknak az a cél­ja, hogy a menekült gyerme­keket önfenntartóvá neveljék. A tanítóképzés mind több oktatót biztosít az egyre bővü­lő rendszer számára. Jelenleg 50 tanítóképzős tanul a Bei­rut-! kollégiumban, további 100 pedig Syriában, Jordánban és Egyiptomban. Az UNESCO, jelentése ki­emeli, hogy ezeknek a nemzet­közi vezetés alatt álló iskolák­nak tantárgyai teljesen meg­egyeznek a terület állami és magániskoláinak tárgyaival, így a tanulók minden nehéz­ség nélkül cserélhetnek isko­lát. Magát a programot az UNRWA, igazgatja, egyben a kiadások zömét is fedezi, az UNESCO, pedig az iskolák technikai felülvizsgálásáért fe­lelős, 1951 első hat hónapjá­nak költségei 228.451 dollárt tettek ki melyből az UNESCO. 92.000dollárt fedezett. Az UNESCO, széleskörű ér­deklődést mutat Franciaor­szág, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok ma­gániskolái iránt is. Ez az a három ország, mely máris ré­szesedik az UNESCO, aján­dék-szelvény programjában, melyben rövidesen Kanada is részesedni fog. Az UNESCO, úgy tervezi, hogy ezeket az iskolákat könyvekkel, szemlél­tető eszközökkel, szakoktató felszereléssel, a középiskolá­kat tudományos felszereléssel, a területi központokat pedig mozgókép-berendezéssel látja el. önkéntes szervezetek máris 20.000 dolláron felüli értékben adakoztak erre a célra. könyörtelenül végre akarja Návrablás Magyarországon viselkedik úgy hogy a közön- szának védelmére. A király halála a vezető újsághír 1952-ben C.-ban. Szilveszter éjjelén 1952-ben Szerte a világon éjfélt üt az óra, Az esztendő végén, rövid búcsúzóra, Álljunk meg egy szóra. Temetjük az időt a múlandó évvel, Köszöntjük az újat, néma büszkeséggel Telve reménységgel. Kevés örömünk volt, sok könnyet ejtettünk, Sokat szomorkodtunk, keveset végeztünk, Alig cselekedtünk. Elfogyott a jókedv, megmaradt az átok, ígértek az évek, megcsaltak az álmok, És a jó barátok. Szomorú karácsony, — boldog új esztendő ? Reménykedve várjuk, mit hoz a jövendő, Mit ád a Teremtő. Az ünnepi órán, — akik távol vannak — Szálljon a gondolat kicsinek és nagynak, Minden bús magyarnak. Szálljon a gondolat szerte a vüágba, Vigyen üzenetet újév hajnalára, Bujdosók számára. Vigyen üzenetet Duna-Tisza tájra, Hősök sírhalmára, árvák panaszára, Mindenki számára. Az új esztendőnek öröm lesz a vége ! Ez lesz a szeretet, a reménység éve, Eljön majd a béke ! És ha virágos lesz a szabadság fája, Nem hullott a vérünk, a könnyünk a sárba, Nem éltünk hiába. Fehér János. Hogyan harcolnak Amerikában az előítéletek ellen ? Abban a nyolc államban, ahol az állások betöltésénél a faji, felekezeti, vagy nemzeti­ségi megkülönböztetést törvé­nyesen eltiltották, azt tapasz­talták, hogy az ilyen törvé­nyek nagyban hozzájárulnak I ahoz, hogy az előítéletek más téren is megszűnjenek. A törvény kezdeményezői nem tételezték fel azt, hogy az majd egyszerre kiirtja az elfogultságot mindenkiből. New Yorkban például ugyanaz a törvény, amely bíróság elé állítja a makacs törvénysze­gőt, gondoskodik arról, hogy a közönséget nevelés útján szok­tassák a méltányos gondolko­záshoz. A törvénynek a gyakorlat­ban való alkalmazása már ma­gában véve is köznevelési ak­ció. Ha a panasz jogosult, az összehívott tanácskozás, e­­gyeztetés és meggyőzés esz­közei, amelyeket a bepanaszolt munkaadóval, állásközvetítő­vel vagy munkásszervezettel szemben alkalmaznak, felvilá­gosító és nevelő munka. Épen ezért New Yorkban 1945 óta — amikor a törvény életbe­lépett — csak igen kevés pa­nasz j ütött el odáig, hogy bün­tető eljárást kellett volna in­dítani a bepanaszlottak ellen, ellenben sokszáz esetben sike­rült a felvilágosítás és rábe­szélés eszközeivel jobb belá­tásra bírni a munkaadókat. Egy iparos például így vé­dekezett : “Én nem vagyok el­fogult, de csak fehér keresz­tényeket akarok alkalmazni !” Több órai tárgyalás után látta csak be, hogy nem lehet jogo­san rossz véleménye a nége­rekkel és zsidókkal szemben, amikor sohasem voltak ilyen alkalmazottai. Egy ruhagyáros ezzel szem­ben csak középeurópai munká­sokat akart alkalmazni, mert azt vallotta, hogy a máshon­nan jöttek nem olyan ügyes szabók. Csodálkozva vette tu­domásul a bizottság bizonyí­tékait, hogy a svédek között mennyi kitűnő szabómunkás akad. Az egyik munkásszak­szervezet a kínaiakat zárta ki a felvételből ; a bizottság rá­beszélésére megengedték hogy azok a kínaiak, akik az előírt képesítésnek megfelel­nek, felvehetők legyenek. Cso­dálkozva tapasztalták rövid idő múlva, hogy számos kínai munkás átment a felvételi vizsgán. Ugyanakkor véletle­nül nagy hiány mutatkozott a szakmában gyakorlott munká­sokban. Amikor a kisebbségekhez tartozó munkásokkal szemben felállított gátakat megnyitot­ták, a bizottság jótékony mun­kája más gyümölcsöket is ho­zott. A bankelnök, aki azt hit­te, hogy régi munkatársait kellemetlenül fogja érinteni, ha zsidókat is felvesz a bank­ba, csakhamar ámulva tapasz­talta, hogy cégvezetői szíve­sen löncsöltek együtt a tehet­ségesebb zsidókkal. Egy észa­ki városkában protestáns mun kások hallani sem akartak olasz katolikus újoncokról. De amikor a bizottság rábeszélé­sére megszüntették a rég'i diszkriminációt, a protestán­sok belátták, hogy bár az uj munkások más templomba jár­nak és a kiejtésük is kívánni valót hagy hátra, épolyan ügyesek a munkában és épúgy vélekednek az uniókról, a mun­kafeltételekről és például csa­ládi viszonyaikról, mint ők. A katolikus-ellenes érzés lassan­ként megszűnt. A bizottság sokszor megállapította, hogy ha a különböző eredetű embe­reknek alkalmat adnak egy­más megismerésére, az indo­­latlan idegenkedés és ellen­szenv megszűnik. A New York State Commis­sion Against Discrimination e köznevelő tevékenységében felhasználja a sajtó, a rádió, a mozi, a televízió közreműkö­dését és az egyházak, az isko­lák és jótékony egyesületek segítségét, hogy megismer­tesse a törvényt a közönséggel és az emberek között jobb megértést teremtsen. Községi tanácsokat is felállít, amelyek­ben a község kiválóbb polgá­rai fizetés nélkül működnek a nemes cél érdekében. Tizenkét ilyen helyi tanács dolgozik ma New York állam területén, amelyek a helyi viszonyokat ebből a szempontból mérlege­lik, érintkezésben vannak a polgársággal és az egyesüle­tekkel és javaslataikat és ész­revételeiket a központi bizott­sághoz eljuttatják. Ez a new-yorki törvény pél­dául szolgált a többi hét állam részére, ahol törvényt hoztak a megkülönböztetések ellen. New York, New Jersey, Mas­sachusetts, Connectiut, Rhode Island, New Mexico, Oregon és Washington államok egy­formán büntetik a szándékos és sértő megkülönböztetést. Ezeken kívül még három ál­lam van, ahol csak felvilágo­sító és köznevelő eszközöket alkalmaznak, büntető szank­ciók nélkül, hogy igyekezze­nek az előítéleteket, amelyek az amerikai hagyományokba ütköznek, gyökeresen kiirtani. Common Council. MAGYARBETÜS ÍRÓGÉPET részletre is vásárolhat KIADÓHIVATALUNKNÁL 362 Bathurst St.

Next

/
Thumbnails
Contents