Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-30 / 22. szám
1953 május 30 2 KANADAI MAGYARSÁG Bolsi világ Magyarországon... HARC A KREML ELLEN III. A földalatti mozgalomnak ezek a tagok különféle hasznos szolgálatokat tesznek. Heti jelentéseket adnak az egész országban uralkodó állapotokról, arról is, hogyan él, dolgozik, gondolkozik és beszél a nép. A kommunista párthoz tartozók gyakran fontos és titkos határozatokat közölnek és állandó a katonai hírszolgálat is. Egyik Budapest környéki hadiüzemben dolgozó tagnak egyszer sikerült az orosz hadsereg számára készült uj gépfegyver tervezetét fényképen lerögzítenie, míg egy másik olyan térképet kerített birtokába, mely a jugoszláv határ mentén húzódó orosz földalatti hadianyagraktárak helyzetét jelölte meg. A vasúti alkalmazottak minden magyarországi csapatmozdulatról értesítést küldenek. Amint valamely vörös vagy magyar hadsereg-egység megmozdul, a hír négy napon belül Bécsben van. A földalatti mozgalom szabotázsakciókt is hajt végre, így az ő müve volt Nyíregyháza közelében történt orosz katonai vonat kisiklatása is. A szabadság után vágyódó emberek kijuttatása a vasfüggöny mögül szintén feladatai közé tartozik- Ez veszedelmes vállalkozás, de ha megbízható, jó anti-kommunista szorul segítségre, a mozgalom hamis papírokat készíttet részére és vonaton kihozza az országból. Ha ez nem lehetséges, bizalmi emberek utján eljuttatják a határig, ahol kipróbált, hivatásos vezetőt fogadnak melléje. A határon való átjutás dija azonban emelkedett, mióta A. Cs. kimenekült az országból, s 1952-ben már fejenként 1000 dollár volt. A vezető kiválasztása is kockázatos, mert sokan közülük lelkiismeretlen csempészek, hivatásos bűnözők, akik csak pénzért és nem az eszme érdekében végzik munkájukat. E- gyikük egyszer csapdába csalta a mozgalom egy emberét és átadta a kommunistáknak- Többé azonban nem tette meg. —Miért? — kérdeztük A. Cs.-t. —Mert meghalt. — felelte röviden-Nem volt könnyű a mozgalom működéce számára megfelelő anyagi alapot teremteni. Kezdetben a bécsi csoport minden egyes tagja heti fizetésének 25 százalékát áldozta a célra, amely 5^.70 dollárnak megfelelő összeget eredményezett. 1950 vége felé egy nagy amerikai szervezet, amely nem volt összeköttetésben az USA kormánnyal, hallva a mozgalom munkájáról, havi 1000 dollár támogatást ajánlott fel. Ez lehetővé tette A. Cs.- nak, hogy otthagyja gyári állását éc teljesen a mozgalomnak szentelje magát. Később a mozgalom egybeolvadt más nemzetiségű antikommunista csoportokkal és mindegyik ocatlósállamban dolgozott. Hatásos szervezetei alakultak Romániában és Csehszlovákiában, kisebbek Lengyelországban és Bulgáriában. Beszélgetésünk idején A. Cs. napi 16 órai munkát áldozott nagy eczméjének- Már kora reggel megbeszéléseket folytatott csoportja tagjaival, újonnan érkezett menekültekkel vagy a vasfüggöny mögül érkezett hírnökökkel, az után terveket készített, levelekre válaszolt, titkos jelentéseket fejtett meg, stb. stb. Közlése szerint évente kétszer utazik a vasfüggöny mögé. Bár akkor legutóbb az ÁVO majdnem elfogta, mégis szilárd volt elhatározása, hogy újból visszamegy. Csendesen mondta: “Ha hiszünk valamiben, készeknek kell lennünk arra, hogy minden kockázatot vállaljunk érte.” Munkájáért mindössze heti 16 dollár értékű összeget kapott abban az időben, hogy éppen élni tudjanak-Felesége, egy 35 év körüli, kicsi, fáradtszemü szőke aszszony valamikor nagyon csinos lehetett. Moct már nem volt az. —Az ember éveket öregszik, mialatt férjét visszavárja a vasfüggöny mögül- — mondotta. — Ilyenkor néha azt álmodom, hogy elfogták és sikoltva riadok fel. Sohasem nyitok ajtót, ha nincs itthon, kivéve, mikor jóbarát a helyes jelet adja. De férjemnek tovább kell dolgoznia, hogy küzdjön a gazok ellen- — Nemsokkal beszélgetésünk után visszatértem az Egyesült Államokba. Egy ideig nem hallottam A. Cs.-ról, de azután levelet kaptam barátomtól. Azt irta, hogy tavaly májusban, mikor hősünk egy éjjel hazafelé tartott, autó állt meg mellette és a vezető pisztollyal a kezében lakarta a kocsiba kény-MIT SZERETNÉNEK TUDNI RÓLUNK? Irta Serényi Gitta (Az “örökbefogadott” Európai Iskolákban Szerzett Tapasztalataim) “Falvakról beszél?... Hiszen Amerikában csak nincsenek falvak?” — egy 14 éves kislány kérdezte tőlem... Hát mit gondolsz, miből áll Amerika? — “Felhőkarcolókból és sugárutakból!” — volt a határozott válasz. Egy másik gyerek hozzátette: “Amerikában mindenütt magasvasút robog a zsúfolt utcák felett!” Beszélni kezdtem arról, hogy Amerika területének legnagyobb része szántóföldekből, erdőkből áll, amelyeken át patakok csörgedeznek. Tízezrével vannak falvaink, amelyeknek lakói régimódi, barátságos boltokban beszélik meg mondanivalójukat és Vasárnaponként egyszerű kis templomokban gyülekeznek össze“Barátságos boltok?” . . . “Nohát ez nem lehet igaz! Az amerikaiak villanyfényben úszó, óriási áruházakban vásárolnak csak! így láttam egy amerikai képes újságban!” “No meg iaz sem igaz, hogy az amerikaiak templomjárók. Hát milyenfajta templomba járnának?” — Még a kisvárosokban is van három-négyféle templom. Katolikus, evangélikus, református és zsidó. A különböző vallások papjai, gyakran együtt tárgyalják meg községük társadalmi vagy jótékonysági ügyeit és együtt rendeznek tanulságos felolvasásokat“Zsidóknak csak nincsenek templomaik kisvárosokban ? Ezt csak nem engedik meg?” — kérdezte egy kisfiú ártat) lanul. És így tovább.-.. Sokkal több kósza hír, mint megbízható adat, sokkal több tévhit, mint alapos tudás. Átutazó katonák, látogatók hárijánoskodásai — félreértett átdolgozásokban ! “Meséljen nekünk (a mozikról! A jazz zenéről! A sportokról ! A gyárakról !Mit keres ,az amerikai munkás? Tényleg minden amerikainak van automobilja?” Egy egyetemi hallgató érdeklődött: “Igaz-e, hogy az amerikai munkás legalább 5000 shillinget keres havonta? Mert egy négytagú osztrák család 5000 shillingből kényelemben élhet egy egész éven át!” Azt feleltem, hogy igaz ugyan, hogy a bérek magasak, de a megélhetés is sokkal drágább. A Dollár nem hever az uccán és az amerikai munkás nehezen dolgozik egész éven át. Többet dolgozik, mint szórakozik- — Automobilra főleg azért van szüksége, mert a távolságok nagyok, sok államunk nagyobb, mint egész Ausztria. A városok óriási kiterjedésűek. Ig-az, hogy a legtöbb amerikainak rádiója, jégszekrénye, fürdőszobája, sőt televizója is van, de havonta megtakarított keresményéből fizeti ki e cikkeket. Ezt már nem állhatta tovább egy kislány: “Ez csak olyan beszéd! Jól tudjuk mi, hogy minden amerikai gazdag. Mindenkinek van'mosó- meg vasalógépe-.. Ha már egy év után ráuntak az uj automobilra, egyszerűen letaszítják valami hegyről és újat vesznek!” Egy bátortalan kislány is megszólalt: “És mit csinál iaz a sokmillió gyerek Amerikában, akinek a szülei elváltak és nem akarnak tudni róla többet? De ha nem is váltak el, mért mennek el esténként részegre inni magukat s a gyerekeket egyedül hagyják?” — így vian, mert láttam a moziban is!” * * * Ennek a hallgatóságnak beszéltem az amei’ikai családi életről. Leírtam a családi házak elrendezését, a meghitt, fesztelen viszonyt a szülők és gyermekek között, étkezéseiket, közös szórakozásaikat. Megrajzoltam a kisvárosok képét, a főutcát a patikával és az iskolát, amely mindenki részére ingyen áll nyitva. Hangsúlyoztam azt a baráti viszonyt, amely tanár és tanuló között fennáll s ami annyira külömbözik az európai szigorú iskolai fegyelemtől. A főiskolai diákok saját munkájukkal keresik meg tanulmányi költségeiket. Európának nemcsak ianyagi segítségre van szüksége Amerika részéről. Fontosabb, nemesebb cél az, hogy Európa szellemi vezérei legyünk! Minden amerikai, mikor levelet küld külföldre, írjon egyházainkról, falvainkról és városainkról, gyermekeinkről — fehérekről, barnákról és feketékről, és demokratikus örökségünkről, amire minden amerikai joggal büszke lehet! Common Council. ------------o-----------HÁROMHATALMI TALÁLKOZÓ BERMUDÁBAN? Londoni jelentés szerint Eisenhower, Churchill és az időszerinti francia miniszterelnök (sohasem lehet tudni, hogy pár hét múlva ki lesz az) junius folyamán Bermudában fognak találkozni, hogy megtárgyalják a fontos problémákat, közöttük egy Malenkovval történő esetleges későbbi találkozó lehetőségét is-A bermudai találkozó hírét Washington és Páris is megerősítették. Utóbbi junius 17- ét jelölte meg időpontul, angol és amerikai hivatalos körök azonban úgy nyilatkoztak, hogy a pontos dátumot még nem határozták meg. Churchill bejelentette az alsóházban, hogy Eisenhower személyesen kívánta az angol és francia miniszterelnökökkel való személyes találkozót, és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez alkalommal több fontos kérdést sikerül együttesen tisztázni, így egy négyhatalmi találkozó jelentőségét is.------------o-----------KIK SZÁLLÍTANAK A VÖRÖSÖKNEK . Az US szenátus vizsgálóbíbottságának egyik ülésén RF. Kennedy, a bizottság tisztviselője közölte, hogy az US tengerészeti hírszolgálat adataiból megállapíthatóan 1953 első három hónapjában 162 hajó szállított Vörös Kínának hadianyagot nyugati, szabad népek lobogója alatt. A hajók közül 100, vagy esetleg néhánnyal több, lángol tulajdont képez. Két angol hajó kínai kommunista csapatokat is szállított a koreai harctérre, ahol tudvalévőén angol katonák is küzdenek a kínai kommunista “önkéntesek” ellen. A bizottság megdöbbenve hall gáttá a hihetetlennek tűnő jelentést és az elnöklő McCarthy I szenátor indítványára azonnal levelet intéztek ebben az ügyben Eisenhowerhez, megkérdezve, hogy mi az ő álláspontja. szeriteni. A. Cs. azonban kiütötte a fegyvert az ember kezéből és vad futásnak eredt. Az utána küldött lövések culyosan megsebesítették, mégsem tudták kézrekaparintani őt. “A- Cs. ismét talpon van és tovább harcol.” — irta barátom — “Nem hiszem, hogy ezt a keménykötésü embert a vörösök valaha is le tudják tepemi.” Isten adja, hogy úgy legyen ! — Vége. — Választási csendélet Olaszországban------------0-----------Római tudósítónk jelentése : Néhány nap választja már csak el Itália népét a junius 7-iki parlamenti és szenátusi választásoktól. S ha találó, rövid jellemzést akarunk a helyzetre mondani, akkor az egyik külföldi, nagy sajtóiroda tudósítójának véleményét kell idéznünk : “Uram, ilyen még nem volt Itáliában!” Valóban nem. Ugyanis a czenátus 237 mandátumára 2037, a parlament 590 mandátumára pedig nem kevesebb, mint 6410 jelölt indul iá választásokon, tehát összesen 827 mandátumért nem kevesebb, mint 8447 jelölt. A cél nem megvetendő. Ezúttal ugyanis 30 millió 413.247 polgárnak van a parlamenti mandátumokhoz szavazati joga, a szenátusi mandátumokhoz pedig majdnem kétmillióval kevesebbnek. Ha még hozzátesszük, hogy a 30 millió parlamenti választóból 16 millió a nő, — valóban érdekesen alakulhat a helyzet. A jelöltekről is érdemes volna statisztikát közölni. Elég talán, ha ezúttal csak annyit emelek ki, hogy Beniamino Gigli, a világhírű operaénekes, valamint nemkevésbbé hires kollegája, Tito Schipa szintén képviselőjelöltek- Az irodalmi, tudományos és művészvilág jelentős alakjai közül a Nobel - dijas Pende orvostanár, a nagy festő Carlo Carrara, a kiváló szobrász Periele Fazzini, a kitűnő színészek Titina de Filippo és Cesare Giulio Viola indulnak még. További jelöltek : Silone, a nagy anti-kommunista író, Delitalia az olasz ügyvédzseni, aki magávalragadó kortesbeszédekkel halad a biztos mandátum felé, a sportolók közül Binda, ia háromszoros kerékpár világbajnok, valamint Barassi és Busini. És indult a legendás Garibaldi leánya, Clelia Garibaldi is. Természetesen a 30 millió saavazópolgár kegyeinek megnyeréséért a demokrácia-adta szabadság minden eszközét igénybeveszik a pártok. Erősen dominál a plakát propaganda, s bizony ma alig van Rómában elérhető fal, fa, vagy kerítés, amelyeket emeletmagasságban ne fednének az induló pártok plakátjai. Fantasztikus színek, szövegek és papírmennyiségek vannak mindenütt. A plakátok majdnem félóránként cserélődnek, ami kora reggel került a falra, az délelőtt kilencre már régen feledésbe ment és el is tűnt. Mindig újabb falragasz-tömeg tartja ébren a választópolgárok érdeklődését. A jólinformált aajtókörök úgy tudják, hogy közel kétszáz vagon papirt tartalékoltak a római nyomdák a választás időtartamára. A különben csendes római utcákat hangszórók teszik zajossá és iá filmek, fényreklámok állandóan meghökkentő fényáradatban tartják. Minden hangszóró a maga választási szólamait bömböli és minden fényreklám szinte beleégeti a járó-kelők tudatába a pártok Ígéreteit. Az általános és egyben a választás kimenetelét biztosító hangulatot kétségtelenül De Gasperi miniszterelnök öt olasz nagyvárosban tartott beszéde szabta meg. De Gasperi a maga nyugodt, egyenes, közvetlen modorában elmondott szavai teljeicen közömbösítették a kommunisták és szocialista szövetségeseik propaganda állításait- Igaz, nem volt túl nehéz ezt tennie, mert a vörösök olyan vakmerőén hamisítottak nyomtatványaikban és propaganda-beszédeikben, hogy néhány közzétett adat vagy okmány azonmód nevetségessé tette hazugságaikat-Különösen az orczág újjáépítésének mindennél beszédesebb tényei tettek mély benyomást a választókra. Az olasz választók mindezekből megértették és tudják, hogy Itália nemcsak romjaiból épült fel újra teljesen modernül, hanem minden tekintetben együtthalad a szabad nyugati világ államaival. A második igen hatásos érve De Gasperinak az olaicz szociális haladás adatainak közzététele volt, melyekből kitűnt, hogy az elmúlt választás óta Hatalmon levő keresztény demokrata párt és szövetségesei sokkal többet tettek az olasz nép szociális jólétéért, mint az elmúlt kormányok az utolsó 30 év alatt. De Gasperi érvei olyan világosak, olyan meggyőzőek voltak, hogy Mussolini legendás hadvezére, Graziam tábornagy is készséggel ismerte el a kormány kimagasló érdemeit. A Harmadik De Gasperi érv az ipari és mezőgazdasági termelés színvonala emelése volt. Itt csak két adatot tárt az Folytatása az 5-ik oldalon. Különös találkozók Irta : Füry Lajos A Margithíd budai oldalán lapuló Winkler vendéglőben ültek. A szomszédban csendben álmodott Gül Baba és a Sztambul kávéház portása unatkozva nézegette .-az Irgalmasok sárga épülete előtt elnyikorgó villamosokat. A Sziget felől a novemberi párás délután lebegett a Duna felett és a Margit zárda növendékei a meredek utón kapaszkodtak felfelé iaz apácák vezetése mellett. A Winkler vendéglő a kora délutáni órákban még alig látogatott, néhány szabadnapos villamoskalauz, egy-két kocsis, éjszakai szerkesztők, festők és szobrászok és a minisztériumok néhány agglegénye- Budapesten, aki szerette a jó bort, három helyen kellett keresni, a Krámer vendég lőben, a Kéhly mamánál vagy a Winklernél. Mindhárom saját szüretelésű borát mérte és mindegyik bornak külön meséje volt. A Winkler Ezerjóját iszogatta Kelemen György és Kúti Géza- Búcsúztak, Kutinak megjött a behívója és másnap ment Oroszországba. Régi jó barátok még a gimnáziumból. Itták az Ezerjót és felemlegették a multat, aztán el búcsúztak, kezetfogtak, összeölelkeztek és bensej ükben úgy érezték, hogy az életben többet nem találkoznak. Több mint egy év is eltelt azóta, hogy a Winkler vendéglőben elbúcsúztak Kelemen György és Kuti Géza és olyan sok minden történt közben, hogy nem is igen gondoltak egymásra. Valahol Stary Oskol és Valyki között egy januári hózivataros éjszaka a visszavonulás poklában Kelemen főhadnagy panye-fogatai és hucullovas szánkái az oszkoli út előtt belegabalyodtak valamilyen fogatolt tüzérségbe. A nagy pasli zűrzavarában, embert és állatot egyaránt felőrlő visszavonulásban, hóvihar, hideg, hol az orosz páncélosok, hol a Ráták, hol meg a partizánok elől, hátul, oldalban, aztán az emberek és az anyag megmentése, harc az útért és ta sorrendért és akkor még ráadásul, ez a gabalyodás. Éktelen káromkodások közepette akadt egymásra a két parancsnok Kelemen György és Kuti Gza főhadnagy. Először csiak káromkodtak és kikérték egymásnak, hogy így meg úgy, aztán mindig közelebb és végül összeugrottak és összeölelkeztek. Kucsmás, nyulprémes, paplankabátos eszkimók módjára dörgölték egymáshaz fagyott arcukat és a kulacsból meghúzták ia pálinkát, egymás hátára veregettek- Néhány másodpercig tartott csak az egész öröm és találkozás. A kulacsok kölcsönös meg húzása, meg aztán közös átkozása az orosz télnek és a paslinak, már csak úgy a menetből kiáltottak vissza egymásnak. Belgorod- És miközben tovább vonszolódtak, emberek és lovak, jármüvek és sebesültek, arra gondoltak, hogy talán utoljára látták egy mást az életben. Megint ,eltelt vagy két év. Kuti Géza a győri országúton állt és nézte a végtelen hoszszu sorban menekülő jármüveket nyugat felé. Lovaskocsik, ökrösszekerek, teherautók, kézitalyigák, bátyus gyalogosok menekültek nyugat felé és harmónikáztak. A doni visszavonulás jutott eszébe, amikor mint a valóság, az egyik kocsi mellett baktató félig civil félig katona, megkapja a vállát, Kelemen György volt. Csak félmondatokra volt idő. Nagyváradról jövünk, hozom a famíliát is. Sopronba a feleségem nénjéhez. Itt vagyunk Győrben. Nem tudom még meddig- Katonaszerencsét. Igyál ebből, ezt még Karcagról hoztam- Igazi kisüsti söprű, ki tudja, ihatunk-e még együtt. Aztán már is özönlött tovább szekér szekér nyomában és autók és emberek és állatok. Meredek hegyi utakon egymásután eresztgették le a nehéz kincstári kocsikat, aztán egyszercsak megtorpant az eleje és nem ment tovább. Kuti Géza elindult gyalog a kocsik mellett előre, hogy megnézze mi miatt ácsorognak, harmónikáznak már reggel óta. A. kanyargós hegyi szerpentinen autók és kocsik egymásba torlódva. Egy ország menekült, katona és civil öszszeveredve. A benzinhiány miatt egymáshoz kötött személyautók egyike előtt ruhakosárban csecsemőt ringatott Kelemen György, az aszszony pedig a napon száritgatta a hegyi patakban mosott ruhát. A gyerek valahol menekülés közben Szombathely és a határ között született, de még Magyarországon és ezért büszke volt az apja. Akkor egész délután beszélgettek, panaszkodtak és házikenyeret meg hideg hurkát ettek, eddig még tartott a hazai és kemenesaljai bort ittak hozzá. Sírtak, politizáltak, reménykedtek, aztán egyszercsak nagy kiáltozások között megindult az eleje és besoroltak a harmónikázó menetben a helyükre. A háború is egyszer elmúlt- Kelemen György a pék előtt állt és várta, hogy az élelmiszer-jegyére megkaphassa az egész család részére a fél fekete kenyeret és közben a landshuti lelkészhivatal nagy plakátját böngészgette. Ki tud róla- Ki kit keres. Aztán egyszercsak saját nevére bukkant. Kuti Géza keresi Kelemen Györgyöt.. így kezdődött a levelezés köztük, ami odavezetett, hogy Kelemen György addig talpalt engedélyért, hordta a cigarettát a Bürgermeistemek és járt a Landrathoz, míg egyszercsak a Flüchtiingko-, misszar azt mondta, hogy jó, nem bánja, ha kap még öt csomag cigarettát, jöhet a menekült az angol zónából Bajorba, így került Kuti Géza és éhező családja a Duna mellé egy kis bajor faluba, ,ahol mégiscsak akadt krumpli, meg cukorrépából lehetett szirupot főzni és a malomban liszt is mindig jutott a szegény magyarnak. A két család egymás mellett lakott. Az asszonyok vtarrtak, cserélgettek élelmiszerért, az emberek répát kapáltak, fátvágtak és gyerekjátékokat faragtak. Közben múlt az idő és lekoptak, lerongyolódtak, de kíváncsian várták az esti rádióhíradást magyarnyelven, még mindig reménykedtek, hogy talán mégis lehet majd hazamenni. Kimegy az orosz és béke lesz. így múlt el négy kegyetlenül kemény esztendő- Akkor megint elváltak. Kutit egy ismerőse hívta a francia zónába, állást is kínált neki a franciáknál, jó ellátás és több lehetőség a kivándorlásra. A strasskircheni megállónál megint bucsuzkodtak, mint akik sohasem találkoznak többet. Az idő egyre csak rosszabbodott. Pirmasensnél akartak átszökni ,a határon Saar vidékre, ahonnan már könnyen eljutni Franciaországba, a család addig Bajorban vár. Négyet elfogott a járőr, egyet meglőttek a lábán, de kettőnek sikerült eltűnnie az erdőben. Birkenfeldben magyar tolmács elé kerültek és itt látta viszont megint Kuti Kelement. Egy szeptemberi esőre hajló délután valaki felhajtott kabát gallérja alól búsan fütyörészte: Tegnap sem ragyogott egy csülag az égen. Kelemen megismerte Kutit. Egyiküknek se volt pénze, és csak úgy tengődtek alkalmi munkákból, de Kutinak vízuma volt már Argentínába és Kelemen vissza akart szökni Németországba, hogy Ausztriába kivándorolhasson. Éhesek voltak és amikor elbúcsúztak, a kézfogásnál kérdezték, ugyan hol találkozunk legközelebb. A gronni nagy tábor hirtelen úgy megtelt kivándorlóval, hogy nem tudták befogadni a francia zónából érkező első szerelvényt és ideiglenesen az IRO a brit zónabeli Seedorf táborba irányította addig- Ezen a táboron vagy negyven-ötvenezer ember hullámzott át és egy idő óta idehozták az Ausztráliába induló szerelvényeket is. A tábori színház előadásán találkoztak megint. Litvánok, lengyelek, szerbek, románok között is egymásra találtak. Kelemen ment Ausztráliába, Kuti az Egyesült’Államokba. Úgy látszott most már az útak nagyon szétválnak és nem valószínű, hogy találkoznak mégegyszer. Sós szél fútt a tőzeges tengerparton és szemükből kicsordult a könny. Arra gondoltak mind ia ketten, hogy vájjon hazajutnak-e mégegyszer Magyarországra. Az egyik szerelvény elindult az USA-ba és a másik Ausztráliába. _ Egyformán teltek a napok. Verejtékes munkával dolgozott mind ,a kettő, de azért egymásnak levélben kölcsönösen hazudták a legjobb híreket. Pajtás már nem tart sokáig és megyünk haza. Ez az év biztos meghozza a döntést. Meglásd. Aztán egyszercsak egy nagy vasgerenda rázuhant Kelemen György vállára és két heti betegeskedés után özvegy Kelemenné négy gyerekével ott maradt az idegen világban. Sokáig forgatta Kuti a levelet, ötször is ujrakezdte a vigasztaló levél írását, a legnagyobb nyomorban élő özvegynek. Arra gondolt, hogy most már ebben az életben többet nem találkoznak sem Magyarországon, sem sehol ezen a világon. Talán ő egy kissé elkésett erről az utolsó találkozóról. Odakint az olvasztók izzó lángja bíborlott a koromsötét égen. Éjjel ment munkába és bedobta a levelet a postaládába. Meleg nyári este volt és a hegyek felől fújt a szél. Kelemen György, te már többet tudsz, mint mi, hazamegyünk egyszer ? Nem felelt senki, csak a nagy fák lombja sóhajtott a szélben. Megragadta ia vastalicskát és a zörgő vaslapokon megindult a hulladék felé.
