Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-09 / 19. szám

% 1953 Május 9 % Bolsi világ Magyarországon... Magyarországon alig múlt el <a „Felszabadulási Hét” munkaversenye, — máris a május 17-re kitűzött országgyű­lési választások „tiszteletére” rendezik meg a legújabb munkáshajszát. „A most kibontakozó nagyszerű választási békever­senyben mutassuk meg elszánt akaratunkat, egységünket a munkában- Mutassuk meg szilárd eltökéltségünket, készsé­günket, hogy jóvátessztik az év elején elmulasztottakat, si­kerre visszük félévi tervünket.” így ír a Szabad Nép. S a buzdításra valóban nagy szükség van, hogy valami­képpen toldozzák-foldozzák azt a nagy űrt, ami a munkaverse­nyek hivatalos eredményei és a valóság között van-A Szabad Nép riportere meglátogatta az adonyi járás pártszervezetét. Az ottszerzett tapasztalatok alapján írja a következőket: „Sehol egy árva szó a választásokról! A ráckereszturi párttitkár beszámolója e levél utasításaihoz hűen készült el. Tükrözte azt a mélységes nyugalmat és nemtörődömséget, amellyel az ladonyi járási bizottság kezeli a pártszervezetek mostani legfontosabb harci feladatát: a választások ügyét.” A magunk részéről a Szabad Nép cikkíróját a párthoz méltatlan magatartás miatt kizárásra javasolnánk. Micsoda kicsinyhitűség, a nagy Párt elleni bizalmatlanság van e so­rokban-A magyarság minden „nemtörődömsége” ellenére, mi, „reakciósok és fasiszták” biztosan állítjuk -a következőt: A május 17-i választáson csak egy listára lehet szavazni, — s a szavazat végeredménye 98.9 % lesz -az egyetlen lista mellett. Ha tévednénk, akkor 99.2 % lesz az eredmény- Ha még ennél is jobb találna lenni, Mátyás! az már nagyfokú szerénytelen­ség ! Nem hiszünk ám benne ! „Bányászok műszaki értelmiségiek, ia haza több szenet kér tőletek! Feleljetek választási békeversennyel, a szénnel teli csilék százaival'és ezreivel a haza hívó szavára!” — rimánkodik a Szabad Nép április 11-i száma. És a bányák felelnek. A következőképpen: „A versenytáblán van egy rész ezzel a felírással: „Iga­zolatlan mulasztók”. A felírás alatt egyetlen bánj ász nevét sem látni, pedig naponta tizen-tizenketten hiányoznak. A másik címszó azt mondja: „Elmaradás tonnában Itt sincs egyetlen szám sem, pedig a csolnoki Il-es akna bánj ászai többszáz tonna szénnel tartoznak a hazának. A látszateredményekkel való hivalkodás, az elmaradás letagadása leszereli a dolgozókat ” Bevalljuk, hogy mi mindig is sejtettük, hogy látszat­eredményekkel hivalkodik a kommunista íezsim. Azt is biz­tosan állítjuk, hogy a lemaradás eltagadásával nem a dolgo­zókat szerelik le, — hanem a lemaradással a dolgozók szerelik le a rezsimet- Ez pedig alapvető szocialista-materinlista­­lenini-sztalini, sőt malenkovi különbség! „Miért nem tudta biztosítani szénbányászatunk a ter­melés egyenletes emelését, melyek legsürgősebb teendőink?” — kérdi a Szabad Nép, — s ugyancsak nagy szégyenkezéssel felel is rá. Tehát nem mi mondjuk! „A széntermelés visszaesésének egyik oka a munlőa szervezetlensége, a második negyredév hiányos előkészítése. Az eredmény az lett, hogy a hét elején számos bányá­ban „összementek” a frontok, akadozott a szállítás, soioza­­tosak voltak az üzemzavarok.” A széntermelés visszaesésének másik oka a fegyelem meglazulása Különösen súlyos károkat okozott, hogy ezen a héten komolyan felszökött az igazolatlanul mulasztók száma. 2 A bán jászság elmaradott rétegeinek, számos, faluról bejáró vágj" újonnan toborzott dolgozónak a gondolkozásában még elevenen élnek a kispolgári maradványok: a maradiság, a különböző régi, megrögzött szokások, a hanyagság, a fegyel­mezetlenség” De van még ok elég, nem kell félni. így pl. a „verseny ellanyhúlása,” a választási munka” hiányba s hogy a népne­velők nincsenek a talpukon- Lehet, hogy ez utóbbi a legna­gyobb baj s az, hogy nem csak a népnevelők vannak a fejük tetején-Mindennek ellenére ajánljuk, hogy az okok keresésében a kitűnő Szabad Nép ne aprózza fel magát. Hibázzon rá egy­szer ia minden téren való lemaradás egyetlen okára: — a kommunizmusra-A Szabad Nép mintha különösen haragudna a népne­velők nagyszerű karára. .Egyes helyeken a népnevelők egy része nem jelent meg a foglalkozásokon. így példáúl a Vagongyár kovácsüze­mében 22 hallgatóból csak kilencen gyűltek össze. Az ilyen népnevelők, akik csak úgy „általában” isme­rik az eredményeket, nem tudják majd elevenen, érdekesen elmondani, hogyan is fest most Sztálinváros, nem tudnak majd elég pontos feleletet adni a nemzetközi helyzettel kap­csolatos kérdésekre stb.” Pedig milyen elevenen és érdekesen festenék le ezek a népnevelők Sztalinvárost s milyen pontos feleletet adnának a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekre- ha szabadna! Sok panasz hangzik el a bányák termelésén túl a fém­gyűjtés elmaradása ellen is­..........„A legtöbb helyen súlyosan elmaradtak a fémgyűjtés tervének teljesítésével. Különösen elmaradt Somogy Csong­­rád, Komárom, Békés és Bács megye, ahol az előirányzott mennyiségnek csak kis töredékét gyűjtötték össze. Az elma­radás fő oka az, hogj- ezekben a megyékben a tanácsokban, a SZÖVOSZ-ban, a fémgyűjtéssel foglalkozó vállalatoknál (MÉHr VAFÉM) és a tömegszervezeteknél lebecsülik a fém­gyűjtés feladatát.” — botránkozik a Szabad Nép-Ha nincsen idei,—ime elviszik a tavalyait. ők nem, vá­logatnának, ha vinni kell De itt is az a baj csupán, hogy a tömegek „lebecsülik” a Párt adta feladatokat. S a Pártot is­­(Magunk között legyen mondva.) Az iparban, bányászatban, mezőgazdaságban,— min­denütt ez a kép. Még többet kisajtolni a szerencsétlen népből — s ha nem megy félemiíteni, büntetni az ártatlanokat. „Mányoki János, 38 holdas kulák fia mint traktoros, befurakodott a ceglédi gépállomásra. Sorozatosan szabotálta a munkát, rongálta a gépeket. Uszított a két műszak beveze­tése ellen, s a tavaszi munka szabotálására akarta rábírni a gépállomás többi traktorosát- A ceglédi gépállomás dolgozói és termelőszövetkezetek tagjai lelepleztékMányoki Jánost s a szabotáló kulákot a bíróság 10 évi börtönre ítélte ” Az igazi bűnösnek,— a kommunizmusnak, ragyogni kell tisztán,— szabadon. A Szabad Nép alábbi megállapításaihoz viszont nem is fűzünk kommentárt: „ötmillió amerikai— a kényszer rabigájában. Texas, Uj-Mexico, Kalifornia és más déli államokban több mint 5 millió dolgozót tartanak rabságban s végeztet­nek velük kényszermunkát-Kennedy írásaiból kitűnik, hogy ez a kényszermunka az amerikai életforma intézményesített jelenségévé vált, amelynek alapja: a dolgozók megfosztása függetlenségüktől. Hangsúlyozni kell, hogjr nem elítéltekről van szó. A hatóságok sem riadnak vissza a kényszermunka al­kalmazásától- Erőszakkal összefogdossák, rabszolgákként adják-veszik az embereket- Egy ember ára 5-500 dollár kö­zött ingadozik. A hiányos táplálkozás mellett végzett rendkívül erős munka, s az elképesztő méreteket öltő betegségek következ­tében tömegesen pusztulnak el a munkatáborok fogljmi. A dollár rabszolgaság így válik a szó legszorosabb ér­telmében vett középkori rabszolgasággá — a „korlátlan lehe­tőségek hazájában.” A HONTALANOK Irta : Füry Lajos Részlet a szerző most meg­jelent “Árva Magyar Já­nos” c. regényéből. Minden vezényszó nélkül megrándul a kocsisor és elin­dul-Nagy nyikorgással nekiin­­dúlnak a szekerek, autók, au­tóbuszok, talyigák, lovak, ök­rök, kerékpárok, gyalogosok, az agyagos erdőszegélyezte útnak. Az öreg pap kezében tart­ja a feszületet és szomorúan néz a távozó kocsik után, kö­rülötte alig néhány öreg és beteg marad- Letérdel az út porába és a magasra tartott Krisztussal keresztet vet utá­nuk Sírnak. A harangszó is megszólal, mintha csak temetésre szól­na-Az ágyúzás egyre közelebb­ről hallatszik. Sietni kell. A lovak nem bírják. Könjr­­nyiteni, ledobni ami fölösle­ges- Bútordarabok, ruha, zsák liszt, vagy lótáp kerül az árok­ba. Az ökrök nagyon lassúak, ott kell hagyni és inkább kis kézi batyuval felkapaszkodni valamelyik teherautóra-Szétszakad a család. Csak gyerekkel egy másikra utána az asszony és a kis gj'erek fér fel, az ember *a nagyobbik és a legnagyobb fiú megint egy másikra- Aztán soha töb­bet nem találják egymást. Mennek. Menekülnek. Most érik el a határsorom­pót-Két osztrák határőr eleinte pecsételgeti a civilek belépési engedélyeit, később megunják és csak ia kezükkel intenek. Katonák együttesen mennek keresztül. Most mindenki valami le­írhatatlan furcsa érzéssel vi­askodik. Arra visszafelé néznek, túl a hegyeken és az erdőn- Ott volt Magyarország. Volt, már nincs. Nekik már nincs hazájuk, hontalanok, földönfutók, ide­genben megtűrtek lesznek, nem értik a nyelvüket, a szo­kásaikat, hogyan fognak élni. Vörösen kel a nap az erdők csúcsán-Mintha egy tűzgolyó gurul­na végig a keleti égaljon. Vörös a nap Magyarország felett-Az asszonyok hangosan zokognak. Menni kellene tovább és ott állanak az út közepén-A férfiak is sírnak. Sokan letérdelnek és meg­­! csókolják mégegyszer azt a földdarabot, amit eddig han zámnak hívtak. Mások apró kis rögöcskéket csomagol­nak zsebkendőkbe, egy da­rab hazai rögöt. Emlékbe, vagy emlékeztetőnek-Menni kell tovább, mert mögöttük még hosszú tömeg vár. Visszanéznek lépésről lé­pésre-Az osztrák határőrök beül­nek az autójukba. A vámház üresen marad felírásával : Zoli- A sorompó az út porá­ban fekszik. Most már csak szállingóz­va jönnek a kocsik. Egy, az­tán később megint egy. So­káig semmi, csak a porfelhő úszik az út felett- Egy-két el késett kerékpáros óriási ba­tyuval a hátán igyekszik. Majd néhány gyalogos, az­tán senki-Mintha harangzúgás hal­latszana odaátról. Német pánzélosok dübö­rögnek visszafelé megrakod­va élelemmel és rákötözött borjúval. Az utolsó megáll. Felrobbantja az árkon átve­zető hidat és a nagy szálfa­­torlaszok az útra zuhannak. Most már nem jön senki Magyarország felől-Lövöldözés sem hallatszik. A nap magasan ját az er­dők felett-Elszabadult, árvánmaradt jószág bánatosan bőg az út­­torlasz túlsó oldalán. Aztán egyszerre pokoli ágyúzás kezdődik, amikor az első harckocsi eléri a határt-Odaát örmünnep van. Száz ágyúlövéssel ünnep­ük Magyarország elestét. A harangszót elnyomja az ágyúszó-A százados úr úgy szipog, mint egy szopós gyerek. .— Na menjünk, nekünk már nincs mit keresnünk itt-Nekilódul a néhány kocsi meg lovak. Rohannak, nem is annyi­ra az orosz elől, hiszen azt bevárták, mert megakartak bizonyosodni a valóságról, hogy csakugyan elvész Ma­gyarország, vagy talán az utolsó pillanatban az Isten mégis beavatkozik és csodát tesz- ő megteheti. Nem történt csoda. Mindenki jól tudja, hogy a jó Isten mentheti már csak meg az országot, földi hata­lom nem- Titokban mind bíz­tak abban, hogy valami tör­ténni fog. Maguk sem tudták, mi, csak valamit vártak-Most mikor meglátják, Szótlanul ülnek a kocsikon. Egyszer sem pihennek és délutánra útólérik a mene­tet-Nincs idő a pihenésre, a né metek is siettetik a menetet. Német műszaki csapatok épí­tik mindenütt mögöttük az úttorlaszokat és aknázzák a ÜGYVÉDDEL VIZSGÁLTASSUK MEG A HÁZVÉTELI SZERZŐDÉST A kanadai ügyvédek lapja a Lex c- folyóirat rámutat ar­ra, hogy a ház és ingatlanfor­galmi ügynökségek által le­bonyolított ház vételi szerző­dések inkább az eladó, mint a vevő érdekeit szolgálják. E szerződések, “offers of pur­chase” (vételajánlat) néven rendszerint <a következő pa­ragrafust is magukba foglal­ják : “Megállapodást nyert, hogy az itten írásban kifejezett tételeken kívül, a szerződés vagy a tulajdonos feltételeit semminemű feltétel, képvise­let, biztosíték, másodlagos megegyezés nem befolyásol­ja-” így tehát, ha a szerződés aláírását követően a házzal kapcsolatban a vevőnek ki­fogása merül fel, vajhmi ke­vés még a lehetősége is an­nak, hogy pénzét visszakap­ja-Ezért hívja fel a folyóirat a vevőket, hogy ügyvédük­kel írassanak olyan jellegű záradékot a szerződésbe, mely jogaikat megfelelően fogja biztosítani. Ha pedig az ügy­véd ilyenirányú közbelépésé­re az eladó visszaútasitja a szerződéshez való j árulását, jól teszi a vevő, ha a házvé­­teltől eláll. A folyóirat arra is rámu­tat, hogy abban az esetben, ha építésztől vesszük a há­zat, a szerződés feltételeit nagyon is részletesen át kell vizsgáltatnunk ügyvédünk­kel- A helyi építési vállalko­zók szervezetéhez való tarto­zás általában eléggé megbíz­ható jel arra nézve, hogy a vállalkozó a munka folyamán esetleg felmerülő kárt rend­behozhassa-1500 MÉRFÖLD ÓRÁNKÉNT Kanada uj “repülő-csészealj” gépe a jövő reménysége. Egyik angol folyóirat arról számol be, hogy a csészealj alakú repülőgép, melynek é­­pitésén egy torontói gyár dol­gozik, hatalmas. jelentőségű és a tervezők, legmerészebb álmait viszi megvalósulás fe­lé. . . R.A.F szaklapja torotói je lentésekre hivatkozva, közli, hogy a maltoni művek egy 40 lábnyi “repülő. csészealj”-on dolgoznak, mely a tervek sze­rint óránként 1500 mérföld­­nyi sebességgel haladna Hoz­záfűzi azonban a lap, hogy a lényeges hadi fejlődést je­lenthető kanadai tervezetet biztonsági okokból sűrű ho­mály fedi és a közleményben foglalt tényeket vagy véle­ményeket a légügyi minisz­térium nem erősítette meg. hidakat. Késő éjszaka érkeznek egy kis faluba-Az útcákon, pajtákban, padlásokon mindenütt mene­külő magyarok. A kocsik mellett fekszenek le az útcán- Az asszonyok, gyerekek a kocsikon kupo­rognak, a lovak a saroglyá­­hoz kötve rágják ia szénát. Ez az első éjszaka idegen­ben. Valahol csecsemősírás hal­latszik. Megszületik az első mene­kült magyar gyermek idegen­ben. Fáradtak, de aludni nem tudnak-Csend van, csak a lovak horkannak néha-Nagyon messziről repülő­zúgás hallik a koromsötét ég bői. Hűvösre fordul az éjszaka és hideg lehelletüket küldik feléjük ia távolban égnek me­redő havas hegyek­­hogy az első orosz páncélos eléri a magyar határt és rengeteg orosz jön elő az er­dőből és keresztül gázolnak a halott ország testén. • Megbizonyosodtak. Beteljesedett-Az ország elesett, nincs mit várni. Ellenállás sehol, a németek egészen Leobenig vonultak vissza. KANADAI MAGYARSÁG STEPHANUS: Hazánk múltja - a modern régészet Középeurópa délkeleti sarkában egy erősen kiépített vár van: a Ká 17)átok országa. Falait e hegyrendszer néha 2000 métert is meghaladó vonulata alkotja, fellegvárai Erdély- Ezt a területet az elmúlt két évezredben mindössze három nép tudta hosszabb időre teljes egészében hatalmába keríteni: a hun, az avar és a magyar. A hunok csak néhány évtizedig vetették meg lábukat a Kárpátokon belül, az avarok mintegy három évszázadot töltöttek ott s mi, magyarok, több mint ezer esztendőt éltünk már át mai hazánkban. Mivel országunk a Kelet és Nyugat ütköző pontjában fekszik, s így az összes jelentősebb népvándorlásoknak útjá­ba esett, nem érdektelen vizsgálat tárgyává tenni, hogy- mi történt itt a magyar honfoglalás előtt-E terület halban bővelkedő folvói, kövér legelői, fában és ásványi kincsekben gazdag hegyei már legrégibb időkben is ide csábították a környező vidékek lakóit- A régészeti kutatások minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a mai Magyarország földjén az ősember legkésőbb Kr- e. 130.000 táján — az u. n. Mousterien — kultúra virágzása idején — már megjelent. Korábbi jelenlétére is vannak uta­lások, ez azonban még nem bizonyítható- A hazánk területén talált legrégibb csontvázakat az embertan a neandertali em­bertípussal állítja párhuzamba. Ennek az őskőkori ember­formának koponyoalkata, homlok- és állkapocsformája még sokban eltért a most élő emberétől- Tény azonban, hogy az akkori viszonyoknak megfelelően éppen olyan gondolkodó és más szellemi tevékenységet kifejtő élőlény volt,mint napja­ink „homo sapiens”-e. Az elmúlt 130.000 esztendő kulturfej­­lődésének minden mozzanatát megtaláljuk a Kárpátok medencéjében. Az őskőkor embere sokkal jobban függött környezetétől mint a ma élő nemzedék- Mivel a földmívelés és állattenyész­tés még ismeretlenek voltak előtte, élelmét gyűjtögetés, valamint halászat és vadászat útján szerezte meg. Szerszáma­inak készítéséhez a fán kívül csak a kő és csont állottak ren­delkezésére- Az agyagművesség ekkor még nem alakult ki. Csak az tud igazi képet alkotni e korszak szellemi nívójáról, akinek alkalma volt valamelyik múzeumban az őskőkor em­berének kőkését, baltáját, lyukasztóját,buzogányát, vala­mint csonttűjét és szigonyát, s egyéb eszközeit látni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Európa számos helyén már Kr. e-60.000 táján valóságos festő- és szobrászművészet virágzott, csodálkozásunk még inkább nő. Minden látogató, aki meg­tekinti Francia- és Spanyolország e korból származó barlangi művészetét, ámulattal és borzadállj-al áll e rég letűnt idő­szak mesterművei előtt-Az őskőkor barlanglakó — vagy szabadban tanyázó — emberének nemcsak az időjárás viszontagságai ellen kellett védekeznie. Körülötte olj’an állatok éltek, mint a barlangi medve, hiéna, orrszarvú, víziló, farkas, oroszlán, párduc, mammut, ősbölény, stb- Eme óriási vadállatoknak nemcsak a támadásait hárította el sikeresen, hanem eredményesen vadászott rájuk kezdetleges csont- és kőfegyvereivel. Egy mammut vagy más nagy állat elejtése alkalmával egyrészt több tonna hús és értékes bőr birtokába jutott, másrészt a a nagy tömegű állati csontot szerszámok és ékszerek készí­tésére vagy tüzelőanyagként használhatta fel. Kr. e- 4.000 táján — sőt talán már valamivel előbb — döntő változások történtek a hazánk földjén s az általában Európában élő ősember életében- Az u. n. újabb kőkor folya­mán e terület lakói megismerkedtek a földmíveléssel és állat­­tenyésztéssel- A földmívelés természetesen állandó letelepe­désre késztette az embert. Ebből az időből ismerjük az első lakóházakat, amelyek eleinte még putriszerü építmények vagy gödörlakások voltak, de egyre tökéletesebb formát vet­tek fel. Egy másik igen fontos átalakulást, jelentett az agyag­­edén.yek készítésének térhódítása- Az őskőkor gyakran ván­dorló halász-vadász és gyűjtögető életformáját a helyhez kötött paraszti életmód váltotta fel. A kutatások jelenlegi állása^ szerint Magyarország területén a Körösök és a Tisza vidékén terjedt el legelőször ez a művelődési forma, amely rövidesen az ország más tájait is meghódította. Alig találunk Európában más vidéket, amelyik ennek a fejlődési foknak olyan változatos és gazdag képét nyújtaná mint éppen hazánk, A történelmet uj eszmék irányítják, uj felfedezések, szellemi és gazdasági forradalmak viszik előre. Ilyen szellemi, de egyúttal gazdasági forradalom játszódott le időszámítá­sunk előtt 2000 évvel hazánk területén is- Az eurázsiai kontis­­nens valamely pontján valaki véletlenül felfedezte az első fémet: a rezet- A réznek, illetve később a bronznak a hasz­nálata nagy haladást jelentett a kőeszközökkel szemben. A fémek t. i----ellentétben a kővel — olvaszthatok s öntőminták segítségével tetszés szerinti formára alakíthatók. Lehűtve ugyanolyan kemények, mint a kő. Lehet őket vágni, hajlítani, kalapálni. Ha egy kőeszköz eltört, nem volt használható to­vább, ezzel szemben a fémszerszámok újra önthetők-A fémművesség teljesen uj foglalkozási ágakat terem­tett. Az ércet először bányászni kellett, majd kiolvasztani s a kívánt formába önteni- Uj szerszámokra, olvasztókemencék­re. fuj tatókra és öntőmintákra volt szükség. A földmívelés­­sei, állattenyósztéssel, halászattal, vadászattal és agyag művességgel foglalkozók mellett uj ipari rétegek alakultak ki. Hazánkban aránylag bőven kerül elő réz, ellenben hiányo­zik a bronz előállításához szükséges ón. Az akkori ötvösmes­terek leleményességét mutatja- hogy az ónt antimonnal pó­tolták. Ennélfogva a magyarországi eredetű bronzokat vegyi vizsgálat alapján azonnal fel lehet ismerni s más európai bronzoktól meg lehet különböztetni- Éppen ilyen vegyi vagy színképelemzések szolgáltatnak megdönthetetlen bizonyítékot arra nézve, hogy a Kárpátok medencéjének — elsősorban a Dunántúlnak — bronzöntő ipara nemcsak a belföldi szükség­leteket látta el, hanem termékeit messze vidékekre is elszá­­lította. Antimon-bronzokat ismerünk Svájc, sőt Skandinávia területéről is, ami élénk kereskedelmi kapcsolatokra utal. Különösen híres bronzipari központ volt Kr. e- 1000 táján a vasmegyei Velemszentvid és ennek környéke, bár a Kárpá­tok koszorúján belül még legalább egy tucat hasonló bronz­műves centrum működött.

Next

/
Thumbnails
Contents